Nógrád. 1979. április (35. évfolyam. 77-100. szám)
1979-04-08 / 82. szám
Folyamatos megújulás Új gép, új szakma, uj szemlélet Benyitva a nagycsarnok ajtaját, fülünkbe bokszol a gépzúgás. Húzógépek csörögnek, sikonganak sodrógépek kattognak, csattognak, mint hatalmas, ördöngős motollák. Ez még a mai mindennapokat jelenti a Magyar Kábel Művek balassagyarmati kábelgyárában, de a régi, több éves magyar és olasz berendezések mellett már ott vannak az újak is, amelyek a nem is olyan messzi jövőt sejtetik. A gyár az elmúlt évben kezdte meg azt a közel 800 millió forintos beruházásának megvalósítását, mely 1982-ben fejeződik be, folyamatosan megújítja az egy évtizedes létének küszöbéhez közeledő üzemet, s az új gépek termelésbe állításával új szemléletet is formál. Tavaly a szabad- vezeték-gvártó csarnokban 3 nagy teljesítményű, NSZK-ból származó húzógépet (Henrichl és 2 dán sodrógépet (Bager) telepítettek le. Próbaüzemelésük az év elején megkezdődött, teljes termelésbe helyezésük április második félében várható. A múlt évben kialakított erősáramú gvártócsamok- ban sváici tömlőzőgép dolgozik, a Maileffer. Pillanatnyilag tehát ez van, és mindez csak a kezdet... Ismeretszerzés küllőidén — Gyakorlatilag minden olyan gépünk megvan már, amilyennel majd a beruházás megvalósulása után dolgozni fogunk — mondja Bablena László, a műszaki osztály fiatal vezetője. — A későbbiekben is ugyanilyen típusú termel őberemdeaéseket vásárolunk és telepítünk le. — Majd részletesen elmagyarázza elképzeléseiket, terveiket, bizony őszintén be kell vallanom, alaposan figyelnem kell a szavára, hogy pontosan értsem mondandóját. Neki, a szakembernek könnyen érthető mindén, márcsaik azért is, mert az egész beruházási programot a tervezés időszakától ismeri, mivel a kábelművek — dicséretesen — már a tervek elkészítésébe is bevonta a gyár műszaki dolgozóit. Adatokat szolgáltattak, különféle elképzeléseket véleményeztek, a helyi lehetőségek, igények és szükségletek ismeretében. — Nagyon jó módszernek tartottuk ezt — magyarázza az osztályvezető [—, mert megismertük töviról hegyire a közeljövőnket, a használandó gépeket, és így elkezdhettük az emberek felkészítését is a gépek kezelésére. A beruházási tervet tavaly munkásgyűlésen ismertették a dolgozókkal, majd az idén részletesebb és konkrétabb tájékoztatást adtak róla. A múlt évben 11 gyári dolgozó — műszaki, termelési rányitó, gépmunkás — járt 8 napos tanulmányúton Svédországban, a faluni kábelgyárban. — Már az új gépek megvásárlásakor a külföldi ismeret- és tapasztalatszerzés mellett döntött a vállalat vezetése. Termelés közben tanulmányoztuk a Henrich és a Bager gépet, gépmunkásaink dolgoztak Is rajtuk... Ketten az új gépről Magyar József műszaki osztály vezető-helyettessel járjuk végig a csarnokot Megállunk az egyik Bager mellett Kezelőjével, Jusztin Jánossal csak egymás arcába kiabálva tudunk szót érteni. — Nem ettől van ez az iszonyatos zaj, hanem a régiektől — mutat hátra, a csarnok másik felébe. — Ez csendes gép, zajszintje jóval alatta van a megengedettnek. Automatikusan állítja be az orsókat, s egyszerre hatot. — Hogy boldogul vele? — Jól, nincs vele semmi bajom. A réginél több szakértelmet követel, ezért is járok szakmunkás-tanfolyamra. — Majd szentenciaként jelenti ki: — Ahogyan a gyár fejlődik, úgy kell nekünk is. Nagy Ferenc Henrich gépen dolgozik. Most egyedül csak az övé működik, mert a másik kettőt a nyugatnémet szerelők javítják. A gép kezelését Svédországban sajátította el. i— A tolmács nem tudott ott lenni mindenütt, ezért sokat mutogattunk egymásnak, de úgy érzem, aránylag jól sikerült megtanulnunk mindent. Az ottani gépmunkások nagyon igyekeztek megmutatni, mit hogyan keli csinálni. Ha szükséges volt, tízszer elmagyarázták, megmutatták. Meg aztán a dróthúzás nem volt új dolog nekünk, hiszen előtte évekig csináltuk már, igaz, más gépen. A régi és az új között lényeges a különbség. A régi sodrógép például másfél óra, a Bager 50 perc bepakolási időt igényel, és indulhat a termelés. A régi húzógép koszol, zúg és „lassú”. A Henrich vastag drótszálból a régi 2—3 szorosét, vékonyból a négyszeresét Is megcsinálja. Ugyanakkor mind a kettő esztétikus kivitelű. A Henrich egészen komoly műszerfallal rendelkezik. — Amikor először megláttuk — emlékezik vissza Nagy Ferenc —, azt sem tudtuk, mihez kezdjünk vele. Aztán gyorsan megtanultuk, biztonság kedvéért pedig itthon a gombok alá írtuk, mire használhatók. Kétszer többet Az elmúlt év nemcsak a balassagyarmati gyár számára emlékezetes, hanem valamennyi kábelgyáréra, valamennyi ott dolgozóéra. A kábelgyártást szakmának ismerték el. A vállalat elkészítette a tankönyvet, ehhez tette a magáét, az új gépek kezelésének szükséges ismereteit a balassagyarmati gyár. November végén 25-en kezdték el a szakmunkás-tanfolyamot. 420 elméleti és gyakorlati óra után július elején vizsgáznak a gépmunkások. Közülük 21- en az új gépekre is vizsgát tesznek. A kábelgyár komolyan vette, veszi fejlesztését. Az új technika fogadására időben felkészíti az embereket, sőt előre is tekint; több fizikai dolgozót például érettségivel vették fel, számítva arra, hogy az új, nagyobb általános műveltséget, szakmai ismeretet kívánó gépeken alkalmazzák majd őket Bablena László műszaki osztályvezető ügyszeretete lenyűgöző, elismerésre serkent a tájékoztatásban mutatott készségessége is. A kábelgyár fényes jövő előtt áll. A beruházás megvalósítása után, a beruházás megkezdésének, 1978- nak évi termelését kétszeresen számvalják túl. Ügy, hogy közben alig 100 emberrel több ember dolgozik majd a gyárban. Remélem nem tévedek, hogy mindez nemcsak az okosabb, ügyesebb gépeken, hanem az embereken is múlik rajtuk. Azokon, akik táplálják, irányítják a technikai fejlődés szülte masinákat Sulyok László .............. jj 'l'PiÄ IV üvtz Adám illusztrációja József Attila „Fiatal asszonyok cncke” című verséhez Áz olvasás öröme I szájra járó történet. Nem O/idjrui biztos, hogy igaz, de — bármilyen nevetséges — szomorú, hogy igaz lehetett volna- Eszerint az egyik könyvesboltba úgy állított be valaki, hogy kér egy- méternyit a piros kötésűekből, pontosan 125 centiméternyit a kékekből, további 70 centimétert pedig vegyesen szürke és bordó borítású könyvekből. Bizonyára értetlenül nézhetett a különös vevőre a kereskedő, mert ó mindjárt meg is magyarázta a dolgot: új bútort vett, amelyhez könyvespolc is tartozik, s a tapéta színe miatt így állította össze a „rendelést” a családi kupaktanács. Talán nem is kellene külön hozzáfűzni, hogy aki így vásárol könyvet, az vajmi ritkán olvas, hiszen a könyvnek csak a külseje érdekli, tartalma annál kevésbé. Ez még lehetne magánügy is —, sokkal inkább közügy, hogy nem nevelték a könyvek szeretetére és megismerésére. Minek tagadjuk: a társadalomnak minden rétegében találhatók emberek, akik nem, vagy csak egészen keveset olvasnak- Az okok között —, amelyeket ők maguk sorolnak fel — éppúgy szerepel az ingázás, mint a bokros hivatali elfoglaltság. Évek óta 85 és 90 millió között jár az egy- egy esztendőben kiadott könyvek összpél- dányszáma, vagyis az ország minden lakosára nyolcnál több kötet jut. Természetesen az átlag ebben az esetben sem mutatja a tényleges helyzetet, hiszen van, aki nyolcnál sokkal több kötet könyvet vásárol és olvas el egy év alatt — és van, aki egyet vagy még annyit sem. Világ-összehasonlításban nálunk hallatlanul olcsó a könyv, hiszen már 4 forintért is meg lehet kapni az irodalom remekeit. Anyagiak tehát manapság — ezt bizton állíthatjuk — senkit sem akadályoznak meg abban, hogy saját házi könyvtárat gyűjtsön- De maga az olvasás még ennél is olcsóbb: szinte kiszámítani sem lehet, olyan kevésért, egy- egy kötetre jutó töredékfillérekért kaphat bárki kölcsön kedvére való műveket a könyvtárakból. Jóval ötvenmillió fölött jár hosszú idő óta az egy év alatt kölcsönzött könyvtári könyvek száma, ami fejenként — beleszámítva a csecsemőket és az ími-olvas- ni nem tudókat is — évi öt kötetet jelent. Ez pedig édeskevés. Megnövekedett az utóbbi években városon és falun egyaránt a szabad idő. Méghozzá olyan mértékben, hogy sok ember számára már gondot jelent, mivel is töltse el- S, ezen a gondon — megintcsak nem kevesen — úgy segítenek, hogy abból társadalmi gond lett: több időt töltenek, több pénzt költenek a kocsmákban. Helyenként csupán azért, hogy valamivel „agyonüssék az időt”. Pedig be lehet kapcsolni a rádió-, meg a televíziókészüléket És olvasásra is van lehetőség, meg idő. Csakhogy a könyv, az olvasás szeretetére —, mint mindenre — nevelni kell, már a gyermekkorban- A legkisebbek, az óvodások könnyen megszeretik a könyveket, ha maguk is kézbe vehetik, sőt az óvó nénik még bíztatják rá is őket Akkor még természetesen csak a szép, színes képek keltik fel az érdeklődésüket. de már kérdeznek is hozzá, meg akarják tudni, hogy melyik kép mit jelent, miért állnak a könyvben egymás után. Kis történeteket találnak ki maguk is a képekhez, s észrevétlenül bevonul fogalmaik közé a könyv. Ha így indulnak, az iskolában sem lesz a könyv az a félelmetes ellenség, aminek — sajnos — ma sok kisiskolás tartja- Nem ritka az olyan pedagógus, aki — bár maga rendszeresen olvas — az iskolában a könyvet csak akkor ves^i elő amikor házifeladatot ad belőle, vagy feleltet, számon kér. A lehetőség pedig adott: minden iskolának van (vagy legalábis kellene hogy legyen) tanulói könyvtára. Annak egyik-másik kötetéből egy mesét, rövidebb novellát, verset felolvashat a pedagógus akár a tananyaghoz kötve is. Lehet jutalmazni azzal, hogy a legszebb legértékesebb könyveket a valamilyen célt elérőnek kölcsönzik ki- És lehet — sajnos, elég gyakran megtörténik — a fölöslegessé vált, irodalmilag csekély értékű könyveket év végi jutalomkötetként adni a kitűnő rendű tanulóknak. Ez viszont inkább riaszt, mint vonz... Napjainkban általában hamar kialakul a gyerekek, fiatalok érdeklődése az életnek valamelyik területe iránt- Jó pedagógus a törekvés láttán még a saját könyveiből is kölcsönöz vagy lehetőséget teremt arra, hogy a nyílteszű diák kielégithesse érdeklődését. Felmérhetetlen jelentősége van annak, ha a fiatal efnber már a kezdetek kezdetén jól alapozza meg műveltségét. Akkor egy idő után már maga keresi meg az őt érdeklő könyveket, felkutatja a családban, ismerősöknél, könyvtárakban. A legnagyobb jelentőségük azonban mindenképpen a könyvtáraknak van. Minden megjelenő könyvet még a könyvgyűjtő sem tud megvásárolni- A mind fontosabbá váló művelődési otthonok egyik feladata a könyvtárak jó megszervezése. És — ezen sokkal túlmenően — a könyvek népszerűsítése, az olvasó emberek körének szélesítése. A műveltség terjesztése — mint a közművelődési törvény kimondja — közügy. Nem elég tehát, ha a könyvtárban katalógusból válogathatnak az állandó és még inkább leendő, még csak reménybeli olvasók- A könyvtárosnak és a kultúra más művelőinek is segíteniük kell, hogy ki-ki megtalálja az őt érdeklő írásműveket. Mostanában vita zajlott akörül, hogy legyenek vagy ne legyenek betegkönyvtárak a kórházakban. Megfontolandók az ellenérvek: kevés a hely, még kevesebb a betegekkel foglalkozni tudó dolgozó a kórházakban, helyenként az a veszély is fennáll, hogy fertőző betegségeket terjeszt a kézről .kézre járó könyv. Mégis, a" legtöbb kórházban már van vagy szerveződik a betegkönyvtár. A hosszabb-rövidebb ideig tétlenségre kénysze- rített ember a legjobban úgy tudja elfelejteni baját (még a műtétre várakozás nehéz óráiban is), ha más emberek igazi vagy képzelt történeteit olvassa, távoli utazások vagy akár egy krimi izgalmaiba éli bele magátKimutathatóan könnyebb a gyógyulás, ha a lábadozó könyvek társaságában tölti az időt. S, könnyebb elviselni az öregség ezernyi baját is — erre a szociális otthonok lakói a leghivatottabb tanúk. Működnek és szerveződnek könyvtárak ilyen intézményekben, ahol minden nap hosszú lenne különben, kevés a program, s a múltba feledkezés, a soha vissza nem térő fiatalság utáni nosztalgia csak fogyasztja az amúgy is egyre ke- vesbedő életerőt. De a könyv, az olvasás visszaad valamit belőleTöbbet ér mindenféle adminisztratív rendelkezésnél, ha az embereket — akit lehet, egészen fiatalon, de még idősen sem késő — rászoktatják az olvasás őrömére, a szabad ( idő kulturált eltöltésére. Megunhatatlan szórakozás és egyben művelődés: minden könyv más, új világot, nagyobb távlatokat nyit meg az olvasó előtt, önálló gondolkodásra készteti. Egységes, s már törvénnyel is megszerünkben különösen fontos helyet foglal eL’ A közművelődés munkásain nagyon sok múlik a könyvek megszerettetésében. Hogy minél több embert kísérjen végig az életén, enyhítve a bajokat és fokozva az örömöketVárkonyi Endre Pósfai János: Lányok nélkül nem élet az élet E« zek a kisvárosi presz- szók nyitás után nagyon unalmasak. Az ablakon még betűz a késő délutáni nap, viháncolnak az üveg karcolásai a nikotintól sárga függöny mögött, a kopott kis asztalok lapjain piszkosan, büdösen nyújtóznak a hamutálak. Letakart, halott domb a zongora, a réztányér lélek- telenül lapít a dobon, s a pincérek nagyokat ásítanak, vagy röhögnek a pult előtt. Néha betér egy vendég, szemmel követve viszik a saját térfelükről a másikéra. Nehezen indul az élet, a presszókban zárás előtt van csak igazi burjánzás. Egyedül ült egy kis asztalnál. Mereven maga elé nézett, tompa nyomás feküdt a tarkóján. A feljáró karfájának lágy vonala ferdén íuI tott fel az emeletre. Egy darabig nézte a karfát, ■ majd intett a nehezen mozduló pincérek egyikének, aki szó nélkül kicserélte az üres üveget. Amott — mintha semmi közük nem volna a világhoz — pezsgőzött egy kisebb társaság. A férfi majd egy órája már csak sört ivott. Sokat. Élvezte, ahogy a hűs ital hűti a torkát, bensejét átjárva elernyeszti fáradt izmait. Nem tudott elszámolni magával. Hirtelen itt találta magát, ötletszerűen tért be valami ritkán érzett belső kény- szerűségből. Nézte a feljárót, a cigarettafüstöt, az ablakok habkönnyű műanyag rolóit, melyek teljes nyílással átengedtek a lebukó nap sugarait. Töltött. A sör vastag habot lökött a pohár tetejére. Ismét csak jónak találta az italt! Érezte, hogy fokozatosan megfrissül tőle. Hetek óta készült az asz- szonyával, el akarta hozni ebbe a presszóba. Lefektetik a gyereket, aztán idejönnek. Isznak egy üveg bort 'és táncolnak közben. De nem merték magára hagyni a gyereket. Pedig a kiságyban, semmi baja nem volna, nyugodtan alhatna reggelig. De itt a sok hosszúnapozás is. Hetente háromszor viszi a kilenctonnást Pestre. Hetven, nyolcvan mázsa árut raknak rá, éppen elég megmozdítani a dögnehéz rakományt. Any- nyi az, mintha megemelgetné a temérdek árut, amikor tartja a volánt. Mikorra fölérnek, alig tudja mozgatni a karjait. Ma korábban hazaért. Beállt a garázsba, nagyjából leápolta a szekeret, elintézte az adminisztrációt és egyenesen idejött. Hogy miért, nem tudja. Az asszonyka sem tud árról, hogy már itthon van. Észre kellett vennie a kis csomagot, amely ott lapult mellette egy széken. A Nagykörúthoz közel egy mellékutcában tudott megállni, amíg beszaladt a Corvinba. Ott vette az ajándékot az asszonynak. Finom, sárga bőrto- pánka, igazi borjú amilyent régóta szeretett volna az asz- szonynak. Szemével megsimogatta a csomagot, majd ivott rá. Vastag, rakoncátlan haja a homlokába hullt, keskeny szemei egy pillanatra felizzottak. A lebegő műanyag rolókon még kilátott az, utcára. Olyan ez, mint egy szabadtéri színpad — gondolta. Ide az nézeget be, aki akar. önkéntelenül hátrapillantott, de mögötte is üvegből volt a fal. Csupa üveg itt minden. Ügy érezte, mintha valakinek a tekintete a hátát égette volna. Az órájára pillantott, s eszébe jutott, hogy most népte- lenednek el az utcák. Hamarabb, mint odafönt a fővárosban, abban a nagy nyüzsgésben. Neki is otthon volna már a helye. Végignézett magán és szégyenlősen gondolt arra, hogy már rég ki kellett volna dobják ebből a presszóból. Biz isten nem haragudott volna meg a pincérre, ha megteszi. Oldalt nézett, s amikor visszaemelte tekintetét a feljáróra, Kundicsot látta meg a lépcsőn. Egy ismeretlen férfival jött, s odaköszönt neki. — Egyedül? — kérdezte Kundics, a bérelszámolójuk.
