Nógrád. 1979. március (35. évfolyam. 50-76. szám)

1979-03-16 / 63. szám

Hőszigetelő lapokat gyártanak az építőipar számára a KÖSZIG pásztói perlitfeldolgozó gyárában. A Nyírtelekről érkező alapanyagot dolgoznák fel. Éves tervük negyvenöt­millió forint. Az üzemben hamarosan átadnak egy új csarnokot, amely lehetővé teszi, hogy a mostani harminchétezer négyzetméter hőszigetelő lemez helyett ötvenezer négy­zetmétert készítsenek. Annál is inkább, mert az építőipar könnyűszerkezetes program­jához nélkülözhetetlenek aj említett szigetelőlemezek. Képünkön: Brezóczki Júüanna és Szeles Jánosné leszedő a présgép mellett. (Bábel László felvétele) Nyűgök bérezésben a minőségi JÓ MUNKÁNAK JÓ a fi­zetsége — mondták eleink. Ezt a pofonegyszerű elvet azon­ban nem is olyan könnyű át­ültetni a gyakorlatba. Konk­rét, pontosan körülhatárolha­tó kritériumok kellenek a munkával szemben. Szükséges egy ellenőrző apparátus, amely tárgyilagosan és gyorsan rangsorol. És meg kell terem­teni a fizetség pénzügyi fölté­teleit. Mik legyenek a kritériu­mok? Sokat spekuláltak ezen a F0TÖBER nagybátonyi gyá­rában. A gépiparban ugyanis „a puding próbája, hogy meg- eszik”-elv érvényesül, azaz, vagy jó a gyártmány — és akkor első osztályú —, vagy rossz — és akkor ki kell dobni. Ha a tartály nem puk­kan széjjel a nyomáspróba közben, akkor vihetik, még, ha nem is a legegyenleteseb­bek a hegesztési varratok. Egyszerű a megoldás — nyújthatná föl az ujját vala­ki- A megfelelőn belül kell differeneciálni. Jó, jobb, leg­jobb. Erre nem jöttek rá ma­guktól? De igen! Az FMKT helyi csoportja ki is dolgozott egy pályamunkát a minőségi bérezésre. A következőkből indultak ki. Csak első osztá­lyú árut ismernek a jelenlegi normatívák szerint. Még ak­kor is, ha rút a festés, vagy csúf a varrat. Ez nem jó. Mert a szép küllemű termék megbízhatóbb is. Törekedni kejl tehát a tetszetős áruk előállítására. A szép, egyenle­tes varrat jóval tartósabb an­nál, mint ami úgy néz ki, akár egy domborzati térkép- A VEGYÉPSZER tarjáni gyá­rának termékeiben például — a szó valódi értelmében — életbevágó fontosságú a var­ratok egyenletessége. A „ ra­vasz” vegyi anyagok ugyanis „kifürkészik”; hol van a leg­gyöngébb pontja a tartálynak, s azt támadják meg. S, ha si­kerül átmarniuk a falat, kész a kalamajka. A FŰTŰBER- esek ugyan nem vegyi tartá­lyokat készítenek, de azért az ő termékeiknek is roppant tartósnak és biztonságosnak kell lenniük. A jón belüli különbségtétel Ctlete tehát Kolombusz tojása volna? Rég tudják a gyáriak is, hogy szükség van rá. Ám­de bevezetni az ilyképpen va­ló bérezést, bonyodalmas. Mert nemcsak a kritériumo­kat muszáj minden egyes ter­mékre kiokoskodni, hanem föl kell állítani egy meósgárdát, a termékeket összeveti a kívá­nalmakkal, s megejti a rang­sorolást. Több „mívlátómes- ter” kellene, ehhez pedig tá­gítani szükséges a létszámke­retet. Ez pedig csiklandós ügy. Még, ha felhők közé emelke­dik később a termékek szín­vonala, akkor is- Jelenleg ti­zenegy gyártásközi ellenőr dolgozik az üzemben. Ök a fizikai létszámba soroltattak be. Még több gyártásközi el­lenőr kellene — mondta láto­gatásunkkor Prezenszki Sán­dor munkaügyi osztályvezető. Mert a gyártásközi meózás már garancia arra, hogy jó termékek kerülnek a végátve­vő ellenőrök szeme elé, s onnét tovább, a megrendelő­höz. Ennyi hibádzik „csak” a mi­nőségi bérezéshez? Nem! A legkényesebb kérdés még hát­ravan: a forint. Mert, ha a gyárban bevezetik az osztá­lyos árut, ennek a termékek árában is meg kell látszania. Vállalja-e a megrendelő, hogy több pénzt, gombol le egy — a gyártó üzem által — első osztályúnak minősített áruért, mint egy céljainak megfelelő, de csak harmadik kategóriába rangsorolt termékért? Fogas kérdés. Vállalja-e a gyártó üzem, hogy a nyereség terhé­re dotálja a jó minőséget? Ezt is meg kell gondolni. Van érv mellette is — magasabb szín­vonal —, és ellene is — ala­csonyabb nyereség­E GONDOK MEGOLDÁSA — természetesen — nem csu­pán a bátonyi gyártól függ. Szükséges hozzá a központi üzem támogatása. Mindent egybevetve idén még nemigen vezetik be Nagybátonyban a minőségi bérezést. A termé­kek minőségével ugyanis a jelenlegi föltételek közt sin­csenek egetverő bajok: évről évre csökken a gyár garanciá­lis munkákra fordítandó költ­sége. Kevesebb pórul járt Egyéni védőfelszerelésekkel és kézi kisgépekkel javítja a gyártási folyamatok biz­tonságát a drégelypalánki Szohdy Lakatos és Szerelői- pari Szövetkezet. Az elmúlt évben több mint 160 ezer fo- ritot fordítottak a munka biztonságosabbá tételére. A befektetés azonban csak részben hozott eredményt. Annyiban feltétlenül, hogy jelentősen csappant azoknak a száma, akik üzemi balesetet szenvedtek. Az előző évi 31- gyel szemben tavaly csak 22-en jártak pórul munka közben. Ezzel szemben az egy dolgozóra jutó kieső munka-* napok száma nemhogy csök­kent, hanem lényegesen emel­kedett. Míg 1977-ben átlago­san 14 napi táppénzbe került egy-egy baleset, tavaly már 17 napig tartott, míg a dol­gozó gyógyultan munkára je­lentkezett. A baleset okait vizsgálva megállapították, hogy nem a védőfelszerelések hiánya volt a ludas, hanem a figyelmetlenség, vagy a rosz- szul szervezett munka. Ha már egyszer a baleset bekövetkezik, bánkódni és meaculpázni eső után köpö­nyeg. A balesetek megelőzé­séhez pedig csak egy út ve­zet: feltárni a veszélyforráso­kat, s felkészíteni a dolgozó­kat azok elkerülésére. Ezekről beszélgetünk a Vá­ci Híradástechnikai Anyagok Gyára romhányi gyáregysé­gének művezetőjével, Kalicz- ka Istvánnal. Tízéves a gyáregység. Hozzánk sokan jönnek olya­nok is, akiknek korábban nem volt még munkahelyük — mondja a művezető. — Nekik előbb meg kell szok­ni a kötött munkaidőt és munkarendet. Azaz el kell indulniuk a munkássá válás útján, s ez bizony nem min­dig zökkenőmentes. Különö­sen a kezdeti időszakban kell jobban odafigyelni munkájuk­ra, amikor — gyakorlat híján — nem ismerik még a leg­célszerűbb és legbiztonságo­sabb fogásokat. A gyáregységben a nyár a baleseti ..szezpn”. Ennek is megvan a maga logikus ma­gyarázata. Mezőgazdasági vi- éé ken épült fel a gyáregység, Egyetemes érdek — egyetemes felelősség Akáf tetszik> akár nem, jelenleg a népgazdasági érdek elsődlegessé­ge dönti el az ország gazdasági stabilitásának további fokozását, erősítését Ebben pedig nagy szerepe van a jól felfogott, jól értelme­zett, minden tekintetben , akcióképes export- termelésnek, és a jó piaci munkát kívánó gazdaságos értékesítésnek. Köztudott, hogy mind a rubel-, mind pedig a dollárelszámolású külkereskedelmi forgal­munk kedvezőtlenül alakult az előző eszten­dőkben. A külkereskedők szerint ennek okai: kevés a jó áron eladható, korszerű termék. Más szóval: lassú a termékszerkezet korsze­rűsítésére irányuló céltudatos, következetes, eredményes munka. Pedig jó és kelendő áruk sokasága nélkül nem lehet csodát mű­velni a külföldi piacokon, legyen az szocia­lista, avagy tőkés. Exportképességünk másik gyenge pontja a termékek minőségének nem kielégítő volta. Hosszú évek gyengéjét máig sem sikerült ál­talában a mai magasabb követelményszint­re emelni. Pedig nem lehetetlen. Egyes tex­tilipari termékek ára az elmúlt évben vete­kedett az elismert és kedvelt olasz árukkal. Ezek közé tartozik a konfekció. Vannak olyan szerszámgépeink, melyekből a jelenle­ginél jóval többet vásárolnának a Német Szövetségi Köztársaságban, Svédországban, Svájcban. Nem tudnak, mert kevés van be­lőle. A napokban megtartott külkereskedelmi minisztériumi sajtóértekezleten a miniszter többi között ezt mondta: a termékszerkezet­váltásban valami megindult, ez azonban na­gyon kevés... E nagyon keveset kellene mielőbb ellenke­zőjére változtatni. Mert csak ez vezet me­gyénk gyárai életképességének, fejlődésének viszonylag zökkenőmentes biztosításához. Nem visz előre az olyan magatartás, amely szerint a kis hiba nem hiba, a külföldi vá­sárló azért kukacoskodik, mert bőven kap árut, vagy így akarja kész, nehéz helyzet elé állítani a gyárat. Áz ilyen szellemű terme­lő-gazdálkodó egységekben mindig gondot okoz a vezetőknek a megrendelések időbeni biztosítása. Be kell érniük, meg kell eléged­niük a maradék elvével, aminek eredménye­ként csak azt kapják meg, amit más válla­latok különböző okok miatt nem vállaltak el. A maradék elvére épített tervek, elképzelé­sek légvárak s, pillanatok alatt összedőlnek. Ennek igazságát már megyénk több ex­portra termelő gazdálkodóegysége a múlt­ban, a saját bőrén és keservesen tapasztalta. Erre figyelmeztetnek a múlt évi kedvezőtlen -jelenségek. Az idei megnyilvánulások pedig nyomatékosan felhívják a figyelmet: hiába gyártunk korszerűbb terméket, ha a minősé­gi ellenőrzés rendszere, a dolgozók anyagi el­ismerése, a minőség rovására még mindig a mennyiséget helyezi előtérbe. Kevés üzem­ben találkoztunk olyan kezdeményezéssel, mint a salgótarjáni síküveggyárban, ahol a Zagyva III. üzemben a napi kereset hetven százalékát a mennyiségi termelés, a többit pedig a minőség után fizetik ki a dolgozók­nak és a vezetőknek. Ahol nincs törekvés a minőségi bérezés be­vezetésére, ott a fejlődést visszahúzó szemlé­leten és gyakorlaton nehéz változtatni, vagy csak hosszú idő után keserves megpróbálta­tások, és fájdalmas kellemetlenségek nyomán lehetséges. Igaz, a minőségi bérezés beveze­tése nem diadalmenet. Összeütközésekkel, he­ves vitákkal, szenvedélyes véleménykülönb­ségekkel jár. Ez azonban egyáltalán nem je­lent veszélyt a fejlődésre, a biztonságos hala­dásra. Sőt, gyárainkat megvédi attól, hogy hideg zuhanyként érje őket a külföldi piac értékítélete: nem vették át az árut, mert nem felel meg a minőségi követelményeknek. De arról sem illik elfeledkezni, hogy a szocialista és a tőkéspiacokon egyre nehe­zebbek lesznek a termelés bővítéséhez szük­séges energiahordozók, növekvő nyers- és alapanyagok beszerzési feltételei, illetve a magas műszaki színvonalú, tőkéspiacon jól értékesíthető termékek cseréjének lehetősége. Az üzleti életben, de különösen az export­ban íratlan parancsa szállítási határidő pon­tos betartása. Nem állíthatjuk, hogy e tekin­tetben makulátlanok megyénk üzemei és gyárai. Amikor eme kötelezettség szóba ke­rül, néhány helyen különösebb aggodalom, izgalom nélkül könnyen kimondják: nem baj, ha elmaradtunk a havi exportirányzat teljesítésével, a végelszámolásra úgyis csak a negyedév végén kerül sor. Nem gondolnak arra, hogy ez a magatartás vissza is üthet, azaz olyan lesz a fogadj isten, amilyen volt az adjon isten. Így hát a mi gyáraink sem csodálkozhatnak, ha a partnervállalatok szállítási fegyelme a miénkével azonos, ese­tenként annál rosszabb. A gondok leküzdése közös érdek. \iíp«vpn Ír exportáló üzemei az idén Clln több mint tizenkét száza­lékkal növelik a külföldi értékesítésre szánt exportképes árualapot. Teljesítése csak ak­kor lehetséges, ha a piaci igények előtt jár­nál?; új, korszerű, jó minőségű termékek so­kaságával kényszerítik a megrendelőket fo­lyamatos, jelentős összegű, jó nyereséget ho­zó vásárlásokra. Ily módon bizonyítják, hogy megértették az egyetemes érdek és egyete­mes felelősség fejlődésünket garantáló kap­csolatát, fontosságát, nélkülözhetetlen helyét és szerepét gazdasági életünkben. V. K. | új gyógyüdülő­parasztoknak Pöstényben új gyógyüdülő, nyílt a mezőgazdasági dolgo­zók részére. A Váh elnevezé­sű gyógyszálló két- és három­ágyas szobáiba tavaly ősszel költözött be az első turnus. A gyógykezelés időtartama általában három hét, az üdü­lésé pedig két hét. Az üdü­lőben bankettek rendezésére is alkalmas százszemélyes étterem, zenés borozó és a szórakozást biztosító egyéb helyiségek is rendelkezésre állnak. A szlovákiai szálló építési költsége 20 millió ko­rona volt. A korszerű üdülő jól szolgálja a pihenni és gyógyulni vágyó beutaltak kényelmét. Van-e, ami kell ? Faluhelyen különösen nagy fontosságú, hogy az ÁFÉSZ- üzletek milyen ellátást nyúj­tanak a helybéli lakosságnak. Megkapják-e az emberek az alapvető, napi cikkeket a kö­zeli, megszokott bevásárlóhe­lyen, vagy buszra, vonatra kénytelenek ülni a beszerzés végett? Az ÁFÉSZ-üzletek tavaly az alapellátást tekintették el­sődleges föladatuknak. Élel­miszer-forgalmuk a megyében elérte a 840 millió forintot, s 12 százalékkal. haladta meg az előző évit. Kevés cikk ki­vételével rendszeresen jó élel­miszer-ellátást biztosítottak a boltok. Hasonló a helyzet a ruházati forgalomban. Tavaly 200 millió forint értékben vá­sároltunk ruhaneműt az ÁFÉSZ-üzletekben. Legdina­mikusabban az iparcikkek ke­reslete nőtt. A 690 millió fo­rint forgalom csaknem 15 százalékkal haladta meg az előző évit. Mégis ebben az árucsoportban van a legtöbb tennivaló, mert itt fordult elő leggyakrabban, hogy a. vevő a kért cikk helyett csu­pán egy sajnálkozó „nincs, kérem”-et kapott. Művezetők — kulcsemberek (IX.) Két körme leesett... az emberek nyáron már ko­ra hajnalban kimennek mál- názni, s a földeken ezt-azt megkapálni. Mire a délutá- nos műszakben a gép mellé ülnek, már fáradtak. Figyel­mük lankad, hajlamoáabbak a könnyelműségre, meggondo­latlanságra. Pedig ezeknek a forgó-mozgó gépalkatrészek mellett nagy ára lehet. — Hogyan igyekeznek el­kerülni a baleseteket? — Az újonnan belépő dol­gozóknak elméleti és gyakor­lati baleseti oktatást tartunk. Csak alapos felkészítés után ülhetnek a géphez. Ezen kí­vül minden hónap ötödikéig megrendezzük az ismétlődő baleseti oktatásokat, melye­ken minden dolgozónknak részt kell venni. Ha egy ré­gebbi dolgozónk új gépre ke­rül, szintén oktatásban része­sül. — Nem sokallják, nem un­ják az emberek? — Hallunk esetenként han­gokat, hogy „ezt már hallot­tuk”, meg „mindig ugyanazt mondják”. De meggyőződé­sem, hogy erről nem lehet eleget beszélni. Viszont ezek a hangok is figyelmeztetnek valamire: jelesül arra, hogy a módszereket igyekezzünk vál­tozatossá tenni. — Éspedig? — Az elmúlt évben egy al­kalommal a filmyetítést is felhasználtuk a baleseti ok­tatásban. Ügy gondoljuk, hogy ez — lévén szemléletes, érdekes — hatásosabb eszkö­ze a balesetek megelőzésének. Idén többször rendezünk film­vetítéses oktatást. A volt Pró- nay-féle kastélyban levő kul­túrteremben, tanácsteremben erfe jó lehetőség kínálkozik. Filmet pedig anyavállalatunk­tól kapunk. Szeretnénk idén brigádok közötti balesetvédel­mi vetélkedőt tartani, játé­kos formában bizonyára job­ban megjegyzik az emberek a tudnivalókat. — Milyen súlyosabb bal­esetre emlékszik vissza ? — Ilyen nálunk még nem volt. Tavaly januárban egyik dolgozónk két ujja beszorult a levegős présbe. Szerencsé­je volt, csak két körme esett le. Figyelmetlenségének fáj­dalmasabb következménye is lehetett volna. Előtte két nap­pal kapott baleseti oktatást. Megfontoltabb viselkedéssel elkerülhette volna a bajt. A gyáregységben az a rend, hogy az oktatásokat a mű­szakvezetők tartják. A mű­vezető ellenőrzi ezeket, ré­szese a veszélyforrások feltá­rásának, ösztönzi és segíti az oktatás hatásosabb, eredmé­nyesebb formáit. — Történt már baleset a gyár hibájából? — Nem. Az ok mindenesei­ben figyelmetlenség volt. Ez is bizonyítja az oktatás rend­szerességének létjogosultságát. Szendi Márta •r---------———------------------------------------------------------------­NÓGRÁD — 1979. március 16., péntek «I M. P.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents