Nógrád. 1979. március (35. évfolyam. 50-76. szám)

1979-03-15 / 62. szám

A kedvenc könyv olvasását már a könyvespavilonnál le­het kezdeni. Utána szólunk nagymamának és visszük ha­za. A salgótarjáni Centrum Áruház előtti mozgóárusnál gyakorta történik ily eset. ÉHük szólok ! Mindig megdöbbent a hír, ha gyermekbalesetről olvasok az újságokban. ’Aztán elgon­dolom, hogy mennyivel keve­sebb tragikus dolog történne, ha nyitott szénáméi járnánk az utcán. A minap a zebra előtt egy 4—5 éves kisfiú áll. Balról egy autó jön. De ó csak jobb­ra figyel. Körülbelül 200 mé­terre tőle megállók és ma­gamban suttogom: ne lépj le kisfiú! Ö lelép. Szerencsére az autónak sikerült lefékeznie. Én még mindig ott állok és azon gondolkodom, hogy azok a felnőttek, akik ott haladnak el mellette, miért nem kiált­ják ugyanezt?! Az Arany János út modern épületei között sok a gyer­mek- Mozgásigényüket nem elégítik ki a játszóterek. A lejtős utcát használják erre a célra. Nyáron az apukák által barkácsolt „faautón” szágul­danak le, aminek a célja majdnem mindig az úttest túloldala. Ahol szinte percen­ként halad el egy gépjármű. Télen szánkózásra „alkalmas” a terület. A szánkó útja is természetesen az úttestre ve­zet. Egyik elszánt kisfiút meg­szólítom. „Miért nem keres­tek más helyet?” Egy mogor­va férfi mérgesen szól rám: „Miért avatkozik bele a gye­rekek játékába?” Szeretnék neki válaszolni. Én nagyon szeretem a gyere­keket. Nemcsak az enyéimet, a másokét is. Engem nagyon megnyugtatna az a tudat, hogy az én kisfiámat (aki még csak 2 éves) annak idején ha­sonlóképpen figyelmezetetné valaki. B. J.-né Tanácskoztak a Mxfűltenifésztök A rimóci nyúltenyésztő szakcsoport megtartotta évi rendes zárszámadó közgyűlé­sét, melyen Vaspál Tibor, a szakcsoport elnöke adott szá­mot az 1978. évi gazdálkodá­si eredményekről és ismertet­te az 1979. évi feladatokat. El­mondotta, hogy a szakcsoport eredményesen működött az elmúlt években, mert a ter­melés évenként emelkedett, olyannyira, hogy az 1978. év­ben 32 mázsa élő nyulat adott le, többnyire exportra. Az eredmény a szakcsoport tag­jait és az ÁFÉSZ segítségét dicséri. Remélik, hogy a tsz vezetősége a következő idők­ben nagyobb segítséget nyújt a szálastakarmány-ellátás- ban, mert a tenyésztéshez ez föltétlenül szükséges. Az ÁFÉSZ és a szakcsoport ke­belében lehetőség van gyógy- szerezésre, védőoltásra és te­nyészállat-ellátásra Ingyen, illetve jutányos áron. Rácz István, az ÁFÉSZ megbízottja a tenyésztéssel kapcsolatosan felvilágosítást adott a tenyésztőknek, amely egyben szakmai ismereteket is nyújtott. A szakcsoport tagjai tervezik, hogy leg­alább 3 előadást hallgatnak meg tavasszal. Egyébként hasznosnak ítélték meg a szarvasmarha- és a nyúl te­nyésztéssel kapcsolatos szak­előadásokat is, melyeket a népfront kezdeményezett az elmúlt évben. K. B. LEVELEZŐINK JELENTIK Munkahelyi tanácskozások és tapasztalatok A balassagyarmati ÁFÉSZ gazdasági és politikai veze­tése az elmúlt napokban tar­totta meg működése területén dolgozói részére a szűkebb kö­rű munkahelyi tanácskozáso­kat, ahol részt vettek a gaz­dasági vezetők a pártalapszer- vezet, a szakszervezeti bizott­ság képviselői. A tanácskozásokon az 1978. évi munka erdeményeit, hi­báit és az 1979. évi faladato­kat tárgyalták meg a dolgo­zókkal. Ezen tanácskozásokat az őszinte, nyílt szavak jel­lemezték, melyek során el­hangzottak a vezetést bíráló hozzászólások. De a vezetés is gyakorolt önbírálatot és ugyanúgy a dolgozókat érintő elmarasztaló szavak is voltak. Az ellátással kapcsolatos dol­gozói felvetésekből érdemes megemlíteni párat, amelyek­ből bizonyos következtetések is levonhatók. / — A hugyagi önkiszolgáló bolt dolgozói elmondták, hogy a múlt év novembere óta többszöri rendelés ellenére sem kapnak DELIKÁT étel­ízesítőt, holott a televízió reklámozza. Jogosan vetik fel — és a vevőknek nehéz megmagyárzni j— miért rek­lámoznak olyan árut, amit nem lehet kapni. Vagy ta­lán a tévé reklámműsorával van valami probléma? — Több kiskereskedelmi egység — főleg a kisebb te­lepülések boltvezetői mondot­ták el, hogy miért lehet kap­ni korlátlanul a magánkeres­kedőknél citromot, narancsot, ugyanakkor a falusi egységek csak esetenként és korláto­zottan jutnak hozzá? Jogo­san vetődött fel és elgondol­kodtató, hogy nincs-e baj az elosztás körül. Több más hasonló gondot lehetne felsorolni, dé már csak egyet említek meg. Az utóbbi időkben tapasz­talható nagykereskedelmi vagy éppen áruelosztó válla­lat a bolt által rendelt — a vevők által közkedvelt ,— Ka­raván kávét csak úgy adja le, hogy ha a bolt megfelelő mennyiségű OMNIA vagy más hasonló, drágább kávét vesz át. Ha ez így van, akkor áru- kapcsolásról van szó, ami nem egyeztethető össze a szocialis­ta kereskedelem alapelveivel és ellentétes a kereskedelmi törvénnyel! Kiemelkedő helyet kaptak ezen tanácskozásokon a szo­Somli/ó- bánifatelepiek érdekében A szénbányászat visszafej­lesztése óta amolyan „nyugdí­jas településsé” vált Somlyó- bányatelep, amely évtizedek­kel ezelőtt lakóinak derekas munkájával jelentős mérték­ben járult hozzá a megye, az ország szénellátásához. Több száz nyugdíjas, de sok fiatal család is él, lakik manapság a jó levegőjű, egészséges, festői környezet­ben, a bányásztelepülésen­Az idők új szelei nyomán sok salgótarjáni dolgozó ré­szére biztosított a városi ta­nács bérleményes hétvégi tel­keket, hogy a fiatalabbak ker­tészkedéssel friss erőt gyűjt- hessenek a napjainkban mind nagyobb teljesítményt követe­lő munkák elvégzéséhez, ök is több százan járnak Somlyó­ra. Igen ám, de a Somlyói au­tóbuszjárat sokszor „kimarad”. Ilyenkor igen sok helybeli la­kótárs „áldja a Volánt”, amely kicsit mostohagyer- rekként kezeli őket. Somlyóról nagyon sokan já­runk dolgozni a városba mi, nyugdíjasok, s igen sokan jár­nak fiatalok is. Minden autó­busz munkásokkal telve érke­zik, s indul Somlyóról. Azaz indulna, ha rendszeresen jár­na minden járatunk. Volt eset, amikor azért nem tu­dott befelé indulni az autóbu­szunk, mert elfogyott az üzemanyaga • . . Csak egy kicsivel nagyobb gondoskodást, a munkára oda­figyelést kérünk a Volán 2. sz. Vállalattól! Nem hivatko­zunk munkásmozgalmi ha­gyományainkra, csak bányász műltunkra —, de kicsit a fia­talok jövőjére is. Mi vállal­juk, hogy télen gyalog vá­gunk neki lefelé a csúszós szerpentinútnak, de kifelé már mégis kérjük a segítséget. Évek óta várjuk, hogy a megígért menetrend-változta­tással a Forgách-telepi autó- buszjáratot meghosszabbít­ják, s mindegyik busz kijön Somlyóra. Mindez csak ígéret. Pedig — köszönet érte —, az út már jó- Megjavították. Ki is járhatnának az autóbuszok. Lényegesen csökkenne a túlzsúfoltság a járaton. Télen is sokan járnak hétvégi telkeikre- De mi lesz, ha kitavaszodik, s még a pécskő-hegyi kertszövetkezeti­ek is a Somlyói busszal igye­keznek a hegyre? Kérjük a Volánt, hogy nyújtson segít­séget Somlyó-bányatelep nyugdíjas, de fiatalabb lakói­nak is. Sokak nevében Fájd Imre nyugdíjas bányász cialista munkaverseny-mozga- lom 1978. évi eredményei. A munkaversenyt mint politikai tényezőt emelte ki a gazda­sági és politikai vezetés, melynek nem kis szerepe van a kitűzött gazdasági — a szö­vetkezet sajátos helyzetéből adódóan — szövetkezetpoliti­kai célok eredményes megva­lósításában. A munkaversenyben élen­járó doleozók, munkahélyi brigádok és a szocialista bri­gádok erkölcsi és anyagi el­ismerése nem maradt el. mi­vel tíz dolgozó kapott „Kivá­ló dolgozó” kitüntetést, három munkahelyi kollektíva, köztük a Balassa étterem népi zene­kara a „Kiváló munkabrigád” címet és négy szocialista bri­gád, köztük a Balassa étte­rem felszolgálóbrigádja az ezüst fokozatú kitüntetést és a velejáró pénzjutalmakat. A munkahelyi tanácskozá­sokon mint pozitívumot lehet értékelni, hogy felszínre jöt­tek a még jobb munkát gát­ló negatív tényezők, de ugyanúgy a kereskedelemben tapasztalható — a jobb ellá­tást gátló — tényezők is. Benedek László szb.-titkár Hangulatos délután A nemzetközi nőnap alkal­mából a salgótarjáni KIOSZ- székház klubtermében mű­sorral egybekötött program­ra invitált a meghívó. A klubterembe érve hangula­tos discozene és szépen meg­terített asztalok várták a meghívottakat. Akadt olyan, akt ezúttal volt itt először. Többekkel együtt én is. A nőnapi köszöntőt Haverja Ti­bor körzeti titkár mondta el. Ezután a 211. sz. szakmun­kásképző intézet tanulóinak citerazenekara szórakoztató műsort adott. Bátorítva a meghívottakat, hogy énekük­kel kapcsolódjanak be a mű­sorukba. A biztatás nem volt hiábavaló. Pár perc múlva énekszótól volt hangos a te­rem. A .Bartók Béla úti is­kola úttörőinek énekkara is szép, kedves műsort nyújtott. A hóvirágok mellé kiosztották a férfiak a színes tasakokban levő kerámia emléktárgyakat. Köszönjük a rendezőknek a néhány órás kikapcsolódást a munka mellől, s ezt a kelle­mes délutánt. Sikerült emlé­kezetessé tenni a nemzetközi nőnapot. — tvv — VISSZHANG Nyugdíjasok klubja A zagyvapálfalvai síküveg­gyár régi veteránjai a közel­múltban nyugdíjasklubot ala­kítottak, a zagyvapálfalvai if­júsági házban, összejövetelei­ket minden hétfőn délután 16—19 óráig tartják. Prog­ramunkban szerepel a nem­zetközi gyermekévre tekintet­tel társadalmi munka szerve­zése. A fiatalok bevonásával színjátszó és tánccsoport ala­kítása, s a sorra kerülő (álta­luk adandó) műsor bevételé­ből a gyermekek segítése. Ez­úton is kérjük azokat a fiata­lokat, akik kedvet éreznek e műfajok gyakorlásához, kap­csolódjanak i be a nemes mun­kába. Reméljük, hogy ezáltal nemcsak ez az év, hanem a többi is a gyermekek gondta­lan életének alakításában te­lik el. E sorok olvasásával szeretnénk felhívni a régi üveggyár színjátszó veterán­jait, hogy legyenek ők is se­gítségünkre a cél megvalósí­tása érdekében. A nyugdíjasok klubja veze­tősége és tagjai nevében: Gyurcsik Lászlónc Zagyvapálfalva Köszönet a megtalálónak! Szinte mindennapos vásár­lója vagyok az ÉVI Áruház csemegeboltjának. Néha az ember feledékeny. Különösen, ha sok a gondja. Az elmúlt szombaton ott felejtettem a pénztárcámat a csúcsforga­lom idején. Hétfőn — nem kis izgalom­mal — elmentem érdeklődni. Megtalálta, visszaadta-e vala­ki? Igen! A bolti eladók ta­lálták meg. Hivatalosan nyil­vántartásba vették, s miután elmondtam, milyen a külseje, körülbelül mennyi pénz volt benne, visszakaptam. Nem­csak a pénztárca értéke és a benne levő összeg jelentett so­kat számomra, hanem az, hogy az emberek becsületes­ségébe vetett hitemet igazol­ták. Nagyon hálás vagyok * becsületes megtalálónak! Néhány éve, amikor még gyermekeim kicsik voltak, ta­láltunk egy csomag vajat az egyik bevásárlókosárban. Ter­mészetesen visszaadtam az el­adónak, hátha keresi valaki. Ök csodálkoztak. Mondván: ugyan ki figyelte volna meg, elhozzuk-e vagy sem! Azt fe­leltem, ez csak így becsüle­tes! Szerintem a gyermekek nevelésében a személyes pél­daadás a döntő. Még egyszer hangsúlyozom, nemcsak az anyagi érték, amit visszakap­tam a döntő, hanem az tett boldoggá, hogy nem csalódtam az emberek becsületességé­ben! Hálás köszönet a megta­lálónak! Kocsisné Puskás Márta + Törődni az öregekkel Egy vasárnapi (február 4-i) NÖGRÁD-ban olvastam egy cikket „Új tennivalók — Nyugdíjasok a termelőszövet­kezetben” címmel, melyet Si- mó Tibor írt. Rádióban, tele­vízióban, újságokban sokat lehet hallani és olvasni, hogy az öregekről miként gondos­kodnak egyes helyeken. Ha ezek segítő szándékból írot­tak, nagyon szép elképzelés. Különösen a tsz-nyugdíjasok- kal szemben. Mert bizony er­re mifelénk nem sokat tö­rődnek a tsz-ek a nyugdíja­saikkal. Nagyon tisztán lát­ják a jövedelmüket. A nyug­díj bizony csekély. Akik tíz évvel ezelőtt mentek el nyug­díjba azoknak ezer forintnál is kevesebb volt. Az utóbbi évek áremelkedései nyomán lett több ezer forintnál. És miért? Ügy tudom, hogy dol­goztak annyit, mint bármely ágazatban. Amint írják, a háztáji föld hasznát is beszámítják a jö­vedelembe. A legtöbb tsz- nyugdxjas már 70 éven felül van. Ha pénzben kiveszi, ak­kor lát valamit. De bizony előfordult, hogy ha rossz he­lyen kapta a háztájit nem haszna, hanem ráfizetése volt! Adó, fuvar, borravaló, nem is beszélve arról, hogy a meg­művelésért is felszámolnak 7—800 forintot. Simó Tibornak köszönet jár. Nem lehetett kis munka azt a sok adatot összeszedni. Hát­ha még valami segítség is ke­rülne Írása nyomán az öre­gek számára! Tisztelettel: Tolnai Pál Balassagyarmat összeállította: Tótb Jolán — Azt mondják, hogy ez a legjobb kocsi. Tudod, ilyet vennék a lányom óknak! 1 NOGRÁD — 1979. március 15., csütörtök 5

Next

/
Thumbnails
Contents