Nógrád. 1979. március (35. évfolyam. 50-76. szám)
1979-03-23 / 69. szám
A televízióból jelentjük: Sztrájkoló ntunkásas9zonyok drámája Honnan-hol-hová? Nagybátony biztató jövője A homokos, szürkepiszkos gyárudvaron a bezárt kapu mögött asszonysereg szorong. Az arcok elszántságról, feszült drámaiságról tanúskodnak. Döntöttek. Szabadon engedik Fabrét, az eddig fogvatartott munkavezető férfit. Kilökik a kaou elé, A sztrájkoló asszonyok mér befelé indulnak, amikor odakint a falakon túl kétségbeesett kiáltás hasítja át a pillanatnyi csendet. — Marie ne!..» Segítség! Az asszonysereg megmerevedik. — Mi szabadon bocsátottuk. Ami az utcán történik vele, ahhoz már semmi köze a, sztrájkoló munkásoknak —- szólal meg az egyik asszony. — De meg van kötve a keze, nem tud védekezni! —• kiáltja idegesen egy másik. — Itt valami baj lesz! — jajdul a harmadik. Fiatal munkásnő sietősen kapaszkodik fel a magasba a falhoz támasztott létrán, hogy kitekintsen az utcára. Odakint lövés dördül, aztán újabb lövések. A Lumumba utcai filmgyár stúdiójában Déry Tibor, Gyár a tengerparton című kisregényéből készülő tv-dráma utolsó jelenetét forgatják. A rendezőnő azt a képet beszéli meg a színésznőkkel, amikor a lövéseket meghallva, valamennyien kirohannak az Utcára. Még néhány perc és véget érnek a felvételek. — Már csak az atmoszférazajt, s a statiszták nevetését, lármáját kell felvennünk — mondja megkönnyebbülten Zsurzs Éva rendező. A szürke gyárudvaron az eddigi drámai magatartást tanúsító asszonyok hirtelen „színésznőkké” Válnak. Dancs- házy Hajnal, Fónay Márta, Sütő Irén, Jani Ildikó és a többiek valamennyien a nagy monitor elé sietnek, hogy végignézzék az imént felvett jeleneteket. — Különös sztrájk, résztvevői csupa asszonyok? Hol játszódik le? — kérdezzük a rendezőtől. — Valóban különös sztrájktörténet formálódik elénk Déry Tibor regényéből — mondja Zsurzs Éva. — Ezt a sztrájkot nem annyira igazi munkásnők, mint inkább halász- és földművesfeleségek vívják meg a harmincas évek Franciaországában. Egy zsákkészítő üzemben a zsákvarrónők három napon át megszállva tartják a gyárat és béremelést követelnek. A gyár tulajdonosa végül is beadja a derekát aláírja á 12 százalékos béremelést biztosító új szerződést. — Kik a dráma kulcsfigurái? — Tulajdonképpen hárman vannak. Az első Marie (MolKülföldi Gyermekrajtok kelméken Ä bakui Lenin Textilkombinát mintatervezői társtervezőket kaptak. A városban megrendezett gyermekrajz-ki- állítás ifjú résztvevőinek számos munkáját a gyúr tervezői textilmintaként alkalmazzák. Az így tervezett kelmékből készült ruhák első szállítmánya már az üzletekbe került, és nagy keresletnek örvend. Mai tévé ajánlatunk 21.50: IMRE „Bereményi Géza tv-játéká- nak hőse a Nagyapa, egy tipikus kispolgári család feje,_ — mondja a most bemutatásra kerülő játék rendezője Gothár Péter. — A főszereplő nagyapa, már meghalt. Figurája teljesen rendhagyó, hiszen saját temetésének közepén —, mivel életével is, halálával is elégedetlen —, felkel a ravataláról és alapos botrányt csinál. Elégedetlensége abból táplálkozik, amit hátrahagyott utódaira. Ezért aztán, amíg rokonai ott szenvelegnek. és szenvednek ravatala körül, ő unokájával nekivág élete néhány utolsó hónapjának. Üjra éli az utolsó napokat, hogy lehetőleg tisztázza értelmüket, saját életének értelmét. Egy öregember vet számot az életével, de mindezt különös körülmények között teszi meg. Mindeddig ő tartotta össze ezt a nagy és régi típusú famíliát... ő, aki egész életében azt hitte, hogy mindig jót csinál, de végül rá kell ,jönnie a tévedésére”. TOVÁBB ÉPÜL A LOMONOSZOV EGYETEM A moszkvai Lomonoszov Egyetem alapterülete meghaladja a másfél millió négyzetmétert. Az elmúlt évek során számos új létesítménnyel bővült. Felépült például a humán fakultások új tömbje, továbbá a 525 személyes, négyemeletes diákmenza. így nem csoda, hogy a valamikor nagyon tágasnak tűnő terület ma meglehetősen zsúfolt. Moszkva vezetői — figyelembe véve a távlati fejlesztési elképzeléseket — egy 120 hektárnyi területet bocsátottak az egyetem rendelkezésére. A tervek szerint itt épül majd fel az új könyvtárépület, valamint egy kultúrház. Kimagasló sikert arattak külföldi vendégjátékaikon az elmúlt évben az NDK zenés színházainak társulatai. A moszkvai közönséget is meghódította Georg Katzer „Fekete madarak” című balettje, amely az 1525-ös német parasztháború történetét dolgozza fel. Nagy kitüntetés érte a táncjáték koreográfusát, Tom Schillinget: ő az első NDK-beli balettmester, akit meghívtak Moszkvába, hogy betanítsa és színpadra állítsa a művet. A Komische Oper Finnországban és Olaszországban szerepelt ősbemutatókkal és népszerű operarészletekkel. A skandináv államokban turnézó szólisták Brecht-programjai hű képet adtak a modern, realista, zenés színházról. Nyugat-Né- metországban és Svájcban a Berlini Állami Operaház vendégjátékát tapsolta meg a kö„Valami kedveset mondj az ifjúságnak.” Hát gyermekek, szeretlek imádlak Hisz hajdanában — ifjan, elfeledten — Magamat Is sokkal jobban szerettem. (Goethe) Az új lakótelepen csaknem eltévedünk. Kísérőnk, Marta Wolf többször is érdeklődik a toronyházak lábánál, zavar- - tan mosolyog, hiszen ő is most jár erre először, s a frissen kialakított utcákat hiába is keresné a berlini térképeken, egyiknek-másiknak még neve sincs. Végül célhoz érünk. Óvatosan kerülgetjük a tócsákat, a találkozóról néhány percet késünk is. — Wir begrűszen zí! — mondják mosolyogva a német asszonyok. Mellettük tíz-tizenöt nebuló bámulja az idegeneket tágranyüt szemekkel, az egyik fiúcska — lehet ötéves — férfiasán kezet nyújt. A harminc nógrádi asszony, akik a Cooptourist Utazási Iroda megyei kirendeltségének szervezésében a nemzetközi nőnap alkalmából utaztak az NDK fővárosába, nagy taps köszönti a tágas teremben. A nőszövetség kerületi bizottsága hívta meg őket, hogy együtt ünnepeljenek. A létesítmény, miként a házigazdák mesélik, amolyan mindenes. Van itt közös étkező, amely egyben táncterem, szoba a balettisko4 NÖCRÁD — 1979. március 23., péntek nár Piroska játsza), aki ennek az ösztönös munkásmegmozdulásnak a vezére lesz. Az ő szerelme és egyúttal gyűlölete szövi át mindvégig a történetet. Ott található egy fiatal mozgalmi ember is, akit a szakszervezet küld ide Párizsból (Jani Ildikó), s végül a főszerepet játszó férfi (Szilágyi Tibor alakításában), a fogságba ejtett munkavezető, akit minden asszony gyűlöl, mert visszaélve kivételes helyzetével szerelmet zsarol. — Mi az, ami különössé teszi ezt a sztrájkot? — Nemcsak az, hogy nők vívják. A harmincötös évek nagy francia sztrájkhulláma idején robban ki a zsákvarrónők megmozdulása. A városban és a kikötőben is sztrájk van. Ezek az asszonyok azonban nem értik meg, hogy valamennyi sztrájkoló célja közös. Inkább úgy vélik: a többiek sztrájkja akadályozza őket. Fegyverüknek a munkavezető fogságban tartását tekintik. Csak a szakszervezet követelésére engedik szabadon a gyűlölt férfit, akit azonban utolér a sorsa. — Mennyire ragaszkodtak a szerző kisregényéhez? — A regényt teljes egészében megtartottuk, sőt Déry Tibor más munkástörténeteiből is átvettünk néhány epizódot. Szémann Béla sikerek 0 zönség,' elsősorban Dessau „Einstein” című operáját. Nem csupán a híres német műveket, hanem az új koncepcióval jelentkező rendezőket is megismerhette a világ. Ruth, Berghaus az „Einstein” és a „Titus” című opera rendezője és Erhard Fischer, Sosztakovics „Az orr” című művének színpadra állítója, igen nagy elismerést aratott az NSZK-ban és Svájcban: Hamburgban, Wiesbadenben és Lausanneban. Joachim Herz tavaly elnyerte a Prix d’Italia díjat a Brecht—Weill: „Mahá- gonny városának tündöklése és bukása” című opera tévérendezésével. Herz nemrégiben cardiffi színpadon vitte új sikerre Puccini Piilangókisasz- szonyát, érdekes elgondolásban, Harry Kupfer pedig a bavreuthi ünnepi játékok nyitó előadását, Wagner: „Bolygó hollandi” című művét rendezte. A Nagybátonyi nagyközségi Tanács vb-titkárának hivatali szobája parányi ugyan, de kellő kényelemmel, ízlésesen berendezett. Ebben a szobában — távol álljon tőlem minden idealizálás, hamis romantika — számos fontos dologban döntöttek már a helyi tanács vezetői, egymás között hányva-vetve meg a dolgot, vagy éppen más szervek, gyárak, vállalatok, intézmények vezetőivel. Szabó Nándor vb-titkárral a mögénk jutott esztendő eredményeiről, áthúzódó problémáiról, az idei év legszükségesebb tennivalóiról beszélgetünk. Partnerem elmondja, hogy a tanács sikeresen zárta a tavalyi évet, tervszerűen, Ütemesen fejlődött a település, s a lakások átadásának kivételével minden elképzelést megvalósítottak. Kapásból elővett példaként említi a 2. számú óvoda átalakítással létrehozott 25 új helyét, az új iskola építését és a régi felújítását, a zeneiskola páratlanul időszerű korszerűsítését. — A múlt év egyik kellemes • meglepetése volt számomra, hogy a nagybátonyi utcákon, akár a faluban, akár a Zagyva-parton, de folytathatnám még a településrészek megnevezését, a házak előtt feltűntek a szeméttárolók, az úgynevezett kukásedények... — 1978 valóban minőségi változást jelentett a szemét- szállításban, így a köztisztaságban. A falusias település- részek 25 utcájában — gyakorlatilag mindenütt, ahová az autók be tudnak hajtani — helyeztünk el kukákat. Ezt a szállítást az utcák kiépítésével szeretnénk folyamatosan kiterjeszteni az egész községre. Ide tartozik még, hogy a kisterenyei tanács vb-vel való megegyezésünk alapián az intézményes szemétszállításba bekapcsoltuk a szomszédos nagyközséget is, valamint Rákóczl-telepet és Kányást. Saját fejlesztési alapunkból erre közel egymillió forintot költöttünk, s hasonló nagyságú támogatásban részesített a megyei tanács, így községgazdálkodási vállalatunknál biztosítottuk mindazokat a gépeket, amelyek szükségesek, a zavartalan munkavégzéshez. — Az úthálózat és tisztaságának helyzetét hogyan jellemezné? — Eredeti ötéves tervi elképzeléseink mértékét meghaladóan sikerült fejlesztenünk az úthálózat korszerűsítését- Gondot fordítottunk az útjainkon való közlekedés biztonságának szavatolására, ami adott esetben azt jelenti, hogy intézményesen végeztük el a téli csúszásmentesítést, a hóeltakarítást. Április 1-vel pedig újabb minőségi előrelépés következik be: megoldjuk a közterületek és közutak gépi söprését, folyamatos locsolását. Ez az intézményes köz- tisztasági munka általában a városokat jellemzi. — A szolgáltatások területén is közelit Nagybátony a városokhoz? — Azt hiszem azzal, hogy tavaly a Nógrád megyei Vegyesipari és Javító Vállalat létrehozta részlegét a Révay úton, s műhelyeiben megkezdte a tv-k, rádiók, háztartási kisgépek javítását, elvégzi a képkeretezést, szerviz- kocsijaival járja a vonzáskörzetet, már megteremtődtek az igények szerinti szolgáltatás feltételei. Van Gelkánk, Patyolatunk, a PENTAMER Ipari és Szolgáltató Szövetkezet pedig, befejezve bővítését, hamarosan nagyobb kapacitással végezheti az autójavítást, -karbantartást. — Milyennek ítéli meg a kereskedelmi ellátást? — Egyértelműen kulturáltabbak lettek két kiskereskedelmi vállalatunk üzletei, javult az áruellátás. Több üzletet korszerűsítettek, s ez kedvező fogadtatásra talált a lakosság körében. Zöldség- és gyümölcsellátásunk megfelelő, több hús és húskészítmény jut el hozzánk, de a tőkehús mennyisége még mindig az igények alatt marad. Más árukat nem hiányol a lakosság; legalábbis nem jelzi nekünk. — A vendéglátás viszont — meglátásom — romlott színvonalában. Nagybátonynak nincs — még csak szerényen ítélve is — reprezentatív szórakozóhelye. — Ez a közel 9000 lakosú munkástelepülés kétségtelen többet igényel a szórakozás kulturáltságában, a munkásétkeztetési ellátásban, mint amennyit ma kap. Történtek erőfeszítések a szórakozóhelyek kultúráltságának, környezeti tisztaságának emelésére, de elégtelenek. Nagy- bátonyban nem lehet megfelelő helyen megebédeltetni egy vendéget, nincs elég tágas táncos hely. Ugyanakkor kihasználatlanul maradt az alsó italbolt előtti — most már alaposan megrongált — kerthelyiség. A településfejlesztésnek a vendéglátás helyzetére is gondolnia kell— Már két bányaváros! utca lakásaiba vezették be a gázt, most vezetik a harmadikéba. Mire számíthatnak az idén a nagybátonyi bérlők, s milyen reményeik vanriak a lakásra váróknak? — A vezetékes gáz bevezetése gyorsabb ütemű a tervezettnél, s ezzel a régi lakások felújítása nem tud lépést tartani, a községgazdálkodási vállalat munkaerőhelyzetének, szervezési és anyagellátási gondjai miatt. Az idén — minthogy kormányprogram is — gyorsítanunk kell a felújításokat. Terv szerint a Lenin út 6—7—8, 10. és 12. szám alatti lakások készülnek el- A Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat sajnos két 28 lakásos épületet nem tudott átadni időben, s erre az évre még további 74 lakásra kötelezett. Ezek a lakások gázzal ellátottak, a szükséges gázvezeték már elkészült. — A többi területen milyen fontos tennivalók várnak erre az esztendőre? — A legtöbb témakörben már jeleztem a gondokat is, ami azt • jelenti, hogy azokat az idén meg kell oldanunk, vagy legalábbis enyhítenünk. Ezekhez fűznék három dolgot. Egy 50 személyes óvoda építésének első ütemét kezdjük el a második fél évben. Szükség van rá, mert az elhelyezésért ténylegesen sorban állnak a szülők és gyerekek. A következő tervidőszakban bölcsődét is kell építenünk. Nemsokára 620 négyzetméter hasznos alapterületű ABC-áruház épül az új településrészen a kisterenyei ÁFÉSZ üzemeltetésében. A miskolci ÉSZAKTERV már elkészült a dokumentációkkal, a ház előregyártott elemeit a Borsodi Állami Építőipari Vállalat még ebben az évben elkészíti. S végül tanácsunk — a Hazafias Népfront helyi szerveivel — nagy gondot fordít a lakosság pihenésére. Játszóparkjaink, tereink szépen fejlődnek az idén is. Műkőből készült pingpongasztalokat, sakktáblákat helyezünk el bennük. A tó mellett November 7-e parkot bővítjük, további kispályákat, nyársaló- és pihenőhelyeket építünk itt. Mit bizonyít e témájában, szükségképpen behatárolt beszélgetés? A településért érzett felelősséget, a céltudatos, átgondolt, koncepciózus fejlesztést, a fejlődés tagadhatatlanságát. . • Nagybátony további fejlődése is biztosított. Sulyok László M. Szabó Gyula berlini riportsorozata (I.) Átlagéletkor: hét venhárom év lásoknak, napköziotthon. A lakótelepen élők, ha kedvük szottyan rá, itt találkozhatnak. Most minden ünnepélyes. Az asszonyok, — szinte kivétel nélkül idősebbek, nyugdíjasok — ajándékokkal kedveskednek a magyar nőknek. A nemzetközi nőnapot Justine Wurbs, a nőszövetség területi vezetőségének titkára méltatja. Szól az NDK lányainak, asszonyainak helytállásáról, az élet valamennyi területén betöltött fontos szerepükről, szól a világ nőinek összefogásában rejlő hallatlan erőről... Közben Anna Seghers szavai jutnak eszembe, egy üzenet, amelyet a közelmúltban intézett a világ békemozgalmához: „Arra kérlek mind- annyiotokat, ne fáradjatok bele, ne adjátok be a derekatokat, ne hagyjátok magatokat megfertőzni a gúnyolódóktól: minden fegyvert követ egy újabb, egy élesebb, egy még rettenetesebb. De hagyjátok magatokat megfertőzni attól a nemzedéktől, amely átvészelte a második világháborút és arra egyesítette erőit, hogy ne legyen újabb háború”. A teremben ennek a nemzedéknek tagjai ücsörögnek kávék és finom sütemények mellett, a vázákban üvegházban nevelt virágok virítanak, a szemek itt-ott elfátyolosodnak. Kevesen vannak hatvanon alul, s még kevesebben férfiak. Justine Wurbs a legtöbb társadalmi munkát végzőknek ajándékot, oklevelet ad át: egy vázát, egy cserép virágot, amely inkább figyelmesség, mint fizetség. Akik a nőmozgalomban negyedszázada vesznek részt, felsorakoznak s boldogan fogadják a gratulációkat — A demokratikus nőszövetség legfontosabb célkitűzése, hogy segítse a nőket személyiségük kibontakozásában, védje a nők sajátos érdekeit, hozzájáruljon a szabad idő hasznos eltöltéséhez, gyermek- neveléshez — magyarázza a nőszövetség területi vezetőségének titkára. Újságolja, hogy a szervezetnek kétszáznyolcvan tagja tevékenykedik, de emellett olyan nőket is bevonnak a munkába, akik nem tagok. Könnyíti dolgukat, hogy nem küszködnek helyiséghiánnyal s épp azért tartják szem el^.t a minél nagyobb nyilvánosságot, hogy a programok minél több lányt, asszonyt /vonzza- nak. A vezetőség szorosan együttműködik a tanács, nemzeti front helyi szerveivel, sok a közös akció. — Irigylésre méltó és megható, ahogy önök a nyugdíjasokkal törődnek... — Korábban több szervezet feladata volt, januártól a nőszövetség vette kézbe a nyugdíjasok ügyét. Rendszeresen tartunk rendezvényeket számukra — mondja Justine Wurbs. A nőszövetség tagjai szinte naponta látogatják az egyedülállókat. Akiket a betegség ágyhoz köt, azoknak gépkocsival viszik az olcsó ebédet. Az öregek nem szeretik a tétlenséget. Ha a szükség úgy kívánja — társadalmi munkában — segítenek az áruházi eladóknak, egyik-másik hozzáértő a pénztárgép mögé is beül. Most éppen arról beszélgetnek, hogy a Német Demokratikus Köztársaság megalakulásának harmincéves évfordulója alkalmából kézimunka-kiállítást tartanak. — Hallhatnánk ízelítőt idei terveikből? — Jelenleg felvilágosító előadássorozatot rendezünk a nők jogairól, kötelességeiről. Szerepel programjainkban írókkal való találkozás, művészettörténeti előadás, közös koncertlátogatás, kirándulás, az idősebbeknek tornaórák... A közelmúltban néhány nap alatt a szervezet tagjai 1800 márkát gyűjtöttek a szolidaritási alapra, a sikerhez bizonnyal hozzájárult, hogy a szervezet vezetősége időről • időre meglátogatja a családokat. Visszatérünk a terembe, ahol óvodások énekéinek, táncolnak, majd az öregek énekkara lép a képzeletbeli pódiumra. A harminctagú kórus átlag- életkora hét venhárom év. Vezetőjük, egy doktornő, a bemutatkozásnál azt mondja: — A ml kórusunk a boldog és vidám nyugdíjasok kórusa... Énekelnek, aztán versek következnek, megint ének és tánc. Már együtt a magyar nőkkel. Gyorsan szövődnek a barátságok. Sokáig maradnánk még. A szállodában egy kiadvány arról tájékoztat: az idősebb állampolgárok életkörülményeinek javítása érdekében 1972. és 1973-ban 3,9, majd 1976-ban 3,4 millió személy nyugdíját emelték fel. El azonban csak töredéke annak a gondoskodásnak, amely S nyugdíjasokat övezi az NDK» ban.
