Nógrád. 1979. április (35. évfolyam. 77-100. szám)

1979-04-13 / 86. szám

Visszatérés A nemzetközi személyzet re­pülési programjának megfe­lelően április 11-én moszkvai idő szerint 21 óra 54 perckor megkezdődött a Szojuz—33 űrhajó közeledése a Szaljut— 6—Szojuz—32 * űrkomplexum­hoz. A közlekedés során a Szojuz —33 hajtóművének közelítő­pályamódosító munkájában a programhoz képest eltérést észleltek, s így nem került sor a Szaljut—6 űrállomással való csatlakozásra. Nyikolaj Rukavisnyikov és Georgi Ivanov megkezdte a visszatérésre való felkészü* Magyar—csehszlovák évforduló A magyar—csehszlovák ba- élén Josef Koreákkal, a CSKP rétsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés aláírásának 30. év­fordulója alkalmából ünnepi gyűlést tartottak csütörtökön délután Prágában, a Károly- egyetem ősi aulájában. Jelen volt a CSKP Központi Bizott­ságának, . a csehszlovák kor­mánynak és a Csehszlovák Nemzeti Front központi bír zottságának közös küldöttsége, KB elnökségének tagjával, a cseh kormány elnökével. Ott voltak továbbá a csehszlovák közélet más ismert személyi­ségei és a prágai dolgozók képviselői. A gyűlést Tomás Trávnicek, a nemzeti front kb alelnöke nyitotta meg, majd Rudolf Róhlicek, a csehszlovák szö­vetségi kormány elnökhelyet­tese mondott beszédet. lést, majd tegnap visszatért a Földre. délután Kivégzések Iránban Vidéken működő iszlám forradalmi bíróságok csü­törtök hajnalban a sah rend­szerének további öt hívét ítélték halálra és végeztették ki — jelentette a teheráni rá­dió. A fővárostól nyugatra fek­vő Zanjanban kivégezték' Abbasz Kehali tábornokot, akit sahellenes tüntetők meggyilkolásával vádoltak. Négy másik személyt az or­szág déli részén levő Ahwaz városban lőttek agyon; ezek a SAVAK-nak, a sah titkos- rendőrségének a tagjai vol­tak. . Zavargások Olaszországban Rómában és Padosában szélsőséges „autonomisták” szerdán és csütörtökön össze­csaptak a rendőrséggel és vandál pusztítást vittek vég­be. Róma belvárosában gép­kocsikat gyújtottak föl, bé­kés járókelőket bántalmaz­tak, gyújtópalackokat haji- gáltak a kirakatokba. Pado- vában is hasonló jelenetek játszódtak le. Mindkét város­ban órákig szünetelt a for­galom a garázdálkodások mi­att. Az incidensek azután rob­bantak ki, hogy a padovai fő­ügyész letartóztatta az „au­tonomisták” egyik vezetőjét, Toni Negri egyetemi oktatót Azzal gyanúsítják, hogy köz­vetlen szerepet játszott Aldo Morö kereszténydemokrata pártelnök elrablásának és meggyilkolásának megszerve­zésében, Negri t letartóztatása óta újból és újból megpróbálják kihallgatni, de eddig nem so­kat tudtak meg tőle, mert nem hajlandó válaszolni a kérdések«}. A nyomozás nem ígérkezik könnyűnek a továbbiakban sem. Erre utal, hogy Negri kis híján megszökött, mert a letar- tóztatási parancs aláírása után valaki tájékoztatta. Fi­gyelemreméltó jel a nyomo­zásban, hogy Sandro Pertini olasz köztársasági elnök vé­delmébe vette a padovai fő­ügyészt a Negri letartóztatása miatt ért politikai támadá­sokkal szemben és a vizsgálat folytatására szólította fel. Manley Leningrádban Moszkvai tárgyalásai befe­jezésével csütörtökön rövid látogatásra Leningrádba uta­zott Michael Manley, jamai­cai miniszterelnök. Manleyt a moszkvai repü­lőtéren Alekszej Koszigin és más hivatalos személyiségek búcsúztatták. A jamaicai kor­mányfő tiszteletére díszszázad sorokozott fel. Ünnepélyesen fogadták a jamaicai kormányfőt a Szov­jetunió, második legnagyobb városában is. A nap folya­mán Michael Manley a pisz- karjevói hősi temetőben megkoszorúzta a Leningrád ostroma során hősi halált halt katonák és a sok százezer pol­gári áldozat emlékművét Ko­szorút helyezett el a város védőinek a Győzelem terén fel­állított emlékművén is. Margaret Thatcher, a brit konzervatív párt veiére sajtókon­ferenciát tartott Londonban. Hémetli Károly látogatása a IX. heniletbea Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára csütörtökön a Ferencvárosba látogatott. A vendéget a kerü­leti pártbizottság székházában Gál Lászlóné első titkár és Szabados László tanácselnök fogadta, s tájékoztatta a 95 ezer lakosú városrész politi­kai életének időszerű kérdé­seiről, a kerületfejlesztés eredményeiről és a tenniva­lókról. A délelőtt folyamán Németh Károly megtekintett néhány létesítményt, így a társadalmi összefogással épült öregek napközi otthonát, és a. nyug- díjasklujpot, valamint a Jó­zsef Attila-lakótelep új lakás- építkezését, s ellátogatott Jó­zsef Attila Gát utcai szülőhá­zába. A látogatás következő állomása a Közmű- és Mély­építő Vállalat volt. ahol Zachar András igazgató és Varsányi László, a párt- bizottság titkára ismertet­te a csaknem ötezer dolgozót foglalkoztató vállalat tevé­kenységét, a pártbizottság ko­ordinációs munkáját. Délután Németh Károly részt vett és felszólalt a kerü­leti pártbizottság kibővített ülésén, amelyen a pártbizott­ság első titkára tartott tájé­koztatót a Központi Bizottság márciusi üléséről, az évindí­tás kerületi tapasztalatairól, s a további teendőkről. Akár ftzombattól Vietnami—kínai tárgyalások a láthatáron Zalai István, az MTI tudó­sítója jelenti: — A kínai tárgyaló küldött­ség szombaton, április 14-én, várhatóan, a déli órákban ér­kezik Hanoiba Han Nien-Lyng külügyminiszter-helyettes ve­zetésével és ha rajtunk mú­lik akár közvetlenül a megér­kezés után is megkezdődhet­nek a tárgyalások — jelentet­te ki Phan Hien vietnami kül­ügyminiszter-helyettes csü­törtökön Hanoiban. — Vietnam jóakarata nyil­vánvaló. Bár a kínai csapatok változatlanul 15 körzetet tar­tanak megszállva, folytatják fegyveres provokációikat, ké­meket dobnak át, erődítmé­nyeket és utakat építenek a határ közvetlen közelében, mi készek vagyunk tárgyalni. Célunk az, hogy a helyzet le­hetőleg stabilizálódjék és helyreállítsuk normális kap­csolatainkat. Most nem te­szünk mást, mint várunk, s majd meghallgatjuk a kínai magyarázatot — mondotta a vietnami külügyminiszter-he­lyettes. Hozzátette: Vietnam kedvező légkört akar kialakí­tani a tárgyalások megkezdé­séhez, s reméli, hogy a tár­gyalások jó eredményhez ve­zetnek. Phan Hien kijelentette: Vi­etnam a Kínához intézett jegyzékekben már javasolta, hogy a határtérség békéjének biztosításához szükséges sür­ország közötti normális kap­csolatok helyreállításáról tár­gyaljanak. Mi készek vagyunk megvitatni bármilyen, a két ország viszonyát érintő két“ dést. Egy kérdésre válaszolva hozzátette, hogy a tárgyaláso­kon egyik fél sem erőltetheti rá a másik félre saját állás­pontját. Aki a kambodzsai kérdésről akar tárgyalni, an­nak Phnom Penh be kell utaznia, s Heng Samrint kéll megkeresnie. Arra a kérdésre vála­szolva, hogy Vietnam köve­telni fogja-e Kínától az oko- zott károk megtérítését, azt mondta, hogy a károkat azok­nak kell megtéríteniük, akik KB-Gléa Varsóban Összehivják a LEMP Vili. kongresszusát Barabás János, az MTI tu- kell valósítani az idei téri dósítója jelenti: ve*\ , , . . ... Gierek a legfontosabb ten­Szerdán plenáris ülést tar- nival ókat a lakosság ellátásá- tott a Lengyel Egyesült Mun- ban és az export területen je- káspárt Központi Bizottsága, lölte meg. A kormány ko- Az ülésen a társadalmi el- zölte pótlólagos exportfel­lenőrzés alá vont kisipar — az állami és szövetkezeti tu­lajdonban levő kisüzemek — nagyszabású fejlesztéséről hoztak döntéseket. Ez a ter­melési forrna alacsony beru­házásigényével, a helyi nyers­anyagokra és munkaerőre tá­maszkodva rugalmasan tud alkalmazkodni szükségleteihez és szerepet játszhat a lakosság ellátásának javításában. Edward Gierek, a LEMP KB első titkára, a plénumon tartott zárszavában méltatta ennek az ágazatnak és elfo­gadott fejlesztési programjá­nak a jelentőségét, majd szá­mos, az ország életében kulcs- fontosságú szerepet játszó kérdéssel foglalkozott. Elmondottá, hogy az év ' el­ső hónapjai igen nehezek voltak az ország számára, mert a rendkívül kemény téli hónapokat, az olvadás követ­keztében hosszú évek legna­adatokkal bízta meg a kü­lönböző reszortokat. Ugyanak­kor a nyers- és alapanyagok korlátozott voltára való te­kintettel, a kormány a beru­házások csökkentésére köte­lezte őket, változatlanul hagy­va a lakás- és kórházépítési terveket, valamint a kiemelt a~fogyasztók népgazdasági beruházásokat, jelentős A továbbiakban Edward Gierek részletesen foglalko­zott a következő, VIII. párt- kongresszusra való felkészü­lésről. Bejelentette, hogy a Po­litikai Bizottság a Központi Bizottság legközelebbi plená­ris ülése elé terjeszti a kong­resszus összehívására vonat­kozó javaslatát. Mint mon­dotta, a szervezeti szabályzat értelmében a kongresszust 1980-ban kell megtartani, és szokás szerint a parlamenti választások előtt. Mivel a szejmmandátumok lejárnak és legkésőbb a jövő év májusában meg kell tar­tani a választásokat, a párt­gyobb árvize követte. Emi Btt kongresszust a jövő év első-ne­az év első negyedében a múlt év azonos időszakához viszo­nyítva csökkent az ipari ter­melés, s különösen súlyosak voltak a veszteségek a nyers­anyagtermelő és alapanyag- gyártó iparban, ez pedig ne­hézségeket okoz a feldolgozó- ipar és más népgazdasági te­rületek anyagellátásában. A tartalékoknak - köszönhető, hogy jelentősebb nehézségek nélkül sikerült biztosítani a lakosság ellátását, és egyes cikkek kivételével jelentősebb hiányok a fogyasztási cikkek terén nem jelentkeztek. A becslések szerint az or­gyedében kell megrendezni. A pártkongresszuson elfoga­dott program a nemzeti egy­ségfront választási platform­jául szolgálhat, s ily módon az egész társadalomnak mód­ja lesz arra, hogy értékelje és az állam politikájaként jóvá­hagyja azt — mondotta a szó­nok. Edward Gierek ezután rá­mutatott: a kongresszus fő feladata a fejlett szocialista társadalom építése terén elért haladás értékelése és a fejlő­dés fő irányainak meghatáro­zása lesz a következő évti­zedre, különös tekintettel szágban — mintegy egymillió az 1981—1985-ös tervidőszakra, hektárnyi mezőgazdasági te- Számos egyéb feladat mel- rületet öntött el az árvíz — lett az első titkár kiemelte a fűzte hozzá a LEMP első tit- népélelmezés javításának kér- kára, majd rámutatott a Po- dését. Rámutatott arra, hogy a litikai Bizottság a helyzet ala- mezőgazdaság fejlesztése elvá- pos elemzése után úgy dön- laszthatatlanul összekapcsoló- tött, hogy a késések és .károk dik a vízgazdálkodás problé- ellenére meg lehet és meg májával. Növekvő ellenállás Néhány órával azután, hogy tartott újabb találkozó figyel az amerikai külügyi szóvivő lemreméltő. Mértékadó wa- szerdán közölte: nem tűztek shingtoni források szerint ki újabb találkozót, Vance azonban, amelyeket sajtóje- amerikai külügyminiszter és lentések is alátámasztanak; Dobrinyin washingtoni szov- az amerikai törvényhozás nő­jét nagykövet ismét tanácsko- vekvő ellenállást tanúsít a gős intézkedésekről és a két okozták. zott. A váratlanul gyorsan meg­SALT-megállapodással • ben. szem­Van két olyan mondata a szovjet—kínai barátsági szer­ződés pekingi felmondását megbélyegző szovjet kor­mánynyilatkozatnak, amelyet joggal idéznek azok, akik szi­lárdan bíznak a szocialista nagyhatalom békepolitikájá­ban. „A Szovjetunióban vál­tozatlanul fennmarad az a mély megbecsülés, amelyet a kínai nép, e nép történelme és kultúrája iránt érez. Nin­csenek objektiv okok arra, hogy országaink népei elide­genedjenek egymástól, vagy különösen arra, hogy szembe­kerüljenek egymással” —<■ ál­lapítja meg a szovjet kor­mánynyilatkozat. A szovjetellencsség jele Az 1950 februárjában kö­tött szovjet—kínai barátsági, szövetségi és kölcsönös segít­ségnyújtási szerződés egyolda­lú felbontása Peking részéről a mai kínai vezetés régóta kialakult, mindinkább mélyü- lően szovjetellenes stratégiá­jának megnyilvánulása. Ha a szerződésfelbontás formálisan csak most történt is meg, csak összegező kifejezése egy hosz- szabb folyamatnak. Magát a felmondás aktusát 1978 őszén előre bejelentette előbb a kí­nai külügyminiszter, majd Teng Hsziao-ping, a vezetés második embere. Aki az elmúlt 29 év törté­netét vizsgálja, felidézve a szerződés megszületésének ide­jét, leszögezheti: ez volt az új Kína számára az első igazi Szovjet-kínai viszony Az eltépett szerződés 2 NÖGRÁD — 1979. április 13., péntek fellépés a világpolitikában, hiszen az aláírás idején még csak néhány hónap telt el a Kínái Népköztársaság kikiáltá­sa — 1949 októbere — óta. A barátsági szerződéssel együtt írták alá azt a megállapodást, amely a Csang Csüng vasutat a Kínai Népköztársaság tulaj­donába adta és amelynek ér­telmében a szovjet csapato­kat kivonták Port Arthurból. Aláírtak egy olyan megálla­podást is, amely több száz­millió rubel hosszú lejáratú szovjet hitelt nyújtott Pe- kingnek. A szerződés meg­szövegezésére és aláírására Moszkvába érkezett Mao Ce- tung a pályaudvaron az előz­ményekről így beszélt: „Az Októberi Szocialista Forrada­lom után a szovjet kormány elsőnek szüntette meg azokat az egyenlőtlen szerződéseket, amelyek a cári Oroszország és Kína között fennállottak. A szovjet nép és a szovjet kormány csaknem 30 éven át több ízben nyújtott támoga­tást a kínai népnek szabad­ságharcában. A kínai nép so­hasem fogja elfelejteni azt a testvéri segítséget, amelyben nehéz megpróbáltatásai idején a szovjet nép és a szovjet kormány részesítette.” A segítség értéke A szerződést aláíró két fél egyike az elmúlt 29 esztendő; ben igyekezett a legteljeseb­ben megfelelni szerződéses kötelezettségeinek. A Szov­jetunió az 1950-et követő év­tizedben 198 korszerűen fel­szerelt hatalmas ipari válla­lat felépítésében nyújtott se­gítséget Kínának; a többi kö­zött olyan Kína számára tel­jesen új iparágakban, minta gépkocsi-, a traktor-, és re- pülőgépgyártó-ipar. Huszon­egyezer szovjet _ tudományos­műszaki dokumentáció került a Kínai Népköztársaság tulaj­donába; közöttük több mint 1400 nagyvállalat teljes terve. Még 1963-ban is — ekkor már egymást érték Peking szov­jetellenes megnyilvánulásai! — nyolcvannyolc ipari válla­lat és objektum építésénél nyújtottak műszaki segítséget szovjet vállalatok és szakem­berek. 1950 és 1960 között a Szovjetunió által szállított be­rendezésekkel állították elő Kínában a vas és az acél 35—50, az alumínium 100, a tehergépkocsik, traktorok 85, a villamos energia 50 az elekt­romos berendezések 45, a ne­hézgépgyártás termékeinek 35 százalékát. Több ezer kínai szakember tanult szovjet egyetemeken és üzemekben. A Szovjetunió állandó se­gítséget nyújtott Kínának az ország védelmének erősítésé­ben és a korszerű honvédelmi ipar megteremtésében. A szerződés „döntő szerepet töl­tött be abban, hogy 1950—53- ban a koreai háború éveiben és az úgynevezett tajvani vál­ság idején, 1958-ban megaka­dályozták a KNK elleni nyílt iihperialista agressziót” — ál­lapítja meg a szoyjet kor­mánynyilatkozat, amely utal azokra a szovjet katonai egy­ségeknek a szerepére is, ame­lyeket a KNK kormányának kérésére küldtek Kína terüle­tére, hogy védelmezzék az országot az ellenséges légierő berepüléseitől. Az elmúlt közel három év­tizedben, akárhol és akár­hányszor volt szó a Kínai Népköztársaság nemzetközi szerepéről, jogairól, képvisele­téről, a szovjet politika min­dig teljes súlyával fellépett a kínai nép oldalán. Elég csak arra a hosszú küzdelemre visszaemlékezni, amelyet a Szovjetunió azért vívott, hogy az ENSZ-ben (és más nemet- kügi szervezetekben) ne bito­rolhassa Peking jogos helyét Tajvan, s a KNK végre elfog­lalhassa helyét. Szakadár lépések Kínában egy időtől fogva másként pillantottak a szerző­désre és a szovjet—kínai vi­szonyra. Mao Ce-tung már 1958-ban arról beszélt, hogy „fel kell készülni a szakadás­ra”, „nem szabad félni a szó; cialista táborban és a nemzet­közi kommunista mozgalom­ban bekövetkező szakadástól”. A hatvanas évek elejétől fog­va a pekingi vezetés — Mao élete végéig az ő, halála után a ma élen álló politikusok irányításával — nyílt, a nem­zetközi szintéren szinte na­ponta elhangzott szovjetelle- res rágalmakkal és támadá­sokkal fordult szembe az 1950-ben aláírt szerződéssel. Az ENSZ közgyűlésein, a kí­nai külügyminiszter, Teng Hsziao-ping tokiói és ameri­kai beszédeiben, Hua Kuo- feng jó néhány megnyilatko- sában a legszélsőségesebb im­perialista hecclapok modorá­ban beszélt a Szovjetunióról. Moszkva már 1971-ben,’ majd 1973-ban javasolja,, hogy a romló viszony megjavítása céljából kössenek megállapo­dást az erő alkalmazásának eltiltásáról, illetve a kölcsö­nös meg nem támadásról. Pe­king akkor a most felmon­dott szerződésre hivatkozva mint szükségtelent utasította el a javaslatokat. Most magát a szerződést mondta fel. Annak idején a , dokumentum 6. cikkelyében belefoglalták: a 30 évre kötött szerződés, ha csak a felek egy évvel az ér­vénytartam lejárta előtt nem közük a felbontásra való kí­vánságukat, további öt évig érvényben marad. Pekingben mostanában már csak azt az egyetlen pontot tekintették betartandónak, hogy a hu- szonkilencedik évben kell kö­zölni a szerződés felmondásán ra irányuló szándékot. G. M.

Next

/
Thumbnails
Contents