Nógrád. 1979. április (35. évfolyam. 77-100. szám)

1979-04-13 / 86. szám

Kisegítő busz­járatok húsvétra Milyen a nógrádi szén? (III.) Csak péns kellene ? Ami szemben, s másutt is fénylik, nem szén: pala. Krekács Miklós felvétele Dzsida József okleveles bá­nyamérnök, a Salgótarjáni kőszénbánya Rt. igazgató- helyettesének munkájában ol- \'astam, amelyben a fentebb említett cég nógrádi szénbá­nyászatának történetét dolgoz­za fel 1868-tól 1943-ig, hogy voltak Nógrádban jó szenek. „A régi salgótarjáni szenekről sok elemzési adat áll rendel­kezésünkre, amelyeket Gritt- ner Albert végzett. Szerinte 30 elemzés átlagában a fűtő­érték — 4165—5338 kai. Az újabb elemzések szerint, ame­lyeket'a salgótarjáni kémiai laboratóriumban készítenek, ezeket az adatokat kaptuk: Baglyasalja — 5258, Csibaj 4281, Karancsalja — 4708, Salgótarján — 4696 Kalória.” ☆ Nézem a mostani — 1979. márciusi aknaüzemi kalória­terveket, de csupán a jó szenű Kányásét vetem papírra: 3345. — Ez van! — piondja Sző­ke Barna, a szénbányák gaz­dasági igazgatóhelyettese — s nemiképp kevésbé rózsás a kép, ha még hozzáteszem: helyette csak 3095 kalóriát ér­tek el. — Romlik, a szén? — Ahogy mondja. És az ára is. A minőségcsökkenés csupán itt tonnánként 36,32 forintba került. Nagy összeg, pedig nem vagyunk gavallé- roskodó helyzetben... Tudja, hiába jó néhol a szénfal, ha a maróhenger hozzászedi a követ, homokot. Ménkesen pedig, ahonnan különben sem jönnek felszínre jó szenek, a gépnek még húszcentis . tal­pat is bele kell marni. De egyébként nem jobb a hely­zet az elővájásoknál sem, ahol a gumiszalagról egyből, válo­gatás nélkül a bunkerokba kerül a termel vény. No, és a sok vegyes szelvényű vágat... — Több minőségrontó té­nyező nincs ? — Hát, mint említettem már, a tonnacentrikus szemlé­let, a főleg a kazári külszíni fejtésről beérkező igen ned­ves szén és esetenként a nagybátonyi szénosztályozó ál­lapota. Bár igaz, itt meg kell jegyeznem — (később ezt a tényt Medvesi István, a szén­termelési osztály főelőadója is megerősíti) —, hogy ők azért a negyedévben a kányá- si darabos és kocka szénből, valamint a ménkesi akna II- ből kiválogattak majd négy­ezer tonna meddőt. — Ha ez is szén lett vol­na. .. — Látja, itt kellene változ­tatni. — Hogyan? Az igazgatóhelyettes, akit következetes minőségmá- niákussága miatt — bevallja — néhgnyan nem néznek jó szemmel, tervekről, elképzelé­sekről beszél. Anyagi és tár­gyi feltételekről, miknek ki­dolgozása, előteremtése nem egykönnyű feladatnak ígérke­zik. Emigyen vázolja a tézi­seket. A kányási szén minőségé­nek javítása .elsődleges teen­dőink közé tartoznak. Itt leg­nagyobb gondot a homok okozza. Mi is gondolkodunk a végső megoldáson, de emel­lett még felkértük a miskol­ci egyetem néhány szakem­berét egy tanulmány elkészí­tésére. A minap itt is jártak, vizsgálódtak. — Lesz ebből jobb szén? — ... A végleges megoldás­ban már közös nevezőre ju­tottunk: ez egy homokmosó felépítése lenne, de... — Az szerény számítások szerint is belekerülne olyan öt-hatszázmillió forintba. S a kérdés adott: vajon, meg- érné-e? S ennyi pénz, — mondani sem kell nagy ösz- szeg. — nehezen előteremthe­tő. . Úgyhogy, ennek megvaló­sítására — szerintem — be­látható időn belül nem kerül sor. Az elővájásoknál felve­tődött az az elképzelés; a szállítószalagok mellé fektes­sünk le síneket, hogy az azon közlekedő csillékbe válogatód- jon a meddő. Ehhez azonban — széles szelvények kellené­nek, s megint vajon megér­né-e? — S ki válogatna, mikor a csapatnak az össztonna szá­mít? — Fogas kérdésnek ígérke­zik, de nem olyan fekete a2 ördög, mint amilyenek lefes­tik. .. Olyan ösztönzési rend­szert kell kictkoskodni, amely az eddiginél még job­ban közelíti egymáshoz a mennyiséget és a minőséget. Az utóbbi hónapokban már ráleltünk erre az útra, s re­méljük, mindinkább efelé ha­ladunk. — Az idő azonban — pénz. ön is leírta a Nógrádi Bá­nyász legutóbbi' számában: „Mivel szeneinknek a termé­szeti adottságból eredő kaló- riaértékét nem tudjuk meg­változtatni, az áralakulásra csak a tisztán termelés foko­zásával, ' a meddőtartalom csökkentésével, jobb hullási (értsd: darabos, a Szerk.) arány biztosításával tudunk kedvező hatást gyakorolni.” _— Ez így van. S mindezek jól érzékeltetik sokirányú teendőinket. Még sokáig...? Karácsony György Már csütörtökön este indí­tott egy-egy mentesítő vona­tot a Keleti és a Nyugati pályaudvarról a MÁV, amely a húsvéti nagyobb forgalom zavartalan lebonyolítására 133 mentesítő vonatot tervezett, s szükség esetére a nagy pálya­udvarokon további szerelvé­nyeket is tartalékol. Á forgalmi csúcsot mára és szombatra várják, amikor 33, illetve 36 mentesítő vonatot indítanak. Az ünnepek alkal­mából a legtöbb szerelvény, számszerint 41, a Budapest— Debrecen—Nyíregyháza vona­lon közlekedik. A főváros és Miskolc között 25, Budapest— Szombathely 1 és Budapest— Nagykanizsa között egyaránt 13 mentesítő vonat szolgál a szokásosnál jóval több utas elszállítására. A korábbi gya­korlatnak megfelelően a MÁV megérősí ti pénztári és infor­mációs szolgálatát, ezenkívül a, nagy pályaudvarokon kar­szalagos vasutasok igazítják el az utasokat, adnak tájékozta­tást a menetrend szerirít és az azokon felül közlekedő vo­natokról. Az ünnepi forgalom kezde­tét mára várja a Volán Tröszt is, amelynek vállalatai or­szágosan 120—130 ezer több­letutasra számítanak, s az ünnepekre mintegy 2500 kise­gítő járatot állítottak be. A húsvéti csúcs nagy terheket ró az Engels téri pályaudvar­ra-, ahonnan ma 60, szomba­ton 80, s még vasárnap is 40 kisegítő járat indul, például Kalocsára, Bajára, Salgótar­jánba, Dunaújvárosba. Az ün­nepek alatt erős forgalomra számítanak a Gyöngyös—Mát­ra vonalon, s a dunakanyari járatokon, amelyeket ugyan­csak szükség szerint megerősí­tenek. Az ünnepi forgalom immár elmaradhatatlan társaként üzembe állítják a Szent Ist­ván téri pótpályaudvart, ahol tartalékolják és felkészítik az útra a kisegítő járatokat, s oda érkeznek ma és szombaton délután a vidéki távolsági já­ratok. Mind a vasút, mind a Vo­lán gondoskodott az utasok visszaszállításáról is. Hétfőn 36 mentesítő vonat, s mintegy száz kisegítő buszjárat közle­kedik, s még kedden is — figyelembe véve a húsvéti is­kolai szünet végét — indíta­nak szükség szerint mentesí­tő . szerelvényeket és buszjára­tokat. (MTI) A váci FORTE gyár termékei szinte valamennyi földrészen ismertek, filmjeik, fotópapírjaik Európán kívül eljutnak a tengerentúli országokba is. Az érsekvadkerti szerszámipari művek leányai, asszonyai közvetetten járulnak hozzá az is­mert gyár exporttevékenységéhez, ugyanis a fényérzékeny áru csomagolásában vesznek részt. A keresett filmeket pél­dául a trópusi éghajlatra való szállításra készítik elök a tekercseket műanyag dobozokba rakják, mely megvédi azo­kat a nedvesség- cs hőártalmaktól. _kulcsár-fotó___ G yarapodó településeinkért A megyed tanács végrehajtó bizottsága a köaelmúltban óriékedte a települések szépítését, fejlesztését segítő társa­dalmi munkaakciók eredmérfyeit. Az elmúlt évben nem ke­vesebb, mint nyolcvanhárommillió forint értékű közhasznú társadalmi munkát végzett a lakosság a megye községed­ben, Balassagyarmaton ég Salgótarjánban, a megyeszékhe­lyen. Ennyivel toldották meg azt a pénzt, amelyet a megyei tanács, a községi tanácsok építésre, a települések fejleszté-, sóre'fordítottak 1978-ban. A lelkesedés, s így az elvégzett munka értéke is nagyobb, mint egy esztendővel korábban, s éppen mégegyszer annyi, mint amennyi 1975-ben volt. Akadtak tedepülések, ahol új óvoda, pedagógus-, vagy orvo­si lakás építésén szorgoskodtak a munkáskezek. A legtöbb településen 'azonban a már meglevő iskolákat, óvodákat, gyermekjátszótereket szépítették, gazdagították. Egyedül Salgótarjánban több mint 19 millió forint az elvégzett társadalmi munka értéke. Ha ezt a pénzt szétosz­tanánk a város lakói között, minden felnőttre és gyermek­re 402 forint jutna. Balassagyarmaton még annál is kedve­zőbb a kép. Az egy lakosra jutó társadalmi munka értéke 419 forint. A város kulturális intézményeinek, közparkjai­nak szépítésén, gyarapításán sok száz munkás, szocialista brigádtag, intézmények, hivatalok dolgozói fáradoztak. P ászt ón sem szorgoskodtak még egyetlen évben sem ennyire, mint tavaly. Ha a nagyközségi tanács, a társadal­mi, a tömegsizervezetek hívására a község valamennyi lakó­ja munkába áll, akkor egy-egy ember tevékenysége 595 fo­rintot ért volna. Mert a felújított gyermekintézmények, az új KRESZ-park értéke százezrekben mérhető. Nagybárkány- ban társadalmi munkával bővítették az általános iskolát, így építették az óvodát és az óvodához futó utat. Az egy lakosra jutó társadalmi munka értéke 573 forint volt tavaly. Kishartyánban társadalmi segítséggel fejezték be az óvo­dát és a falumúzeum kialakításánál is ott vodtak az önzet­lenül dolgozó társadalmi munkások. Kazáron az utak javí­tásához, a bed víz elvezetési munkálatokhoz kért és kapott a - tanács nem kevés társadalmi segítséget. Érthető tehát, ha a megyei tanács végrehajtó bizottsá­ga az elismerés és a köszönet hangján szólt mindenekelőtt az önzetlenül dolgozó társadalmi munkásokról, a községi tanácsok, a Hazafias Népfront, a Vöröskereszt-szervezetek és a szakszervezetek tevékenységerői. Arról a munkáról, amelyet e szervek a társadalmi munkaakciók szervezése, le­bonyolítása, a lakosság széles körű mozgósítása érdekében végeztek. Az egyre nyíltabb város- és községpolitika, a szé­lesedő demokratizmus, a tanácsok és a lakosság erősödő kap­csolata eredményezte, hogy Nógrádban soha annyi ember nem mozdult meg a hívó szóra, mint az elmúlt esztendő­ben. A tanácsok mindegyike csatlakozott tavaly is ahhoz a munkaversenyhez, amelyet az ötödik ötéves terv időszaká­ra, társadalmi munkára hirdettek meg. A községek vetél­kedésének eredménye pedig esztendőről esztendőre több és szervezettebb társadalmi munkában, településeink gyarapo­dásában mérhető. A városi, a községi vezetők, a lakosság érettségét, nö­vekvő felelősségét jelzi, hogy a tanácsüléseken, a tanács­tagi beszámolókon, falugyűléseken, a lakóbizottságok össze­jövetelein nemcsak igényeket sorolták. Szinte mindenütt reálisan vetettek számot a lehetőségekkel, s egy-egy új lé­tesítmény tervezésénél, a meglevő intézmények szépítésénél, rendbetételénél a közös pénz mellé tették, önzetlenül ajánlot­ták saját munkájukat is. így terebÍvesedet! széles, szép es eredményes mozgalommá Salgótarjánban a Harmincötezer munkanapot Salgótarjánért társadalmi munkaakció. Ez a magyarázata annak is, hogy Balassagyarmaton ismét sok száz szocialista brigádtag aóta egy-egy napját a város gya­rapításáért. S a megye legtöbb településén hasonló felelős­ségérzetről tett tanúbizonyságot a lakosság. Mindezekről azért érdemes szólni, mert azt bizonyítják, hogy értelmes, a közösség javát szolgáló célok megvalósítá­sában mindenütt szívesen vesznek részt az emberek. Csak fokozza lelkesedésüket, ha a munkának, amelyet végeznek, becsülete van. Ha a tanácsok, a Hazafias Népfront, a Vö­röskereszt szervezetei, üzemekben a szakszervezeti bizott­ságok ügyelnek arra, hogy a társadalmi munkások tudják, mit, mikor és miért végeznek. A tervszerű és jól szervezett tevékenység eleve feltételezi azt is, hogy van elegendő szer­szám és anyag is a munkához és a közös munka eredmé­nyét együttesen óvják a rombolástól, a pusztulástól. Az el­múlt esztendő sok jó példával szolgált minderre. Ám olyan települések is akadnak a megyében, ahol esztendők óta nincs gazdája a társadalmi munkának. Ahoi sem a tanács, sem a társadalmi, a tömegszervezetek nem veszik a fá­radságot, hogy felmérjék az Igényeket, holott munka ég bi­zonyára segítség is akadna bőven. Az idén, akárcsak az ország, megyénk lakossága is új feladatok megvalósításán munkálkodik. A városainkat, köz­ségeinket fejlesztő elképzelések talán szerényebbek, minde­nütt jobban megfontolják, hová tegyék a pénzt, amely ren­delkezésre áll. Tavaly sem volt, s az idén gém lesz lehető­ség arra, hogy mindenütt új művelődési otthont, iskolát, óvodát, • utat, vagy törpe vízmüvet építsenek. A társadalmi összefogás erejét azonban nemcsak az új létesítményeimé! lehet és kell hasznosítana. A meglevő, a közös' célokat- szol­gáló épületek korszerűsítése, parkok. játszóterek, utcák, környezetünk rendben tartása sem kevésbé fontos feladat. Hiszen a környezeti kultúra fejlesztése, meglevő értékeink óvása városon és falun egyaránt a lakosság életkörülményei­nek javítását, végső soron társadalompolitikai célkitűzése­ink megvalósítását szolgálja. V. G. Húsvéti kellékek A hagyományos húsvéti vá­sár elmaradhatatlan kellékei­ből is megfelelő választékról gondoskodott a kereskedelem. Csehszlovák, NDK-beli és ro­mán importot is igénybe vett a zavartalan áruellátáshoz. Az ilyenkor legkiemelkedőbb kis­üveges kölnivizekből a tava­lyinál 164 ezerrel több, össze­sen 2,8 millió kerül forgalom­ba. Csaknem egymillió tasak tojásfestéket kínálnak az üz­letek, hogy ne maradjanak piros tojás nélkül a locsolók, akiknek 841 ezer tasak festő- matrica „jóvoltából” hímés- tojás is bőségesen juthat. Az illatszerboltok, az áru­házak kozmetikai osztályai a hazai készítményeken kívül sokféle ajándékozásra alkal­mas import kozmetikai cikket — krémet, szemfestéket, ce­ruzákat, körömlakkot — kí­nálnak az igények szerint dí­szes csomagolásban is. Az idei újdonság az import szappan­ból és kölnivízből álló aján­dékkazetta, amelyből húsze­zer kerül forgalomba. NÓGRÁD — 1979. április 13., péntek 3

Next

/
Thumbnails
Contents