Nógrád. 1979. március (35. évfolyam. 50-76. szám)

1979-03-17 / 64. szám

Nem lehet másként A s új „bűvöl — Nem okozhat gondot sem nekik, sem a többi brigádnak az új termékek gyártása, mi­vel visszatérő gyártmányaink alig vannak. Azok sem jelen­tenek valójában ismétlődést sem méreteiben, sem pedig a műszaki megoldásokban. így csaknem mindig az állandó megújulás jegyében dolgozik a gyár kollektívája — érzékel­tette a munka karakterét, a munkásoktól és vezetőktől el­várható igényeket Puskás Aladár, a VEGYÉPSZER sal­gótarjáni gyára pártvezetősé­gének titkára. — Egyáltalán nem idegen­kedünk az új termékektől. Két és fél éve állítjuk elő az olaj­mérő állomást a Szovjetunió számára. Szakmailag tetszik nekünk a feladat, mert bo­nyolultsági foka leköt ben­nünket. Mindannyian érdekes­nek találjuk. Pedig már jó né­hányat elkészítettünk belőle. Kétségtelen az első darabok­nál nagyobb volt az izgalom, mint ma, mivel sok kérdőjelre is kellett önmagunknak is vá­laszolni. Ugyanakkor hajtott bennünket a szakmai kíváncsi­ság. Hogy többé-kevésbé jól begyakoroltuk magunkat, ahol lehetett, egyszerűsítettük a munkafolyamatokat. Megis­mertük a legcélravezetőbb fo­gásokat — ugyanolyan fele­lősséggel állítjuk elő a termé­ket — nem bízzuk el ma­gunkat —, mint a kezdet kez­detén — folytatja az előbbi gondolatot Somodi György, a Bánki Donát nevű tizenhárom tagot számláló brigád csoport- vezetője. Szavaihak realitását pél­dázza a brigád egész élete, eddigi tevékenysége. Ezt adja vissza a brigádnapló is, amelynek soraiból egy széle­sebb igényű,1 a kulturális tevé­kenységet is helyesen értelme­ző és azt jól gyakorló kollek­tíva sokatmondó, sok-sok epi­zódjait tárja elénk. Ez össze­függ szakmai képzettségük színvonalával. Van köztük hegesztő. Hárman maguk mö­gött tudják a gépipari techni­kumot- Minden brigádtag elvé­gezte a darukötöző-tanfolya- mot. Hatan pedig az ívhegesz­tői vizsgát is letették. A cso­portvezető pedig technikusi minősítőre jár­— Nem állítok valótlant, ha mondom: nem okoz gondot az egyik termékről való átállás a másikra . . . —- Van ilyenre kilátás a kö­zeljövőben? — Igen. Például az idén a gázmérést szolgáló termék prototípusát kell gyártani. Ügy tudom, a terve még nem készült el. Ezért helyette em­lítem, amit már most is gyár­tunk: ez a hitelesítőberende­zés, vagyis a prover, amit az olajmérő állomásokhoz hasz­nálnak. Az első példánya egy éve a Szovjetunióban kifogás­talanul üzemel. Tudomásom szerint ebben az évben tízet kért belőle a szovjet megren­delő. A termék súlya igen változó; tíz tonnától nyolcvan tonnáig terjed­A megbízatás újabb erőpró­bára késztet bennünket, is­mét bebizonyíthatjuk, mire vagyunk képesek. Egyébként e termékünket az idei Buda­pesti Nemzetközi Vásáron is kiállítjuk. A nagyobb szakmai tudást kívánó munka csak első lépés a sikerhez. Olyan légkörre van szükség, ahol az alkotó elkép­zeléseknek szabad az útja, mindenki saját egyéniségéhez, képességeihez mérve kapja meg a feladatokat. — Nem is tudunk meglen­ni egymás segítsége nélkül. Erre kényszerít bennünket a csoportbérezés is. Igen, van különbség szakmailag mind elméleti tudásban, mind pedig gyakorlatban a brigád tagjai között. Ezért mindenki azt a munkafolyamatot végzi, ami­hez a legjobban ért. — Mi történik, ha valame­lyik fiatalabb, gyakorlatla­nabb brigádtag nagyobb felr adat elvégzésére érzi magát alkalmasnak? — Először megmutatom, hogy a feladatot miként kell kifogástalanul elvégezni. Majd a következőket mondom: — A munka csak jobb lehet az enyémnél- Megpróbálhatod! Amennyiben kifogástalanul el­végzi, akkor beajánlotta ma­gát a bonyolultabb munkákra. — Csak ilyen esetekben ér­vényesül a több gondolat, több okos megoldás elve és gyakorlata? — Nem! Előbb elmondom az elképzelésemet. Utána vita van, majd kiválasszuk a leg­célravezetőbb megoldást. Ezzel azonban a folyamat nem zá­rul le. A brigád tagjai munka közben is gondolkodnak, s időnként a korábbinál sokkal jobb módszer jut az eszükbe. Ennek mindig szabad utat biztosítunk a brigádban. Ilyes­mire azonban ritkán kerül sor. — Mondana konkrét példát is? — Varga Sándor egy kis készüléket szerkesztett a kari­ma ésszerűbb összeállítására. Bíró Zoltán szerszámával he­gesztési folyamatot gyorsítot­tunk meg. Van még több is- Csak hirtelen nem jut az eszembe . . . Nem sokkal később a cso­portvezető lelkemre köti, hogy írjam meg a következőket: Nagy Gyula üzemvezető, gé­pészmérnök és Tóth József üzemmérnök, művezető segít­sége nélkül nem jutottak vol­na idáig. Mindketten úgy ad­ják át tudásukat a brigád tag­jainak, hogy azok jóformán észre sem veszik. A brigád tevékenysége, éle­tének számos epizódja meg­erősítette a bevezetőben közölt gondolatokat; nem lehet más­ként dolgozni, ha valaki élni akar. Mert nem csak a gyár jellege ilyen, hanem a veze­tők igénye is. Amihez jól iga­zodnak a dolgozók. Akárcsak a Bánki Donát brigád, akiket a szocialista brigádvezetők kollektívája az aranyjelvény viselésére tart érdemesnek- V. K. Építők és áruk külföldre r Jugoszláv építővállalatok a világ számos országában épí­tenek különféle jelentős lé­tesítményeket. Az elmúlt év­ben a szocialista országok­ban 189,3 millió, a fejlett tő- ’ kásországokban 213,2 millió, a fejlődő országokban pedig 848 millió'dollár értékű épít­kezést végeztek. Tizenkilenc és fél ezer jugoszláv szakem­ber és építőmunkás dolgozott tavaly külföldön — 11 afri­kai, 11 ázsiai, 14 európai és 3 latin-amerikai országban. Nemcsak a jugoszláv szak­emberek keresettek a világ legkülönbözőbb tájain, hanem a jugoszláv ipar különféle ter­mékei is. Jugoszlávia és a fej­lődő országok közti kereske­delmi volumen megközelíti a kétbillió dollárt; az export értéke 1978. első kilenc hórap- ^ jában 796,5 millió dollár volt, ' B százalékkal több mint az előző év azonos időszaká­ban. A jugoszláv cikkeket leginkább az arab államok és egyes ázsiai országok vá­sárolják. Kártyavár gyanánt roskad össze a legerősebb betonból fölhúzott épület is, ha elfu­serálták a terveit. A kép persze túlzás. Ekkora bakot még szökőévenkint sem lőnek a tervezők. De azért van rossz terv, van jó terv. Sőt még jobb terv is. S az elképzelé­sek — meg azok kidolgozásá­nak — színvonala kisebb rész­ben függ a lehetőségektől. Több múlik a mérnök ötlet- gazdaságán, figyelmességén. Ezek szerint korántsem kö­zömbös, ösztökélik-e zsebre menő módon a tervezőt jobb minőségű munkára. Az AG- ROBER Nógrád megyei — Salgótarjánban székelő — ki- rendeltségén — úgy tetszik — találtak olyan fizetési mód­szert, ami nagyobb gondos­ságra serkenti a rajzasztal mellett dolgozókat. Mitől függ ? Egyes munkák idejében va­ló elvégzésére célprémiumokat tűznek ki a kirendeltség po­tentátjai. Erre a bértömeg ti­Kismamák kedvéért Az asszonyok, elsősorban a kismamák szórakozásának, művelődésének segítésére jó kezdeményezést tett Salgó­tarjánban a Somlyói körzeti népfrontbizottság. Mindehhez szükségeltetik olyan ráter­mett könyvtáros, mint Lórik Istvánná. Februárban beve­zették, hogy amíg a művelő­dési otthonban különféle ren­dezvényeket tartanak — filmvetítéseket, kézimunka­szakkört, klubfoglalkozásokat —, a könyvtárt kinyitják. Vi­gyáznak a gyerekekre, mesél­nek, filmet vetítenek, játsza­nak velük, hogy a mamák nyugodtan kikapcsolódhassa­nak. Példájukat másütt is le­hetne követni... A WAIF ' 1959-ben hívták életre a világszerte WAIF-nak is­mert varsói művészeti és filmkiadó vállalatot, amely kiváló szakemberekkel dol­gozik, és együttműködik a Lengyel Tudományos Akadé­mia különböző intézményei­vel is. A WAIF két másik korábbi kiadó — a filmkiadó és az Auriga — erejét egye­síti, és folytatja mindazt, ami élőidéinek munkájából arra valóban érdemes. így ezután is sorra jelennek meg a WAIF gondozásában „A lengyel festészet története” kötetei: jelenleg az ötödik és a hato­dik kötet készül, a romantika és a realizmus, valamint a két világháború közti évti­zedek művészetének történe­téről. Terjedelmes, szépen 111 tisztről t monográfiát * adnak húsz éve ki Weit Stoss fametsző, a krakkói Mária-templom vi­lághírű oltárának alkotója életművéről. Az előkészületben levő munkák között' szerepel a „Lengyel címerkönyv” bib­liofil kiadása. Művészeti albumok, szín­házi és filmkiadványok mel­lett szórakoztató műveket, fényképalbumokat is megje­lentet a kiadó, amelynek te­vékenysége újabban külön­nyomatok készítésére is ki­terjed. Az ezzel foglalkozó, úgynevezett reprintszerkesz- tőség a ritkaságokat, a lengyel írásbeliség értékes emlékeit őrzi meg az utókor számára. A vállalat kapcsolatot tart fenn — egyebek között — a magvar Corvinával, amellyel időről időre közös kiadványo­kat jelentet meg. Z: egy építész zenöt százalékát fordíthatják évenkint; vagyis idén húsz­ezer híján félmillió forintot. Ha a tervező a munkájá­val idejekorán végez, dukál neki a célprémium. .. Azaz még nem biztosan. A hiány­talan összeget csak akkor ve­heti át, ha tervei egy bizo­nyos színvonalat elérnek, vagy túlhaladják. Mitől függ egy terv minősége? Aprajával együtt reggelig lehetne sorol­ni a szempontokat. Függ at­tól, hogy milyen anyagokat ír elő az épülethez. Ez — termé­szetesen — nemcsak a' mér­nökön múlik; szűk határo­kat állítanak a kereskedelmi lehetőségek. Függ attól, hogy az épület értéke belefér-e a költségnormákba (ezt idáig betartották az AGROBER- esek). Sok függ attól, milyen kifogásokat hoz föl a kivitele­ző a tervekkel szemben. Még csak pauszon Ki az ítész, aki e szempon­tok alapján elbírálja, milyen mértéket »üt meg egy terv? 32 millió méter selyemszövet A karlovói textilkombinát az országhatárokon túl is hí­res szebbnél-szebb selyemszö­veteiről. A selyemkészítésnek régi hagyományai vannak Bulgáriában. Az első gyár 1894-ben kezdte meg a ter­melést a dél-bulgáriai Asze- novgrádban. A harmincas években már 35 selyemszövö- de működött az országban, 1100 munkással. Akkoriban egy és negyed millió méter selyemszövet készült. Ma a karlovói kombinát üzemegy­ségei jóval többre képesek en­nél: 1960-ban csaknem 11 millió, 1970-ben több mint 21 _&úl>Ő, áz elmúlt esztendő­ben pedig már 32 millió mé­ter > el vemszö vetet készítet­tek. Nőtt a választék is: 120- féle cikket gyártanak. 230-fé- le mintával és 1450 színössze­állításban. A mennyiségi és minőségi fejlődést a legkorszerűbb technika alkalmazása tette lehetővé. A munkafolyamatok teljesen automatizáltak, s a technológia betartását, a ter­melés folyamatosságát kont- rollgépek ellenőrzik. A légkor, szerűbb módon történik a textíliák „fürdetése”, színe­zése is. Egy főállású építészmérnök, egy másodállású statikus és a belső munkatársak, akik ke­resztbe ellenőrzik egymást. Egy-egy szempont alapján kü- lön-külön értékelik és pontoz­zák a megvalósítást. A „rész­pontokból” áll össze az át­lagpontszám, amit figyelembe vesznek a célprémium kifize­tésekor. Mikor ellenőriznek? Há­romszor. Elsőnek még mun­ka közepette. Ilyenkor föl­jegyzések készülnek a javí­tandó, változtatandó részle­tekről. Második alkalommal a majdnem kész állapotban le­vő terv méretik meg. Ekkor még pauszpapíron van a terv. Könnyen mód nyílik a javí­tásra. Ha a „meós”, a tapasz­talt építészmérnök ráüti a bé­lyegzőt, akkor állítják össze a komplett dokumentációt. A harmadik próba: a gyakorlat. Milyen nehézségek támadnak a megvalósítás során, érkez­nek-e reklamációk a kivitele­zőtől, kell-e utólag javítani a* terven.? Ez tehát csak ké­sőbb derül ki. Hogy mégis értékelhető — és zsebre me­nő — legyen, két részre oszt-' jak a mozgóbért. Nyolcvan százalékát célprémiumként fi­zetik ki, 20 százalékát pedig utólagos értékelés díjazása­kor. Prémiumot évente há­romszor fizetnek, „utólagost” csak egyszer: év végén. Maguk javasolták A pontszám nem éles ha­tár; nem jelenti, hogy innen­től mindent fizetünk, ez alatt egy fillért sem. Idén három „átlagpontot” muszáj elérni a hiánytalan prémiumért. Ha azonban egy-két tizeddel ke­vesebbre áll össze a kapott pontok átlaga, arányosan csökken a prémium. Ha 2,5 alá jut, akkor már nem jár egy fabatka sem. Ha jobb az átlag, mint 3, akkor gyarap­szik a fizetendő pénzmag. Életképes-e az effajta minő­ségi bérezés? Nem szubjektív megállapítások, hanem szá­mok igazolják: igen. Tavaly még 2,2 tized volt a megkö­vetelt átlag. Idén már három egész. Növelni — ilyen mér­tékben — a követelményt, csak akkor lehet, ha reális lehetőség van a megvalósítás­ra. Van-e? A tervezők sze­rint igen. A kirendeltség ve­zetői csak szerény mértékben — 2,5-re akarták emelni a mi­nimális minőségi szintet. Ma­guk a - tervezők javasolták, hogy legalább 3 egész legyen a teljes prémiumért elérendő minősítés átlaga. ÍH. P. Korábban öt perc alatt végezték el kézzel azt a tekercské-. szító műveletet, mely manapság a Horváth Miklósné irányí­totta géppel mindössze három másodpercig tart. Motorizált berceliek Míg 1977-ben csak 70 millió forint értékben készültek elektromotorok Bercelen, az Ikladi Ipari Műszergyár gyár­egységében, az idén már 150 millió forintért állítják elő keresett termékeiket. A dina­mikusan fejlődő üzemben ké­szültek fényképeink. A termelékenység a minőséget nem rontotta. A korszerű gépek igénybevételével a kiváló termékek szá­ma gyarapodott. Maradt még a kézierőnek is dolga. De Serfőző Lajosné és társai már szívesebben irányítják az elmés berendezéseket. Hellenpach László minőségellenőr. Kulcsár József képbeszámoló j» J NÓGRÁD - 1979. március 17., szombat 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents