Nógrád. 1979. március (35. évfolyam. 50-76. szám)

1979-03-25 / 71. szám

Célunk kössös: A kiöregedett akácost irtják a Csókás-dűlőben, Salgótarján határában, hogy szőlőtám, bá­nyafa, tűzifa legyen belőle. Bacsa János kezében biztosan engedelmeskedik a motoros fűrész. — kulcsár — Évekre prolongált műsor a minőség Ahol feddhetetlenségre HOSSZÚ ÉVEKRE PRO­LONGÁLT műsor az öntvé­nyek minőségének fejlesztése a Pásztói Szerszám- és Készü­lékgyárban. Nem azért csupán, mert divatba jött most a mi­nőség, de hatalmas a felelős­ség az öntészetben dolgozó­kon. Mert mi történik akkor, ha gyatrább üvegárut adnak az üvegipar automatái? Az első, ami az üvegesek eszébe jut: hja, rossz a szerszám! Az pe­dig — jó vagy kevésbé az — ebben a négyéves öntödében készül. — Mi csak akkor vagyunk jók, ha feddhetetlenek is va­gyunk — érzékelteti az öntö­dével szembeni igényességet Mustó Miklós, a gyár főmér­nöke. — Vélik, könnyű ne­künk, villamos kemencékkel dolgozhatunk! Pedig a villa­mos olvasztásra sem igaz, hogy amit „megeszik” a ke­mence, azt vissza is adja. Ugyanolyan rutin és gond kell hozzá, mint a kúpotokhoz. Az öntvények minden kri­tikát kibíró minősége két okból is indokolt: a hosszú élettartamú szerszám apaszt­ja a gyártási költségeket, s megkímél attól a kiadástól Jis, ami a gyakrabbi cserével és javítással jár. Ahány célra készül a for­maszerszám, annyiféle a kö­vetelmény. A pusztán esztéti­kai megjelenésével ható üveg­áruhoz nem elsősorban stra­pabíró szerszám kell, inkább művi finomsággal kidolgozott. Más a helyzet a konzerves üvegeknél, mely használható­ságával tömegigényt elégít ki. Mostanában a karcagi üveggyár gyötrődteti a pász­tói öntőket. Rapszodikusan viselkednek Karcagon a hő- álló háztartási üveg forma­szerszámai. Egyszer elélnek addig, míg kell, másszor meg jön az üzenet: „bemondta az unalmasat” a szerszám. — A miskolci egyetemmel tanácskozunk most, mit le­hetne itt tenni — ' megtá­masztja homlokát a főmér­nök, látnivaló, hogy gondosan ügyel minden szavára. — Az a gyanúnk, hogy nem • is mindig a szerszám a ludas... Annyi egyéb összetevője van még az üveggyártásnak!... Könnyebb már a helyzetük ez öblösüveggyárban. Az itt használt présformákról egy­öntetűen jó a vélemény, pe­dig nem a babér osztogatásá­val kezdték itt sem. De amit most adnak az öblösnek, az jobb is, olcsóbb is a réginél. Legnagyobb eredményükként emlegetik ezt az öntvénygyár­tók. — Na meg azt, hogy az el­múlt esztendő volt az első, ami komolyabb reklamáció nélkül telt el fölöttünk — büszkélkedik felengedett mo­sollyal Mustó Miklós. — Ez azért sejteti már, hogy nem hiábavaló az erőlködésünk a jobbításra. A fejlett európai műszaki színvonalat célozták meg ta­valy, amikor új összetételű pályáznak anyaggal próbálkoztak a pa­lackok és konzerves üvegek formaszerszámainál. Persze, lefolyik még sok víz a Dunán, míg értékelésre érdemes ered­mények születnek, de ha sike­rül, amit akarnak — megdup­lázni az élettartamot —, azt nagybetűvel róhatják be a gyári krónikába! A LABORATORIUM! PRE­CIZITÁS. gondosság hallatán gyanítja az ember: nyilván ráérnek mindenre, nem hajt­ja az öntödét a terv. Pedig dehogynem! Évi 800 tonnát várnak a fiatal üzemtől. De azt is megmondják, hogy nem szentírás a tonnaterv. Jó, ha jön, de csak akkor, ha közben azért beérnek a kísér­letek, s említésre érdemesülő- en kitolódik a szerszámok élettartama, érzékelhetően ja­vul minőségük. Alapi Antal 28 éve kézifor­mázó. De ha kell, segít a for- mózógépnél, van darusvizs- gája is* — A jó öntőtől elvárják a kifogástalan minőséget — provokálom. — Olyan öntő nem született még a világra, aki abszolút selejtmentesen dolgozik! Még a cukrászatban is megégetik néha a süteményt! — veti vissza kis tréfás ízzel a hangjában. — Az már más kérdés, hogy több figyelem­mel valóban többre jutunk. Nem mindegy, hogy a mag mennyire pontosan kerül a he­lyére, mennyire gondos a munka a gázok elvezetésekor. A jobb munka mindjárt na- gvobf) becsületet is szerez az öntészetnek! Mert a valamikori hagyo­mányos szakmai rang mosta­nában veszített azért. Általá­ban is, de itt, a gyárban kü­lön meg kellett kínlódni azért, hogy ne csupán szüksé­ges rossznak tekintsék az'ön­tödét. Erről szól az öntöde üzem­vezetője, Mikes József is: — Mióta javult az öntvé­nyek minősége, s ezzel együtt gyáron belüli megmunkálha- tóságuk, nagyobb már a tisz­tességünk. Mi is azon va­gyunk, hogy ne szaladjunk túl a selejt megtűrt mértékén. Ha más nem, a célprémiumos rendszer erélyes felhívás a hi- bázónak: vigyázzon jobban, zsebe is bánja. Legtöbbször csak a figyelmen múlik, mert a trehányság igazán ritka, mint a fehér holló. Régi öntö­dékből verődött össze a nagy tapasztalaté öntőgárda, nekik nem kell külön magyarázni, mi fán terem a jó munka. Mint ahogyan Tóth Endre öntőnek és kéziformázónak sem, aki ugyancsak tudja, milyen szigorúan „fognak” a tévedés következményei. — Nem vidám itt az élet, hiába a villamos kemencék. Ettől csak a fűtés könnyebb. De nyomjak le egy rossz gombot, megnézhetem magam! Meg aztán az anyag összeté­telében sem lehet egyéniesked- ni, mert könnyen tönkremehet az egész adag. S MÍG EZT MONDJA, Beszélgetés L. A. Gorskovval, a kemerovói területi pártbizottság első titkárával emeli a hidraulika az üstöt, tüzes folyamként ömlik a vas. Körülötte forrón remeg a le­vegő, a látvány gyönyörű. Szendi Márta A Magyar Tanácsköztársa­ság 60. évfordulója alkalmá­ból Kemerovóból pártküldött­ség érkezett Nógrád megyébe. Leonyid Alekszandrovics Gors­kov, az SZKP Központi Bi­zottságának tagja, a kemero­vói területi pártbizottság el­ső titkára, a küldöttség ve­zetője elutazása előtt interjút adott a NÓGRÁD-nak. — Hazánkban a XI. párt- kongresszus határozatainak végrehajtásán dolgozunk. A kongresszusi határozat va­lóra váltásán munkálkodnak Nógrád megye pártalapszcr- vezetei, kommunistái, a munkások, a termelőszövet­kezeti tagok, az értelmiségi dolgozók. Gorskov elvtárs ön harmadik alkalommal jár Magyarországon, Nóg­rád megyében. Hogyan lát­ja munkánkat, eredményein­ket, amelyeket a fejlett szo­cialista társadalom építése során elértünk? — Most harmadszor járok a baráti Nógrád megyében, és így saját szememmel győződ­hettem meg arról a fejlődés­ről, azokról a változásokról, amelyek itt az elmúlt évek­ben végbementek. Mostani lá­togatásunk alkalmából is azt tapasztaltuk, hogy amióta utoljára itt jártunk, jelentős beruházásokat valósítottak meg megyeszerte, fejlődött, korszerűsödött az ipar, a me­zőgazdaság és szemmel látha­tó a települések fejlődése, gyarapodása is — kezdte a beszélgetést L- A- Gorskov. Itt-tartózkodásunk során ipari vállalatoknál, mezőgaz­dasági üzemekben jártunk a megyeszékhelyen, Salgótarján­ban, Romhányban és a me­gye más településein is. Min­denütt azt láttuk, hogy a me­gye dolgozói szorgalmasan, felelősséggel dolgoznak a XI. pártkongresszus határozatai­nak megvalósításán. őszin­tén örülünk azoknak a sike­reknek, amelyeket a nagysze­rű nógrádi emberek évről év­re elérnek. Szeretném meg­köszönni nógrádi baráta­inknak, hogy a Tanácsköztár­saság kikiáltásának S0. év­fordulója alkalmából meghív­tak bennünket. Köszönjük a meleg, baráti fogadtatást, azt, hogy megismerkedhettünk munkájukkal, életűkkel. El­ismeréssel adózunk azoknak« sikereknek, amelyeket a nóg­rádi munkások, szövetkezeti tagok, értelmiségiek a XI. pártkongresszus végrehajtása során eddig elértek. — Az ország, a megye la­kossága jól ismeri és elis­meréssel adózik azoknak az erőfeszítéseknek, amelyeket a Szovjetunió tesz a béké­ért, a haladásért, a kommu­nista társadalom felépítésé­ért. Kérem, szóljon arról a munkáról, amely a Szovjet­unióban, testvérmegyénk­ben Kemerovóban folyik a Szovjetunió Kommunista Pártja XXV. kongresszusa határozatainak maradékta­lan megvalósításáért. ■ — A Szovjetunió, a keme­rovói terület dolgozói, az SZKP XXV. kongresszusa ha­tározatainak végrehajtásán munkálkodnak. Az iparban, a mezőgazdaságban, az üzemek és a települések fejlesztésé­ben egyaránt sikeresen telje­sítik a kongresszus célkitűzé­seit. A kemerovói terület dol­gozói évről évre nagyobb mértékben, s eredményeseb­ben járulnak hozzá a nép­gazdaság fejlesztéséhez- Ke­merovóban jelenleg százötven­millió tonna szenet terme­lünk, harmincmillió tonna acélt állítunk elő és csaknem kilencmillió tonna hengerelt árut bocsátunk a népgazda­ság rendelkezésére- Jelentős sikereket értünk el életszínvonal-politikai célkitű­zéseink megoldásában Is. A szovjet dolgozók átlagos mun­kabére évről évre növekszik, s ma már eléri a havi száz- nyolcvanöt rubelt. Nagy ösz- szegeket költünk lakásépítés­re. Városaink és falvainktöbb mint egymillió négyzetméter­nyi lakással gyarapodnak évente. Emellett óvodákat, bölcsődéket, iskolákat épí­tünk. Munkánk nyomán Szi­béria átalakul és ez a válto­zás, fejlődés jól látható a ke­merovói terület településein, a városokban, falvakban élő emberek életén. A kemerovói kommunisták, a terület vala­mennyi dolgozója hálásak va­gyunk a Szovjetunió Kommu­nista Pártjának, személy sze­rint Leonyid Iljics Brezsnyev elvtársnak, azokért az erőfe­szítésekért, amelyeket az eny­hülésért, a világbéke meg­szilárdításáért tesz. Hiszen a béke a legfontosabb felté­tele annak, hogy termeléke­nyen, eredményesen dolgoz­zunk, hogy. sikeresen teljesít­sük célkitűzéseinket; hogy a szovjetország dolgozói világo­san lássák a nagyszerű hol­napot. — őszinte tisztelettel gra­tulálunk Gorskov elvtárs­nak a Magyar—Szovjet Ba­ráti Társaság kitüntetéséhez, amelyet a két nép, a két testvérmegye közötti barát­ság, együttműködés elmélyí­téséért végzett munka fém­jelez. Hogyan ítéli meg Gorskov elvtárs Kemerovo és Nógrád megye kapcsola­tának eddigi eredményeit, s milyen lehetőségeket Iát az együttműködés továbbfej­lesztésére? — Mindenekelőtt megraga­dom az alkalmat, hogy még egyszer megköszön jem a Ma­gyar-Szovjet Baráti Társa­ságnak munkám elismerését, a magas kitüntetést. Ügy gon­dolom, hogy a két nép barát­sága, a két megye testvérkap­csolata az internacionalista együttműködés szép példáját adja. Barátságunk évről évre erősödik. Rendszeresek és köl­csönösek a párt-, a szakszerve­zeti, az ifjúsági és sportde­legációk látogatásai. S egyra több turista utazik Kemero­vóból Magyarországra, Nóg- rádba és innen a Szovjetunió­ba, a kemerovói területre. Amit itt látunk, tapasztalunk, otthon széles körben ismertet­jük és hasznosítjuk munkánk­ban. Jelentős szerepet vállal ebben a munkában a Szovjet— Magyar Baráti Társaság csak­nem 100 tagcsoportja, amely­nek tevékenységében munká­sok, mezőgazdasági dolgozók, írók, újságírók is részt vész­nek. Kapcsolataink továbbfejlesz­tésében igen eredményes volt az 1978-as esztendő. A tevé­keny együttműködés sok szép példáját lehetne felsorolni, amelyek bizonyítják: kapcso­lataink tovább erősödtek Nóg­rád megyével- A magyar nép jelentősebb ünnepeink, al­kalmából nálunk Kemerovó- szerte baráti esteket, filmna­pokat rendeznek, népszerűsí­tik a magyar költészetet, a zenét- Drámai színházunkban a közelmúltban mutatták be Katona József drámáját, a Bánk bánt. S most a Magyar Tanácsköztársaság évforduló­jára készülve a terület számos városában és központjában, Kemerovóban kiállításokat rendeztünk. Ezek a kiállítá­sok azokról a sikerekről „be­szélnek”, amelyeket a magyar nép, a Magyar Szocialista Mun­káspárt vezetésével eddig el­ért. Szeretném elmondani azt is, hogy látogatásuk során mi is azt tapasztaljuk, hogy a ma­gyar dolgozók, a nógrádi em­berek ismerik a Szovjetunió, Kemerovo eredményeit, a szovjet emberek munkáját, életét. Megtiszteltetésnek tart­juk, hogy Salgótarjánban, a megyeszékhelyen lakónegyedet neveztek el területünk köz­pontjáról, Kemerovóról. S ezen a lakótelepen együtt épí­tettünk és rendeztünk be egy bisztrót, amely a szibériai Tajga nevét viseli. A Nógrád megyei pártbizottsággal közös a célunk: tovább mélyíteni, to­vább erősíteni barátságunkat Ezért, kölcsönösen azon mun­kálkodunk, hogy politikai, gazdasági, kulturális együtt­működésünk tovább szélesed­jen, éj tartalmas formákkal gazdagodjon. Végezetül megragadom az alkalmat, hogy még egyszer megköszönjük a Nógrád me­gyei pártbizottságnak, a me­gyei tanácsnak, Nógrád me­gye valamennyi dolgozójának vendégszeretetét, s azt az őszinte érdeklődést, amelyet munkánk, a kemerovói terület dolgozóinak élete iránt tanú­sítanak, — mondotta befeje­zésül a kemerovói területi pártbizottság első titkára. V. G. A zt mondják a tavaszi hajnalhasadás a luci- nyi völgyön a leg­szebb. A pirkadat bújócskázik a helyek között, lopakodván a völgybe. Az erdő pedig han­gos már a sok madártól. Az érzelmesebb embereket el is lágyítja ez a látvány, de csak az érzelmesebbjeit, meg a jobban ráérőket, mert aki­nek a hajnalhasadást meg­előzve kell az ágyat ott­hagyni, annak nincs ideje a hajnali széptől elérzékenyülni. Tuza Pista, a termelőszövet­kezet állattenyésztője talán a völgy legkorábban kelő embere. Csupán egy finom mozdulat erejéig tiltakozott. — A szép iránt én sem va­gyok érzéketlen azért... — A tekintetében volt, hogy il­lendőségből mondta amit mondott. Néhány esztendővel ez­előtt Tuza István még mint gyakornok került a Kis-zagy- vavölgye Tsz-be. Nagybár- kányba a szarvasmarhatele­pen dolgozott. Birkózott a munkával, de bizony azon időtájt nem sok jót tapasz­talhatott a közös gazdaságban. Na de hagyjuk a múltat, nem sok értelme ébresztget- ni- Az viszont igaz, hogy egy-egy ember a saját bőrén tanulta meg, mit jelent, ha HAJNALHASADÁS szétesxn. a gazdaságban min­den. xVienekült, ki merre lá­tott. Így került Tuza István a fiatal kezdő szakember is a megyének egyik sarkából a másikba, aztán túl a megyétől, le az alvidékre, Cegléd kör­nyékére. De gondolja csak meg bár­ki, akit minden a felvidék­hez köt, mit érzékel a szél­fútta síkságon a hegyekhez szokott ember. De mégsem csak ezen érzelmi okok for­dították vissza az állatte­nyésztőt szülőföldjére. Amit ígértek nem adták meg neki. Nagyon a valóság talaján élő ember Tuza István. — Az ember célokat tűz maga elé, és ott az nem sike­rült; Jól is számítottam, mert itthon kedvemre valóbb az élet... A korához képest sok meg­próbáltatáson átesett ember. Ez meghatározza gondoskodá­sát, mozdulatát, beszédjé­nek fonalát, még a tekintetét is. Nem szereti az illúziókat. Elképzelhető, milyen érzés töltötte el, mikor hazaérve még azt sem tudta, hol kap munkát- Hivatalokból, hiva­talokba kilincselt, de az ígéreten kívül semmi sem maradt számára. Őszintén vallja, miközben hű cimbo­ráját, öblös pipáját füstölte- ti: — Mindenüvé, csak ide, eb­be' a gazdaságba nem kíván­koztam. Pedig az élet szo­rított, három gyerekről kel­lett gondoskodnom... Amíg Tuza messze földön próbálkozott az élettel, itt­hon változások történtek. El­rendeződött a közös gazdaság sorsa is. Helyreállott a rend, kellettek a szorgalmas, jó szakemberek- És Tolmácsi Ferenc, a tsz elnöke nem azért sokat próbált gazda­ságvezető, hogy ne érezte vol­na meg, milyen érték lap­pang Tuza Pistában. Ám az még a tsz gondolatától is borzongott. Egyszer az elnök azt mondta néki: — Gyere nézd meg, aztán nyilatkozz... Tuza István most a terme­lőszövetkezet állattenyésztési ágazatvezetője- Az elnök így nyilatkozott róla: — Nagyszerű fiú, a tsz jól járt vele.., így nyilatkoztak, emlék­szem még annak idején a közgyűlésen is róla. Dolgo­zik, mint a megszállott. Most áll be — ahogyan a szakem­berek mondani szokták — az állománya. Egy beteges, ro­zoga gulya helyett, jóállású, jól táplált az állomány és be­tegségtől teljesen mentesí­tett. Ez egy állattenyésztőnek a legszebb álma- Most az­tán fontolgatják, hogy mer­re tovább. Mennyire fel tud villanyozódni ez a fiatalem­ber, amikor erről esik szó. — A hústermelés a legked­vezőbb számunkra... Ha ez olyan egyszerű len­ne. De máris mondta, hogy a fajtakiválasztáson, a legelőn, az embereken és még ki tud­ná mi mindenen múlik ez. Most például azon spekulál­nak, hogy a magyartarkát, valamilyen jó fajta francia jószággal keresztezik, mert ez ígéri a legtöbbet­így aztán mozgalmas a napja. Kocsiba vág­ja magát, még hajnal előtt, indul Pusztamárkházá- ra, ahol Sándor Géza a mun­katársa. Aztán irány Keresz­túr Danyi Zoltánhoz, majd lent Nagybárkány, Patai Istvánhoz. Nem csupán be­ugrást jelent ez a látogatás, hanem munkát, pontosat, lel­kiismereteset. A munkatársa­ira emlékezés megenyhíti arcvonásait. A pipa is vidá­mabban füstöl- — Jól megértjük egymást..: T alán este lenne egy kis ideje még ennek a nyugtalan embernek, de ennyit sem enged meg magának. Most készül még egy újabb diploma megszer­zésére a közgazdasági tudo­mányokból. A gyerekek pe­dig tépik, cibálják, követelik, szomjazzák az apjukat. Ami­kor a déli harangszókor ha­zatér, akkor az ő számukra is jut az idejéből, hiszen minden öröm mellett ez a legszebbik időtöltés számára- Ezért, hogy nem a természet szépségei ejtik ámulatba Tu­za Istvánt, az állattenyész­tőt. .. Bobál Gyula NÓGRÁD — 1979. március 25., vasárnap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents