Nógrád. 1979. március (35. évfolyam. 50-76. szám)

1979-03-16 / 63. szám

Bgy körzet gazda néNcti! A gyermekorvosi ellátás gondjai Salgótarjánban ;,A városból az utóbbi tél év folyamán több gyermekor­vos elköltözött, illetve más munkaterületre távozott. Pót­lásuk, az üres körzetek betöl­tése mind a mai napig nem történt meg. A Pécskő utca sarkán működő gyermekkör­zetben a napi beteglétszám meghaladja a 100-at, de van­nak kritikus napjai a hétnek, amikor 150 kis beteget kell ellátni”- — ezeket a sorokat egy interpellációban olvastuk, melyet a városi tanács egész­ségügyi osztályának címeztek. Mivel lapunknál is több ol­vasó érdeklődött, hogy mi­korra várható ennek az áldat­lan helyzetnek a felszámolá­sa, felkerestük kérdésünkkel a városi egészségügyi osztály megbízott főorvosát. Dr. Mo- nori József szerint a Salgótar­jánban létesített hét gyermek­körzeti orvosi állás között egy betöltetlen státus található. Ezt az állást többször meghir­dették, de a kedvező feltételek biztosítása ellenére nem akadt jelentkező. A városban hat kinevezett, megbízott gyermekorvos tevé­kenykedik. Ennek ellenére, el­lentmondásos módon mégis csak hárman dolgoznak! A ki­nevezett gyermekorvosnők kö­zül ketten szülési, illetve gyermekápolási szabadságon vannak, így ők hosszabb ideig távol maradnak a munkától. A harmadik doktornő pedig kisgyermekének gyakori meg­betegedése miatt képtelen fo­lyamatosan ellátni a rende­lést. őket tehát helyettesíteni kell, s ez a feladat az aktívan tevékenykedő három orvosra hárul. Dr- Kovács Katalin ellátja a saját — 4-es számú — kör­zetét és rendel a 3-as számú körzetben, a város központjá­ban a Pécskő utca sarkán ta­lálható rendelőben. Mind a két terület betegeit ott fogad­ja. Dr. Romsics Lajos az Arany János utcai rendelőben tevékenykedik, őhozzá tarto­zik az 1-es és a 2-es számú gyermekkörzet. A Malinovsz- kij úton található 7-es számú rendelőben és a beszterce-la kótelepi 6-os számú körzetben pedig dr. Gyenes József fo­gadja a kis betegeket. Az elmondottak alapján két­ségtelenül igaz, hogy a város­ban működő rendelők túlzsú­foltak és a három orvos szinte emberfeletti küzdelemmel igyekszik helytállni a nehéz szituációban. Feladataik ma­radéktalan ellátását még job­ban akadályozzák az utóbbi idők járványos, szezonális megbetegedései, mint például a skarlát, a kanyaró, a rózsa­himlő, a májgyulladás és az influenzás kórformák. Napon­ta 70—80 szülőt kell táppénz­be venniük és legkevesebb 100—120 gyereket megvizsgál­niuk, gyógyszerelniük. Az aktívan dolgozó három orvos munkáját megnehezítik maguk a szülők is, mivel ki­alakult körükben egy nagyon rossz gyakorlat: a beteg apró­ságot nemcsak az édesanya, hanem a nagymama is elkísé­ri a rendelőbe. Így állhat elő az a helyzet, hogy a pár négyzetméteres, parányi ren­delőben 100 síró-rívó gyer­mek és 200 felnőtt zsúfolódik össze. A zsivaj felettébb za­varja a betegellátást. Ezért kérnek nagyobb megértést és támogatást a szülőktől, nagy­szülőktől mindaddig, amíg az egészségügyi osztály megoldja a gondokat a gyermekorvosi ellátásban. t. j. MSZBT-tagcsoportok Hagyományápolás és előrelépés Szécsényi tervek Gazdaságosság és környezetvédelem A népfrontmozgalomban egyre több szó esik arról, hogy a bizottságok a maguk sajátos eszközeivel mennyiben tudják segíteni gazdaságpoli­tikai céljaink megvalósítását. Alátámasztja ezt, hogy a Ha­zafias Népfront VI. kongresz- szusa állásfoglalásában tár­sadalmi mozgalmat indított az ötödik ötéves terv valóra vál­tásáért. A A népgazdasági tervekről szóló írások nemcsak a köz­gazdász szakemberek, de jó­formán minden állampolgár érdeklődését felkeltik. A szécsényi nagyközségi népfrontbizottság is megfogal­mazta, mit tehet a mozgalom ebben az alapvető nemzeti és társadalmi kérdésben a nagy­községben. Ügy értékeltük, hogy elsőként erősítenünk kell r.épfrontbizottságunk gazda­ságpolitikai tevékenységét. Mit értünk ez alatt? Első­sorban a szemléletformálást. Fontosnak tartjuk, hogy a nagyközség lakossága egysége­sen értelmezze a helyi terve­ket, feladatokat, elképzelése­ket. A közelmúltban tanács­tagi beszámolókon hangzott el sok szó az 1978-as évben vég­zett településfejlesztési mun­káról. Egyúttal a tanács és a népfrontbizottság az emberek­től véleményt, javaslatot kért az 1979-es évben megvalósí­tandó feladatokhoz. Tapasztalat mutatja, a nép- frontfórumok alkalmasak ar­ra, hogy jnegvitassák, mit je­lent a nagyközségben műkö­dő vállalatoknak a gazdasá­gosság, a takarékosság, a ver­senyképesség, a felelősség a jövőért. Miként lehet elkerül­ni a veszteségeket, kiküszö­bölni a felesleges és túlzó be­ruházásokat? Egyre erősödik és növekszik a társadalmi munka jelentő­sége. 1978-ban Szécsényben a lakosság két és fél millió fo­rint értékű társadalmi mun­kát végzett. űJgy tervezzük, hogy az idén legalább eny- nyit, vagy még többet serény­kedünk. A tervekben kiemelt fel­adatként szerepel a tizenkét tantermes általános iskola építésének meggyorsítása, mielőbbi befejezése, a kollé­gium építése és lakások át­adása. Gazdaságpolitikai tevékeny­ségében a népfrontbizottság fontos résznek tekinti a nagy­községben a mezőgazdasági kistermelés segítését. Amikor a mezőgazdasági nagyüzemek eszközeiket még inkább a gazdaságos export céljaira fordítják, tovább növekszik a mezőgazdasági kistermelés je­lentősége. Ezért támogatjuk és segítjük a Szécsényben műkö­dő kertbarátszakkör és más szakcsoportok működését. Ne feledkezzünk meg a környezetvédelem társadalmi támogatásáról sem, mert enr nek is jelentős gazdasági ha­tása van. A környezet védel­me drága dolog, sok pénzt emészt fel. Különösen, ha már kárt kell helyrehozni. Az emberek értik és érzik ennek súlyát, bizonyítja, hogy a fa­lugyűlésen többen is felszólal­tak a környezet védelmében. Mindent’ összevetve, sok olyan terület van, ahol a nép­frontmozgalom jól szolgálhat­ja gazdaságpolitikánk megva­lósítását. Csak meg kell talál­ni ezeket a módokat és esz­közöket. Tóth Endréné népfronttitkár, Szécsény NEM VÉLETLEN, hogy a Nógrád megyei MSZBT-tevé- kenységről szólva, a fönti cí­met választottuk. Mert való­ban erről van szó; hagyo­mányápolásról és előrelépés­ről. Tudott, hogy a Magyar— Szovjet Baráti Társaságok egyik fő célja, feladata a ne­mes hagyományok őrzése, ápolása, továbbfejlesztése. Tehát úgy lépni előre a na­pi munkában, hogy a tag­csoportok mindig a hagyo­mányokra támaszkodjanak. Ezt a gondolatmenetet mint­egy megerősíti a Nógrád me­gyei MSZBT-tagcsoportok egyik idei. terve: nem növel­ni a taglétszámot, inkább erő­síteni, elmélyíteni az érdemi, minőségi munkát Igen találóan fogalmazott Hopkó Tatjána, a balassa­gyarmati Balassi Gimnázi­um tanára, a tagcsoport ügy­vezető elnöke, az MSZBT Or­szágos Elnöksége tagja, ami­kor elmondta: tevékenységük közel sem látványos, sokkal inkább aprómunka. És ez a tevékenység egész embert kí­ván, hiszen a tagcsoport tag­jai csakis munkaidejük után, szabad idejük javát föláldoz­va vehetnek, vesznek részt a közös munkában. Óhatatlanul adódik, meg­fogalmazódik a kérdés: mi­lyen is a közös munka? Egy­általán: mivel foglalkoznak az MSZBT-ben? Ezen túlme­nően: milyen a Nógrád me­gyei helyzet? A kérdések tel­jesen jogosak, hiszen — vall­juk meg — sokan jószerint csak annyit tudnak az MSZBT-ről, hogy működik, létezik... És mindezek mel­lett — ismét Hopkó Ta'tjána szavaival élve — a? utóbbi időben egyre nagyobb érdek­lődés. nyilvánul meg a me­gyében az MSZBT-tagcsopor­tok munkája iránt. Újra csak a címre kell hi­vatkoznunk: hagyomány ápo lás és előrelépés. Nézzük, mi­lyen hagyományokat ápol az MSZBT szűkebb pátriánk­ban, Nógrád megyében? Egyedülálló lelet A Szaratov környéki Gomij település téglagyárának fejtő­gödrében a Szovjetunióban először találtak ichtioszaurusz- csontvázat Ez a ragadozó ős­hüllő 150 millió évvel ezelőtt élt a mezozoikumbeli jura­korszak tengereiben. Az egyedülálló leletet jelen­leg a szaratovi Csernisevszkij egyetem történelmi, geológiai és paleontológiái tanszékén vizsgálják. AMIT ELŐRE KELL bo­csátanunk, látszólag nem nagy horderejű dolgokról van szó. Szívós, szinte araszol­va előrehaladó aprómunká­ról, ha úgy tetszik hangya- szorgalomról. És még egy! Hopkó Tatjána így fogalma­zott: ezt a munkát, vagy tel­jes erőbedobással lehet csi­nálni, vagy sehogy... Ha csak áttekintünk egy adott, megyénkben tagcsoport mun­katervén, igencsak sokrétű elképzelésekről olvashatunk, igencsak zsúfolt programok­kal találkozhatunk. Ponto­san a zsúfoltság volt a fő gondja nem is olyan régen a balassagyarmati tagcsopor­toknak. Ezen segítendő!, gon­doltak egyet, s létrehozták az úgynevezett „Druzsba” klu­bot. Fölöttébb érdekes klub, az biztos! Mondhatnék, majd. hogynem egyedülálló... Elő­ször is: nincs állandó helye. Szándékosan. A műsorról a hat balassagyarmati tagcso­port közül minden héten egy- egy gondoskodik. Az összejö­vetel helyét egy-egy kultu­rális intézmény, iskola, üzem biztosítja. De a hagyományok­ról akartunk beszélni. Nos, ezekbe, pontosabban ezek ápolásába szinte minden be­lefér. Közvetlen, valóban baráti kapcsolatok ápolása a városi, járási, s a megyei pártbizottság illetékes osz­tályával. Szovjet filmek rend­szeres megtekintése, majd vita azokról. Levelezés szov­jet állampolgárokkal. Kapcso­lattartás azon szovjet kato­nákkal, vagy hozzátartozóik, kai, akik részt vettek me­gyénk felszabadításában. Kap­csolattartás a megyénk te­rületén elesett szovjet ka­tonák családjaival. Ezeken belül nem egyszer került sor kölcsönös vendéglátoga­tásokra. A. megyénkben működő MSZBT-tagcsoportok vallják, hogy a hagyományápolás nem lehetséges az előrelépés igé­nye nélkül. Idegen szó, csu­pa nagybetűvel: MAPRJAL. Mintegy tizenkét esztendeje jött létre a nemzetközi szer­vezet, az orosz nyelvet és irodalmat tanítp tanárok nemzetközi szövetsége. Nóg­rád megye pontosan egy esz­tendeje — éppen Hopkó Tat­jána révén — kapcsolódott be a MAPRJAL munkájába. És a bekapcsolódásnak máris van gyümölcse: idén, augusz­tus 13. és 18. között Berlin­ben rendezik meg a MAP­RJAL IV. kongresszusát, me­lyen Nógrád eredményeit, gondjait, sikereit, s egyben a megye; MSZBT-tagcsoporto- kat Hopkó Tatjána, megyei elnök, Stumf András, megyei titkár és dr. Kocsis József, orosz nyelvi középiskolai szakfelügyelő képviseli. Nagy tervekkel készülnek megyénk képviselői a szóban forgó kongresszusra. Szeretnénk pontos képet festeni a Nóg­rád megyei MSZBT-tagcso- .portok eddigi történetéről, jelenlegi tevékenységükről, a megyénkben dolgozó, orosz nyelvet tanító tanárok mun­kájáról. .. HA MOST HIRTELEN mérleget kellene vonni a Nógrád megyei MSZBT-tag­csoportok tevékenységéről, kétségtelenül azt állapíthat­nánk meg: Balassagyarmat le. hét a legbüszkébb az ered­ményeire, de nem szégyen­kezhet a megye többi tele­pülése sem... Az utóbbi évek­ben készített felmérések ta­núsába szerint Nógrád MSZBT-tagcsooortiainak munkája az elsők között áll az országban. A nemes ha­gyományok áoolásának és az állandó előrelépés óhajának, igényének köszönhetik. m. 1. BC M BUB EUV A tanácsi munkaközvetítő-iro­dán a lélektelen bánásmódra pa­naszkodott egy, a felmondási ide­jét éppen letöltött fiatal techni­kus. Három hónapja került a vál­lalathoz. ezalatt négyszer irányí­tották át más munkaterületre. A szerkesztési csoportban kezdte, tie egy hét után főmérnöke rá­jött, hogy inkább a műszaki elő­készítésnél van rá szükség. Egy röpke hónap elteltével felhalmo­zódtak a szerkesztenivalók. ezért kiindulási helyére küldték vissza. Az ő rajztudásának és szorgalmá­nak is köszönhető, hogy a cso­port néhány hét alatt végzett a feladattal. Sorsára hagyva várt, hogy visszahelyezik-e az előké­szítőkhöz vagy marad. Elé állt az oszátlyvezető, s közölte: ezen­túl a kereskedelmi csoportot kell erősítenie. Felmoftdotjr. Döntését azzal indokolta, hogy 3 hónap alatt 3 közösségbe, há­romszor 12 ember közé kellett volna beilleszkednie. Erre nem volt képes. Elfogta a bizonyta­lanság, nem tudta, mennyit ér a munkája, talajt vesztett. Bár minden egyes átcsoportosítás előtt megmagyarázták neki, hogy mi­lyen nagy szükség van rá odaát, a másik helyen, ő úgy érezte, egyáltalán nincs rá szükség. A vállalat igazgatója nem lát­ta az iigvet ilyen súlyosnak. Né­zete szerint ez természetes jelen­ség. Az iparág sajátosságaiból, a termékszerkezet összetételéből fa­kad. E vállalatnál ugyanis a dol­gozók csak munkaidejük fiO száza­lékát töltik ki munkaköri felada­taikkal. A fennmaradó 40 százalék olyan tevékenységet takar, ami ni — vs-n távol áll a műnk*'könyv­ben található megjelöléstől. Nem említette, de nyilvánvaló­an ez lehet az oka, hogy a csar­nokokban dolgozó brigádok fel­adatait is gyakran változtatják. Alig lendültek bele valamilyen berendezés szerelésébe, máris va­lahol odébb kell összpontosítani az erőket, mert sürget a határidő. Aztán ismét váltanak, mert újabb megrendelés lett esedékes. Ugyan­csak elhallgatta az igazgató azt a tényt — ami a szorosan összefügg­het a fentebb taglalt kérdéssel —, hogy a vállalatnál a fluktuáció évek óta 30 százalék körül mozog. A kampány jegyei különösen érezhetőek hónap végén, amikor az ilyen-olyan okokért nem tel­jesített delcádtervek miatt kell ,,ráverni”. Előbb-utóbb gyanút ébreszt az emberekben, hogy a folyamatos, egyenletes erőfeszítést kívánó, ütemes termelés helyett szinte minden feladatot alkalmi akciónak tekintenek, amin gyor­san túl kell esni. Az egyenletes­ség. a folyamatosság a vállalati gazdálkodásban olyan követelmé­nyek, amelyektől a népgazdaság zavartalan működése nagymér­tékben függ. A kampányra okot adó körül­mény természetesen a lemaradás. A lemaradás legtöbbször hanyag­sággal, tervszerűtlenséggel, rossz szervezéssel jár együtt. A „hajrá” eredménye lehet megfelelő. de hordozza a felületes, az összecsa­pott, rossz munka kockázatát is. A kampánv nerszc a termékek­re. az energiafogyasztásra, a gé­pek állanotára és a túlóra-felh^sz- nálásra is kihat. S vajon az em­berekre? Az írás elején említett példa, s a fluktuáció mértéke er­ről is elárul egyel, s mást J. Sz. Gy. MIŰSÁG. — A frizurámat csak a barát az óvodások Mátraszőllősön. nőimre bízom! — vélekednek — fotó: kulcsár — Mai kommentárunk Gyújtogatok Nem kellett jóstehetséggel bírni ahhóz, hogy előre meg­mondjuk: az idén is megjelennek az újságokban a riasztó hí­rek. A pár soros tudósítások a felelőtlenség számait közük; az intő és kérlelő szó ellenére újra és újra hallatnak magukról a titokzatos — a lefülelést rendre elkerülő — gyújtogatok. A tavasz érkezését a naptárnál is jobban jelzik a gyu­fájuk lángja nyomán felizzó erdők, kártékony magatartásuk hírét messzire viszi a szelet lovagoló fanyar füst. A pillanat emberei ők. Ki tudja, valami megmagyarázhatatlan kény­szer hajtha-e őket, hogy egy óvatlan pillanatban lángra lob- bantsák a még szunnyadó parlagokat, az erdők alján húzódó bozótokat. A felelőtlenül felizzított, majd pedig sorsára hagyott „ártatlan kis tüzecske” nyomán — szinte minden tavaszelőn — milliós értékek válnak füstté. Semmivé! Sokáig nem fe­ledem a balassagyarmati erdészeti felügyelő szavait, aki egv természetvédelmi tanácskozás után azt mondta: a közelmúlt éveiben is volt olyan tűzkár, hogy az elpusztult erdőt csak évek nehéz munkájával lehetett pótolni. Nem célunk számolni. Csak arra utalunk, hogy egyetlen hektár leégett erdő korántsem az elpusztult fa értékének megfelelő anyagi veszteséget jelent. A csemetét újra el kell ültetni, s hosszadalmas ápolás-gondozás árán, a súlyos tiz- és százezreket, sőt milliókat felemésztő munkának köszönhe­tően cseperedik újra fává. Nem kívánhatjuk persze, hogy a felelőtlen gyújtogatok számításokat végezzenek, mielőtt zsebbe nyúlnak a gyufáért. Elég lenne az is, ha felébredne bennük a természet szerete- te, l^a a nyári nap melegében enyhet adó lomb hűvösére gondolnának. Vagy ha „csak” tisztelnék a munkát. A másokét is! Történetesen az erdészetét és — korántsem utolsósorban — a csemeték helyét „megágyazó”, hegyoldalba padkát vágó asszonyokét. Sokan aligha gondolnak minderre. Ha nem így lenne, akkor nem láthatnánk már ma is az autóbuszok és vonatok ablakából a domboldalak sebeit: itt-ott hatalmas, pörkölt foltok kapaszkodnak a magasba. Bizonyára nem a gyújtoga­tókon, hanem a cinkosságot ezúttal nem vállaló szélen mú­lott, hogy a lángok még időben kihunytak. Miért teszik, miért jelent örömet a parlagok és bozótok lángra lobbantása?— a kérdés újra és újra előtolakszik. A „csak-on” kívül más válasz aligha képzelhető el. Mert ha a nagyobb baj, az erdőtűz nem is következik be, a bozótégetés akkor sem használ, annyi bizonyos. Ellenben elpusztítanak, kiirtanak a gyújtogatok egy egész sor apró élőlényt, a sú­lyosabb következményekről nem is beszélve. A gyújtogatás­nak ugyanis — a tapasztalatok szerint — még csak az elején vagyunk, a gyufás emberek rendszerint a tavasz közepén ballagnak ki a határba. Szerencse, ha csak az apróvad bú­vóhelyét^ pusztítják el; ha a lángok „csak” elűzik a tojás­rakás előtt álló fácánt, a fialásra készülő nyulat. A későbbi gyújtogatok azonban már azt is a lelkűkre vehetik, hogy el­pusztították a szaporulatot. Mindezt megelőzendő, az idén is közzétették az első tűz­gyújtási tilalmakat. Igaz is, szólhatnánk róla, hogy az effaj­ta, ilyen következményekkel járó tűzrakás bűncselekmény, a megfelelő szankciókkal. Bízzunk benne, hogy nem csak ezek hathatnak a gyúj- togatókra. „Érvelhet” a fakadó rügy, a félelmet rikoltó ma­dár, a pattogva-ropogva izzó ölfa, a lángokban sercegő fe­nyőlomb is. A természet szeretete, környezetünk — és végső soron önmagunk — becsülése. — kg — 1 NÓGRÁD — 1979. március 16., péntek 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents