Nógrád. 1979. március (35. évfolyam. 50-76. szám)
1979-03-11 / 59. szám
Kéaxülődé* a* orosngoa érleltemleire Kék Duna keringő ég Cershwin-sláger Zenészek iskolában Még egy hónapja sincs, hogy Salgótarjánban több mint száz úttörővezető részvételével megyei konferenciát rendeztek, s egy bő hónap múlva pedig Kecskeméten lesz az országos számvetés. E két jelentős fórum között beszélgettünk a napokban Kovács Tibor megyei úttörőelnökkel, Petik Erzsébet titkárral, Rá- zsó Istvánná küldöttel és Tu- rányi Istvánné Salgótarján város úttörőelnökével. Előbb a megyei úttörővezetői konferenciáról esett szó. Mint ismeretes, e fórumon az eltelt három év mozgalmi munkájának a mérlegét készítették el. Előzőén csaknem száz alsóbb szintű helyen ösz- szegezték a tapasztalatokat fogalmazták meg a további teendőket. Lényeges szervezeti változás történt a megyei konferencián: megszűnt a 39 fős úttörővezetői tanács, a tizenöt tagú megyei úttörőelnökség mellett kilenc szakbizottság Iát el tanácsadói tevékenységet. * Nógrádban jelenleg 25168 gyerek tagja az úttörőmozgalomnak. Mintegy nyolcszázan nem tudták teljesíteni a felvételhez szükséges követelményeket, amelyek egyébként korhoz és körülményekhez illők. A mozgalmon kívüliek aránylag magas száma az úttörővezetők alaposabb törődését, odafigyelését is szükségessé teszi. Ugyanakkor a 97 százalékos szervezettségi szint figyelemre méltó, hiszen például a KISZ országos átlaga igaz, különbözőbb körülmények között, nem éri el a negyvenszázalékos arányt semAz úttörővezetők egy nemrég végzett felmért» szerint meghaladja a 2200-at. Közülük nézzük előbb a csapatvezetőket, akik a megye 145 úttörőcsapatának élén állnak, s mindannyian pedagógusok. Vagyis, az úttörőcsapat és az iskola közötti kapcsolat meghatározó szerepét játszik. Az előbbi nemcsak az utóbbi alapjaira épül, hanem felhasználja az iskola nevelési eszközeit is, ugyanakkor visz- szahatva segíti is. A csupán oktatásra összpontosító iskolákban a mozgalom nehezen találja helyét; együttműködő társa csak a nevelésközpontú iskolának lehet. Tapasztalat, hogy sokszorosan „megtérül” a nevelőtestület bizalma azon iskolákban, amelyekben bevonják az úttörőcsapatot például a házirend készítésébe. Nagy részük jól látja el e feladatot a megerősödött úttörő- tanácsok segítségével. Pótlékban és órakedvezményben részesülnek a csapatvezetők, és résztvevői az úgynevezett iskolai négyszög- geknek, a megyeszékhely több általános iskoláját említhetnénk jó példaként, de kedvezőek a tapasztalatok Endre- falván, Kisterenyén, Balassagyarmaton is. Egyre több helyen ismerik föl az úttörő- mozgalomban rejlő lehetőségeket, s ezzel arányban növekszik a csapatvezetők erkölcsi és anyagi megbecsülése. Jelentős emellett az egyéniség, a személyi vonzerő, a mozgalmi elkötelezettség. Pádár Zoltán, Stein Pál, Pozsonyi Tiborné, Balogh Ferencné, Dénes Sándor, Krajnák Ti- bomé, a Pilbauer házaspár több éven át olyan tapasztalatra, tudásra tettek szert, amelyek az egész csapat munkájára pozitívan kihatnakA rajvezetők általában őszA szállodakirály halála Ma már Budapesten is van Hilton Szálló, így hát a Hilton név számunk» sem ismeretlen — inkább talán az lesz meglepő, hogy a világ csaknem valamennyi nagyvárosában található szállodák valóban egy létező, élő ember nevét viselik. Illetve: viselték, mert ez év első hetében 91 éves korában tüdő- gyulladásban meghalt. Nem sokkal halála előtt, karácsonykor — születésnapján — még dolgozott, részt vett a hatalmas szállodahálózat irányításában. A rendelkezésre álló legfrissebb adatok, amelyekre az amerikai lapok „Mr. Hotel” haláláról írva hivatkoznitud- tak, 1965-ből származnak: akkor már 19 országban 65 szállodája volt, amelyekben 40 ezer szoba várta a vendégeket az alkalmazottak száma szintén 40 ezer volt. Ezen kívül azonban az Egyesült Államokban 185 szálloda tartozott vállalatához, köztük a fogalomnak számító New York-i Waldorf-Astoria. Conrad Hilton 1919-ben kezdte: ekkor vette meg, ötezer dollárért az első szállodáját, a Texas állambeli Cis- cóban levő Mobleyt. Szenvedélye volt a szállodaipar — és nem utolsósorban a szállodaszerzés —: legnagyobb sikere, amely vitathatatlanul a hotelszakma első emberévé tette, a Waldorf-Astoria 1949- ben történt megvásárlása volt, pontosabban hárommillió dollárért ő lett a divatos szálloda tényleges irányítója. A Waldorf-Astoria Corporatonnel kapcsolatban már korábban is volt egy „nagy dobása” Hiltonnak, aki szerette azt mondogatni, hogy ő csak előbbre látott mint mások és jó időben kötött jó üzleteket: 1942- ben 22 500 dollárért félmillió dollár névértékű részvényt szerzett meg a Waldorf-Astoria Corporationtól (vagyis egy dollárért 4 és fél centet fizetett), majd később ezeket 412 000 dollárért adta elConrad Hilton másik titka az volt, hogy kiváló szálloda- igazgatókat állított vállalkozásai élére, ő maga pedig nem törődött a részletekkel. Hivatalosan igazgatótanácsi elnöke volt a Hilton Hotels Corpora- tionnek és a külföldi szállodákat kézben tartó Hilton In- ternationelnek, amely a Trans World Airlines Inc. légitársaságé volt, amellyel 1967-ben fúzionált. A két társaság szállodáinak értékét félmilliárd dollárra becsülik. ö maga Palm Springsben, Kaliforniában lakott, de volt ezenkívül egy 61 szobás háza Bel Airen, közel Santa Moni- cához. Katolikus volt és az ötvenes és hatvanas években baráti kapcsolatok fűzték a pápához, de számos államférfihoz is, köztük Eisenhower elnökhöz. Érdekes, hogy katolikus létére többször is megházasodott. Első két feleségétől, két híres színésznőtől, Gábor Zsázsától és Mary Bar- rontól állítólag azért vált el, mert jobban szerette a szakmáját, mint a családját. Három fia volt. egyikük, Conrad Nicholson Hilton Jr., aki Elizabeth Taylor első férje volt, 1969-ben szívrohamban meghalt„Mr. Hotel” halála az üzletmenetet aligha fogja befolyásolni, mert fia, Barron már amúgyis jó ideje az igazgatói testület vezetőjeként kézben tartotta a munka nagy részét. P G. P. Mai tcvóaiáutalunk 20.05: Napjaink Júliája. Rainer Bär rendező tv-filmje, amelyel 1977-ben Arany Prága díjjal tüntettek ki, először a múltba, a shakespeare-i világba viszi szereplőit. A halhatatlan szerelmesek, Rómeó és Júlia egymásratalálásá- val indulnak a filmkockák, hogy aztán váratlanul a Jelenbe ugorjának. A nagyonís reális mába; a berlini magasvasút két ellentétes irányból közlekedő szerelvényére. A két vonat ugyanazon a állomáson áll meg és a két halhatatlan, örökéletű szerelmes megpillantja egymást. Igaz, néhány évszázad késéssel. A rendező azonban bizonyítja: hiába múlnak el évszázadok, a téma és a szerelem örök. tályfŐnökök. Ez jó azért, mert kellően ismerik a gyerekeket, gyakran együtt vannak, hátrány viszont abban az esetben, ha az Illető nem alkalmas a mozgalmi munkára, és kényszerből végzi, esetleg hosszú éveken át. Mégis, ritkább ez utóbbi eset, hiszen, ha valaki a pedagógushiva- tással köti össze az életét, ez tulajdonképpen a mozgalmi munkában is „tetten érhető”. Ahogyan beszélgetésünk résztvevői hangsúlyozták: a pedagógus számára nem az úttörővezetői munka a kötelező, hanem az, hogy mint nevelő segítse az úttörőmunkát; többségük szívesen tesz eleget ennek, s szívesen végzi a raj- vezetői teendőket. ♦ Lényeges még szólnunk a KISZ-úttörő kapcsolatról, amely gyakran elhangzott a különböző konferenciákon. A két szövetség közös feladata a tartalmi-politikai egység megteremtése, az összehangolt tervezőmunka, az irányításban részt vevő KISZ-es iüvezetők tevékenysége. Helyesen értelmezett KISZ-irányítás nem gyámkodást, ellenőrzést jelent, hanem a közös rendezvényeket, munkaakciókat, a kölcsönös képviseletet, a közös tervezést. A megye 145 úttörőcsapatának 226 KISZ- szervezettel van kapcsolata. Ennek ápolásában jelentős szerep hárul az ifivezetőkre, akik tulajdonképpen nevelői feladatokat látnak el. Mi ösztönzi őket erre a munkára? Elsősorban a gyermekek iránt érzett őszinte szeretet, az „ösztönös” pedagógiai érzék- A megyében 710 ifivezető dolgozik, közel egynegyedük munkásfiatal. A KISZ-életre való felkészítésben, a mozgalom megismertetésében meghatározóak lehetnek. Azonban nem csak az iskolának és az úttörőmozgalomnak vannak olyan lehetőségei, amelyekkel a gyerekek helyes nevelése megoldható, •hanem a családoknak is. Ennek a hármas kapcsolatnak a kialakítására már korábban történtek lépések, mint például az Egy család — egy őrs az Egy család — egy iskola mozgalmak. Tartalmi fejlesztésűk szükségeltetik. Az úttörőmunka feladatai között, a politikai és társadalmi jelleg mellett nem kevésbé fontos a gyermekszervezeti jelleg erősítése is. És itt, az eszközök közül „beváltként” lehet említeni a játékosságot, Gorkij szavaival: „A játék a gyermekek útja, annak a világnak a megismeréséhez, amelyikben élnek, s amelyet megváltoztatni hivatottak.” A megyei úttörővezető konferencián mondotta Kovács Tibor ezeket a szavakat: — Mi, úttörvezetők, akiket mindennap megérint a csodálatos gyermekkor varázsütése, nem tehetünk mást, mint hogy őrizzük, védjük mindazt, ami a gyermekekben szép és tiszta . . . Aki kívülre- keszti magát a játékon, s abban mindössze indítósípjával vesz részt, a gyermekek ragaszkodásától, szeretetétől fosztja meg magátT. L. A „vendéglátós” muzsika közismerten nem a zene non plus utrája. A zeneesztéták többnyire említés nélkül hagyják, megfeledkezve arról, hogy sok-sok ember számára szinte kizárólagosan a zenét jelenti. Kevesen tudják értékelni a szórakoztatózenészek munkáját, minduntalan esztétikai érvekkel hozakodnak elő, ha egy-egy presszózongorista, vagy dobos produkcióját kell értékelni. Pedig nem mindig a művészi teljesítményen fordul meg a dolog. Lukács György szavaival: „...nagyon sok minden, ami műalkotásként, művészi teljesítményként stb. fölötte problematikusnak, teljesen negatívnak tűnik, az élet közvetlen összefüggésében gyakran teljesen más hangsúlyt kap; esztétikai szempontból teljesen értéktelen lehet, miközben továbbra is előmozdítja egyes emberek, sőt egész embercsoportok életét”. Az Országos Szórakoztatózenei Központ nógrádi kirendeltségének vezetője, Deák Pálné mutatott be a nemrégiben indult stúdió tanárainak: Holenda Pálnak és Faragó Antalnak. — Mi a stúdió célja? — Közvetlen célja a vizsgára való előkészítés. Az OSZK központi stúdiójában évente lehet vizsgázni, ahol a jelentkezők A, B, és C -kategóriájú „jogosítványt” kaphatnak. Közvetett célja pedig az, hogy ennek a gyakran lenézett, hamisan értékelt „műfajnak” rangot adjunk. Rangot pedig csakis a tudás adhat. Hogy miféle tudás? Nem könnyű válaszolni, mert gondoljunk csak arra, hogy milyen változatos egy rutinos, jól képzett zongorista repertoárja. A Kék Duna keringőtői a futó, divatos slágerekig, Gershwin invenciózus dallamaitól az operettig sokféle zenét kell játszani- Ördögi technika nem szükségeltetik, inkább stílusérzék. — És tudatosság! — szól közbe Faragó Antal dobtanár. — Elképzelhetőnek tartom, hogy egy népszerű dobos, akit a közönség szeret, fölöslegesnek tartja a stúdiót, megfordul a fejében, hogy minek neki pontozott tizenhatodok- kal és egyebekkel foglalkozni, amikor a vendég úgysem törődik ilyesmikkel. A vendég szórakozni akar. Bizonyos igazság persze van ebben. Közismert, hogy ezen a pályán a legtöbben ösztönösen muzsikálnak, mégis azt mondom, sőt meggyőződésem, hogy az autodidakták csak egy bizonyos pontig juthatnak el. Tudatosság nélkül nem lehet fejlődni. Ha a tanítvány felismeri, hogy a biztos kottaolvasás segíti mindennapi munkájában, tanul, s nem lesz neki unalmas az etűdöket gyarádban is olyan tanítványom, aki elemi hangszertudással sem rendelkezik. Megtanítsam zongorázni? Ellentmondásnak tűnik, de igaz: az OSZK stúdióiba csak azoknak érdemes járni, akik már tudnak a hangszeren játszani... Közben megérkeztek a „tanítványok” a Somoskőújfalui művelődési házba. Mátyus Imre igazgató ideális feltételeket teremtett a tanulásra. Két terem, zongora és dobfelszerelés áll az OSZK rendelkezésére. — Harmincán jelentkeztek — dicsekszik Deák Pál né —, egy-két sajnálatos kivételtől eltekintve mindenki, aki számít a szakmában- Kezdő is akad közöttük. Szilágyi Péter gimnazista. — Negyedikes vagyok. A „Deréxög” (!) együttesben orgonálok, orgonálgatok . . Az érettségi után mezőgazda- sági főiskolára szeretnék jutni, mert úgy gondolom, kell egy biztos szakma a zene mellett. — A szórakoztatózenészi pályát nem tartja „komoly” foglalkozásnak? — Dehogynem.. Csak én még igen messze vagyok a profiktól. Egyelőre nem sok babér teremne számomra a zenészi pályán- Ha az iskola mellett lesz időm és energiám zenélni, lehet, hogy egyszer felcsapok hivatásosnak . . . (sárközi) Gondoskodás az öregekről A Német Demokratikus Köztársaságban élő 17 milliónyi lakosság nyugodt életéhez, biztonságához nem csupán az járul hozzá, hogy biztosított számukra a munkahely, valóság a nők egyenjogúsága, azonos képzési lehetőség áll mindenki előtt, s gondoskodnak róluk betegség, vagy rokkantság esetén. Mindehhez hozzátartozik az öregekről való gondoskodás is. Az NDK-ban ma 100 keresőképes emberre 32 nyugdíjas jut- A szocialista állam az egységes társadalombiztosítási rendszeren belül kialakította a nyugdíjasok ellátásának jól áttekinthető rendszerét. Évről évre nagyobb összeget fordítanak a társadalombiztosítás céljaira, és a nyugellátásra is. Az életszínvonal emelése, az alacsony és stabil árak lehetővé teszik a nyugdíjasok jó megélhetését. Emellett számos kedvezmény jár nekik. A nyugdíjasotthonokban, amelyeket az állam tart fenn, csekély díjért, havi 105 márkáért kapnak szállást, ellátást, gondozást az öregek, miközben a nyugdíj átlagos havi összege 300 márka. Ugyanakkor működnek nyugdíjasházak, ahol önálló lakásuk van a nyugdíjasoknak. Az új lakónegyedek épületblokkjainak a földszintjén ugyancsak kijelölnek nyugdíjaslakásokat, azoknak az idős kordák nak, akik szeretnének nem saját kortársáik, hanem fiatalok környezetében élni. Nem csupán az állam segíti azonban ezeket az idős embereket. Az NDK-ban magától értetődő, hogy az egész társadalom támogassa az öregeket, a segítségre szorulókat. Társadalmi munkában például szomszéd-segélyszolgálatot, házi beteggondozást szerveznek, felkeresik a magányos öregeket. Az arra rászorulóknak ingyenes ebédet biztosítanak, a magányosok számára kultúresteket rendeznek- Ebben a társadalmi munkában részt vesznek az üzemek is. Egykori dolgozóikról nem feledkeznek el, az esetleges anyagi segítségen túl azonban sokkal nagyobb jelentőségű az a gondoskodásuk, hogy állandó kapcsolat tartásával bevonják őket az üzem életébe. Színek, érdekességek korolni. — Ha már a stüusérzéket szóba hoztam — mondja Holenda Pál —, érdemes elmondani, hogy a mi munkánknak nincsen kialakult metodikája, mint ahogy a stílust is nehezen lehetne pontos szabályokba foglalni. Biztos alapokkal rendelkező zongoristáknak rendszerint harmóniai kérdésekről beszélek, a hangszeren pedig igyekszem megmutatni a helyes dallamvezetést- Minden tanítvánnyal külön foglalkozom. Őszintén szólva: ez a lehetőség, hogy egyszerre csak egyetlen tanítvány van a teremben, nem úgy, mint egy „rendes” iskolában, ahol a legkülönfélébb képességű diákok kerülnek össze, rendkívül vonzó számomra, még akkor is, ha olykor lehetetlen feladatokra kell vállalkoznom. Például akad NógA Baku környékén levő Nyeftyanije Kamnyiban, ezen a parttól távol, a nyílt tengeren kialakított, egyedülálló olajtelepen megkezdődött az olajbogyó-, citrom-, narancs- és almaszüret, szedik már a babérlevelet is. Mindezeket a növényeket a 12 méterre a Kaspi-tenger fölé emelkedő fém cölöphidakon elhelyezett dézsákban, a partról hozott földben termesztették. * 1978 végén megszületett az örmény főváros egymilliomo- dik lakosa. Magában a köztársaságban most 3 millió ember él. A szovjethatalom évei alatt Jerevánnak, ennek a nagy ipari, tudományos és kulturális központnak a lakossága majdnem negyvenszeresére nőtt. A város ipari üzemei jelenleg két nap alatt annyi terméket állítanak elő, amennyi ? forradalom előtti Örményország összes üzeméből egy év alatt került ki. * A szovjet tengermellék térképén új pont jelent meg. Az irdatlan Usszuri-tajg in, Ve- nyij Pereval település közelében, a „Primorszkleszsztroj” Tröszt építői átadták rendeltetésüknek Szobolinij település üzemi és szolgáltatóépületeinek komplexumát- Hatalmas faipari gazdaság létesül itt, amelynek első részlege évente 150 ezer köbméter gömbfát termel majd. A kellemes tavaszi napsütés kicsalogatja a kicsinyeket a salgótarjáni Gorkij-telepi bölcsőde udvarára. —kj—
