Nógrád. 1979. február (35. évfolyam. 26-49. szám)

1979-02-14 / 37. szám

N# ..3 l i.llllllMUtlliiimjl.i r'M'Mii'iiiit" A Szakszervezetek Nógrád megyei Tanácsának könyvtá­ra segíti az üzemek, vállala­tok szakszervezeti könyvtá­rait. Hét nagyüzemünkben, illetve annak művelődési ott­honában — így az SKU-ben, síküveggyárban, Bányász Mű­velődési Központban — ön­álló kölcsönző működik, míg máshol úgynevezett letéti könyvtárakból válogathatnak az olvasók. A nyolcvanöt ki­sebb és nagyobb könyvtár ál­lományát általában kétha­vonta megújítják, frissítik, félszáznyi kötetet másra cse­rélnek, hogy mindig újabb olvasnivalót találjanak az érdeklődők. Az SZMT könyv­tára a szépirodalmi művek mellett szakmai könyveket is juttat a letéti kölcsönzőbe. Főleg azokat a helyeket lát­ják el műszaki kötetekkel, ahol nincs műszaki könyvtár. Képünkön: Tótok Ildikó könyvtáros az újonnan vásá­rolt könyvekről katalógust készít. Múzeumi hangversenyek A nagybátonyi Bányász Művelődési Ház kamarazenekara Szécsényben Medvebőr, kitömött álla­tok, "s palóc szőttesek között vezet az út a szécsényi mú­zeum „hangversenytermébe”. A XVIII. század második fe­lében épült, késői barokk stí­lusú kastély az utóbbi évek­ben a szécsényiek egyik büsz­keségévé vált. Az áldozatos munka eredményeként 1975- ben megnyílt kiállítótermek­ben 1976-tól tartanak rend­szeresen hangversenyeket. Hogy miért, arról Praznovsz- ki Mihály, az intézmény igaz­gatója, egyben lelkes zeneba­rát így beszél: „Szécsényben ennél megfelelőbb hangver­senyterem jelenleg nincs, a helyi zenei igények kulturált kielégítése itt biztosítható legjobban. A múzeum köz­művelődési programjának szerves része a zenei előadá­sok biztosítása. Az országosan kiemelkedő együttesek mel­lett megyénk zenei életének bemutatását is célul tűztük ki. Ezzel nemcsak a szécsé­nyiek számára kívánunk vál­tozatosabb programot bizto­sítani, de a megye zenei együtteseit is támogatni kí­vánjuk szereplési lehetőség nyújtásával”. A hallgatóság főként szécsényi, de egyre többen jelentkeznek más helységek lakói is, hogy egy- egy estén igazán kellemes környezetben élvezhessék a zene nyújtotta örömet. Járt már itt a Magyar Rádió gyer­mekkórusa, a Bakfark lant­trió, a váci KISZ-kórus, a megyei művelődési központ kamarakórusa, s számos más együttes. Külön terv szerint mutatkoznak be a megye ze­neiskolái. A sort a balassa­gyarmati Rózsavölgyi Márk Zeneiskola nyitotta, művész­tanárai között a Bach együt­tessel. A következő évadban a salgótarjáni zeneiskola mu­tatkozik be, idén pedig a nagybátonyiakat hallhatják az érdeklődők. A közelmúlt napokban a nagybátonyi Bá­nyász Művelődési Ház kama­razenekara adott nagy sike­rű hangversenyt. Az est első részében ba­rokk muzsika csendült fel. Händel olasz hatásra készült Alcina című operájának nyi­tányában a környezethez illő zenekari hangzás élményé­nek részesei lehettünk. A méltóságteljes, harokk pom­pájú lassú tétel után az élénk ritmikájú, polifonikus feldol- gozású gyors tétel igényes elő­adásban szólalt meg. Vivaldi két gordonkára írott ver­senyművét Kertész Ottó te­hetséges növendékei: Decsé- nyi Katalin és Pénztáros Zsu­zsa, a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépis­kola másodéves hallgatóinak tolmácsolásában élvezhettük. E ritkaságszámba menő ver­senymű, melyben sodró len­dületet bensőséges líraiságú második tétel követ, s aztán tomboló táncot hallhatunk, méltán ragadta magával a közönséget. A vastaps nem­csak a kuriózumnak, de a hiteles, helyenként nagy mű­vészek színvonalához mérhe­tő tolmácsolásnak is szólt. A felkészült szólistákkal a Tör­jék Vilmos vezette együttes kitűnő összhangban, a társas­zenélés örömét megmutatva muzsikált együtt. Különösen tetszett az első tétel virtuóz, szép tónusa, előadása. A második részben Mozart F-dúr (K 138) divertimentóját és Haydn népszerű „Búcsú”- szimfóniáját tapsolhattuk meg. A szimfónia elhangzá­sa előtt — csakúgy, mint a többi mű esetében — Szüts Pál tartott' korrajzzal egybe­kötött műismertetést, mely zeneértőnek és laikusnak egy­aránt nyújtott érdekeset. Ángyán Károly művészeti vezető szervezésében éppen a szécsényi múzeum nyitá­sának idején alakult meg — főként a nagybátonyi zeneis­kola tanáraiból — ez a ka­maracsoport, s szinte csend­ben megyénk egyiz kiemelke­dő kisegyüttesévé, vált. Nem kis harc árán szerezlek anya­gi támogatást és volt idő, amikor a próbaterem is gon­dot okozott. A napjainkban sem biztos „háttérrel” műkö­dő együttesre valamelyik nagyvállalat (például a Nóg­rádi Szénbányák!) közműve­lődési bizottsága jobban fi­gyelhetne. Nemcsak a megye zenei életének egyfajta tá­mogatásáról lenne szó, de a vállalat dolgozóinak is eggyel többféle kulturális igényét le­hetne magas színvonalon ki­elégíteni. Hiszen a jó úton járó együttesben — ezt a szécsényi hangverseny is bi­zonyította — sokkal több van, mint amennyit elvárnak tő­lük. A személyi feltételek adottak, a tárgyiakról már ne a muzsikusok gondoskodja­nak. Ember Csaba örmények a magyar szépirodalomban Erdély területére 1672-ben telepedtek le az örmények, Szamosújvár, Erzsébetváros, Gyergyó és Csíkszépviz terü­letén. Legtöbb írónk kereske­dőként szerepelteti az örmé­nyeket, pedig már beköltö­zésükkor egy részük iparos volt. Gorove László 1803-ban még azt írta az erdélyi fő­kormányszéknek, „nagy mar- hás kereskedést folytatok, a kereskedés csupa utazás és nagy számadásokat kell ké­szíteni”, és kérte, hogy el­számolásait örményül írhas­sa, mert „örményül sokkul könnyebben, rövidebben kö­zölhetem minden dolgaimat”. S ez a marhakereskedő, aki örményül könnyebben fejez­te ki magát, mint magyarul, 1807-ben Érdemes kalmár cí­men kiadta az első magyar iránydrámát. Ebben a hazai történeten alapuló darabban a kereskedés iránti ellenszen­vet, lenézést akarja eloszlat­ni, rámutatva a kereskedés nemzetgazdasági hasznossá­gára. A darab — az Irodalmi Lexikon adatával ellentétben — előadásra került. Kazinczy Ferencben Maros- vásárhelyt fogalmazódtak meg az „Erdélyi levelek”, amelyek­ben megörökítette a városban lakó örmény kereskedők éle­tét és magyarrá válásuk fo­lyamatát. „A nép gyarapodik, mert kereskedést űz, s ér­demli szerencséjét, mert a nemzet nyelvét, öltözetét, szo­kását szereti, s magát a Ma-, gyarföldön idegennek nem nézi, idegennek nem nézeti.” A magyar társadalmi drá­ma megteremtője, Csiky Ger­gely is örmény származású volt, „Cecil házassága” című darabjában megírta a tőkés örmény rangsóvárságát. Szín­darabja rögzíti azt a szokást is, mely szerint a délvidéki pusztákat bérlő vagy megvá­sárló örmények mindig ma­gukkal vitték egy szegényebb rokonukat „pusztádzsinak”, azaz tanyagazdának. Jókai Mórnak, a nagy me­séiének közvetlen kapcsola­tai voltak Szamosújvárral és Erzsébetvárossal, a két erdé­lyi örmény központtal. Jókai 1876-os erdélyi utazása alkal­mával jut el Szamosújvárra, ahol meglátogatja a fegyház- ban raboskodó puszták rette­gett betyárját, Rózsa Sándort. A találkozást 1889-ben a Lé- lekidomár című regényében is leírja. Regényeiben, novellái­ban bemutatja az erdélyi és a keleten élő örmények éle­tét. Politikai pályafutása Er­zsébetváros képviselőségéhez juttatja. Bányai Elemér, ismertebb nevén „Zuboly”, kegyelettel ragaszkodott Szamosújvár- hoz és örményeihez, ott élt az árvaházban, majd később ott volt felügyelő is. Írásai­ban, a nyelvben, szokásaiban már teljesen magyarrá vált örményeket mutatja be. Min­den kortársa ismerte örmény eredetét és haladó magyarsá­gát. Munkatársa volt a Sza- mosújvárott megjelenő Ar- ménia című magyar—örmény havi szemlének. Felvetette egy örmény bihliográfia ösz- szeállítását, két kötetben ösz- szegyűjtötte az erdélyi ör­mény anekdotákat. Ady End­re Négy-öt magyar összeha­jol című versét Zubolynak ír­Mai tévéajánlatunk 19.25: Nemzetközi olimpiai sportlottó. „Moszkva és Prága után ezúttal Budapesten kerül sor a nemzetközi olimpiai lottó- szelvények sorsolására — mondja Vitár Róbert, a mű­soros sportesemény egyik szerkesztője. — Ez a sorso­lás már a sorra kerülő, na- gyonis közelgő olimpia, az 1980-ban lezajló játékok je­gyében fogant, méghozzá hat ország összefogásában. Ezút­tal mi vagyunk a házigazdák és ezért a sorsolást megelő­zően a Magyar Televízió öt- venperces nagyszabású szó­rakoztató programmal leni meg a sportjátékok és a sport NÓGRÁD - 1979. február 14., szerda rajongóit. A sportfogantatású szórakoztató műsor a főváros öt különböző helyszínén, sportintézményekben: a lő­rinci sportcsarnokban, a Kör­csarnokban, a Vasas-vívó- csarnokban, a Komjádi-uszo- dában és a városligeti Mű­jégpályán zajlik. A házigaz­dák között pedig olyan ne­ves sportolókkal találkoznak majd, mint Magyar Zoltán, Hegedűs Csaba, Gerevich Ala­dár és Pál, Szívós István és még mások is. Az est célja az olimpiai mozgalom erősí­tése”. Képünkön: HA EGYSZER HOTZ ÜR DÜHBE GURUL — tévéfilm. Szerda — 20.00 h. — 2. mű­sor! la, a Centrál kávéházbeli em­léktábláján is az ő sorai emeltek neki emléket. Az 1890-es évek kö­zepén történt törökországi örmény mészárlásokról, an­nak 274 000 örmény ha­lottjáról a magyar szép- irodalomban Bródy Sándor, Tabéry Géza, Herczegh Fe­renc, és Biró Lajos novellá­ban emlékezik meg. Bródy már Franz Werfel előtt tud­ta, hogy az örmények 1 üldözé­se bármelyik nép kiirtására példát, sőt felmentést adhat a zsarnokoknak. Bródyt szo­ros kapcsolatok fűzték az fr- délyi örményekhez. Pályája felemelkedését Kolozsvárott Korbuly József szerkesztő se­gítette elő. A Fehér könyv megjelenését egy örmény ke­reskedő kölcsöne tette lehe­tővé. Fiait — kisiskolás ko­rukban — orosz nyelvre ta­níttatta. András fia erre úgy emlékezik vissza a Húsevők II. kötetének függelékében, hogy „egy Cselingerián nevű örmény volt a tanárunk. Mai eszemmel úgy vélem, hogy anarchista lehetett és való­színűleg nem tudott örmé­nyül”. Irodalomtörténetírá- sunk helyességének az érde­kében felelevenítjük Cselin­gerián Jakab emlékét is: Orosz-örményországban szü­letett, Németországban végez­te az egyetemet. Budapesten volt hírlaptudósító, több cik­ke jelent meg az Arménia cí­mű folyóiratban a kaukázusi örmények történetéről. Tol­mácsa volt a Zichy-féle ka­ukázusi expedíciónak, és az orosz nyelv tanára a honvéd vezérkari tisztek nyelvtanfo­lyamán. Az I, világháború alatt az oroszoknak folytatott kémkedés vádjával kivégez­ték. Bodurján János csíkszép- vízi plébános örmény nyelven írta elbeszéléseit, de a török- országi örménység 1915. évi deportálásairól szóló elbeszé­léseit „Vörös hold” címen 1928-ban Bukarestben ma­gyar nyelven is kiadta. Szon- gott Kristóf szerkesztésében Szamosújvárott jelent meg az említett Arménia című ma­gyar—örmény havi szemle huszonkét éven keresztül. E folyóirat úttörő munkát vég­zett a hazai és a külföldi ör­mény irodalom ismertetésé­ben. Elsők között fordították magyar nyelvre örmény írók műveit és örmény nyelvre magyar írók munkáit. E folyóiraton kívül 1919- ben a mészárlások elől me­nekült örmények Masis neve­zetű egyesületének orgánu­maként jelent meg Rsduni Hrant Szerkisz szerkesztésé­ben aiz egyetlen magyaror­szági örmény nyelvű folyó­irat Nor Tar, vagyis Üj Év­század címen. Korbuly Domonkos—Simon J. Zaven Filmjegyzet MINDANNYIAN szomja­zunk a mesére. Kicsik, nagyok, férfiak, nők, fiatalok, öregek — akik csak élünk. A film már a kezdetektől fogva igyekezett — ma is igyekszik — kielégíteni csilla­píthatatlan meseéhségünket. A vásznon megelevenedő mesék között természetesen lényeges különbségek vannak. Isme­rünk olyan történeteket, me­lyekben a látvány kalandos­sága és a cselekmény fordula­tossága dominál. Tudunk az emberi küzdelemnek emléket állító példázatokról. Akadnak rendezők, akik azért tárnak elénk varázslatos meseorszá­got, hogy a valóság időszerű feladataira figyelmeztessenek. Előfordul, hogy ötleteső hull a moziban. Megesik, hogy jel­képek szövik át a cselek­ményt. Maurice Maeterlinck bűbá­jos alkotása, A kék madár a világirodalom legszebb lapja­in foglal helyet. Ez a költői szépségű mű voltaképpen szintézist teremt a sokféle hangvétel között. A „hol volt, hol nem volt” hagyományos indítása után „bekapcsolja” az izgalom érdekfeszítő elemeit, sajátosan ötvözi az élet játé­kát és a játék életét, könnyed és súlyos felhőtlen és komor, szimbólumai pedig a minden­napok kötelességét fogalmaz­zák meg kissé emelkedett, de azért mindvégig földön tartott stílusban. A kék madár — ideális filmtéma. Egyenesen arra ter­mett, hogy celluloidszalagra kerüljön, örültünk a hírnek, mely szerint George Cukor, akit mi nyugodtan Cukor Györgynek hívhatunk, vállal­kozott a szovjet—amerikai koprodukció rendezésének irá­nyítására. Várakozásunk csak fokozódott, amikor megtudtuk, hogy A kék madár filmválto­zatában világhírességek jutot­tak jelentős feladathoz: Eliza­beth Taylor, Jane Fonda, Ava Gardner, Nagyezsda Pavlov­na primsbalerina, Oleg Popov cirkuszműv^sz és mások. Most elröpült hozzánk Cu­kor mester Kék madara. (Hadd magyarázzam meg. mi- , ért illegem ezzel a szakmai körökben nem éopen hízelgő jelzővé' a sok sikert megért rendezőt, Garbo Kaméüás höl­gyének a Mv Fair Laclynek. s egy sereg világsikernek világ­szerte népszerű alkotóját. Cu­kor kitűnően érti a mestersé­get, remekül képes megtervez­ni a hatásokat — az igazi mélységekig azonban művei­ben nem sikerült eljutnia. Te­hetségéhez nem férhet kétség, de a legnagyobbak — mond­juk Ford — színvonalától el­marad. Sajnbs, a „papírforma” beigazolódott. Az amerikai művész A kék madár adaptá­ciójának megtervezésekor „mesteri” erényeit csillogtat­ta, s nem aknázta ki a belga drámaköltő meséjében rejlő lehetőségeket.) Tyltyl és Mytyl egy szegé­nyes kis házikóban éldegél­nek. Egyszer — váratlanul — különös kalandok kellős köze­pébe csöppennek. Keresni kezdik a Kék madarat, hogy egy beteg kislánynak gyógyu­lást hozzanak. Barangolásuk során találkoznak a testet öl­tött Fénnyel, Kenyérrel, Víz­zel, Tűzzel, Cukorral, Éjjel — társukká szegődik a Kutya és a Macska. A két bűbájos gye­rek mindenféle csodálatos ka­landot megér, míg a megbíza­tást teljesíti. Azaz, hogy nem teljesíti, mert a csodálatos ma­dár elszáll... A kék madár természetesen nem hús-vér valóság. Maeter­linck a boldogságkeresésről be­szél. Ha mondanivalóját a mindennapi jelentés nyelvére akarjuk lefordítani, a követ­kezőket mondhatjuk: mind­annyiunknak törekedni kell a jóságra és a tisztességre, a becsületességre és a segítő­készségre. Ha így élünk, a Kék madár társunk lehet. Ez a madár: maga a boldogság, melyet csak ritka pillanata­inkban mondhatunk magunké­nak. Fölöttünk szárnyal, de nem telepszik tartósan a vál- lunkra. S akkor is velünk van, ha édesanyánk ránkmosolyog, amikor teljesítjük a kötelessé­günket. .. Az egész filmre — sajnos. — Cukor amerikai ízlése nyomja rá a bélyegét. A két gyerekszereplő aranyos (Tyltylt Tood Lookinland, Mytylt Patsy Kensit alakítja), néhány betét sikerült (ilyen a családi atmoszféra érzékelteté­se vagy az Éj birodalmában való séta) — egészében véve A kék madár mégis édeskés, szirupos munka. Terjengős, színpadias jelenetek váltakoz­nak benne szentimentalizmus- ba olto't eoizódokkal. AZ ELSŐ SZOVJET—AME­RIKAI filmszövetkezés nem hozott kirobbanó sikert. Talán éppen azért, mert A kék ma­dárban sok a hollywoodi kli­sé. B'zzunk benne, hogy leg­közelebb művészileg rango­sabb koprodukcióról adhatunk hírt. — s. f. —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents