Nógrád. 1979. április (35. évfolyam. 77-100. szám)
1979-04-04 / 79. szám
Szovjet kiállítás Szovjet képzőművészeti kiállítás nyílt » Műcsarnokban. Képeink a kiállításon készültek: E gy-fcét aastBony tűnik fifl az utcán, a boltocska még zárva. A tisztára söpört térség |— akárcsak egy aprócska tisztás — hétköznapi csöndbe burkolózik. Az emberek munkában vannak. A kis vasi falu, Nemesmed- ves, az őrség peremén, a Grazba vivő nyolcas főút és az osztrák—magyar határ között nem tartogat most semmi ünnepélyességet. Mégis, némi megilletődéssel áll meg az ember itt a talapzatra emelt régi szovjet tank mellett, Ne- mesirvedves felszabadulási emlékművénél. Ez az emlékmű azonban nemcsak ezé a kis településé, kevés lakójáé, hanem kicsit Magyarországé is. Nemesmed- vesen 1945. április 4-én ért véget a második világháború. Ez a dátum pedig egyúttal hazánk felszabadulásának ün* nepe. Itt áll a tank mellett a jellegzetes harangláb, amilyen több is van az őrségben —, például az egyik legismertebb Pankaszon —. harangocskája szintén a régi. Ezt a felszabadulás napján megkondítot- ták. Aki kongatta a harangot | nemrég halt meg. De azt a pillanatot, azt az áprilist nem felejti azóta se senki. TANK A TISZTÁSON ötéves sem voltam még akkor. A bombázásokról azóta Is sokat hullani otthon. Nemcsak a hozzánk közeli Szombathelyt, falunkat is bombázták. A kert alatt csak pár éve tűnt el az a bombatölcsér, amely legeltetéskor az állatok és gyermekek réme Volt. S persze, a gyerekes szülőké. Hiába kerítették el a mély gödröt, tavaszkor meggyűlt benne a víz, s mi körülötte játszottunk életveszélyben, amelyről nem tudtunk, ámbár sokszor f mondták a felnőttek. Arról is csak hallottam, hogyan történt, amikor a pajták leégtek, a közeli fákkal együtt, öreg diófánk meg- szenesedett törzsével és ágaival túlélte a háborút, termett is még jópár évig. És mi is túléltük. Ha jöttek a repülőgépek. bennünket ölbekaptgk szüléink, s menekültünk ki a páskomba, s csordahajtó homokos gödreibe. Voltak, akik imát, mások káromkodást mormoltak ilyenkor. Szombathelyt pedig különösen sokat bombázták. — Amikor Szombathelyt bombázták, úgy zuhogott, mintha Grazot dobták volna meg — hallom otthon. A város egyik legszomo- rúbb napja a háború végefelé március - 4-e volt. Szeles vasárnap virradt föl, amikor száz angolszász bombázó négy hullámban támadta a várost Ekkor dőlt romba a freskókkal díszített püspöki székes- egyház, más paloták egész sora, csaknem ezer lakóház. Ezután megszűnik a normális élet a városban, szünetein nek a szolgáltatások, menekülnek az emberek. A lakosság hé.t-nyolc százalékát már régen gázkamrákba hurcolták, 3500—3800 embert. De még nem értele véget a megpróbáltatások, amelyet a rövid időre itt megtelepedett nyilasok, s a német katonaság okozott. Március 29-én délelőtt 10 óra 10 perckor vonultak be ide az első szoviet harckocsik, hogy nyomukban nemsokára megkezdődjék a romok eltakarítása, az áldozatok számbavétele, az élet. A memélyí veszteségek — hőéi halottéit, eltűntek, hadifoglyok, a deportáltak, a légitámadások áldozatai — szörnyűek. Nem kevésbé az anyagi károk is. Ezek alapján sorolták Szombathelyt a legtöbbet szenvedett hét-nyolc magyar város közé. S, bár mindez a szomszédban történt, gyerekként „csak" annyit hallottam otthon sokáig, hogy anyai nagyszüleim a tőlünk körülbelül huszonöt kilométerre levő kis Sopron megyei faluban kint álltak bombázáskor az utcán: i— Jaj, istenem, mi lehet a Rózával meg a gyerekekkel — mondogatták, mert azt hitték, a város közelében ml is elpusztulunk. T úléltük. 1945. április 4-én felszabadult az utolsó magyar falu is, Nemesmédves. És most itt állok a pár ház közötti térségben, a magasba emelt öreg tanknál, Ilyesfélékre gondolok, mert ezek az én „személyes” élményeim. Pár kilométerrel arréb. a főúton nagy a gépkocsiforgalom. Ide bólintgatnak a Nagyerdő fái, hétköznapi a csönd. Vagy inkább ünnepi? Tóth Elemér Rukavisnyikov Alexandr: Munkás. AFORIZMÁK Az ember könnyűszerrel bizonyos határok között tarthatja magát —, ha ezek a határokat őrzik. Rudi Mill., osztrák filozófus * A saját vélemény — mindenkinek a magánügye. Sumer közmondás -* Milyen nehéz lehet a revizornak ököllel az asztalra csapni —, ha az telides-tele van konyakosüvegekilel! Húsvét-szigeti revizorok szájhagyománya * Ne higgy azoknak, akik hagyják, hogy becsapd őket. Ne döngess nyitott ajtót — várd meg, míg kinyitják. M- Gain amerikai szociológus „Száz hasznos tanács a háztartásban” című könyvéből Kí Megvárni, amíg megkönyörül rajtad a sors — a gyengék osztályrésze. Alázatosan hajlongva elébe kell járulni. M. Gain amerikai szociológus * Amikor az árak emelkednek — az igazság egyre olcsóbb lesz. Krétai közmondás A per alapgondolata az, hogy ha két hazug leleplezi egymást — akkor az igazság okvetlenül kiderül- B. Shaw, angol drámaíró A TÜKÖR ESETE — Kérem a következőt — mondta a bíró. A két ülnök fészkelődni kgzdett, megigazgatta zsibbadt tagjait. A hivatalból kirendelt védő előszedte tízóraiját. — Vezessék be a vádlottat — türelmetlenkedett az ügyész. Még rengeteg ügy vár elintézésre, és estére megígérte a feleségének... így sohse lesz vége. Nyílt az ajtó, belépett a tükör. Kísérői kétoldalt szorosan közrefogták. — Szóval... — lapozgatta papírjait a bíró, és krákogott egyet. — Szóval, az a vád ön ellen, hogy elferdíti a valóságot. Több esetben helytelenül mutatta be a tényeket. Ezzel a magatartásával kárt okozott... A közösségnek. Mint tudjuk. .. Az ügvész pattant föl. — Nem, tisztelt bíróság! Ne szépítsük azt, ami torz, ami kivetnivaló. A vádlott ismételt figyelmeztetés ellenére sem hagyta abba káros tevékenységét. Sőt, szinte kérkedett negatív beállítottságával. A súlyosbító körülményre hívom föl a tisztelt bíróság figyelmét A szándékosságra, a megátálkodottságta, egy visszaeső deformált karakterére. Most nem beszélek arról, hogy a bal oldalt jobbra helyezi, a jobbat pe1 dig balra. Még véletlenül se legyen semmi a helyén. A tükör remegő kézzel vakarta hámló keretét. Az egvik népi ülnök szólalt meg. Előtte hosszasan tekerte a fejét, mintha nem pasz- szolna a nyakához. — Talán az amalgámréteg- ben van a hiba. Le kéne kaparni, és új bevonatot... A tükör rángatózásba fogott, kiáltozott. — Ne bántsanak! Ártatlan vagyok! Kísérői vasmarokkal szorították. Olyan erősen, hogy átlósan megrepedt. A másik népi ülnök nem