Nógrád. 1979. április (35. évfolyam. 77-100. szám)
1979-04-20 / 92. szám
Tudásra nyílt szemek 4 hangszóró mellett Hívjuk a 33-43-22-est! Évek óta a legjobbak között emlegetik őket. Hat éve elnyerték a vállalat kiváló brigádja címet. Munkájukban megbízhatóak, szívesen végeznek társadalmi munkát, meggyőződéssel és tudatosan képzik magukat szakmailag, politikailag, vesznek részt a közművelődési rendezvényeken. Mindezek ismeretében nem volt meglepő, hogy, amikor a Nógrádi Szénbányák nagybá- tonyi gépüzemében a szocialista brigádmozgalom hármas követelményének leginkább megtelelő közösség iránt érdeklődtem, beszélgetésre a Morse Szocialista Brigádot ajánlották. A 16 esztendeje alakult kollektíva jelenleg 17 tagot számlál, közöttük hat nőt. Székhelyük a gyengeáramú műhely, de többségük szinte állandóan úton van, járja a Nógrádi Szénbányák területét, mert az ő feladatuk a vállalat hírhálózatának üzembiztos fenntartása. — Hóban, sárban, esőben, szélben, napsütésben dolgoznak, s ha szükséges, nem sajnálják a munkától a vasárnapot sem — mondja elismeréssel Pampurik János, a gépüzem versenytitkára. A műhely művezetői irodájában a brigádvezetőre várakozunk. Egy bekeretezett fénykép a falon a brigád tagjait ábrázolja, néhány évvel ezelőtt. Elismerő oklevelek tanúskodnak helytállásukról, megbecsülésükről. Köztük az egyiket a Nagybátonyi nagyközségi Tanács adományozta fél évtizeddel ezelőtt a településen végzett kiemelkedő társadalmi munkáért. — Tervszerűen dolgozó, jó munkások a brigád tagjai — szól dicsérően Nagy Gábor művezető. — Többen nem elégedtek meg közülük a szakmunkás-képesítéssel, és továbbtanultak, elvégezték a szakközépiskolát. Kovács Csaba műszerész pedig műszaki főiskolára jár, A tanulás aztán lökést adott a kulturális tevékenység végzéséhez az egész brigádnak. Vagyis ahogyan a tudásra nyílott a szemük, úgy fordultak egyre komolyabban a közművelődés felé. Merlák Ottó, a brigádvezető nem egyedül érkezik, vele van a vállalati szakszervezeti bizottság munkatársa, s kapóra, mert ő is elmondja véleményét a kollektíváról, j — Tíz éve, hogy elég jól ismerem a brigádot — kezdi Czikora Györgyné. — Rájuk mindig és mindenben lehet számítani, ök voltak azok. .akik elsőkként csatlakoztak felhívásokhoz, leggyakrabban fordultak meg kulturális rendezvényeken. Az érdeklődés, a tudásszerzés belső igényükké vált. A többi brigád tapasztalatokat szerezhet tőlük a módszerben, példát a megvalósításban. Merlák Ottó szerényen, jóleső érzéssel hallgatja a szak- szervezeti kultúros szavait, majd csendesen megjegyzi: — Valóban jó kollektíva a miénk, de, hogy erőfeszítéseink ne maradjanak visszhang- talanok, ahhoz közvetlen, eleven kapcsolatra is szükség van az irányítókkal, a művezetővel, a versenyfelelőssel, a kultúrházakkal. Nekünk általában jók ezek a kapcsolataink. S nemcsak a nagybátonyi Bányász Művelődési Ház programjait kísérjük rendszeresen figyelemmel, hanem a József Attila Művelődési Központét is, mivel néhány társunk a megyeszékhelyen lakik. A brigád tagjainak fele középiskolát végzett, legtöbbjüknek társadalmi megbízatása van. Pártvezetőségi, szak- szervezeti műhelybizottsági tagok, propagandisták. Hárma^ öntevékeny művészeti csoportban tevékenykednek: Szénási István és Boros Ist- .ván a bányai fúvószenekar, Pavlik Pál az énekkar tagja. A részlegnél elhelyezett letéti könyvtárat Ponyi István vezeti, olyan elismerésre méltóan, hogy a Bányász Művelődési Ház nemrégiben személyi jutalmat adott a munkájáért. A brigád öt éve segíti a helyi általános iskola Petőfi raját, s általában az egész iskolát a nagyrendezvények idején. Gyenes Lászlóné iskolaigazgatótól október végén köszönőlevelet is kaptak a tanév első hónapjaiban végzett munkájukért, amely 450 gyerek étkezésének biztosítását tette lehetővé. — Mi készteti önöket ilyen helytállásra? — Az élet — gondolkodik el a brigádvezető. — A technika, a fejlődés. Különösen fontos a lépéstartás a mi szakmánkban, a hírközlésben. Rendszeresen új anyagokat alkalmazunk, ezekkel Illik alaposan megismerkedni, hogy dolgozni tudjunk velük. Az eredményeinkért hangyaszorgalommal megküzdünk. (ok) Elképzelhetően véletlen egyezés, mindenesetre bizonyítható tény, hogy az új rádióműsor (két hónap múlva jelentkezik ismét és azt követően rendszeresen) csütörtökön este a Petőfi adón olyan időpontban volt hallható, amikor a televízió, a nézősereglet általános ízlését tekintve, meglehetősen antiműsorral szolgált. Hogy milyen a televíziós antiműsor? Inkább azt, milyen a jó főműsoridő: amelybe azért legalább egy igazán szórakoztató műsorszám (esetleg film) is vegyül. A csütörtök esti első programban azonban ilyesmit nagyítóval sem fedezhetett fel a néző. A program teljes egészében az ismeretszerzésnek szentelte, vagy áldozta önmagát. Mégsem az ismeretszerzés iránti közömbösségből, sokkal inkább a felfokozott kíváncsiságnak engedve hallgattuk sokan inkább a rádiót ezen az estén. Érthetően, hiszen két (vagy három?!) neves, közszeretetnek örvendő személyiség partnerei lehet-. tünk. A rádió új műsorában, a Hívja a 153-43-22-es telefonszámot! című esti találkozóban közreműködött Szepesi György (úgy is mint az MLSZ vezetője), Ranschburg Jenő (úgy is mint „televízióssztár”) és Horvát János, aki bizony elég ritkán szerepel a rádióban, sajnos, öt magát csak nemrégiben láthattuk a televízióban egy zenei műsorvezetőket kiválasztó vetélkedő elnökségében. S íme, ilyen a műsorvezetői sors, most maga is vizsgázott a rádió érdekes, újszerű csevegő műsorában. Mire vállalkozott első alkalommal, és mire számít a következőkben az új műsor? A rendező László György így ír erről: a hallgatók levelei arról szólnak, miért nem hívnak meg a rádióba neves személyiségeket, akiktől a világ kisebb-nagyobb dolgairól kérdezősködhetnének a hallgatók. Az is lehet, hogy éppen a kisebbekről. Mert azért azok az igazán fontosak, azok, amelyeket társaságban is „kitárgyal” az ember. Mert erről van szó! Ranschburg Jenő, a televíziós Családi kör közismert szakembere, érthetően sok kérdést kapott a hallgatóktól ezúttal is a szülő-gyermek kapcsolatról, a gyakorta agyonhallgatott, előítélettel kezelt, véka alá rejtett „kényes” témákról. Olyanokról, mint amilyen a homoszexualitás fiatal korban, a lányok szüzessége, vagy az önkielégítés problémaköre. Ügy tűnik, a kérdéseket és a válaszokat figyelve, hogy nem egyszerűen szókimondó, még az intimitásra sem tekintő válaszokra, de egy ugyanilyen tartalmú hallgatói igényt felmutatni akaró és felmutatni tudó rádiós műsorra számíthatunk a jövőben is. És ha meggondoljuk,, a csevegő, komoly dolgokról élvezetesen, őszintén szóló műsortípusnak éppen azért lehet egyre nagyobb tere, és éppen az intimitást is nyújtó rádióban, mert az otthonüléssel szinte megszámlálhatóvá zsugorodtak az igazi jó „csevelyt” jelentő társaságok. És ha már egyszer társaságnak, beszélgető partnernek tekintjük (tehetjük, mert az ország minden tájáról érkeztek a kérdések) a műsorban szereplő ismert személyiségeket — érthetőbbé válnak a személyes, gyakorta személyeskedésnek tűnő kérdések. Szerencsese maguk a résztvevők is így láttak hozzá ehhez ,a műsorhoz. Ilyenformán éppen a pszichológussal nehéz egyetérteni, aki annyit azért szükségesnek tartott megjegyezni, hogy a kérdések egy részével intimebb környezetben kellene talán foglalkozni. A műsor ugyanakkor. teret adott annak is, hogy ki-ki saját élethivatásáról szóljon úgy, miként az ember a munkájáról társaságban gyakran és szívesen beszél hosszasan is. És mire a figyelem csökkent volna (nemhiába ült a stúdióban három pszichológus, miután a riporter sem esik messze ettől a tudománytól), jött a hallgatót újra felcsigázó kérdés. Mint amilyen az, helyes volt-e Töröcsikék eltiltása, majd újrajátszatása? Mindenki odafigyelt. Nem hiányozhattak az ilyen műsorokban megszokott nézői, hallgatói, szurkolói bárgyúsá- gok sem. Ugyan miért is hiányoztak volna? Ezekből egy így hangzott: milyen betegségben szenved Szepesi György, hogy elvállalta az MLSZ vezetését? A válasz is „méltó” voilit: mert mazochista vagyok. Vagyis vállalja a szenvedést, talán még öröme is telik benne. Fontosabb a segíteni akarás, a kritika helyett, vagy azzal együtt vállalt cselekvés az ügy érdekében. Egy hallgató telefonhívását egyenes adásban közvetítette a műsor. Szepesivel táhgyalt arról, miként lehetne a szabadrúgásokhoz előírt kilenc métert pontosan kimérni. A megoldás túlságosan komplikáltnak hatott. A Hívja a 33-43- 22-es telefonszámot! című műsort hallgatva gyakran nem tartottuk be a kényelmes távolságot. Közelebb húzódtunk a hangszóróhoz. (pat) 4. 4 kongresszus folytatódik vert egy puccsot, amely a szovjethatalom megdöntésére irányult. Sok, a legkülönbözőbb fegyverekkel, robbanóanyagokkal felszerelt szociál- forradalmárt, illetőleg ellenforradalmárt letartóztattak. Néhány százan közülük tűzharcban vesztették életüket. A lázadás vezetői megszöktek, vagy meghaltak. A kongresszus folytatódott. A külügyi népbiztosság egyik tisztviselője kisvártatva sorra felkereste a külföldi megfigyelőket, s közölte velük; az utcán teljes rend uralkodik, biztonságban elhagyhatják a színház épületét, visszatérhetnek követségeikre. Lockhart lázasan kutatott a zsebében, kompromittáló iratok után. Reilly, sőt egy francia ügynök, aki Lockhart mellett ült, ugyanígy cselekedett Az okmányokat, leleplező feljegyzéseket apró- darabokra tépték, s lenyelték. Közben pedig Reilly folytatta beszámolóját. Elmondta, hogy Mirbach német követet a megszervezett felkelés tervei szerint meggyilkolták, s a szoci- áiforradalmárok erre a jeladásra megbeszélés szerint hozzá is kezdtek a lázadáshoz. Akciójuk azonban elszigetelt maradt. Tervük, hogy a felfegyverzett szociálforradalmá<* NÓGRÁD - 1979, rok a német követ legyilkoló' sa után körülvegyék a Nagy Színházat és ott letartóztassák a szovjet küldötteket, vagyis a forradalom egész vezérkarát, már csírájában megbukott. — Ellenállás? — kérdezte Lockhart. . — Az utcákon még hallatszik a lövöldözés zaja — közölte a kémfejedelem. — De a szovjet kormány nyilvánvalóan ura a helyzetnek. A szovjet kongresszus tovább folytatódott. Már későre járt az idő, amikor a színpadról bejelentették, hogy a Vörös Hadsereg és a VCSK leáprilis 21., szombat Lockhart is így cselekedett. Ott tudta meg. hogy a moszkvai puccs idején Jaroszlavlban Borisz Szavinkovnak. a sZo- ciálforradalmárok vezetőjének személyes irányításával lezajlott puccskísérlet is elbukott, Szavinkovnak menekülnie kellet, s még boldog lehetett, hogy sikerült elkerülnie a letartóztatást. A mesterkémet kellemetlenül érintette a lázadás kudarca. Bizonyos volt benne, hogy az teljes cikerrel jár és megdönti a szovjet kormányt. Annyira bízott, az eredményben, hogy a puccsistákkal még az új kormány névsorát is kidolgozta. „Minden intézkedés megtörtént az ideiglenes kormány létesítésére” — írta később emlékirataiban, visszaemlékezve a puccsra. — „Kitűnő barátomat és szövetségesemet, Grammatikovot szemeltem ki belügyminiszternek. Minden rendőri és pénzügyi ügy az ő ellenőrzése alá került volna. Csuberszkij, régi barátom és üzlettársam, aki Oroszország egyik legnagyobb kereskedelmi vállalatának a feje, közlekedésügyi miniszter lett volna. Jugyenyics, Csuberszkij és Grammatikov ideiglenes kormányának az lett volna a szerepe, hogy az ilyen forradalmat elkerülhetetlenül követő anarchiának véget vessen”. Reilly a szociálforradalrr.á- rokat hibáztatta a csődért. Ostoba, tehetetlen népség — sem eszük, sem türelmük nincs, hogy kivárják az alkalmas pillanatot, s valóban jól megszervezzék az előkészületeket. Tervüknek alapgondolata viszont továbbra is tetszett az Intelligence Service ügynökségnek. Az a gondolat, hogy akkor kell felkelést kirobbantani, amikor a legfontosabb szovjet vezetők együtt ülnek valamilyen kongresszuson, vagy értekezleten, ahol egy csapósra le lehet őket fogni, megfelelt Reilly elképzeléseinek. S amikor újabb összeesküvést szervezett, terveket kovácsolt a szovjethatalom megbuktatására, hű maradt ehhez a taktikához. (Folytatjuk) Mozijaink játszák Októberi vasárnap Hulot úrral Az idősebbek átélték, a fi- Ferenc, öze Lajos. Moőr Ma- atalok a történelemórákon riann, Tánczos Tibor, Mécs tanulták a második világhá- Károly, Nagy Attila, Martin borút, tehát a legszélesebb Lüttge és Klaus-Maria körben ismerős Horthy kor- Branduer alakítja, mányzó 1944. október 15-i, Hulot urat általában csak tette, sikertelen kiugrási a megszállott filmbarátok is- kísérlete. A kudarc végze- merik. Korábbán két film- tes: utat nyit a nyilasoknak, jét játszották a magyar mo- s az ország még súlyosabb zik: az Hulot úr nyaral-t, és pusztítás, terroruralom előtt a Nagybácsimat. Most, egy áll. harmadik filmje is eljutott a Kovács András Októberi napjaink furcsaságai, tech- vasárnap című magyar— nikai csodái, emberi hív- NSZK kooprodukcióban, for- ságai között csetlő-botló fran- gatott filmje, ennek a szőr- cia kisembernek: az Hulot nyű napnak fő eseményeit úr közlekedik. A kispolgár elevenítette, többek között megteremtője Jacques Tati, a kormányozó fiának el- aki ezúttal is rendezőként, rablását. A film írója és íróként, címszereplőként egy- rendezője a következőket aránt remekel. Mulatságos, nyilatkozta munkájáról: „A eredeti humorú, látásmódé filmet leginkább a történél- filmje láttán jut eszünkbe, mi krimi műfajába lehetne milyen kár, hogy műveit ná- sorolni, azzal a megszorítás- lünk olyan kevesen isme- sal, hogy ebben a történet- rik. ben nem szerepelnek az ál- Kovács. András filmjét a dozatok, csak a vádlottak. A megye mozijainak második vádlottak két csoportja kö- hálózatában jnár vetítik, sal- zött folyik a küzdelem, akár gótarjáni premierje április a rivális maffiák között, ezek 26-án lesz a November 7. között vannak kétségtelenül, Filmszínházban. Az Októ- különbségek, de az a fél is, béri vasárnapot, április 28-13 amelyik vereséget szenved, az az első két előadásban játsz- is vétkes, mert bukásával, szák, míg a harmadikban az magával rántotta az egész Hulot úr közeledik című országot."' francia filmvígjáték kerül A film főszerepeit Bács közönség elé. Jelenet az Októberi vasárnapból (Bács Ferenc és Mécs Károly.) Víz alatti régészet A jelenkori régészet modern módszereket és eszközöket használ a víz alatti kutatásokban. A víz alatti televízió használatával sok vízbe elsüllyedt tárgyat találtak már meg. Sokat segít a szonár nevű berendezés is, amely az ultrahang visszaverődésén alapszik. Természtesen a víz alatti sztereo fényképező-be- rendezés is nélkülözhetetlen a kutatáshoz. Könnyűbúvárok is régóta dolgoznak már a régészet szolgálatában. A víz alatti „ásatást” ma már nagy teljesítményű iszapelszívó berendezés is végzi, amely rögzített sínen halad és négyzetről négyzetre halad a kiásandó objektumon, például egy elsüllyedt hajón. Irányítását természetesen - a könnyűbúvár végzi, akinek a biztonságáról is többféle módon gondoskodnak újabban. Félgömb alakú, négy lábon álló, telefonnal felszereit ple- xikupolát horgonyoznak nehéz súlyokkal a fenékhez. A levegővel töltött kupola alatt a búvároknak csak mellmagasságig ér a víz. tehát kiveheti szájából légzőkészülékének csutoráját és nyugodtan telefonálhat. A fülkében tartalék légzőkészülék^ is tárolnak és a búvárnál — ha baj van a légzőkészülékével — csak odáig kell úsznia, hogy segítsen magán. A kizsilipeléshez használt fűtött, kényelmes nyomás- csökkentő kamra ugyancsak újdonság. Ez az unalomtól is megkíméli a régész búvárokat. A szabályozható légnyomású, gömb alakú fülke belsejében egyszerre négy búvár tartózkodhat. Bár a kamrát telefonnal és olvasnivalóval is ellátták, a felszínre jutás hosszú ideje alatt a búvárok inkább beszélgetnek, vagy sakkoznak. E fölszerelést először egy tizenhárom évszázáddal ezelőtt elsüllyedt bizánci hajó roncsainak a feltárásakor próbálták ki. A hajó mintegy 50 tonna terhet szállíthatott és legutolsó útján körülbelül 900 amfora — kétfülű cserépkorsó — bor volt a rakománya. Görög váza cserépdarabjait találtak a régészbúvárok.
