Nógrád. 1979. április (35. évfolyam. 77-100. szám)

1979-04-04 / 79. szám

',Jw m

Czinder Antal rajza.

Dómján Gábor:

TÖREDÉK

Mikor azt hittem figyelem kérdése az idő s akár a hiányzó lányok átvészelhető derűsen egy kis lakásban ellakhatok nem kell majd kóborolnom hiányaimhoz magamat sorolnom munkám lesz kenyerem kedvtelésem mert lesz olyan sorrend amelybe beférek hiszen az országról pontosabb képet adhatok mint fényképező holdak fönn az égen ■

Jamrfr eJeJén, 8J éré* korában elhunyt Nyikolaj Tyiho- nov, a kiváló szovjet író, költö és közéleti személyiség. A forradalom és a polgárháború katonája volt. költőként indult, s verseit százezrek vésték emlékezetükbe. A második világháborúban haditudósító volt, és megrázó erejű költeményekben és «prózai művekben dolgozta fel a szovjet ember hősi helytállását. Mint műfordító Petőfi verseinek egyik legkitűnőbb orosz tol- mácsolója, ezenkívül érdekes kisregényt írt Vámbéry Árminról, a híres magyar nyelvtudósról és utazóról. A szovjet béketanáes elnöke, a Békevilágtanács tagja, nemzetközi Lenin-békedíjas volt.

t

R

ubahin magabiztosan dolgozott a póznán, mint mindig. Talpán a megszokott mászóvasak, amelyek belefúródva a póznába, biztosan tartották; körülnézett a magasból, odalent teherautót látott, rajta pótkerék, üres kanna, kötelek és rongyok hevertek. Szizov a motorral bíbelődött- Pahomov szerszámokat válogatott a ládából. A táj ismerős volt, sokszor látott. A távolban valamilyen raktár álcázott tartályai voltak, magas sárga kerítés, gomba formájú őrszem a sarkon, kanyargó töltés, néhány apró házacska magányos, poros fák árnyékában, aszfaltút, amelyet sorompó zár le, mellette őrház.

A hűvös reggeli szellőben már érezni lehetett az ősz közeledtét, és ha nincsenek ezek a tüzérségi tűztől eltépett huzalok, ő, Rubahin vonalszerelő, mindent természetesnek találna. Dolgozzál csak orrod alatt fütyörészve —, hiszen nem először csinálsz ilyesmitAz úton magányos járókelők ballagtak, teherautók rohantak, valahol a messzi dombokon gépfegyverek kattogtak; ha pedig az ember jól hátrafordítja a fejét, kékes párában úszó városi házak tengerét pillantja meg, amelyek fölött kémények meredeznek. A kéményekből hosszú, tarka füst- csíkok szállnak, akárcsak az iskolai képen, amelyet színes- ceruzákkal rajzolgat a kislánya. „Festő lesz belőle” — gondolja Rubahin. Munka közben mindig csak könnyű gondolatok jártak az eszében, minthogy figyelmét másra kellett összpontosítania.

Nem értette meg rögtön, hogyan kezdődött az egész- Először valami furcsa, egyre erős- bödő hang ütötte meg a fülét, behúzta a nyakát, majd vad dübörgés reszkettette meg a levegőt, úgy rémlett, mintha valahová repülne. De aztán magához tért, és csak az égen kúszó óriási, kékesszürke felhő, meg a torkát folytogató émelygés adta tudtára, hogy mi történt.

Azután kiáltozást hallott. Erősen fülelve ki tudta venni

És túlharsogva a kiáltást, bahin él, 6 már nincs, és ez a — Rubahinl — kiáltották

köd és dübörgés csupán még neki- — Rubahin te élsz? élő öntudatának folytatása?... Imbolyogva indult el a hang összeszedte maradék erejét, és irányában. A bokrok közül rekedt hangon kiáltozni kéz- egy sápadt, szinte rongyokba dett, nem tudni, kinek. De burkolt ember jött elő, akiben vajon, csakugyan kiáltott-e? Andrejevre ismert. És nyom- Kiáltása talán rekedt sutto- ban meglátta a teherkocsit, gásként hangzott, amelyet amelyről emberek ugráltak le, nincs aki meghalljon- Ezt kiál- és a sebesültszállítót, a hordmegint felhangzott az a hatalmas moraj, amely szinte elfojtott minden más hangot, belehatolt Vállába, hátába, akár a fergeteg, amely elsöpréssel fenyeget körös-körül mindent, és látta, hogy porfelhő szökik fel az úton, mintha óriási fésű szántott volna rajta végig- Nem, nem fog leszállni. Nem először került ilyen pergőtűzbe. Rubahin nem láthatta a fölötte elsuhanó ragadozót, de egész lényével érezte, hogy lóg a levegőben, védtelenül, akárcsak az út szélén a pózna, amellyel sorsa egybekötötte.

tóttá:

— Azonnal!

Nem emlékezett mozdulataira, és nem tudta volna összefüggően elmondani, milyen sorrendben mozgott a keze, de ez a csodálatos kéz, mintha külön élne, végezte a maga

NYIKOLAJ TYIHONOV:

A KAKUKK

Már nem nézett sem lefelé,

sem oldalt, összeszedve figyelmét, belemerült a munkába, mintha nem rá vadászna az odafönt- Rubahin tudta, hogy „az” visszatér, de, hogy hányszor tér vissza — erre nem gondolt.

Verejték ütött ki a homlokán, izmai hirtelen elernyed- tek, szája megtelt porral és homokkal, s ropogott a fogai között. Mögötte, kissé távolabb újra robbanás moraja hangzott. A föld a vállához csapódott, mintha fekete hullám szaladt volna át a feje fölött.

Rubahin félig lehunyt szemmel dolgozott- Tarka köd úszott az út fölött Különös állapotba esett, amelyben csupán egyvalamit tudott és érzett: a vonalhibát ki kell javítani. „Sürgősen kijavítani“

— szólt a parancs. „Sürgősen kijavítani r Ettől a pnbwwttól Amikor beállt

dolgát, s ő bízott benne, és tudta, hogy jól végzi a dolgát.

Valami ünnepélyes csend borult a világra, és benne egy madár kimért, tisztán csengő hangja hallatszott. Hallotta, hogy a kakukk szól. Mohón

ágyat, amelyen egy sebesült

feküdt, s nyöszörgött.

— Szizov néhány karcolást kapott! — kiabálta majdnem a fülébe Andrejev.

Odalépett az úton fekvő emberhez, föléje hajolt, és halkan mondta:

— Szizov, hé, Szizov!

— És te, Rubahin, nem sebesültél meg? — kiáltotta újra Andrejev, s Rubahinhoz lépettRubahin végignézett önmagán. Nadrágja elszakadt, kezeslábasa cafatokban lógott. Igen, sértetlen maradt . . • Újra látta a kék eget, a szinte nyári felhőkkel, a kicsi házakat, amelyektől csak egy ugrásnyira van az országút, rajta teherautók futottak, a vasúti töltésen pedig közeledő szerelvény füstje kígyózott.

— Tovább kell mennünk — mondta szigorúan, — Van még egy feladatunk— Tudom — felelte Andrejev —, itt van már a teherautó is.

Amikor beült, Rubahin látta, hogy elviszik Szizov élettelen testét, s becsapódik a betegszállító ajtaja a hordágy után, amelyen halkan nyöszörgött Pahomov. A teherautó elindult. Csend borult a világra, és Rubahin szíve úgy zakatolt, mintha sokáig futott volna hegynek felfelé.

A kocsi kanyarhoz ért, és ekkor Rubahin felugrott helyéről, s hirtelen olyan hangon kiáltotta, hogy állj! állj!, állj meg!, hogy a sofőr azonnal lefékezettRubahin kiugrott az autószámolta az annyira megszokott csodálatos hangokat. Ügy ból, és bukdácsolva, nehéz lép- ré mlett, hogy erdei tisztáson tekkel egy nyitott ablakú hááll, és hűs, zöld félhomály veszi körül, valahol patak csörgedez, fenyők ágai zizegnék, és a nyugodt madár mintha vigasztalná, szól hozzá • . .

Számolta, hányat szól' a kazikó felé indult, amely igen

barátságos és kicsi volt. Falán folyondár csavarodott, előtte kis veteményeskert zöldellt, és a virágágyban egy nyesz- lett kis virágszál ágaskodott.

fogva körös-körül mtnrtm Data, megint hallotta a kártyán valószínűtlen lett, mint- kukk bátorító szavát- Talán

ha álmodna. már nem ki szőtt, csak úgy

A dübörgés már sűrítéssé

változott, fölötte keringett, 7®** *1™

úgy rémlett, hogy a pózna rög- *“*£*• vállát’ me8'

tön darabokra szakad és

kukk. Öröm járta át. Hat, hét, Az ablakban egy apró kislány nyolc, kilenc, tíz . . • fejecskéje látszott.

— Élni fogok! Élni fogok! És a kiskert csendjében, — suttogta porlepte ajkával, ahol egyetlen fa sem volt, és mélyen felsóhajtott. tisztán, élesen szólt egy kaŰjr,a borzalmas süvítés tá- kukk. Ütemesen kakukkolt madt, a madár elhallgatott: de Rubahinnak hosszú életet- Az 6 most egyáltalán nem félt » titokzatos hang volt amely a csend pilla- erőt adott neki odafent a póznán, azokban az iszonyatos percekben, amikor a föld rázkódott a robbanásoktól, és golyók hasították fel a port az úton.

Az apró kislány copfjában a szalag épp olyan zöld volt

meg az eget fülében visszhangzott a ropogás, mintha iz- Pahomov szavait aki tenyerét zó sörét ugrándozna fémlapon, szájához tartva kiabált: —

Mássz le, Rubahin, mássz le azonnal! — A kiáltás határozott és ijedt volt.

^ báettWdtj^I*p6a„ akár a keskeny ágyások zöld- engedékeny fájába. Je, Mk .OM» pedJ, ftadH

onnan került elő a kakukk miért van itt, ahol nincs

egész teste fájt- De hát hány- - - ^ erdő, sem csend - szór előfordult már ilyesmi, en-e nem gondolt. A kakukk Csak nem utoljára?! Talán _ jó jel> j6t Jelent_ ßjni, _

csak úgy rémlik, hogy ő, Rútabban jelentkezik az igény^ hogy segítsék elő a megfelelő politikai döntések meghozatalát, illetve alapozzák meg a végrehajtás módozatait.

A felszabadulást követő néhány év a háborús károk helyreállítását jelentette.

1950-től napjainkig a nemzeti jövedelem több mint 4,5- szeresére, az ipar bruttótermelése kereken 8-szorosra, a mezőgazdaság bruttótermelése 2-szeresre növekedett. A közoktatás, az egészségügyi ellátás, a kulturális lehetőségek köre számottevően fejlődött ebben az időszakban. A tudományos kutatás és fejlesztés nagymértékben járult ho$íá ehhez az eredményes úthozHárom területen különös fontosságú a tudomány szerepe:

— önálló kísérleti eredmények elérése és ezek alkalmazása a gazdaságfejlesztés é; a társadalomtervezés különböző ágazataiban;

— szakemberek képzése és továbbképzése;

— külföldi kutatási és fejlesztési eredmények átvétele, haz-oJ'-adottságok közötti alkalmazása, továbbfejlesztése.

Az egyes konkrét a edmé- nyek számba vétele igen részletes és hosszadalmas elemző munkát igényelne. Jellemző példaként azonban megemlíthetők a következők:

Történelmi és kulturális örökségünk részletes feltárását és közkinccsé tételét jelentette

az elmúlt három évtizedes időszak. A nyelvtudomány, a történettudományok, az irodalomtudomány, a régészet és művészettörténet, a néprajz és a zenetudomány területén ősz- szefoglaló és feltáró művek születtek. Folytatódott a nagy hagyományokra épülő orientalisztikai kutatás- A jogtudományok, a közgazdaság-tudományok a szocialista fejlődés aktuális problémáira válaszoltak és segítették elő a közigazgatás, a jogrend, a gazdasági mechanizmus fejlődését. Olyan tjj társadalomtudományi irányok alakultak ki, illetve erősödtek meg, mint a szociológia, pszichológia, demográfiai kutatások. A valóságfeltárás és a tudatformálás egységes feladata valamennyi társadalom- tudományi kutatás közös ügyévé vált. A marxizmus—leni- nizmus pozíciói ebben az időszakban alakultak ki a hazai társadalomtudományokban.

A természettudományok közül a fizika, a kémia, a biológia, a geológiai tudományok, illetve a matematika igen széles körű fejlődésnek indult. A tudományos kutatás alapozta meg az atomenergia gyakorlati eredményeinek hazai hasznosítását, illetve az elektronikai ipar kifejlődését. A számítástechnikával foglalkozó kutató, fejlesztő és adaptációs tevékenység a társadalmi gyakorlat legszélesebb területein telte lehetővé a számítógépek használatát, a számítástechnikai eszközök fejlesztését és gyártását. Részletes „leltát” készült hazánk npvény- és ál

százaléka dolgozott a mezőgazdaságban, ma mindössze 22 százaléka. A termelés bőven

latvilágáról, talajtakarójáról, a fedezi a lakosság szükségleteit.

földtani adottságairól.

A MÜANYAGGYÄRTÖ

IPAR kifejlődését szintén segítette, a hazai kémiai kutatófejlesztő munka. A gyógyszer- ipar számára a szerveskémiai, biológiai és farmakológiai kutatások nyújtottak nagy támogatást- A hazai műtrágya-, növényvédőszer-, illetve petA műszaki tudományok számos területen segítették a népgazdaságot. Az energetika fejlődését mutatja, hogy a háború előtt a villamosenergiafogyasztás évi 2 milliárd kW volt, jelenleg kereken 24 milliárd kW- Kibontakozott az energetikai gépgyártás is, ami mögött szintén kutatási eredmények vannak. Az anyag- rolkémiai ipar fejlődéséhez is megmunkálás technológiája

szükség volt arra a nDzzájáru- lásra, amit a kutatás részben saját eredményeivel, részben külföldi szellemi termékek adaptálásával nyújtott. A föld

egész sor új lehetőséggel bővült. A híradástechnika fejlődése új gyártási ágazat kialakulását tette lehetővé. A közúti járműgyártás termékeit az

tudományok az ország terme- egész világon ismerik- Akönyszeti erőforrásainak hasznosítását alapozták meg.

Az elméleti és klinikai orvostudományok közös eredménye, hogy több járványos betegség megszűnt hazánkban és lehetővé vált a legkorszerűbb gyógyítási módok és eljárások alkalmazása. A köz- egészségügy és az általános életszínvonal-emelkedés együttes következménye, hogy az

nyűiparon belül a textilipar és a papíripar említhető meg elsősorban, mint ahol a hazai kutatás-fejlesztés számottevő eredményeket mutathat fel.

ÖSSZEGEZVE MEGÁLLAPÍTHATÓ. hogy a hazai tudományos kutatás és fejlesztés fokozott figyelemmel fordult a társadalmi és gazdasági fejlődés tudományos közreműködést igénylő feladatai felé. A

átlagos élettartam az elmúlt tudomány segítségével meg három évtized alatt 10 évvel növekedett.

Az agrártudományok eredményei között elsősorban az új növény- és állatfajtákat

említhetjük meg, illetve a

növekedett az anyagi termelés, fejlődött a kultúra, a köz- művelődés és magasabb lett népünk életszínvonala. A céltudatos munkával kiépített tudományos potenciál alkalmas

ez lüktetett halántékában és ettől elszorult a szíve az elnyűtt, fekete kezeslábas alatt & újra elborította a kábulat tajtékozó hulláma, kis porfelhők kavarogtak az úton, de valahol a távolban, akár a képen, kislánya ült, színes ceruzával rajzolt és összezavarta á színeket, az eget pirosra, az utat zöldre festette- És az út olyan messze volt tőle, hogyha leszállna a póznáról és elindulna, akkor egész nap mehetne, de talán még tovább is.

Friss szél csapta meg arcát. Nem tudta volna megmondani, mennyi ideig dolgozott a póznán, de elvégezte, amit kellett: helyreállította a vonalat. Most leszállhatott a földre.

A kakukk, ez a kedves, jóságos kakukk harsogott a fülébe, amikor ő elzsibbadt lábát nehezen mozgatva, csizmájával hozzáért a tarka kavicshoz a pózna tövében- Állt az úton, szemét-eltakarta a vakító fény elől és körülnézett. Gyökerestül kitépett, fiatal fácskákat látott, megszürkült, göndör koronájuk az útra bukott, egy teherautó roncsait látta, amely különös módon oldalra dőlt, egy embert látott, aki arccal a földre borulva feküdt, három kis fekete ér csörgött a feje alól, és megalvadt a világos aszfalton.

Visszapillantott a póznára. A pózna tele volt karcolásokkal, mintha vasostorral csapkodtak volna végig rajta, de embermagasságon felül egyetlen heg sem látszott.

korszerű termelési technológi- arra, hogy a következő idő- ák kidolgozását, adaptálását- szakban még nagyobb felada- 1950-ben az aktív keresők 52 tokát oldjon meghatatlanul szólt a madár, s diadalmas kakukkolásával mindent betöltött.

A kislány csodálkozóan húzta össze kis szemöldökét, és nézte, amint a hatalmas, nehézkes bácsi a rongyos kezeslábasban bedugja fejét az ablakon, és végigpillant a szobán. Félrehúzódott és nem tudta, mitévő legyen: sírva fakadjon, vagy kiáltson, figyelte, ahogyan ez a kocsiból kiugrott bácsi mereven nézi a nagy, öreg órát, amely alatt himbálóznak a súlyok, fent pedig, mulatságos, sárga fejét kidugva, egy kis madár bólogat házikója ablakán, és kikakukkol- ja, hogy most tizenegy óra van a világon.

— Tiéd ez a kakukk? — kérdezte RubahinA kislány zavarában elfelejtett sírni, és lassan felelte:

— Az enyém.

— Vigyázz rá — mondta Rubahin. — Ó, kicsikém..M

egcsókolta a kislányt, és sietve a kocsihoz indult; társai értetlenül figyelték. Beszállt és így szólt:

— Gyerünk tovább • . .

— Ismerős talán? — kérdezte Andrejev, miközben nagy kockás zsebkendőbe fújta az orrát, és megtörölte poros homlokát.

— Ismerős — felelte Rubahin némi hallgatás után. — Kakukk!

— Mit nem mondassz! — szólt Andrejev. — Ez a kislány cseppet sem hasonlít kakukkhoz. Igaz, úgy néz ki az ablakon, akár a fészekből, de már, hogy kakukk • . .

A kocsi elindult.

Gellért György fordítása

NÓGRÁD — 1979. április A., szerda