Nógrád. 1979. március (35. évfolyam. 50-76. szám)
1979-03-03 / 52. szám
t Nemcsak játék a játék Nevelő játszóterek Ma még csak álom ? Nemzetközi gyermekév ’79 Bábel László felvétele Balassagyarmaton jobb lett volna... Nem torzítják, nem bűvölik Vizsgáztak a lemezlovasok Eddig az országban hozzávetőlegesen 380—400 diszkós működött. Engedélyeik azonban ez év július elsején érvényüket vesztik. Az első, tavaly októberben megtartott — három hétig tartó vizsgasorozatra — kétszáztízen jelentkeztek, hogy bemutatkozzanak az OSZK és az ŐRI szakemberei előtt. A vizsgapontok között szerepelt a megjelenés, gyakorlati bemutatót kellett tartani a jelentkezőknek, a C kategória eléréséért a vizsgabizottság által rendelkezésre bocsátott 50 közismert kislemezből hárrfiat kéllett választani, hármat a bizottság adott hozzá, s ennek a hat lemeznek a műsorát kellett megszerkeszteni és előadni. A „B” és az „A” kategória követelményei azonban már szigorúbbak voltak. Be kellett mutatni például egy közismert vendéget, el kellett készíteni egy vállalati ünnepség tervezetét, az első két kategóriánál már elsődleges szempont volt az improvizálókészség, a beszédkultúra és az angol nyelv magasabb fokú ismerete is. Mindhárom kategória megszerzésének egyik alapvető követelménye volt, hogy a vizsgázók számot adjanak a szakmai műveltségükről, a társadalompolitikai ismereteikről, mivel a lemez- bemutató a zenével, a hangulattal. a közönséggel szoros összefüggésben állandóan változó helyzetnek van kitéve. S természetesen a technikai felkészültségüket is bizonyítani kellett a jelentkezőknek, ismerik-e a külföldi mikrofonok, lemezjátszók tulajdonságait, a hanglemezek fajtáit, használhatóságát, ápolását, az erősítők, keverőberendezések balesetmentes működtetésének szabályait. Az első vizsga eredményei nem sok derűlátásra adnak okot. Az A és a B kategóriát például csak a jelentkezők egyharmada érte el, s egynegyedük, még a C kategória követelményeinek sem felelt meg. Meglepően alacsonynak bizonyult a jelentkezők műveltségi szintje, de a zenei világ és a műfajok kérdéseiben is sokan tájékozatlanságot árultak el, s nem egy vizsgázó még a legminimálisabb előadókészséggel sem rendelkezett. Ezért az OSZK most az egyik legfontosabb feladatának tekinti, hogy a fővárosban és nagyobb vidéki városokban, tanfolyamokon készítsék fel a következő, júniusban sorra kerülő vizsgákra jelentkezőket. „Gyerekjáték”, szoktuk mondani, ha valami igen egyszerű, könnyen elvégezhető dologról van szó. „Játszadozik vele” legyintünk mosolyogva, ha valaki kedvtelésből, nem az eredményre, inkább a tevékenységre, az időtöltésre helyezve a súlyt foglalkozik valamivel. A közfelfogás valóban jelentéktelen, figyelmet nem érdemlő időtöltésnek tekinti a gyerekek játékát, s hiábavalóságnak azt, hogy ezzel felnőtt emberek energiájukat felcseréljék- Játsszon az a gyerek — tarják legtöbben — úgysincs más dolga, legalább addig nincs láb alatt. Sajnos ez a szemlélet, összes káros következményével együtt a mai napig erősen tartja magát. EGY KlALLtTÁS MARGÓJÁRA A salgótarjáni ifjúsági művelődési ház megnyitása óta folyamatosan törekszik arra, hogy közművelődési tevékenysége során újszerű kezdeményezésekkel színesítse a megyeszékhely kulturális életét, vállalva ezzel bizonyos hiánypótló szerepet is, olykor elhanyagolt témákra irányítva a figyelmet. A nemzetközi gyermekév jegyében rendezték meg Hídvégi Valéria iparművész Játszóterek — játékok című kiállítását. Ennek gerincét egy pályadíjnyertes modulrendszer képezte, melynek tizennégy építőkövéből — egyszerű mértani idomokból játszóterek végtelen variációját .lehet kialakítani. Természetesen nem a játékok eredetije került bemutatásra —, hiszen egyrészt nagyon keveset lehetett volna a kiállítóhelyiségben bemutatni a 30x30 centiméteres kockákból és hasonló méretű egyéb idomokból álló játékok közül, másrészt azért, mert a kiváló terv egyelőre még sehol sem valósult meg. Lekicsinyítve makett formájában tekinthették meg a tárlat látogatói a kakashomokozót, a kétfejű sárkányt, mely bújócskához, beszélgetéshez, csúszásmászáshoz egyaránt remek „terep”, vagy azt a gűlaszerű építményt, amely lépcsőivel és csúszdáival egyszerre testesítheti meg a fantáziadús gyermekelme számára a Kilimandzsárót, egy űrhajót, vagy akár inka piramistemplomot tetszés szerint, attól függően, merre vonzza a kalandvágy. Ugyanezekből az elemekből állították össze a madárkákat formázó pihenő ülőkéket, hintákat, megmászásra csábító állatfigurákat, a mászófát, a dobófát, sőt kerítést is. A játékok mindegyike tarka színekben pompázik, s célszerűségén túl dekorativitása szinte vetekszik a köztéri szobrokéval- Emellett játékosak, vidámak, kedvesek. Elkészítésükre legalkalmasabb a műanyag lenne, ebből óvodákban, zárt kertekben a gyerekek építhetnék fel kockánként a kívánt figurát, de megfelelő súlyú „töltelékkel”, illetve egymáshoz ragasztva állandó formában a köztereken is felépíthető. Műanyag elemek híján akár színezett betonból, műkőből, vagy megfelelően alkalmazott faanyagból is. KÉT FÓRUM TANULSÁGA Egy február végi napon óvónők, illetve községi tanácselnökök részére rendezett az ifjúsági ház fórumot a fenti kiállítás kapcsán, melyen pszichológus és művészettörténész, valamint az Építési és Városfejlesztési Minisztérium szakembere volt segítségére a meghívottaknak, hogy a maguk szemszögéből értékeljék a látottakat. Előbbi kettő arról beszélt, milyen hatalmas és mással nem helyettesíthető szerepe van a játéknak abban, hogy a ma gyermekéből milyen felnőtt lesz holnap. Hiszen a jáAz iskolák kinyitják kapuikat, nevelőmunkájuk részévé teszik a közművelődési programokat, hogy minél több olyan fiatalt bocsáthassanak ki, akik a csellengés helyett tartalmas elfoglaltságokat tudnak keresni maguknak a felnőttéletben is. Szeretnék, ha a zene szeretete nemcsak egy szűk rétegben lenne természetes, szülne igényeket. Ez az egyik oldal. A másik: a tanóra védelme a középiskolákban a tudatos, hatékony pedagógiai munka egyik alap- feltétele. Tanítási időben csak rendkívüli esetben zajlanak közművelődési rendezvények, az úgynevezett „rendhagyó órákat” leszámítva csupán a filharmóniai hangversenyek kaptak szabad utat. Ä -középiskolások számára Salgótarjánban három, Balassagyarmaton egy koncertet kötöttek le évi négy alkalommal az iskolák a Filmharmóniával. Nagyzenekari előadás, kamaraest és szólóműsor mellett egy vonzó, „mézésmadzag”-szerepet játszó program is bekerült a műsorfüzetbe: Sebőék és a KISZ kb együttesének táncosai ismertetik meg a fiatalokat a folklór kincseivel. A rögzített ték ad lehetőséget a gyereknek, hogy az őt körülvevőt lemodellezve megalkossa saját világát, olyannak, amilyennek ő látja, s ugyanennek révén be tudjon illeszkedni saját környezetébe. A játék nyújt módot ahhoz, hogy megismerje önmagát, s hogy kifejezze, amit mindebből magához tartozónak érez. Kis túlzással, de korántsem alap nélkül állítható: a játszótereken is múlik, hogy a felnövekvő nemzedék beszürkült, fantáziátlan közömbös tömeggé, vagy alkotó képzeletét és erejét a közösség szolgálatába állító, a szépre fogékony generációvá válik. A játszótérnek a mai gyerek számára pótolni kell a futkosásra csábító mezőt, a megmászni való hegyet, a megragadó festői tájat, és még nagyon sok mindent- Színeket, formákat közösségi játékra és egyéni tevékenységre való lehetőséget egyaránt biztosítania kell. Ismerve jelenlegi településeink szerkezetét, hozzátehetjük, mindezt tenyérnyi helyen. A jelenleg legtöbb játszótéren szinte kizárólagosan jelen levő vascsőmászókák ezeknek a követelményeknek vajmi kevéssé felelnek meg. Igaz, a fizikai energiák egy részének levezetésére, vagy még inkább kihangsúlyozására alkalmasak, de az ezekkel berendezett játszótér nemcsak a szem számára sivár. A két fórum résztvevőit nem nagyon kellett meggyőzni arról, mennyivel hasznosabb, üdvösebb volna az új szellemben született játékokkal berendezni az óvodák udvarát, a játszótereket a jelenlegiek helyett. Arra a kérdésre azonban, hogy mikor lehetne felavatni az első ilyen játszóteret, nem kaphattak választ. Kialakulatlan technológia, hiányzó kivitelező, gazdaságos- sági kérdések . . • Talán öttíz éven belül megoldódik... Ha nem ez a rendszer, egy másik. Addig pedig az óvodák, a já'iszóteret létesítő tanácsok, a gyerekek és a tervező csak álmodozhatnak a holnap játszóteréről., (Gáspár Imre) időpont: január utolsó napjai. És akkor jött a távirat: Sebőék külföldi koncertútjuk miatt nem tudják Víülalni az előadásokat. A csúszás ugyan bonyodalmakat okoz, de a koncert elmaradása veszteség lenne — elindult tehát a tudakozódás: mikor pótolják a műsort, hiszen Sebőék már itthon vannak, járják az országot. Végül megjött a válasz: Sebő-koncert nem lesz. Viszont a debreceni Délibáb együttes eljön — április végén. .. A műsor hasonló, ez a „csapat” is jó színvonalon képviseli a folklórhagyományok őrzését. De... — május elején, pár nap múlva program szerint jön a negyedik koncert is, a legzsúfoltabb napokban kell megoldani, hogy részt tudjanak venni a fiatalok az előadásokon. A filharmóniai szervezők figyelmét ez elkerülte — pedig közös érdekük, hogy a tizenévesek — akik közül sokan életük első élő koncertjein vesznek részt — emlékezetes zenei élményeket kapjanak. Hiszen belőlük lesz — illetve lehet... — a felnőtt közönség! — gkm — Zoránon, úgy látszik, nem fog az idő. Hosszú hallgatás után megjelent első önálló nagylemeze olyan slágerekkel, mint az Apám hitte, az Egészen egyszerű dal. vagy az Amikor elmentél tőlem ... és .egycsapásra újra az élvonalba került. Az ország kíváncsian várta a folytatást, mikor megjelent a Zorán II. című nagylemez, amely azóta is hiánycikk, mert napok alatt eltűnt az üzletekből. A római szám jelzi: az album zeneileg folytatása az elsőnek, mutatja ezt a szerzők azonossága is, „Ugye, mi jóbarátok vagyunk?”, énekli Zorán az LGT-vel együtt. Ezt a barátságot bizonyítja a két nagylemez. Elkészítésükben számos kiváló zenész működött közre az LGT mellett, például a V’Moto-Rock, a Dely testvérek, Babos Gyula, Kőszegi Imre. Itt jegyezzük meg, hogy a balassagyarmati koncerten talán szerencsésebb lett volna magnóval szolgáltatni a kísérőzenét, semmint egy viszonylag szürke együttes által. A dalok hangszerelésével Zorán és Presser bebizonyi- totta, hogy lehet jó zenét csinálni akkor is, ha nem torzítjuk, keverjük, „bűvöljük” a hangszereket, hanem kihasználjuk azok természetes adottságait. Főszerephez jut az akkusztikus gitár és az eddig ritkábban használt hangszerek; a harmonika és a fúvósok. Az igazi főszereplő azonban az énekhang. Tiszta, s ha kell, szomorú, ha kell — ironikus. Lágy, lírai az album indítása. Az Üzenet hangulata az első lemez Kiáltáséval rokon. Szövege egy kissé Szentimentálisra sikerült. Könnyű, countrystüusú szám a következő, a Mi kéne még. A sajátos country hangszerek: a hegedű, a gitár, a ritmusszekció teszik hangulatossá, akárcsak előzményét, a Menj el-t. Az ének nem egészen meggyőző a Valahol mélyen a szívemben előadása közben, hogy mégsem sikertelen, az Presser zongorajátékának köszönhető. Erről az oldalról legjobb Somló Tamás szerzeménye, a Szabadon jó. Furcsa. vibráló, egymást ellenpontozó basszusgitár-dob összjáték, s az erre építkező, a szinkópákat átkötő szépívű dallam a siker biztosítéka. Az utolsó perc oldott „örömzenéjét” tovább is hallgatnánk. Igazi „ars poetica” a B oldal első száma, az Én vagyok az. Lendületes a tempója, elgondolkodtató a szövege. A lemez' minden bizonnyal legnagyobb slágere: a Romantika. „Néha kell a romantika ...” énekli, és a mai nosz- talgíahullámban valószínűleg sokan rokonszenveznek a dal sugallta érzésekkel. A hangulat töretlenül ível fölfelé a Szerelmes dal hallatán. Tarján Györgyi és Zorán éneke jól illik Karácsony János érdekes, feszült dél-amerikai zenéjéhez. Figyelemre méltó az egyszerű, a spontán beszédhez közelítő szöveg. A lemezt a töprengő önvallomás, a Coda zárja. A második album tudatosan megszerkesztett. Dalai hangulati egységet alkotnak; egymást kiegészítik, erősítik. Zoránnak! tehát sikerült az első nagylemez színvonalát elérnie. Mivel a nosztalgia- hullám a vége felé közeledik, kíváncsian várjuk: hogyan toDivatos fiatalok — Nem bírtam szerezni sarkantyút, igy clcsórtam nagyanyámtól a derclyevágót. — Te mikor leszel olyan, mint a Johnny Travolta? Cíjuz Gábor rajzai vabb? a. a. NÓGRÁD — 1979. március 3., szombat Sebőék helyett Délibáb
