Nógrád. 1979. április (35. évfolyam. 77-100. szám)
1979-04-20 / 92. szám
SZAKIK Tapasztalatukkal, szakmai ismereteikkel, a gyárban eltöltött hosszú esztendők becsületes munkájával tekintélyt követelnek maguknak idősebbjeink, akiket szívesen szólítunk szaki bácsinak, tisztelettel ejtve ki nevüket. A Salgótarjáni Kohászati Üzemek néhány törzs gárdatagját kívánjuk közülük bemutatni. Kasza András 1941-ben lépett be először a gyárkapun. Szakmai felkészültségét bizonyítja, hogy nemrégiben egy eddiginél korszerűbb gép irányításával bízták meg a húzóüzemben. A házgyárak által igényelt huzalokat készíti. Hegedűs Pál szintén a huzal mű dolgozója, aki 18 évesen, ezelőtt 40 éve került az SKÜ munkásai közé. Ma is fiatalosan serénykedik munkatárs aival.. Gerőcs Mihály „mindössze” huszonnégy éve került a gyárba. Szorgalma, munkakedve a negyedszázaddal ezelőtti napokat idézi. A gépek, berendezések irányítását lelkiismeretesen látja el. Kulcsár József képbeszámolója Drégelypalánkiak hétköznapjai fiái* nei csak szörpüzem ••• II sajnálkozás kevés Az igazgató büszkén kalauzolt végig a számjegyvezér- gépek és automata gyártósorok között. Aztán váratlanul megtorpant egy kevésbé látványos műhely előtt, mondván: íme a bizonyság, hogy ők a csökkent munka- képességű dolgozókról sem feledkeznek el. Az egykori lakatosok, műszerészek, szerszámkészítők apró alkatrészeket válogattak, vagy kartondobozok hajtogatásával töltötték az időt. Ez jelentené a, visszatérést a betegségből, balesetből felépülök számára? Egy évtizedes az az alap- rendelet, amely a vállalatok feladatává ' tette, hogy a megváltozott munkaképességű dolgozóikat, egészségi álla* potuknak és képzettségüknek ntegfelelöen foglalkoztassák. A jogszabály nyomán sorra alakultak a munkáltatók rehabilitációs bizottságai. Se szeri, se száma a kiadott irányelveknek, az összeverbuvált tanácskozásoknak, a bizottságok működése mégis ötletszerű. Akad, ahol azt sem tudják, hogy hány dolgozót kellene könnyebb munkakörbe helyezni. Sok helyen, csak akkor ülnek össze, ha segélyről döntenek. Manapság úgyszólván minden érdekelt az egészségügyi hálózat magánügyének véli a rehabilitáció felelősségét. Furcsa paradoxon: miközben az ipari szerkezet korszerűsödik és egyre jobban terjed az áutomatizáció, csökken a foglalkozási rehabilitációra alkalmasnak nyilvánított munkakörök száma. Ugyanakkor állandóan visz- szatérő gond, hogy hiá*- nyoznak a jól képzett munkások a termelésből. Közel négyszázezren élnek ma hazánkban rokkantnyugdíjból, szociális és' tsz-jára- dékból. Egy felmérés kétszázezerre becsüli azoknak á számát, akik eredeti munkakörükben nem foglalkoztathatók, de állapotuk állandósulása után tovább dolgozhatnának. Szomorú tény, hogy alig harmadrészüknél sikerül szervezett megoldást találni a társadalomba történő visszatérésre. Igaz, a rászorulók * javarésze, a tartós egészségromlás következtében nem helyezhető vissza eredeti munkakörébe. Átképzést, egyes esetekben speciális feltételeket követel a rehabilitálásuk. A vállalatok azzal takaróznak, hogy erre, a mostani gazdasági helyzetben nem futja az erejükből. De megtesznek-e minden tőlük telhetőt? Jogszabály adta lehetőség például, hogy a vállalati tartalékalapból, visszatérítési kötelezettség nélkül, rehabilitációs célokra fordítható az éves béralap 0,2 százaléka. Közös erőfeszítések esetén ez a pénz össze is adható, esetleg esztendőkön át gyűjthető. Ezzel a lehetőséggel azonban csak kevesen élnek. Minden olyan vállalat, ahol táppénzbevételi joggal rendelkező üzemorvos működik, megtehetné, hogy •résztáppénzt ad a fokozatosan munkába állítható dolgozóknak. Erre azonban eddig csupán hat munkáltatónál került sor az országban. Ügy tűnik, Sokszor a leszázaléko- lás adta szociális biztonsággal éppen azok tekintik elintézésnek az ügyet, akik a legtöbbet tehetnék. Örökérvényű figyelmeztetés: Az embert nem sajnálni, tisztelni kell! Mivel tisztelhetnénk különbül a környezetünkben élő rászorulókat,s ha nem azzal, hogy átsegítjük őket az amúgyis keserves visszatérés kezdeti nehézségein? Ha visszaadjuk hitüket hogy hasznos tagjai maradtak a közösségnek. Nem is szólva arról: aligha engedhetjük meg magunknak, ' hogy lemondjunk egy ekkora munkástartalék- sereg tudásáról, dolgos kezéről. A drégélypalánki termelő- szövetkezet és a gazdaság szörpüzeme közé sokan egyenlőségjelet tettek az elmúlt években. Mondván: könnyű ott nyereségesen gazdálkodni, ahol egy ilyen jól menő melléküzemágra támaszkodhatnak, s mit számít a gyengébb növénytermesztés, állattenyésztés. — Tavaly változott a helyzet — újságolja Kapás József, a tsz elnöke s előkotorja a beszámolókat, mert az abban foglaltakhoz nem kell különösebb magyarázat. A búza hektáronként negyvenegy mázsával fizetett, a gazdaság fennállása óta az elmúlt évben érték el a legmagasabb szamócatermést, átlagosan 118 mázsát. Emelkedett a tejtermelés, új gépeket vásároltak, nem sajnálták a pénzt a műtrágyától sem. A növénytermesztés árbevétele — benne a bogyósfélékkel — negyvenegy százalékkal emelkedett s 18 millió forint tiszta hasznot hozott. S amire méltán büszkék a drégelypalánkiak: míg 1977- ben 134 millió forintos költség mellett 30 milliós nyereséget értek el, az elmúlt évben a kiadás 116 millióra csökkent, a nyereség pedig 31,2 millió lett. S itt érdemes időzni! — Ésszerű takarékossággal, a munkák optimális időben történt elvégzésével, körültekintő szervezéssel jutottunk ide — kommentálja az elnök. Néhány adalék a drégelypalánkiak öröméhez: a búza önköltsége 197 forintról 169-re, a burgonyáé 336-fól 188-ra, az anyarozsé 6483-ról 5000 forintra mérséklődött. Az anyajuhok száma elérte a másfélezer darabot. az átlagos nyírósúly a 4.4 kilogrammot. Ügy tűnik tehát, hogy a termelőszövetkezet alapjai tovább szilárdultak, s jó lehetőséget teremtettek az idei feladatok végrehajtásához. — Szó sincs róla, hogy az A FŰTÖBER nagybátonyi gyáregységének párt-végre- hajtóbizotteága megvitatta a szocialista munkaverseny elmúlt évi tapasztalatait. Gyáregységünkben a szocialista munkaverseny — állapította •meg a testület — az elmúlt időszakban jelentősen tovább fejlődött, és számos új vonása alakult ki. Eredeményesen segítette céljaink megvalósulását, a gyáregységi tervek teljesítését és hozzájárult a szocialista életmód változásaihoz. A szocialista munkaverseny alapját a gyáregységi komplex tervek és a múnkaverseny-vál- lalás jelentették. A gyáregységi munkaverseny gerincét a brigádverseny alkotja. A brigádok munkája — a gyáregység általános gyarapodásával ■ összhangban — fejlődött. Ezt bizonyítják a következők : vállalásaik összhangban voltak a gyáregyséé- szintű feladatokkal. A Láng- séDgyári felhíváshoz való csatlakozás alapján a munkaverTöbb mint harminc éve eresztették vízre az első lengyel gyártmányú hajót, a 2540 tonnás „Soldek”-et. Az egykori 1100 lóerős kis hajó ma már a múlté. Felavatása óta a lengyel hajógyárak 1650 hajót építettek, 10,5 millió tonna összteherbírással. Nem egy típus közülük negyvenszer nagyobb méretű az elsőnél. A hajógyártás minőségileg is sokat fejlődött. A gdanski, gdyniai és szczeczini gyárakból évente kikerülő hajók között találhatók a világszerte vásárolt vegyianyag-, konténer-, és gépkocsiszállitó hajók, a tudományos kutató- és komphajók, valamint a korszerű halászhajók. Lengyelország a világ első halászhajó-exportőre. A legalaptevékenység mutatóival elégedettek vagyunk. A takarmányellátás régóta vajúdó gondjaink közé tartozik. Sajnos a rétekre kell alapoznunk, amelyek késő tavaszig víz alatt állnak. Erdei tisztásokon, ősgyepeken igyekszünk addig a jószágokat tartani. Mivel tömegtakarmányban nem dúskálunk. az abrakfogyasztás fölötte van a kívánatosnak — magyarázza Kapás József. A szarvasmarha-ágazatban jelenleg a kettős hasznosítás a jellemző. Célszerűnek látnák, ha csak hústermeléssel foglalkoznának. El is küldték a kérelmet hozzá. Nem mintha lebecsülnék az alaptevékenységet, .de a bogyósfeldolgozó újra és újra szóba kerül. — A környékbeli tsz-ekkel egyszerű gazdasági együttműködés keretében termeltünk szamócát, ribizlit, málnát. Mivel a közeli, Pest megyei Bernecebarátiban társulás jött létre, ehhez csatlakoztunk. Elképzeléseink között szerepel, hogy nálunk egy szamócater- mesztő-alközpontot hoznánk létre, amennyiben a bogyóstermesztő nógrádi tsz-ek is társulnának. Ezzel a bogyóstermesztés a környéken újabb lendületet kaphatna... A szörpüzemből az idén 500 vagon üdítőnek való kerül ki. Hogy minél több saját alapanyaggal rendelkezzenek tavaly is 25 hektáron telepítettek új ültetvényt. Ipolyvecén és Drégelypalánkon még csak- csak akad ajánlkozó a művelésre, de a hontiak közül mind kevesebb. Így a tsz vezetői _ a közös táblák mellett a háztájiban, kertekben igyekeznek növelni a területét. S nem csupán a »szörpüzem jövője miatt, hiszen a bogyósok után a tőkésországokban is nagy a kereslet, az első osztályú szamóca, gurulós málha fontos exporttermék. — A szörpüzem lassan képtelen kielégíteni a sok megrendelést! senyt 1978-ban is jubileumi versenynek tekintették. 1977- hez viszonyítva 30-ról 37-re nőtt a brigádok, 426-ról 487-re a brigádtagok száma. Javuló tendenciát mutatott a szervezeti élet, az értékelő munka és a brigádok közéleti tevékenysége. Az év folyamán mintegy 13 ezer közTiasználati társadalmi munkaórát teljesítettek és ami a legdöntőbb: a brigádok többsége kiemelkedően dolgozott a termelő- vagy a szakmai-gazdálkodói munkában. Mindezek alapján nem maradhatott el az elismerés sem: 28 százaléka kapott anyagi és erkölcsi elismerést. A szocialista munkaverseny jelentős részét adták az egyéni versenyformák. Az ebben résztvevők tevékenysége is kedvező tendenciát mutat, Egyértelmű a fejlődés. A mintegy 60 versenyző munkája elismerésre és követésére méltó. újabb konstrukció, a B—670- es hajóüzem, amely szovjet megrendelésre készült. A hajótestben több mint 1Q0 méterszer 24 méteres, automata gépsorokkal felszerelt üzemcsarnokot állítottak fel, amely valóságos konzervgyár: napi teljesítménye 220 ezer doboz makréla, 150 ezer adag halász- lékonzerv és 160 ezer szardínia és halmájkonzerv. A felsoroltak mellett előállítható a gyárban még 150 tonna sózott és ^mélyhűtött hal és halliszt, műszaki olaj is. A halászhajó 400 embernek ad munkalehetőséget és hosszú időre lakhelyet. — Azon vagyunk, hogy a jelenlegi körülmények között valamennyi igénynek eleget tegyünk. Az idén sor kerül kisebb felújításokra, erre a célra három millió forintot szánunk. Folyamatosan veszünk tartályokat, berendezéseket — jegyzi meg Kapás József. — Jut egyéb dolgokra is. Tavaly a növénytermesztés gépeire tizenkétmillió forintot fordítottunk, idén hat jut hasonló célra... Mivel az elmúlt esztendőben az anyarozs remekül jövedelmezett — nyolcmillió forint volt az árbevétel — az idén amellett, hogy a területét növelik, három anyarozsfertőzőgépet is beszereznek. Ezzel képesek növelni az egy hektárról lekerülő gyógyszeripari alapanyag mennyiségét. — Fontos tartalékot látunk a szocialista versenymozgalomban — kapcsolódik a beszélgetésbe Kiss János, a pártvezetőség titkára. — A kollektívákat pártmegbízatásként az alapszervezet tagjai támogatják. Szívesen beszél az idei cselekvési programról, amelynek lényege: a növénytermesztésben és állattenyésztésben egyaránt a termelékenység növelése, a költségek ésszerű csökkentése, a prémiumfeltételeket ennek rendelték alá. — Átfogó és összehangolt ellenőrzési tervet készítettünk. A pártvezetőség eddig megtárgyalta a beruházások helyzetét, a tavaszi munkákra való felkészülést, legközelebb fi szörpüzem tevékenysége kerül napirendre — sorolja, s még hozzáfűzi: — A termelő- szövetkezet tagjai és vezetői nem szeretnék alább adni a tavalyinál... S ez nem fogadkozásféle. mert Drégelvoalánkon nem szokás. Reális lehetőség, amelyhez, adottak a pénzügyi feltételek, dolgos munkáskezek. M. Szabó Gyula A munkaversenyben résztvevők, a párt-, és gazdaságvezetés, a társadalmi szervek együttes és következetes munkája — fogalmazódott meg a testületi vitában — sikerrel járt: a gyáregység kollektívája éves tervét és a munkaver- seny-vállalását már december 20-ig teljesítette. Emellett — immár másodízben — elnyertük a „Kiváló gyáregység” címet. A szocialista munkaverseny 1979. évi indítása kedvező körülmények között történt. A célkitűzéseket már az elmúlt év végén sikerült véglegesíteni, s az üzemi demokratikus fórumok útján lehetőség nyílt a dolgozókkal megismertetni a feladatokat. A gyáregységi tervek alapján megtörtént a mun- kaverseny-irányelvek es-ajánlások közzététele. E dokumentumok segítségével 38 brigád 491 tagja tett vállalást. A brigádvállalások teljes egészében „fedezik” a gyáregységi munkaversenv-válla- lásban programozott feladatokat, s alapjaiban megfelelnek az előírt követelményeknek. Döntő többségük jelentős változást, fejlődést mutat a korábbi vállalásokhoz képest, tartalmi és formai vonatkozásban egyaránt. Az első negyedév tapasztalatai alapvetően pozitívak: jók a termelési mutatók, a vállalásokat időarányosan teljesítették, megújították szocialista szerződéseiket, vállalásokat tettek a nemzetközi gyermekév programjaira. 16 brigád részt' vett politikai vetélkedőn. A vállalások, a kedvező tapasztalatok és a szocialista munkaversenyben résztvevők aktivitása, lelkesedése — állapította meg a párt-végrehajtóbizott- ság — összességében biztos alapját adja a célok eredményes megvalósításának. (tóth) NÓGRÁD - 1979. április 21,, szombat 3 Nincsenek látványos megoldások Nagybátonyban Úszó konzervgyárak
