Nógrád. 1979. április (35. évfolyam. 77-100. szám)

1979-04-21 / 93. szám

Vendégünk volt..I Csanády János József Atlila-dijas költő ' Vendégünk volt? Ez a meg­határozás ezúttal nem egé­szen pontos, hiszen Csanády János igazában sohasem sza­kadt el Salgótarjántól, ahol fiatalon két évet töltött, s melyet — többször elmondta már —, második otthonának tekint. Ha azóta földrajzi ér­telemben messzire is került szeretett városától, verseiben minduntalan visszatér a nóg­rádi vidékre. De személyesen is mind gyakrabban látogat „haza”. A közelmúltban a Balassi Bálint megyei Könyvtár meghívásá­nak tett örömmel eleget, a ;,költészet napja” apropójából. Részt vett a József Attila me­gyei Művelődési Központban rendezett költészetnapi meg­emlékezésen, közreműködött a megyei könyvtár karancs- lapujtői komplex szolgáltatási programjában és több író-ol­vasó -találkozót tartott a me­gyeszékhelyen. Valamennyi alkalom közül számára — és a jelenlevők számára is — a legemlékeze­tesebb esemény, a 2-es számú Volán központjában tett lá­togatás volt. Az író-olvasó ta­lálkozó rendhagyó találkozó volt, amely igazi baráti talál­kozóvá alakult át. S ez most szó szerint értendő, hiszen Csanády János barátaival, egykori munkatársaival találj kozott. Az elmúlt húszegynéhány év alatt, zavarba ejtően nagy változásokon ment át a mun­kahely. A MÁVAUT-ból Vo­lán lett, s az akkor 30—40 gépet számláló kocsipark 400 teherautóra és 300 autóbuszra gyarapodott. De változtak az emberek, a munkatársak is. A „régiek” közül már csak né- hányan dolgoznak a vállalat­nál, s bizony kölcsönösen sok fejtörést okozott, hogy a rán­cos homlokok mögött ráismer­jenek fiatalkori társukra a hajdani kollégák. Ä helybeliek könnyebb hely­zetben voltak. Tudták kivel fognak találkozni, jó erősen összeszedték az emlékek da­rabjait, melyek segítségével elképzelték mai alakját. A költő inkább csak nevekre emlékezett. Debreczeni bácsi, Bartos Pál, Pécsi Feri és a többiek arcát fiatalnak őrizte meg az emlékezet. Aztán a tanácsterem asztalainál valla- tóra fogták az időt, a múlt hézagait versek egészítették ki, melyeket a költő maga ol­vasott fel. Hogyan alakult a munkás­ból lett költő életútja? — kérdezték a tekintetek, és te­kintsük végig mi is — váz­latosan —, Csanády János pályáján. Szülőfalujából, Lajoskomá- romból tizenhat évesen — 1948-ban — került a főváros­ba autószerelő-tanoncnak. In­nen a véletlen sodorta Sal­gótarjánba, ahol szintén mo­torszerelőként dolgozott. Va­sárnaponként, kockás füzetbe íródtak az első versek, a munkásszálló asztalánál. A Salgótarjánban töltött két év meghatározó jelentősége természetesen csak az elkövet­kezendő években, a „fordulat éveiben” tudatosult. A fordu­latot a szakérettségi megszer­zése, a pécsi bölcsészettudo­mányi egyetem jogi karára történt felvétel, majd a Szín­ház- és Filmművészeti Főis­kola dramaturg szakán eltöl­tött tanulóévek jelentették. A munkásból itt vált értelmi­ségi, a tehetség itt érett köl­tővé. A váltás nem ment köny- nyen. Nem volt könnyű fel­cserélni a munkapadot a ta­nulópaddal. A kalapácshoz szokott munkáskézben érző­dött igazán a toll súlya, „súlya a szónak”. S a szigorú vers­tani keretekben új jelentést kaptak, átértékelődtek a fia­talság évei. Salgótarjánról ek­Cementkötésű, hőszigetelt faforgács panelből építenek iskolát Salgótarján Kemerovo; városrészében. Az osztrák li- cenc alapján Sopronban gyár­tott falelemekből négy tanter­met és négy foglalkoztató­termet alakítanak ki, étte­remmel szabadtéri torna- és futópályával. A könnyűszer­kezetes elemek alkalmazása révén az új iskolánál a szo­kásos kiviteli idő és költségek felét megtakarítják. Az intéz­mény ezen kívül tehermente­síti az új lakótelepekre jel­18.35: Lenin utolsó illegal*’ tásban Ez a szovjet dokumentum­film a hajdani petrográdi ag- rónómusnő, Margerita Vaszil- jevna Fofonova emlékezéseit eleveníti fel az októberi for­radalom utolsó, kritikus pe­riódusából, abból az időszak­ból, amikor a nagy forradal­már, Lenin, az ő lakásán kényszerült rejtőzködni. kor így írt a költő, egyik ver­sében: „Hazámmá itt született, vérem pirosába ivódva itt lüktetett belém az igazság: nép! ország! nagyvilág!" Aztán újságíróévek követ­keztek. az Élet és Irodalom­nál, más szerkesztőségekben, majd a Budapesti Gyermek- sizínház, ahol jelenleg is dra­maturgként dolgozik. No, és kilenc verseskötet. A legújabb — a „Néma kórus” —, a na­pokban kerül a könyvesbol­tokba. Ide kívánkozik még egy jelentős dátum —, 1965 —. mikor munkássága elis­meréseként József Attila-díjat kapott. Csanády János verseiben a tegnap, a tegnapelőtt élmé­nyei íródnak újra, miközben a mában a holnapi versek él­ményeit gyűjti. Otthon, mun­kahelyén, utazásai alkalmá­val és itt, Salgótarjánban, ahol újabb szálak erősítik kapcsolatát a várossal, mint a Volán-központban tartott író-olvasó találkozó, melyen a régi barátokban újabb bará­tokra lelt. P. k. lemző bőséges gyermekáldás miatt zsúfolt körzeti általá­nos iskolát, a kisiskolásokat pedig a fárasztó és nem ép­pen veszélytelen állandó bu­szozástól szabadítja meg. A tervezők számoltak a la­kótelepi demográfiai hullám levonulásával is, és amennyi­ben idővel az iskola szükség­telenné válik, épületében klu­bot, könyvtárat, vagy bármi­lyen más közösségi létesít­ményt rendezhetnek be, bo­nyolult és költséges átalakítá­sok nélkül. 30.05; Mr. Tibbs nyomot Az 1069-ben készült ameri­kai bűnügyi film a néger nyo­mozóról, Mr. Tibbsről szól ezúttal is, mint ahogy azt már több filmjében láthat­tuk, Sydney Poitiers megsze­mélyesítésében. A rendőrtiszt ezúttal ugyancsak kényelmet­len helyzetbe keveredik, mi­vel egy meggyilkolt prostitu­álthoz vezető szálak nyomán lelkész barátjához jut el. Iskola faforgács panelből Mai tévéajánlatunk a kémfejedelem] TÜNDÖKLÉSEMÉ BUKÁS 5. „Bérsin ezredes vagyok’ ' Ügy tűnt, hogy az esemé­nyek kedveznek Reillynek. Megkezdődött az intervenció. Augusztus 2-án azzal az ürügy- gyei, hogy „megakadályoz­zák a hadianyag német kézre jutását”, brit és francia csa­patok szálltak partra Arhan- gelszkben. Két nappal később a britek elfoglalták Bakut, a kaukázusi olajközpontot. Né­hány nap múlva angolok és franciák, majd amerikaiak léptek partra Vlagyivosztok­ban. A kémfejedelem úgy vél­te, hogy a szovjethatalom nap­jai meg vannak számlálva, hiszen Szibéria legnagyobb része már szovjetellenes erők kezében volt Ukrajnában a németek által támogatott cári tábornok, Krasznov vezette a véres szovjetellenes háborút. Kijevben egy másik németba­rát báb, Skoropatszkij hetman vérfürdőket és programokat rendezett, halomra gyilkolva a kommunistákat és a zsidókat. Reilly úgy vélte, hogy egy jól szervezett, s jól időzített puccs megadja a kegyelemdö­fést a szovjethatalomnak. A megfelelő embereket az új puccs számára Lockhart talál­ta meg, illetőleg azok maguk jelentkeztek az angol diplo­4i NÖGRÁD — 1979. pjHÍUs 22« vasárnap matának álcázott kémnél. Au­gusztus 15-én történt, azon a napon, amikor az amerikaiak Vlagyivosztokban partra száll­tak. Lockhart —, mint emlék­irataiban megírta — a laká­sán ebédelt, amikor csönget­tek, s az inas „két lett úriembert” jelentett be. Az egyik alacsony, sápadt fia­talember, Smidhen néven mu­tatkozott be. Kísérője magas, jól megtermett férfi volt, jel­legzetes arcvonásokkal, acélos tekintettel. — Berzin ezredes vagyok — nyújtotta kezét. — A Kreml lett gárdájának parancsnoka! — Mit óhajtanak az urak? — Érdeklődött Lockhart. A látogatók, mielőtt szóban előadták volna jövetelük cél­ját, levelet nyújtottak át. Cro- mie kapitány, a pétervári ten­gerészeti attasé Lockhart fi­gyelmébe ajánlotta a levelet átadó urakat, akik hasznos szolgálatot tehetnek a brit bi­rodalomnak. „Miután mindig résen álltam beugrató ügynö­kökkel szemben — jegyezte fel Lockhart —, gondosan megvizsgáltam a levelet. Sem­mi kétség, Cromie-től szárma­zott”. Így hát Lockhart megfelelő bizalommal kezdett tárgyalni e jövevényekkel. Berzin ezre­des közölte az angol alkonzul- lal, hogy noha a lettek támo­gatták a bolsevista forradal­mat, nem áll szándékukban a Litván népművészek lönösen fontos, mert a köz­ponti felvásárlás tisztes jö­vedelminél jár, s így a mes­terek minden idejüket az al­kotásnak szentelhetik. A haj­dani kiegészítőkeresetet adó foglalkozás sok parasztember­nél hivatássá vált. Az állam ugyanolyan ked­vezményeket ad a népművé­szeknek, amilyeneket a kép­zőművészek szövetségének tagjai élveznek (kiemelt hono­rárium, vissza nem térítendő kölcsön és így tovább). Az is jellemző, hogy míg korábban a konkurrencia miatt a szak­mai titkok csak családon be­lül öröklődtek, ma egy-egy Hajdanában a litván parasztok maguk készítette ruhákban mester hírnevét tanítványai- jártak. A len- és gyapjúszőttesekből készült ruhákat nak száma öregbíti. A legte- már csak az ünnepeken öltik fel, s azokból készülnek ma hetségesebbeket tagjai sorába is a művészegyüttesek népviseleti ruhái. fogadja a képzőművészek Litvániában ősidők óta él a népművészet, de az ipari termelés fejlődésével elvesz­tette hétköznapi használati jellegét és sok ága halódott. Mégsem tűnt el nyomtalanul, sőt újfa virágzásnak indult. A népművészek szövetkeze­tekbe tömörültek, s az állam segíti őket az alapműveletek kisgépesítésében, nyersanya­got biztosít számukra és ked­vező feltételekkel megvásárol­ja alkotásaikat. Ez utóbbi kü­Litvánia fővárosa, Vilnius, fennállásának 650. évforduló­ján, 1973-ban rendezték meg először a népi mesterségek napját. Idén volt a második nagy sikerű népművészeti ün­nep. ____ T ermészetvédő termelőszövetkezet Komolyan a szórakozásról Ki nem tapasztalt olyasmit köznapjaink tarthatatlanok, — hazai, vagy külföldi üdü- amint, ahogy ünnepnapjaink- lőként, mint beutalt, vagy hoz is hozzátartozik a könnyű mint szervezett, netán egyéni szórakozás. Ma már nem ér­turista —, hogy az ellátással demes azon vitázni, meddig még csak-csak rendben ment tartotta magát ez a nézet, — minden, de a szórakozás...! inkább azon kell dolgozni ho- Hány olvasólevél panaszolja gyan állítható meg az ebből egy-egy szezon után, hogy es- az elvből kiinduló folyamat, ténként megáll a tudomány Mert napjainkban ott tar­mégoly frekventált üdülőhe- tunk, hogy évről évre több a lyeken is. Nem vigasz, ment- nyaraló vendég, a turista, a ségnek is elfogadhatatlan, kempingező, — de a sportle- hogy a közel-külföldön Is hetőség a Balaton körül is ugyanez a szomorú helyzet, minimális, bármennyire tuda- Hiszen az üdülés, a pihenés tos ma már, hogy hányféle nem csupán evés, alvás, lus- egészségi ártalom ellenszere a tálkodás; a sokat emlegetett testedzés. És augusztus végén és tetszelgetett szabad időnek lehúzzák a rolót a nyárra, 25 szerves része, a dolgozónak fokos levegő, tűző nap, remek szent joga, hogy megfelelő hőfokú víz, nyüzsgő vendég­színvonalon szórakozhasson, sereg ellenére is. S, aki esős Ebben pedig elsőrendű sze- napokat fog ki akár a fősze­repe van a szó etimológiai ér- zon kellős közepén, azt meg- telmében vett, szó szerinti eheti az unalom —■ szórakozás szórakozásnak, magafeledke- híján. zésnek, a könnyű műfajú Igaz, az ŐRI évente sok­programoknak is. ezer műsort szervez. Jut is Hangulatvilágítás, piros bár- mindenüvé szórakozás; nép- sonnyal kárpitozott páholyok, szery színészek, táncdaléne- csillogó arany kördrapéria, kese, > zenekarok járják az rejtett zenekar, süllyeszthető országot, a vándorszínészek színpad — ilyen szokatlan ma? utódai autón, saját „rek- környezet várja az újságíró- vÍz^!;.e^ viszik házhoz a kü- kat az imént vázolt téma iönböző műfajú és színvona- megvitatására. A budanesti in műsorokat. De a nyár, az Maxim bárban jelen voltak mas tema! — és aktívan, olykor szenve- Mint a miniszterhelyettes délyesen hozzászóltak — az is hangsúlyozta, birtokba kell emberek, az Országos Rende- vennünk ezt a szektort is. ző Iroda képviselői, és a kul- Terítékre kerültek gondjai — turális miniszterhelyettes, az itt is súlyos munkaerő- Nem véletlenül, ellenkezőleg hiánytól és helyhiánytól — — nyomatékként került e fel- a bártáncosnők méregdrága sorolás végére éppen dr. Tóth neccharisnyái és csekély gá- Dezső, aki e megbeszélés zsija közötti dialektikáig, alaphangját adta meg e ki- E rövid beszámoló nem ad- jelentessel: A közművelő- bat keresztmetszetet a kora desi törvény értelmében^. a délutántól sötétedésig tartó szórakoztatás a közművelődés eszmecsere legfőbb témáiról integráns részé. Azzá kell vál- semj hát még a korántsem nia a gyakorlatban is. könnyű műfaj problémáiról. Nem is olyan régen hivatal- s a megoldáshoz vezető út ból kiradírozták a szórakozta- göröngyeiről. Ami biztató: a tás fogalmát is a kultúra le- diagnózis elkészült, a beteg xikonából. Ekkoriban ítélték gyógyítható, a specialisták fölöslegesnek a szolgáltató megtesznek minden tőlük tel- kisipart —, amely nélkül hét- hetőt a fölépülése érdekében. 1 A közép-ázsiai kultúra múltja Hetvenhét természetvédelmi területének és objektumának megóvására, fejlesztésére több mint nyolcszázezer forintot költ idén a Nógrád megyei Tanács. Ezzel a pénzzel a ho- mokterenyei Zagyvavölgye Termelőszövetkezet gazdálko­dik, amely az egyre fontosabb környezetvédelmi feladat gya­korlati tennivalóit 1979-től magára vállalta és a cél ér­dekében a közös gazdaságban természetvédelmi ágazatot hozott létre. Tevékenységének egyik első eredménye a mát- ranováki természetvédelmi terület, a Bükktető—Mátra- cserpuszta—Nagy déllapos— Bámakő—Szilváskő erdei tu­ristaút kiépítése, rendezése. A cser- és tölgyerdővel borított dombok legmagasabb pontján, Bükktetőn kilátót emeltek, a turistaút mentén pihenőpado­kat, asztalokat, esőházakat lé­tesítettek, az útvonal hét kristálytiszta erdei forrása közelében szalonnasütő helye­ket, a nyírmedi halastó körül pedig sétautakat alakítottak ki. Érdeklődés előzi meg a szilváskői bazaltömlés feltá­rását, amely nem kisebb a nevezetes somoskői bazaltöm- lésnél, de nagy részét ma még föld takarja. Poole tábornok vezetésével a minap Arhangelszkbe partra szállt brit haderő ellen har­colni. Készen állnak arra, hogy a britekkel megegyezze­nek. Lockhart nem adott azonnal választ, hanem egy későbbi találkozót beszélt meg. Nem akart egymaga dönteni. Így hát halaszthatatlan elfog­laltságára hivatkozva azt kér­te, hogy Berzin és társa más­nap ismét keresse fel. Grenard, a francia főkonzul, akihez Lockhart tanácsért for­dult, elővigyázatosságra intet­te angol kollégáját. Azt java­solta, hogy fogadja el az ön­kéntes ügynökök szolgálatait, de vigyázzon, nehogy kompro­mittálja magát. Ennek meg­felelően Lockhart Berzin ezre­dest összehozta Sidney Reilly- vel, aki kémtevékenységét nem diplomáciai beosztással álcáz­ta, hanem hamis iratokkal, ál­név alatt élt, s mint ilyen, sokkal könnyebben mozogha­tott, vagy éppenséggel szükség esetén eltűnhetett. „Két nappal később — írta Lockhart — Reilly jelentette, hogy a tárgyalások simán ha­ladnak előre; a letteknek eszük ágában sincs együtt el­pusztulni a 'bolsevikokkal. Meglobogtatta annak a lehe­tőségét, hogy a mi elutazá­sunk után lett segítséggel esetleg képes lesz ellenforra­dalmat csinálni Moszkvában”. (Folytatjuk) Mongol és szovjet történé­szek évek óta dolgoznak azon, hogy tisztázzák Mongólia sze­repét a közép-ázsiai kultúrák kialakulásban. Ezek a kuta­tások az UNESCO égisze alatt újabban szélesebb körre is ki­terjednek: a világ 40 országá­nak tudósai foglalkoznak ha­sonló témákkal. A mongolisták első , nemzet­közi kongresszusát Ulánbá­torban rendezték meg, 1959- ben. A második kongresszus­ra 1970-ben ugyanitt került sor, ekkor határozták el, hogy ötévenként rendszeresen nem­zetközi kongresszust tartanak. Az állandó bizottság elnöké­vé Sirendib akadémikust vá­lasztották meg. Ez a bizottság szervezte meg „A nomádok szerepe Kö- zép-Ázsia kultúrájában és ci­vilizációjában” elnevezésű nemzetközi szimpoziont. Ez alkalomból az állandó bizott­ság a mongolista kongresszu­sok munkájáról hat kötetet adott ki, ezen kívül mongol tudósok tollából származó ta­nulmányok négy kötetét „Stu- dia Mongolica” címmel. A harmadik kongresszuson 30 ázsiai, európai és amerikai ország mongolista kutatói vet­tek részt; 140 előadás hang­zott el, jelentős részben mon­gol tudósoké. A közelmúltban újabb 40 tanulmány és monográfia je­lent meg Ulánbátorban a mongol kultúra múltjáról.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents