Nógrád. 1979. április (35. évfolyam. 77-100. szám)

1979-04-19 / 91. szám

/ Nógrádi pedagógiai díj, 1979 „Meggyőződést csak meggyőződéssel lormálhatunk... Tétlenség nélkül ' „Hallottad, hogy pedagógiai idíjat kapott Kovács Ferenc? — kérdezem ismerősömtől, akiről úgy tudom, tanára volt. Közömbösen vonogatjaa vállát — talán nem is figyelt a kérdésre, a névre — ,de az­tán felkapja a fejét: „A Kofe? Valóban, így kellett volna mondanom’... # — Sokan nem is tudják ró­lam, hogy kis híján népmű­velő lettem, majdnem elkerül­tem a katedrát — kezdi a be­szélgetést. — 15 éves találko­zóra készülök a nyáron, más­fél évtizede végeztem törté­nelem-földrajz-népművelés szakon. Sok népművelőt be­csülök, szeretek, ma is együtt dolgozom sokukkal; mégis, azt hiszem, szerencsésebb, hogy végül tanár lettem. Talán, ha nem olyan nagyon fiatal fej­jel kerül bele az ember „az élet dzsungelébe”, amivel nép­művelőként találkozhattam... Ha a középiskolát még nem az utolsó tanítóképzős osz­tályban végzem Balassagyar­maton, ahol sokunkat egy életre „beoltottak’’ a pedagó­giai hivatással... Két évig népművelősködtem — ha jól tudom, a megye első diplomás népművelője voltam —, ami­kor a Balassiban lett tanári állás. Azóta is ott vagyok. Már utaltam rá, csak részben véletlen, hogy tanár lettem — tizennyolc éves fejjel Szan- dára pályáztam tanítani: dol­gozni, pénzt keresni akartam, mivel anyagi helyzetünk nem engedte volna meg, hogy nap­palin tanuljak. Főleg nem egyetemen. De szerencsére kaptam egy társadalmi ösz­töndíjat, pótjelentkezéssel be­kerültem az egyetemre. — A népművelés szak el­végzése, a pályán töltött két év jelentett-e a későbbiekben segítséget a munkájában? — Nem bántam még egy percig spit azt a két eszten­dőt és a háromszakos egye­temista voltomat — nyitot­tabb, érzékenyebb lettem ez­zel, jobban tudom követni, hogyan alapozható meg már az iskolában az iskolán kívüli, Iskola utáni művelődési te­vékenység. Elsősorban a TIT- munkában jelent sokat. A megyei elnökség tagja vagyok, az Országos Földtudományi Választmányban képviselem Nógrádot. Ehhez kevés, ha az ember csak tanár — előadá­sok vállalásával jár, javasla­tokat kell adni a megyében tartandó előadások, konferen­ciák témáira. — A díj odaítélésekor hall­hattuk: szakfelügyelőként végzett magas szintű, nagy szakmai hatásfokú pedagógiai tevékenységét ismerik el töb­bek között. Könnyű vagy ne­héz világnézet szakfelügyelő­nek lenni — hiszen ez a tárgy a kezdetektől sokat változott... — Hogyan is lettem ez? 1966-ban kísérleti jelleggel kezdtük el a megyében a vi­lágnézetünk alapjai tárgy ok­tatását — Balassagyarmaton jómagam, két évig egyetlen osztályban. Aztán kiterjedt több iskolára, szükségessé vált a szakfelügyelete is — így kértek meg engem. Valószí­nűleg a legfiatalabb szakfel­ügyelők közé tartoztam, hi­szen kétéves tanítás után jött a felkérés. Az eredeti kérdésre válaszolva: könnyű azért, mert talán a legfelkészültebb, legambíciózusabb tanárok vál­lalkoznak erre. Akik termé­szetesnek tartják, hogy e tárgy sok-sok készülést, sokrétű pe­dagógiai munkát igényel. Ne­héz azért, amiért tanítani is nehéz: nagy felelősséget je­lent. — Hisz ebben a tárgyban? — Igen — az alapozó jel­legében. Hogy gondolkodva gondolkodásra tanít. Hogy mély meggyőződéssel meggyő­ződést formálhat. Az egyéni­ségéből többet beleadhat a pe­dagógus, mint más tárgyaknál — kivéve talán a magyart és a történelmet. Tapasztalatom, hogy a diákok szeretik. — ön a szerencsésebbek közé tartozik: pedagógiai munkájának hatékonyságát sok diáksiker igazolja. A ne­hezen mérhető eredmény megmutatkozik a felvételi, pályázati visszajelzésekben. — Örömet jelent a pedagó­gusnak, hogy mindig van egy­két olyan diák, aki hajlandó pluszmunkát is végezni. "Aki­ben könnyű az érdeklődést felkelteni, feladatokat kér, vállal. Erre a tanóra szűk ke­ret — a szakkörön túl nem egy esetben a lakásunkon is felkeresnek. Van egy pont mindenki életében, amikor befejeződik a fizetésért vég­zett munka — így ami utána jön, lelkesedésből, szakmasze­retetből — és első helyen kel­lene mondani: a gyerekek iránti érdeklődésből, szerétéi­ből csinálja az ember. Bűn lenne, ha egyetlen tehetség is elkallódna! A tanulmányi versenyek (az OKTV-ken egy első helyezett, több döntős ta­nítványom volt már), akkor is segítik a továbbtanulásra való felkészülést, ha nem • jut be felvételi nélkül a diák, hi­szen az időbeosztást, a széle­sebb látókört, műveltséget, a dolgozatírás technikáját fej­lesztik. Most tíz órát tanítok hetente — már csak földraj­zot és világnézetet, a törté­nelmet le kellett adni. Sok­szor gondolok rá, jobb lenne többet a gyerekek között len­ni. Hiszen ott érzem legjob­ban magam, de az a felügye­leti munka rovására menne, ami eléggé időigényes. A diá­kok „visszaadják”, amit adunk nekik: jó érzés, hogy nem egy földrajzos, geológus, tér­képész lett közülük. Találkoz­tam velük a TIT-munkában, számos értelmiségi munka­körben. Egy kicsivel talán én is hozzájárultam ahhoz, amit kihoztak magukból. .. G. Kiss Magdolna Mai tévéajánlatunk 20.20: Chabert ezredes. „Balzac elbeszélését a szlo­vák televízió munkatársai dolgozták fel a képernyőre — mondja Gara György, a tv filmosztályának munkatár­sa. — A történet a napóleo­ni háborúk idején játszódik. Az ezredes még a háborúk során eltűnt, azt hitték meg­halt, ezért a felesége holttá nyilváníttatta. Valójában csak megsebesült és most váratla­nul újra felbukkan. Az ez­redes így feltámadván meg­próbálja visszaperelni egy­kori grófi rangját, vagyonát és persze feleségét is, aki idő­közben újra férjhez ment. Mindez azonban nem kevés akadályba ütközik. A feleség csupán részmegoldásokra hajlandó. Ezredesünk ugyan visszaszerzi grófi címét, de pénzét már nem és így sze­gényemberként kerül az ut­cára. A tv-játékot a legjobb pozsonyi színészek közremű­ködésével láthatják ma este a képernyőn.” A Nógrád megyei új Mun­kásmozgalmi Múzeum épü­letének átadása egyelőre a jövő zenéje, de az intézmény szakemberei, muzeológusai már készülnek a nyitásra. Összeállították a tématervet, a 640 négyzetméteres állandó kiállításra, mely a munkások életét mutatja be a XX. szá­zad fordulójától napjainkig. A forgatókönyv szerkeszté­se során pedig részletesen megtervezik a dokumentu­mok, tárgyak listáját, ame­lyet a Kulturális Minisztéri­umba és más szakértő szer­vekhez küldenek elbírálás­Az új épületben 110 négy­zetméter területen, az úgyne­vezett kisgalériában képző- művészeti kiállítás kap ott­hont, melynek anyagát már folyamatosan vásárolják. Idő­szaki kiállítások rendezésé­re nyílik itt lehetőség egy 320 négyzetméternyi helyen, ahol a tavaszi tárlatok és a zománcbiennálék mutatkoz­hatnak be. Képünkön: az intézmény muzeológusai által gyűj­tött, összeállított, a Tanács- köztársaság születésének 60. évfordulóját köszöntő kiál­lítás egy részlete látható, | mely méltón bizonyította, 1 hogy az egyelőre mostoha kö- " rülmények között munkálko­dó szakemberek rangos tel­jesítményekre képesek. Petőfi rokonsága Bolyban Petőfi Sándor halálának idei 130. évfordulója különö­sen nagy aktualitást ad egy vele (kapcsolatos érdekes élet­rajzi felfedezésnek: vér sze­rinti rokonai élnek a Bara­nya megyei Boly községben. A bólyi Petrovicsok egye­nesági lezármazottai annak a Pozsony környéki Petrovics családnak, amelyből Petőfi is eredt. A költőt — pánt köztudott — eredetileg Pet­rovics Sándornak hívták, csak később vette fel a Petőfi nevet. Petrovicsok mindig számon tartották a nagy poé­tával való rokonságukat, ám nem dicsekedtek vele, mond­ván: nem érdemük — Petőfi mindenkié. A mohácsi hon­ismereti kör tagjai szereztek elsőként tudomást a költő bó­lyi hozzátartozóiról, a felde­rítették, tisztázták a rokoni kapcsolatokat. A terebélyes családfa ere­detét mintegy kétszáz évre vezetik vissza. Petrovicsék — akkoriban még ts-sel ír­ták a nevüket — a Pozsony melletti Pusztafödémesen él­tek, ott volt nemesi birtokuk, kúriájuk. A nemesi okleve­let II. Lipót császár adomá­nyozta a Petrovics-ősnek. Há­rom fia volt: István, Káz- mér és János. A XIX. század elején szét­széledt a család. A legidősebb, a nyughatatlan természetű István előbb elkerült Aszód­ra, majd Kiskőrösön telepe­dett le, ahol Sándor fia szüle­tett, a későbbi költő. Kázmér a család tudomása szerint Er­délybe ment és nyoma ve­szett. A legfiatalabb fiú, János elköltözött a Vág melletti Ne­gyedre, ahol az evangélikus hitről katolikusra tért át és megérhette unokaöccse tün­dökletes költői pályáját. Fiát fivére — Petőfi édes­apja — iránti ragaszkodásból Istvánnak kereszteltette. Pet­rovics István, a mai bólyiak őse, unokatestvére és kor­társa volt a költőnek: 1820- ban született és 1903-ban halt meg. Számos családi esemény emlékét őrizte meg és adta tovább utódainak. A negyedi Petrovicsok 1948-ban, a ma­gyar—szlovák lakosságcsere során települtek Baranya me­gyébe. Bólyban jelenleg három nemzedéke él Petőfi Sándor rokonságának: nagyapa, fiú, unoka — , mindhárman a Kossuth Termelőszövetkezet tagjai. (A költői véna egyéb­ként Petrovics Lajos nyugdí­jas tsz-tagban támadt fel: verseket írt, ismert dalla­mokra szöveget alkotott.) Fia, ugyancsak Lajos, raktáros­ként dolgozik a termelőszö­vetkezetben : személye egy másik költőhöz kapcsolja a Petrovics családot. Feleségé­nek nagyapja a Czuczor csa­ládba nősült be. Czuczor Gergely elődje és kortársa volt Petőfinek, népdalszerű verseit az egész országban / ismerték akkoriban. A két' unoka közül Lajos háztáji agronómus és István — gya­kori keresztnév ez a Petro­vics- családban — egyetemi oktató. A bólyi Petrovics család az egyetlen ismert vér szerinti rokoni ága Petőfi Sándor­nak. AYvzxn /: A KÉM FEJEPE LE M| TÜNDÖKLÉSEM ÉS BUKi 3, Hanti» igazoltánnyal a Kremlben A szervezkedésre Heillynek könnyű volt megnyernie a Cári Tisztek Szövetségének, s a régi titkosrendőrségnek egykori tagjait, valamint egyes régi ismerőseit. A szocializmus minden rendű és rangú ellen­sége sietve nyújtott segédke­zet az angol kémnek. Csoport­jaiba tartozott Csuberszkij gróf, hajóépítő mágnás — aki­nek cári hajóépítő vállalatá­nál Reilly ifjú korában dolgo­zott —. Jugyenyics cári tábor­nok, Balkov kávéház-tulajdo- nos, Dagmara balett-táncosnő. Grammatikov tievvéd, a cári ohrana egykori titkos, ügynö­ke. Különösen értékes segítő­társra talált Veneszlav Or­lovszkijban, szintén volt ohra- naügynökben, akinek sikerült befurakodnia a VCSK (össz- oroszországi Rendkívüli Bi­zottság) kötelékébe, s akitől hamis nyomozói igazolványt szerzett. Reilly-Massino ettől kezdve már mint Sidney Georgievics Relinszkij, a pé- tervári VCSK bűnügyi nyomo­zója is bármikor nyugodtan igazolhatta magát. Ezzel a hamis igazolvány­nyal akkor jutott be a Kreml­be — a szovjet kormány idő­közben Moszkvába költözött, s árnyékként követte a kém is —, amikor akart, összeköt­tetést teremtett néhány áru­lóval, akik a Vörös Hadsereg NÚGRAD - 1979, április 20., péniek vezérkarának egyes titkait kezéhez juttatták. A hazaárulók persze nem Reilly mégoly vonzó egyénisé­géért cselekedtek, hanem pénzt — nem kis pénzt — vár­tak szolgálataik jutalmául. Az angol titkosszolgálat irányí­tásával működő szervezkedés céljaira több millió rubelt rej­tettek el Dagmara balett-tán­cosnő lakásán! A pénz azon­ban gyorsan fogyott, de Bruce Lockhart gondoskodott arról, hogy soha ne ürüljön ki a tit­kos kassza. Hogy miként sze­rezte? Emlékirataiban ő ma­ga írja le: „Számos olyan orosz (per­sze volt tőkés, birtokos, keres­kedő, bankár — A szerk.) akadt, akinek rejtett rubel­raktára volt. Ezek csak örül­tek annak, ha pénzüket egy londoni kifizetésre szóló köte­lezvény ellenében odaadhatták. Hogy minden gyanút elkerül­jünk, a rubeleket egy moszk­vai angol cég útján gyűjtöttük össze. Ez a cég tárgyalt az oro­szokkal, határozta meg az át­váltási árfolyamot, s adta át a londoni utalványt. Min­den egyes tranzakciónál hiva­talos garanciát adtunk, hogy as, angol cég jó a Londonban kifizetendő összegre. Az össze­szedett rubeleket az amerikai főkonzulátusra vitték. ahol azután átadták Hicksnek, aki viszont eljuttatta a megfelelő címzettnek”. Hicks, aki az amerikai fő­konzulátuson dolgozott — a brit titkosszolgálat tagja volt, Reilly , egyik alárendeltje. Reilly - így hát megfelelő anyagi fedezettel folytathatta üzelmeit. És ekkor úgy látta, elérkezett a cselekvés órája; a kezében összefutó összeeskü­vés részvevői készek aljas el­lenforradalmi akciójuk vég­rehajtására. 1918. június 21-én Pétervá- rott egy szociál forradalmár terrorista meggyilkolta az Obuhov-gyár munkásgyűlésé­ről távozó Volodarszkij saj­tóügyi népbiztost. Két héttel később az „előjátékot” az első és utolsó felvonásnak kellett követnie. Színhelyül a moszk­vai Nagy Színházat választot­ták. Itt ülésezett 1918. július 6­án az V. össz-oroszofszági Kongresszus. A páholyokban helyet foglaló szövetséges meg­figyelők sorában Bruce Lock­hart is úgy tett, mintha fe­szülten figyelné a vitát. Pedig ő az ajtót figyelte... Izgatottan várta Sidney George Reilly- Massino-Relinszkij megérke­zését. És a mesterkém belépett. Ám nem valami nagy maga- biztosság sugárzott sápadt ar­cáról, amikor Lockhart fülé- I hez hajolt. — Kudarc — sut­togta a mesterkém az alkonzul fülébe. — Az épület körül van véve a Vörös Hadsereg kato­náival... (Folytatjuk) Gyermekművészek GAWEDA a lengyel cser­készszövetség gyermek-mű­vészegyüttesének a neve, amelyet az ország határain túl is ismernek, így példá­ul a Szovjetunióban, Cseh­szlovákiában, vagy Dániában, ahol ennek a példájára ala­kul most gyermek-művész* együttes. De a GAWEDA meghódította Kubát és az USA-t is műsorával. Eredetileg tizenhármán kezdtek el bábozni szabad idejükben, vakációban a var­sói gyerekek közül. .Néhány év múlva már 300 tagú együttessé terebélyesedett a kis csoport, s bábjáték he­lyett egész estét betöltő szín­házi műsorral szórakoztat­ták nézőiket. * Uj — régi komédia Már úgy tűnt, hogy az olasz- országi archívumok és könyv- gyűjtemények, ahol a reneszánsz ragyogó korszaka remekeit’ őrzik, s amelyeket a kutatók már tel­jesen átböngésztek, már semmi újdonságot nem tartogatnak. A múlt évben azonban a velencei Szt. Márk Könyvtárban sikerült felfedezni egy. a XVI. század el­ső feléből származó, eddig még ismeretlen komédia kéziratát. A darabot Sienában írták. Cí­me: ,.Rabok”. Látszólag egy al­kotócsoport első komédiája. A szerzők a címlapon azt tiintették fel, hogv ez csupán a régi római víglátékíró. Plautus darabjának, a Foglyoknak a fordítása. Azon­ban a Rabok és a Foglyok mese­szövésének összevetésekor kide­rül. hogv teljesen önálló mű­ről van szó. új hősökkel. A tör­ténet nem a régi Rómában, ha­nem a szerző kkorabeli Olaszor­szágban játszódik. A színháztörténészeknek külö­nösen sok érdekességet kínál a darab abból a szempontból is, hogv a népi színjáték, a com- media deli’ arte egyik elődjénelfi számít.

Next

/
Thumbnails
Contents