Nógrád. 1979. április (35. évfolyam. 77-100. szám)

1979-04-22 / 94. szám

A prózaíró költőisége A tragikus életsorsú Gellé- ri Andor Endre írásaiból ké­szített tévéfilmet Esztergályos Károly, s a szerda esti első programban láthatták az ér­deklődők, a nyugat-európai bűnözés és bűnüldözés helyze­téről képet adó Kék fény után. Gelléri — a látott film újfent és meggyőzően bizo­nyította — méltatlanul „kis- padra ültetett” alakja a két világháború közötti irodal­munknak. Sajátos tehetségét, írói látásmódjának, ábrázolá­sának eredetiségét remek ér­zékkel fedezte fel a kortárs íróóriás, Kosztolányi Dezső, s illette stílusát a tündért realizmus címkéjével. S való­ban: Gelléri Andor Endre írásai feszesen komponáltak, mint a vers, szigorú ökonó­miával felépítettek, valóságos történeteiket át-átszövi vala­miféle sejtelmes könnyedség, cirógató érzelem, bájos han­gulat. Ebben mutatkozik meg tisztán, világosan a prózaíró költőiessége, vagyis Kosztolá­nyi meghatározásának első tagja, a „tündéri” tulajdon­ság. Gelléri írásai ugyanakkor minden ízükben realisták, a valóság forrásaiból táplálko- zók, minden lebegésük, szár­nyalásuk ellenére a földhöz tartozóit, a földön maradók. Alakjai külvárosi szegények, gyári munkások, ltóristalá- nyok, akik mindennapi életét megnyomoríthatják a társa­dalmi körülmények, a külső hatalmak, de emberi tisztasá­gukat, hitüket, álmaikat össze nem törhetik. Esztergályos Károly Mezte­lenül című filmje vázlatok és változatoknak nevezi magát Gelléri Andor Endre írásaiból. S ez ténylegesen a legponto­sabb megnevezés, mert jelzi, hogy a rendező, egyben a for­gatókönyv írója is, nem egy­szerűen írásokat álmodott filmszalagra, hanem a cellu­loidon rögzítette saját Gelléri- elképzelését. Vagyis a Mezte­lenül azt is elihondja nézői­nek: milyennek képzeli Esz­tergályos Károly a fiatalon meghalt írót. Aki ismeri Gel­léri írásait, az fenntartás nél­kül elfogadja ezt a képet, s mindvégig érdeklődéssel és örömmel nézte végig a tündé­ri realizmusnak pontosan megfelelő stílusú filmet. A film hangulatának, atmoszfé­rájának megteremtésében ki­tűnő munkát végzett az ope­ratőr, Bíró Miklós. Puritán játékukkal a színészek (Ko­zák András, Frajt Edit, Holl Zsuzsa, Görbe Nóra, Berek Kati) jól szolgálták a rende­zői koncepció érvényre kerü­lését. A Krúdys hangulattal szö­ges ellentétben állt a hét má­sik jelentős bemutatója, a Gondozza az állam . . . című riportfilm. A pécsi körzeti stúdió, munkatársai — Pánics György szerkesztő-riporter, Pálfi István operatőr és Er* dőss Pál rendező — Vajti községben tudakozódtak arról, hogy a tsz tehenészetében dolgozó 34 éves asszonynak miért ment tönkre a házas­sága, tíz év alatt miért, meny­nyi felelősséggel szült tíz gyereket, akiket a közelmúlt­ban állami gondozásba kellett venni. A riportfilm hálás, de rend­kívül nehéz műfaj; éppúgy, mint az írott sajtón belüli megfelelője, a riportázs. Jó szem kell hozzá, szakmai hozzáértés, elegendő emberis­meret, nagy adag emberszere­tet, tapintat és bizalom, hogy mindezek együttes hatására őszintén nyissák fel magukat a megszólaltatottak, elmond­janak olyan dolgokat is, ame­lyek látszólag az egyén sze­mélyes titkát, jellemző voná­sát jelentik. Mert a riportfilm is akkor jó —, mint a riport —, ha az egyedi életsorsok, cselekedetek bemutatása bi­zonyos elvonatkoztatást, álta­lánosítást tesz lehetővé, meg­őrzi a személyes és az általá­nos szükséges, de kényes egyensúlyát. Megítélésünk sze­rint a pécsi tévéseknek ezt a belső arányosságot sikerült megteremteniük, 8 egyetlen félórába sűríteni szülői köny- nyelműséget, felelőtlenséget, gyermeki drámát és örömet. Ez a film a neveltetés, a szü­lők emberi csődjét mutatta be, olyan érzékeny finomság­gal, hogy a beszélők talán máig sem fogták fel miként és mikor, mivel árulták el magukat. A héten láthatott mozifil­mek közül a Mr. Tibbs nyo­moz című amerikai produk­cióról azért érdemes szót ej­tenünk, mert a krimi műfaja rendkívül népszerű és sokak legkedvesebb —, s ami hiba: kizárólagos — szórakozása. Hatásvadászó, hamis filmnek tartjuk a Mr. Tibbs-et. A rendező, Gordon Douglas ugyanis —, mint látszik — nem döntötte világosan el, hogy krimit, szociográfiát, vagy pedagógiai felvilágosító filmet rendezzen-e. így aztán megrendezte mind a hármat, de egyiket sem elég érdekesen ahhoz, hogy a vetítés egy és háromnegyed órás időtartama alatt az ásítás ne kerülgessen bennünket. Ráadásul egyné* melyik jelenetben beleesik a szentimentalizmus bántóan ragacsos édelgésének csapdá­jába, s egy hirtelen baleset­tel — persze, lehet szándékos öngyilkosság is — karakán színben tünteti fel a hiúság sértettségében gyilkossá váló lelkészt, pitizve ezzel a néző rokonszenvéért. A két fősze­replő viszont Sidney Poitiers, aki nem csak nyomozott, ha­nem családi és lelki életet is élt, valamint Martin Landau kitűnően oldotta meg felada­tát. Nem rajtuk múlott, hogy a film unalmas, érdektelen. (ok) 4 lipcsei Tamás-kórus Az elmúlt hangversenyévad­ban több mint száz koncertet adott a lipcsei Tamás-kórus. A drezdai Kreuzchor mellett ez az NDK legnevesebb gyer­mekénekkara. A kórus az el­múlt években bejárta Euró­pát és megfordult Japánban is. A Tamás-kórus műsorán Bach, Schütz, Mendelssohn, Brahms kórusművel, német népdalok, valamint mai szer­zők darabjai szerepelnek. Az együttesről legutóbb egy ame­rikai tv-társaság filmet ké­szített. Olimpiai fáklyabuszok Görögországot, az olimpiai Já­tékok szülőhazáját, több ezer ki­lométer választja el Moszkvától, az 1980. évi olimpia városától. Az olimpiai lángot ezen a hosszú úton sportolók viszik, akik kéz­ről kézre adják a fáklyát, mint a stafétabotot. Gépkocsi kíséri majd őket, s tartalék fáklyákat visz. A rigai autógyár, a RAF e célra speciális mikrobuszokat készített. Ezekben külön fülke van. benne megfelelő üregek a fáklyák tartására. Kitűnő szellő­zésről gondoskodtak a tervezők: a szokatlan szállítmányt kísérő utasoknak kényelmes hálóhely, munkaasztal, légkondicionáló be­rendezés is rendelkezésre áll. öt ilyen mikrobusz készül. Az egyik a Görögországból Moszkvá­ba vezető utat teszi meg. a töb­bi pedig Moszkvából Leningrád- ba, Kijevbe, Minszkbe és Tallin- ba megy. ahol az olimpiai já­tékok egyes versenyeit rendezik. Marian Jachimovics: Nap és éj között Szétszóródott a felület ablaküvege Hevernek az éj repeszei Juharfa ringatja a jóidót A hang amely eltört megsebesít Berácsozott nő hangja Öklök vérezték föl a bádogot Rácsok Nap és éj között Szokolay Károly fordítása bemezmilliomosok Az NDK legismertebb beat- felvételüket __ vették meg zenekara a Puhdys néven azé- ugyanezen idő alatt. Leg- replő együttes. Az Amiga utóbbi lemezük idén február- Hanglemezgyár 1973 óta több ban került az üzletekbe, a mint egy tucat kislemezt és csoport fennállásának tíz­hat nagylemezt készített ve- éves jubileuma alkalmából. A lük, s 2 millió magnókazettás címe: „Tíz vad év”. /tfwm /: A KÉM FEJEDELEM] TÜNDÖKLÉSEI ES BUKi 6. „4 beteg állapota *útyoa‘ Lockhart ugyanis más, még Moszkvában maradt diploma­tákkal együtt már elutazásra készült, amikor augusztus utolsó napjaiban a moszkvai amerikai főkonzulátus egyik szobájában „koordinációs kémértekezletre” gyűltek ösz- sze a Moszkvában dolgozó an­tant hírszerzők. Az angolokat Reilly és George Hill kapi­tány, a Reilly mellé beosztott angol titkosszolgálati tiszt képviselte. Más amerikai, an­gol és francia ügynökök is jelen voltak, köztük René Marchand, a párizsi Figaro moszkvai tudósítója. Sidney Reilly büszkén szá­molt be a szovjetellenes szer­vezkedés előkészületeinek ál­lásáról. — Uraim, sikerült megvásá­rolnom Berzin ezredest, a Kreml-gárdá parancsnokát. Nem mondom, nem volt túl olcsó mulatság, az ezredes kétmillió rubelt kért, de meg­éri. Félmilliót kapott kész­pénzben, előlegként. A többit angol fontban kapja, ha — miután elvégezte feladatát — eléri az arhangelszki brit vo­nalakat ... Reilly magabiztosan vázolta a Berzin ezredessel együtt ki­dolgozott tervet. Augusztus 28-án a moszkvai Nagy Szín­házban a bolsevik Központi Bizottság rendkívüli ülést tart. Itt a szovjet állam összes vezetői együtt lesznek, s lett gárdisták. akik Berzin pa­rancsnoksága alatt állnak, őr­zik majd a színház minden bejáróját és kijáróját. Berzin feladata erre az alkalomra „teljesen megbízható és az ügynek elkötelezett embere­ket” kiválasztani. Az adott jelre gárdistái bezárják majd az ajtókat és a színházban tartózkodókat fegyverükkel sakkban tartják. Azután egy „különleges osztag”, amely magából Reillyből és az ő „legbensőbb összeesküvőiből áll”, felrohan a színpadra és letartóztatja a bolsevik párt Központi Bizottságát. Lenint és a többi szovjet vezetőt azonnal agyonlövik. Azaz, mégsem azonnal, csak néhány órával később, előbb nyilvá­nosan végigvonulnak velük Moszkva utcáin, hogy min­denki lássa: „Oroszország zsarnokai foglyok”. — A szovjet rendszer kár­tyavárként omlik majd össze — folytatta Reilly a többiek buzgó bólogatása közepette. — Ha Lenint és társait eltá­volítjuk az útból, semmi nem akadályozhatja meg győzel­münket. Hatvanezer tiszt van Moszkvában, akik azonnal ké­szen állnak a mozgósításra. Csak jelt kell adni nekik, hogy hadsereget alkossanak és a városon belül harcba szánja­nak. miközben a szövetséges antant erők kívülről támad­nak. Ennek a titkos szovjetel­lenes hadseregnek a vezetését Jugyenyics tábornokra bíztam. Egy második hadsereg Szavin- kov tábornok vezetésével Észak-Oroszországban sorako­zik fel. és mindaz, ami a bol­sevikokból megmaradna, e két malomkő között őrlődik fel. Berzin ezredes azonban au­gusztus 27-én azzal kereste fel Reillyt, hogy még néhány napig fennmarad a szovjet­uralom, ugyanis n Központi Bizottság ülését augusztus 28- ról szeptember 6-ra halasztot­ták, úgyhogy addig várni kell a terv megvalósításával. — Nem bánom — mondta magabiztosan Reilly Berzin­nek. — Több az időnk a vég­ső elrendezésre . . . És, hogy ne tétlen várako­zással vesztegesse az időt, Reilly a Sidney Georgevics Relinszkij VCSK-nyomozó ne­vére szóló hamis okmányok­kal Pétervárra vonatozott, hogy ottani összeesküvői és ügynökei felett utolsó szemlét tartson. Pétervárott Reilly a brit kö­vetségen azonnal felkereste Cromie kapitányt, a tengeré­szeti attasét, aki ugyancsak az Intelligence Service beosztott­ja volt. A kémfejedelem ma­gabiztosan ismertette a moszk­vai helyzetet, a felkelés ter­vét. — Moszkva a kezünkben van! — dicsekedett. Cromie azt sem tudta, ho­va legyen a boldogságtól. Az éjszakát Reilly egy pétervári hölgy ágyában töltötte, majd reggel a pihenés édes percei után munkához látott. Délben telefonált pétervári szerkezete vezetőjének, Grammatikovnak, a volt ohranaügynöknek. Grammatikov hangja re­kedtnek és természetellenes­nek tűnt. — Ki az? — kérdezte. — Én vagyok, Relinszkij — mondta Reilly. — Kicsoda? — kérdezte Grammatikov. Reilly megismételte álne­vét. — Van valaki nálam, aki rossz híreket hozott — mon­dotta hirtelen Grammatikov. — Az orvosok túlságosan ha­mar kezdtek hozzá az operá­cióhoz. A beteg állapota sú­lyos. Ha látni akar, jöjjön azonnal. (Folytatjuk) NOCRAD - 1979. április 24., kedd , Esztétikus környezetért’* Utószó Szabó Tamás szobrászművész kiállításához „Valljuk, hogy az ember és környezete kapcsolatának esz­tétikusabbá, humánusabbá tétele, több generáción át ha­tó folyamat. S tudjuk, hogy a szemléletformálást már fiatal korban el kell kezdeni. Sze­rény lehetőségeinkkel ezért szeretnénk a figyelmet azok munkájára irányítani, akik környezetünk esztétikusabbá tételén munkálkodnak.” A salgótarjáni ifjúsági mű­velődési ház sokoldalú tevé­kenységén belül jelentős he­lyet foglalnak el a kiállítások. Megyénkben — így Salgótar­jánban ,ls — jő hagyományai vannak a képzőművészeti ren­dezvényeknek. A József Atti­la megyei Művelődési Köz­pont kiemelt tárlatai mel­lett, majd minden művelődési Intézmény programjában megtalálhatók a kiállítások. Az ifjúsági művelődési ház alig több, mint egyéves mű­ködése alatt sikerrel alakítot­ta ki sajátos profilját, kiállí­tási programját az „Esztéti­kus környezetért” mottó je­gyében szervezi. Ennek kere­tében láthatta a közönség Hídvégi Valéria játszótéri modelljeit, Szabó Tamás szob­rászművész alkotásait, és mi­re ezek a sorok napvilágot látnak, már Bartha Zsuzsa ötvösművész és Sor Júlia tűzzománcfestő munkáit te­kinthetik meg az érdeklődők. Az ötletet az elmúlt év ele­jén megrendezett II. országos környezetesztétikai konferen­cia adta. melynek az ifjúsá­gi művelődési ház adott ott­hont. Az ott megfogalmazó­dott gondolatokat a vendég­látó intézmény is magáévá tet­te, s azóta következetesen munkálkodnak — cikkünk ele­jén idézett — „hitvallásuk” megvalósításán. A salgótarjáni ifjúsági mű­velődési ház kiállításainak — épp e tudatos szerepvállalás miatt — ma már -országos rangja van, az esztétikus kör­nyezet megteremtésnek szük­ségességét hirdetők, saját fórumuknak tekintik ezeket a rendezvényeket. A művé­szek is szívesen tesznek ele­get a ház meghívásának, bíz­va abban, hogy a kiállított alkotások értő közönségre lel­nek. Lapunk hasábjain időről időre hírt adunk ezekről a tárlatokról, s hogy ezúttal Szabó Tamás szobrászművész kiállításához „utószót” is írunk, ezt annak reményében tesszük, hogy a fiatal művészt —, akinek ez volt első önál­ló bemutatkozása — a Jövő­ben is viszontláthatjuk me­gyénkben. Annál is inkább, hiszen Sza­bó Tamás valójában otthoná­ban „vendégszerepeit” mun­káival. Salgótarjánból indult él, hogy a Képző- és Iparmű­vészeti Főiskolán bontakoz­tassa ki tehetségét. Fiatal művész lévén korai lenne —, s színes egyéniségé­nek ígéretes megnyilvánulá­sa láttán feltehetően a jövő­ben sem lehet — pontosan! körülhatárolni művészetének útjait. Szobrai, festményei, kisplasztikái egyaránt híven közvetítik alkotójuk mondan­dóját. S talán nem „belema- gyarázás”, ha úgy véljük ea a mondandó maga az ember; ahogyan azt egyik alkalmi kritikusa a vendégkönyv lap­jain sorokba foglalta; „Szabó Tamás műveinek többsége nemcsak azt jelzi, készítőjé­ben él az igény az ember ábé rázolására, hanem azt is; hogy a kínálkozó látványos konstruktív formai játékok mélyén is magát az emberi keresd”. — p. — , Mai févéajánláiunk 21.30: SZOBA A VAROSBAN nek érdekében mindent elkíM vet, hogy tettenérje. A ko- Az angol nyelvű vígjáték mikus cselszövények révén egy fiatal házaspárról szól, azonban csak félreértésekre A férj rendszeresen csalja a kerülhet sor, minek követ­feleségét, egészen addig, amíg kezményeként most már aa az asszony rá nem jön a dől- asszony is félrelép. Az ötven- gokra. Ettől kezdve vígjátéki perces, könnyű filmtörténet, fordulatoknak megfelelően a tartalmánál és fajsűlyánáí feleség arra törekszik, hogy fogva csak könnyű mosolyt leleplezze kikapós urát. En- csalhat a nézők arcára. Berlin, a színházak városa Tíz nagy zenés és prózai kér. a Kurázsi mama, Gisela színház, valamint számos stú- May-jal - a címszerepben, diószínpad várja estéről-esté- Színre került még a Puntila re az NDK fővárosában a úr, a Galilei élete, a Kauká­színházlátogatók ezreit. zusi krétakör, és a Svejk, a Az állami operaházban második' világháborúban. A olyan világhírű énekesek kamraszínházakban főleg lépnek fel, mint Peter Schre- mai szerzők darabjait mu- ier, Theo Adam. A műsoron tátják be, valamint dal- és az idén öt Mozart-opera és öt balladaesteket tartanak. Wagnei-dalmű szerepelt, ed- A minden év őszén meg* dig. rövidesen pedig új be- rendezett berlini művészeti tanulásban mutatják be Bi- hetek közönsége külföldi zet Carmen és Richard Stra- társulatok vendégjátékait te- uss Salome című operáját. kinthetl meg. Tavaly szov- A Berliner Ensemble ezek- jet, francia, koreai és japán, ben a hetekben csak Brech- együttesek tartottak előadáso- tet játszik. A legnagyobb *si- kát. Kubikusemlékmű Csongrád vá­ros részére ké­szít kubikos- emlékművet Tóth Béla szobrászmű­vész. Jelenleg a több mint háromméteres emlékmű gipsz minta­tervén dolgo­zik, ennek alapján köszü' maki a bronz öntvény.

Next

/
Thumbnails
Contents