Nógrád. 1979. április (35. évfolyam. 77-100. szám)
1979-04-22 / 94. szám
Csoportos érdekeltség Bér, egyösszegűben ’ A KÜLÖNBÖZŐ BÉRFORMÁK és bérrendszerek változása, fejlődése jól tükrözi a szocialista gazdálkodásban beállt változásokat, s mutatja ugyanakkor az egyéni és csoportérdekek, illetve az ösztönzés szerepének felisme' rését is. Az egyösszegű munka- és bérutalványozásnak — a csoportos, kollektív premizálás e formájának — tulajdonképpen régi hagyományai vannak — nemcsak nálunk, de a többi szocialista országban is. Alkalmazása azonban különösen s legutóbbi években került előtérbe. Ez a bérezési forma — tehát amikor a brigádot kollektiven teszik érdekeltté a jobb, gyorsabb, esetleg éppen takarékosabb munkában — a Szovjetunióban 1970-ben kezdett elterjedni, s Zlobin- módszer néven vált ismertté. Zlobin és brigádja tulajdonképpen szerződést kötött vállalatával: a brigád teljes anyagi és erkölcsi felelősséget vállal a kivitelezésért, s ennek fejében részesül az összköltségben elért megtakarításból. Az eredmények a módszer helyességét igazolták, a Szovjetunióban — ott ahol követték Zlobinék példáját — átlagosan 17—20 százalékkal csökkent az építések időtartama. Nálunk az ötödik ötéves tervet előkészítő időszakban kezdtek el komolyabban foglalkozni az egyösszegű munka- és bérutalványozás szélesebb körű bevezetésének lehetőségével, főkénrt a kivitelező építőiparban és a nehézipar néhány vállalatánál. Az építőiparra vonatkozóan 1977- ben miniszteri rendelet is született a minőségi bérezés fokozatos bevezetéséről, mely többek között megfogalmazza, hogy a bérek ne csak a végzett munka mennyiségétől, hanem minőségétől is függjenek. A kivitelező építőiparra általában is jellemző a bér- szabályozás, s az egyösszegű munka- és bérutalványozás sem más, mint brigádszintű bértömeg-szabályozás. Lényege, hogy a brigád szerződést köt a vállalattal egy-egy , — rendszerint nagyobb, önálló — munkaszakasz elvégzésére, mely szerint a vállalat biztosítja a munkavégzés összes feltételeit és az egyösszegben megállapított munkabért, a brigád pedig vállálja, hogy a munkát előírt időre és minőlenik meg. Ezt többek között az új technológiák — például panelszerelés, alagútzsaluzás elterjedése tette szükségessé, s a munkálatok során mintegy hetvenezer normatétel felülvizsgálatára, korszerűsítésére is sor kerül. Hogy a kollektív ösztönzés e formájától mit várhatunk? Alapvetően azt, hogy a belső tartalékok feltárásával és mozgósításával elősegítse a termelékenység növelését. Mindezzel persze semmi újat nem mondtunk, az új itt az lenne, ha ez a törekvés nem maradna meg célkitűzésként. A kivitelező építőiparban a dolgozók 85 százaléka teljesítménybérben dolgozik, ezen belül a munkanormákon alapuló teljesítménybérezés aránya mintegy hetven százalékos melynek jó része az egy összegű munka- és bérutalványozás formájában valósul meg. A cél nem ennek az aránynak a további növelése, sokkal inkább az, hogy ahol már bevezették, ott valóban megfeleljen az eredeti elképzeléseknek: a minőség javításával párhuzamosan csökkenjen az építkezések ideje és költsége. EZEKRŐL A TAPASZTALATOKRÓL bizonyára érdemes lenne a népgazdaság más ágaihoz tartozó vállalatoknál is elgondolkodni. E bérezési mód szélesebb körű alkalmazását ma még bizton sorolhatjuk a kiaknázatlan tartalékok közé. F. P. Asszonyok a határban A szamóca és a ribizli első kézi talajművelését végzik a drégelypalánki Szondi Termelőszövetkezetben. Megyénk egyik legnagyobb bogyós gyümölcsöket termelő közös gazdaságában az idén szamócából nyolcvan, ribizliből hetven, málnából ötvenöt hektáron termesztenek. Ribizliből az idén „gyöngébb” termést várnak á kedvezőtlen időjárás miatt. A talajművelésre azonban mégis nagy szükség van. Ezt végzi Urbányi Lajosné és Csósza Józsefné. Bor, bicska, baleset, bántalmazás Munkafegyelem—kitérőkkel A ZIM salgótarjáni gyárában a múlt esztendőben száz- harmincegy üzemi baleset történt, melyeknek — szerény számítások szerint is — hatvan-hatvankét százaléka „pajkosságból, játszadozásból, heccelésből”, no meg alkoholos befolyásoltságból adódott. * Az 1978—80-ra kidolgozott és írásban rögzített munka- verseny-szabályzatban még az állt: a szocialista brigád, ha tagjai közül bárkinek is igazolatlan hiányzója van, kizá- rattatik az értékelésből. Eszerint, húsz-harminc tagú kollektíva valamennyi tagja „bűnhődött” volna egyetlen felelőtlen ember mulasztása miatt. Hogy aztán érvényesí- tették-e ezen kitételt, avagy sem, nem tudni. Mindenesetre tény: minap, a gyár fiatal, ám annál inkább energikus munkaverseny-felelőse már azt mondotta: — Nem alkalmazzuk a kollektív elmarasztalást. Elhamarkodott , elhatározás volt. Helyette úgy döntöttünk, hogy a brigád zárja ki maga közül a „renitenskedőt”, a fekete bárányt. Ö ne részesüljön semmiféle kedvezményben, juttatásban. S csak aztán, ha idővel megváltozik, sorolják be újra maguk közé. — Sok ilyen „fekete bárány” van a ZIM-ben? — ... Ötven szocialista brigád kilencszáznyolcvannégy tagja közül mindössze tizenöt. jelenleg. — És mi lesz ezekkel az emberekkel? — nógatom a kérdés megválaszolására Farkas Józsefet. — „Csapaton” kívül maradnak, elkallódnak a se ide. se oda nem tartozók között? — Mondtam már: a kollektíva próbál rajtuk segíteni. Nevelik őket, hatnak rájuk, hogy megváltozzanak. — S komolyan hiszi: ez sikerül ? — ...Volt már rá példa; néhányukat újra soraik közé fogadták a szocialista munkacsapatok. — Szép szóval leszoktatták őket az ivósról? — ...Nézze! Áz a pár száz forint is, egyes embereknek sokat számít. — Vagy az üzletvezetőnek ... — Mindegy! A lényeg, hogy jó néhányuk a „dorgálás” után sosem jött be részegen. Nem mulasztott igazolatlanul. Aztán, mire költik a munkaver- senvpénz, már más lapra tartozik. — Szóval, a munka verseny bizonyos önfegyelemre, s mások fegyelmezésére is készteti a dolgozókat? — Mindenképpen! S vélem, ha még több szocialista brigád lenne, még ilyen csehül sem állnánk e szempontból! * „Elkezdett hülyéskedni a nagycsarnokban két . gyerek. Játszásnak indult az egész, de aztán elszabadultak az indulatok : »cukkolós« kézszúrással úszta meg az üzemben az esetet. A folytatása persze mentőkihívás és kórház lett, s mivel X. — kiskorú még, ne nevezzük meg! —■* érezte: ő a bűnös, a sebészeti osztályról is megszökött. Saját magának szedte ki a kapcsokat, s hogy nagy baj ne legyen, másnap már munkára jelentkezett. Persze ...” — Persze, lett. — Nem. Hogy a fegyelmit megússza, leszámolt, s elment az Alföldre valamelyik jól fizető téeszbe dolgozni. — És a bicskés? — A bicska a sértett kezében volt. Tudja, egy kéz hátracsavarásakor óhatatlan a sérülés... Molnár István-, a ZIM munkavédelmi osztályának vezetője mesélte e történetet, s míg lejegyeztem, belekezdett a másikba'is. „A tisztítóműhelyben azzal szórakozott az egyik fiatal dolgozó, hogy széles ívben röoítette. persze csak játékosságból, a selejtes tűz- helvkereteket a kupacban álló többihez. Ment is ez egy ideig, hanem aztán a harmadik. beleállt korban hozzá hasonló és a játékban résztvevő munkatársa lábába. Az »eredmény?« , Tizenegv nap alatt gyógyuló sérülés.” — Ezek szerint, csak a fiatalok rontják a baleseti statisztikát? — Nézze! A nagycsarnok dolgozóinak kilencven százaléka harminc év alatti. És — a legnagyobb iparkodás ellenére is — ott a legnagyobb a fegyelmezetlenség. Kilépnek, belépnek, jönnék-mennek, ilyenek, olyanok is. — S mit tesznek önök, hogy ne így legyen? — Legel tődlegesebb célunk természetesen, a fegyelmezetlenségekből eredő balesetek „kivédése”. Ami nemcsak munkavédelmi előadások megtartásával, hanem nevelőmunkával is párosul. — Mindig oktatnak? — Nem! A „szocbrigád- tagok” és az idős szakik tartják főleg kezükben á fegyelmet. De nagy felelősség hárul e tekintetben a munka- védelmi őrökre és aktivistákra, valamint — természetesen — a csoport-, mű- és üzemvezetőkre is. A munkavédelmi osztályvezető örök igazságként elkönyvelhető végszava: „A munkafegyelem lényegesen befolyásolja a baleseti statisztikák alakulását, s e területen még sokáig lesznek tennivalóink.” * Lovas István, a gyár őrzés- biztonsági előadója mondja: — Hát nekünk is van sok bajunk a munkafegyelemmel. Persze, csak úgy, közvetve. Hiszen az ügyek intézése nem ránk tartozik. Mi megállapítjuk a tényt, jelenséget és jelentjük. Aztán a termelőrészlegnél a vezetők osztják ki azt, ami a ljésésért, korán ki- jövési kísérletért, miegymásért jár. — Fegyelmezetlenek a ZIM-dolgozók? — ... Vannak közöttük jó- néhányan effélék. Főleg a fizetést követő első-másod- nap vannak „balhék”; aztán csend lesz. — A következő fizetésig? — ... Vagy ünnepnapokat megelőző műszakkezdésig. Most is húsvét előtt, jött befelé egy villanyszerelő, nagytáskával. Mutatta a belépőjét, de a portás kérte: annak tartalmát is szeretné megnézni. Mi lett erre? Emberünk sar- konfordult és eltűnt. — Nem ment be dolgozni? — Dehogynem! Valahol a kerítésen. Mitöbb: a bort jóízűen el is fogyasztották. Persze, mit tudunje mi ezek ellen tenni a negyvenkét, legfőképp nyugdíjas őrünkkel ... — Magát sem túlzottan szerethetik. ' — Nem is! Múltkoriban bejött ide az irodába egy régebben igazgatói fegyelmivel elbocsátott, valahonnan ismerős, újra — felvételét kérni. Tudja, ilyen szűkösen vagyunk, hogy a Takács elvtárs, a munkaerő-gazdálkodó itt ül tőszomszédságomban. Én nem szóltam bele az' ő dolgába, persze neki sem hiányzott egy ilyen munkaerő. Hát amint megyek hazafelé, a buszmegállóban másik haverjával megtámadott az illető. Hogy én miért nem pro- tezsáltam be, szóltam az érdekében néhány keresetlen szót! Sánta vagyok, látja, bottal járok, így kénytelen voltam segítségért kiabálni! *• A ZIM salgótarjáni gyárában az utóbbi esztendőben egyharmadával csökkent a különféle vétségekért kirótt fegyelmik száma! Karácsony György ségben végzi el.' A Győr megyei Állami Építőipari Vállalatnál 1977-ben kezdett kísérlet százharminc embert érintett — itt a dolgozók keresete a költségmegtakarítástól is "függött. Ugyanakkor a szerződésben az is benne volt, hogy csak akkor fizethető prémium, ha az elvégzett munka minősége kifogástalan. A kísérlet eredményes volt. az épület határidő előtt, a tervezettnél kisebb költséggel készült el. FELVETŐDIK A KÉRDÉS: ha már feltalálták az ösztönzésnek — s ezzel együtt a jobb munkavégzésnek — ezt a formáját, miért- nem alkalmazzák a jelenleginél több helyen? Azért, mert az egyösszegű munka- és bérutalvá- nvozás hatékony alkalmazásának több feltétele van, melyek mind szorosan kapcsolódnak a munka szervezettségéhez. Hiszen ott, ahol anyagra, szerszámra, egyszóval munkára kell várni, hogyan is lehetne érdekelté tenni az embereket abban, hogy egy adott munkaszakaszt hamarabb fejezzenek be? Vagy ahol olyan gyakran váltogatják egymást a brigádtagok, hogy jószerével alig ismerik egymást az együtt dolgozók? Fontos szempont tehát a brf- gádok összetételének bizonyos fokú stabilizálása. S ha már a feltételekről szóltunk: igen lényeges, hogy jó, egységes teljesítménykövetelmények legyenek. Jelenleg már folyik az a nagy normafejlesztési program, melynek eredményeképpen 1981-ig az építőipari norma- gyűjteménynek új kiadása jeDerekas munka már pusztán az is, ha az ember eljut Nagy Pál Mátéék frontjára. Aki végigjárja a roskatag gerendák tartotta vágatokat, elmegy a fültépően zúgó masinák mellett, kereszlülbú- vik a hétrét görnyesztő „nyílásokon”, annak egyhamar nem megy ki a fejéből a ménkesi bánya. Az oda-vissza út sok időt elvesz az itt dolgozóktól is. Háromnegyed hétkor szállnak le a föld alá a nappalosak, s mire termelni kezdenek, negyed kilencre jár az idő. öt óra hossza marad a szénfejtésre, azt muszáj kihasználniuk mentői jobban. □ A Lenin brigádnak idén sikerült az idő kihasználása. Az első negyedévre szabott föld alattiakat megvalósították. Pedig egy rakás bonyodalom nyűgözte munkájukat. Elromlott a gép, akadozott a szénszállítás, talpduzzadások keletkeztek a szállítóvágatban, a széntelep vártnál nagyobb fokban dőlt és így tovább. Ám nemcsak rosszról számolhatnak be. — Nagyon jó volt most a főte — mondja Nagy Pál Máté, amint a marótárcsás jö- vesztő gépteste mögött guggol. — Most nem-omlik, mint korábban. Akkor nagyon megszenvedtünk vele. A brigádvezető képét vastag szénporréteg borítja; csak a fogai, szemei villognak elő a feketeségből. Negyvenhat éves. Öreg-e? — kért Szénporos szavak dem. „Olyan javabeli” — felel rá. □ ' „Nagy Pali? Akár a vas — mondja az egyik bányász. — Képes egy műszakot egyhú- zomra végigdolgozni, ha kell. Nem áll meg enni se. Soha nem falatozik a föld alatt. Azt beszéli ő otthon eszik”. Van-e tekintélye a brigádtagok előtt? „Erről őket kell megkérdezni” — hárít Nagy Pál Máté. Mi ad tekintélyt egy bányásznak? — Volt nekem egy jó mesterem. Az mondta: a bányász is egy iparos. A mi szakmánkban a vájár az iparos. Neki kell tudni mindent, neki kell feltalálni magát. Itt lent a föld alatt a szaktudás ad tekintélyt; elsősorban az. Kint más a helyzet; ott számít az is, milyen politikai munkát végez valaki. — Tehát a képzett bányász a jó bányász? — Nem egészen. Van, aki jó szakember, de gyenge. Van, aki keveset tud, de nagy az akaratereje. Itt akaraterő kell mindenhöz. Nem lehet látni, nehéz a járás, sok a fizikai munka. A jó bányász az, aki sokat tud, meg nagy az akaratereje. Egy szakban tizenheten dolgozunk, a , 17-ből felének ilyennek muszáj lenni. □ Gyurkó Jenő a jó vájárok közé sorol tátik. 16 éves korától a föld mélyében' keresi a kenyerét, most a 45. esztendejét tapossa. — Melyik bányászra . néznek fel? Arra, aki becsületesen dolgozik. Ez a legfontosabb — mondja. A frissen mart, omlékony szénfal mellől átlép a kaparószalag innenső oldalára, s mellénk telepszik. Alattunk egyenletesen vándorol a szalagon a fakó ménkesi szén. — A mi brigádunk jó brigád — felel kérdésemre —, ütőképes csapat. Össze vagyunk szokva, megértés uralkodik jóban, rosszban. Sok éve együtt dolgozunk, ismerjük egymást. A mátraalmási férfi gyerekkora óta bányász akart lenni. Nem családi tradíciók miatt: édesapja favágó volt. Hanem, mert édesanyja korán meghalt, és ő a „mamával” élt, el kellett tartania az idős asszonyt, mentői hamarabb pénz szükségeltetett. S legközelebb a bánya volt. A mai ifjak nemigen áhítoznak a vájársors után, inkább „iparosok” lesznek, az könnyebb. Gyurkó Jenő 12 éves fia bányásznak szegődik-e? „Nem — kapom a feleletet —, én se nagyon akarom, hogy az legyen”. □ Az összesen ötvenegy főt számláló csapat — tavaly a Vállalat Kiváló Brigádja címet másodízben érte el — töméntelen társadalmi munkát végez. Nem túl sok ez? Ilyen nehéz munkára ráadásnak? — Társadalmi munkát nemcsak a bányászatban végeznek — válaszol Nagy Pál Máté —, hanem minden iparágban. A mieink nem restellik az ilyen munkát. Sőt igény•lik! Valahogy belenevelkedtünk mi ebbe. Meg azt.án olyan helyen dolgozunk, ahol a magunk javát szolgáljuk. Most épül a fürdőnk. Ebben szívesen segítünk, mert tudjuk, hogy nekünk lesz jó, ha készen áll majd a fekete-fehér öltöző. Ilyen munkára örömest eljön mindenki; még többre is, mint a vállalt 16 óra. — Összejön-e más alkalommal is a három szakban dolgozó 51 bányász? — Hohó, de még mennyire! — élénkül föl a szenes arcú frontmester. — Kiválasztunk egy szabad szombatot, és megtartjuk az ösz- szejövetelt. Tavaly például Zsóriba utaztunk együttesen. Nem hiányzott onnan senki. □ : Nem hiányzott Fekete László se, aki frontmester —, mint Nagy Pál Máté —. csak másik szakban dolgozik. Méghozzá keményen. — Egy frontmesternek mindig ott kell lenni — vallja —, ahol probléma van. Gyorsan kell váltani az észnek, de ha kell, a kéznek is fürgén kell mozogni. Húsz éve, hogy bányában ténykedik a fiatalos külsejű ember. Szája könnyen, mosolyra hajlik, nem lehet mogorva főnök... — Nem is szabad — emeli föl az ujját. El kell viccelődni odalent. Elég. ha a munka komoly. Ha valaki hibázik, annak se lehet nekimenni és lebarnítani mindenestül. Hanem szép szóval meg kell magyarázni. hogy ..barátom, ezt legközelebb így meg így kell csinálnod”. — Gondolom, nemcsak szép szóval, hanem pénzzel is hatnak az emberekre... — Amiért megdolgoznak, azért elvárják a pénzt, de egyre kevésbé hajtanak a forintokra. Régebben, ha fölajánlották, hogy 1 munkaszüneti napon jöjjenek be, kétszeres fizetségért, annyian tolongtak, hogy válogatni kellett közülük. Most meg inkább csalogatni kell őket. — Ez miért lehet? — Talán azért —, ráncolja homlokát tűnődvén Fekete László —, mert most már sokan elérték a célokat. Megvan a ház, s akinek kell: a kocsi. Inkább pihennek, kirándulnak a családdal a bányászok. Molnár Pál NÓGRÁD - 1979. április 24., kedd 3
