Nógrád. 1979. március (35. évfolyam. 50-76. szám)

1979-03-17 / 64. szám

Könyvtári látogatás Több mint könyvhölcsönzés A forráshoz való úton nem lehet elég korán elindulni, a tudás, az ismeretszerzés Ízlel­getését nem lehet elég korán elkezdeni. Ezt tudják és vall­ják, a szécsényi nagyközségi könyvtár dolgozói is. Minden­napi munkájukban jelentős helyet kap a gyermekekkel való foglalkozás; a könyv az olvasás örömének felfedez­tetése az ifjú nemzedékkel. — A mi erőlködésünk ke­vésnek bizonyulna ahhoz, hogy a gyermekek kezébe könyvet adjunk. A szülők és a nevelők támogatását kell ügyünknek megnyerni; azo­kat az embereket, akik, nap mint nap találkoznak a jö­vő olvasóival — vélekedett Fasching Károlyné, a könyv­tár vezetője. — És erről mi az ön tapasz­talata? — Nagyon jó a kapcsolatunk az iskolákkal. Tanítók és ta­nárok rendszeresen hozzák a gyermekközösségeket külön­böző könyvtári foglalkozások­ra. Legutóbb például Varga Józsefné, a II. Rákóczi Fe­renc iskola nevelője hozta el osztályát. A Mikszáth iskola tanulói is rendszeres látoga­tóink közé tartoznak. Az is­kola nevelői tartottak már a könyvtárban vetélkedőt, szakkört, osztályfőnöki és tanórát. A napközis csoportok szinte mindennapos látoga­tói könyvtárunknak. A könyveket csak úgy le­het megszerettetni, ha a gyer­mekek kezébe adjuk. Ehhez kell a könyvtár, mely tágra nyitja ajtaját, a felnőtt-tár­sadalom, aki megfogja a gyermekek kezét és bevezeti őket a könyvek birodalmába. Ha valaki a malomban járt, csupán lisztes lesz. Hogy a molnármesterséget elsajátít­sa, meg kell tanulni a külön­böző szakmai fogásokat. Azok, akik a könyvtárba járnak, könyveket vesznek a kezük­be, közelebb kerülnek a szellemi táplálékhoz; ahhoz viszont, hogy megszeressék, életük szerves részévé váljon a könyv, meg kell, hogy ta­nulják az olvasást; az isme­retszerzés, a könyvek alkal­mazását. — A nevelőkkel közösen az életkori sajátosságokat fi­gyelembe véve. szakkönyv- használati vetélkedőket ren­dezünk az alsó és felső tago­zatos tanulók részére. A gyer­mekek sokszor egyénileg is felkeresnek minket; iskolai tanulmányaikhoz, szakköri foglalkozásokra, szakkönyvek után érdeklődnek — magya­rázta a könyvtár vezetője. A könyvtár olvasóterme mindig népes. Az érdeklődők negyvennégyezer kötet könyv, nagyon sok folyóirat, szak­lap között válogathatnak. A teremben vannak, akik újsá­got olvasnak, míg mások a lexikonokat böngészik. Rádi László barátaival elmélyül- ten a természettudományi könyveket tanulmányozza. — A természetbarát-szakkör ré­szére állítunk össze vetélke­dőhöz feladatokat —, magya­rázta a szőke hajú, nyolcadi­kos fiú. — Az általános iskolához hasonlóan jó munkakapcso­latot alakítottunk ki a me­zőgazdasági szakközépiskolá­val. A mezőgazdasági könyv­hónap keretében több közös rendezvényünk volt. Vetél­kedők, ismeretterjesztő elő­adások, ankétok szerepeltek a közös programban — tájé­koztatott Fasching Károlyné. Kapcsolatuk nem reduká­lódik le a mezőgazdasági könyvhónap eseményeire. A dísznövénytermesztő-szakkör foglalkozásainak egy részét a könyvtárban tartja. Erdős Ferenc tanítványai vállalták a könyvtár dísznövényeinek ápolását. A középiskolás diá. kok gyakori vendégei a könyvtárnak, hogy a köny­vekből egy-egy kérdésükre választ kapjanak. „Hogyan használjuk a szakkönyveket” címmel a levelező osztályo­sok részére tartottak foglal­kozást a könyvtárban, A könyvtárosok munkája több mint könyvkölcsönzés. Tevékenységükkel jelentőis szerepet töltenek be a nagy­község közművelődési életé­ben. — Közművelődési tevé­kenységünket csak akkor tudjuk eredményesen ellát­ni, ha együtt dolgozunk a különböző intézményekkel, tömegszervezetekkel. A mű­velődési házzal egyeztettük terveinket. Több közös ren­dezvényt szervezünk. A me­zőgazdasági könyvhónap al­kalmából példáuj kiállítást, filmvetítést, előadásokat, író­olvasó találkozót szerveztünk közösen. A Hazafias Népfront nagyközségi bizottsága főleg az író-olvasó találkozó szer­vezésében, a lakosságot érin­tő tevékenységünkben nyújt segítséget. A községi KISZ- bizottsággal több közös ren­dezvény volt és lesz. Együtt készülünk a tanácsköztársaság 60. évfordulójának méltó megünneplésére. Sikerült előbbrelépni az üzemekkel va. ló kapcsolatunkban. A brigá­dok gyakrabban keresnek fel minket, szakkönyveket kér­nek, szakmai segítséget egy- egy vetélkedő felkészülésé­hez, kollektív tanulmányok elkészítéséhez. — Nem az a lényeg, hogy mennyit olvasunk, hanem az, hogy az olvasás váljon életvi­telünkké. A szécsényi nagy­községi könyvtár munkatár­sai többrétű tevékenységük­kel azon fáradoznak, hogy ez a gondolat egyre több ember tudatában honosodjon meg. Egyre több ember életének szerves részét adja a könvv, az olvasás. Sz. F. Mai tévéajánlatunk 17.10: VÖRÖSKATONA VOLTAM A dokumentumfilm-soro- zat második része az 1918-as magyarországi eseményeket idézi fel, film- és dokumen­tumanyagok segítségével. A nézők azokkal az orosz bolse­vikokkal ismerkedhetnek meg, akik emigrációban éltek ná­lunk azokban az időkben, vagy hadifogolyként csatla­koztak a magyarországi for­radalmi mozgalomhoz. 81.00: INCIDENS AZ INGEBORG- HANGVERSENYEN Egy különös színjátéknak léhetnek tanúi ma éjjel a televíziónézők. A remekmű­veket írt, rendkívül sajátos stílust és atmoszférát terem­tő Szomory Dezső egyfelvo- násos drámáját mutatják be, felvételről a Madách Kama­raszínház művészeinek elő­adásában. Ingeborg a nagy és világhírű zongorista ha­zatérve hazájába, Budapes­ten koncertre készül. Ám még el sem kezdődik a hangver­seny, amikor váratlan inci­dens szakítja félbe a művész fellépését; édesanyját, a ré­gen eltűnt asszonyt véli fel­fedezni a nézőtéren. Ennek a felismerésnek aztán drámai­an szomorú és komikus követ­kezményei lesznek. ŰJ KÖNYV Cseres Tibor kisebb lélegze­tű írásait jelentette meg egy kötetben a Magvető Kiadó Elveszített és megőrzött képek címmel. A kötet műfajilag sokrétű; publicisztika, önval­lomás, tanulmány, kritika, in­terjú, riport, elbeszélés talál­ható benne. Cseres ditrói gyermekkorának élményei, a háború, az ostrom, majd a felszabadulás apró, de nagyon lényeges emberi mozzanatai villannak fel a kötet első ré­szében. A felszabadulást meg­örökítő életrajzi írásokban is a népe sorsáért aggódó, hábo­rús felelősségét őszintén fag­gató író szólal meg, bizonyít­va, hogy az „utolsó csatlós” bélyege nem vonatkozhat egy népre általában. Cseres olyan ellenállókat mutat be, akik nem nyertek nagy csatákat, világraszóló ütközeteket, ha­nem — ahogy találóan fogal­mazza — az „utóvéd utóvéd­jeként”, a német fasiszták odavetett koncaként próbál­tak menekülni a pokolból, s tenni is vajmit az adott le­hetőségek között. Eötvös József műveinek tel­jes kiadása lassan befejező­dik. A Magyar Helikon Kia­dó eddig 10 kötetet adott ki a nagy haladó gondolkodó, publicista, író és politikus műveiből. Regényei A kart- hausi, A falu jegyzője és a Magyarország 151'4-ben már korábban megjelent, hasonló­képpen elbeszélései, levelezé­se, s publicisztikai írásainak egy része is. A legújabb há­rom kötet Reform és hazafi- ság címen jelent meg. A kö­teteim tematikai egységet je­lez; az első kötet 1838 és 1848 között megjelent politikai ta­nulmányait, röpiratait tartal­mazza, köztük olyan ma már hozzá nem férhetőket is, mint például Vélemény a fogház­javítás ügyében, amely korá­ban jelentős vitákat váltott ki. A következő rész Eötvös hírlapi cikkeinek eddigi leg­bővebb megjelentetése; alkot­mányjogi, szociális, nevelés­ügyi cikkek, valamint Agri- cola levelei című cikksoroza­ta, mely a Helmeczy Mihály szerkesztette Pesti Hírlapban jelent meg 1844-től kezdődő­en. A szerkesztők nagyon he­lyesen mindegyik levélnek külön címet adtak, megjelöl­ve a politikai publiciszta tár­gyát: a civilizációról, a refor­Brandenburgi verseny A balassagyarmati zenei élet következő jeles esemé­nye lesz a Liszt Ferenc ka­marazenekar március 19-i es­ti koncertje. Az együttes mű­vészeti vezetője Sándor Fri­gyes, a hangversenymester Rolla János. Az érdeklődők Bach III., V. és VI. branden­burgi versenyét hallgathatják meg az együttes előadásában, valamint Pertis Zsuzsa csem­baló- és Matuz István fuvola- művész közreműködésével. A műsort Réti Zoltán, a helybe­li Rózsavölgyi Márk Állami Zeneiskola igazgatója ismer­teti. Dobogón vagyunk A Vidám Szín­pad Kis Szín­padán márci­us 1-től mutat­ják be a Dobo­gón vagyunk című kaba­rét. Konferál: Kellér Dezső. Rendező: Zsu- di József. A képen: Bittera Judit, Ráto­nyi Hajnal. — Halló! Zengő Árpádot a rendezvényi csoport vezető­jét keresem. — Halló, itt Zengő! — Szervusz, Árpád! Meg kell beszélnünk néhány dol­got! Jó lenne holnap találkoz­nunk! — Sajnos nem lehet. Hol­nap Pestre kell mennem! — Mi dolgod neked Pesten? — Gyere, nézd meg! Kilenc óra Zugló zegzugos utcáin zakatol a Zaporozsec. Első állomás a Magyar Dia- filmgyártó Vállalat központja. Értékes « diafilmek kerülnek elő a csomagtartóból. A ta­valy novemberben, Salgótar­jánban rendezett bábjátékos bemutatószínpad és animációs filmszemle — sok vitát kivál­tott — diafilmjei. — Már vártuk magát, Ár­pád! — tessékel be egy ajtón Ruzicska Józsefné szerkesztő. — Örömmel fogadtuk javasla­tukat. Semmi akadály, hogy létrejöjjön egy kooperáció a vállalat és a József Attila me­gyei Művelődési Központ kö­zött. A jövőben minden új filmünkből küldünk egy-egy kópiát önöknek. Mi pedig vár­juk a hatásvizsgálat eredmé­nyét! A részleteket később megbeszéljük- Most mi kér­nénk valamit! — Vállalatunk egy tanul­mánykötetet készül kiadni, melynek megírására több ne­ves szakembert felkértünk. Szeretnénk, ha ön is elvállal­Szervezés kérdése az egész Egy „kirándulás” krónikája na egy témát. Tudjuk, hogy ön a Nógrád megyei felnőtt­nevelési stúdiónak is vezetője. Így a kidolgozandó témának is bizonyára ismerője: „A dia­film, mint információhordozó — szerepe a közművelődés­ben”. / Rövid tanácskozás mit, ho­gyan, milyen terjedelemben, aztán irány a belváros! A Vö­rösmarty tér közelében par­kolunk. A Művészetek Házá­nak modern palotájában nagy a forgalom. Ismerős itt is bő­ven akad, ha máshonnan nem, hát a tv-ből látott arcok. A komoly és könnyűzene hazai nagyságai, írók, költők, elő­adóművészek szállnak ki a páternoszterből. Hatodik emelet — Országos Rendező Iroda­— Szóval, gyermekműsorok kellenének?! Parancsolj! Eb­ben a jegyzékben minden — közművelődési szempontból ajánlott — műsorunkat meg­találod — nyújt át egy sten- cilezett kiadványt Tar Mi­hály, az ŐRI szervezője. A választás nem könnyű. Általános iskolák felső tagoza­tosainak már nem lehet „gye­rekes” műsort bemutatni. — Talán a „Ha én felnőtt lennék” című műsor és a „Bo­hócverseny” jó lesz. Feltéve, ha az időpont megfelel. NÓGRÁD — 1979. március 17., szombat — A Dévai Nagy Kamilla zenés műsora — április 27-re — rendben. A Bohócok ügyé­ben hívj vissza! Rendkívül népszerű a műsoruk. Csak májusra tudjuk beütemezni. Három emelettel lejjebb már komolyzenei ügyben tárgya­lunk. Az elmaradt Sebő-kon- cert helyett a debreceni Déli­báb együttes műsorát javasol­ják- Mit lehet tenni? Sebőék külföldön turnéznak . . . Közben megérkezik Zeke László, a Filharmónia osztály- vezetője. — Szervusz, Árpád! Engem keresel? — Csak egyetlen mondat. — Azért csak gyertek be! Hátha nekem több is lesz... — mondja mosolyogva és már az iroda süppedős foteljeiben ülünk. — Tudom, tudom, a zongo­ra- Nehéz ügy, de némi leve- lezgetéssel megoldható. A ma­gam részéről egyetértek vele, hogy a művelődési központ­ban szükség lenne egy hang­versenyzongorára. Majd utá­nanézünk. — Az osztályvezető dossziét vesz elő fiókjából, s valamivel hivatalosabb han­gon folytatja. — Nézd, Árpád! Az ifjúsági hangversenysoro­zat rendben volt. De sem a felnőtt-, sem az óltvlános isko­lai bérlet iránt nem volt ki­elégítő az érdeklődés az el­múlt évben nálatok. Az álta­lános iskolásoknak kibocsátott 600 bérlet közül csak 293-at vásároltak meg. Az előadások nézőszáma esetenként még en­nél is kevesebb. Mi ennek az oka? Mert, beszéljünk nyíl­tan! Iskolások jelenléte a hangversenyeken, csak szer­vezés kérdése! — Eltaláltad. „Csak” szer­vezési problémáink vannak! — Ami a felnőttbérletet illeti — veszi át a szót ismét Zeke László — jövőre szintén öt előadásból álló sorozatot tervezünk- Három zenekari hangversenyt a művelődési központban, két kamaraelő­adást az új zeneiskolában tar­tanánk. így a zeneiskolát köz­vetlenül is érdekeltté tesszük a Filharmónia program­jaiban. Délután fél egy tájban hagyjuk el a Művészetek Há­zát. A Magyar Televízió Sza­badság téri székházában ja­vában tart az ebédidő. Ne­künk viszont nincs időnk vár­ni. Indulás tovább! Zengő Árpád táskájából is­mét előkerül a „mindenttudó” rendezvénynaptár. Ezúttal két színházi előadást próbálunk lekötni. A szolnokiak évadja ismét túl „komolyra” sikerült. A salgótarjáni közönség jogo­san igényli a színvonalas szó­rakoztató programokat. Kulcsár László, a Radnóti Miklós irodalmi színpad szer­vezője sorolja a „Volt egyszer egy kabaré”-., című darab „szabadnapjait”. — Április 4, 10, 19, 25 . . . Az egyeztetés nem szóra­koztató mutatvány. A műve­lődési központban is majd minden napra jut nagyren­dezvény. Végre megszületik a kompromisszum. A bábszín­ház — április 10-re — terve­zett előadását kell áttenni egy másik napra. A bábosok nem fognak érte lelkesedni, de mindegy. Szerencsére az Álla­mi Bábszínház a közelben van- Szervezője viszont vidé­ken. Marad a telefon, vagy egy következő út. Ügyis ma­radt épp elég elintézetlen do­log. Pénteken három után már a József Attila Színház és a Népművelési Intézet iro­dáiban sem találnánk senkit. — Fel a fejjel! A kőbányai művelődési központban még biztosan ott vannak. Irány a Pataky! — zengi Zengő. Tóth Máriát, a felnőttneve­lési stúdió vezetőjét és Brúz Ákos technikust nem lepi meg váratlan látogatásunk. ök már hozzászoktak ahhoz, hogy „megszállott” népművelő kol­légáik gyakran betoppannak hozzájuk. Ügy fogadják Zengő Árpádot, mintha az előző nap is találkoztak volna. Öt óra is elmúlt, mire el­hagyjuk a fővárost- Felbőgneg a hengerek, hogy még estig visszaérjünk Tarjánba. A „ha­zai pályán” is van még né­hány elintézendő dolog. * — Halló! Szervusz Árpád! Mit csinálsz holnap? — Pestre megyek. Velem tartasz? — Köszönöm, inkább nem. — pintér — mok ellenzőiről, a jobbágyság eltörléséről, a magyar iparról stb. A második kötet tartal­mazza ugyancsak Pesti Hír­lapban megjelent Városi ügy című cikksorozatát is. A har­madik kötetben találjuk ma­gyarul eddig még hozzá nem férhető Ausztria hatalmának és egységének biztosítékai, valamint Magyarország kü­lönállása Németország egysé­gének szempontjából című fontos tanulmányait. A nem­zetiségi kérdéssel Eötvös be­hatóan, s előremutatóan fog­lalkozott; e terjedelmes írá­sát, valamint e kérdéssel kap­csolatos törvényjavaslatait is tartalmazza a kötet. A hatal­mas vállalkozáshoz Fenyő István írt tanulmányt Ma­gyarország és emberi egye­temesség címmel, mely eliga­zító a hatalmas anyagban. A kötethez bő jegyzetappará­tus ad megfelelő segítséget. Krúdy Gyula nem hagyott hátra önéletrajzi regényt vagy emlékezést. Élete, s írói útja regényeiben, novelláiban kö­vethető nyomon. Az író lá­nya, Krúdy Zsuzsa úgy válo­gatott össze írásaiból egy kö­tetre valót, hogy azt életrajz­nak szánta. Krúdy életpályá­ját ezek1-'' ismerhetjük meg, valamint az azokból az eddig nem publikált levelekből is, melyeket Krúdy Zsuzsa most bocsát az író rajongói elé. A kötetet sok korabeli rajz, ka­rikatúra s fénykép teszi ér­dekesebbé. Krúdy életrajzát olvasmányosan, írásait élvez­ve e kötetből ismerhetjük meg a legjobban, mely a Szépirodalmi és a Magyar He­likon közös gondozásában Gordonkázás címen látott napvilágot. Oktatás mindenki szamara A forradalom győzelme előtt Kubában 600 ezer gyer­mek nem jutott iskolai okta­táshoz, egymillió felnőtt anal­fabéta volt, miközben tízezer tanító és tanár állás nélkül ma­radi Az azóta eltelt két évti­zed jelentős változást hozott. Az 1961-ben elfogadott okta­tási törvény min'q“r,Vi •***«<- ra biztosítja az ingyenes ok­tatást. Ezer oktatási központ épült, és ma már nem állás nélküli tanárokról beszélnek a szigetországban, hanem in­kább pedagógushiányról. Az írástudatlanság pedig isme­retlen fogalom lett. Valamennyi 6 és 12 év kö­zötti gyermek iskolába jár, és a cél az, hogy lehetőleg vala­mennyien a középiskolában is folytassák tanulmányaikat. Az elmúlt tanévben több mint 282 ezer fiatal kezdte meg a tanulást az ország különféle középiskoláiban, ami biztató kezdet ennek a célnak a va­lóra váltásához. Amíg 1958- ban mindössze 88 ezer közép- iskolás volt Kubában, addig 1978-ban 1 millió 40 ezer. Az általános iskolások 1958-ban még mindössze 717 ezren vol­tak, a legutóbbi tanévben pe­dig 1 millió 800 ezren. A tanításnak mindegyik is­kolában fontos része a mun­ka. A tanulók tanáraik veze­tésével minden évben hét he­tet töltenek mezőgazdasági munkán. Ugyanez vonatkozik az oktatási központok hallga­tóira, a főiskolák, egyetemek diákjaira. A következő években a kö­zépiskolai oktatás további ki- terjesztésével számolnak. Ké­szül a törvény, amelyik a kö­telező általános iskolai tanul­mányok után az oktatás köte­lezővé tételét kiterjeszti a kö­zépiskola harmadik osztályá­nak a befejezéséig. A távlati tervek között sze­repel, hogy tovább növelik a politechnikai központok szá­mát, ahol középiskolai tanul­mányok mellett megfelelő szakképesítést is kapnak a fi­atalok. 1980-ban terv szerint ezeknek a központoknak már több mint 200 ezer tanulójuk lesz. 1985-re mintegy 300 ezer főiskolással és egyetemistával számolnak, beleértve a 70 ezer esti tagozaton tanuló di­ákot is. A távlati tervek je­lentős teret szentelnek a fel­nőttoktatás fejlesztésének. El akarják érni, hogy 1985-re valamennyi dolgozó felnőtt« nek meg legyen az általáMS iskolai végzettségei

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents