Nógrád. 1979. május (35. évfolyam. 101-125. szám)

1979-05-17 / 113. szám

1 III MP — TIZEZER KILOMETER Óriások Szibéria kapufában (7.) I Kirándulásra.; is gyönyörű. ' Az ember elcsodálkozik, amikor körbetekint Mezsdu- recsenszkben. KUZBASSZ leg­fiatalabb városa. A legfiata­labb a sok fiatal város között. Ezt nem győzöm hangsúlyoz­ni. Bányászváros, Kemerovo megye déli szegélyén. A vá­ros két folyó — a Tom és az Usz között épült fel. Mezsdu- recsenszket körülöleli a kuz- nvecki Alatau-hegység. így azután a hegyvonulat söté­teb b háttere előtt nagyon is fehérnek látszanak a mész­kőből épült házak. Gyönyörű panoráma, a természet hatal­mas színfala a folyók alkotta színpad mögött. És a folyók, hegyek ö,ö14- seben elterülő város mag n foglalja a bányászokat, az ioa- ri munkásokat. Ügy emlege­tik. hogy az ezer arcú bá­nyászváros. Valóban az, ne­héz néhány nap. sőt alig né­hány óra alatt megismerni. Eduard Baturon eszkavá- torkezelövel nagyon rövid ide­ig beszélgethettünk. De ez elég volt arra, hogy táskájá­ból elővegye a városról szóló könyvet. — Hetedik oldal, ott olvas­tam önökről — mondta barát­ságos mosollyal. — Na, egy pillanat, itt van ni. Szóval: „Mezsdurecsenszk tagja a szovjet—magyar baráti kol­lektív csoportnak. Szoros kap­csolatot tart fenn a Magyar Népköztársaságban, Nógrád megyében Salgótarjánnal, a bányászvárossal. Elképzelhetik csodálkozáso­mat, bár Kemerovo megyében semmi sem meglepő, különö­sen nem a testvéri barátság, amit lépten-nyomon éreztünk ott-tartózkodásunk alkalmá­val. Nem is mulasiztottam el a lehetőséget, megszereztem a könyvet, amiből aztán továb­bi részleteket is megtudhat­tam. Például, hogy 1971-ben a mezsdurecsenszki Romanti­ka területén rendezték meg a szovjet—magyar barátsági fesztivált, a két nép fiataljai. 1972 végén, ugyancsak a vá­ros adott otthont a KGST szénbányászati tudományos­technikai szakbizottsági ülé­sének. A bizottság munkájá­ban részt vett — többek kö­zött — Magyarország is. A városi pártbizottság tit­kára így fogalmazott Mezsdu- recsensikről: / — Városunk, mint egy tá­nyérban, úgy helyezkedik el hegyek és folyók között. És ez a tányér nagyon drága a mi számunkra. Mezdurecsenszk a szén vá­rosa. A környéken egy év alatt 21 millió tonna swssieí. hoztak a felszínre, illetve eoböl 5 millió tonnát a külszíni fejté­sek adták. Tavaly már 26 millió tonnát termeltek itt és az idén a mennyiség tovább növekszik. A fontos energia- hordozót negyventonnás óri­ás teherautók szállítják el. És elszállíthatják, mert van út. Korábban bizony, még a kézzelfogható múltban óriási energiát igényelt a kitermelt szén elszállítása. Elnézést, ha mindig tolnák­kal és milliókkal traktálom az olvasót, de itt mások a mé­retek. Nem lehet magyaror­szági mértékkel mérni sem­mit. Pedig csupán egyetlen megyéről van szó, igaz, gaz­dag és hatalmas megyéről Szibéria kapujában. És nemcsak a méretek na­gyok, hanem a fejlődés üte­me is. Hiszen 1953-ban kezdte meg a termelést az első bányaüzem a mezsdurecsenszki szén­medencében. Akkor még Ol- zserasz volt a kis bányatele- pülésnek a neve. Azután az Orosz-Szovjet Szocialista Köztársaság leg­felső tanácsának elnöksége határozatban mondta ki. hogy 1955. június 23-tól a város neve Mezsdurecsenszk. É:> egymás után születtek a kiváló eredmények. Hiába em.Uieném a brigádok telje* sitiré-.yét, a vágat hajtásokat és tonnákat, csak a bányász olvasóit értenél: meg. Komp­lexbrigádok alakultak. Meg­ismerkedtek más országok; így Magyarország bányásza­tával, az itteni eredmények­kel, szervezéssel, módszerek­kel. És .miközben a bányászok a föld alatt izzadtak és a szénpor sötétbarnára festette arcukat, idefenn megnyílt a gyermekfestőiskola, a fiziko­terápiás gyógyintézet, amely naponta 1200 beteget fogad­hat, korszerű körülmények között. Szóval a termelést, a bá­nyászrekordokat gondosan kísérte az életkörülmények alakítása, javítása. Ez sem új, erről nemcsak Mezsdure- csenszkben, de szerte testvér- megyénkben meggyőződhe­tünk. A múlt évben pedig az új­ságok az első oldalakon kö­zölték Leonyid Iljics Brezs- nyevnek, az SZKP főtitkárá­nak köszönő levélét, amit a Kaszr.vadszkaj a elnevezésű bá­nyaüzem építőihez küldött. Benne megköszönte a kiváló munkái, aminek eredménye­kén^ megnyitották a kiváló minőségű szenet jelentő bá­nyát. De ez is csak egy álloms volt Mezsdurecsenszk áletí bar». Azóta és az idén íováb halmozzak a ttnmkasikerek« a bányászváros lakói. (Folytatjuk) G Gy. Nógrádi kövek C s e Szemerkélő tavaszi eső fé­nyesíti Madách Imre port­réját a csesztvei kúria előtt. Vígh Tamás szobrán a költő domború homlokáról leszalad egy-egy esőcsepp, a látogató az üvegezett tornác eresze alól pillant körül a tájra. Mit lát? Amit a költő, Az ember tragédiája világhírű írója is láthatott annak idején, 1845 és 1853 között, amíg ebben a házban élt, ha figyelte a tá­jat. Egyik versében szólott a látványról: „Óh, vén templom, látlak, látlak a dombélen, Mely alatt a helység nyúlik el szerényen." A „dombélen” 1212. óta áll a templom. A szakiroda- lom szerint Magyarország egyik legrégibb Árpád-kori egyháza. Ezt a évszámot gyakran idézi az irodalom. A templomot a tatárok és a tö­rökök elpusztították. De 1713- ban még mutatja a középko­ri formáját. Jelenleg barok- kJ-ílt. a nagy átépítés 1757- ben történt, az Árpád-kori 4 NÓGRÁD - 1979. szívei formát csak a szentélye őrzi. Kő keresztelőkútját sokáig a balassagyarmati Palóc Múze­umban őrizték, most ez is itt van. Körülötte középkori te­metőben járunk, amelyre csak egy kőemlék utal. Ezen áll: „Itt nyugszonak e sírboldban a templom körüli ősi teme­tőből, 1200—1796”. Csaknem hatszáz esztendő csesztvei la­kosait rejti itt névtelenül a föld. A közeli „új” temetőben — ez is majdnem kétszáz­éves — már Madáchok is nyugosznak. A domb alatt szilvafaerdő virágzik. Mint­ha hó lepte volna be a fá­kat, úgy illatozik e gyümöl­csös. Az ugyancsak domháton épült késői klasszicista stí­lusú kúriát — mert hiszen nemcsak Róma épült dom­bokra és halmok köré — dí- v szes park övezi. Egyik ékes­sége a ház előtti öreg hársfa, amely alatt főművét, Az ember tragédiáját írni kezdte a költő. A törökdáiás után újratelepített Csesztve határának egy része 1810-ben 17., csütörtök dombé ment át Majthényi Anna, a költő anyja hozományaként a Madáchok birtokába. Az em­ber tragédiája egyébként Alsósztragován született meg, ahol Madách Imre is születeti és ahol eltemették. Csesztvénez házasságának esztendei, valamint az 1848- as 49-es polgári forradalom, és szabadságharc eseményei fűződnek, elsősorban a köl­tő életében. E ház neves lá­togatói között Arany János is szerepel. A Toldi írója 1862. augusztus 9-én járt itt. Ekkor Madách Imre csak látogató­ként tartózkodik Csesztvén. A kúria amelybe belépünk, 1964-től irodalmi emlékház, 1969-ben bővült, legutóbbi át­rendezése pedig 1973-ban tör­tént, Madách Imre születésé­nek másfélszázados évfor­dulóján. Kerényi Ferenc Ma- dách-emlékek Nógrád megyé­ben című múzeumi vezetőjé­ben írja: „Minthogy az or­szág egyetlen Madách-mú- zeuma Csesztvén van, a ki­állítás elrendezésekor arra törekedtünk, hogy ne csupán az itt töltött nyolc év eleve­nedjék meg. hanem az élet­út egésze kerüljön bemuta­Egy kiállítás és képei A kezdeményezést tett kö­vette, amely jobbító szándékú volt. Olyankor érzi az ember, hogy a kezdeményezés hasz­nos volt az élő képzőművé­szek bemutatására, amikor végignéz egy kamarakiállítást az Asztalos János Művelődé­si Központ különtermében Az átlagban negyven képet magába foglaló kis tárlatnál azonban nem lehet közömbös, milyen megközelítéssel fogad­ják és látogatják egy olyan településen, mint a rohamo­san fejlődő Rétság. Arra biztosan nincs és nem is lehet panasza sem művész­nek, sem a látogató közönség­nek, ahogyan létrehozzák, megszervezik. Nemes szándé­ka vezérelte eddig őket, min­den esetben. Most és ezután sem akarja senki elvitatni, hogy a koráb­bi reprodukciós kiállítások helyett, vagy mellett, igazi tárlatot kaptak. Élő, hús-vér művésszel, remek képekkel, személyes találkozással, tár­latvezetéssel. A rendezők még arra is gondot fordítottak, hogy egy-egy kiállítás megnyi­tását emlékezetessé, ünnepé­lyessé tegyék. A zenét, az éneklést hívták segítségül. Szeretjeit egy énekkar a helyi általános iskolából, vagy hangszeres bemutatkozás Ba­lassagyarmatról. Ezek a nem közömbös „ke­retek” adtak nagyobb súlyt, eseményszámba menő emlé­kezeteset a képzőművészetet Ízlelő közönségnek. így válha­tott5 valóra, hogy a mostani kamarakiállítás keretében itt üdvözölhettük Réti Zoltán festőművészt és képeit. Öt sorrendiség nélkül olyan al­kotók előzték meg, mint Ra­dies István, Szatmári Béla, Farkas András, Bálványos Hu­ba. ☆ Réti Zoltán képeit nézve mindjárt felötlik a látogató­ban a művész mély ember- és természetszeretete. Ügy ér­zem, ez nála nem általános je­gyekkel megtöithető érzés, mert ezen túl erősen kötődik a szűkebb hazához, annak dolgos alakjaihoz, borzas, vibráló, színekben pempázó tájaihoz. Réti Zoltán festészetében mindig jelen van a zenét értő és aktívan művelő ember har­móniája. szépre vágyása, hi­szen számára a muzsika nem csak kenyér, hanem olyan ka­talizátor is, melytől ecsetet ke­zelő keze, szíve és értelme sze­rint szárnyal. Színei közül a melegbar­nák és vörösek, az elfutó zöl­dek, a hidegkékek, érzéseket, hangulatokat teremtenek, amelyek nyomtalanul nem tűnnek el a látogatóból. A mai életet ábrázoló és kiállított toll. és tusrajzai remekek. A „munkák — napok” sorozatból a Kalászszedö és a Palántázók című képeit emelném ki. A művész a mostani kiállí­tását igazán otthon rendezte meg. Nem kell kilépni egy húszkilométeres körből sem, mert megtalálható benne szü­lőfaluja, Nagyoroszi, az a hely, ahol gyerekkorát töltötte: Ér- sekvadkert, és azokat a képek (Bánki horgászok; Bánk II; Kétbodony, stb.) melyeket itt is festett. A kiállítás megnyitását kö­vető beszélgetésen Réti Zol­tán elárulta: szivesen fest a környék egyik legszebb tele­pülésén, Bánkon. A tó, me­lyet körül fonnak a hegyek, a jellegzetesen nógrádi házak olyannyira megihlették őt, hogy elhatározta: sorozatot készít erről a környezetről. Szeret utazni, itthon és kül­honban egyaránt. Járt az utóbbi időben Münchenben, Párizsban, de a visszatérés után mégis e tájat festi vász­naira, akvarellpapírjaira. me- lvek közül utóbbi technikával készültek a kiállítás legszebb lanjai. Képei sokfelé ismertek, és szívesen rendeznek belőle .ki­állítást rangos helveken. Ez a rétsági, esv az évekkel ezelőtt elindult sorban, de a település kulturális életében felejthe­tetlen marad. Kő-Szabó Imre Mai févéaján faiunk Ősi könyv­nyomtatás Egyes kutatók szerint a könyvnyomtatás Koreában, mintegy 200 évvel régebbi múltra tekint vissza, mint Európában, ahol Gutenberget tartják az ólombetűk felta­lálójának. ősi buddhista templomok feltárása közben bukkantak rá azokra a könyvekre, amelye­ket feltehetően rézbetűs nyomdatechnika alkalmazá­sával készítettek, valamikor a XII. században. Az, hogy Ko­reában abban az időben már igen fejlett nyomdaipar mű­ködött, kétségtelen tény. El­sősorban egyházi műveket nyomtattak, a fametszés fel- használásával. Adatok van­nak arról, hogy mongol és japán megrendelésre a XI. században 6000 példányban nyomtatták ki Koreában a buddhista szentszövegek gyűjteményét, majd később 5000 példányiján e gyűjte­mény kiegészítését. A munka elvégzésére eper­fából vésett betűket használ­tak. Ez az eljárás azonban nehézkes és igen fáradságos munka volt. Nyilván ez ösz­tönözte a korabeli menteseket arra, hogy új rruV.-vérekkel kísétiatezzenek, s i.;y juthat­tak el a fémekig. A rézbői ké­szíteti betűk, a leietek tanú­sága szerint, igen jó minő­ségűek voltak. I e k tásra”. Ezen túl, a múzeum a költő korának mozgalmas ide­jéből is felvillant képeket a Madách-család történetével együtt. Találkozni lehet a házban a költő őseivel a részben a család bútoraival berendezett biedermaier hangulatú szo­bában, Madách Imre életraj­zi dokumentumaival, amelyek közéleti és irodalmi tevékeny­ségére vetnek fényt, s termé­szetesen Madách műveinek, — elsősorban Az ember tra­gédiájának — kiadás- és színháztörténetével. A házba lépőt Zichy Mihálynak a Tragédiához készült klasszi­kus illusztrációi fogadják. A kiállítást Czinke Ferenc tűz­zománca és idős Szabó István Madách-szobra zárja. Leérve a dombról egy újabb halom elé érünk, amelyen a XVIII. századi földszintes L- alakú barokk kúria, a volt Majthényi-kastély áll. Udva­rán — egy része az óvodáso­ké — öreg gesztenyefák für­detik leveleiket a tavaszi per- metben. Innen is látni a töb­bi csesztvei „dombél”-et. Tóth Elemér 20.00: CARLO GOLDONI: MIRAN DOLINA Kellemes és üde szórakozást kínál a Vígszínház Mirandoli- na előadása. Marton László, a darab rendezője az éppen három évvel ezelőtt bemuta­tott darabról ezt mondja: „Mi- randolina összekerülése a szolgával Goldoni vígjátéká­nak rövid története, a régi előadásokban általában happy end volt. A mienkben viszont Mirandolina és a lovag két egymáshoz illő ember... Mégis elmennek egymás mellett, ad­dig bonyolítják kapcsolatukat, amíg elrontják. Mirandolina házassága ezek után a szoká­sos kompromisszum”. Gol­doni derűsnek ígérkező víg­játéka tehát tragikomédia, majdhogynem keserű komé­diába fullad. Maga az író a XVIII. században élve arra törekedett: az 'addig ismert vígjátéki formák konvencioná­lis sablonjai helyett a termé­szet és a valóság közvetlen megfigyeléseire építkezve, az élet teljes gazdagságát ábrá­zolja. Gyűjteményes köteté­ben 1750-ben ezt írta: „Víg­játék az, ha úgy tűnik, hogy a szomszédok társaságában vagyunk, vagy családi körben, s ha semmi más nem történik, benne, mint amit a világban naponta látunk”. Középkor a huszadik században. Színes, szinkronizált, díjnyertes olasz film, május 17-től a salgótarjáni November 7 Filmszínház műsorán. Gavino Ledda önéletrajzi regényéből rendezte: Paolo és Vittorio Taviani Szereplők: Omero Antonutti Marcella Michelangeli Fabrizio Forte Saverio Marconi Egy szardíniái pásztorfiú 20 éves koráig egyedül élt és egészen addig írástudatlan volt. Csak a nyájával élt a he­gyek között, elszigetelten a többiektől, még falujának tár­sadalmától is. Az apja volt ennek az elkülönítésnek a ke­gyetlen eszköze. Ám a csendes gyerek egy napon fellázadt apja, mestere ellen. Autodidakta módon kezdett el tanulni, így szerezte meg egyetemi diplomáját nyelvészetből, majd könyvet írt életéről. Ez a pásztor most közel jár a negyven­hez és Gavino Leddának hívják. Történetével az újságok is foglalkoztak, s ezt olvasta a Taviani testvérpár is, akik Apámuram címmel filmre vitték Ledda életét.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents