Nógrád. 1979. március (35. évfolyam. 50-76. szám)

1979-03-07 / 55. szám

Találkozó Moszkvában % Nemcsak Vietnam... (Folytatás az !• oldalról) terén. Nagy fontosságú az is, hogy megvalósítsák mindazo­kat az új kezdeményezéseket, amelyek e program valóra vál­tását szolgálják, kössenek meg­állapodást az európai biz­tonsági és együttműködési ér­tekezlet résztvevői arról, hogy egyikük sem alkalmaz a másik Qllen elsőként nukleáris vagy hagyományos fegyvereket; ál­lapodjanak meg a bizalmat erősítő új intézkedésekről. Az időszerű nemzetközi kér­désekről folytatott eszmecsere során Kádár János és Leonyid Brezsnyev különösen nagy fi­gyelődet szentelt a délkelet­ázsiai helyzetnek. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió határozottan el­ítéli Kína agresszióját a Vi­etnami Szocialista Köztársaság ellen és internacionalista kö­telességének tekinti, hogy ha­tékonyan nyilvánítsa ki Vi­etnam iránti szolidaritását. Vi­' Győri Sándor és Zalai István, az MTI tudósítói je­lentik: — Ha Kína nyilatkozatá­val összhangban, valóban ha­ladéktalanul visszavonja csapatait a történelmi hatá­ron túlra, akkor Hanoi ké­szen áll a külügyminiszter­helyettesi szinten folytatan­dó tárgyalásokra a két or­szág közötti normális kap­csolatok helyreállításáról, állapította meg a vietnami külügyminisztérium szóvivő­jének kedd esti nyilatkozata. A dokumentum reményét fejezi ki, hogy Kína kedve­ző választ ad majd a vietna­mi állásfoglalásra, ugyanak­kor rámutat: ha a pekingi nyilatkozat csak újabb pro­pagandafogás az agresszió leplezésére, akkor Vietnam népe és hadserege eleget tesz a VKP felhívásának és az általános mozgósításnak, s teljes erővel fog küzdeni az agresszorok ellen. A vietnami külügyminiszté­rium sajtóosztályának kép­viselője a nyilatkozatról tá­jékoztatva az MTI tudósító­it, kijelentette: a vietnami nép mindig is baráti kapcso­latokat akart a kínai néppel, s e kapcsolatokat a kínai ve­zetés rontotta meg. Megállapította, hogy a kí­nai közlésre 15 nappal az ag­resszió megindítása után ke­rült sor, s ezt három tényező­vel magyarázta: először az­zal, hogy az agressziós csa­etnam, függetlenségéért har­colva egyúttal a béke és a biztonság megszilárdításáért küzd, azért harcol, hogy a né­pek érvényesíthessék útjuk önálló megválasztásának jogát. Ezért a vietnami nép segítése a békéért, a szabadságért, az igazságért harcoló minden erő közös feladata. Peking most azt közli, hogy megkezdi a VSZK területére behatolt kínai csapatok visz- szavonását országa határán be­lülre. Ezt a döntést a kínai vezetők kijózanodása jelének lehet tekinteni, ha ténylegesen meg is valósítják. Miért van azonban akkor szükség fenye­getésekre, a Vietnamhoz in­tézett ultimátumokra, arra a képtelen követelésre, hogy is­merjék el Kína jogát az új agresszióra? Ebben a térség­ben a békét csak a kínai csa­patok teljes és feltétel nélküli kivonása, a Vietnam-ellenes határprovokációk megszünteté­se állíthatja helyre. patok a vietnami hadsereg kemény ellenállásába üt­köztek. Másodszor: a Szov­jetunió, a testvéri szocialista országok komoly figyelmez­tetésben részesítették a pe­kingi vezetést, a békeszerető, haladó erők Vietnam mellett álltak- Harmadszor: az ag­resszió ellen felemelte hang­ját a kínai nép is, s a kí­nai vezetésen belül ellenté­tek jelentkeztek. Ez kénysze­rítette Pekinget a csapatki­vonás bejelentésére. — Mi most arra várunk, hogy a kínai hatóságok valóban áll- ják-e szavukat, avagy csak újabb, a világközvélemény megtévesztésére szánt csel­ről van-e szó? — mondotta a külügyminisztérium képvise­lője. A VNA jelentése szerint a vietnami hadsereg és népi milícia elkeseredett harco­kat vív a kínai agresszorok- kal Lang Son tartományi köz­pont környékén. Az ellenség az utóbbi napokban további erőket vetett be ebben a tér­ségben, hogy összpontosított csapásokat mérjen Lang Son- ra. A vietnami fegyveres erők egységei érzékeny válasz­csapásokat mértek a megszál­lókra Dong Dangtól délnyu­gatra. Az ellenség mintegy 700 katonát, 3 páncélost és nagy mennyiségű fegyvert vesztett. Hoan Lien Son tarto­mány fegyveres erői a tarto­Kádár János megismételte azt a meghívást, hogy a Szov­jetunió párt- és kormánykül­döttsége Leonyid Brezsnyev vezetésével tegyen hivatalos látogatást Magyarországon. Leonyid Brezsnyev köszönetét mondott Kádár Jánosnak a meghívásért és kijelentette, hogy a szovjet fél nagy öröm­mel tesz eleget annak. Vacsora a A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsá­ga kedden Moszkvában a Kremlben vacsorát adott Ká­dár Jánosnak, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának tiszteletére. A vacsorán részt vettek Kádár János kíséretének tag­jai. Ott volt dr. Szűrös Má­tyás, az MSZMP KB tagja, hazánk rendkívüli és megha­talmazott nagykövete. Szovjet részről részt vett mány három pontján hősie­sen visszaverték a kínai ag­resszorok támadásait. Több mint 900 kínai katonát tet­tek harcképtelenné, kilőttek 11 harckocsit, illetve páncé­lozott csapatszállító jármű­vet. A vietnami hírügynökség tényeket ismertetett arról, hogy a kínai katonák milyen tömeges kegyetlenkedéseket hajtanak végre a Vietnami Szocialista Köztársaság észa­ki tartományainak általuk megszállt területein. A kí­nai nehéztüzérség kímélet­lenül lövi a városokat, járá­si központokat és falvakat, számos községet teljesen megsemmisített- A megszál­lók nincsenek tekintettel a békés lakosságra sem, öre­geket, nőket és gyerekeket lőnek agyon. * A hanoi rádió Hongkong­ban lehallgatott jelentése sze­rint a vietnami csapatok hét­főn, vagyis azon a napon, amelyen Peking bejelentette csapatai kivonását több kí­nai támadást vertek vissza Cao Bang, Hoan Lien Son és Lang Son tartományokban. A kínainak Cao Bang tér­ségében egy zászlóaljat, Ho­ang Lien Son közelében pe­dig 600 katonát vesztettek. Súlyos ember- és hadianyag- veszteségeik voltak Lang Son tartományban is. Kádár János és Leonyid Brezsnyev találkozója szívé­lyes, baráti légkörben folyt, minden megvitatott kérdésben a nézetek teljes azonossága nyilvánult meg. A találkozón részt vett Konsztantyin Ruszakov, az SZKP KB titkára és Anatolij Blatov, az SZKP KB főtitká­rának munkatársa. Kremlben a vacsorán Leonyid Brezs­nyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnökségének elnöke. Ott volt Konsztantyin Cser- nyenko, Viktor Grisin, And­rej Gromiko, Andrej Kirilen­ko, Alekszej Koszigin, Arvid Pelse, Dmitrij _ Usztyinov, az SZKP KB Politikai Bizottsá- ' gának tagjai, Pjotr Gyemi- csev, Vaszilij Kuznyecov, Bo­risz Ponomarjov, Nyikolaj Tyihonov, a Politikai Bizott­ság póttagjai, Vlagyimir Dol­gih, Mihail Gorbacsov, Konsztantyin Ruszakov, Mi­hail Zimjanyin, az SZKP KB titkárai, valamint az SZKP Központi Bizottságának, Köz­ponti Revíziós Bizottságának több tagja, a Központi Bizott­ság számos felelős munka­társa. A rendkívül szívélyes, me­leg elvtársi, baráti légkörű vacsorán Leonyid Brezsnyev és Kádár János mondott be­szédet. (MTI) VietDa (ti­kon ferencia Helsinkiben A helsinki melletti Dipólé­ban kedden megnyüt a viet­nami szolidaritási konferen­cia, amelyen több mint száz ország és mintegy 30 nem­zetközi szervezet képviselői vesznek részt. A megnyitó ülésen Mirjam Vire-Tuomi- nen, a Finn Békeharcosok Szö­vetségének főtitkára és Ro- mesh Chandra, a Békevilág­tanács elnöke szólalt fel. Mindketten hangsúlyozták, hogy Kína Vietnam-ellenes agressziója az egész világ bé­kéjét fenyegeti. Dr. Urho Kekkonen finn köztársasági elnök táviratban üdvözölte a konferenciát. A konferencián résztvevő vietnami delegációt Phan Ahn, a világbéke megvédésé­re alakult vietnami bizottság elnöke vezeti. A meghívottak között van Louis Corvalán is, aki egy chilei delegáció élén tartózkodik a finn fővárosban. Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Közpon­ti Bizottságának első titká­ra levélben üdvözölte a konfe­rencia résztvevőit. Vietnami válasz a kínai nyilatkozatra Tovább dúlnak a harcok Egy aggodalom margójára NATO ÉS A SALT Kettős lelkűk van a nyugat­európai kormányoknak, ha a szovjet—amerikai hadászati fegyverkorlátozási tárgyalások­ról, a SALT-ról esik szó. Kí­vánják, mégpedig erősen a megállapodást, de bizonyos ag­godalmak, mind határozottabb hangot kapó kívánságok is fel­bukkannak köreikben, ami a továbbiakat illeti. AZ ATOMERNYÖ KÉRDÉSE A döntő, a legfontosabb, hogy valamennyi NATO-tag nem csak óhajtja, hanem sür­geti is az egyezményt: hatá­rozza meg mind a két világ­hatalom stratégiai, vagyis leg­pusztítóbb rakétáinak számát, a fejlesztés felső határait. He­lyeslik ezt és meg is van rá a jó okuk. Tudják, egy esetle­ges atomháborúban Európa szolgáltatná a közvetlen, a fő­hadszínteret. Minél hamarabb egyezségre jut a Szovjetunió és az Egyesült Államok, annál biztosabbra vehetjük a ka­tasztrófa elkerülését. Márpedig egy stratégiai fegyverkorláto­zási megállapodás e két állam között nem csak hatalmas ösz- szegek megtakarítását jelenti, hanem elősegíti a politikai enyhülést, az együttélést és együttműködést is. Ilyenfor­mán a nyugat-európai kor- mányférfiak nem értenek egyet a SALT amerikai, kong­resszusbeli ellenfeleivel. Más aggodalmaik azonban nekik is vannak. Ügy három évtized óta az amerikai raké­tákat olyan „atomernyőnek” tekintik, amelynek feladata a NATO-államok védelme. Hadd vessük itt közbe, hogy a Szov­jetuniónak nem volt és nincs semmilyen támadó szándéka, mégis a nyugatiaknak lassan (orvosi kifejezéssel élve), komplexusukká lesz a „szov­jet veszély”. Az amerikai atomernyő lenne hivatva a NATO stratégiájában e „ve­szély” elhárítására, az „elret­tentésre”. A Varsói Szerződés országai (miközben következe­tesen szorgalmazzák az atom­erők kölcsönös csökkentését) tudomásul vették a nukleáris fegyverek létét, s arra a kö­vetkeztetésre jutottak, hogy földrészünkön az erők hozzá­vetőlegesen kiegyensúlyozottak, hiszen nem csak az egyik, ha­nem a másik oldalon is ott az „ernyő”. ÜJ „AGGODALMAK” A most folyó szovjet—ame­rikai hadászati fegyverzetkor­látozási tárgyalások közeledő lezárása azonban új kifogá­sokat, új „aggodalmakat” ér­lelt meg a nyugat-európai kor­mányokban a „két nagy” meg­egyezésével kapcsolatban. Így okoskodnak: korábban az ame­rikaiak fölényben voltak az atomrakéta-rendszereket illető­en, a SALT-megállapodás után azonban (tekintve, hogy en­nek keretében a két világna- talom nagyjából azonos szint­re hozza stratégiai erőit) ki­ugrik az európai katonai meg­oszlás „egyenetlensége”. Itt elérkeztünk ahhoz a jel­szóhoz, amely ma általánosan uralkodik a NATO-ban, s amely nem egy tárgyalást, pél­dául a bécsit, megbénít. Ne­vezetesen ahhoz az állításhoz, hogy a Varsói Szerződés euró­pai erűi — tehát harcászati atomfegyverei és hagyományos eszközei — „fölényben van­nak” a NATO-éval szemben. Az SS—20-asoknak nevezett szovjet rakétákra és a harci repülőgépekre hivatkoznak el­sősorban, amelyekkel — ál­lítólag — mindeddig nem tud­tak megfelelő erőket szembe­állítani. Ennek hangoztatásá­val indította el a NATO soha nem látott méretű fegyverke­zési programját és követelik az Egyesült Államoktól, hogy „ellensúlyként” állítson fel Nyugat-Európában középható­sugarú rakétákat. A KETTŐ KÖZÖTT így nyert polgárjogot a nyu­gati szóhasználattan a „szürke zóna” kífejesé» A hadászati fegyverekről — mondják — a szovjet—amerikai megbeszé­léseken esik szó, a hagyomá­nyos eszközökről, a harcko­csikról, a lövegekről, a csapa­tok létszámáról Bécsber. tár­gyalnak, Ami azonban a ket­tő között van — elsősorban a harcászati és a középhatósu­garú atomhordozó rakétarend­szerek — sehol nem szerepel a napirenden. Ezért „szürke” ez a zóna. A Szovjetunió és a Varsói Szerződés többi állama sok­szor leszögezte már, hogy Eu­rópában hozzávetőleges egyen­súly alakult ki a különböző fegyvernemek, a létszám és más tényezők együttesét fi­gyelembe véve. Helytelen és káros tehát „szovjet túlsúly­ról”, még inkább „szovjet ve­szélyről” beszélni. Ez csak azoknak a malmára hajtja a vizet, akik föl akarják pör­getni a fegyverkezés motorját. Bizonyos fegyverfajtákról, így a középhatósugarú rakétákról valóban sehol nem tárgyalnak, de hát mi akadálya van an­nak, hogy a számos szovjet vagy más szocialista javasla­tot elfogadva, a nyugatiak végre asztalhoz üljenek és ezt a témát is elővegyék? A Varsói Szerződés Politi­kai Tanácskozó Testületének legutóbbi moszkvai tanácsko­zásán (ez is már jó három hónappal ezelőtt történt) a „szürke zónára” célozva le­szögezték: készek tárgyalni minden olyan fegyverfajtáról, amely a két felet nyugtala­nítja. T. I. <2 NÓGRÁD — 1979. március 7., szerda Ha hinni lehet a hivatalos pekingi bejelentésnek, a kí­nai vezetés megkezdi erőinek kivonását Vietnamból. Tizen­hat napon át véres harc dúlt egy nagyon sokat szenvedett ország földjén. Tizenhat napon át — és ki a megmond­hatója annak, hogy ezúttal valóban „csak” tizenhat napon át? — emberek tízezrei estek egy nagyhatalmi soviniszta kormányzat brutalitásának áldozatául. Most, hogy — állítólag — befejezéséhez közeledik nap­jaink egyik legvéresebb, legfelháborítóbb agressziója, világ­szerte még hangosabban harsog a vádló kérdés: miért? Voltaképpen milyen meggondolások alapján, milyen célok elérésére küldte a világ legnépesebb országa hadosztályait szocialista szomszédja ellen? Sok vonatkozásban még min­dig sűrű a homály, a mozaikok — maguk a tények, vala­mint a kínai nyilatkozatok és cinikus sugalmazások — azonban mégiscsak képpé állnak össze. Amit már biztosan tudhat a világ: a kínai szándékok mögött korántsem Viet­nam — sőt talán nem is elsősorban Vietnam — húzódott meg. Számos megfigyelő, beleértve a szocialista országokhoz nem éppen barátságosan viszonyuló nyugati kommentátoro­kat is — a következőképpen látja ma a kínai motívumot: Megtámadni Vietnamot, „büntetésről, megleckéztetés- ről” szónokolni; ország-világ előtt bebizonyítani a kínai hadsereg „ellenállhatatlan” erejét, rákényszeríteni a Szov­jetuniót, hogy közvetlenül bekapcsolódjék, ezzel rákény­szeríteni Washingtont az „ellencsapásra”. Magyarul: Peking szándéka, mint erre a moszkvai Pravda is rámutatott, az volt, hogy az enyhülési folyamatot visszájára fordítsa, élet- veszélyes feszültséget, sőt lehetőleg „melegháborút” provo­káljon — méghozzá Úgy, hogy e háború lángjánál Kína „nevető harmadikként” melegedhessék. Ezért értékelik a megfigyelők nem csak katonailag, ha­nem politikailag is teljes kudarcnak a kínai akciót. Ezért keltett osztatlan elismerést Leonyid Brezsnyev határozott, mégis higgadt választási beszéde, amelyben bejelentette, hogy a kínai szándékokkal szöges ellentétben Igenis küszö­bön áll a SALT—II.-tárgyalások sikeres befejezése. Az egyik legnagyobb japán lap, az Asszahi Simbun, a kínai bejelentés nyomán megállapítja: „a kínai tárnádé*; vitathatatlan agresszióként bélyegezte meg a világ”. Pe- kingnek számolnia kell e látványos kudarc legkomolyabb, hosszabb távú következményeivel: még szövetségesei is kénytelenek voltak felismerni, hogy Kína mai vezetői bár­mikor készek fegyverhez nyúlni, nemcsak most és nemcsak Vietnam ellen... Harmat Endre NDK —nyugat-berlini megállapodás Kocsis Tamás, az MTI tu­dósítója jelenti: A nyugat-berlini szenátus és a Német Demokratikus Köz­társaság közlekedési miniszté­riumának képviselői kedden Nyugat-Berlinben — több éves tárgyalások eredményes le­zárásaként — megállapodást parafáltak, amelynek értelmé­ben új teherpályaudvar épül Nyugat-Berlin délkeleti kör­zetében. Az új pályaudvar az NDK közlekedési minisztériumának tervei alapján épül fel, s a költségeket a nyugat-berlini szenátus fedezi. Dievrich Stobbe nyugat-ber­lini kormányzó polgármester úgy értékelte a megállapodás előzetes parafálását, hogy az „jelzi, az NDK-val továbbra is lehetőség van megegyezés­re.” Carter közel-keleti útját egyengetik Zbigniew Brzezinski, Car­ter amerikai elnök nemzetbiz­tonsági főtanácsadója és Alfred Atherton, az elnök kü­lönleges megbízatású közel- keleti utazó nagykövete ked­den délután Kairóba érkezett. Brzezinski és Atherton fel­adata, hogy Szadat egyiptomi elnöknek átnyújtsák Car­ter újabb javaslatát, amelye­ket a holtpontra jutott egyip. tömi—izraeli tárgyalások fel­elevenítésére vasárnap ter­jesztett Begin izraeli kor­mányfő elé és a jeruzsálemi kabinet hétfőn jóváhagyott. Az amerikai diplomatákkal együtt érkezett az egyiptomi fővárosba Carter küldöttségé­nek 65 tagú biztonsági és pro­tokoll személyzetből álló első csapata, hogy előkészítse Car­ter látogatását. Carter közel-keleti látoga. tásának bejelentése élénk visszhangot váltott ki az arab világban. Abdel Halim Khaddam Szí­riái külügyminiszter — aki az Arab Ligának a jemeni kér­dés vitájára rendezett rend­kívüli tanácsülésén vett részt — Kuvaitban tett nyilatko­zatában kijelentette — össze­függés van a Jemeni Néni Demokratikus Köztársaság ellen intézett észak-jemeni támadás és Cartemak azon tő. rekvése között, hogy ismét tárgyalóasztalhoz ültesse Sza­dat egyiptomi elnököt és Be­gin izraeli miniszterelnököt. A jemeni konfliktust a liba­noni polgárháborúhoz hason­lítva hangsúlyozta, hogy az Arábiai-félszigeten kirobban­tott feszültség ugyanúgy le­pelként szolgál, mint ahogy a libanoni háborút is az 1975- ös sínai csapatszétválasztási egyezmény el leplezésére hasz­nálták fel. A libanoni sajtó is nagy teret szentel az események­nek. A tekintélyes Al-Nahar Carter látogatását úgy ítéli meg, hogy az amerikai elnök kifogyott a választási lehető­ségekből, és a szerencsejáték­ban még megmaradt szemé­lyes tekintélyét teszi kocká­ra a közel-keleti tárgyalások megmentéséért. Az Ai-Szafir szerint Carter utazása az iráni forradalom miatt a térségben bekövetke­zett változások nyomán ki­bontakozó amerikai offenzíva, és arra figyelmeztet, hogy en­nek célpontjai a Palesztinái mozgalom és a haladó arab országok lesznek. (MTI) Iráni ielontés Teleghani ajatollah hétfőn Ahmadabadban felszólította az irániakat: ne engedjék, hogy a forradalmi mozgalom meg­osztása révén veszélybe kerül­jenek a forradalom vívmányai. Az Ettelaat iráni lapkiadó vállalat 21 munkatársát az úgynevezett „Khomeini-bizolt- ság” kitiltotta szerkesztősége­ikből. Nemrégiben teherán.i' falakon megjelent feliratok az­zal vádolták a Farszi nyelvű .sajtót, hogy „iszlám- és népel- j lenes”. A kitiltott újságírók iQumba indultak, hogy Kho­meini közbenjárását kérjék ügyükben. * Ahmed Madani ellentenger­nagy, Irán hadügyminisztere hétfőn egy televíziós interjú­ban azzal vádolta az Egyesült Államokat, hogy közvetlenül a sah távozása előtt nyugatba­rát katonai puccsot próbált szervezni Iránban. Madani hadügyminiszter egy másik interjúban elmondta:az Irán déli részén levő Sah Ba- har-i haditengerészeti bázist halászkikötővé alakítják »$>

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents