Nógrád. 1979. március (35. évfolyam. 50-76. szám)
1979-03-10 / 58. szám
K ezdjük egy sok évszázados balladisztikus történettel. Szegner Matyi bácsi — akiről azt tartják a berke- nyeiek, hogy jól ismeri a község történetét — meséli csupa derűvel a hangjában, hogy amikor Berkenyére betelepedtek a német ajkúak, a szomszédos szlovák nyelvűek kezdetben nem nézték őket jó szemmel. „Amit a berkenyéi telepesek egyik nap felépítettek, azt a szomszédék reggelre lerombolták. De azért, csak felépültek a házak...” Fel- és újjáépültek az utóbbi esztendőkben. Berkenye ma még sok zugában, házformájában, részletében, udvarházaiban megmutatja a régit: itt egy hagyományos baromfi- udvar, ott egy népi díszítőkedvet megörökítő kapudísz, amelyen vasgalambok repülnek egymás felé, amott meg egy nyá- rikonyha-formájában is az egykori gazdasági épületre emlékeztető téglaház. Szegner Mátyásnál például két pár erős ló volt valamikor. Amikor már nem tartott igavonókat — elment utánuk. Matyi bácsi váci építkezéseken fuvarozott, mert a lovakat talán mindennél jobban szerette. „Most is dolgozom, majd hetvenévesen, de már csak itt a szomszédban, a paszománygyárban vagyok éjjeliőr”. A berkenyéi Kossuth utca legelső házában is paszománygyári nyugdíjas köszönt ránk. Shmidt Antal szabó kisiparosból lett paszománygyári anyagmozgató, onnan ment nyugdíjba, de az egyik gyereke, a lánya itt, helyben, tovább viszi a szabóipart. „Nem igen varratnak az emberek, nehéz is versenyezni az egyre javuló konfekcióval” — vélekedik Tóni bácsi, a tízegynéhány évvel ezelőtt idetelepített és azóta sokat fejlődött „zsinórgyár” egyik (talán legelső) nyugdíjasa. „Litzenfabrik” — ez áll a magyar felirat mellett a berkenyéi gyártelep homlokán, amit talán zsinórgyárnak lehetne fordítani. Meghatározó szerep jutott Berkenye életében, jövőjében ennek a telepnek. A Paszomány-, Csipke-és Függönygyár berkenyéi telepén negyvenhetén dolgoznak, ahogy Szalai Zoltánná telepvezetővel és helyettesével, a Csömörről naponta „bejáró” Ruzsinák Pállal összeszámoljuk. Férfiember alig jut egy-egy műszakra, mert három műszakban dolgoznak itt a gépek. Aki megfordult már a hazai textilipar egy-másik fellegvárában, Győrben, Sopronban a hasonló üzemekben, láthatja — nincs különbség a gépek, berendezések tekintetében a kis és nagy hely között. A berkenyéi asszonyok — Nógrádi Józsefné, German Jánosné és társaik — a szintetikus szálú függönyöket a legmodernebbnek ismert nyugatnémet Mayer-gépeken szövik. A korszerű textilipari körülmények nyomán a berkenyeiek ebben, az évben már mintegy 4,2 millió forint (!) értékű terméket állítanak elő — vagyis majdnem egymilliós termelési értéket személyenként. Éppen ezért lenne indokolt, sokszorosan is, hogy a régi gond — az alsós iskolások napközije — mielőbb feloldódna. Az asszonyoknak ez a legnagyobb gondjuk, hiszen nem minden tekintetben megfelelő az, ahogy a gyerekeiket el tudják helyezni, mialatt ők dolgoznak. A nógrádi szék- helyközségben most az óvodaépítés van soron, ez Berkenyén már megoldódott. Az asszonyok dicsérik a helyi óvodát, örülnek neki, de a napközi nagyon hiányzik. D élután megtelik emberrel, főként fiatallal a berkenye! főutca. Beérkezett a busz, hazajöttek a lányok, legények a váci üzemekből, az iskolákból. Népes csoport vár fejszésen, szerszámosan az erdészet kocsijára. Ök nógrádiak. A berkenyéi erdőt „hozzák rendbe”. Hát nógrádiaknak kell a berkenyéi erdőben rendet csinálni? A Válasz Matyi bácsi történetére is válasz: „Házasságban élünk berkenyeiek, nógrádiak. Mi vagyunk a menyasszony, Berkenye a vőlegény”. Jót nevet mindenki. r'"UH iil'lPSP1 ■ 1 V. ; ||| ( .1 f itt' ! udL lé ' I:i , **'"**!» ||ilfÍij||(lÍiiHN|(||||)tÍiiL ;iji';i • , *** Ifi mk A JE 1 iliiiiii!'!1 í | ifi ''jfääm * i ifi II Éli ‘■■WB ; iíli,!i J *------------------------------------------1 Szöveg: T. Pataki László Képek: Kulcsár József
