Nógrád. 1979. március (35. évfolyam. 50-76. szám)

1979-03-03 / 52. szám

t Nemcsak játék a játék Nevelő játszóterek Ma még csak álom ? Nemzetközi gyermekév ’79 Bábel László felvétele Balassagyarmaton jobb lett volna... Nem torzítják, nem bűvölik Vizsgáztak a lemezlovasok Eddig az országban hozzá­vetőlegesen 380—400 diszkós működött. Engedélyeik azon­ban ez év július elsején ér­vényüket vesztik. Az első, ta­valy októberben megtartott — három hétig tartó vizsga­sorozatra — kétszáztízen je­lentkeztek, hogy bemutatkoz­zanak az OSZK és az ŐRI szakemberei előtt. A vizsgapontok között sze­repelt a megjelenés, gyakor­lati bemutatót kellett tartani a jelentkezőknek, a C kate­gória eléréséért a vizsgabi­zottság által rendelkezésre bocsátott 50 közismert kis­lemezből hárrfiat kéllett vá­lasztani, hármat a bizottság adott hozzá, s ennek a hat le­meznek a műsorát kellett megszerkeszteni és előadni. A „B” és az „A” kategória követelményei azonban már szigorúbbak voltak. Be kel­lett mutatni például egy köz­ismert vendéget, el kellett készíteni egy vállalati ünnep­ség tervezetét, az első két ka­tegóriánál már elsődleges szempont volt az improvizáló­készség, a beszédkultúra és az angol nyelv magasabb fo­kú ismerete is. Mindhárom kategória megszerzésének egyik alapvető követelménye volt, hogy a vizsgázók számot adjanak a szakmai műveltsé­gükről, a társadalompolitikai ismereteikről, mivel a lemez- bemutató a zenével, a hangu­lattal. a közönséggel szoros összefüggésben állandóan változó helyzetnek van kitéve. S természetesen a techni­kai felkészültségüket is bizo­nyítani kellett a jelentkezők­nek, ismerik-e a külföldi mik­rofonok, lemezjátszók tulaj­donságait, a hanglemezek faj­táit, használhatóságát, ápolá­sát, az erősítők, keverőberen­dezések balesetmentes mű­ködtetésének szabályait. Az első vizsga eredményei nem sok derűlátásra adnak okot. Az A és a B kategóriát például csak a jelentkezők egyharmada érte el, s egyne­gyedük, még a C kategória követelményeinek sem felelt meg. Meglepően alacsonynak bizonyult a jelentkezők mű­veltségi szintje, de a zenei világ és a műfajok kérdései­ben is sokan tájékozatlansá­got árultak el, s nem egy vizsgázó még a legminimáli­sabb előadókészséggel sem rendelkezett. Ezért az OSZK most az egyik legfontosabb feladatának tekinti, hogy a fővárosban és nagyobb vidé­ki városokban, tanfolyamokon készítsék fel a következő, jú­niusban sorra kerülő vizsgák­ra jelentkezőket. „Gyerekjáték”, szoktuk mondani, ha valami igen egy­szerű, könnyen elvégezhető dologról van szó. „Játszadozik vele” legyintünk mosolyogva, ha valaki kedvtelésből, nem az eredményre, inkább a te­vékenységre, az időtöltésre helyezve a súlyt foglalkozik valamivel. A közfelfogás való­ban jelentéktelen, figyelmet nem érdemlő időtöltésnek te­kinti a gyerekek játékát, s hiábavalóságnak azt, hogy ezzel felnőtt emberek energiá­jukat felcseréljék- Játsszon az a gyerek — tarják legtöbben — úgysincs más dolga, leg­alább addig nincs láb alatt. Sajnos ez a szemlélet, összes káros következményével együtt a mai napig erősen tartja magát. EGY KlALLtTÁS MARGÓJÁRA A salgótarjáni ifjúsági mű­velődési ház megnyitása óta folyamatosan törekszik arra, hogy közművelődési tevékeny­sége során újszerű kezdemé­nyezésekkel színesítse a me­gyeszékhely kulturális életét, vállalva ezzel bizonyos hi­ánypótló szerepet is, olykor elhanyagolt témákra irányítva a figyelmet. A nemzetközi gyermekév jegyében rendezték meg Híd­végi Valéria iparművész Ját­szóterek — játékok című ki­állítását. Ennek gerincét egy pályadíjnyertes modulrendszer képezte, melynek tizennégy építőkövéből — egyszerű mértani idomokból játszóterek végtelen variációját .lehet kia­lakítani. Természetesen nem a játékok eredetije került be­mutatásra —, hiszen egy­részt nagyon keveset lehetett volna a kiállítóhelyiségben be­mutatni a 30x30 centiméteres kockákból és hasonló méretű egyéb idomokból álló játékok közül, másrészt azért, mert a kiváló terv egyelőre még se­hol sem valósult meg. Leki­csinyítve makett formájában tekinthették meg a tárlat lá­togatói a kakashomokozót, a kétfejű sárkányt, mely bújócs­kához, beszélgetéshez, csúszás­mászáshoz egyaránt remek „te­rep”, vagy azt a gűlaszerű építményt, amely lépcsőivel és csúszdáival egyszerre testesít­heti meg a fantáziadús gyer­mekelme számára a Kili­mandzsárót, egy űrhajót, vagy akár inka piramistemplomot tetszés szerint, attól függően, merre vonzza a kalandvágy. Ugyanezekből az elemekből állították össze a madárkákat formázó pihenő ülőkéket, hin­tákat, megmászásra csábító ál­latfigurákat, a mászófát, a do­bófát, sőt kerítést is. A játékok mindegyike tar­ka színekben pompázik, s cél­szerűségén túl dekorativitása szinte vetekszik a köztéri szobrokéval- Emellett játéko­sak, vidámak, kedvesek. El­készítésükre legalkalmasabb a műanyag lenne, ebből óvo­dákban, zárt kertekben a gye­rekek építhetnék fel koc­kánként a kívánt figurát, de megfelelő súlyú „töltelékkel”, illetve egymáshoz ragasztva állandó formában a köztere­ken is felépíthető. Műanyag elemek híján akár színezett betonból, műkőből, vagy meg­felelően alkalmazott faanyag­ból is. KÉT FÓRUM TANULSÁGA Egy február végi napon óvó­nők, illetve községi tanácsel­nökök részére rendezett az if­júsági ház fórumot a fenti kiállítás kapcsán, melyen pszichológus és művészettörté­nész, valamint az Építési és Városfejlesztési Minisztérium szakembere volt segítségére a meghívottaknak, hogy a ma­guk szemszögéből értékeljék a látottakat. Előbbi kettő arról beszélt, milyen hatalmas és mással nem helyettesíthető szerepe van a játéknak abban, hogy a ma gyermekéből milyen fel­nőtt lesz holnap. Hiszen a já­Az iskolák kinyitják kapui­kat, nevelőmunkájuk részévé teszik a közművelődési prog­ramokat, hogy minél több olyan fiatalt bocsáthassanak ki, akik a csellengés helyett tartalmas elfoglaltságokat tud­nak keresni maguknak a fel­nőttéletben is. Szeretnék, ha a zene szeretete nemcsak egy szűk rétegben lenne természe­tes, szülne igényeket. Ez az egyik oldal. A másik: a tanóra védelme a középis­kolákban a tudatos, hatékony pedagógiai munka egyik alap- feltétele. Tanítási időben csak rendkívüli esetben zajlanak közművelődési rendezvények, az úgynevezett „rendhagyó órákat” leszámítva csupán a filharmóniai hangversenyek kaptak szabad utat. Ä -közép­iskolások számára Salgótarján­ban három, Balassagyarmaton egy koncertet kötöttek le évi négy alkalommal az iskolák a Filmharmóniával. Nagyzene­kari előadás, kamaraest és szó­lóműsor mellett egy vonzó, „mézésmadzag”-szerepet játszó program is bekerült a műsor­füzetbe: Sebőék és a KISZ kb együttesének táncosai is­mertetik meg a fiatalokat a folklór kincseivel. A rögzített ték ad lehetőséget a gyerek­nek, hogy az őt körülvevőt le­modellezve megalkossa saját világát, olyannak, amilyennek ő látja, s ugyanennek révén be tudjon illeszkedni saját környezetébe. A játék nyújt módot ahhoz, hogy megismer­je önmagát, s hogy kifejezze, amit mindebből magához tar­tozónak érez. Kis túlzással, de korántsem alap nélkül állít­ható: a játszótereken is mú­lik, hogy a felnövekvő nem­zedék beszürkült, fantáziátlan közömbös tömeggé, vagy al­kotó képzeletét és erejét a kö­zösség szolgálatába állító, a szépre fogékony generációvá válik. A játszótérnek a mai gye­rek számára pótolni kell a futkosásra csábító mezőt, a megmászni való hegyet, a megragadó festői tájat, és még nagyon sok mindent- Színeket, formákat közösségi játékra és egyéni tevékeny­ségre való lehetőséget egy­aránt biztosítania kell. Ismer­ve jelenlegi településeink szerkezetét, hozzátehetjük, mindezt tenyérnyi helyen. A jelenleg legtöbb játszóté­ren szinte kizárólagosan jelen levő vascsőmászókák ezeknek a követelményeknek vajmi kevéssé felelnek meg. Igaz, a fizikai energiák egy részének levezetésére, vagy még inkább kihangsúlyozására alkalmasak, de az ezekkel berendezett játszótér nemcsak a szem szá­mára sivár. A két fórum résztvevőit nem nagyon kellett meggyőzni ar­ról, mennyivel hasznosabb, üdvösebb volna az új szellem­ben született játékokkal be­rendezni az óvodák udvarát, a játszótereket a jelenlegiek he­lyett. Arra a kérdésre azon­ban, hogy mikor lehetne fel­avatni az első ilyen játszóte­ret, nem kaphattak választ. Kialakulatlan technológia, hi­ányzó kivitelező, gazdaságos- sági kérdések . . • Talán öt­tíz éven belül megoldódik... Ha nem ez a rendszer, egy másik. Addig pedig az óvo­dák, a já'iszóteret létesítő ta­nácsok, a gyerekek és a ter­vező csak álmodozhatnak a holnap játszóteréről., (Gáspár Imre) időpont: január utolsó napjai. És akkor jött a távirat: Sebő­ék külföldi koncertútjuk miatt nem tudják Víülalni az elő­adásokat. A csúszás ugyan bo­nyodalmakat okoz, de a kon­cert elmaradása veszteség len­ne — elindult tehát a tudako­zódás: mikor pótolják a mű­sort, hiszen Sebőék már itt­hon vannak, járják az orszá­got. Végül megjött a válasz: Sebő-koncert nem lesz. Vi­szont a debreceni Délibáb együttes eljön — április vé­gén. .. A műsor hasonló, ez a „csapat” is jó színvonalon képviseli a folklórhagyomá­nyok őrzését. De... — május elején, pár nap múlva prog­ram szerint jön a negyedik koncert is, a legzsúfoltabb na­pokban kell megoldani, hogy részt tudjanak venni a fiata­lok az előadásokon. A filhar­móniai szervezők figyelmét ez elkerülte — pedig közös érde­kük, hogy a tizenévesek — akik közül sokan életük első élő koncertjein vesznek részt — emlékezetes zenei élménye­ket kapjanak. Hiszen belőlük lesz — illetve lehet... — a felnőtt közönség! — gkm — Zoránon, úgy látszik, nem fog az idő. Hosszú hallgatás után megjelent első önálló nagylemeze olyan slágerek­kel, mint az Apám hitte, az Egészen egyszerű dal. vagy az Amikor elmentél tőlem ... és .egycsapásra újra az élvo­nalba került. Az ország kí­váncsian várta a folytatást, mikor megjelent a Zorán II. című nagylemez, amely azóta is hiánycikk, mert napok alatt eltűnt az üzletekből. A római szám jelzi: az al­bum zeneileg folytatása az elsőnek, mutatja ezt a szer­zők azonossága is, „Ugye, mi jóbarátok vagyunk?”, énekli Zorán az LGT-vel együtt. Ezt a barátságot bizonyítja a két nagylemez. Elkészítésükben számos kiváló zenész műkö­dött közre az LGT mellett, például a V’Moto-Rock, a Dely testvérek, Babos Gyula, Kőszegi Imre. Itt jegyezzük meg, hogy a balassagyarmati koncerten talán szerencsé­sebb lett volna magnóval szol­gáltatni a kísérőzenét, sem­mint egy viszonylag szürke együttes által. A dalok hangszerelésével Zorán és Presser bebizonyi- totta, hogy lehet jó zenét csi­nálni akkor is, ha nem tor­zítjuk, keverjük, „bűvöljük” a hangszereket, hanem ki­használjuk azok természetes adottságait. Főszerephez jut az akkusztikus gitár és az eddig ritkábban használt hangszerek; a harmonika és a fúvósok. Az igazi főszerep­lő azonban az énekhang. Tiszta, s ha kell, szomorú, ha kell — ironikus. Lágy, lírai az album indí­tása. Az Üzenet hangulata az első lemez Kiáltáséval rokon. Szövege egy kissé Szentimen­tálisra sikerült. Könnyű, countrystüusú szám a követ­kező, a Mi kéne még. A sa­játos country hangszerek: a hegedű, a gitár, a ritmus­szekció teszik hangulatossá, akárcsak előzményét, a Menj el-t. Az ének nem egészen meg­győző a Valahol mélyen a szívemben előadása közben, hogy mégsem sikertelen, az Presser zongorajátékának kö­szönhető. Erről az oldalról legjobb Somló Tamás szerze­ménye, a Szabadon jó. Fur­csa. vibráló, egymást ellen­pontozó basszusgitár-dob összjáték, s az erre építkező, a szinkópákat átkötő szépívű dallam a siker biztosítéka. Az utolsó perc oldott „öröm­zenéjét” tovább is hallgat­nánk. Igazi „ars poetica” a B ol­dal első száma, az Én vagyok az. Lendületes a tempója, el­gondolkodtató a szövege. A lemez' minden bizonnyal leg­nagyobb slágere: a Romanti­ka. „Néha kell a romanti­ka ...” énekli, és a mai nosz- talgíahullámban valószínűleg sokan rokonszenveznek a dal sugallta érzésekkel. A hangu­lat töretlenül ível fölfelé a Szerelmes dal hallatán. Tar­ján Györgyi és Zorán éneke jól illik Karácsony János ér­dekes, feszült dél-amerikai zenéjéhez. Figyelemre méltó az egyszerű, a spontán be­szédhez közelítő szöveg. A lemezt a töprengő önval­lomás, a Coda zárja. A második album tudato­san megszerkesztett. Dalai hangulati egységet alkotnak; egymást kiegészítik, erősítik. Zoránnak! tehát sikerült az első nagylemez színvonalát elérnie. Mivel a nosztalgia- hullám a vége felé közeledik, kíváncsian várjuk: hogyan to­Divatos fiatalok — Nem bírtam szerezni sarkantyút, igy clcsórtam nagy­anyámtól a derclyevágót. — Te mikor leszel olyan, mint a Johnny Travolta? Cíjuz Gábor rajzai vabb? a. a. NÓGRÁD — 1979. március 3., szombat Sebőék helyett Délibáb

Next

/
Thumbnails
Contents