Nógrád. 1979. március (35. évfolyam. 50-76. szám)

1979-03-16 / 63. szám

Színház! esték A láthatatlan ember KEDVES GESZTUSA a Népszínháznak, hogy rövid fennállása óta már a harma­dik országos bemutatót tar­totta megyénkben, azok közül is kettőt Pásztón, a Lovász József Művelődési Központ­ban. A láthatatlan ember, avagy Zéta története Gárdo­nyi Géza regényéből szüle­tett meg Ruszt József drama­turgiai és rendezői hozzáér­tésével. Hogy igazi drámát — értve ez alatt Shakespeare, Moliére, Brecht, Németh Lász­ló, Illyés Gyula színpadi mű­veit — nem sikerül a bölcsel- kedő, miszticizmustól sem mentes regényből kerekíte­nie, azt maga is érezte, gon­dolom ezért jelölte „epikus játéknak” munkáját. Az előadás — stílszerűen — epikus, lassan hömpölyögve, sok jelenetből épül fel. A rendező azonban érti a mes­terségét. Néhány díszletelem, kellék átrendezésével űj hely­színeket teremt, így köti egybe pillanatok alatt a je­leneteket, elkerülve ezzel az előadás szétfolyását, kibír­hatatlan elnyúlását. A ren­dezés friss szemlélete, igye­kezete a korszerű, érthető előadásmód megteremtésére és vidéki elfogadtatására, szimpatikus számomra. Az impresszionista festők stílu­sában komponál az egész színpadnyílást betöltő szín­padi kompozíciókat, a legkü­lönfélébb, a szubjektív^ meg­nyilatkozások pillanataiban'a fejről lekerülő álarcok pe­dig az expresszivitást fokoz­zák. A görög drámák olvas­mányokból ismert, eredeti álarcos előadásait idézi e módszer, amikor a női szere­peket is férfiak játszották, eszünkbe juttatja —, mint a produkció számos eleme — Brechtet, aki életét tette fel az új társadalmi eszmék, a szocializmusnak legmegfele­lőbb drámaíró és színpadi nyelv megteremtésére. Kézenfekvőnek, sőt szük­ségszerűnek tartom, hogy Ruszt József ebben az elő­adásában segítségért leg­többször Brechthez fordult. Szükségszerű a színpadi alap­anyag miatt, de a rendelke­zésére álló színjátszók miatt is. A láthatatlan emberben ugyanis egyetlen szereplő (Gálán Géza) kivételével mindenki amatőr, a színészi pálya küszöbén álló fiatal. Maga Brecht írta egyik ta­nulmányában, az epikus szín­játszásról szólva: az új játék­mód „alkalmassá tesz bizo­nyos körülmények közt mű­kedvelőket, hogy színházat játsszanak, ha a régifajta színház játékmódját nem ta­nulták még meg egészen...” MEGLEHETŐSEN zavar­ban lenné a bíráló, ha egy szóban kellene megfogalmaz­nia értékítéletét, mert sem az egyértelmű jó, sem az egyér­telmű rossz minősítése nem felelne meg a valóságnak. A látottak ennél az egyértelmű­ségnél lényegesen bonyolul­tabbak. Mert a rendezés jó, de az előadás tökéletesen ér­dektelen. . Gárdonyi regényé­ről ugyan még el lehet mon­dani: emberről, népről, élet­módról szól, az emberi ma­gány modem polgári élmé­nye ihlette. De ebben az elő­adásban nagyon kevés okosat, úiat tudunk meg az ember­ről, a népről, az életmódról, noha lehet, hogy a mai em­ber —, hazánk viszonyai kö­zött is termelődő — magány­érzete ihlette. Több gondolat kihámozható a produkcióból — például a szerelem és a szerelmi vakság búja, kínja, barbárság és civilizáltság el­lentéte — de egyik sem kap érezhető hangsúlyt. v Mindez nem a rendezés, a díszlet- és jelmeztervezésben derekasan helytálló Csikós At­tila hibája, hanem elsősor­ban az adaptációé és a színé­szi játéké. Ruszt József a darab szórólapjának harma­dik oldalán igyekszik meg­magyarázni választását. De alapjában máig nem értem végül is mi az, ami izgatta Gárdonyi regényének szín­padi megvalósítására. Logi­kus törekvése: „egy szemé­lyes élmény — közös élmény- nyé tétele”, sikertelen maradt. Az amatőr színészek — bár­milyen rokonszenvvel igye­keztem is figyelni őket — nem tudták elhitetni szere­püket. Nem tudtak tolmácso- lói lenni sem a darabnak, sem a rendezőnek. Csak tö­megben hitelesek és elfogad­hatók, vagyis az amatőr m<jz- gálom legjellemzőbb formá­jában, abban, amelyikben fel­oldódhatnak egymásban. A címszereplő Angster László csak egyetlen érzést (szere­lem) tud elhitetni. A húsz szereplő többsége vergődik szerepében, bár tehetségét mindenképpen bizonyítja: Szűcs Agnes, Reil Zsuzsa, Hó­dú József, Teizi Gyula, Kő- halmy Attila, Gálán Géza (Priszkosz) mindvégig az együttes motorjának, erőssé­gének bizonyult. PÄSZTÖN, AZ ORSZÁGOS bemutatóra tekintettel, telt ház volt. Nem tudom, mi lesz máshol. Az viszont biz­tos: színészek nélkül sem le­het színházat játszani, ’ bár­mely tiszteletre méltó is az igyekezet. Sulyok László A Corelli kamarazenekar hangversenye Négy alkalommal szerepelt az elmúlt héten nógrádi pó- diúínon Kiss András és Póka Eszter a Corelli kamarazene- kar közreműködésével az Or­szágos Filharmónia középisko­lás bérleti hangversenyein- Negyedik fellépésük volt a balassagyarmati, ahol — ha­sonlóan a többi előadáshoz — telt ház előtt játszottak. A műsoron Bach E-dúr hegedű- versenye, Caldarat Fényben fürdik a táj, Händel Chi sprezzando, Pergolesi Nina című művei, valamint Vival­di g-moll két gordonkára, vo­nószenekarra és csemballóra írott versenyműve hangzott el. A hegedűverseny szólistája Kiss András Bach-díjas, aki hazai tanulmányai után Moszkvában végezte az aspi- rantúrát. Nemzetközi kvalitá­sú művész. Jó hírét ezúttal is igazolta. Virtuozitása mellett tetszett a második tétel szép tónusú; színgazdag megformá­lása, mely feledtette az első tétel kissé forszírozott hang­zását. Póka Eszter, a rádió ének­versenyeinek sikeres szerep­lője megjelenésével, hangjá­nak szépségével, probléma- mentes tolmácsolásával lenyű­gözte ifjú hallgatóságát. A hangverseny igazi meglepetése azonban az eddig hírből sem ismert Corelli kamarazenekar volt. A nagyrészt még főisko­lásokból álló együttes a tár­sas zenélésnek olyan példáját adta, melyre minden korban csak a legjobbra törők képe­sek. Lehet muzsikálni pusztán briliáns technikai felkészült­séggel és mély, mégis derűtől áradó átéléssel egyaránt- Já­tékukban e kettősség harmo­nikus egységet alkot. S az esetleg jelentkező hibákat —, ha ilyen összeállításban együtt maradnak — könnyedén le- küzdhetik. Az együttes vonós­kari hangzás, vonókezelés mellett kulturáltan, a zene belső történéseit híven tük­rözve muzsikáltak, úgy a ven­dégművészekkel, mint a saját szólistákkal, amikor a kettős- verseny csellószámait a zene­kar tagjai: Ghéczy László és Habóczki Csaba adták elő, nem kis feladatot róva ezzel a bőgő szólamára. Az elsősorban barokk mű­veket játszó együttest 1975-től vezeti Ella István (ugyancsak Bach-díjas), aki a budapesti Zeneakadémia karvezetői és orgonaművészeti diplomája után orgonatanulmányainak külföldi folytatása mellett karmesteri diplomát szerzett. Sokoldalú művészi tevékeny­ségének egyik része a zenekar vezetése. A barokk kor kar­mesteri „látványosságra” nem alkalmas zenéje pusztán ■ jó muzsikus vezetőt kíván. Ella István egyszerű, épp csak ki­segítő, de irányító mozdulatai nyomán magától értetődő, ter­mészetes zenei kibontakozás tanúi lehettünk. Az Országos Filharmónia egyre gyakrabban szerepeltet fiatal, tehetségesnek ígérkező szólistákat, együtteseket.' Jó leírni, mert nem mindig volt így! Biztos, hogy szerepet ját­szik ebben a hangversenyek iránti kereslet növekedése, de érződik egy helyes irányba ható műsor-művészet politi­ka kibontakozása is. örül­nénk, ha e jó példa a zenei élet más területein szintén je­lentkezne­INDIA „FELFEDEZÉSÉ A modern indiai művéaxet kiállításáról 1» Jankiram P. V.: Krishna. Mintegy száz műalkotás (szo­bor, kép, grafika) reprezen­tálja a modern indiai képző­művészet jelentősebb törekvé­seit azon a kiállításon, amely márciusban kereshető fel a Műcsarnokban. Ez a kiállítás a Delhi Modern Művészeti Galéria válogatott anyagát tár­ja a magyar közönség elé. Egy távoli, idegen kultúrájú ország művészetének, ilyen nagyszabású bemutatkozása jogosan keltheti fel az érdek­lődést. A múzeumlátogató re­méli, hogy olyan művekkel ta­lálkozik, amelyek e .távoli or­szág „egzotikus” képét erősí­tik meg benne. Ez a bemutatkozás megle­petés. Több okból is. A kiál­lítás ugyanis, amely sokak számára talán az első találko­zás a modem indiai művé­szettel, — furcsa módon isme­rősnek tűnik. A huszadik szá­zad nyugati festészetének stí­lustörekvéseit véljük felfedez­ni az alkotásokon. Ennek a ténynek magyará­zatát dr. Laxmi P. Sihare elő­szavából érthetjük meg. A modem indiai képzőművészet — szemben Európa több év­százados festészeti hagyomá­nyaival — alig két évszá­zados fejlődésre tekint visz- sza. A mostani kiállítás célja nem e rövid fejlődés történeti bemutatása, hanem az, hogy képet nyújtson a húszas évek­Sandbu Harbhajan: Szüret. Modszergyüjtemeny Művelődési bizottságok, vagy közművelődési bizottságok dolgoz­nak egy-egy üzemben, vállalatnál? Erre a látszólag formális kérdés­re is választ talál az érdeklődő, ha végigolvassa a Szakszervezetek Nógrád megyei Tanácsa ’kulturá­lis, agitációs és propagandaosz­tályának nemrégiben megjelent sokszorosított módszertani füze­tét. A Munkahelyi művelődés cí­met viselő kiadványt azzal az igénnyel adta közre a megyei szervezet, hogy ötleteket. javas­latokat, módszertani segítséget adjon a vállalati művelődési bi­zottságok tevékenységének javítá­sához. a szakszervezeti bizottságok és közművelődési intézmények mindennapi munkájához. A köz­readott írások, dokumentumok a megye üzemeinek, szakszervezeti szerveinek tapasztalataival ismer­tetik meg az olvasót. A tartalom többek között magában foglalja a salgótarjáni öblösüveggyár műve­lődési bizottságának működési ügyrendjét, hatáskörét és felada­tait, a salgótarjáni síküveggyár művelődési bizottságának fonto­sabb határozatait, a Balassagyar­mati Fémipari Vállalat népműve­lőjének munkaköri leírását. az SZMT kulturális. agitációs és propagandaosztályának javasla­tát a munkahelyi művelődés meg­tervezéséhez, a szocialista brigá­dok kulturális vállalásaihoz. A kiadványt — melyről a kiadók szívesen várják az észrevételeket — Kálovits Géza, az SZMT osz­tályvezetője szerkesztette. A Mun­kahelyi művelődés következő fü­zete már nyomdában van, s eb­ben az évben várhatóan egy újabb kötete jelenik meg. tői napjainkig érvényesülő képzőművészeti törekvésekről. Az indiai művészetben éppen ettől az időponttól kezdődően részesítették előnyben a nyu­gat-európai modern művészet főbb tendenciáit. Ennek a mű­vészi mozgalomnak neves egyénisége volt Rabindranath Tagore, Nobel-díjas költő, akit a nógrádi olvasók is is­merhetnek. (Tagore költőként indult, majd kedvtelésből kez­dett festeni. A festészet egyre nagyobb szerephez jutott éle­tében. A kiállításon két alko­tásával is találkozhatunk: „Lefátyolozott nő” és „Két arc” című tusrajzaival. Mun­kásságát nemzeti kincsnek nyilvánították.) Tagore _így írt a modern indiai művészet problémáiról: „Amikor az in­diai művészetről beszélünk, ez néhány olyan igazságot su­gall, mely az indiai hagyo­mányra és temperamentumra épül. Ugyanakkor tudnunk kell, hogy az emberi kultúrá­ban nincs tökéletes kaszt­rendszer; joguk vari kombi­nálni és új variációkat létre­hozni, ha ezek a megoldások generációkon át továbbmen­nek, bizonyítva az emberi lé­lektan mélységes egységének igazságát... Én erőteljesen ar­ra ösztökélem művészeinket, szenvedélyesen tagadják meg azt a kötelezettségüket, hogy nagy gonddal valami olyasmit hozzanak létre, amit „indiai művészet” — címkével lehet ellátni, mert hozzáidomítot­ták néhány régimódi modo­rossághoz. ..”. Tagore idézett írása nyújthatta az indiai kép­zőművészek számára azt az ideológiai alapot, miszerint nem az eredetiség és az egy­séges stílusra törekvés a mű­alkotás kritériuma, hanem az általános eszmeiség kifejezése. Ennek a felfogásnak voltak történeti igazságai, értékei — ezt képviseli a mostani kiállí­tás. Lehetővé vált ugyanis egyfajta bekapcsolódás az egyetemes kultúrába. A most látható műalkotások azonban arról győznek meg bennünket, hogy az izgalmasabb és érté­kesebb alkotások azok, ame­lyekben egy sajátos kultúra hagyományainak jelenlétét érezzük. S egy ilyenfajta él­ményközvetítés kétségtelenül megtalálható egyes művek­ben. Hebbar. Bangladesh,' 1971. Sher—Gil, Amrita: Ter vék, Húsai M. F.: Vishwamitr ra, 1973. és Roy, JaminU Krishna és Balarama című festményein. A kiállítás leg­idősebb részt vevője Roy Ja-J mini. Jelentőségére utal, hogy műveit nemzeti kincsnek nyilvánították. Ö a legjelentő­sebb művész, aki az indiai népművészetből merített ihler tét és élete végéig ezzel a stH lussal kísérletezett. A kiállítás sokfajta stílűi jelenlétéről árulkodik napja­ink indiai képzőművészetében! Az avantgarde irányzatai kö­zül leginkább a szürrealizmus és az expresszionizmus hatá­sát érezzük. A grafikában a hagyományos műfajoktól a legmodernebb technikai eljá­rásokat alkalmazó kifejezési módokig széles a formai vá-' laszték. Mint Goud, Laxma (. erotikus tárgyú rézkarcsoroza­ta, vagy Banerjee, Dipak Pro- sad Tanulmány—3, 1966 cí­mű műve. Ez utóbbi, forma- é$ színvilágával kelt figyelmet. A hazai kiállítások sorában a most látható Modern indiai művészet kiállítás rangos he­lyet foglal el. mert nemcsak ízelítőt adott egy távoli or­szág modern művészetéből, hanem közelebb is hozta problémáit, útkereső törekvé­seit. P. Macht Ilona Töriénelemről, irodalomról A művelődést, a látókör tá­gítását szolgálja, az a kezde­ményezés, amely Szécsényből, az ELZETT helyi üzeméből indult. Az üzemi művelődési bizottság, közösen a társadal­mi szervekkel, irodalmi és történelmi vetélkedőt szervez Móricz Zsi gmond születésének századik évfordulója alkalmá­ból. A vetélkedőknek arról kell számot adniok, mennyire ismerik Móricz munkásságát, legfontosabb műveit. Emellett a versenyzőknek föl kell ké­szülniük arra is, hogy ismer­tessék Bethlen Gábor erdélyi fejedelem uralkodásának kö­rülményeit, az akkori törté­nelmi eseményeket- Az első három helyezett jutalomban részesül, a legjobb csapat pe­dig a gyáregységet képviseli a további versenyen. Illái tévé ajánl almuk NÓGRÁD — 1979. március 15., csütörtök Országos úttörőzenekari fesztiválra készülnek a salgótarjá­niak. Az április 5—7. között megrendezésre kerülő ese­ménysorozaton Vácott mutatkoznak be. képviselve megyénk úttörőzenészcit. A felkészülés a nemrégen átadott zeneisko­la gyakorlótermében folyik Virág László vezetése mellett. Képünk a próbán készült. 18.35: Vöröskatona voltam A Magyar Tanácsköztársa­ság 60. évfordulójára készült háromrészes, egyenként 30 perces dokumentumfilm-soro- zat. A Magyar Televízióval kö­zösen forgatták ezt a három­részes filmet. Ezen az estén az első részben a magyar in­ternacionalisták arról emlé­keznek, hogy nsfyen hatással volt a háborútól megcsömür­lött, oroszországi hadifogolyé táborokban levő magyar kato­nákra az októberi forrada­lom. A dokumentumfilmben megszólaló magyar interna­cionalisták elmondják azt is, hogyan kerültek kapcsolatig az oroszországi munkásmo»- galommal, s hogy miként vé­delmezték fegyverrel a kézbe® az intervenciós csapatok ellő# a fiatal szovjet államot.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents