Nógrád. 1979. március (35. évfolyam. 50-76. szám)

1979-03-25 / 71. szám

Köszönőlevél Közös munka tizenkilencmillióért miiiiff] fi it Äh: ■ fill [f: |i| t tl!ll"li|l|lilj í "IOT • ■ f ll, mm ■ ;«f .. ■ 1 11 I nii .—B.... ( Ifj. Könnyű József felvétele) Közösen a közért dolgozni, társadalmi munkát végezni ma már megszokott dolog. A nevében benne fogaltatik, hogy mindenkinek szól, és mindenkiért van. Salgótarján polgárai ily módon több mint tizenkilenc- milliót „tettek” az asztalra. Ennyi az értéke a megyeszék­helyen végzett társadalmi munkának. A Hazafias Népfront városi bizottsága mindezekért köszö­nettel fordul Salgótarján la­kóihoz, szocialista brigádok­hoz egyaránt- Mindezt levél­ben is megfogalmazták, amely a következőként szól. „Salgótarján lakói 1978-ban a Harmincötezer munkanapot Salgótarjánért mozgalom har­madik évében — a Láng Gép­gyár munkásainak felhívásá­hoz csatlakozva — nagyszerű társadalmi munkát végeztek a város fejlesztésében. Az üzemi, vállalati, szövetkezeti és intézményi kollektívák, a diákok a tömegszervezetek és mozgalmak tagsága, a város­körzetek polgárai önkéntes rosunk felszabadulásának har- kát és áldozzanak szabad ide- társadalmi munkával, több mincötödik évfordulójára ké- jükből egy-egy napot Salgó- mint tizenkilencmillió forin- szülődve, társadalmi munkára tarjánért!” tos értékkel gazdagították hívunk mindenkit. Várunk Hogy a közös munkával va- Salgotarjant. mindenkit, akik szeretik és lóban gazdagodik és szépül a Ezért a Hazafias Népfront szépíteni akarják környezetű- megyeszékhely, erre nem kel­városi bizottsága köszönetét két, készek dolgozni Salgótar- jenek különösebb bizonyíté- mond mindazoknak, akik részt jánért, gyermekeink boldog- kok £gy adalék a sok közül­vállaltak és kértek a felada- ságáért, az ötödik ötéves terv ^ Beszterce-lakótelepen ősz- tokból, és önzetlen munká- teljesítéséért. szefogással, több mint félmil­jukkal hozzájárultak a me- Kérjük a város polgárait, a lió forint értékben játszóte- gyeszékhely építéséhez, fej- szocialista brigádokat, a vá- rét építettek a lakók. Képünk lesztéséhez, szebbé tételéhez, roskörzetek lakóit, hogy a vá- a munkát mutatja. Azóta a A Harmincötezer munkana- rosfejlesztési és a gyermekévi játszóteret már birtokukba pót Salgótarjánért mozgalom társadalmi munkaprogram vették azok, akiknek készült, 1979-ben is folytatódik. Vá- alapján vállaljanak feladató- a gyerekek. Felhívás a megyei gazdasági egységek, KISZ-bizottságok, FMKT-ntrvezetek, tudományos egyesü­letek vezetőihez ' A KISZ Nógrád megyei bi- ami az adott munkahelyen zotteága és a MTESZ Nógrád 1979. szeptember 1-ig alkal- megyei elnöiksége vetélkedő- mazásra került és legalább 1 re hívja a megyében műkő- hónapig folyamatosan haszná- dő FMKT-szervezeteket latban is volt, vagyis gyakor­lati megfelelése bizonyítható, elő. Javasoljuk az érintett gaz­dasági egységek vezetőinek, hogy a pályázatokat újítás­ként is fogadják el, bevezeté­sét, alkalmazását segítsék A vetélkedésen az FMKT- szervezetek adjanak tanúbi- A pályázatok elbírálásánál zomyságot szakmai felkészült- figyelőibe kell vermi. a A pályaművek elbírálását a rendező KISZ- és MTESZ- szervék képviselői mellett, ségükről, a gazdasági környe- meghívóét vállalati, társadal­zetuk problémáiban való jár- £ntő mi szakemberekből álló zsűri tasságukról, az időszerű gaz- —, - -—----------- — - . . va~í -i d as ágpolitikai feladatok vég- a A^veté A vetélkedőn elért eredmé­nyek alapján az I—III. he­rehajtásához való csatlakozó- konstruktív jellegét, a módo­sitás műszaki-gazdasági je­sí készségükről. lentőségét. Előnyben kell ré- Tezett csapat érteke® díjazás­A vetélkedő 1979 novem- a minőségjavítást, b“ részesül! Helyezéstől füg­berében kerül lebonyolításra, anyag- és energiacsökken- Soest, az^ eddigi gyakorlat­is elismerésben részesítik szakdolgozat készítőit! Eredményes munkát kívá­nunk! KISZ Nógrád megyei bizottsága MTESZ Nógrád megyei elnöksége M. Szabó Gyula berlini riportsorozata (III.) „Tour de music eltérően az eddigi gyakorlat- tést, szerszámtartósság nőve- aak ^megfelelően, a vállalatok tói. (Szóbeli vetélkedésre nem lését, importmegtakarítást kerül sor). A vetélkedőn részt biztosító javaslatokat —, a venni kívánó FMKT-szerve- pályázat komplettségé, vagy- zeteknek a saját gazdálkodó is szükségszerűen rajzokkal, egységüket érintő, önköltség- vázlatokkal, technológiai uta- csökkentést biztosító javasla- sítással, mintadarabbal, a fél­tőt, tanulmányt kell készíteni, használó igazoló bizonylatá­A javaslat benyújtási ha- val val<5 ellátottságot, térideje: 1979. október 1-ig. A pályázati szándék bejelentése a KISZ megyei bizottságára 1979. április 15-ig. A vetélkedés eredményhir­detése: 1979. október hónap­ban, később kijelölt időpont­ban a megyei FMKT-konfe- rencia keretében. A vetélke­dőn (pályázatkészítésben) résztvevők létszáma nincs meghatározva. Pályázni lehet önköltség- csökkentést biztosító javaslat­tal, ami kiterjedhet: ,— anyag- és energiamegtakarí­tásra — minőségjavításra, se­lejt-, reklamációcsökkentés­re, — import beszerzésű anya­gok, alkatrészek olcsóbb hazai helyettesítésére, — norma­órára, illetve bérráfordítás csökkentésére — vagy egyéb általános költségcsökkentésre, mint anyagmozgatás, karban­tartás, szerszámigények csök­kentése, tartósság javítása. A kiválasztott termék, vagy művelet jelenlegi (1979. feb­ruár 28-i) állapotát kell ki­induló bázisnak venni. Ezt az állapotot és költségjellemzőit kell a pályázatban bemutatni és ehhez viszonyított módosí­tást kell kimunikátni. A vetélkedésben olyan pá­lyázattal lehet részt venni, SZÍNÉSZARCOK MARGITTAY ÁGI Az idei salgótarjáni színhá­zi évad prózai premierje Ed­ward AI bee Nem félünk a farkastól, az új esztendő el­ső felnőtt színházi produkció­ja Slawomir Mrozek Tangó című tragikomédiája volt. Mindkettő színpadra állítása Paál István nevéhez fűződik, s mindkettőben Margittay Ági főszerepet játszott. Az Albee-darab Martháját olyan elementáris művészi erővel formálta meg, hogy nemcsak képletesen, szinte valóságo­san is partnerei fölé nőtt, s múlhatatlan kíváncsiságot kel­tett a további munkája iránt­Margittay Ági két évtize­de színész. Sikeres pályaindu­lását váltakozó sikerek, válto­zatos szerepek követték. Min­dig tudtuk róla, hogy jó szí­nész, ám újból és újból fel kellett fedeznünk, mert már bezáródni tetszett a szerep­skatulyába, a kényelmes sztereotípiákba. De neki min­dig volt művészi, emberi ere­je, hogy szétfeszítse a beke­rítéssel fenyegető falakat, s időről időre egy-egy színészi képességeit próbára tevő, ki­emelkedő alakítással örven­deztette meg rajongóit. Négy­öt évvel ezelőtt például Shakes­peare Katájaként A mak­rancos hölgyben, a budapesti József Attila Színház színpa­dán. Ehhez fogható reveláció számomra a Nem félünk a farkastól szerencsétlen sosú, tisztességből és romlottság­ból, szeretetreméltóságból és gyűlöletességből gyúrt Marth­áj a. — Nagyon szeret«« Mar­tha figuráját — mondja Mar­gittay Ági a délutáni és az esti előadás szünetében, a Karancs étterem asztala mel­lett az időben alaposan meg­késett ebédre várva. — Bo­nyolult, sokszínű. A színész­nek gyönyörűség játszania- Jobban szeretem, mint a Tan­gó mostani anyaszerepét, bár maga a darab egészen lenyű­göz. — Mindkét darabban mo­dernnek és hatásosnak érez­tük a játékát. Véleménye sze­rint milyen a korszerű szín­játszás? — Nem hiszem, hogy léte­zik korszerű színjátszás csak elméletben, elvontan, elvonat­koztatva konkrét daraboktól. Minden darab különbözik a másiktól, s mindegyikhez kü­lön meg kell keresni a játék stílusát. Ha ez sikerült, ak­kor megvalósult a korszerű színjátszás is. „A Farkast” például nem játszhatjuk el úgy, mint a Tangót, mert az óriási bukás lenne. — Hogyan ítéli meg a brechti játékstilust? — Anélkül, hogy színház­esztétikai fejtegetésekbe bo­csátkoznék, az a meggyőződé­sem, hogy félreértettük a lé­nyegét. Érzelem nélkül, pusz­ta értelemmel Brechtet sem lehet játszani, az általa írt szerepek megformálása is igényel egy bizonyos fokú belső indíttatást, azonosulást. — Vannak színészideáljai? — Nagyon sok színészt cso­dáltam, de Kiss Manyi egy­szerűen zseniális volt- Ha őt megközelíthetném!... Persze őt is láttam jobbnak, rosz- szabbnak, de amikor még rosszabb volt, akkor is ma­gával tudott ragadni egyéni­sége erőteljes vonzásával. — Kedvenc rendezői? — Több rendezőt szeretek, de nem minden előadását... Azt hiszem jobb, ha nem em­lítünk neveket. •— Ezek szerint tehát a szí­nész tényleg a rendező ki­szolgáltatottja, s valóban lé­tezik gond a színész és a ren­dező viszonyában, reális alap­ja van — a pár évvel ezelőtt különös«» szenvedélyes — színész- vagy rendezőcentri­kus színházi vitának­;— Mondvacsináltnak tar­tom az egész vitát. A szín­ház el sem képzelhető más­ként, mint színészcentrikus. Nem lehetünk marionéttfigtt- rák, hiszen az élő anyag mindenkor visszahat a pro­duktumra. A színházban a színész a legfontosabb, csak nem szabad elfelejteni, hogy a színész roppant irányítható. A rendezőnek ezt az anyagot, vagyis a sokféle és irányítha­tó színészt kell egy csapatba, egy közös koncepcióba össze­fognia. A színházi előadás ér­téke szempontjából ez a leg­fontosabb. — Emlékezetem szerint 1970-ben mutatták be a Sá­rika, drágám című Sándor Pál-filmet, melyben főszere­pet játszott, s láthattuk ap­róbb szerepekben is. Az utób­bi időben pedig mintha mind nagyobb feladatokat kapna a filmvásznon, és egyre gyako­ribban. •. — Régen nem szerettem annyira filmezni, mint most. Azzal magyarázom, hogy most sikerült találkoznom olyan emberekkel, akikkel együttérzek, együtt gondolko­dom, most kaptam igazán ne­kem tetsző szerepeket. — Eddigi művészi pályá­ján megjárta Pécset, Kecske­métet, Miskolcot, Szegedet, a budapesti József Attila Szín­házat. Szeptembertől Szolno­kon játszik. Szereti a válto­zatosságot? — Elég nyugtalan alkat va­gyok, s ha nem érzem telje­sen jól magam valahol, to- vábbállok. Szeretem, ha is­merősökkel, olyan emberek­kel dolgozom, akikkel azono­san gondolkodunk az életről, a színházról, művészetről. — Szolnokon milyen a köz­érzete? — Szerencsésnek tartom, hogy mindkét darab, ame­lyikben játszom, remek vissz­hangra talált a közönségben és a szakmában egyaránt. Ugyanakkor úgy érzem, hogy ez a színház az, amelyik kö­zelít az általam elképzelt- hez-.. Pontosabban ezt a faj­ta színházat szeretem — csak még tökéletesebben. — Tehát marad Szolnokon? — Több helyre is hívtak. De maradok. Jól érzem ma­gam. Sulyok László Mai tévcajánlaiunk 20.10: G. B. Shaw: Szent Johan­Shaw, a kitűnő angol dráma­író legnépszerűbb művei közé tartozik a Szent Johanna. Az író saját bevallása szerint akkor ka­pott inspirációt megírására, ami­kor az orleans-i szüzet szentté avatták. A mű megírásával azt kívánta bizonyítani, érzékeltetni, hogy az emberiség a géniuszokat, a saját korukat megelőző látno­kokat. harcosokat és szenteket sohasem érti meg. Johanna sze­mélyes tragédiája különös helyet foglal el az fró életművében. A szózatok ugyan isteni sugallat formáját öltik fel, de korántsem eredetük, mint inkább igazuk lesz a döntő! Johanna tragédiája tehát ma is élő probléma, mert az em­beriség soha nem lesz képes meg­érteni nagyjait. „Szent Johanna szépsége annyira szép, hogy nincs is mit igazítani rajta. Szinetár Miklós rendezése a Vígszínház új Szent Johannájában a felvonás­végek közeledtével szépítget a mű igazán és igazgat a mű szépségén” —■ írta a darab bemutatójakor egyik kritikusunk. 9? „Csak öntudatlan (orrnál a valóság. A legnagyobb, mit alkotunk, meró kény, aligha pompáznának úgy a rózsák, ba sejtenék, mily édes járókelők között. A világóra alatt szőke lány ácsorog, tü­relmetlenül pislog saját kar­órájára, aligha a honolului — Nem játszol? — Szabad napos vagyok — hangzik a felelet, s már el is tűnik a szálloda halijában, idő szerint beszélte meg a ta- ahol nagy a nyüzsgés. Több mint kétszáz somogyi érkezik. Egy jól megtermett arab el­verőfény.’* 1 álkát. (Goethe) — Szabad? — mondja egy Az Alexanderplatz Berlin szí­vében olyan, mint nálunk a salgótarjáni főtér, ha éppen nem újítják fel. Idősek és if­jabbak korzóznak, randevúz­nak, vagy egyszerűen csak ücsörögnek a még hideg pa­dokon. Reggel a hőmérő hí- né, hogy ő a Balogh ganyszála alig emelkedik a nulla fok fölé, de ez mit sem barna fiatalember. Meglep a veti magát a bőrfotelben. A magyar szó. de mellettem a nőnap alkalmából szeretne Népszabadság egy nappal ismeretséget kötni. Otthono- előtti száma, s már nincs ben- sam érzi magát, az asztalra ne semmi meglepő. csaléteknek üveg Johny Wo­— Antoni Balogh vagyok kert, Marlboro cigarettát, par- — mondja, mintha azt közöl- fümöt pakol. — Halifa! — mutatkozik zavarja a turistákat, akik fe- Haffen bárban. Görögország- jüket szellőztetik. A ködből bői származik, néhány évet Tóni. Hajnalban jött Nyugat-Berlin- be, mert unhatja az egyedül- ből, ott játszik zongorán a létet. Itallal kínál, fényképe­ket vesz elő. Kuvaitban la­kik, kozmetikai cikkeket ad a tévétorony derékig ha lát- Magyarországon töltött, majd el, mutatja, hogy Mercedese szik, a Népek Barátsága sző- nyugat-berlini szerződést ka- otthon maradt, repülőgépen kőkút hallgat, akár egy kis- pott, s azóta ott zenél. jött Nyugat-Berlinbe, s on­diák, aki nem készült az órá- — Délután és este játszom, nan átruccant néhány órára ra. Valaki a korláthoz ku- Délelőtt gyakran átjövök. Jól az NDK fővárosába. Az épp tyát kötött, s az eb vonyít esik hallani a magyar szót — arrajáró hölgyeket szólítgatja az magyarázza a harminchárom gazdája után, aki talán Alexgrillbe tér be. Egy olasz éves fiatalember. Nem tar- kisfiúcska bújócskát játszik a tozik a beszédesek közé. Du­41 NÓGRÁD — 1979. március 25,, vasárnap kevés sikerrel. Az este meglepetést tarto­gat. A Friedrichstadt Palace- Hull az elsárgult ba megyünk. A kívülről jel­legtelen szürke épület varie­ténak ad otthont, nézőtere dorászik levél... Este ismét összefutunk. zsúfolt, lehetünk kétezrem A függöny szétgördül, s a pazar látványtól néhány száj csak­hogy nem tátva marad. Fény­űző díszletek, festői színek, fényjátékok. A nyitány: a ha­talmas színpadon sziporkázó jelmezekben felvonul a hat­vantagú tánckar, valahonnét fentről zene hallik, az akusz­tika tökéletes. Gyorsan peregnek a szá­mok. Ruby Manila, Bert Beel, a lengyel Krystyna Gizowska énekel, közben a két komi­kus: Bobby Bőiké és Heinz Rennhack nevetteti a közön­séget. Susanne és Fudi, a két zsonglőr magyaros ruhában hajigálják a buzogányokat. A két magyar artista nagy si­kert arat, percekig zúg a taps. Egyöntetű a vélemény: a „Tour de music” igazán kellemes estét jelentett. Másnap már az utazásé, az öt nap gyorsan elrepült. Aki­nek maradék pénze van, még átsétál a Centrum áruházban, amelynek hat emeletén min­den megtalálható a dugóhúzótól a színes televizióig. Mozgólép­csők szállítják a vásárlókat, a földszinten futballpályányi élelmiszerboltot rendeztek be. A bevásárolni szándékozók türelmesen várnak, míg egy- egy tolható kocsi gazdátlan marad, s ügyesen kerülgetik egymást a polcok labirintusá­ban. Az ellátás kiváló, épp most érkezett Kubából a pap­rikaszállítmány. öt márkáért adják kilóját, s némi keserű­séggel gondolunk a salgótar­jáni vásárcsarnokra, ahol bi­zony ehhez képest szegényes­nek tűnik a választék. A nógrádi asszonyok már összecsomagoltak. — Pompásan éreztük ma­gunkat Berlinben. Amerre jártunk, mindenütt kedvesen, szeretettel fogadtak. A bará­ti találkozón igazán közel ju­tottunk a német asszonyok­hoz. Sok hasznos tapasztalat­tal, s emlékekben gazdagon indulunk haza — összegezte tapasztalatait Ellenbach Ist- vánné, a karancslapujtői ter­melőszövetkezet pártvezető­ségének titkára. i— Nem tudom rangsorolni az élményeket. A nőnapi ün­nepség, a varieté, a potsdami kirándulás egyaránt tetszett — mondja a szandai terme­lőszövetkezet könyvelője, Tő- tési Józsefné. Az autóbusz nekilódul, s közben az eső vékony fonalai függönyzik az utat. Még egy pillantás a városközpontra, s egy halk sóhaj: — Auf Wiedersehen! Vi­szontlátásra ! (Vége)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents