Nógrád. 1979. április (35. évfolyam. 77-100. szám)

1979-04-21 / 93. szám

Irodisták termeltek ! Gazdálkodás a legfőbb értékkel ’ Nem lehet könnyű pótolni tizenhat embert egy gyárban. Valamiképp mégis helyettesi* teni muszáj őket, mert nap­jainkban —, mint köztudott —, egyik üzem sem számíthat arra, hogy tülekedni fognak kapujában a fölvételre áhíto­zó munkások. A BRG salgótarjáni gyára szemközt találta magát evvel a gonddal. Idén az első ne­gyedévben negyvenegy fizikai dolgozó szedte össze cókmók- ját, s intett búcsút az üzem­nek. Helyettük viszont mind­össze huszonöt kétkezi mun­kás próbált szerencsét a BRG-ben. Felötlik a kérdés: miképp oldja meg föladatait a gyár a tervezettnél kevesebb em­berrel. Két mód kínálkozik: a túlóráztatás és a kooperáció­ból származó alkatrészek gya­rapítása. Ami a túlóráztatást illeti: bőven él vele az üzem. Január elejétől március vé­géig 8 ezer 346 órát dolgoztak munkaidőn túl, nagyobb bér­ért a BRG-sek. És ennél a számnál érde­mes megállni. Az összes túl­órából 4 ezer 800-at — tehát több mint az egész felét — a szerelőüzemben dolgozták le. Pedig ehhez a gyárrészhez az összlétszámnak csupán egyne­gyede tartozik. Magától adó­dik a következtetés: a sze­reidében kevesebb munkás van, mint kellene, ezért kény­telenek ráadásmunkát végez­ni. Ennek dacára az üzem­vezető létszámstopot hirde­tett, mondván: az ottani te­endőkhöz bőven elég annyi munkáskéz, amennyi van. Ez meg hogy lehet? Egyszerűen. Az üzemvezető jól ítéli meg a helyzetet: a tényleges te­endőkhöz elegen vannak. Csakhogy ez a tényleges te­endő nem egyenletesen oszlik el, hanem úgy, hogy a ne­gyedév elején jószerivel ten- gés-lengés zajlik, az utolsó hónapban pedig rohammunka (ebben az időszakban kelet­kezik a több ezer túlóra is), így hát helyes megfontolás alapján húzzák le a sorompót az új fölvéteiesek orra előtt. A szereidé tehát nem igé- hyel embert. Éppúgy fityiszt mutat a belépni kívánóknak a gyár alkatrészüzeme. El­kelne viszont a „legfőbb ér­ték” a darabolóban, • a szer­számüzemben és a „kikészí­tőben”. Ide azonban nincs jelentkező. Nyílik-e mód átcsoportosí­tásra gyáron belülről? Nem. Bent sehol nincs létszámfölös­leg. Még ideig-óráig sem irá­nyíthatnák át az embereket másunnan, mert betanított munka ide, betanított munka oda — nagy gyakorlat szük­ségeltetik a BRG-s gyártás­hoz; nem lehet a szögről le­akasztani egypár olyan em­bert, aki^ egykettőre el tudná látni, tőle idegen üzemrész­ben a tennivalókat. Egyedül a darabolóüzem megterhelését bírták enyhíteni tavaly; oda lakatosokat küldtek, akiknek — szakemberek lévén — kis- ujjukban van a darabolás minden csínja-bínja. Az ő munkájukra azonban szükség van az eredeti helyükön is. Ezért üdvös volna, ha a da- rabolóüzem emberei maguk oldanák meg az üzemre sza­bott föladatokat. Evégből prémiumot tűzött ki a dara- bolónak a gyár „vezérkara”. Tíz százalékkal toldják mega fizetésüket, ha nem szorul más üzem embereire a dara­bolással foglalkozó gyárrész. Effajta célprémiumot hébe- korba másutt is fölajánlanak, rendszeresnek azonban csak a darabolóban rendszeres. Megesett már az is, hogy alkalmazotti állományú dol­gozók vállaltak fizikai mun­kát. A termelési osztály KISZ-alapszervezete, valamint a műszaki osztály brigádja szánta el magát kétkezi do­logvégzésre. Utóbbi gárda — átlagosan tizenöt fővel — egy új gyártás egyik kényes mű­veletét végezte — munkaidőn kívül, társadalmi munkában. Ha ez az áldozatvállalás jó szervezőkészséggel párosul — gondolunk az üzem- és mun­kaszervezésben rejlő lehető­ségek mentői teljesebb ki­használására —, akkor aligha fenyegeti vész a híradástech­nikai készülékek gyártásával foglalkozó üzem tervének Kisbercelen, az ' Kisbercel j határán van az a bizonyos erdészház, amely­ben az erdészet vezetője la­kik. Delet harangoztak és sü­tött a nap, de igazi tavaszi fénnyel és ilyenkor minden megszépül. Akár a cseres er­dő, vagy átéllenben a gutái dombok. A ház körül csend volt, a pincegádor ásított fe­kete torokkal, amíg ajtajá­ban meg nem jelent az er- dészné. Kedvehagyottun zsör­tölődött: — Már megint elviszik az embert? Ezt az átkozott krumplit kéne már földbe rakni... — egy elnéző mosoly az arcán, ami felengedte az indulatát. Az az igazság, hogy sűrű az elfoglaltsága Holtai Im­rének, az erdészmérnöknek. Ott van a mindennapi mun­kája az erdő. A szélrózsa minden irányában található belőle, Az egyik határ a szentiváni hirtelen hegyek­nél, a másik a Feketevíz mentén, de számolnak a né- zsai végekkel is, ahol a Na­szályt koptatják a cemente­sek. Menni kell itt hegyen­völgyön, ha mindenről tudni szándékozik a vezető. Néhány esztendő mögötte a szakmá­ban, de szemrehányás nem érhette nemtörődömségért. Ha csak a feleségétől, aki joggal vár segítségét a héz- körülre is. A mérnök meg- adóan lehajtotta a fejét, ak­kor látszott, hogy deresre forduló a borzas haja. A dús bajsza még a régi, akár az arcvonása. Tekintetében a gondolata, amiből azért eny- nyit kimondott: — Az asszonyoknak min­dég csak igazuk lehet... Az az igazság, hogy talán nincs is olyan erő, amely Holtai Imrét el tudná térí­teni a megszokott útjától. Egy falu közössége számít rá. Mert a valóság, hogy a napi kenyérkereseti munkával bi­zony nem ér véget a napja. Kötelességet vállalt a párt- vezetőségben. Tagja a ta­nácsnak, ott van a népfront­ban. Olyan ember, akinek szavát várják az emberek, cselekedetére pedig odafi­gyelnek. Az ■ arcán az érzése, ha erről szól: — így alakult az életem, és én ezzel elégedett va­gyok. .. Gondolatában kutat, hogy kóstolót adhasson arról, tu­lajdonképpen hogyan is kez- dődötW Akkor, amikor a friss tintaillatú mérnöki diplo­mával a hóna alatt, a dunán­túli dombok közül, erre északnak vette az útját? Itt kezdődött hűsége e paióevi- 1 ághoz? Vagy , talán ott, az Ipoly mentén, amikor Virág Gyula az erdész a munka be­csületére oktatta? Kezdőd­hetett Kalmár Pista mellett éppen úgy, ahogyan Szabó Johan mellett, akik rendre és szorgalomra tanították. Ma is úgy emlékszik rájuk, mint mestereire. Tisztelet sugárzik arcáról, amikor róluk szól: — Az egyetem után az élet iskolájába hozzájuk jártam... Ezt az időt követték a ber- celi évek. Már nem volt is­meretlen a tájék, hiszen megfordult itt korábban is, mégis amikor a község hatá­rát átlépte, az a gondolat foglalkoztatta, hogy itt egy életet tölt el. Megfogalmazó­dott ez a gondolatában vala­hányszor, amikor az élet próbára tette. Itt ezekkel az emberekkel kell élnem, meg­LENIN, A LENINIZMUS MA K orunk nagy forradalmá­rának, Vlagyimir Iljics Lenin születésének évfor­dulójára emlékezünk. Nem va­lamiféle régmúltra visszatekin­tő ünnepélyesség ez. Az életmű az alkotás a lehető legmaibb, a létező szocializmusban, en­nek tetteiben, politikánkban él és hat eleven erővel. A Szovjetunió népei Lenin út­mutatásai alapján teremtették meg a világon első ízben a szovjethatalmat, megvalósí­tották a szovjet gazdaság gi­gászi fejlesztésének terveit. S a Szovjetunió a lenini tanítá­sok alapján tesz eleget inter­nacionalista kötelességének, amikor az ország erejét, vé­delmi képességét fokozva mindent elkövet a forradalmi erők, a haladásért küzdők megsegítésére, az imperializ­mus megfékezésére, a békés egymás mellett élés megvaló­sításáért. A lenini elmélet és politi­ka érvényesülése hazánkban is a legalapvetőbb biztosítéka szocialista fejlődésünknek. A Magyar Szocialista Munkás­párt Lenin tanításai alapján erre épülve alakította ki poli­tikáját, amelynek végrehajtá­sát egész népünk támogatja. A párt azt vallja, minél kö­vetkezetesebben érvényesül a leninizmus, annál erősebb a párt és a tömegek kapcsolata, annál sikeresebb a szocializ­mus építése, annál erősebbek vagyunk az osztályellenséggel vívott gazdasági, politikai és eszmei harcban. A leninizmus érvényesülése politikánkban azt is jelenti, hogy a szocia­lizmus általános érvényű tör­vényszerűségeit összehangol­juk nemzeti fejlődésünk sajá­tosságaival, megteremtjük ezek harmóniáját. Követendőnek tartjuk Leninnek azt a felfo­gását, amelyben fellépett mindennemű nemzeti, sovi­niszta felfogás ellen, arra ta­nítva a forradalmárokat, hogy következetesen figyelembe vé­ve a nemzeti érdekeket, védel­mezzék valamennyi nemzet egyenjogúságát, önálló fejlő­déséhez való jogát. Pártunk tapasztalatai minden tekintet­ben alátámasztják Lenin ezen tanításainak mélységes igaz voltát. Pártánk a lenini?—■ MH5- nfiMn fontol vonásának tekin­ti, hogy az elmélet a tudomá­nyos politika lrWnlgnrását összekapcsolta a tömegek ta­pasztalatainak tanulmányozá­sával és általánosításával. Le­nin, mint a proletariátus osz­tályharcának stratégája és taktikusa a legszorosabb kap­csolatot tartotta fenn a dol­gozókkal, milliók tapasztala­taiban kereste és találta meg a választ a szocialista építő­munka égető kérdéseire. Azon a véleményen volt, hogy a szocializmus felépítésének si­kere elsősorban az emberek­től függ. Arra tanított, hogy a párt csak akkor viheti győze­lemre a szocializmus ügyét, ha „kipróbálja és felismeri az igazi szervezőket, a józan ész­járású és / gyakorlati érzékkel bíró embereket, akik a szo­cializmus iránti odaadást egyesíteni tudják azzal a ké­pességgel, hogy nagy hűhó nélkül . . . kialakítsák sok millió ember energikus és ba­ráti munkaközösségét”. Az MSZMP politikai gyakorlata is azt bizonyítja, hogy a mun­kásosztály, pártunk mindig számíthat szövetségeseinek megértésére, ha ezeket nem mellőzve, hanem velük együtt oldja meg az élet által felve­tett feladatokat. Sikereink egyik forrása, hogy követke­zetesen érvényesítettük a le­nini szövetségi politika elveit, kellő türelmet tanúsítva, a tö­megek meggyőzésére építve politikánkat. Így valósulhatott meg a párt vezetésével az egész nép politikai egysége. Az elmúlt közel negyed szá­zad alatt elért sikerek annak köszönhetők, hogy az MSZMP a párt politikájában helyreál­lította, megszilárdította a le­nini normákat, következetesen érvényesítette azokat. Fejlődé­sünk új kérdéseinek megvála­szolása során bebizonyosodott, hogy a leninizmus napjaink­ban is éppoly időszerű, mint eddig bármikor volt Azért tarthatta meg, nem veszített semmit aktualitásából, mert a leninizmus lényege a marxiz­mushoz való alkotó viszony. Lenin így írt erről: „egyálta­lán nem úgy tekintjük Marx elméletét, mint valami befe­jezett és érinthetetlen dolgot. Ellenkezőleg, az a meggyőző­désünk, hogy ez az elmélet csak annak a tudománynak a sarkköveit rakta le, amelyet a iwrisltetflnafc minden irányban tovább kell Sejlesz­mSá’io^sSSa^ erdészházban... osztva velük az életem örö­mét, bánatát. Alig hallható­an súgta, mert inkább magá­nak szánta, mint másnak. — És ez így volt jó... Visszaemlékezik arra a ko­rai megbízatására, amit egy­koron a párttól kapott, hogy legyen pártoktató az er­dészetben dolgozó emberek körében. Nagy érzések tük­röződnek a szeméből. Amikor első alkalommal szemtől szemben ült a tudásra vá­gyókkal. Emlékszik, hogy vert a szíve, mert izgatta, jól ér- tik-e, amit mond nekik? Ak­kor nyugodott meg, amikor ezek az emberek, ha kérték őket, ott voltak, ha óvodát kellett építeni, amikor par­kot formálni, de ott, amikor a község erejét mutatva fel­vonulni. — Én tanítom az embere­ket, de annál többet tanulok tőlük. A tiszteletet, a szor­galmat, a kötelességtuda­tot. .. — így a mérnök. Mondják, hogy minden zok­szó pélkül vállalkozott arra, hogy ami volt tudása, azt még bővítse. Hónapokon át tanult a városban azért, hogy egy­re többet adhasson át belő­le odahaza, a tudásra vágya- kozóknak. Emlegeti, azok a legszebb percei, amikor lát­ja milyen fogékonyak a ta­nultak iránt a hallgatói. Büsz­kén emlékezik az ifivezető Nándori Ferencnére, Molnár Jancsira a gépésztechnikusra, vagy ifjú Sáfár Lacira. Ott előtte kezdték kóstolgatni a politika ízét, és ma már ne­ves emberekké nőtték ki ma­gukat. De hányán vannak még a faluban hasonlók, szá­ma sem mérhető. Elnézést kérő a hangjai — Talán megbocsájtható, ha erre az időt a családtól csípi el az ember... Nem, a család nem rövi­dül meg, mert éppen ezen a tavasztól fénylő napon is a beszélgetésből nem hiányzott a gyermekeiért való aggó­dás, akik maguk is most vég­zik iskoláikat és apjuk szor­galma a példájuk. Holtai Im­re hangjában is benne a sze­retet, meg az aggódás értük. Rohanó az idő, munkája is van még bőven az erdész­mérnöknek. Nyugtalankodik a feleség is, mert napfény szikkasztja a pincéből felho­zott vetésre váró krumplit. Érzi Holtai Imre is, de lát­szik, feszíti még a mondani­való: — így szolgálom a párto­mat. .. Feltekintett, mert látni kí­vánta, a jó értelemhez ju­tott-e, amit mondani akart? Megtoldja hát: — Mert szolgálom, ahogyan az is engem. És ez nekem az igazság... Akkor nap Kisbercelen az erdészház kertjében földbe került az idei burgonyának való mag. Másnap korán in­dult az erdészetvezető, mert Herencsényben várta Kalmár Pista, a körzeti erdész. Cse­metét telepítenek a Nagyhall- gatón, arról beszéltek. Este a pártvezetőséghez várták Holtai Imrét, hogy Kárpáti Lászlóval, a pártvezetőség tit­kárával megbeszéljék a párt­munkát. Megint késő este lett amikor hazafelé tartott. ÜJSAGHlR: Holtai Imrét, a berceli erdészet vezetőjét Le- nin-emlékplakettel tüntették ki a pártoktatásban kifejtett munkájáért. . Bobál Gyula apjaink feladata a fej­lett szocialista társada­lom építése méginkább megköveteli, igényli a lenini stílusú alkotó gondolkodás és módszer alkalmazását. Társa­dalmi fejlődésünk bonyolul­tabb körülmények között megy végbe, amely szüksé­gessé teszi az alkotó munkát az élet minden területén. Cselekvésünknek, mint min­dig, most is vannak döntő láncszemei. Ezeket megtalál­ni, felismerni csak a marxista —leninista elmélet és mód­szer birtokában lehet. A gaz­dasági építés mind bonyolul­tabb, mind összetettebb fel­adatainak megoldásához az el­mélet ismerete jelenti elsősor­ban a megoldás kulcsát. Jellemző mai helyzetünkre a nemzetközi ideológiai harc elmélyülése, élesebbre fordu­lása. Nap mint nap tapasztal­hatjuk, hogy ' az emberiség sorsát érintő és eldöntő kér­désekben a marxista ideológia mellett a burzsoá ideológia is a maga fnódján választ akar adni. A kommunisták a for­radalmi erők nagy felelőssé­ge, hogy éljenek a tudomá­nyos, az érdemi válaszra va­lóban képes marxista—leni­nista elmélet lehetőségeivel, egyértelmű meggyőző választ adjunk valamennyi kérdésre. A marxizmus—leninizmus eszmei fegyverével kell fel­lépnünk a burzsoá ideológia- és propaganda manipulációi­val szemben. A dolgozó emberek csak a szocialista ideológia birtoká­ban érthetik meg, hogy szűk-*’ ségleteik, alapvető érdekeik a társadalom érdekéhez kapcso­lódnak. Az emberekre oly mó­don hatni, hogy az anyagi fej­lődéssel párhuzamosan for­málják, alakítsák egyéni szük­ségleteiket, bonyolult, össze­tett feladat. E bonyolult, ter­mészetszerűen mélyreható következményekkel járó for­dulatot Lenin már az első kommunista szombatokban felfedezte, azaz a munkához, a közösséghez való újfajta vi­szony kialakításában látta. A párt az érdekek összhangjá­nak megteremtését, az érde­kekben a társadalmi érdek meghatározó szerepének ki­hangsúlyozását elvi, lényeges kérdésnek tartja. Szilárd meggyőződésünk, hogy a társadalom érdeke és a csoportoknak, egyéneknek I a* érdekel hosszú távon azo­nosak. Az egyéni, illetve cso­portérdekekben a közös érdek jelenik meg különböző fej­lettségi fokon, eltérő színvona­lon, összefüggésben az embe­rek életével, tevékenységük, gondolkodásuk fejlődésével. Ez a meggyőződésünk ad ér­telmet annak a célnak, hogy dolgoznunk kell az összes fel­tétel állandó javításáért, az emberek szociális helyzetének, kulturáltságának, Ideológiai’ és politikai tudatosságának fejlesztéséért. Dolgoznunk kell azért, hogy a társadalom minden tagja, minden cso­portja egyre inkább akarjon és képes legyen az egészet számításba venni, a közössé­gért élni és dolgozni. Ebből következik, hogy nem célunk az érdekek szándékos ütköz­tetése, de nem is törekszünk a jelentkező érdekellentmon­dások elsimítására sem. Mind­két megoldás idegen a leni- nizmustól. A párt az ellent­mondások okainak feltárására, a társadalmi érdek érvényesü­lését akadályozó problémák megoldására törekszik. A mi pártunk tapasztalatai egyértel­műen bizonyítják, hogy a dolgozó emberek, a csoportok képesek felismerni és magu­kévá tenni a társadalom ér­dekeit, a munkásosztály cél­jai1. A tennivalók azt követe­lik a párttól, hogy esz­mei-politikai és cse­lekvési egységét a változó kö­rülmények között is szilárdan fenntartsa, magasabb szinten megújítsa. Feladatunk, hogy fejlesszük marxista—leninista műveltségünket, politikai fel- készültségünket. Nem egy­szerűen intellektuális igény kielégítéséről van szó, hanem a korszerű társadalmi ismere­tekhez való jutásról. Ez pedig a szocializmus építésében való tudatos részvétel egyik fontos előfeltétele. Lenin a követke­zőképpen fogalmazta meg ezt a gondolatot: „A szocialisták feladata, hogy a proletariátus eszmei vezetői legyenek . . 1 Elméleti munka nélkül pedig nem lehet valaki ideológiai vezető, mint ahogy nem le­het ideológiai vezető akkor sem . . „ ha nem propagálja ennek az elméletnek az ered­ményeit és nem segíti a mun­kások szervezkedését”. A párt XI. kongresszusa határozatának végrehajtása bizonyítja, hogy Lenin gondo­latainak alkotó alkalmazásá­val megtaláltak a mind bo­nyolultabbá válő fejlődésünk feladatai megoldásának kul­csát. Dr. Mészáros Ottó A Romhányi Építési Kerámiagyár kísérleti műhelyében az iparművészek munkáját, a technológiák kidolgozását segí­tendő, egy hónapja üzemel egy, az „igazi nagyhoz” hasonlí­tó gyártószalag-rendszer. A termelés zavarása nélkül itt dolgozzák ki az új termékeket. A képen Nagy Mihály és Tóth Károlyné — a Radnóti Miklós Szocialista Brigád tag­ja = kísérleti gyártást végez,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents