Nógrád. 1979. március (35. évfolyam. 50-76. szám)
1979-03-25 / 71. szám
Budapesten tárgyalt a portugál államfő. A képen jobbra a H&rtugál küldöttség Ramalho Eanes vezetésével, balra a magyar delegáció Losonczi Pállal az élen. Gromiko Egyiptomi—izraeli szerződés Kairóban biztonsági okokból nem tették közzé Szadat elnök Washingtonba indulásának időpontját. Begin izraeli kormányfőt, — aki péntek óta New Yorkban tartózkodik — vasárnapra várják az Egyesült Államok fővárosába. A békeszerződés ünnepélyes aláírását — mint ismeretes — hétfőn tartják. Az addig hátralevő időben Washingtonban folytatódnak a miniszteri szintű amerikai— izraeli—egyiptomi tárgyalások néhány, még tisztázandó, kérdésről, s velük párhuzamosan azok az izraeli—amerikai megbeszélések, amelyek célja: biztosítani Izrael számára az Egyesült Államok támogatását arra az esetre, ha Egyiptom nem tud eleget tenni a békeszerződésben vállalt kötelezettségeinek- Ez utóbbiról Mose Da- jan izraeli külügyminiszter pénteken este Washingtonban közölte, hogy reményei szerint a megállapodás megszületik, annál is inkább, mert mint mondotta, az elvi megegyezés már létrejött, csupán megszövegezési problémák vannak hátra. Az Izraelnek nyújtandó amerikai biztosítékokat tartalmazó dokumentumot memorandum formájába öltik, a békeszerződéscsomag nem hivatalos darabjaként kezelik. Érvényesítéséhez nincs szükség parlamenti jóváhagyásra, csupán Carter és Begin aláírására. Szíriába utazott Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, külügyminiszter szombaton rövid baráti látogatásra Damaszkuszba utazott. Gromiko a Szíriái Arab Köztársaság vezetése meghívásának tesz elegetA repülőtéren Andrej Gro- mikót Arvid Pelse, az SZKP KB PB tagja, Borisz Pono- marjov, az SZKP KB PB póttagja, a KB titkára és más hivatalos szem ílyiségek búcsúztatták, köztük volt Szíria moszkvai nagykövete is. Hazaérkeztek Hazautazott szombaton Moszkvából a Szakszervezetek Országos Tanácsának küldöttsége, amely Gáspár Sándornak, a SZOT főtitkárának vezetésével a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának meghívására tett hivatalos, baráti látogatást a Szovjetunióban. * Hazaérkezett a Pozsgay Imre kulturális miniszter vezette küldöttség, amely Ahmet Taner Kislali kulturális miniszter meghívására március 17—23-a között látogatást tett Törökországban. Pozsgay Imre tárgyalásokat folytatott Ahmet Taner Kislali török kulturális miniszterrel, a két ország kulturális kapcsolatainak fejlesztéséről és fogadta őt Necdet Ugur közoktatási miniszter is. A delegáció hivatalos program keretében ellátogatott Kütahya- ba a Kossuth-házba és Te- kirdagba (Rodostó) a Rákóczi- múzeumba. Pályázati telhívás a marxizmus—leninizmus esti egyetemre A Magyar Szocialista Munkáspárt Budapesti Bizottságának Oktatási Igazgatósága az 1979/80-as tanévre felvételi pályázatot hirdet a marxizmus—leninizmus esti egyetem következő tagozataira és tanfolyamaira: hároméves általános tagozat, hároméves szakosított tagozat, továbbképző tanfolyamok, speciális kollégiumok és kerületi továbbképző tanfolyamok. A marxizmus—leninizmus esti egyetem hallgatója csak az lehet, akit pártszervezetének vezetősége, munkahelyének gazdasági vezetője javasol és sikeres felvételi vizsgát tesz. Pártonkívüliek is kérhetik felvételüket. A tanév szeptember 1-től június 30-ig tart. Minden tagozaton hetenként egyszer kötelező előadás vagy osztályfoglalkozás van a felvételi vizsgákat 1979. május 26-tól június 30-ig tartják. A felvételekkel kapcsolatos részletes felvilágosítást nyújtó tájékoztatót és a jelentkezéshez szükséges kérdőívet, a kerületi pártbizottságokon és a munkahelyi pártszervezeteknél lehet beszerezni. A kitöltött kérdőívet a munkahely szerinti illetékes kerületi párt- bizottságra 1979. április 25-ig kell eljuttatni. MSZMP Budapesti Bizottság Oktatási Igazgatósága A hét 3 kérdése Először látogatott el Moszkvában annak a Thaiföldnek a kormányfője, amely mind ez ideig a nyugati érdekövezetbe tartozott, s amely korábban egy imperialista katonai szervezet tagja volt. Milyen irányban fejlődhet a szovjet— thaiföldi viszony? — sokakban felvetődik ez a kérdés. Már csak helyenként hallatszik fegyver-ropogás a vietnami—kínai határon, Hanoiban (és Pekingben is) tárgyalásokról esik sző. Miről, mikor, hogyan tárgyalhat Vietnam és Kína egymással? Ismét páratlanul izgalmasmozgalmas volt a hét Iránban. Míg láthatóan folyik a hatalmi harc a síita vallási vezetők és polgári politikusok között, az iráni problémák új síkon is jelentkeznek — a nemzetiségek követeléseivel. Mi történik Kurdisztánban, mi állhat a kurd igények mögött? Milyen irányban fejlődhet a szovjet—thaiföldi viszony? Thaiföld nevét az idősebb nemzedék Sziámnak ismerheti. A délkelet-ázsiai ország területére nézve ötször nagyobb, lakosságát tekintve négyszer népesebb hazánknál, s főként földrajzi helyzeténél fogva roppant nagy a stratégiai jelentősége. Ezért is volt — ameddig fennállott ez az imperialista katonai koalíció — a SEATO székhelye a thai főváros: Bangkok. Thaiföld keleti irányban Laosszal és Kambodzsával határos, s ezzel világossá válik, hogy napjainkban mekkora jelentősége lehet a bangkoki kor. mány magatartásának, ha semleges marad az indokínai térség problémáival szemben és például a kínai—vietnami vitában, akkor mérséklőleg tud hatni a konfliktusokra. De ha ellenkező álláspontra helyezkedik s például megengedi, hogy területéről élelmiszer-, hadianyag- és ember-utánpótlás jusson él a kambodzsai her gyek közé visszahúzódott néhány csoporthoz, a megbuktatott Pol-Pol-rendsaer maradványaihoz, akkor nyilvánvalóan csak tovább szítja a tüzet— Thaiföld az amerikaiak vietnami háborúja idején a SEATO-beli szövetségesnek, azaz az Egyesült Államoknak támaszpontokat és repülőtereket bocsátott rendelkezésére: a vietnami városokat bombázó amerikai gépek innen indultak bevetésre. A SEATO felbomlása óta Thaiföld az ASEAN-nak, a délkelet-ázsiai országok szövetségének a tagja. Az 1977-ben hatalomra jutott, most 60 éves tábornok, Kriangszak miniszterelnök azt hangsúlyozta, ' hogy kormánya az ideológiai különbségeket félretéve baráti kapcsolatokra törekszik minden országgal. Kriangszak Csamanand volt már Kínában, az USA-ban és Japánban Is. Moszkvai útját thaiföldi politikai körökben is „sorsdöntőnek” mondják. A kétoldalú, szovjet—thal kapcsolatok kérdésén túlmenően Leonyid Brezsnyev azt hangsúlyozta a thaiföldi vendéggel folytatott megbeszélésén, hogy most új kapcsolatok fejlesztésére nyílik lehetőség Indokína minden országa között. Brezsnyev nyomatékkai rámutatott, hogy a Szovjetunió teljes mértékben támogatja a szocialista Vietnamot. amely békében akar élni Thaifölddel és minden délkelet-ázsiai szomszédjával. Miről, mikor, hogyan tár gvalbat Vietnam és Kín- egymással ? Már a kínai agresszió kezdetén, á betolakodó kínai katonák visszavonásának követelésével együtt tárgyalásokat ajánlott Vietnam kormánya. Kezdetben Peking erről hallani sem akart, csak azt hajtogatta, hogy „meg akarja büntetni”, „meg akarja leckéztetni” Vietnamot. Amikor a hadihelyzet alakulása nyilvánvalóvá tette, hogy a kínai támadók nem tudnak aláereszkedni a határvidék hegyeiből, s így a részleges betörés után előbb-utóbb vissza kell vonulniok, egyszeriben a kínai fővárosban is hangoztatni kezdtek bizonyos tárgyalási készséget Ügy tűnt, hogy március utolsó hetében elkezdődhetnek a tárgyalások, persze, látnivaló volt hogy a tárgyalási gépezet megindulása előtt a fogaskerekek közé a kínaiak bármikor képesek bedugni a maguk botját... ilyen „botnak” számított az elején az, hogy a tárgyalás helyének meghatározásakor a kínaiak csak és kizárólag Pekin get voltak hajlandók elfogadni, míg a vietnami fél azt javasolta, hogy felváltva tárgyaljanak a két fővárosban, vagy akár a határ közelében. (Megjegyzendő, hogy a köt fővárosban való tárgyalás annál Is inkább elképzelhető és megvalósítható, mivel a diplomáciai kapcsolat a Vietnami Szocialista Köztársaság és a Kínai Népköztársaság között a kínai agresszió idején sem szakadt meg, a nagykövetségek működtek, a diplomaták a helyükön maradtak.) A tárgyalásokon számtalan probléma kíván megoldást: kezdve a nagy elvi kérdéseken, például az erőszakról való lemondás esetleges kinyilatkoztatásán, folytatva a kínai agresszió okozta károk jóvátételén, egészen a határ megerősítésének dolgáig. A jelek szerint a határkérdés előtérbe kerül. Vietnami részről a történelmi határokról tesznek ismét és ismét említést, azokról a határokról, amelyeket a két fél 1957-ben és 1958-ban megvont, s amelyeket két évtizeden át tiszteletben tartott. Most viszont egyrészt az figyelhető meg, hogy a kínaiak áthelyezik a határköveket. s egy új, az 6 érdekeiki szerinti határt igyekeznek meghúzni, másrészt az is, hogy az agresszióban részt vett katonai egységeket csak e mögé a módosított határvonal mögé hajlandók visszavonni. Hanoiban közölték, hogy Pe- kingé a felelősség, amiért nem kezdődtek meg a tárgyalások eddig. A kínaiak ugyanis. nagyhangú nyilatkozatai k ellenére még mindig nem tértek vissza a határ mögé, sőt fokozták provokációikat a térségben. Ml történik Kurdisztánban, mi állhat a kurd igények mögött? A hozzávetőleg 15—17 millió kurd több országban él, nincs saját hazájuk. A legtöbb kurdot Törökország keleti végében találni, nyomban utána azonban az iráni Kur- disztán népe következik: 5—5 és fél millióval! Az iráni kurdok évtizedek óta követelnek önkormányzatot, sürgetik földjük gazdasági fejlesztését. Eddig hiába tették. A sah rendszere elnyomta őket, mint ahogyan 1947-ben Reza Pahlavi katonái fojtották vérbe a háború végén kikiáltott kurd köztársaságot. Ä kurdokról azt is tudni kell, hogy szunnita mohamedánok,' tehát vallási ellentét is szembeállítja őket a siitákkal,' akiknek a vallása eddig is államvallás volt Iránban, most pedig Khomeini ajatollah roppant befolyása révén még inkább megerősödött a síiták helyzete. Nem vitás, hogy a hirfda igényeik jogosak. De néhány évtized történelmi tapasztalata mutatja, hogy a kurdok gyakran váltak — akaratuk ellenére — nagyhatalmi törekvések kiszol gáláivá. Bar* zani, a kurdok legendás hírű vezére, aki nemrég halt meg, s akit már a sah bukása után kisértek utolsó útjára óriási tömegek, nos, ez a Barzani élete végén az amerikaiak oldalára állott. Nincs kizárva, hogy egyesek a kurdok követeléseit a teheráni kormánnyal szembeni fellépésre használják fel, az iráni bizonytalanságot akarják ezzel továbbra is fenntartani. Pálfy József Afganisztán ígéretes kezdet Nemsokára egy éve lesz, hogy az áprilisi forradalom elsöpörte Mohamed Daud reakciós, népellenes rendszerét, amely csupán annyiban különbözött a korábbi feudális monarchiától, hogy köztársasági cégérrel álcázta despotiz- musát. A győzelmes fegyveres felkelés eredményeként hatalomra jutott az ország első népi kormánya, s kikiáltották ez Afganisztáni Demokratikus Köztársaságot. A VEZETŐ ERŐ Á forradalom vezető ereje az 1965-ben alakult népi demokratikus párt; programjában olyan társadalom felépítését hirdette meg, ahol mindenki munkája szerint részesedik a megtermelt javakból, s ahol egyszer s mindenkorra véget vetnek a kizsákmányolásnak. A vállalkozás nagysága és nehézsége akkor válik érthetővé, ha tudjuk, hogy Afganisztán a világ legszegényebb, legelmaradottabb országai közé tartozik. A 17 milliós afgán népet a szó szoros értelmében a legsötétebb feudalizmus világából kell átvezetni a huszadik század, a szocializmus világába. Ä mezőgazdasági tulajdonviszonyok önmagukért beszélnek. A 14 millió hektárnyi művelésre alkalmas területből csupán 3,3 millió hektárt hasznosítottak. A földterület fele a lakosság öt százalékát kitevő nagybirtokosok tulajdonában van, s ugyancsak ők rendelkeznek a gazdálkodáshoz nélkülözhetetlen vízzel, vetőmaggal, földművelési eszközökkel. A paraszti népesség 36 százaléka földnélküli, 45 százaléka pedig törpebirtokos. Két-három millió afgán máig is nomád pásztorkodásból él. Mindebből logikusan következik, hogy a forradalom első és legfontosabb feladatának a feudális viszonyok felszámolását, a lakosság 80 százalékát kitevő parasztság felszabadítását tekintik. A legelső rendeletek egyike eltörölte azokat az adósságokat, amelyek révén az uzsorások és a nagybirtokosok jobbágyi függőségben tarthatták az agrár- proletárok és a kisbirtokosok millióit. Ez az intézkedés 11,5 millió parasztot érintett; sokan közülük így nyerték visz- sza elzálogosított földjüket. A mezőgazdasági bank újonnan alakult falusi szövetkezetek útján anyagilag is támogatja a jobb gazdálkodási feltételek megteremtését. Ezek a lépések kedvező politikai légkört teremtettek a régóta esedékes, sokszor megígért és mindannyiszor elszabotált földreform végrehajtásához. A szükséges előkészületek után január elsején fogtak hozzá a feudális nagybirtokok felosztásához. Az első hullámban 40 ezer család kapott földet; rövidesen további 200 ezer nincstelen család veheti birtokban törvényes jussát. A földreform érthető módon heves ellenállásba ütközik a feudális urak részéről, s ráadásul az elmaradott, megfélemlített parasztok is vonakodnak a történelmi igazságszolgáltatás elfogadásától. A népi demokratikus párt aktivistái országszerte sok ezer parasztbizottságot szerveztek a földművelésből élő tömegek érdekvédelmére. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az alapvető változásokat hordozó agrárreform elképzelhetetlen a parasztság cselekvő támogatása, közvetlen részvétele nélkül. HOSSZÚ TÁVÚ IPAROSÍTÁS A forradalom első évfordulója lényegében egybeesik az afgán ötéves terv kezdetével. A gazdaságpolitikai célok közül kiemelkedik az állami szektor megszilárdítása, bővítése. Az új kormányzás hatékonyságát jelzi, hogy jelentékenyen nőtt a szén, a kőolaj és a földgáz kitermelése. A szakemberek most dolgozzák ki a hosszú távú iparosítás terveit. Az ipari termelés eddig csupán 6—7 százalékkal részesedett a nemzeti jövedelemből. A gyári munkások száma nem haladta meg a 40 ezret, míg a kis- és kézműipar 200 ezer főt foglalkoztatott. Egymillió munkanélküli külföldön, főként a szomszédos Iránban keresett megélhetést. Az új kormány szociális és kulturális intézkedései nem találtak, nem találhattak egyöntetű helyeslésre, hiszen a női egyenjogúság kimondása, a gyermekkorban kötött házasságok és a többnejűség tilalma a régen túlhaladott vallási hagyományokkal került összeütközésbe. Ezt a reakciós beállítottságú vallási vezetők és a földesurak egyaránt igyekeznek kihasználni. Hasonlóképpen helyi zavargások forrása lett, hogy a 90 százalékos analfabétizmus ellen indított országos kampányt a nőkre is kiterjesztették. Ugyanakkor kedvező visszhangra talált a kötelező és ingyenes oktatás bevezetése, az, hogy rendkívül rövid idő alatt több száz új iskolát építettek és a tankönyvek százezreit osztották szét. ÉLETSZÍNVONALEMELÉS A népi demokratikus kormányzat nagy erőfeszítéseket tesz az életviszonyok javítására. Bevezették az árellenőrzést, kordába szorították a feketepiacot és leszállították az élelmiszerek, közszükségleti cikkek árát. Űj munkaalkalmakat teremtettek, csökkentették a munkaidőt és felemelték az alacsony keresetű dolgozók bérét. A kezdeti sikerek feltételeihez tartozott az államapparátus, a közigazgatás megtiszto- gatása, átszervezése, a hatalom bázisának soha nem látott kiszélesítése. A párt- es állami irányítás megszilárdítása azonban nem merül ki a régi rendszer híveinek eltávoz lításában. A forradalom irányát, módszereit érintő viták) a forradalom vezető erőin belül is erőpróbához, összecsapásokhoz, s következésképpen leváltásokhoz, félreállításokhoz vezettek. A nézeteltérések részben onnan erednek, hogy a népi demokratikus párt két irányzat, két csoportosulás egyesüléséből jött létre. Nem vitás, hogy a forradalmi erők egysége ma létkérdés Afganisztán számára, miként az is, hogy az illegalitásból nemrég kiemelkedett élcsapatpárt mielőbb befolyásos tömegpárttá szerveződjék. Az új párttagokat elsősorban a munkásság, a szegényparasztság és a haladó értelmiség soraiból toborozzák. A külföldről is támogatott reakciós erők mozgolódása, provokációi — mint például a kabuli amerikai nagykövet elrablása és meggyilkolása — éberségre intik Nur Mohamed Taraki kormányát. Míg a mélyen vallásos dolgozó tömegek üdvözölték a forradalmi átalakulást, a régi rendszerrel és az imperializmussal összefonódott mohamedán vezetők, nacionalista törzsi elemek az ellenforradalmi törekvések élére álltak. Csaknem egy évvel a forradalom győzelme után kiélezett harc folyik Afganisztán jövőjéért. <£ NÓGRÁD - 1979. március 25., vasárnap
