Nógrád. 1979. március (35. évfolyam. 50-76. szám)

1979-03-21 / 67. szám

Veteránok a közművelődésben Utánpótláshiány Somlyóbánva-telepen A NAGYTEREM MÖGÖT- nem mozdulna otthonából' oktatásokon. Pedig, ha a fi- TI kis öltözőhelyiség asztalá- Elég nekik a tv. Dehogyis atalságot már az sem érdek­nél a társadalmi vezetőség fárasztanák magukat helybé- li, hogy mi volt 1918—19-ben, tagjai ülnek. Barják János, li kultúrműsorokért. Az asz- 45-ben, akkor igazán nem tu- Somlyóbánya-telep művelő- szonyok csak-csak eljárnak a dóm, mi érdekli őket... dősi házának részfoglalkozá- kézimunka-szakkörbe, meg is — Fáj ez a KISZ, nagyon sú nyugdíjas igazgatója ve- hirdettük az idén a szabás- fáj nekünk. Meg aztán kárát szí sorra a jelenlévőket. Itt varrás tanfolyamot, amelyhez valljuk annak is, hogy nem vannak majd mindnyájan. A már a zagyvapálfalvai asz- vehetünk fel új tagokat a tanácstag, a párt- és KISZ- szonyklub is csatlakozott. A pártba. A központi intézkedé- aiapszervezet, a Hazafias férfiak azonban, eh.-., jobb sek elsorvasztják az ilyen Népfront, a Vöröskereszt he- nem is beszélni róluk! kis települések mozgalmi éle­lyi képviselője, ők alkotják AZTÁN ITT VANNAK a tét. Pedig akadnak itt még a művelődési ház társadalmi fiatalok. Négy éve, hogy elvtársak, akikre mindig szá- vezetőségét. A kultúrház éves megszűnt az általános iskola, míthatunk. Végeztünk társa- munkatervének megbeszélésé- azóta a legkisebbekkel is ne- dalmi munkát is szívesen, re gyűltek össze. héz szót érteni, de azért őket Kétszer voltunk elsők, két­Borják János megköszörüli inkább be tudjuk vonni a szer másodikok, a „35 000 toriét, és az alkalomhoz „il- művelődési ház és a 2500 kö- munkanap Salgótarjánért” lő” hivatalos hangon ismer- tetes könyvtár foglalkozásai- akcióban- De kéne az után- teti az elmúlt év eredménye- ra. Idén, a nemzetközi gyér- pótlás, nagyon kéne... it, az idei tennivalókat. Bár- mekév alkalmából kiemelten Hallgatom a somlyóbánya- mennyire is „hivatalos” az foglalkozunk ezzel a kérdés- telepi veteránok szavait, s együttlét mégis családias a sei- közben a jelenlévő fiatalok légkör- Nem is csoda, hisz — No, és a KISZ-fiatalok. arcát figyelem. Mosoly búj- barátok. rokonok, szomszé- Megfordulnak ők a házban, kál szájuk szögletében, aztán dók ülnek az asztalnál. van is egy szép klubhelyisé- idővel érteni kezdik a dolgot. Somlyóbánya-telep, egyike gük. De az mégsincs rendjén, Meglehet, van abban valami Salgótarján legkisebb pérem- hogy mindig csak a zene, a mosolygásra késztető, aijogy kerületeinek. A lakosság lét- tánc, meg a játék. Mikor az idősebb generáció sopán- számát pontosan tudja min- meg tartalmas programokat kodik a fiatalok életvitele denki, 359-en laknak ez idő rendezünk, tüntetőén kivonul- láttán, de a korholó szavak tájt a telepen, vagyis 131 nak a teremből. Legalább mögül ki-kibukkan az az erő, család. Ismer hát itt minden- mondanák meg, hogy mi kell amely ezeket a fáradhatat- ki mindenkit, de a módját nekik?! De nem szólnak, lan közéleti embereket moz- azért meg kell adni a terv- ránk hagyják a dolgot. Ha gatja. tárgyaló értekezletnek, kivált, viszont nem tudjuk, mi az HOGY MILYEN VOLT az ha ez alkalomból a városi igényük, akkor az egész terv a bizonyos munkásmozgalmi tanács művelődési osztálya is nem ér semmit. — -kesereg múlt, azt a mai fiatalok iga- kéoviselteti magát. Barják János, és bólogatnak zábóí nem nagyon ismerik. Sorolja Barják János az sűrűn a többiek is. De, hogy mit jelent a mun­eredményeket, nem hallgatja — Hiszen, ha a KISZ-alap- kásmozgalmi múlt, azt a som­éi a gondokat sem. — Saj- szervezet rendesen működne! lyóbánya-telepi fiatalok a je- nos egyre kevesebben kopog- — fakad ki Dorozsin Róbert, lenben tapasztalhatják, tatnak a művelődési ház aj- a telepi pártalapszervezet Mert a somlyóbánya-telepi táján. A telep lakosai közül szervező titkára. — Szégyen „öregek” számára a mozga- Iegtöbben nyugdíjasok. Még az, nagy szégyen, hogy itt lom még ma is ható erő, s leginkább rájuk lehet számi- Somlyóbánya-telepen, ahol ez a fiatalok nyelvére lefor- tani a kulturális műsorok, nagy tradíciói vannak a mun- dítva azt kellene hogy jelent­ismeretterjesztő előadások kásmozgalomnak, nem tu- se; szocialista módon élni, szervezésénél. Sikere van a dunk dűlőre jutni ebben a dolgozni, tanulni- Kár, hogy kertbarátkörnek, és az dologban. Elmaradtak a párt- Somlyóbánya-telepen a fíata- egészségügyi előadásoknak. szemináriumok is- A fiatalok lók a saját nyelvüket sem — A középkorosztály ki nem vesznek részt a politikai igen értik! — p. — A diákok jólétéért Majdnem hétszáz kötettel rendelkezik a pásztói járási könyvtár kihelyezett fiókja a Fővárosi Kézműipari Vállalat helyi telepén- A dolgozók főleg a szépirodalmi olvasniva­lók után érdeklődnek, de szívesen kölcsönzik a szakirodalmi köteteket is. Képünkön Dudás Mária, a telep KISZ-alapszervezetének titkára és Berta Lászlóné könyvtáros — bábel-felv. — Várnai Zseni: Eredj Azt mondtam én édes fiam; Ne menj fiam a csatába, Lelkem fiam, Drága vérem, Katonának fából lába, Ne menj fiam a csatába, Azt mondtam én édes fiam, < Minek ölnél, minek mennél? Édes fiam, Drága vérem.'.' estvéred bitója lennél talán te is odavesznél. fiam Hallod fiam? megvirradt már? Szól a kakas, Kukorékol, Tied a föld, a kék határ, Az erdő, a dalos madár, Kerekedj föl, édes fiam, Eljövélt a te országod, Ür pribékje, Zsoldos horda, Aki rajt van, bitorolja, Mind levered, mind kivágod. Bulgáriában minden 10 000 lakos közül 106 diák. Ez az arányszám előkelő helyet biz­tosít az ország számára a vi­lágranglistán. Az állam nagy gondot fordít az oktatási rendszer tökéletesítésére, a diákok tanulási és életkörül­ményeinek javítására. Az el­múlt esztendőben például 900 millió levát fordítottak erre a célra­Az idei tanévben 100 000 fi­atal tanul a bolgár felsőok­tatási intézményekben. Kö­zülük 38 000-ren diákottho­nokban laknak- 1960-ban még mindössze 4000 fiatalnak ju­tott kollégiumi hely, 1980- ban pedig előreláthatólag már 50 000 tanuló diákotthoni el­látását tudják biztosítani. A diákszállókban a lakásért, az ellátásért névleges díjat fi­zetnek. Több helyütt létesí­tettek szállót a diákházaspá­roknak is. Az egyetemi és főiskolai éttermek száma évről évre növekszik. Jelenleg 60 men­za működik az országban, ahol naponta 45 000 diák ét­kezik. Az étkezési költségek felét az állam vállalja. A legnagyobb oktatási közpon­tokban, így például Szófiá­ban, Plovdívban, Burgasz- ban, Gabrovóban, Su men ben, minden főiskolás menzán ét­kezhet. Gyarapodik az Ifjúsági üdü­lő- és sportközpontok száma is. Jelenleg 30 diáküdülő­ben és táborban 15 000 fia­tal pihenhet, sportolhat. Azt mondottam édes fiam, Nem erre szültelek téged, Bubáztalak, Takartalak, Hogy elontsák piros véred S, hogy mivégből, meg se kérdje^.. Azt mondottam édes fiam, Pénz országa, urak földje, A szegénynek, Proletárnak Nincs egyebe, csak az ökle. Az is csak, hogy értük törje. De most mondom, édes fiam, Én tüzellek, édes fiam. Erős )carod, izzó véred, Érte töröd, Érte ontod, Milliónyi a testvéred, A proletár jussát véded. Hazátlanok szent hazáját Ezer szívvel, ezer karral, Szeresd fiam, Védd meg fiam Milliónyi akarattal, Tűzzel, vassal és haraggal, Most én mondom: szülőanyád! ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ *1* *1* v *♦’ v *!* ♦♦♦ v ♦♦♦ *1* *1* *1* ♦♦♦ *1* *1* *1* *1* *1* *1* *1* *1* *1* *1* * Optimisták (Részlet a regényből) A városparancsnokságon sem­mit se lehetett megtud­ni- Még azt se, ami mindenki kérdése volt: mi van Kun Bélával? Mi van a szovjet házzal? Vértes igazol­ványokat állított ki, amiket aláíratott és lepecsételtetett a városparancsnokkal, aztán re­volvereket hozott és szétosz­totta. — Hát fogja már — szólt rá Vértes türelmetlenül Báti- ra, aki mióta Kecskemétről visszajött nem viselt fegyvert magánál. Vértes és Báti a vá­rosparancsnokságról a Duna- part felé igyekeztek, mert onnan hangzottak a lövések. Sűrű, visszhangzó puskaropo­gás, s közbe gránát s egy-egy ágyúlövés. Kalap nélkül, li­hegve, Sarkadi jött velük szembe. Báti pár nap előtt találkozott vele, és akkor az agitációs plakátokat, azoknak az ízléstelenségét csúfolta- Most sápadt volt és fegyvert kért. — A József-telefonközpon- tot megszállották a fehérek- — Miféle fehérek? — A Ludovika Akadémia növendékei. Az Engels-ka- szárnya és az óbudai matró­zok a fehérekkel tartanak. Vad fegyverropogás. Közel a Duna-parthoz, ahová kiér­tek, embertömeg rohant ré­mülten szembe velük. A Du­nán karcsú, fehér monitor állt. onnan lőttek és lőttek. A tömeg menekült, de köz­ben ordítoztak: Most, most megkapják a vörösök. — Nem tudom, egy vagy több monitor volt-e, csak azt láttam. hogy üdvözlésükre kendőt lobogtatva rohantak a Duna partra — beszélte Sar­Sinkó Ervin: kadi, és szemében egyetlen mozdulatlan könny égett — királyt és fehérgárdát éltet­tek! Hallottam! Fegyvert akart Sarkadi, honnan kaphatna fegyvert. — Meg kell próbálni, le­menni a szovjet házba — szólt Vértes Bátinak. Teherautón, zsúfolódva fegyveres munkások és vő- röskatonák robogtak el mel­lettünk. — A József-központhoz — kiáltottak vissza — ott tart a harc­— Fegyvert — csikorgatta fogát Sarkadi. Vértes a szovjet ház felé indult, s Báti a zsebébe nyúlt és odaadta a revolve­rét Sarkadinak, aki kezében a revolverrel mindjárt Vér­tes után rohant. Bátit, mikor egyszerre me­gint fegyver nélkül érezte magát valami nagy, örömteli nyugalom szállta meg. De még abban a pillanatban fel- rémlett előtte: te nem akarsz ölni — de másnak adtad a fegyvert. Körülötte a tömeg gyűrűzött, mely az előbb a vörösök vesztén újjongva ri- koltozott a Duna-parton. Bá­ti n egyenruha, gyűlésekről, előadásokról Pesten különben is sokan ismerik, s ezek itt mind ellenségek, már érzik a vérszagot a levegőben, a vérszag tartja őket így együtt, mámorosán és rikácsolva, tü­relmetlenül tüzelik egymást. Miért nem mondja meg most ennek a jóruhás csőcselék­nek, — miért nem sikoltja a fülükbe, hogy ölni nem sza­bad, hogy a gyűlölet és em­berkéz ontotta embervér már bűzhedtté teszi a föld leve­gőjét, magatokhoz legyetek végre irgalommal, elég már! Kihevült, kaján arcok, s ro­pognak, ropognak a fegyve­rek. De mit keres itt? A Jó- zsef-központban ott vannak, benn fehérek, kívül vörösök, lőnek egymásra, ott freccsen, folyik a vér. Nem itt állni, hanem ott, oda kellene men­ni a sikoltással, hogy elég, hogy nem szabad. A vörö­sök között, mint a munkások is, akik az előbb az autóról intettek neki, sokan ismerik. A vörösök. A vörösök eldob­ják a fegyvert, maradnak úgy, mint ő, meztelen kézzel, s a sikoltással, hogy nem sza­bad — erre kirontak a fe­hérek és mészárolni kezdik azokat, akik az én szavamra dobták el a fegyvert és ak­kor — akkor én kapom fel az első puskát és leszek me­gint áruló — én kapom fel a fegyvert, melyet én do­battam el, és lövöldözök a gyilkosokra. Ez nem gondo­lat, nem okoskodás volt. Lát­ta a József-központ ablakait csillogni a napban, ott volt, mindezt látta, .tette — csak mikor körülnézett, s letörölte a jiomlokát, látta, hogy tán egy perce sincs még, hogy Vértes elindult, mert ott lát­ta a sarkon Sarkadival, s Bá­ti most már sietett utánuk, a szovjet házba. A monitorról a szovjet há­zat vették célba a fehérek. A tető egy részét meg két lakószobát szétromboltak. Üresen állt a szovjet ház, a népbiztosok családjai is el­hagyták az ostromolt épüle­tet. A jóruhás csőcselék, mely a szovjet ház körül leselke­dett, még habozott. Vértes a városparancsnokságra ment, hogy a szovjet ház védelmé­re őrséget szerezzen, míg Bá­ti Sarkadival együtt az utcá­ról hozott be rongyos embe­reket, öregeket és fiatalokat, asszonyokat és lányokat, mert az utcán nemcsak ellenség, hanem — rongyosok is áll­tak. A Lenin-fiúk őrszobájá­ból fegyverezték fel őket, és Sarkadi a Duna-partra ment ki velük, hogy tűz alá ve­gyék a dunai monitort. Mi­korra Vértes visszajött, már a rongyosok egész kordona vette körül a szovjet házat; NÓGRÁD - 1979. március 21., szerda akiknek nem jutott fegyver, azok csak úgy álltak, s Bátj karabéllyal a vállán, derék­szíján kézigránáttal állt köz­tük a szovjet ház előtt­Báti azóta az éjszaka óta, hogy Vértes a hitről beszélt neki, nem mondott el sem­mit Vértesnek arról, hogy milyen messze került Vértes hitétől. Igaz, az volt az érzé­se, hogy Vértes keresztüllát rajta, keresztül ezen a hirte- tel elhallgatásán, s tán meg is veti. Mikor Báti kiment a frontra, s elköszönt Vértes­től, Vértes, aki fontosabbnak tartotta volna, hogy Pesten maradjon az agitáció miatt, azt mondta búcsúzóul: Tud­ja, hogy a frontramenés is lehet a dezertálásnak egyik módja? Igen, Vértes volt az, aki ezt a szót a fejébe ültette. Vajon tudta-e Vértes, hogy mi történt Bátiban ezen a napon — mennyi minden addig míg, megint karabél­lyal a vállán át nem vette a szovjet ház parancsnokságát? Hogyha nem tudta, akkor miért lett volna az, hogy a városparancsnokságról jövet, mögötte a magával hozott Lenin-fiúkkal, s a kordonon túl leselkedő emberek töme­gével — amint megpillantot­ta Bátit, kinyújtotta feléje mind a két karját, és szó nél­kül, a két kezével kétszer megsimogatta Báti arcát? Bá­tinak hideg futott végig a há­tán — ő maga is ebben a pillanatban eszmélt csak rá, hogy mit tesz. — Stratégiailag tán nem fontos a szovjet ház — mond­ta a következő percben már tárgyilagosan Vértes —, de nemzetiszínű zászló a szovjet házon: ez az ellenforadalom számára felbecsülhetetlen szimbólumot képviselne. A monitorok nem hiába vették célba éppen a szovjet házat. Ez volt a jeladás. — Volt — mondta már Vértes, mert a monitorok egyelőre eltűntek a Sarkadi- ék tüzelése, s főleg az ágyúk elől, melyeket a budai he­gyekre katonák és ifjúmun­kások állították fel. — A fehérek számítása az volt, hogy a támadás a szov­jet ház ellen — általános fel­kelést vált ki. Azt hitték, hogy már itt az ideje. A két kaszárnyában azonban a tisz­teket elfogták, s a legénység megint mellettünk van. Csak a József-központ előtt tart még a harc. Tisztek és há­romszáz kadét tartja az épü­letet- Mi van Lányival? L ányi csak késő este buk­kant fel. Szemüveg nél­kül, bekötött fejjel. Ak­kor már a vöröskatonák visz- szafoglalták a József-telefon- központot. De tizenhét vö­röskatonát öltek meg a ludo- vikások mielőtt megadták volna magukat. Lányit, aki a Vörös Újság számára az el­esettek névsorát hozza, kö­rülállják a hallban. A tizen­hét név közt Báti ott látja Sárosi Pali nevét is. Az ellenforradalom azoa» ban le volt verve.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents