Nógrád. 1979. április (35. évfolyam. 77-100. szám)
1979-04-04 / 79. szám
Mindennap újat SÉTÁLUNK az udvaron megmártózunk a tavaszi napsütésben, hiába beszél a. rádió fagypont . alatti' hőmérsékletről, szeszélyes időről, a rügybe indult bokrok csalhatatlan prognózisa: a télből kilábalt már a palotási határ is. — A roncstelepet megszüntetjük, helyén kispályát építünk — mutat a kerítés felé Liszkóczi Lajos, a pártalap- szervezet titkára, ahol még kiöregedett gépek romjai várakoznak elszállításra. Nemrégen döntöttek róla- Áz irodához vezető út túloldalán nyersbeton-tuskók bújnak ki a földből, ezekre csővázas színt emelnek, s egy ötlet nyomán majd a tartóoszlopok között falat húznak, hogy újabb olcsó szerelőműhelyhez jussanak. — A szakvezetők gyakran felvetik, miért kell szinte évről évre megmásítani az irányítás mechanizmusát. Amikor az egyiket megszoknék, már a másik kopogtat — vált témát a párttitkár. — Lassan mindenki kezd rádöbbenni arra, hogy nap mint nap újítani kell, ha nem akarunk meg- áporodni a megnyugtatónak is tűnhető középszerűségben. Már pedig mi nem akarunk-.. Mindennap újat! Recept ez, amelyet nem ma írtak fel, parancsoló ars poetica, s mennyi töprődés, vita kútfője. * A K—700-as a műhelyek előtt rostokol, vezetője a kul- tivátor tartozékaival bajmoló- dlk, nem vár segítségre, megszokta, hogy saját kezével babrálja a szerkezetet, amit gondjaira bíztak. Kovács János traktoros ötventVét éves, nyugdíj előtt áll. — Az ember csak akkor újíthat, ha dolgozik, ha együtt él a gazdasággal, s nem azt figyeli, mikor lazíthat — mondja szenvedélymentesen. Arcán a fáradtság vonásai, kilencvenhat hektáron vetett ágyat tegnap reggel óta a cukorrépamagnak— Ha a nyolc órából mindenki kilencet csinálna, néhány lépéssel előbbre járna a szövetkezet . . . Mesélik, hogy a minap az egyik gépvezetőt le kellett ci- bálni a gépről, mert részegen ült fel rá. A szállítók drága anyaggal indultak útnak a fővárosba ponyva nélkül, közben kiadós záport kaptak, az ázott szállítmányt visszaküldték a tsz-be— Egy kicsivel több gondosság! Nem kerül semmibe, de ha elmarad, sokba kerülhet — bölcselkedik Kovács János, aki, mint mondja, kilencéves karóban kötött házasságot a gépekkel. ŐSSZEL méltán dicsérték a traktorosokat Egyiküknek az az ötlete támadt, hogy a répa levelét —, ahol a vegyszer kevésbé hatott — levágják a lu- cemabetakarítóval, hogy jobban haladhassanak a cukorrépakombájnok. A kísérlet után az összesét így takarították be, alaposan meggyorsítva a munkát. Albert Mihály és Dudás Mihály fiatal szerelők- Az IFA perselyével matatnak. — Egy új gép a szerelőknek is új. Meg kell ismernie töviről hegyire, így eljuthat odáig, hogy alkalomadtán még alkatrészt is bütykölhet hozzá, selejtezésre érett anyagokból — mondják. * A palotási termelőszövetkezetben mindig akad érdekes dolog. Potom összegért dohányszárító pajtából kialakított juhhodály, csonthéjas-feldolgozó üzem, amely dollárt hoz a népgazdaságnak, kísérleti parcellák, hogy a vidéken leghálásabb fajtát a helyszíni tapasztalatok alapján választhassák ki, ide települt a GITR megyealközpontja... — Kedvez az új iránti fogékonyságnak, hogy a szakemberek átlagéletkora harmincnégy év — jegyzi meg Liszkóczi Lajos. — Kezdenek összeállni az építőkockák — újságolja Val- kó Ernő elnökhelyettes. — Lehet, hogy egyik-másik lepoty- tyan a tetejéről . . • Majd visszarakjuk — példálózik a szemléletesség kedvéért, arra célozva: egy-egy ötlet életre- keltése bizony kockázattal jár, s nem mindegyik jut el a megvalósulásig. — Több kell, több kell, ezt halljuk mindenütt, s ez jogos követelmény. Mi is azt mondjuk vezetőknek, dolgozóknak- A népgazdaság, a magunk érdekében . . . Hangsúlyozzák: vannak dolgok, amik csak újnak tűnnek. Mint például, hogy az idén a napraforgó, amely a repcét váltja- Borsóból szuper vetőmag előállítására ajánlkoztak, lucerna fajtakísérleteket is tervbe vettek, két újabb melléküzemág létesítése is szerepel az elképzelések között, mert a növénytermesztésből, állattenyésztéstől az árbevétel nem fokozható a végtelenségig. — Nincs ebben különös, a gazdálkodás abc-je így kívánja — magyarázza röviden az elnökhelyettes. * AKI meg akar győzni másokat az új szükségességéről, annak előbb saját magát kell meggyőznie. Eeen a ponton már túlvannak a palotási közös gazdaságban. A győzködés- ről mégsem mondhatnak le- Mert ez is mindennap újat hoz. M. Szabó Gyula Gondolom más is meglepődik és alaposan körülnéz, hátha a Parlamentben beszélget a négy Kossuth-díjassal. De semmi kétség, Budavári Károly, Domonkos István, Kovács László és Zsidai János Hévízen, a bányászüdülőben ül velem szemben. — Jött volna Kazinczy László is, ő az ötödik Kos- suth-dijas, de megbetegedett a felesége, igy mellette maradt. — mondja a kazári Domonkos István. Emlékezések Budavári Károly 1953-ban kapta a díjat, Kovács László 1957-ben, Domonkos István és Zsidai János 1962-ben. Valamennyien nyugdíjasok már, de abban is egyívásúak, hogy aktívak mind a mai napig. Zsidai munkásőr, Kovács szakszervezeti bizalmi a nyugdíjasok között. Budavári a geológián dolgozik, és a kazári Domonkos is visszajár az aknára, hacsak teheti Sőt, várják őket, valameny- nyit. Szükség van a sok évtizedes tapasztalatokra. A test már nem fiatalos, de a bányászszív a régi. trappban tologattunk ide-oda. Hát ez volt akkoriban a levegőztetés. Ez már csak történelem. Még nekik is, akik pedig benne élíek, ott dolgoztak. — Dolgoztunk? — kérdez vissza Zsidai János — Két hónap munka aztán leszámoltak. Ilyenkor fogtuk a kaszát és átváltottunk parasztnak. Mentünk Kaposvárra summás- nak, de a bányát sohase hagytuk ott végleg, meft kedveltük. De a Kossuth-díjat nem az emlékekért kapták és nem. is a kaszálásért, arra, alá, Somogybán. , A díjat már az új társadalomban érdemelték ki. S ennek a társadalomnak a fundamentumát ők is építették annak idején. Kitüntetések Budavári Károly kezdi a magas kitüntetése történetét. — Én vagy százötven fiatal, új bányászt neveltem. Akkor voit a mozgalom, hogy „Nevelj egy bányászt!” Aztán mi is ott voltunk az „egy csillés” mozgalomnál. Váltáskor még vittünk egy csille szenet magunkkal. Nekem nyolc munkahelyem volt, hát nyolc csillével minden műszakra rávertünk. Aztán a gyors vágathajtásban is részt vettünk. És Dobi István átnyújtotta a dijat — Én Is neveltem fiatalokat — folytatja Zsidai János — vagy 70—80 került ki a kezem alól. Egynek a nevére is jól emlékezem. Akkor volt ez, amikor a fiatalabbja még azt vallotta, hogy akkor jön a bányába, ha majd ablak lesz a tetején. Az én Tóth Józsefem azt mondta: Nézze, János bácsi, én az istennek se dolgozom éhbérért. Hja, ha nincs teljesítmény, nincs bér se. Beszélgettünk, dolgoztunk, termeltünk és az én Jóskám kiváló dolgozó lett. Zsidai János pedig Kossuth- díjas... — Én — kezdi Domonkos István — frontmester voltam, 70—80 bányásszal dolgoztam. A kísérleti 3-as telepen, az acéltámokat próbáltuk ki, vezettük be a frontba. Sikerült... A sikerért pedig magas kitüntetés jár. — Csak annyit mondhatok — veszi át a szót Kovács László —, hogy a jo munkát becsülték meg. Azt, hogy mindig, éveken át 140—150 százalékra teljesítettünk. És a pártmunkát is értékelték. Én 1945 óta párttag vagyok. És 1957-től Kossuth-díjas.' Különben mind a négyen párttagok és ez olyan természetes, hogy külön nem is említenék. A jó munkásnak ott a helye a pártban. S őket a kitüntetéssel is elismerték. Pihenőben Nemcsak nyugdíjban' vannak, de most pihenőben is a bányászüdűlőben. Most tizennyolcán jöttek. Megérdemelték ezt a pihenést is. Benéznek a városias településre. Sétálnak, beszélgetnek. Miről? Hát a bányáról, arról, hogy már külszíni fejtés is van. Most egy, aztán még kettő. — János-aknán, Kazáron és -Novákon — meséli Zsidai János nagy hozzáértéssel és legalább olyan büszkeséggel. — Honnan ismeri mindezt ilyen pontosan ? — Hja, mi csalt nyugdíjba mentünk, de a bányától nem váltunk el. Zsuffa elvtárs még kéri is, hogy csak menjünk, csak segítsünk, ahol tudunk.' Ez nagyon jólesik, nagyon..] Más örömük is van. Egészen véletlenül kérdeztem rá: Mi van az egyenruhákkal? A bányászok bársonyos fekete öltönyével, a fényesített gombokkal? — Már próbán is voltunk, május elsején egyenruhában vonulunk fel Tarjánban — mondja Kovács László és a levéltárcájából egy fényképet húz elő. Annyi kitüntetés díszíti, hogy a kabátjából csak a nyakrész látszik. Ez most mind az új bányászegyenruhára kerül a Kossuth-díjat jelképező koszorú mellé. Kovács László ezen kívül a szó-, cialista munka hőse is. Amikor búcsúzunk, olyan érzésem támad, hogy a négy Kossuth-díjas bányász minden egyes kitüntetésének külön története van. Jó lenne egyszer végighallgatni. S mire beszélgetésünk Hévízen a kazári, mizserfai, salgótarjáni évekről megjelenik, ők, négyen odahaza lesznek. Április 2-án letelt a pihenés, folytatódik számukra az aktív nyugdíjasélet, Mai févéajánlatunk M.M: SZERELMESEK ROMÁNCA 1 Ügy akartuk bemutatod a szerelmet mint az életet, élni pedig annyit jelent, mint jobbá tenni a világot — mondja a film rendezője Mihalkov Koncsalovszki j. — A film egy Tatjána nevű lányról szól. A nagy tehetségű szovjet rendező az Első tanító és a Ványa bácsi világhírű alkotója a szerelem fortisszimóit ábrázolja minden képsorával, költői idézetekkel, muzsikával, némileg testetlenül. Ez a szerelem kissé rejtélyes, titokzatos ugyan, de a reális adatokat pótolják az ironikus felhangok, amely szerint a helyszíneken egyértelművé válik, hogy itt filmet forgatnak a szerelemről”. Mindez egy kirgiz falu közelmúltjában. 21.50: EGY EMIGRÁNS HAGYATÉKA Major Róbert, volt kisgazdapárti politikus, a hajdani Kis Újság újságírója, ma nyolcvanhárom éves. Az egykori közgazdász és po&tíkug bar- minc évvel ezelőtt hagyta el az országot és emigrált as Egyesült Államokba — mondja a ma este bemutatásra kerülő dokumentumműsoráról Radványi Dezső szerkesztő. — Nyugdíj askorszakában visz- szatért Becsbe, és ott telepedett le néhány évvel ezelőtt. Áz emigráns újságíró egész életét annak szentelte, hogy a nácikat, a jobboldaliakat, a fasisztákat leleplezze. Nálunk is megjelent egy könyve még 1946-ban, amit később, 1972- ben Amerikában is kiadtak. A doteumentumfilmben Major Róbert politikai pályafutásáról és újságírói tevékenységéről nyilatkozik. Budavári Károly, aki több mint negyedszázada vette át a Kossuth-díjat Dobi Istvántól, gyakran emlékezik a régi időkre, hiszen 42 évet dolgozott szénben..] — Hetveneentis szenek alá is bányásztunk, vízbe kellett menni, térdelni, feküdni. Aztán a levegőztetés. Inggel hajtottuk a levegőt. Amikor elpuskáztuk a szénfalat fél óra füstrevárás következett. Hogy gyorsabban mozogjon a levegő, hárman egy üres csillét 7? „Szakkönyvek -— gyermekeknek '„Meghatározzuk a növényeket” címmel jelent meg az NDK első új típusú szakkiadványa gyermekek részére A tudományos ismeretterjesztő könyv 1500 növényfajta ismérveit, előfordulását, jellegzetes jegyeit mutatja be, logikusan áttekinthető , rendsizer- ben. A kiadványt 500 növény természethű ábrája színesíti. A másik hasonló jellegű nagy sikerű kiadványt „Meghatározzuk az állatokat” címmel adták ki. A két könyv alkalmas arra, hogy a tízéves gyermekek biológiai érdeklődését felszínre hozza és a tudományban tett első lépéseiket elősegítse. Harminc esztendő, fél emberöltő. A fordulat éve után következő év: 1949. Javában zajlik a sikeres hároméves terv, az újjáépítés terve. Salgótarján a munkásosztály fellegvára. A munkavállalók hatvanhat százaléka a bányászatban, a nehéziparban keresi kenyerét A kilencezer-száznyolcvan keresőből hatezer-hétszázharmmekilenc a munkás. A maitól különböző politikai, gazdasági, társadalmi légkör. Zajlik az országos nagypolitika. Salgótarjánban kisebb, hétköznapibb dolgok történnek. Ám ezekben is tetten érhető az emberek sorsfordulása. TŰZ A' GYÁRBAN, salgótarjáni acélgyár, tengelyeszterga-] akkozóműhely. 1948. október 28-án este 18 órakor tűz ütött ki a műhelyben. Másnap a helyszínen jegyzőkönyvet vettek fel. Ebben rögzítették, hogy a tüzet először Fridrich János lakatos észlelte. Azonnal szólt a tűzoltóknak. A tüzet gyári és városi tűzoltók — összesen huszonketten — alig több mint egy óra alatt eloltották. A műhely felszerelése és tetőzete leégett. A keletkezett kár negyvenötezer forint. A tűz oka ismeretlen. Okozhatta rövidzárlat, eldobott cigarettavég, esetleg gyújtogatás. Megkezdődött a nyomozás. SZEMBESÍTÉS Á balassagyarmati államügyészség 1949. szeptember 10-1 határozatával pontot tett az ügy végére. A gyújtogatás bűntette miatt indított eljárást megszüntette: a tettes ismeretlen. Csak néhány hónappal korábban kerültek munkásigazgatók a gyárak élére. A hatalomért folyó harc a gazdaságban sem ment simán. (A Salgótarjáni Kohászati Üzemek 1979-ben 3,5 milliárd forint értékű terméket állít elő.) © NÓGRÁD - 1979. április 4- szerda BÁNYÁSZ POLGÁRMESTER. A városi képviselő testület 1949. január 8-án ülésezett Salgótarjánban. Bla- nár Sándor polgármester idős korára hivatkozva — hatvanhárom éves volt — lemondott tisztségéről. A polgármesteri székbe Nagy Lajos salgótarjáni bányász került. Bányász — miként egy résztvevő mondta —, aki a múltban nem ment emberszámba. — Nehéz feladatra vállalkozom. .. Nem méltóság ez, hanem kötelesség — hangsúlyozta beszédében az új polgármester. És szólott az égető teendőkről. Akadozik a közellátás, kevés a zsír, a hús. Legsúlyosabb a lakásprobléma: ötszáz új lakásra lenne szükség. Az örvendetes fejlődés már 1948-ben megkezdődött.: Felépült egy tizennégy lakásos bérház. 1949-ben pedig százöt új lakással gazdagodik a város. A beruházási költségek Zömét lakásra, a vágóhíd rendbehozására költötték. Parkokra, fákra, virágokra 14 200 forint jutott. (Nincs új a nap alatt: ma is égető a lakásgond Salgótarjánban. A rohamos mértékű fejlődés ellenére 2286 igénylőt tartanak nyilván a tanácson. Az idén 335 lakás kerül átadásra a város különböző lakótelepein. Parkokra, fákra, virágokra az idén hárommillió forint jut.) © SZÖVETKEZETEK. Salgótarjánban 1949 áprilisában égy földművesszövetkezet működött. A legszorosabb kapcsolatban a Salgótarjáni Dolgozók Szövetkezetével (volt Hangyával). Az egyesülési készség mindkét részről megvolt, sőt írásbeli megállapodás is. Viszont 1948. november 27-én a Salgótarjáni Dolgozók Szövetkezete váratlanul beolvadt a Salgótarjáni Népbolt Nemzeti Vállalatba. Az év tavaszán tervezték a városban két építőipari szövetkezet és a téglagyári szövetkezet egyesítését is, ám ezek az Építőipari Nemzeti Vállalatba olvadtak be. Működött a városban a bőriparosok termelő- és értékesítő szövetkezete. Anyaghiány miatt sok gonddal küszködtek. (Mai utódjuk a Salgó Cipőipari Szövetkezet, melynek idei temetési értéke 75 millió forint) Salgótarjánban mezőgazda- sági termelőszövetkezet 1949- ben sem volt, ma sincs. Ám az FMSZ-en belül 24 tagú földbérlő csoport 80 holdon gazdálkodott. Az ő munkájukat vetőmaghiány nehezítette. (Ma vetőmagbolt áll az érdeklődök rendelkezésére. Saját vagy bérelt földön a txíros peremén, a Szilvásban, Somlyón, Idegérben vagy E resztvényben kiskerttulajdonosi kedvtelésüknek hódolnak.) A sík területekkel már akkor is szűkében volt a város. Kellenek házhelyeknek — hangzott az utasítás. A földművesszövetkezet rájött, hogy szakosodni kell. Gyümölcsfa-telepítésre és állat tartásra adták a fejüket. (Ma egy általános fogyasztási és értékesítési szövetkezet van a városban. Tavalyi forgalmi tervét 329 millió helyett 348 millió forintra teljesítette. Az ipari szövetkezetek száma tíz körül van.) Sok víz lefolyt azóta a Tar- ján-patakon. Szinte észrevétlenül így fordult a világ kereke Salgótarjánban — a felszabadulás után négy év veL Rozgonyi István / (