Nógrád. 1979. március (35. évfolyam. 50-76. szám)

1979-03-10 / 58. szám

Utazás ’79 Palócföld képviseletében Beatrice szerepében Ljudmilla Vlaszova a Sok hűhó semmiért című balettben Földgömb a hátizsákban. — Budapest-szerte találkozhat­nak a látogatók, az „Utazás ’79” nemzetközi turisztikai ki­állítás plakátjával. S. aki en­gedve a plakát csábításának, felkereste a Néprajzi Múzeum — Kossuth Lajos téren álló — impozáns épületét, az már bizonyára saját hátizsákját készíti elő, hogy a közeljövő­ben ismét útrakeljen, vala­mely — a kiállításos kiválasz­tott ,— útvonalon. A Néprajzi Múzeum és az Országos Idegenforgalmi Hi­vatal második alkalommal rendezte meg a turisztikai ki­állítást, számos külföldi légi- társaság és természetesen a hazai utazási irodák, idegen- forgalmi hivatalok közremű­ködésével. Az egykori Kúria — Ha- uszmann Lajos tervezte — palotájában, már az első na­pokban több érdeklődő for­dult meg, mint a tavalyi ki­állításon összesen. Ez is bizo­nyítja, hogy tovább nőtt az utazást, turizmust kedvelők tábora, melyhez nem kismér­tékben járult hozzá az utazási körülmények javulása, az utazási irodák bővülő válasz­téka. Az első emeleti kiállítóhe­lyiségekben külföldi, lenn a földszinten hazai tájak színes fényképei köszöntik a vendé­geket. A tablók mellett pros­pektusok, térképek „kínálják magukat”, s ha valakinek kedve szottvan. a Lotz. Károly freskóival díszített előcsarnok pavilonjaiban, máris befizet­het valamelvik útra. az uta­zási irodák képviselőinél. Ér­demes, hiszen a február 23. és március 11. között nyitva tartó kiállítás alatt számos kedvezményben részesülhet* nek, akik a helyszínen jelent­keznek egyes utakra. A turisztika népszerűsítését szolgálják azok a vetélkedők is. melyeken értékes díjakat — útikönyveket. esetenként társasutazásokat — nyerhetnek a játékosok. A különtermek­ben film- és diavetítések, úti­könyv- és népművészeti ter­mékek árusítással egybekötött kiállítása gazdagítja a prog­ramot. A „vásári” forgatagban ne­hezen találjuk meg a Nógrád megyei Idegenforgalmi Hiva­tal munkatársát, aki matyó­ruhát viselő miskolci kolléga­nőjével képviseli az észak­magyarországi tájegységet. A Heves megyeiek úgy látszik, a „Jó bornak nem kell cégér.” alapon maradtak távol a ki­állításról. Igaz. anyagot bőven küldtek, s a kiállítás rénde- zői is előnyben részesítették az egri, Eser környéki színes fotókat. Mindenesetre elgon­dolkodtató. hogy Nógrád me­gvét mindössze két tabló — a hollókői várról és a salgó­tarjáni Karancs Szállóról ké­szült fénykép — reprezentál­ja, s bizony egyik sem nevez­hető „friss” felvételnek. — Tavaly valamivel kedve­zőbb volt a Nógrád megyei anvag elhelyezése, de azért nem panaszkodunk. Ha végig­nézi a vendégkönyvet, kide­rül, hogy így is nagy sikerünk van! — mondja dr. Szittner Andrásné, a Nógrád megyei hivatal munkatársa. A vendégkönyv helyett azonban elsőként az asztalán levő fotóalbumot lapozom át. — A fotóalbum saját ötlet. A színes MTI-fotókat magam válogattam és állítottam ösz- sze. Ez az egyik leghatásosabb formája a propagandának. Az albumon kívül számos pros­pektust hoztam magammal, és egy — ugyancsak saját szer­kesztésű — megyei túraaján­latokat tartalmazó kiadványt. — Véleménye szerint, mennyiben segíti a megyei idegenforgalom növekedését ez a kiállítás? — Az eredmény várhatóan már a szezonban mérhető lesz. — A látogatók többsége ugyancsak végigrohanja a termeket, de akadnak, akik komolyan érdeklődnek a lát­nivalók iránt. Tanárok, ide­genvezetők keresnek fel ben­nünket, akik konkrét javasla­tokat kérnek. A szóbeli tájé­koztatásnak ilyenkor rendkí­vül fontos szerepe van. — A kiállításon nyüzsögnek a gyerekek, akik többnyire csak a színes prospektusokat gyűjtögetik össze... — Igen. Már az első órákban „megszálltak” minket o gye­rekek, ezért a kiadványok egy részét nem is tesszük ki. De, az „igazi” turistákat nem nehéz felismerni, őket kéz­séggel világosítjuk fel me­gyénk idegenforgalmi látniva-. lóiról. Ami pedig a gyereke­ket illeti, maholnap ők veszik vállukra a hátizsákot. Hosszas beszélgetésre nincs idő. Üjabb látogatók érkez­nek és a vendégkönyvbe újabb mondat kerül: „Vi­szontlátásra Nógrád megyé­ben !” —tér A világon mindenütt így nevezik a Moszkvai Nagy Színház balett-társulatát — amelyet most március 8-tól hazánkban Budapesten és Győrött láthatunk vendégül. Két új művet mutatnak be — Espaj: Angara és Hrennyikov: Sok hűhó semmiért című ba­lettjét. Espaj Angarája mai témájú alkotás. Címében az Angara folyót idézi, amely aktív szereplője a balettnak. A folyóval szorosan összefügg a hősök élete, szerelmük, mun­kájuk, haláluk. A szövegkönyv némi változtatással Arbuzov drámáját, az Irkutszki törté­netet követi. Hrennyikov már évtizedekkel ezelőtt foglalko­zott a Sok hűhó semmiért cí­mű Shakespeare-vígjátékkal. Az érett mester most igazi vígjátékot, balettkomédiát írt a Shakespeare-műre. A két balettet Budapesten az Operaházban láthatja a közönség márciusi 8, 9, 10, 11, 13 és 14-én, Győrött március 16 és 17-én lép fel a társulat a Hattyúk tava, a Don Quijo­te és a Spartacus című balet­tek részleteivel. A moszkvai balett méltán híres az egész világon. Lopu- hov a legrégibb szovjet balett­mester írta könyvében, hogy a moszkvai balettben az orosz nemzeti jellem ereje, az orosz színpadi művészet nagysága nyilvánul meg. S valóban a 203. évadát töltő Moszkvai Nagy Színház történelmi je­lentőségű balettegyüttest mondhat magáénak. A balett­társulat ereje abban rejlik, hogy nem csak megőrzi, de megújítja és továbbfejleszti hagyományait. Történelmének két évszázada alatt 170 balet­tet vittek színre a Nagy Szín­házban. S olyan nagy balett­művészeket adott e színház a világnak, mint M. Szemjo- nova, G. Ulanova, A. Messze- rer. Aki Moszkvában jár a Nagy 1 Színházba is el akar menni. Ez természetes, hiszen a szín­ház híre, neve, művészi él­ményt adó előadásai vonzzák a moszkvaiakat és a külföl­dieket egyaránt. Most néhány estére hozzánk is elhozták ezt a színházi varázst. A Szovjetunióról — a Szovjetunióból Mai te ve aj átitatunk Versenyben rádiósaink Egerben folytatják A napokban Pásztón tartot­tak meg a középiskolások melyei Szovjetunió-vetélkedő­jenek egyik területi döntőjét. A vendéglátó iskola a pásztói Mikszáth Kálmán Gimnázium volt — a vetélkedő hét csapa­tot és az érdeklődő közönséget a Lovász József járási Művelő­dési Központ színháztermében fogadták. A négyfős csapa­tok között a helyiek mellett a kisterenyei gimnázium, a salgótarjáni Bolyai Gimnázi­um, a salgótarjáni Madách Gimnázium és Szakközépisko­la, az ugyancsak salgótarjáni egészségügyi szakközépiskola és 211-es ISZI, valamint a nag'ybátonyi 209-es ISZI diák­jai képviseltették magukat. Nehéz dolog érdekessé, tar­talmassá tenni egy ilyen ve­télkedőt — a versenyzők és a közönség számára egyaránt —, hiszen vannak írásbeli fela­datok, gyakran a villámkérdé­sek zavarták volna a felké- szülés.t, máskor a zsűri érté­kelő munkája idején minden­ki bekapcsolódhatott a játék­ba. De Kocsis József megyei orosz középiskolai szakfel­ügyelőnek — aki a kezdettől, ötödik éve vezeti a vetélke­dőket — ez nem okozott .prob­lémát. A játékos ismeretter­jesztés, az aktivizálás útját járva tucat csokoládé gazdára talált, miközben peregtek a kérdések történelemről, iro­dalomról, politikáról, sportról, művészetről, gazdaságról. Ez­alatt haladt a verseny hét fordulója is előre — itt-ott nagyobb kiugrásokkal, ragyo­gó szólókkal, de általában egyenletes teljesítménnyel a mezőny első 3—4 csapata kö­zött. Félidőben még fej-fej mellett tartott egymás mellett a Madách, az egészségügyi, a Bolyai és Kísterenye gárdája. A szünet utáni percekben a zsűri, a versenyzők és a né­zők, hallgatóság számára egy­aránt kellemes meglepetésként a játékvezető orosz népzene kíséretében bemutatta a Pjatnyitckij együttesről ké­szült színes diasorozatot — ezután folytatódott a munka. A madáchos lányoknak meleg perceket szerzett a sporthoz fűződő forduló — aztán a két utolsó, villámkérdésekből álló sorozat mégis meghozta a győzelmet 53 ponttal, ök a balassagyarmati Szántó Ko­vács János Szakközépiskola mellett a továbbjutók az egri területi döntőre. Másodikok a kisterenyeiek, harmadikok a salgótarjáni egészségügyi szak­középiskolások lettek. Az eredményhirdetés előtt már nyilvánvaló lett az első hely sorsa, a szerzett pontokat barKi összeadhatta. Lakatos Gezané felkészítő tanártól a csapat összetételéről érdeklőd­tem. — Pádár Éva tavaly is in­dult, akkor második helyet ér­tek e! Az utolsó két forduló­ban remeklő Baráth Márta, a villámkérdések mestere, jól szerepeit Varga Gabriella és Szilágyi ' Katalin is. Az idei vetélkedő nehezebb volt az előzőnél: akkor hat hónap anyagából kellett készülni, most egész éves folyóirat­anyagból. No, és amellett ott­honosnak lenni a szovjet, az orosz kultúra, történelem te­rületein. Folytatni kell a ké­szülést ha sikert akarnak el­érni Egerben! A lányok versenyasztalánál középen trónol a kabala, ők pedig az ajándékba kapott könyvutalványok elismervénye- it töltögetik. Feloldódott a feszültség, jókedvűen, egymást kiegészítve mondják el a fel­készülés rövid történetét. — Kati néni szigorúan tar­totta az iramot, rengeteget segített a készülésben... Ne­gyedikesek vagyunk, az isko­lai döntőt elég fölényesén nyertük, itt már nehezebb volt, aztán pái hét múlva jön Eger. . . Az iskolai fordulóban „reszortokat” jelöltünk ki, té­mafelelősök voltak, mostanra lapszámokért voltunk felelő­sek — persze, emellett mind­egyiket elolvastuk. Egy hó­napja szinte mindennap ta­lálkoztunk, beszélgettünk er­ről. A lapszámokon túl — amelyeknek nagy ismeret- anyaga, sok érdekes cikke van — a Szovjetunióról több for­rásból is gyűlnek az infor­mációink, figyelünk ezekre a dolgokra. Megéri jól felké­szülni ezekre a vetélkedőkre — izgalommal, örömmel, él­ményekkel jár és többet tu­dunk meg. Egerben folytat­juk! G. K. M. 4 NÓGRÁD — 1979. március 10., szombat j 16.10: CIMBORA A gyerekeknek készülő mű­vészeti magazinban ezúttal Móra Ferencről emlékezünk elsősorban — mondja a mű­sor szerkesztője, Szabó Márta. — Egy század eleji látoga­tásra vállalkozunk a Szegedi Napló szerkesztőségében, hogy közelebbről ismerkedjünk meg az íróval. Móra Ferenc­cel és szerkesztőtársaival, va­lamint Pósa Lajossal. Tanúi lehetünk egy mulatságos tör­ténetnek, amely Mikszáth Kálmán íróasztala körül bo­nyolódik. Beletekinthetünk egy másik erdekes históriába is: miképpen írt Móra emléke­zetből gyászbeszédet Pósa ha­lálára. Említést teszünk a kitűnő szegedi író számtalan álnevéről is. A Kaláka együt­tes megzenésített Móra-vers- sel szerepel. A műsorban he­lyet kap Ágh István költővel készült riportunk. Végezetül pedig táncfeldodgozást láthat- 1 nak, valamint a „Cirkusz a j porondon” című összeállítá- ! sunkból kapnak ízelítőt. A Tanácsköztársaság 60. évfordulója alkalmából az MHSZ Szolnok megyei veze­tősége rádióamatőr-forgalma­zási versenyt hirdetett szom­batra és vasárnapra. Ma az URH, holnap a rövidhullámú készülékek dolgoznak. Tör­ténelmi szerepére tekintettel a versenyszabályok értelmé­ben a Miskolccal és Salgótar­jánnal, illetve az e városok köreihez tartozó amatőrökkel létesített kapcsolat többszö­rös pontot ér. Ezért a me­gyénkben amatőrök nagy for­galomra számíthatnak. A Ka­rancs tetején, a salgótarjáni városi, a gépipari szakközép­iskolai, a szakmunkásképző intézeti rádiósklubokban, s az otthoni állomások mellett készen várják a jelentkezése­ket. Az ÉLGÉP pásztói köre, az üzem üdülőjéből a me­gye egyetlen autóból való forgalmazási engedéllyel ren­delkező amatőrje a Kékes­tetőről sugározza majd szét a hívójeleket. A BÉKESSÉG KORA. Magya­rul beszélő olasz film. (14 éven felüli­eknek 1) Március 10. — szombat — 20.55 h. — 2. műsor!) Uttörőzenekari találkozó az új zeneiskolában Egy-egy új épületnek nem­csak a benne élők, dolgozók örülnek, de az egész közösség is gyarapszik. A televízióban ország-világ láthatta, milyen külsőre is szép épületet ve­hettek nemrég birtokba a salgótarjáni zeneiskola neve­lői. Az évek óta nehéz körül­mények között is eredménye­sen dolgozó művész-tanarok végre méltó környezetben ne­velhetik a jövendő művészeit, hangverseny-látogatóit. Ám a megjavult helyzet kötelez is. Az eddiginél is színesebb, eredményesebb tevékenységre számít a város, a megye: új zenei centrum szülessék. Ér­zik ezt az intézmény vezetői, pedagógusai is. Ezért vállal­ták a megnyitás után nem­sokkal, hogy otthont nyújtsa­nak az úttörőzenekarok me­gyei seregszemléjének. Kovács Tibor megyei úttö­rőelnök bevezető szavai után előbb a zeneiskolák legjobb kamaracsoportjait hallhattuk Becze Lnjosné, Gerley And­rás, Koplányi Mihály, Móri Péterné és Szüts Pál betaní­tásában, majd a zenekarok következtek. Elsőként a ba­lassagyarmati Rózsavölgyi Márk Zeneiskola vonószeneka­ra Réti Zoltán vezetésével. A zsűri munkájukat ezüst okle­véllel jutalmazta, csakúgy, mint a hangverseny végén szerepelt salgótarjáni úttörő­házi fúvószenekart (karnagy Tarják Vilmos). Virág László vezényletével másodikként szerepelt a salgótarjáni úttö­rőház vonószenekara, mely arany oklevelet kapott. A sal­gótarjáni zeneiskola fuvolaze­nekara (szervezője Szvoren András) ezúttal bronz okle­velet szerzett. A sikeres hangverseny után a zeneiskolák tanárai és a zsűri (Váczi Károly zongora­Szakmákról Nógrád megye mindegyik keskea'yfilmes mozijában ezek­ben a napokban kísérőműso­rok, kisfilmek között feltűn- [ nek a különböző építőipari pá­lyákat ajánló és a leányok pá­lyaválasztását segítő kisfilmek. A megyei moziüzemi vállalat és a pályaválasztási tanácsadó intézet megegyezése alapján ezekkel a központilag elkészült művész, zsürielnök, Lengyel Endre gordonkaművész és Rc- pásy Györgyi hegedűművész, a budapesti Bartók Béla Ze­neművészeti Szakközépiskola igazgatója, illetve tanár.“) ér­tékeléssel egybekötött baráti beszélgetésen vettek részt. Itt szólt Váczi Károly ze- neéletünknek olyan gondjai­ról mely nem csak Nógrád megyében jelentkezik, de a zenekari találkozón is meg­mutatkozott: az egyéni hang­szertanulás idő előtti abbaha­gyásáról az amatőr mozgalom­ban, a tanulók beszűkített „ráállása” a választott élet­pálya tantárgyaira, s egy olyanfajta szabad hét végéra épülő társadalmi életvitel, mely a mindennapos gyakor­lást igénylő hangszertanulás­sal ma még össze nem egyez­tethető problémát , jelent. De gond az is, hogy az úttörő- mozgalomban nem mindenki látja át az amatőr társasze­nélés közösségformáló erejét, nem mindenütt fogadják el teljes értékű kulturális-moz­galmi munkának a zenekari próbára járást, s ezért szinte lehetetlen a' zeneiskolai zene­karok összetartása. E részben objektív okok mellett csak szerényebb igényekkel lehet fellépni, s az alacsonyabb szinthez mérve a zenekari találkozó színvonala országos­hoz viszonyítva is kielégítő. Amikor örömmel leírjuk, hogy az országos zenekari ta­lálkozóra a salgótarjáni úttö­rőház fúvós- és vonószeneka­ra is eljutott, szeretnénk fel­hívni a fenti gondokra az il­letékesek figyelmét. A közös cél — a sokoldalúan fejlett ember nevelése, művelése te­rén várjuk a mozgalmi veze­tés aktívabb és főként haté­konyabb együttműködését. Ember Csaba a mozikban rövidfilmekkel a mozilátogatő fiataloknak és nem utolsósor­ban a pályaválasztás előtt ál­lók szüleinek szeretnének ala­posabb tájékoztatást nyújtani az ács-állványozó, a kőműves, a csőhálózat- és berendezéssze­relő szakmákról, az egészség- ügyi és ezenkívül számos lá­nyoknak ajánlható foglalkozás­ról. i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents