Nógrád. 1979. április (35. évfolyam. 77-100. szám)

1979-04-04 / 79. szám

Szovjet alapanyagból Ebben au esztendőben három és fél milliárd forintot meghaladó termelési értéket állí­tanak elő a száztizenegy esztendős Salgótarjáni Kohászati Üzemekben. A kooperációs te­vékenységek során igen sok szovjet alapanyagot használnak fel a különböző üzemré­szekben, így a hideghengerműben — képünkön — a baráti országból érkezett import­anyagból készítenek acélszalagokat. Ők tudják, hiss látják Továbbfejleszti a* No Fines kutatásra szánták el ma- lakásépítő-technológiát a Sal- gukat a STÉSZ-esek- Az el- gótarjáni Tervező és Építő- készült 38 Wimpey-lakás ipari Szövetkezet. A műszaki, használóit az eddigi — ottho- és a gépészeti osztály dolgo- nukkal kapcsolatos — tapasz- zói kiváltképp a gépészet sze- talatukról faggatják ki. A hal- relő jellegét próbálják erő- lottakat később mind a kivi- síteni. A skót eljárás tökéle- telezésben, mind a tervezés- tesítése végett közvélemény- ben hasznosítják. Házak és építészek Az idén és a következő két hírű műemlék együttesek évben 200 ezer régi lakást vannak, mint Weimar és modernizálnak az NDK-ban, Potsdam óvárosának házsorai, amelyeknek« egyötöde mű- emlék, további egyötöde pe­dig „műemlék jellegű” épü- A régi házak homlokzatai- letben van. Kereken 15 ezer nak korhű restaurálásához házban 60 ezer lakásról gon- kíván segítséget nyújtani a doskodik a műemlékvédelem Berlinben nemrég közreadott a korszerűsítések során- A há- úgynevezett „házdíszítő-kata- zak nagy része történelmi vá- lógus”, amely százéves mo- rosmagokban, ódon hangula- deliek alapján 120-féle éle­tű óvárosokban helyezkedik met ajánl e házak erkélyei­éi. Közöttük olyan európai nek, ablakainak a díszítésére. Saját fogászatuk van ' Tetemes összeget, mintegy 150 ezer forintot fordítottak a Váci Kötöttárugyár pásztói gyáregységének dolgozói ar­ra, hogy saját fogászati rende­lőjük legyen. A kommunista szombatokon befolyt össze­get szánták arra, hogy meg­építsék és minden szükséges berendezéssel ellássák a ren­delőt­Az elmúlt év novemberétől heti két alkalommal vehetik igénybe a fogászati rendelőt fogaik kezelésére, rendbe­hozatalára. Enyhítendő a kör­nyék fogászati ellátásának nehézségeit, ide járhatnak a Rákóczi Nyomda, a sütőipari vállalat és a szikvízüzem dol­gozói is. ELSZABADULÁSUNK ÜNNEPÉN UsHwiNRHnmi éves a mai, szabad Ma— normincnegy gyarország. Fiaink és lányaink fele már ebben a korszakban nőtt fel. Szemük nem őrzi, nem őrizheti a régi Magyarország arcát, sem a háború lángjai­nak emlékét. Dobhártyájukat már nem sért­hette megalázó parancsszavak pattogása, sem aknák, lövedékek robaja. Számukra mindez már csak könyvekből, filmekből, idő­sebbek elbeszéléseiből és iskolai tananyagból ismert történelem. Elképzelhetetlennek, pon­tosabban csak a képzelet segítségével nem könnyen felfoghatónak tartják, hogy volt idő, amikor Magyarországot hárommillió kol­dus országának bélyegezte a világ és joggal. Felfoghatatlan számunkra, hogy egykor ke­nyérre sem mindenkinek jutott, még száraz és fekete kenyérre sem. Hogy a puszta mun­kaalkalomért is hajlongani s megalázkodni kellett. Hogy nyomortanyákon, düledező „la­kásokban” éltek milliók. Épp ez, múltunknak ez a már csak alig elképzelhetővé halványodása, talán ez a legszebb eredménye a legutóbbi harmincnégy esztendőnknek. Épületeknél, új gyáraknál és városrészeknél, utaknál és hidaknál beszé­desebben bizonyítja életünk gyökeres átala­kulását. Időben egyre távolodva 1945. április 4-étől, fénye épp az elmondottak miatt szükségsze­rűen egyre növekszik. Történelmi sorsfor­dulónk jelentősége elevenen munkáló erő közgondolkodásunkban. Jelen van tudatos cselekvésünkben és reflexeinkben; irányítja közös és egyéni tetteinket, életünket, szava­inkat, gondolatainkat, ízlésünket is. Sark­pont; kiindulópont; nulladik kilométerkő; origó társadalmi létünk és társadalmi tuda­tunk koordinátarendszerében. El tudjuk, mert el is kell helyeznünk a magyar századok számegyenesén éppúgy, ahogy térben, glóbu­szunk felszínén, földünk 1917 óta szakadat­lan forradalmi átalakulásában. A felszabadulás: elégtétel és igazságszol­gáltatás a magyar nép, az elnyomott és ki­zsákmányolt dolgozó osztályok minden ko­rábbi kudarca, minden hősies kísérlete és le­vert szabadságharca után. Dózsa népének el­keseredett parasztháborújától az 1848—49-es polgári demokratikus forradalom radikális plebejus szárnyának küzdelmein át a legköz­vetlenebb előzményig, 1919-ig, a Magyar Tanácsköztársaságig húzódik ez a láncolat, hogy csak legkiemelkedőbb csúcsait említ­sük. E legutóbbira külön is érdemes egy pil­lantást vetnünk, hiszen a közeli napokban ünnepeltük hatvanadik évfordulóját. Az az elszánt, hősies 133 nap a szó legszorosabb értelmében előképe jelenünknek; maga a munkásosztály, maga a dolgexzó nép vette kezébe a hatalmat, saját pártja vezetésével. A szocialista forradalom győzött akkor, ha csak rövid időre is, hogy egy sötét, negyed­század után a felszabadulás megnyitotta úton ismét, másodszor és végérvényesen győzhessen. Tény, hiteles dokumentumok bi­zonyítják. hogy a felszabadulást mint egy második Tanácsköztársaságot várták a ma­gyar proletariátus legjobbjai. Nem ölbe tett kémei várták: A legális és illegális harc változatos módszereit kombi­nálva, életüket kockáztatva — s oly sokan, ha kellett, feláldozva —, a fasizmus ellen összefogva népfrontba tömörülve más, nem kommunista hazafiakkal,; harcoltak érte: a szabad, független, demokratikus, szocialista Magyarországért. Ne felejtsük azonban, hogy ez a belső el­lenállás, saját progreszív erőink ismét elég­telennek bizonyultak volna a győzelemhez; a magunk erejéből nem léphettük volna át a felszabadulás küszöbét. A magyar, április 4. \ — kiszakíthatatlan láncszeme annak a szocia­lista világforradalmi folyamatnak, amely esz­meileg Marx és Engels tanításaival, gyakor­latilag a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lommal, a Lenin vezette orosz proletariátus győzelmével kezdődött. A magyar vöröskatonák, az imperia­lista antant- és „kishantanf’-hatalmak támadása ellen védve hazájukat, objektíve segítséget nyújtottak a polgárháborúban és az intervenciós hadak ellen vérző orosz test­véreinknek; a szovjet Vörös Hadsereg sorai­ban ugyanakkor százezer magyar internacio­nalista harcolt a közös ügyért. Közös ügyről beszélünk, mert nem vélet­len, hogy negyedszázad múltán épp ennek a szovjet népnek a fiai és lányai hozták el számunkra a szabadságot. Túlságosan rideg szemléletre vallana csak hadműveleti kér­déssé leszűkíteni az 1944 október elejétől 1945 április elejéig terjedt hat hónapnak jelentőségét. Tíz- és százezerszámra nyugosz- nak csillagos vagy jeltelen sírokban azok a hősök, akik a hazájukba betolakodott hit­leri fasiszta hordákat Sztálingrádtól és Moszkvától Berlinig űzték, közben a Duna— Tisza tájat is megtisztították a megszállóktól és nyilas kiszolgálóiktól. Nem „exportálták” hozzánk a szocialista forradalmat: „csak” megtisztították a tere­pet, és „csak” anyagi-erkölcsi-politikai segít­séget adtak elesettségünkben a talpraállás- hoz. Népünk, a kommunisták pártjának, leg­jobb fiainak szavára hallgatva, a szocializ­mus útját választotta. Talán elég csak rövi­den utalni azokra a tényekre, amelyek bizo­nyítják, hogy élni tudtunk a felszabadulás nyújtotta lehetőségeinkkel. A magyar parasztság sok évszázados álmá­nak valóra váltása a földosztással; a kifosz­tott és lerombolt prszág gyors újjáépítése; a két munkáspárt egyesítése és a munkásha­talom megteremtése; a fő termelőeszközök állami tulajdonba vétele; a hatalmas lendü­letű szocialista iparosítás; az elkövetett hi­bák bátor felszámolása és az átmenetileg ve­szélybe került szocialista rend megvédése és megszilárdítása; a mezőgazdaság nagyüzemi átszervezésével a szocialista társadalmi ala­pok lerakásának befejezése; a tömegeket át­fogó kulturális forradalom; gazdaságirányítá­sunk korszerűsítése és a szocialista demok­rácia széles körű kibontakoztatása; méltán el­ismerést kiváltó szociálpolitikai vívmányaink és életkörülményeink megalapozott színvo­nala: — ezek a mérföldkövek jelzik har­mincnégy éves utunkat. az úton akarunk tovább haladni.' Népünk a fejlett szocialista társa­dalom megteremtésének az MSZMP XL kongreszusán kidolgozott programját nemze­ti programjának vallja és odaadó munkával váltja valóra. Igaz, ma nem könnyű gazda­sági feltételek közepette kell megoldanunk minden eddiginél bonyolultabb feladatokat. De a legfontosabb politikai feltételek meg­vannak hozzá. Erőnk kimeríthetetlen forrása pártunk és népünk kölcsönös bizalmon ala­puló összeforrottsága; a szocialista építőmunkában és közös küzdelmekben, egy­re erősödő szocialista nemzeti egység. És nem utolsósorban az a tény, hogy a szocia­lista országok közösségének tagjaként, fel­szabadítónkkal, a Szovjetunióval szoros szö­vetségben és barátságban alakíthatjuk sor­sunkat. Konez István Miskolc, 1973. április 3. E napon veszi át a műszaki dok­tori diplomáját most már dr. Csontos József, a salgótarjáni bányagépgyár igazgatója, a nehézipari egyetemen. A dok­torrá avatás tényét rögzítő ok­mányban a többi között ez olvasható: „ . • .reánk ruhá­zott hatalomnál fogva a mű­szaki egyetem doktorává avat­tuk és a Dr. Techn cím hasz­nálatára feljogosítjuk”. Húsbavágó témáról: a gumi­hevederes szállítőgörgők élet­tartamának befolyásoló ténye­zőiről szólt a műszaki doktori címet kiérdemelt diplomamun­Feljogosítottuk a Dr. Techn cím gassa a döntést, amikor tud­ja, hogy holnap sem lesz oko­sabb abban a kérdésben- Ne­kem a napi munka ellátása ka, amely háromévi szorgal- lett műszaki okfeveles mérnök, szonhét éves voltam, amikor körébe, s ma már úgy véleke- .Y3" ,ic,őm a más, céltudatos, fáradságos, Mire emlékszem a legjobban? Haracska Imre, akkori mi- dik: — Jól érzem magam, lé- távlati kerdeseivel is togiai­elemző, értékelő és kritikai Az egyik: egyszer fizikából hu- niszterhelyettes, minden előze- nyegesen szélesedett a látókö- ■cozni* tevékenységet foglal magában, szonnégyen vizsgáztunk, s ab- tes tárgyalás nélkül kezembe rom, főleg közgazdasági kér- . ból huszonkettőt elhúztak. Sze- nyomta a főmérnöki kineve- désekben. De továbbra is val- ^ rencsére én nem voltam köz- zést, ezzel a megjegyzéssel: lom: elsősorban műszaki em- tük- A másik: rengeteg zsíros- lelkiismeret-furdalásom van, bér vagyok. Olyannyira értékes, hogy a múlt évben Aggteleken, a KGST-országok képviselőinek részvételével megtartott konfe­rencián, az Országos Műszaki- Fejlesztési Bizottság jelenlevő képviselője ajánlatot tett dr- Csontos Józsefnek, hogy a kenyeret ettem. Sajnos, szüle- hogy jól választottam-e? im nem tudtak segíteni, mert édesapám rokkantsági nyug­díjba került, s havonta 950 fo­rintot kapott. Egyébként na­miskolci egyetemmel közösen gyón kevés szabad időm volt, oldják meg a diplomamunká- mert sokat kellett tanulni, tó­jában szereplő termékcsalád leg a rajzfeladatok raboltak el számítógépes tervezéssel tör- tőlem sok órát. Gyakran éjfél ténő megoldását, , felé járt, mire végeztem. Az­tán a DISZ-, később pedig a -5}f- KISZ-titkári megbízatás is sok időt vett el. Ügy látszik, az április hónap életemben min­dig meghatározó eseményhez kötődik- Annak idején április­ban védtem meg a gépgyártói mérnöki diplomámat. De beszéljenek a tények- Fő- technológusi és főmérnöki be­osztásában hatszor kapta meg a Szakma kiváló dolgozója ki­tüntetést, egyszer pedig a Bá­nyászat kiváló dolgozója elis­merést. Ügy gondolom, méltó válasz az akkori kételyre. A maga mögött hagyott esz­tendők nehézségekkel voltak terhesek. Kezdetben nem volt elég munka, igen széles körű volt a gyártmányskála, ami akadályozta a gazdaságos ter­melést, őket is sújtotta a bá­nyászat visszafejlesztése. Vé­gül is sikerült a völgyből a Pedig sokoldalú közéleti te­vékenységet végez. 1966 óta tagja a városi pártbizottság­nak. A legutóbbi ciklusban beválasztották a végrehajtó bizottságba- A gépipari tudo­mányos egyesület társelnöke, ezenkívül különböző szakbi­zottságokban tevékenykedik. Megteheti, mert olyan kollek­— Fiatalkoromban többet hegytetőre jutni, és ma már ^Y3 mögötte, amellyel ke­— Apám bányalakatos volt. Gyakran megfordultam műhe­lyében, roppantul érdekelt, amit végzett. Jó kézügyességű szakember volt. Arra határo­zottan emlékszem, hogy már kölyökkoromban is gépészmér­nök akartam lenni- Egyszóval: érdekelt a technika. Ezért is jelentkeztem a gépipari tech­voltam az üzemben, mint az irodában — veszi vissza a szót az igazgató, majd így folytat­ja: — Rengeteget tanultam a szakmunkásoktól. Arinak is tiszta profilú, gazdaságosan gyártható termékeket állíta­nak elő; a gumihevederes szállítószalagokból pedig az igényeket nem tudják kielé­nikumba. Én és évfolyamtár- temen. Mivel édesapám na­egyetemen a gépgyártási sza­kon mindent tanítottak, így például az öntészetet is. Mi, az akkor életbe indulók, univer­zális képzést kaptunk- S ez bi- — Amikor végeztem, tanár- zony, felbecsülhetetlen segítsé- segédi állást kínáltak az egye- get jelentett. Az előbbiek nem sok hasznát vettem, hogy az gíteni- Hét év alatt 2,5-szere­sére nőtt a termelés. Ma ke­vesebben dolgoznak a gyár­ban, mint hét évvel ezelőtt. 1978-ban 20 százalékkal nőtt a termelés és a termelékenység. saim szereztünk elsőnek tech nikusi oklevelet Salgótarján­ban ebben az iskolában. Az ötvenes évek elején jeles bi­zonyítvánnyal kerültem az egyetemre. Akkoriban nagy gyón beteg volt, úgy döntöt­tem, hogy közelében keresek munkahelyet. Így kerültem Salgótarjánba, a zagyvapálfal- vai gépgyárba- Ennek ugyan­csak húsz éve. Rövid ideig létszámú évfolyamok voltak- Ä mérnök-technológusként dol- társaság pedig elég vegyes goztam, majd az akkor még volt. Mire kezünkbe kaptuk az önánó 6yár főtechnológusa oklevelet, addigra sokán elvé­reztek. Jó, j. ha az évfolyam egyha mada, vagy egynegyede mondanak ellent a specializá- ció létjogosultságának. Az én példám is ezt bizonyítja . . • Hét évig volt főmérnök. 'Ez­után, 1970-ben kinevezték igazgatónak. Az első időben nem érezte jól magát új be­lettem. Nagyon szerettem ezt osztásában, később azonban a beosztást, mert nagyon közel munkatársai — Németh End- állt hozzám. Rengeteget újí- re, Juhász Gyula stb- — segít- lottam, ésszerűsítettem. Hu; ségével belejött az új íeladat­— Nem vagyok túlzottan értekezletpárti. Vallom, hogy röviden el lehet intézni min­dent. Kifejezetten ellensége vagyok a bábáskodásnak. Az ajtóm viszont nyitva van azok számára, akiknek hatáskörü­ket meghaladó dolgokban kell intézkedni, illetve dönteni. Szerintem a vezető ne halo­vés üzem dicsekedhet. Meleg szavakkal emlékezik munka­társairól, a szakma, a hivatás szeretetéről, az örömmel vég­zett munka szépségeiről, em­bert formáló hatásáról. S, hogy ehhez megvan minden alapja, azt az igazgatói tevé­kenysége alatt kapott újabb négy Szakma kiváló dolgozója kitüntetés és a tizenöt éves bá­nyászati szolgálati érdemérem is bizonyítja. Ügy látszik, az idei április is _ örökké emlékezetes marad számára. Felszabadulásunk 34.' évfordulójának előestéjén át­vette a Munka Érdemrend ezüst fokozatát. Szívből gratulálunk. Ven esz Károly NÓGRAD — 1979. április 4., szerda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents