Nógrád. 1979. április (35. évfolyam. 77-100. szám)
1979-04-08 / 82. szám
Mezey Katalin! Dómján Gábor: Költészet napján, 1979-ben Ad magára az emberiség. Megrendezi a nők és a gyermekek évét, színházi világnapot tart. A költészet napját ünnepli. így akarja felhívni a figyelmet védtelen, kiszolgáltatott értékeire? Vagy az erős cinizmusával vet egy- egy ünnepet a gyengéknek? Uralkodó énje kegyesen koszorút dob az alárendeltnek? Amikor nincs ennél előbbre- való, fontosabb teendője. Amikor jut mindarra idő, amit szükség esetén elsőnek söpör el. Nem az ünneprontó pesszimizmus sorolja elő ezeket a gondolatokat 1979. költészet napján. A köröskörül fellángoló világ. Az esendő és elesett világ, amelyről lassan már a legkiegyensúlyozottabb nyugalomban élők sem tudnak elfeledkezni. Azon gondolkodom, jó-e ez vagy rossz? Vagy mindegy? Változtat-e a dolgok megszokott rendjén valamit is, ha ünnepeinkben sem tudjuk elfeledni a baljós gondolat, a fenyegető esetlegességeket? Annyi-e csak a hatása, hogy nem tudunk önfeledten ünnepelni, hittel ujjongani, kétkedés nélkül bízni? A fenyegetettség tudata felelősebbé teszi-e az emberiséget — erőseket és gyengéket egyaránt — vagy csak nyugtalanabbá? Megválaszolatlan kérdések. Mondjam-e. hogy szerencsére? Hogy még? De szavaim nem a világvéghangulatot, atomhalál-ví- ziókat idézik, nem a „végkifejlet” kérdése foglalkoztat. Éneikül is elég a kín, az értelmetlen szenvedés, oktalan pusztítás. Azon töprengek, mit ünnepeljünk, mindezek tudatában, a költészet napján? A költészet sajátos, magyar ünnepén, április 11-én, tragikus sorsú, fiatalon vonat alá bukott költőnk, Józs.ef Attila születése napján? Azt, hogy a legkeserűbb, legkisik- latottabb élet is teremhet szépségeket? Hogy a pusztulást néhány papírra vetett költői szó ki tudja forgatni önmagából ? Hogy gyönyörűséget tereim a szenvedés? De kinek? Nem a költőnek. Tudjuk, neki mindez „nagyon fáj”. A széplelkű, érző szívű olvasó hátborzongását megéri- e ez? Vagy nemcsak ő olvás- sa, hanem a sorstársak is? Akiknek vigaszt, erőt adnak a megbocsáthatatlanul fájó sorok? Talán ez az egyetlen megnyugtató gondolat. Hogy mint hajdan a népköltészetre, vagy a Bibliára, olyformán szükség lehet a költészetre is. Nemcsak a fájdalom dalaira. Mert ebben az egyben biztos vagyok: teljes kibontakozást a költőnek is a nyugodt, öntörvényű élet ad. Amit nem dűl fel minduntalan — így vagy úgy — a külső világ. Homérosz, Shakespeare, Goethe, Tamás István: Kivezetlek • napok vaskó* falai mögül egy vasárnapi rétre hogy arcod beteljen a kakukkfüvek tartós illatával s az egek kékjében megmárthasd a tested. Kivezetlek a napok vaskos falai mögül egy vasárnapi rétre s az újúlás öntöző rózsáit nyitom meg fejed fölött hogy kiléphess a távolodás fekete nyomai nélkül S lehajolt füvek párnái őrzik majd csókjaink izét Zalán Tibor: Tolsztoj életműve néhány — ha .csak pár évtized erejéig és csak viszonylag — békés történelmi kornak köszönhető. Petőfi hazájában nem istenkísértés ilyet mondani? Igen, talán eljön — vagy már el is jött — az az idő, amikor megszületik a teljes élet költői enciklopédiája magyarul is. Mert valljuk be, amire olyan büszkék vagyunk, amit a század egyik legfájdalmasabb életútjának induló- pontjával ünnepelünk: a magyar költészet az elmúlt századokban nagyon egyarcú volt. A fájdalom, a lelkiisme- ret, a felelősségtudat, a kétség- beesés, a bukás próféciáinak tiszteletreméltó, emelkedett lírája hordja magában történelem- és nemzettudatunkat. Nem a költők hibájából. És mégis, ma, a nyugtalanság, fenyegetettség, szenvedés nyomasztó tudatának korszakában remélem költészetünk derűsebb arcának kibontakozását? Nem nevetséges, nyilvánvaló ellentmondás ez? Nem ellentmondás, hanem az a két pólus, amely felől egymáshoz közelítenek a magyar költészet és a világlíra útjai. Ma az egész emberiség átéli azt a fenyegetettséget, amit a magyarság történetének annyi századán át érzett és énekelt. És utóbbi néhány .békés évtizedében talán megtermetté a magyar poézis is oldottabbá, gondolatibbá, esendőbbé, emberközelibbé gazdagodásának lehetőségeit. Hiszen ehhez nem keltett más, mint belső tartalékanraak’ mélyebb megismerése, vállalása és kiteljesítése, az egész magyar költői hagyomány megbecsülése. (Nem egy jel mutat erre, könyvkiad ásunk nem egy szenzációja Ilyen vállalkozás.) Nagyon mflyem kezdtem, s mintha most nagyon magasra érnék. De ünnepelj ük mindemképp a költészetben megnyilatkozó alkotóerőt, ami talán vallásokból és mitológiákból kikopó világunkban a* önmagáit megismerni vágyó Óriás üveget! (Barátom emlékére) Gyönyörű csönd van Gábor! füveken hullámzik nevetve marasztalnám itt fölötted de jobb, ha száll ível mint a fecske mintha sírodra a térből boltozatot nyesne vagy mintha szemüvegedhez óriás üveget vágna hogy végre láss! jobban mint aki a látást kitalálta! mint aki békétlenségre késztetett hogy be ne csapjon ami látszik ami látszatnak is csak rossz lehet.. • mert megromlik a szem a koponya velőt csordul dioptriák bongva összetörnek mintha harang utolsót kondul zavarodat látom lila garbód fejedre húzva ne lássák, hogy elpirulsz mert semmise úgy van mintha volna létünket látom elfogyhatatlan cigarettád kioltva hamujából Szállhat csak föl ének! Bókkon Gábor: Kérdező (József Atillának) Mondd lese erőd — egyedül — lapuló kések között meztelenül hol mindenki álarcba öltözött Vagy összegörnyedsz mint halott magzatok • hallgatod: a csend bogy ncgacz magának mit makog Mondd lesz erőd — elkopott szeretők kozoR izzadt szerelembe mely nem eged csak párnázott börtönöd Megmutatni — mit csak bohóc tud: szépen halni tested görcsös «telkiben XVI. századi kóborpoéta éneke Felejtsd el Ürnőm a gránátalma fákat, melyeket néked ültettem kertben. Vaderna József: Odüsszeusz •dm? Engedj ágyadba hűvös diplomatákat, pirulj, hogy előbb ott még én hevertem. Mikor nagy szemedre gyönyör csapja pillád: piros madár fut zsilettpenge élen. Bocsásd meg utolsó, ízetlen-szép tréfám — derengő hasadon patakzó vérem. Megérkeztem hát Ithakába. Vitorláim náthás zsebkendők evezőim rothadó virágkarók. Pénelopéin hűsége eleven kötél, rosszabb a ribanckodásnál. Nem segít ravaszság, lelemény, kegyetlenebbül a betűvetésnél hátamat halálra csiklandozzák. Illedelmesen felkelek, leülök• Ajtófélfának támaszkodva becsukódom az ajtó helyébe: Odüsszeusz utolsó útja. — Egy feketére ugrottam fel — mondta a sofőr. Kundics tudta, hogy a gépkocsi már kora délután beállt, s hogy a pilótája mindjárt le is lépett, de nem szólt semmit. A közeli asztalhoz telepedtek. — Gyere át hozzánk —intett utóbb az irodista. A sofőr magára mutatott, ebben az öltözékben nem akar. De jólesett, hogy hívták. Kundics rendes fiú, nem pökhendi, mint egyes górék, nem játssza meg magát a sofőr előtt. Elhatározta, hogy ezt majd meg is mondja neki. A pincér sört tett az asztalukra, Kundics töltött, majd összekoccintotta a poharakat. A sofőr akkor felkelt az asztaltól, kezébe vette a felesé-- gének szánt ajándékcsomagot és odament hozzájuk. — Egy kikötéssel, arany Sanyikám — könyökölt az asztalra. — Leülök, ha adsz nekem egy százast. — Minek? — húzta fel a szemét a bérelszámoló. — Mert csak úgy ülök le hozzátok. Ami pénzem volt, elfogyott. Reggel megadom. Kundics elővette a pénztárcáját, megmutatta, legalább három-négyszáz forint volt benne. — Látod, van pénzem, de nem adok. — Miért nem? — Kölcsön nem adok. Meghívtalak, ha elfogadod a társaságunkat, neked nem kell pénz. Olyan szépen mondta mindezt, hogy a sofőr megilletőd- ve csak motyogni tudott. — Klassz srác vagy, Sanyikám — mondta és leült az egyik üres székre. — Találkozunk mi még az életben — mondta jelentőség- teljesen a bérelszámoló és vállon ragadva magához ölelte a sofőrt. — Igyunk pajtás. — Így azért rühellem magamat — sajnálkozott még mindig -emez. — Mégiscsak jobb lett volna, ha adsz egy százast. — Ne marhulj — mondta Kundics és intett a pincérnek, hozzon három üveg sört. — Ti ismeritek egymást? — kérdezte utóbb. A sofőr kezet fogott az Idegen férfival és megmondta a nevét. — Jocó nálunk dolgozik, gépkocsival jár — szaporá- zott a bérelszámoló. — Rendes fickó. Csöndben- ültek, beszélgettek. A lányokat az idegen férfi fedezte fel a helyiség másik sarkában. Magányosan ültek egy asztalnál, vihogtak, mutogattak egymásnak. — Nicsak, a szöszke. A sofőr odanézett hozzájuk, de csak éppen végigpásztázta, rajtuk a szemét. Így folytatta: — Nyolc évig udvaroltam a feleségemnek. Te tudod, Sanyikám — fordult a bérelszámolóhoz. — Akkoriban még eljártunk ml is, de mindig csak együtt. — Szép, kitartó udvarlás volt — nevetett Kundics. — De rendes kis asszony a feleségem. — Az hát. Mért ne lenne az? — Nem veszekszik velem, csöndes teremtés. — Te is az vagy. — Én se vagyok rossz srác, — Hát már hogy lennél az? — A Corvinba mentem ezért a cipőért — mutatta a csomagot. — Tiszta borjúbőr, amilyent régtől szerettem volna. — Jó fiú vagy te, Jocó — mondta a Kundics. — Ilyenkor gyűlölöm magamat — felelte fakó hangon a sofőr és arra gondolt, hogy már régen haza kellett volna mennie. — Ilyenkor gyűlölöm magamat egy kicsit. Mert, hogy nem szoktam nagyon ki- maradozni. De- hát az ember nem viselkedhetik1 úgy, mini az állat. Korábban értem haza, ezt a presszót meg még nem láttam belülről, mióta megnyílt. Amazok nem nagyon törődtek vele. A sofőr jobb kezében a csomagot tartotta, néha oda-odapislantott a lányokra, mint a bűnös a bűnjelekre, aztán tovább motyogott magában. Utóbb az idegen szavait hallotta. — Lányok nélkül nem élet az élet — mondta egyértelműen és teljesen világosan. A sofőr értette, bár nem volt benne egészen biztos, hogy mit jelent ez a világos mondat.' — Lányok nélkül nem élet az élet. Éjfél körül benézett a hold az üvegfalon, a könnyű műanyag rolók résein. A szakszofonos már rángatózva dolgozott, zengett a cintányér, a zongora megelevenedve adta a taktust, kezelője valósággal ráfeküdt a fehér-fekete billentyűsorra, s úgy járt a keze, mintha dróton rángatták volna. A három férfi már a lányok asztalánál ült. Az idegen férfi hat konyakot rendelt. A lányok vihogtak, mintha csiklandozták volna őket. A sofőr kabátja ott nyugodott a szék karfáján, alatta a csomag, amelyben elszuny- nyadt a Pestről hozott ajándék. ___ J ózsef Attila töredék Würtz Adám illusztrációja József Attiia-vershez Távolba futó utak Ha a Leningrádot és környékét járó ember megáll a Finn-öböl partján, nézi az alkony! órán a szürke tenger tükrét, szemébe csap a szél — nem téveszthető össze semmi más széllel a tengeri szél —, a ködös távolban hunyorog egy hajó lámpája, elkalandozik a gondolata. Ha nem száll messze, a túlsó part mér Finnország. S, hogy ez a parti merengés bárkit elfoghat, arra egy költő a tanúm, Pent- U Saarikoski, aki éppen a már sik parton gondolt valami hasonlót, amikor act írta JttO mérföldre herAngrádtól nyugatra” című versében: „Helsinkiben lakom. Helsinki Finnország fővárosa. Itt nyújtózik alig 120 mérföldre heningrádtől nyugatra. Helsinki növekvő város, akár lakbérei. Es Helsinkit újjáépítik Alvar Aalto terve szerint." A vers pontos tudósítás, s mert a költő írta, azt is megtudni belőle, hogy ez az északi, a magyar szívhez is közel álló ország, számára a haza, „ezüstszürke nyakkendőt viselS figyeli egy szem a rejtőzködő távolbólFinlandia. Sibelius zeneművének címe. S, akire a költő hivatkozik versében, a világ egyik legjelentősebb építésze, Alvar Aalto. Tavak, szaunák, nyelvrokonság, s annyi más még. S, 1831-től a Kalevala, a finn líra kezdete, ha költészetről van szó- Idekívánkozik Képes Géza neve, aki igen sokat tett a finn irodalom hazai megismertetéséért. S, Jávorszky Béla neve is, aki a mai finn líra magyar tolmácsolói közé tartozik. Válogatásában és fordításában jelent meg Budapesten egy újabb antológia „Távolba futó utak” címmel- Üjabb annyiban, hogy az első két kiadáshoz képest mintegy félezer sorral bővült, előző három kiadása korábban már elkelt. Az antológia huszonhat költőt mutat be, valamennyien a mai finn líra reprezentánsai, ha nem is egyformán ismertek, s természetesen, törekvéseikben, esztétikai színvonalukban is különböznek egymástól. Külön hálásak lehetünk Jávorszky Bélának azért, hogy a mai fiatal líra legfontosabb egyéniségeit is szerepelteti válogatásában, például Jyrki Pellinent, Kari Aronpurót, Jarkko Paine t (az underground-költészet képvi- lője), Perttl Nieminent. Az antológiában Paavo Haavikko és Pentti Saarikoski szerepel legbővebb válogatásban- A két költő a mat finn líra legjelentősebb alakjai közé tartozik, előbbi annak vezéregyénisége, utóbbi meg éppen „fenegyereke”. Paavo Haavikko utóbbi két kötetének (1966, 1973) verseit a fordító „groteszk hangvételű kisplasztikákénak nevezi, találóan foglalva Össze a hatvanas évektől mind politlkussabbá váló költő verseinek tömör ragyogását, fontos kérdéseinek csiszolt élétSzívesen olvastuk Anna-Ma- ija Ralttila néhány versét, nem feledve, hogy ő a magyar líra legjobb finnországi tolmá- csolója, Kutak földje címmel 1971-ben jelent meg huszonöt mai magyar költőt bemutató antológiája. Ezúttal Petőfi szekerei című versével tiszteleg nagy költőnk emléke előtt. Az antológiát Jávorszky Béla életrajzi jegyzetekkel, s egy lényegre törő rövid tanulmánnyal egészítette ki, amelyben összefoglalja a későn érett finn lírát a Kalevala megjelenésétől napjainkig. Ez a líra, természetesen, sokban különbözik a magyartól, fejlődési állomásai is mások, de sok közös kérdés van, amely mindkét ország költőit izgatja. Olvasása több alkalommal hat frissítőén, egészében pedig olyan ablakot nyit nyelvrokonaink mai lírájára, amelyből néha e líra jelentős vonulatait pillantjuk meg, máskor pedig egyszerűn csak egy szellemi tájat, amely érdekes(Budapest, 1979. A kiadásért felel: Jávorszky Béla). Tóth Elemit