hagyhatta szó nélkül a jajveszékelést. — Ártatlan? Az, kérem, itten maid kiderül. Mink pontosan megállapítjuk, mi az igazság ebben a felelőtlenkedésben. És nagyon megkérném a vádlottat, hogy ne hangoztassa azt, ami még nincs bebizonyítva. A tükör lemondóan csillant egyet. Lélekben teljesen ösz- szetört. Hát tehet ő arról, hogy folyton belenéznek? Hogy csak azt képes visszaadni, ami látszik? Próbálta ő másképpen is. Próbálta a vágyaknak, az elképzeléseknek megfelelően tükrözni a dolgokat, de nem ment. Hiába erőlködött... Erre már nem futotta képességeiből, ö már csak régimódlan, földhözragadtan csinálja, amibe beleszokott. — Legjobb lenne elhomályosulni, akkor legalább békén hagynának... — gondolta csüggedten. A védő kért és kapott szót. — Tisztelt bíróság! Védencemnek igén nehéz gyerekkora volt. Már gyártáskor leselejtezték, majdnem a szemétbe került. Egy üvegező kisiparos vette magához és karolta fél. El lehet képzelni, miféle nevelést kapott. Hányatott sorsát csak két eseménnyel érzékeltetem: fél évig, mint igazgatói előszobatükör dolgozott Tudtommal kifogástalanul látta el munkakörét. Aztán, ahogy koptatták az évek, leszázalékolták. A műhelyöltöző vé... akarom mondani, mosdójában kapott mellékállást. A mellékhelyiségben. Védencem ezt rendkívül a szívére vette. Azóta törtek ki belőle bizonyos. .. hajlamok. A bíró fölemelkedett — A bíróság ítélethozatalra visszavonul. A tükör pedig rálehelt magára, megtisztogatta felületét, hogy jobban lássa, mi következik. És hirtelen olyan fényes lett, hogy a kísérők nem bírtak belenézni. Péntek Imre Baszbevk Me- likjan Laviní- j„: Tomik Ata- bajev portréja. Láng István, az MTA főtitkárhelyettese: A magyar tudomány fejlődése a felszabadulás óta (Hauer Lajo« felvételei) Zelk Zoltán: JÓ REGGELT! Jó reggelt nektek, ti csapat verébl hát még tinéktek, ti fekete-s-kék sipkájú cinegék! S látom, gyöpön fut, majd lassűdva lép. s megáll, s gyanakvón forgatja fejét, kutatja hajnali eledelét a feketerigó. Tündéri nép! csőrük sípjától csillámos a lég: tágasságos hangcsarnokuk, de még műhelyük is: van munkájuk elég! Csak az a homályteli szakadék két évszak közt! A menekvő vidék! Zúg rá dara-s-ónoseső sörét! Csak a kizsákmányoló téli ég — az éhkopp, a munkanélküliség! ti NÖGRÁD - 1979. április 4.> szerda NAGY UTAT TETT MEG a magyar tudomány az elmúlt 34 év alatt' A II. világháborút közvetlenül megelőző időszakban csak igen szűk területen folyt tudományos kutatás Magyarországon; 1938-as adatok szerint 50 tudományos intézményt tartottak nyilván, de ezek egy része kizárólag rutin minőségi vizsgálatokat végzett. A tudományos kutatók száma mintegy 300 főre becsülhető a háború előtti kutatóintézetekben. Felsőfokú oktatás öt egyetemen és ha^ főiskolán folyt, ahol 380 tanszék működött, az oktatói létszám pedig 950 fő volt. Több ipari vállalatnál (pl- Egyesült Izzó, Gamma, Richter, Chinoin) kutató-fejlesztő részlegeket szerveztek. Nincsenek pontos adatok, de reális becslés szerint mintegy 150 kutató-fejlesztő mérnök dolgozott ezeken a helyeken. A múzeumok, könyvtárak, levél1 tárak, kórházak csak esetenként kaptak kutatásra anyagi támogatást. A felszabadulás előtti magyarországi kutatásifejlesztési bázis keretében 1400 kutató, oktató, fejlesztő mérnök dolgozott. A ráfordítási összegek az akkori nemzeti jövedelemnek mintegy 0,15 százalékát jelentették- A II. világháború jelentős károkat okozott a korabeli tudományos intézményhálózatban is. Az újjáépítés és újjászerveződés . csak lassan és fokozatosan bontakozott ki a felszabadulás utáni első években. A kormány 1948-ban létrehozta a Magyar Tudományos Tanácsot azzal a feladattal, hogy átfogó fejlesztési programot dolgozzon ki. Az első időszakban a kutatóintézetek és az egyetemek munkafeltételeinek javítása, illetve új intézetek és tanszékek szervezése állt a figyelem középpontjában- Az ipari vállalatoknál az újjáépítés, a napi gazdasági feladatok voltak elsődlegesek, ezért' a kutató-fejlesztő tevékenységre kevés erő jutott. , Miután végérvényesen eldőlt, hogy Magyarországon a társadalom fejlődése a szocializmus' alapjainak megteremtésére irányul, a tudományos kutatás bázisának szélesítése is ezt az általános célkitűzést kívánta szolgá'ni. 1950-től kezdve jelentősen növelték a kutatóintézetek, egyetemi és főiskolai tanszékek, vállalati fejlesztő részlegek számát. Elkezdődött a szakemberek nagyarányú képzése. Jelentős anyagi juttatásokat kapott a tudbmányos kutatás- A szervezeti irányítás is korszerűsödött. A Magyar Tudományos Akadémiát 1949-ben átszervezték és egyik fontos feladatául azt tűzték ki, hogy saját kutatóintézeti hálózatot hozzon létre. A szakminisztériumok keretében is elkezdődött az ágazat gazdasági célkitűzéseivel összhangban álló kutatási bázis kiépítése. A.központi és felsőszintű tudománypolitikai irányítást 1957—Í967 között a Túdomá- nyos- és Felsőoktatási Tanács látta el. 1970-től kezdve a kormánynak külön bizottsága van, a Tudománypolitikai Bizottság, amely a kutatás és fejlesztés egészét irányítja és ellenőrzi. A három évtizedes fejlesztési program eredményeként jelenleg a kutatóhelyi dolgozók összlétszáma 83 ezer fő, ezen belül a tudományos munkát végző kutatók, oktatók, mérnökök száma meghaladja a 38 ezer főt. A nemzeti jövedelem belföldi fel- használásához viszonyítva a teljes ráfordítások összege elérte a 3,5 százalékot. A kutatóintézetek száma 128, az egyetemi, főiskolai tanszékeké 1080, az egyéb kutatóhelyeké 264, melyek között a vállalati kutató-fejlesztő részlegek igen jelentős arányt képviselnek. A PÁRT VEZETŐ SZERVEI többször foglalkoztak a tudományos kutatások helyzetével, alapvető fejlesztési stratégiájának megállapításával. Az MDP 1948- évi programnyilatkozata hangsúlyozta a tudományos kutatás fontosságát és az ország fejlődéséhez való hozzájárulás szükségességét. Az MSZMP KB 1969-ben fogadta el a „Tudománypolitikai irányelvek” elnevezésű dokumentumot, amely a minőségi fejlesztést helyezte előtérbe. Ezek az irányelvek hosszú időszakra határozták meg a magyar tudomány feladatait. Az MSZMP Politikai Bizottsága 1977-ben értékelte az irányelvek érvényesülésének tapasztalatait. A gazdasági szféra szelektív fejlesztését elősegítő tudományos kutatások szükségességét erőteljesen húzta alá a politikai bizottság állásfog- lalása-tA társadalomtudományi kutatásokkal szemben fokozotI
