Nógrád. 1979. március (35. évfolyam. 50-76. szám)
1979-03-10 / 58. szám
Meglrérdeaffilc a salgótarjáni síküvefferárban Miképp teljesíthetők az idei feladatok? Az idén friss szellemű munkát vár az ország mindenkitől — mondta Dági Sándor építő-fönntartó részlegvezetőhelyettes — ésszerűbb, hatékonyabb. minden lehetőséget kihasználó, gazdaságos munkát! Nekünk az a feladatunk, hogy a termeléshez üzemképes gépeket, berendezéseket adjunk. A hibákat gyorsan elhárítsuk. minél kisebb legyen az állásidő. A termelésben dolgozók is többet tehetnének evégett, a berendezések rendeltetésszerű üzemeltetésében. Ehhez nem csak munkaszeretet kell, hanem szakértelem és olyan tulajdonosi magatartás, amilyen otthon érvényesül. Nálunk a két kemenceátépítés miatt tavaly kevés volt a folyamatos karbantartás. Most az elmaradt munkákat kell pótolnunk úgy, hogy az állóeszköz-fenntartási költség ne növekedjék. Meghatározó a Zagyva III. üzem melegjavítása, amit gyorsan és jól kell elkészíteni. S itt van már a síküveg-feldolgozó üzem technológiai szerelése, amelyet szintén a mi szakembereink csinálnak. Kovács Péter műszaki osztályvezető: — Az idén a fő fejlesztési feladatunk a Z. Illőn a 2., 7., 8. gépen az üveg letörésének gépesítése. A jövőt illetően azonban egyre jobban előtérbe kerül a gyártmány- és gyártásfejlesztés, a termékek korszerűbb műszakitechnológiai szintjének kialakítása. Ez fontos, mert a gyártás gépesítésével javítható a termék minősége, gazdaságossága. Foglalkoznunk kell a mattüveg fejleszthetőségével. Vagy: megy-e az importalkatrészek hazaiakkal való pótlása. Szükséges a házi szabvány bevezetése is. Jelenleg a düzni szabványának előkészítésén dolgozunk. Gyarapítani kell a szakmai információt, fokozni a szakirodalom olvasottságát, a fizikai dolgozók szakmai tájékoztatását. • Agárdi Károly gyárrészlegvezető: — Az edzőüzem 1979-es feladatának megvalósítása csak akkor lehetséges, ha a gazdálkodási fegyelem mellett kiemelten kezeljük a belföldi igények kielégítését. Ehhez a szokásosnál szigorúbban kell takarékoskodni az alapüveggel, nagyobb mértékben csökkenteni a gyártási veszteséget. Föl kell készülnünk továbbá a magasabb minőségi igények kielégítésére. A jelenlegi szervezettségünk nem ad lehetőséget termékeink egy részének verseny- és exportképességére. Ehhez még hozzávehetjük, hogy az edzőüzem jelenlegi munkáslétszámára építve kell a ragasztottüveg-gyártást beindítani. Nem leszünk könynyű helyzetben. Ez mindenképp az üzem és a munka szervezettségének fokozását igényli. Péter Nándor szállítási osztályvezető: — A termelési tervek teljesítésének egyik feltétele a szállítás: az anyag idejében történő mozgatása. Sajnos, ehhez a lehetőségek nem megfelelőek: gépparkunkban nagyfokú az elhasználódás. Több targonca szorul cserére, mint amennyinek beszerzésére lehetőség van. Ezért ennek a lehetőségnek a bővítésére kérem a gyárvezetőséget. A szakemberhiány megszűnését várom a targonca- és köny- nyűgépkezelői tanfolyamtól, amelyen 25 fő képzésére számítok. Szállítási körülményeinket nehezíti iparvágányunk egyik szakaszának kiesése. Feltétlen szükséges a társüzemekkel való jobb együttműködés, a feladatok egyeztetése és ösz- szehangolása. Vendel Lajos Gyermekekért a Gyurtyánosbon Gazdag programot készített n nemzetközi gyermekévre a Nógrádi Szénbányák. Komp- Iéx vetélkedő, pályaválasztási tanácsadás, üzemek és iskolák kapcsolatának erősítése szerepel — többek között — a tervekben. A rendezvények csúcspontja május 19—20-án Gyurtyánosban lesz 150 úttörő részvételével. Szakmai pályaválasztási kiállítást, bányamentők bemutatóját tekinthetik meg a gyermekek és találkoznak Kossuth-díjas bányászokkal. Délután változatos, kulturális program, este játékest várja a gyermekeket. Másnap sport-, játékdélelőttöt rendeznek, élsportolókkal találkoznak, határőr-bemutatót tekinthetnek meg. Délután a táborzárás előtt bábszínházi előadást tartanak. Mű velődéiről a sütőiparban Folyamatos munkát végez a Nógrád megyei Sütőipari Vállalat művelődési bizottsága. A közelmúltban megtartott ülésükön az utóbbi hónapokban végzett felméréseket elemezték. A bizottság tagjai felmérték — a Pásztói körzet kivételével — gyermekgondozási szabadságon levők továbbtanulási igényeit. Sajnos, csak nagyon kevesen vállalják a gyermekek gondozása mellett a tanulást. Még rosszabb a kép a hiányos végzettségű dolgozók körében készült felmérésben — a bizottság javaslatot dolgoz ki a salgótarjáni és balassagyarmati körzetben előkészítő tan- fdlyam szervezésére. Vasszerkezeti elemeket gyártanak a Budapesti Kőolajipari Gépgyárnak a Mátraaljai Állami Gazdaság sziráki telepének lakatos melléküzemágában. A képen a bérmunkában készülő szerkezeti elemek egyikét gyártja Karman József hegesztő. — BL — Napjaink iémái Béren felüli juttatások HATSZOR ANNYI költség- vetési forintot használnak fel kiadásaik fedezésére napjainkban az óvodák (1960: 460 millió, 1978: 2,7 milliárd), mint majdnem két évtizeddel ezelőtt. Egyetlen, s nem is a nagy tételek közül való ez a béren felüli juttatások sorából, abból a jövedelemforrásból, amelynek szerepe folyamatosan és gyorsan növekszik. A lakossági jövedelmeknek lényeges része az említett bevételi lehetőség. Azért kapta a „béren felüli” elnevezést, mert nem a végzett munka szerint osztják el, s azért „juttatás”, mert független a végzett munka, sőt bizonyos esetekben magának a munkának a mennyiségétől. Alapja: a szükséglet (például az oktatás), a rászorultság (egészség- ügyi ellátás). A béren felüli juttatások java éppen ezért a szociálpolitika körébe tartozik. Azaz: jövedelmünk egy — nagyobb — részéhez a munka szerinti elosztás alapján jutunk, másik — kisebb — részéhez viszont a társadalmi méretű gondoskodás segít hozzá. Ebben az évtizedben 1970— 1978 között a költségvetési társadalombiztosítási kiadások több mint a kétszeresükre nőttek. A szociális és egészségügyi ellátás költségei 15 milliárd forint fölé emelkedtek, az oktatási és kulturális feladatok ellátása pedig 26 milliárdnál többet követel. A társadalmi juttatások egy főre eső összege 1970-ben 4545 forint volt. öt év múlva ez a summa mór 7906 forintot tett ki, s 1978-ban túlhaladta a tízezret. A közös teherviselés nagyságát a következőkkel érzékeltethetjük: 1970-ben 23,4 milliárd forint volt a pénz- beni, s ugyanannyi a természetbeni társadalmi juttatások értéke, összesen tehát mintegy 47 milliárd! A változás 1977-re: 59,6 milliárd a pénz- beni, 43,1 milliárd a természetbeni juttatások — összesen 102,7 milliárd — forint összege. Az arányokat kifejezi, ha leírjuk: a munkából származó jövedelem 1977-ben 251,1 milliárd forintot tett ki. Nem vetjük el tehát a sulykot, ha azt állítjuk: a béren felüli juttatásoknak meghatározó szerepük van mind az állami költségvetésben, mind a családi bevételek és kiadások alakulásában. ILLŐ MOST MÁR, HOGY fölrajzoljuk a teljes kört: béren felüli juttatás a gyermeknevelés terheihez való hozzájárulás (a családi pótlék, a gyermekgondozási segély, az óvodák, bölcsődék fönntartása); az oktatási, művelődési, sportolási szükségletek kielégítésének fedezése; az egészségvédelem, a betegek gondozása és segélyezése (a táppénz, a gyógyszertár-támogatás,' a terhesgondozás, az egészség- ügyi intézmények fönntartása); a már nem munkaképesek (rokkantak), a munkától visszavonultak (nyugdíjasok) ellátása (nyugdíj, rokkantsági nyugdíj, járadékok. öregek napközije, szociális otthonok); a munkával összefüggő juttatások csoportja, (utazási költségtérítés, munkaruha, étkeztetési hozzájárulás, munkásszálló, kedvezményes üdültetés, üzemi gyermekintézmények fönntartása stb.) Az előbbi bekezdésben állók azt is magukba foglalják, hogy a juttatások lehetnek természetbeniek — pl. az egészségügyi ellátás —, s pénzbeniak, mint a családi pótlék. Az utóbbiakról a fel- használáskor ki-ki maga dönthet — a családi pótlékból akár színes televízió is lehet, de gyakrabban lesz cipő, ruha —, a természetbeni juttatások igénybevétele viszont meghatározott formákban történik. Mindkét csoport aránya folyamatosan és gyorsan növekszik a jövedelmeken belül, elsősorban a pénzbeniek bővülésének ritmusa szapora, de a természetbenieké is meghaladja a munkából származó jövedelmek emelkedésének ütemét. Bepillantást ad a változásokba, a kiadások nagyságába néhány példa. Napjainkban egymillió fölött van a családi pótlékbán részesülő családok száma, s a pótlék összege meghaladja a 9 milliárd forintot; amíg 1970-ben egy érintett családra havi 320 forint jutott, 1977-ben kereken 700. Továbbá: 1970 és 1977 között megháromszorozódott a nyugdíjakra kifizetett összeg, s napjainkra a nyugdíjasok száma elérte a kétmilliót. A táppénz összege túllépi a hétmilliárd forintot, s ösztöndíjakra is elmegy egy- egy esztendőben 750 millió.' Fenn kell tartani 92 ezer kórházi ágyat, 159 mentőállomást, ellátni 31 ezer gondozottat a szociális otthonokban, hónapról hónapra kézhez adni a 280—290 ezer gyermekgondozási segélyen levő szülőnek a járandóságát... KÖTELEZETTSÉGEINK nagyok, mert a béren felüli juttatások kiterjedt rendszerét alakítottuk ki, s fejlesztettük tovább. Nem a szavakkal való játék: az elért színvonal megtartásának, s a további fejlődésnek egy lehetősége van. Az, hogy mit és hogyan teszünk a — munkabér fejében. Lázár Gábor Versenyzésért 110 ezer Közgyűlést tartott a minap a Salgótarjáni Szolgáltató Szövetkezet, összesen 7.22 ezer forint részesedést osztottak szét azok között, akik tavaly legalább hat hónapot a szövetkezetben dolgoztait. Megjutalmazták a munkaversenypen jól szereplő kollektívákat és dolgozókat. A csapatok közül öt kapott kiváló, kettő arany- knszoxús minősítést, ti/.érihyplís tag pedig a Szövetkezet kiváló óuioozója kitüntetésben részesült. A brigád- és az egyéni versenyt együttesen 119 ezer forinttal díjazták. Emberpalánták kedvéért Sokasodott tavaly a tanácsi kezelésben levő gyermekintézménye« két támogató — az ipari «^vetkezetek dolgozói által kifejteit — társadalmi munka. Legkiváit a balassagyarmati ruhaipari szövetkezet viselte gondját az óvodáknak, bölcsődéknek, ök nem kevesebb, mint százezer forint értékű önkéntes munkát végeztek egy esztendő alatt az emberpalánták kedvéért. Nem voltak restek a Salgótarjáni Szolgáltató Szövetkezet és a Ka- rancsvolgyi Építő- és Faipari Szövetkezet emberei sem, ök hatvan-, illetve ötvenezer forint érték«! társadalmi munkával támogatták a gyermekintézményeket a múlt év folyamán. „Merteziki9 a szalagokat i W' «i • . > jD 1 / v Körülbelül negyvenmillió forint értékben ad el gyártmányokat idén az OBV Salgótarjáni Bányagépgyára az j NDK-nuk. Januárban távolsá- I giszalag-lánetalpakat vittek ki ! a keletnemet megrendelőnek, j E szállítmány értéke körülbelül kétmillió forint. Még hatmilliós kiszállítást kívánnak lebonyolítani ebben a hónapban a bányagépgyáriak: ugyancsak az NDK-ba három darab — pernyeszállító berendezésekhez kellő — szállítószalagot visznek, miután a termékek túljutnak o „mérgezésen”, azaz a MERT-vizs- gálaton. Idén újra növelik Csökkentették tavaly az egyedi megrendelésre készülő termékek gyártását megyénk ipari szövetkezetei. Tavaly ebből a tevékenyséj- ből 3 millió 414 ezer forint jött össze. Ez az összeg az előző esztendeihez viszonyítva nyolcvanöt és fel százalékos teljesítményt mutat. Idén valamelyest újra növelni kívánják az ilyen munkák meny- nyiségét. Az ez évi előirányzataik szerint hárommillió-hatszázötezer forint értékben végeznek egyedi gyártást. Ily módon a bázishoz képest 5.6 százalékkal nagyobb eredményt érnek el. Betartása azt jelenti, hogy a termék minősége megfelel a minőségi követelményeknek, nem várható, hogy a megrendelő valamit is kifogásol. Megértetni sem könnyű, hát még rendszeresen ellenőrizni. — Pedig ez is a művezető dolga — mondja Berze Bélá- né, a Páva Fehérneműgyár alapító tagja, akit tíz évvel ezelőtt emeltek ki, mint jól dolgozó szakmunkást, a varrógép mellől és bízták meg a művezetői teendőkkel. — Sokkal nehezebb a dolgom, mint amikor a varrógép mellett dolgoztam. Negyvennegyvenöt asszonyt kell munkával ellátnom, tevékenységét irányítanom. Vigyáznom kell arra, hogy jó legyen a minőség, hogy mindenki a technológiai utasításoknak megfelelően dolgozzon. Mert jó áru az utóbbi nélkül csak üres szócséplés. — Vannak olyan fazonok, amelyeknél nem úgy megy a munka, ahogy Budapesten a technológusok elképzelték. Ezek az úgynevezett kritikus helyek. Hogy ne legyen fennakadás, jó legyen a minőség, újabb létszámot irányítok ide. Előadódik, hogy sok a hiányzó, s emiatt nem tudják tartani a normaidőt, illetve a kiadott technológiát. Ekkor fordul elő, hogy egyesek eltérnek a kiadott utasítástól. Ez azonban ritkán fordul elő — bizonygatja a művezető. — Rendszeres szúrópróba-ellenőrzéssel elejét veszMíívezetők — kulcsemberek (IV.) A technológia őre szűk a minőségrontásnak. Ha valakinek nem jön be a váltója, akkor lelassul a termelési folyamat, s hogy a következő reszorton folyamatosan tudjanak dolgozni, bizony meg-megsértik a technológiai előírásokat. De ilyenkor sem nézzük el a hibát, hanem ami • rossz, azt visszaadjuk javításra — magyarázza tovább. — Minden új művelet előtt mindenkinek felolvassuk a kötelező előírást, utána átadjuk neki, ha pedig a szükség megkívánja, akkor meg is mutatjuk. Ezt követően szúrópróbaszerűen ellenőrizzük a kiadott utasítások betartását — kapcsolódik a beszélgetésbe Várszegi Nándomé munkamódszer-átadó. — No és mi történik azokkal, akiknek a jó szó nem hasmái ? — Megbüntetjük — szól határozottan a művezető. — Tavaly decemberben például a vasalóknak nem javasoltam munkásprémiumot, mert rossz minőséget adtak. Hogyan fogadták a büntetést? Szemembe egyikük sem szólt egy rossz szót sem. Valószínű azért, mert ők is tudták: azért a munkáért még bért sem lett volna szabad fizetni. Megígérték, hogy nagyon vigyáznak ma.id munkájukra. A januári eredményekből az látszik, hogy komolyan vették ígéretüket. Nem hajtottak a minőségre, hanem előtérbe helyezték a jó minőséget — állítja Berze De- zsőné. — Súlyosabb büntetésre nem került sor? — Nem fordult elő olyan kirívó dolog, így hat nem volt rá szükség. önként adódik az újabb kérdés. A technológiai fegyelem betartásával lehet-e jó pénzt keresni? — Csak így van meg az embernek a keresete. Nem állítom, hogy én hibátlanul dolgozom, de igen ritkán kapok vissza javításra különböző terméket. Ha sieltetnek, akkor sem vesztem el a fejem: addig nem adom ki kezemből a munkát, amíg azt jónak nem tartom. Egyébként nekem, mint brigádvezetőnek, példát is kell mutatnom a többieknek — folytatja az előbbi gondolatot Susán Béláné. Nem csak példát mutatnak a szalagon dolgozó, ügyes kezű, szorgalmas, felelősségteljes tevékenységet végző asz- szonyok, hanem szükség esetén segítenek is művezetőjüknek. Főleg akkor, amikor új fazonról van szó, s egyszerre több ember munkáját kell már az első percekben alaposan ellenőrizni. Megtörtént, hogy egyik-másik dolgozó kijelentette: ő bizony nem javítja ki az általa elkövetett hibát... — Ez azonban ritkán és olyankor fordul elő, amikor valamelyik asszony gyermeke beteg, otthon van, s gondolata gyakran gyermekénél kalandozik, vagy egyéb más dolog idegesíti, zavarja munkájában — veszi védelmébe az előbbieket a munkamódszerátadó, majd így folytatja: — Amikor egy kicsit megnyugszanak, odajönnek, s csak annyit mondanak: igazatok, vagy igazad volt. Ezzel minden el van felejtve... Az írást olvasva valószínű némelyekben felvetődik,. illetve ágaskodik a kérdés: mindig csak mi vagyunk a hibásak. Mi rontjuk el a jót? — Csipkét varrtam a ruhákra. Láttam, hogy nem elég fodrosak. Később kiderült, hogy a központban rosszul adták meg a technológiát. Nekem pedig ragaszkodni kellett az előírásokhoz. Most is így tettem! A vége az lett. hogy nekem kellett kijavítani azt, amiért nem én voltam a hibás, hanem fönn, Budapesten — mondja kissé mérgesen Susán Gézáné. — Mivel más lehetőségünk nem volt, így hát az előbbi pluszmunkát a jutalmazásnál figyelembe vettük — folytatja az előbbi gondolatot a munkamódszer-átacló, majd hozzáfűzi: ebben az esetben viszont én vétettem a technológiai előírás ellen, mert saját felelősségemre megváltoztattam. Kénytelen voltam, mert kétszeri telexjelzésemre sem változtatták meg az eredeti elképzelést. A gyakorlat viszont mellettem szólt. Az elmondottak csupán ízelítőt adnak abból, hogy a művezetőnek milyen sokirányú munkát kell végezni a technológiai fegyelem betartása érdekében. — Nem irigyeljük művezetőnket beosztásáért. Nem, nem ideges természetű, csak akkor érzi kellemetlenül magát, ha nem úgy megy egy fazon, ahogy szeretné. Most viszont nyugodt, mert jön a minőség, a keresetre sem panaszkodhatunk — vélekedik Susánné. Pár pillanattal, később ezt mondja: — ha még sokáig beszélgetünk, akkor nem keresem meg a napi száz forintot sem, pedig ma kétszáz forint elérését terveztem be. Mivel szóból ért az ember, így hát ezzel én is befejezem ezt az írást. V K NÓGRÁD - 1979. március 10., szombat 3
