Nógrád. 1979. március (35. évfolyam. 50-76. szám)
1979-03-15 / 62. szám
A hang&TŐrő ntollcff Jóízű társalgások Igaza lehet azoknak, akik így vélekednek: a hétfőd televíziós szünnapokon különösen jó, élvezetes a magyar rádió műsora. De igaza lehet azoknak is, akik így fogalmaznak: a rádió gyakran szórakoztatóbb, s főként érdekesebb, színesebb műsorral szolgál, mint a televízió. A sok közös vonás mellett azonban figyelembe kellene venni a különbözőségeket is. És akkor az összehasonlításnak már kevesebb alapja maradna. Az bizonyos, hogy hétfőnként megnövekszik a rádióra figyelők — a hangszórót nem háttérként tekintők — tábora, s ezt jól tudja maga a rádió is, hiszen éppen ezeken a képszegény napokon rukkol ki néhány igazán igényes műsorával. Ilyen volt az elmúlt hétfőn a Kossuth rádión sugárzott Sajtókonferencia Vas megyéből, s később, a Petőfi adón közvetített Társalgó című műsor is. Ismeretes, hogy ezekben a hetekben a rádióakció Vas megyét érinti; ebből az alkalomból került sor a megye és Szombathely vezetőivel arra a társalgásra, amelyre meghívták a fővárosi lapok, a televízió, a szomszédos Szlovénia és a megyei lap, a Vas Népe újságíró-képviselőit. Tízéves a rádió Sajtókonferencia sorozata, ez a szombathelyi éppen a 109. ilyen jellegű adás volt, Rapcsányi László riporter közreműködésével. Tíz esztendő alatt már igazán kialakítható egy olyan stílus, amelyet a hallgató is szívesen fogad. Amely a hallgatót is képviselni tudja. A nagy idegenforgalmáról nevezetes Szombathely ezért jelent meg a Sajtókonferencia fényében elsősorban ezt az oldalát mutatva. Ami nem csupán a szombathelyieket és a vasiakat, hanem mindany- nyiunkat érdekelhet: a belkereskedelmi miniszter szavatolja, hogy rövidesen elkészül a két éve átépítés alatt álló patinás szálló, a szombathelyi Sa varia; Kőszegen jelentős — ezeradagos — vendegdátőhelyet létesítenek; folytatódik a kereskedelmi együttműködés a szlovén partnerrel; további sikerek elé nézhet a híressé vált szombathelyi Borostyánkő Áruház; tudományos segítséggel folyik az Őrség fakitermelése és a telepítés is; a következő ötéves terv elején korszerűsödik a megyeszékhely központjának közlekedési rendje — íme néhány a mindenkit érdeklő kérdések közül. Izgalmas, minden vonatkozásban érdekes beszélgetés volt a szombathelyi sajtókonferencia, amely nem szűkölködött kérdésekben, ez is volt a módszer — sok kérdés, becsületes válasz az ország közvéleménye előtt. Legfeljebb azon érdemes elgondolkodni, hogy a győri rádió, mint a vasi táj egyik orgánuma (tevékenysége kiterjed Vas megyére is), miért telefonon képviseltette magát a sajtókonferencián ?! A jóízű sajtókonferencia (a primőrellátásról és a vitaminokról sok szó esett), után hallottuk a 'Társalgó következő adását. Ezúttal Sinkovits Imre volt a főszereplő. Bába Iván a műsor szerkesztője, vezetője, rendezője pedig Hámor János. Az irodalomkedvelők két órájában, ezekben a társalgásokban, amelyek mindig egy-egy ismert személyiség irodalmi ízléséhez igazodnak, a rádió méltán számít a hallgató „együttjátszó” kedvére. Hiszen a műsorban felhangzó irodalmi részletek éppen a jó közvetítés (előadás) révén nagyobb ügyeimet igényelnek a hallgatótól. Ezekben a társalgásokban gyakorta hallani kevéssé ismert verset, regényrészletet, és mert ném csupán a könyvnek, az írónak, de a személyiség irodalmi ízlósének-tudásának is van története — a társalgások legérdekesebb pontjai éppen azok, ahol a főszereplő az irodalommal, az irodalmárokkal, írókkal és költőkkel lezajlott találkozásairól, a barátságok alapjairól, lényegéről beszél. Így volt ez a sokoldalú színművészként tisztelt Sinkovits ' Imrével folytatott beszélgetésben is. Sinkovits „háromszögelési pontja” Tihanyban található: Németh László, Illyés Gyű la és Borsos Miklós ottani pi henő-alkotó helyén, ahova sok éven át bejáratos volt a Sinkovits házaspár (felesége Gombos Kati színésznő), ahova minden nyáron feltöltődni, emberi tartást adni-kapni jártak ők kelten. Szép vallomások és szép versrészletek — Illyés Gyulával, Keresztu- ry Dezsővel, Németh Lászlóval, alkotói, emberi magatartásuk példamutatásával ösz- szefüggésben. Hitvallása volt egy olyan színésznek, akinek megcsodálhatjuk sokágú tehetségét, ezernyi arcát, hatalmas energiáját, kedves humorát, sugárzó egyéniségét színpadon filmen (az egyik legtöbbet foglalkoztatott filmszínész is egyben), de megérteni csak így — az irodalomról társa' lógva tudjuk igazán. (T. Pataki) RÉGI LEMEZEK — Kés, villa, olló, gyerek kezébe nem, való! Kisfiam, ne játssz a gyufával! Ne hajolj ki az ablakon! Ne rágd a körmödet! Ne szürcsöld a levest! Ne kiabálj! Ne feleselj! Né bömbölj! És egyáltalán — ne légy már olyan gyerek! , * — Ügy, szóval megint nem készültetek?! Pedig világosan megmondtam, h^gy olvassátok el azt az anyagot, amit a múlt órán nem tudtunk átvenni! De az ember a lelkét kiteheti értetek, mindez csak falra ( hányt borsó. Na, nem baj! Mostantól majd másképp tárgyalunk. Ha ti úgy, én is úgy! Nekünk is megvannak a magunk eszközei. Vegyetek elő papírt és tollat! Röpdol- gozatot írunk... * — Melyiket vegyem fel, drágám? Á zöldet? Nem, az nem lesz jó. Nem megy a frizurámhoz. Talán a sárga kosztüm megfelel. Tudod, amit tavaly vettünk Bécsben! Vagy, mégis inkább a fekete estélyiben menjek? De annak túl nagy a dekoltázsa... Na, mondj már valamit te is! Nem vehetek fel akármit, elvégre színházba megyünk! * — A kultúra nálunk nem reszortfeladat kérem t A művelődés úgy hozzátartozik az életünkhöz, hogy az csak na! Vegyük például az én esetemet. Nekem ügyé jár az újság. A Népsport. Igen színvonalas lap az kérem. Meg aztán a könyv is jár. Igen-igen. Tavaly rendeltem egy könyv- terjesztőtől. Az a sok barna ott a vitrinben. Le is törül- getem őket nap mint nap. Munka után kimegyek a természetbe. Még az idén felhúzzuk a víkendházat a telken. Este meg ugye, ott a tv. Megnézek én abban mindent. Néha elküldöm a bérletemmel a fiamat a színházba is. Hát szóval, én kérem aztán igazán közművelődöm! — tér Bolgár énekesek Bécsben Vetélkedő úttörők Augusztusban nemrég jelent meg Marcel Pravy könyve a Bécsi Állami Operaház történetéről. A szerző, aki egyébként filmet forgatott a nagy bolgár é «'késről, Nikolaj Gyaurovról, elismerően nyilatkozik a bolgár iskola más kiemelkedő egyéniségeiről is, akik annyi sikert arattak és aratnak a bécsi operaszínpadon. Közöttük volt Tod or Maszarov, az acélhangú tenorista, aki első ízben 1936-ban a legendás hírű bécsi énekes, Piccaver megbetegedése miatt „ugrott be” egy előadáson, de attól kezdve az olasz operák tolmácsolójaként a bécsi közönség kedvence lett. A hatvanas években négy bolgár énekes lett a Wiener Staatsoper rendes tagja: Dimitar Uzunov, Margarita Li- lova. Karajan felfedezettje. Alek- szandrina Milcseva és Milka Ni- kolova. Ugvanakkor honfitá-saik tucatjai vendégszereoeltek * esetenként a bécsi operaszinT>adou. I.juha Velicskovát, aki 1942 óta a Bécsi Állami Operaház szólistája, és számos kitüntetést kanott, már az osztrák kormánytól. 1978. szeptemberében, 65. születésnapján az osztrák főváros díszpolgárává vá 'osztották. A kitüntető ..kamara énekes” címet nemcsak ő. két másik honfitársa is kiérdemelte: Nikolaj Gyaurov és Ljubomir Pan- esev. Már hagyomány, hogy az évadkezdő előadáson mindig részt vesznek bolgár operaénekesek, Három operaidényt nyitott meg eddig a nagyszerű basszista. Gyaurov, s legközelebb is reá vár ez a megtisztelő feladat: honfitársnőjével, Gena Dimitrovával Verdi .,Attila”-jában lép fel. A rétsági járásban a közelmúltban tartották meg a tudományos. technikai úttörőszemlét. Csaknem százan jelentek meg a társadalom- és természetkutatás. az orosz nyelv iránt érdeklődő, a technikai kérdésekkel rokonszenvező úttörők. A járási művelődési központban kiállításon szemlélték meg és hasonlították össze az általuk készített albumokat. A természetkutatók és a technikusok a Rétsági Általános Iskolában, különféle eszközöket is használatba véve oldották meg a kapott feladatokat. A legjobbak ünnepélyes eredményhirdetésen vehefiék át jutalmukat : könyveket. Rét dwotan fnly#, m»n Görögökről, dramaturgiáról Háromnapos képzésen vettek részt a ..C” kategóriájú .színjátszó-rendező tanfolyam hallgatói. Mint ismeretes, a József Attila Művelődési Központ és a pedigóguskabinet szervezésében indított egvéves tanfolyamon, azok a Nógrád megyei pedagógusok és népművelők tanulnak, akik mun- kahelviikön amatőr színjátszó csoportot vezetnek. illetve, akik a tanfolyam elvégzése után kapcsolódnak be a megye amatőrmozgalmába. A legutóbbi foglalkozás témái dramaturgiai alapismeretek és a görög drámairodalom jellemzői voltak. A foglalkozást Bucz Hunor, a Népművelési Intézet munkatársa vezette. NÓGRÁD — 1979. március 15., csütörtök Első buEuär9apunk, a MÁRCIUS TIZEillOTÖOIKE Az 1848-as forradalomig újságjainkat nehézkesen, üzleti szellem nélkül terjesztették: a példányonkénti eladást alig ismerték, előfizetéseket csak minden fél év elején fogadtak el. Tartalmukat is bizonyos konzervativizmus jellemezte; a friss híreknek, a szenzációs eseményeknek a közlését nem tekintették elsőrendű feladatuknak A sajtószabadság március 15-i kimondása nagy változást jelentett. Nem csak a reformeszméknek, a forradalmi gondolatoknak a dicsőítését, az abszolutizmus kíméletlen bírálatát tették lehetővé, hanem egy új típusú újságnak, első bulvárlapunknak, a Március Tizenötödikének az alapítását is. A forradalmat követő napokban a lapindításhoz nem kellett engedély, kaució letevése, vagy más formaság. Ezt használta ki az ismert novellista, a 28 éves Pálffy Albert, Petőfi és Jókai barátja. Március 19-én reggel, séta közben eszébe jutott, hogy a radikális közvélemény irányítására napilapot kellene indítani. Elment a piarista házban működő Lukács-nyomdába, megbeszélte a tulajdonossal az új lap alakját, terjedelmét, példányszámát, árát, szerződést kötött vele, és azonnal tollat ragadott- Megfogalmazta az újság programját, írt két vezércikket, apróságokat az aktuális eseményekről, és elkérte Petőfitől pár nappal korábban írt, Mit csinálsz, mit varrogatsz ott? című költeményét. A lap címéül Március Tizenötödikét választotta. Egy nyomdászinas az elkészült cikkeket haladéktalanul a szedőterembe vitte, s ott azonnal munkába vették. A nyomdatulajdonos közben rikkancsnak szerződtetett néhány fiatalembert. Ezek este 7 óra felé tiindultak a kész példányokkal, s az utcákon hangosan kiabálták: „Itt a Március Tizenötödike. Egy szám csak 3 krajcár!" És a közönség vette az új lapot, vette aznap kíváncsiságból és vette érdeklődésből mindennap az év végéig, a Windischgrätz bevonulása előtti napig. A képviselők rendes tartózkodási helyükről, a német színház melletti kioszkból néztek ki és vettek belőle, a Nemzeti Színház páholyaiból is lementek a bérlők, hogy vásároljanak egy példányt, s ezt olvasták néha még Szigligeti Csikósának, vagy A velencei kalmárnak az előadása alatt is. A fővárosba látogató vidékiek egyszerre három-négy példányt is beszereztek, hogy szétoszthassák otthon, ismerőseik közöttA nagy sikernek több oka volt. Először: az újság szelleme. Pálffy a címlapon büszkén hirdette: „Nem kell táblabíró politika”. Programjában hadat üzent: „mindazon elavult eszméknek, melyek a március 15-i dátumnál korábbiak”. Küzdött az „iszonyatosnak" nevezett rendi alkotmány ellen. A régi országgyűlést — hirdette — nem lehet a nemzet képviselőjének tartani, mert csak egy kaszt választotta, sőt a legtöbb helyen azokból is csak pár ember. „Adózás tárgyában ezen al- kotmány megengedte azt, hogy a leggazdagabbak minden teher nélkül maradjanak, s a teher annál nehezebb legyen, mentül szegényebb valaki”. Az igazságszolgáltatás terén megengedhetetlennek tartotta, hogy „a bírák idő- közönkint éspedig azok által választottnak, kik felett az igazságot ki fogják szolgáltatni”. Ha úgy látta helyesnek, keményen bírálta a minisztériumot is. Helytelenítette, hogy a minisztériumnak száz, meg száz mondanivalója lenne, és még hivatalos lapot sem indított. Sürgette a demokratikus reformokat, a nemzetőrség felfegyverzését. Ostorozta a tétlenséget, azt, hogy „mindig csak azt mondogatják: nincs pénz, nincs katona. Erre a felelet az, hogy pénznél és katonánál még kevesebb idejük volt önöknek (a minisztereknek), és mégis önök mivel sem bántak paza- rabbul, mint az idővel”. A Március Tizenötödike sok szempontból világosabban látott, mint a vezető államférfiak. Így például felhívta a figyelmet a dualisztikus államformában rejlő ellentétekre, amelyek magukban hordják a kivihetetlenség magját. Akkor, amikor Kossuth is abban bízott, hogy a szabadság eszméje testvérként egyesíti az egész országot, rámutatott a nemzetiségi kérdés megoldatlan voltára. Erdély uniójával kapcsolatban Pálffy megállapította, hogy erről a románok nélkül nem lehet határozni. A kormánynak tárgyalásokat kellett volna kezdeni, propagandát kellett volna folytatni, hirdetni, hogy mindazokat, akik hozzánk csatlakoznak, szabadsággal, s az úrbériség elengedésével ajándékozzuk meg. „Erdély uniója az oláhok hozzájárulása nélkül oly munka, amelyhez kezdeni sem kell, az oláhokkal együtt országunkra nézve a legnagyobb haszon”. A kis újságnak jóformán minden száma igazi szenzációt keltett —, s ez sikerének másik titka. Ez a szenzáció azonban a későbbi bulvárlapoktól eltérően nem rablásokról, gyilkosságokról, szerelmi históriákról szólt, hanem a legfrissebb, legaktuálisabb politikai eseményekről, mégpedig a legélesebb hangon. A radikális eszméknek nemcsak szócsöve, hanem irányitója is volt. Cikkei sok embert visz- szariasztottak, még többet fellelkesítettek, de senkit sem hagytak közönyösen. Népszerűségének harmadik fő oka a stílusa volt. A szerkesztő és munkatársai óvakodtak attól, hogy üres szólamokat, szóvirágokat írjanak le. A lap élvezetes, színes nyelvével, szatirikus szellemével olyan hírlapírói stílust teremtett, amelyből sok tekintetben mai publicistáink is tanulhatnak. A bulvárlap legtöbb cikkét a szerkesztő írta, de később egyre több cikk futott be kívülállóktól is, Petőfitől, Eg- ressy Gábortól, Csernátony Lajostól és másoktól. A szép- irodalmat egy-egy vers képviselte, de ez sem minden számban. A Március Tizenötödike 1849 elején a kormánnyal együtt menekült Debrecenbe, s ott február 14-étől május 1- ig jelefft meg változatlan szellemben. Buda visszafoglalása után visszaköltözött a fővárosba. Utolsó száma akkor került ki a nyomdából, mikor a kozák csapatok már Pestet fenyegették. Az önkényuralom nemcsak a Március Tizenötödikét szüntette be, hanem az általa képviselt lapfajtát is. Majdnem fél század telt el, míg a Magyar Esti Lap alapításával újból megjelent a rikkancsok útján terjesztett bulvársajtó. Vértesy Mikié« Az átányi ,,Kakasház” A Heves megyei Atány községben a közelmúltban helyreállítottak egy 1857-ben épült — ma már műemlék parasztházat. A „Kakasház” nevét egvkori gazdájától a Kakas családtól örökölte. A korabeli bútorokkal és használati tárgyakkal berendezett parasztház híven tükrözi a hajdanán itt lakó család életét. Mai tóvéa járt faiunk 20.00: TERÉZ „Régen készülődtem már, hogy írjak Terézről, — mondja örsi Ferenc a tv-játék írója. — Minél többet foglalkoztam a nagy forradalmár író, Táncsics Mihály feleségének, Teréznek alakjával, annál inkább rájöttem, hogy ő az igazi hős kettőjük között. Seidl Teréz fiatal árvalányként ment feleségül az Íróhoz és életük keserűen alakult. Nagyon szegények voltak. Házasságukból először, három, majd később még két gyerek született. Amíg Táncsics hosszabb ideig külföldön élt, egy hét leforgása alatt meghalt két gyerekük. Az aszszony egyedül tartotta fenn magát. A nagy álmodozó mellett egy mindent kibíró, kemény, proletárasszony állt. Ez különösen a szabadságharc bukása után mutatkozott meg. Férjét bújtatta a szoba padlója alatt hosszú éveken át. A tv-játék is ebből az alaphelyzetből kerekedett ki, mert Teréz időközben teherbe esett és erről tudomást szerzett a hírhedt, bécsi Prottman ügyosztály is és újabb koncentrált támadást indított Táncsics felkutatására. Ezt az asszonyt próbálom bemutatni egyetlen nap, — 1853 március 15-e. — leforgása alatt”. K \ > f némzeTtöz! OVeWTKrKÍV 25 Filmnaplópályázat A nemzetközi gyermekév alkalmából felső tagozató? általános iskolások részére filmnaplópályázatot hirdet a Nógrád megyei Moziüzemi Vállalat a legkedvesebb fi 1 mélmény eim című témakörben legalább három ifjúsági, játék- vagy rajz- mesefilmről tetszés szerinti terjedelemben írott dolgozatokat legkésőbb 1979. május 15-ig kell beküldeni a vállalat címére. (3101 Salgótarján, Május 1. út 70.) A négy legjobb dolgozatot beküldő pályázó a Zánkán június 19-től július 2-ig megrendezésre kerülő gyermek- és ifjúsági filmszemlén kéthetes táborozáson vesz részt. Az értékelés során további díjak is kiosztásra kerülnek.
