Nógrád. 1979. április (35. évfolyam. 77-100. szám)

1979-04-04 / 79. szám

f / Legfőbb partner: a Szovjetunió A háború nyomait még nem törölték el a béke első hónap­jai. A gépektől megfosztott, lebombázott tetejű műhelyek, üzemek sebzetten várták az újjáépítőkét — ám az el­szántság, az akarat kevés volt. Az embernek, ahhoz, hogy újrakezdhesse életét, szerszámokra, anyagokra, éle­lemre volt szüksége 1945- ben • . . Több, vagy kevesebb pátosszal így kezdődik a vala­mennyiünknek szóló történet az akkori időkből. És így foly­tatódik: 1945. augusztusában Magyarország és a Szovjetunió árucsere-forgalmi megállapo­dást köt, s ennek alapján megérkeznek a nélkülözhetet­len anyagok, szerszámok, élel­miszerek. Az első szerződést újabb követi 1947-ben: az ál­talános kereskedelmi és hajó­zási egyezmény, amely nagy lendülettel viszi előre a meg­kezdett folyamatot. 1948. feb­ruár 18-, Moszkvában aláírják a 20 évre szóló magyar—szov­jet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási egyezményt. (Ezt Budapesten, 1967. szeptember 7-én újítjuk meg). Az idők folyamán Magyaror­szág és a Szovjetunió baráti, az élet minden területét fel­ölelő szövetségre lépett. S nem csupán az állami, politi­kai, gazdasági, kulturális terü­leteken, hanem a tudomány, az egészségügy, a turizmus, a sport —, s a magánemberek személyes kapcsolataiban. E kapcsolatrendszer korunkban szerteágazó, társadalmunkat szinte minden részében átszö­vő, minden területen fontos kötelék lett- A világpiaci hul­lámverés éveiben kiváltképpen kitűnik: a baráti együttmű­ködés egyik meghatározó te­rülete a gazdaságé. Ma csak­úgy, mint a történelmi emlékű első szerződéskötés idején. Érthető éppen ezért, hogy a magyar—szovjet gazdasági kapcsolatok témája köteteket tölthetne meg. Most csupán néhány jellemző vonását kí­vánjuk megvilágítani e sokol­dalú kapcsolatrendszernek — talán azokat, amelyek jele­nünk és közelebbi jövőnk szempontjából kiemelkedőek. Ma a Szovjetunió 41 minisz­tériuma és országos hatáskörű szerve tart fenn szoros kap­csolatot 13 magyar miniszté­riummal, és országos hatáskö­rű szervvel; ebben gyakorlati­lag a népgazdaság minden ágazata érdekelt és érintett Az együttműködést az 1964- ben létrehozott műszaki-tudo­mányos és együttműködési kormánybizottság irányítja- E bizottságnak van dolga bőven, hiszen a két ország közötti termelési, szakosítási, keres­kedelmi munka évről évre di­namikusan bővül. Erre utal, hogy jelenlegi rubelelszámolá­sú exportunknak jóval több mint 50 százaléka a Szovjet­unióba irányul s Magyarország gazdasági partnerei között leg­első a Szovjetunió. Érdemes alaposabban is megvizsgálni e helyzet kiala­kulását, hiszen a tények pusz­ta felsorolása is eligazító ere­jű. 1947-ben, a magyar—szovjet árucsere-forgalom értéke 25 millió rubel volt — ez 1950-ig tízszeresére emelkedett. (1950- re behozatalunk 24,5 százalé­kát szovjet áruk képviselték, kivitelünknek 28,9 százaléka irányult a Szovjetunióba). Er­re az időszakra a magyar ipar megteremtése, az új gazdasági szerkezet kialakítása a jellem­ző — a Szovjetunióból szállí­tott berendezések, gépek, nyersanyagok e nagyon nehéz feladat megoldását segítették — könnyítették számunkra- Kialakultak azok a termék- csoportok mindkét oldalon, amelyeknek szállítása mind á Szovjetuniónak, mind hazánk­nak előnyös volt, s ma is elő­nyös. Mindez hozzájárult az új utat nyitó magyar gazda­ság szerkezetének átformálá­sához, az erősáramú ipar, a híradástechnika, a műszeripar megalapozásához és gyorsított fejlesztéséhez. A korszerűsítés lendítő erejének bizonyult például a Szovjetunióból szár­mazó mind több szénhidrogén — elsősorban kőolaj. De ugyanígy az, hogy a könnyű- és vegyipari fejlesztésünk, gépiparunk, műszeriparunk termékei azonnal nagy felvevő­piacot találtak a Szovjetunió­ban: 1960 után a Szovjetunió részesedése Magyarország kül­kereskedelmi forgalmában meghaladta a 34 százalékot. Ilyen arányok már nem „fértek el” a hagyományos munkamegosztás keretei kö­zött- Aligha lehetett az együtt­működés e szélesen terjedő folyamatát a külkereskedelmi, árucsere-egyezmények körébe foglalni — a két gazdaság mindinkább a magasabb ren­dű integráció felé törekedett. Ebben a KGST-gyakorlatnak is megfelelő megoldásban —, külön súlyt kapott a hosszú távra szóló tervek egyeztetése, a tudatos előre meghatározott gyártás- és gyártmányszakosí­tás, a kooperáció. Mindezeket kétoldalú, hosszú lejáratú kor­mányközi egyezményekbe fog­laltuk. Rendszeressé váltak a magas szintű találkozások, esz­mecserék a jobb összhang ér­dekében; a megállapodások sora született meg a magyar— szovjet integráció elmélyítése ügyében. Történelmi sorrendben: 1957 évi megállapodás — a Szovjet­unió műszaki segítséget és hi­telt nyújtott 1958—1963. között új üzemek építéséhez, műsza­ki rekonstrukcióhoz- Egyebek mellett így kerülhetett sor a Dunai Vasmű prés- és henger­mű fejlesztésére, a Székesfe­hérvári Könnyűfémmű mű­szaki rekonstrukciójára, a mű­szer- és erősáramú alágazat korszerűsítésére. 1962: timföld —alumínium-egyezmény, amely az első igazán integrá­ciós megállapodás. Segítségével egy teljes iparágat tudtunk — hosszabb távra — a mai kor igényei szerint kiépíteni. 1964: zöldség-gyümölcs szállítási egyezmény, amely megújítva 1990-ig érvényes! Ez a meg­állapodás példája lehet a mindkét partner számára hasznos nemzetközi munka- megosztásnak. Arra, hogy adottságaikat a szocialista gazdálkodás szabályai szerint nem csak saját maguk számá­ra, hanem partnereiknek is legteljesebben érvényesítik: a magyar zöldség-gyümölcs fe­jében „kemény” cikkeket szál­lít a Szovjetunió. Ugyanebben az esztendőben indul útjára — hasonló célokkal és előnyök­kel — a Zsiguli-kooperáció, az olefinprogram,, az egysé­ges számítástechnikai rend­szer kiépítésének programja, stb- Külön súlyt képvisel a nyersanyag-kitermelésre irá­nyuló többoldalú egyezmény, ezékről magyar—szovjet meg­állapodások is intézkednek. Jellemzőjük a hosszú távra való gondoskodás: a villamos­energia-, a szénhidrogén-, a nyersanyagimportot szinte ki* vétel nélkül 1985—1990-ig sza­bályozzák. A példák közismer­tek, rangjukhoz illően: a Ba­rátság, a Testvériség, a Szö­vetség vezetékek működnek, s nagy jelentőségű a tavaly át­adott 750 kV*os villamostáv- vezeték-rendszer üzembe he­lyezése, amely a KGST-orszá- gok villamosenergia-ellátásá- nak színvonalát, biztonságát növeli. Felsorolhatatlan, mivel olda­lakat tenne ki, az ágazatok és vállalatok kereteiben működő valamennyi együttműködési megállapodás- De néhányra érdemes ehelyütt is utalni. Nehézipar: az olefinkémiai egyezmény alapján Leninvá- rosban felépült olefinüzem­ben a magyar termékekért (etilén, propilén) polisztirollal, akrilnitrillel, etilénglikollal „fizet” a szovjet partner. A magyar üzem technológiai — „köldökzsinórral” kapcsolódik kallusi testvérüzeméhez —ele­ve egymásra utaltak, s csak együtt létezhetnek- De a gyár­tásszakosítás alapján csupán a nehézipar területén a Szovjet­unió 73, Magyarország 23 ve­gyi termék készítésére szako­sodott. Olyan fontos termé­kekre, amelyeket egyáltalán nem, illetve nehezen és jóval drágábban lehetne csak besze­rezni a világpiacon, összes FŐBB TERMÉKEK BEHOZATALA A SZOVJETUNIÓBÓL Kőolaj (ezer t) Földgáz (millió m5) Vasért (ezer t) Alumínium (ezéP t) 125 1 i : Gyapot (ezer Traktor (db) Tehergépkocsi (db) .1175 I97S 1977 ■ Személygépkocsi (db) 1»»,. W7 45=í i 5948 4543 5080 187^ 1978. 1877 95315 j4 40 39344 »975 1978 1971. .. ményű II- üteméhez a Szov­jetunió szállítja a fő berende­zéseket, csakúgy, mint az 1760 MW teljesítményre készülő paksi atomerőműhöz is. Ez utóbbi a VI. ötéves tervben kezd villamos energiát szolgál­tatni. Kohó- és gépipar: Magyar­ország Szovjetunióba irányuló exportjából 50 százalékkal ré­szesedik ez az ágazat; a ma­gyar szállítások 65, a szovjet szállítások 45 százaléka sza­baromfiüzemet szállít és he­lyez üzembe a Szovjetunióban. Könnyűipar: 1960 óta kétol­dalú, részletes egyezmények , ... , _ rögzítik az ágazat kapcsolatait' reszt az tatarozza meg terme­határozták, vagy az energeti­kai együttműködésre. Érde­mes. leszögezni: ma is nagy­szovjet partnereivel. A ma­gyar kivitel tekintélyes része — 13—14 százaléka könnyű­piari eredetű, ezért az együtt­működésnek és tervkoordiná­ciónak nagy a szerepe: szovjet szállítások fedezik cellulóz­igényünk felét, faforgács-, fe­nyőfűrészáru-, papírszükség­A FŐBB TERMÉKEK KIVITELE A SZOVJETUNIÓBA Timföld (ezer t) 403 Mm 410 riMiltl tim MM r OnaKjarlí (ow A­■ Autóbusz tu— I. n 1875 1978 1977 ts *s • 1975 1978 1977 Gyógyszer (manó Fi} Női cipő (ezer pák} Gépjármű reszlermek idb) .28897 ;g533 1975 »78 1977 Vágómért» lem p 5 4240 3855 m 1097» 1975 « tones adat 197$ 1977 1975 197$ 1377 kőolajszükségletünknek 75 százalékát a Szovetunió elégíti ki 1980-ig. A 750 kV-os össze­köttetést biztosító távvezeték­ről már szóltunk, e témakör­ben kell említeni, hogy Ma­gyarország jelentős mennyisé­gű elektromos energiát im­portál a Szovjetunióból. Sőt. a villamos energetikai bázi­sunk kiépítésében jelentős a szovjet részvétel. A dunántúli hőerőmű 1500 MW-os teljesít­kosftás eredménye. A tárca te­rületéin több mint 45 kormány-, illetve tárcaszintű egyez­mény van érvényben, öt gép­ipari nagyvállalat, a Magyar Hajó- és Darugyár, a Hajtómű- és Festőberendezések Gyára, a Csepel Autógyár, a Ganz-MÁ- VAG, Mozdony-Vagon- és Gépgyár, illetve a Budapesti Híradástechnikai Vállalat, a BHG termékszerkezetének hosszú távú korszerűsítése a szovjet igények ismeretében, szovjet közreműködéssel megy végbe- Továbbra is meghatá­rozó az Ikarus életében a szovjet kapcsolat, hiszen ter­mékeinek többségét exportálja a Szovjetunióba, az V. ötéves tervben 32—34 ezer autóbuszt Mezőgazdaság és élelmiszer­ietünk kielégítését; a magyar textilipar szövő- és más gé­pek ezreit vásárolja legfőbb partnerétől, a Szovjetuniótól. Exportja évente átlagosan vi­szont 40 millió négyzetméter szövet, 80 millió rubel értékű konfekcióruha, 50 millió ru­bel értékű kötöttáru, 12 millió pár cipő, 7 millió rubel érté­kű bútor­Milyen következtetéseket vonhatunk le mindebből? Nos, legelőször a legfontosabbat: a magyar—szovjet gazdasági kapcsolatok uralkodó eleme a cikkeké. Bár ezek kölcsönösen előnyös integráció lett. Az olyan integráció, amely mindkét félnek a biztonságot nyújtja a tervezés, a termelés és a fejlesztés-beruházás fo­lyamataiban. Másodszor: ml­ipar: 1976. március 26-án fon- vej a kapcsolatok időhorizont- tos egyezmény született. Ma­gyarország 1980-ig gabona, vágómarha és marhahús elle­nében különféle nyersanyago­kat kap kontingensen felül a Szovjetunióból. A tárca széles­körűen együttműködik partne­rével, az agrokémiai szolgálat ja kitágult, és hosszú távú egyeztetések rendszeresen ga­rantálják a rugalmas igazítás lehetőségét — mind hazánk­nak, mind a Szovjetuniónak módja van a munkamegosztást a lehető legkedvezőbb tarta- sági munkamegosztás előnyeit, lommal megtölteni. Történelmünk már bizonyítot­Magyarország esetében ez ta: gazdasági kapcsolataink, döntő fontosságú, hiszen a tér- mélyen gyökerező barátsá lési —, tehát külkereskedelmi — lehetőségeinket, céljainkat, hogy a Szovjetuniónak mi­kor, milyen igénye van külön­féle feldolgozóipari és élelmi- szeripari termékekre, illetve, hogy fejlesztési elképzelése­inkhez milyen mennyiségű és jellegű anyagokra — energia- hordozókra, illetve berende­zésre van szükségünk- Azaz: a magyar—szovjet gazdasági kapcsolatoknak 1945 óta min­dig alapvető hatása volt a ma­gyar gazdaságra, annak fejlő­désére —, s ez a tendencia a jövőben sem változik. Elég összehasonlítani a kezdő so­rokban említett évi 25 millió rubeles magyar—szovjet for­galmat, valamint azt, hogy ennek értéke 1978-ban 4,3 mil­liárd rubelt tett ki, az 1978. december 21-én aláirt árucse­re-forgalmi jegyzőkönyv 4,8 milliárdos értéket rögzít —, tehát a fejlődés dinamizmusa hűséges kísérő marad. (Expor­tunk 60 százaléka gép és be­rendezés, a fennmaradó 40 szá­zalékon a könnyűipar, az élel­miszeripar, a nehézipar —, gyógyszeripar — osztozik. Im­portunk 75 százaléka energia, energiahordozó, a fennmara­dó részt a gépek, berendezések és a nyersanyagok képviselik)­A stabil, évekre megalapo­zott áruszerkezet azonban nem jelenthet megmerevedést. A világpiaci árrobbanás a het­venes évek második felében a főbb áruszerkezeten belül vál­tozásokat 'hozott az arányok­ban — nőtt az energiaimport- és az anyagjellegű termékek aránya szovjet szállításokban, míg a magyar exportban az agrártermékeké, fogyasztási a módosu­lások nem változtatták meg gazdasági kapcsolatrendsze­rünk, munkamegosztásunk alapvonásait —, de felszínre hozták azokat a feladatokat, új jelenségeket is, amelyeket az elkövetkező években meg kell oldani, válaszolni, hogy még teljesebben kiaknázhas­suk a magyar—szovjet gazda­a növény-egészségügy, a vető­mag-termeltetés, a szarvasmar­ha- és juhtenyésztés területén­A már említett zöldség-gyü- mékszerkezet-átalakítás, a ha- «unk _ a világpiaci változó­m ölcs szállítási egyezmény tékonyságjavítás feladatait keretében 1990-ig friss, és tar- biztos támponthoz kötheti, tósított zöldség-gyümülcsfélé- Gondoljunk csak azokra a két, bort szállítunk a Szov- hosszú távú egyezményekre, jetuniónak, létfontosságú tér- amelyek a magyar gépipar mékekért cserébe. Az egyik súlypontjait jelentő vállalatok legújabb, jelentős egyezmény konkrét lehetőségeit meg- a baromfitenyésztést érinti: a Bábolnai Mezőgazdasági Kom- , binát több mint 500 komplett 1 NOGRÁD - 1979. április 4.. szerda sok közepette is — nem csu­pán állták a próbát, hanem magukban hordozták a szaka­datlan fejlődés, megújulás len­dítő erőit. Matkó István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents