Nógrád. 1979. április (35. évfolyam. 77-100. szám)

1979-04-21 / 93. szám

Lázár György, a Minisztertanács elnöke látogatása Pest megyében, Gödöllőn vá­rosnéző sétán. Földrengés-romeltakarítás, helyreállítás X Crna Gora-i (Montenegro) tengermellék városaiban és falvaiban —, amelyeket a múlt vasárnap katasztrofális földrengés sújtott — szomba­ton meleg napsütésben foly­tatódtak a romeltakarító és -helyreállító munkálatok. A villany- és telefonhálózatot a hegyi falvak kivételével kija­vították. A hajléktalanokat sátrakban helyezték el. Az egészségügyi, a gyógy- és az élelmiszer-ellátás bizto­sított. Sátrakban egyre több elárusítóhely és intézmény működik. A hadsereg alakula­tai fokozott erőfeszítéseket tesz­nek a belgrád—bari vasútvo­nal sérült szakaszainak újjá­építésére és a sziklaomlás ve­szélyének megszüntetésére. Rendkívül nagy forgalmat bonyolít le a titográdi repü­lőtér, ahova az ország külön­böző városaiból és külföldről éjjel-nappal szakadatlanul érkeznek a segélyszállító kü- lönrepülőgépek. Az árukat ön­kéntes ifjúsági brigádok rak­ják ki, majd pedig helikopte­reken és tehergépkocsikon jut­tatják el a kárt szenvedett vi­dékekre. A Jugoszláv Szakszervezeti Szövetség Országos Tanácsa felhívással fordult a társadal­mi szektor 5,3 millió dolgozó­jához, hogy májusban egy­napi (a nagyobb jövedelműek kétnapi) keresetüket ajánlják fel a földrengés károsultjai­nak megsegítésére. Ez több mint 1 milliárd dínáros se­gélyt jelentene. Elhunyt Diószegi András Mély megrendüléssel tudat­juk, hogy Diószegi András, Jó­zsef Attila-díjas író, kritikus április 20-án 50 éves korá­ban váratlanul elhunyt. Te­metéséről később intézked­nek. ☆ Ismert kritikus, Irodalom­történész, az irodalomtudomá­nyok kandidátusa volt, ta­nárként kezdte pályáját, ta­nulmányai, kritikái 1952-től jelentek meg. Munkássága so­rán társszerkesztője volt az Üj Hang című irodalmi folyó­iratnak, munkatársa a Sza­bad Népnek, helyettes szer­kesztője és kritikai rovatve­zetője a Kortársnak. Milyen lesz a Ferihegyi repülőtér? Hazánk egyetlen nemzetkö­zi repülőterét 1950-ben nyi* tották meg Ferihegyen. Kor­szerű műszaki berendezések­kel, kényelmes forgalmi épü­lettel; akkoriban joggal tar­tották Közép-Európa legmo­dernebb repülőterének. Ám, az azóta eltelt harminc esz­tendő alatt a helyzet jelen­tősen megváltozott. A mind nagyobb hatósuga­rú és utasbefogadó-képességű repülőgépek megjelenésének és a fejlődő nemzetközi kap­csolatok hatására rohamosan nőtt a légi idegenforgalom. 1960-ban például mintegy 300 ezer, míg 1978-ban már több mint egymillió-hatszázezer utas fordult meg repülőterün­kön. A korábbi igényekhez tervezett kiszolgálólétesítmé­nyek: a forgalmi épület, a vám- és útlevélkezelő helyek, a jegykezelő pultok már nem alkalmasak a megnövekedett forgalom lebonyolítására. Jellemző, hogy tavaly, a nyá­ri csúcsforgalomban gyakran napi 10 ezer, sőt egyik nap­ján 13 ezer utas vette igény­be a légi kikötőt, és ez nagy zsúfoltságot és torlódást oko­zott. A fel-leszálló pályák beton­ja az ismétlődő felújítások el­lenére, elöregedett. Napjaink­ban is igen sok bonyolult és költséges karbantartási mun­kára van szükség, amelyet csak éjszaka lehet elvégezni a forgalom szüneteltetésével. De nemcsak a beton kopása, repedezettsége teszi szüksé­gessé az új pálya építését, hanem a forgalom állandó nö­vekedése is. A MALÉV repülőgéppark­ját nagy hatósugarú gépekkel bővítik a nyolcvanas években. Ezeknek a gépeknek üzemel­tetése és karbantartása rend­kívül bonyolult és egyben nagy műszaki apparátust köt le. Ezért vált szükségessé egy új hangár-műszaki bázis. A már meglevő Tupoljev típu­sok ápolása is gondot okoz, mert ezek a gépek egyszerűen nem férnek be a jelenlegi hangárbá. A repülőtér rekonstrukció­ja három ütemben történik. Az első szakasz 1977-ben kez­dődött és 1982. végéig tart, A második ütem — a VI. öt­éves terv időszakával esik egybe, míg a harmadik 1990- ben fejeződik be. A nagyberuházás után, Fe­rihegy I. osztályú nemzetkö­zi repülőtér lesz és megfelel majd a legszigorúbb nemzet­közi előírásoknak. Megépül az új, 3,7 kilométer hosszú fel- és leszállópálya, melyet fel­szerelnek a legkorszerűbb le­szállító, navigációs és világí­tástechnikai berendezésekkel. Ennek megvalósításával a re­pülőtér kapacitása a jelenle­ginek kétszeresére bővül, és a két pálya egymástól függetle­nül egyidőben is alkalmas lesz repülőgépek fogadására, illetve indítására. A légi forgalomban a repü­lésirányítás lehető legtelje­sebb automatizációja a cél. Ennek egyik feltétele az or­szág egészét behálózó radar­lánc kiépítése. A kőrishegyi és püspökladányi két nagy tel­jesítményű állomás telepítésé­vel megteremtették az auto­matikus repülésirányítás alapjait. A repülőtér leszállí­tóberendezéseinek tökélete­sítésével a repülőgépek le- és felszállása gyakorlatilag függetlenné válik az időjárás­tól. Ez a menetrendszerűség javítása mellett azért jelentős, mert hazánknak nincs kité­rő repülőtere, így kedvezőtlen időjárás esetén gépeinket — jelenleg is — a szomszé­dos államok repülőterei fo­gadják be. A polgári repülés nemzetközi szervezete, az ICAO minősítése szerint a korszerűsített Ferihegyi re­pülőtér ismét a legmoderneb­bek közé fog tartozni. A hazai légitársaság nagy- beruházásának egyik leglé­nyegesebb mozzanata az új műszaki bázis kialakítása. Az ütemezés, építkezés teljes be­fejezése után a MALÉV há­rom olyan kétgépállásos hangárral rendelkezik majd, amelyhez korszerű műhelyek, laboratóriumok is tartoznak. Ezek a hangárok alkalmasak lesznek az IL—62-esek mé­retének megfelelő nagy telje­sítményű, interkontinentális gépek befogadására is. A Ferihegyi repülőtér for­galmi épülete helyett a máso­dik ütemben újat, nagyobbat építenek, amelyet végleges ki­építésében évi hatmillió utas fogadására terveznek. A múlt évben kiírt építészeti terv- pályázatra 21 pályamunka ér­kezett, jelenleg az előterve- ken dolgoznak a szakembe­rek. A nagyberuházás megvaló­sításához fűződő népgazdasá­gi érdekeket szem előtt tart­va: a kijelölt több mint negyven vállalat szocialista szerződést kötött. Vállalták, hogy társadalmi összefogás­sal is segítik a korszerű ha­zai repülőtér kiépítését. Kiss—Zsilka NÖGRÁD — 1979. április 22., vasárnap Az elmúlt héten ismét szembe kellett néznünk a pusztító elemekkel: lélegzet­visszafojtva figyeltük a jugo­szláv tengerpart földrengés­drámáját. Felmérhettük azonban azo­kat a pusztításokat is, ame­lyeket nem a természet fék­telen erői idéztek elő, hiszen földünk nem csak szeizmikus, hanem politikai értelemben is nyugtalan. Robbanások soro­zata a brüsszeli repülőtéren, a római városháza főbejára­tánál, s az északír városok­ban; a szokásos hadi jelenté­sek mellett a dél-libanoni ENSZ-csapatok növekvő vesz­teségeiről érkező tudósítások; válsághírek nem kis mennyi­ségben. Ilyen körülmények között jogosan vetődik fel a kérdés, vajon tovább tudunk- e haladni azon az ígéretes úton, amelyet minden gond ellenére a nemzetközi kap­csolatok javulása, az enyhü­lés, a kibontakozás jobb le­hetősége jellemzett. 1. Mi a jelentősége a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa ülésszakának Moszk­vában? A moszkvai jelentések, ame­lyek beszámoltak a március 4-én újjáválasztott Legfelsőbb Tanács első ülésszakáról, egy határozott és világos elvi po­litika folyamatosságát tükröz­hették. A rövid, programadó beszédek azt tanúsították, hogy a Szovjetunió következetesen halad a maga útján, s ez egyúttal békepolitikájának még teljesebb érvényre jutta­tását jelenti. Űj tényezőként említhetjük, hogy a korábbi­aknál sokkal nagyobb hang­súlyt kapott a gazdasági ha­tékonyság növelése, a belső tartalékok jobb kihasználása, s a szocialista demokrácia még magasabb szintre történő emelése. A folyamatosság te­hát alkotó értelemben az: a legnagyobb eredmények sem vezethetnek önelégültségre. Természetesnek tűnik az is, hogy amikor a szovjet parla­ment — az alkotmányos elő­írások értelmében — a Köz­ponti Bizottság előzetes javas­latai alapján újjáválasztotta az államvezetést, megerősítet­te Leonyid Brezsnyevet az ál­lamfői és AlekszeJ Koszigint a kormányfői tisztségben. Minden jel szerint a kővet­kező hónap mozgalmas lesz — csúcsszinten is — a szovjet diplomáciában. A francia el­nök még április folyamán pó­tolja elmaradt márciusi láto­gatását. A SALT-egyezmény most már két-három héten belül készen állhat az alá­írásra, s az esedékes szovjet —amerikai csúcstalálkozó színhelye „félúton” Európában lesz, a íégújabb felvetések szerint Svédország fővárosá­ban. A Legfelsőbb Tanács El­nökségének döntése a szovjet —afgán szerződések ratifikálá­sáról, valamint az össznépi mozgalom, amely a Lenin-év- forduló kommunista szombat­ján Vietnamért kibontakozott — a töretlen szovjet szolidari­tásról tanúskodik, a nem mindig könnyű helyzetben le­vő ázsiai barátok iránt. S válasznak kellene érkeznie Pekingből — képletesen szól­va a kínai térfélen van a labda — arra a szovjet jegy­zékre, amelyet Gromiko adott át a moszkvai kínai nagykö­vetnek. Emlékezetes ugyanis, hogy a kétoldalú barátsági szerződés felbontása során, kínai részről olyan érv hang­zott el: Peking nem zárkózna el az államközi problémákról folytatandó tárgyalás elől. Szovjet részről most egyene­sen javasolták: kezdjenek megbeszéléseket a békés egy­más mellett élés szellemében. Ehhez kölcsönös jóindulat kell, s a kínai válaszból majd kiderül, vajon Peking kész-e komoly párbeszédre, vagy csu­pán alibiként emlegetett tár­gyalási szándékot — éppen szerződésbontásnál... 2. Miről tárgyalnak Ha­noiban Vietnam cs Kína képviselői? Kína és a tárgyalások vi­szonya — ez az igazi kérdés Hanoiban is, ahol megkezdőd­tek a két ország külügymi­niszter-helyettesi szintű meg­beszélései. Régi igazság, hogy jobb akár hosszabban tár­gyalni, mint bármilyen rövi­den háborúzni. Ez különös­képpen vonatkozhat a hanoi nemzetközi klub asztalánál helyet foglaló küldöttségekre, hiszen február—márciusban még a fegyverek feleseltek a kínai—vietnami határvidéken. Vietnam komolyan készült a tárgyalásokra, s ennek je­gyében fogant hárompontos rendezési terve is. Először: fel kell számolni a kínai ag­resszió közvetlen következ­ményeit, kezdve attól, hogy demilitarizált ütközőzónát alakítanak ki a határon egé­szen a fogolycseréig. Másod­szor: a szuverenitás, a be nem avatkozás, a területi sérthe­tetlenség alapján rendezni kell az összes vitás kérdéseket, be­leértve a posta, a közleke­dés, a gazdasági kapcsolatok stb. újraindítását. Harmad­szor: a korábbi kétoldalú megállapodásokat alapnak vé­ve, véglegesen tisztázni kell a határvonalakat, nem csak a szárazföldön, hanem a vitát képező szigetek esetében is. Vietnam tehát hajlandó meg­beszéléseket folytatni a két­oldalú kérdések minden vitás eleméről, de eleve kizárja olyan problémák napirendre kerülését, amelyek Hanoi és harmadik országok kapcsola­tait érintenék. (Például Viet­nam szerződései a Szovjetunió­val, Laosszal, Kambodzsával.) Kínai részről egyelőre sem­mi érdemlegeset nem tettek a tárgyalóasztalra. Viszont válto­zatlanul megszállva tartanak a határon Vietnamhoz tarto­zó magaslatokat, s a találko­zót megelőzően egy súlyos ten­geri és légi provokációt kö­az Ifjúsági Magazin különdí- ját vette át. Az ezüstoklevele­sek közül Somos Gyula (bu­dapesti Szerb Antal Gimnázi­um) a sárvári városi KISZ- bizottság, P. Juhász Tamás (veszprémi Lovassy Gimnázi­um) a KISZ kb, Domoszlai Já­nos (egri Dobó Gimnázium) a sárvári Tinódi Gimnázium különdíját nyerte el. A prózaírók mezőnyében arany oklevelet kapott Uhrman Iván (budapesti Lőwey Gim­názium) és Szigeti Ernő (keszt­helyi vendéglátóipari szak- középiskola). Az előbbi a Ma­gyar Ifjúság, az utóbbi az Üj Tükör különdíját érde­melte ki. Az ezüstoklevelesek közül Győr Gabriella (székes­vettek el. (Egy kínai katonai gép behatolt Vietnam terüle­te fölé, s nem messze a fő­várostól, lezuhant.) Ezért egy­értelműen az a központi kér­dés: vajon Peking ezúttal iga­zán tárgyalni akar-e, vagy csupán két fegyveres összetű­zés közötti diplomáciai köz­játékra törekszik? 3. Mi az oka az iráni bonyodalmaknak? A történelmi párhuzamokat felelevenítve, divatba jött ket­tős hatalomról cikkezni Irán­nal kapcsolatban. Hitelesebb­nek tűnik azonban egy olyan meghatározás, hogy az ország­ban heves vita folyik a ho­gyan továbbról, s több dön­tésközpont alakult ki. Maga az ideiglenes kormány; az iszlám forradalmi tanács, amelynek összetételét még mindig titokban tartják; a számottevő fegyveres erővel rendelkező Modzsahid- és Fe- dajin-szervezetek, s akkor még nem is szóltunk a két­harmad részében érintetlen­nek tűnő hadseregről. A „többközpontúság” azt jelenti, hogy nem egyszerűen vitáz­nak, de külön ítélkeznek, S adott esetben a halálos ítéle­teket végre is hajtják, akció-' ik nehezen hangolódnak ösz- szie. Az iráni fordulat nyüt és magukat leplező ellenségei nyilván csak arra várnak, hogy a sah rendszerével nagy- jából-egészéből egységesen szembeszálló erők a terméket-} len belső harcokban, s anar­chisztikus megnyilvánulások­ban őrlődjenek fel... (székesfehérvári Teleki Gim­názium) jutalmazták arany oklevéllel és mindketten meg­kapták a KISZ kb különdíját. Sárvár város különdíja az ezüstokleveles Hajdú Éváé (kisújszállási Móricz Gimná­zium), a KISZ kb különdíja a bronzokleveles Semsei Sán­doré (dunaújvárosi Münnich Ferenc Gimnázium). Fábián Zoltán, a Magyar Írók Szövetségének titkára, a diákalkotók pályamunkáit el­bíráló zsűri elnöke elmondot­ta, hogy az idei hatodik or­szágos diákíró, diákköltő-ta­lálkozóra 35 városból 240 pá­lyázó több mint 700 írást kül­dött be. Űj vonás, hogy sokkal több leány pályázott, mint fiú. Értesítjük vásárlóinkat, hogy a salgótarjáni 204-es számú építőanyag TÜZÉP-telep a jövőben pénteki nyitvatartási idejét a vásárlás könnyítése érdekében módosítja: nyitvatartás eddig 7—15 óráig, a jövőben péntekenként 10—18-ig. Pénztár 10—17 óráig. A megye más telepén a nyitvatartás nem változik. TÜZÉP-kirendeltség Eger Diáki tők, diákköltők sárvári országos találkozója X legjobb művek színpadi fehérvári Teleki Gimnázium)',’ bemutatásával, eredményhir- az Oktatási Minisztérium, Ko- detésével és díjkiosztással zá- válik Judit (Szeghalmi Péter rult szombaton Sárvárott a Gimnázium) a Vas megyei diákírók és diákköltők ha- KISZ-bizottság különdíját todik országos találkozója. A nyerte el. A Magyar lró Szövet- verskategóriában Túrái Ta- ség különdíját a broozokle- mfa (veszprémi Lovassy Óim- vele* Ball Nóra (sárvári Tinó-, nézi um) kapott arany öklévé- dl Gimnázium) vette át let és egyúttal elnyerte a KISZ A tanulmány, kritika, riport kb különdíját A másik műfajban a miskolci Kossuth aranyokleveles Lágler Pé- Gimnáziumból „örökzöld** je- ter (budapesti Képző- és Ipar- ligével beküldött pályamű ál­művészeid Gimnázium), aki kötőjét és Bertalan Erzsébetet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents