Nógrád. 1979. február (35. évfolyam. 26-49. szám)

1979-02-14 / 37. szám

VasfuHpáti és fűrészgép Két arckép egy keretben — Azt tessék már nekem megtudni, milyen ipart vált­sak, mert ez nem kovács­munka — mondta Kuris Jó­zsef, aki Szécsényfelfaluból látogatott be a szerkesztőség­be, A táskájából egy lópatkót vett elő, melyre kisujjnyi nagyságban elkészített ko­vácsszerszámok voltak for­rasztva, s egy támaszték tar­totta függőlegesen. Karéjá­ban egy horgon a büszkeség, a patkóit tojás. — A televízióban láttam. Gondoltam, én is meg tudom csinálni ... A tojás nehéz, gipsszel van kiöntve. A patkót, fogót, re- szelőt — természetesen mi­niatűr változatban — ragasz­tó tartja rajta. — Amikor a feleségemnek udvaroltam, mint húszéves kovácssegéd, 1936-ban, akkor próbáltam meg először tojást patkolni. Gondoltam, ha van hímes tojás, a kovács patkol- tat kell, hogy ajándékozzon. Vagy kettőt összetörtem. A harmadik már sikerült. Azt ugyanis keményre főztem előbb — meséli a nyugdíjas férfi, de már néhány héttel később, saját otthonában. — Meg is büdösödött né­hány hét múlva. Nem tud­tam vele mit csinálni — te­szi hozzá életpárja. A nagy ház mögött az ud­var végén a műhely. Benne a vasszag, amit csak az ismer, aki már megfordult ilyen he­lyen. A falon oklevelek, ki­váló munkáért járó kitünte­tések. Az asztalon díszpatkó­ra való apró szerszámok jó­kora halma. — Eladásra készíti ? — Á, dehogy, csak úgy ma­gam kedvére. Szeretek ilyes­mivel foglalkozni. No persze, ma még az emberek pénzért dolgoznak, én is szívesebben csinálnám pénzért. Tudja ol­vastam, hogy valaki csiga-, héjból csinált egy várat, egy amerikai turista meg a ko­csiját akarta érte' odaadni. Búcsúzóul kikísér a cifra kerítésig, amely csupa-csupa tulipán, margaréta, meg en­cián ,— vasból. A téli tájban idegennek ható tarka festék­színek alól átüt a rozsda. # A keslaeny udvart szinte el- torlaszotja az önjáró fűrész­AZ ENERGETIKAI RENDSZER FEJLESZTÉSE Befejezéséhez közeledik az Ulánbátor és Baganur közti magasfeszültségű villamos vezeték építése. Ez a mongol energiaellátás fejlesztésére kidolgozott terv első szaka­szát jelenti. A hosszú távú tervet szovjet ás mongol szak­emberek együtt dolgozták ki. Ez a terv tíz évre szól. Megvalósításával az egy főre jutó villamosenergia-terme- lést az ötszörösére növelik. Ez 1985-re a terv szerint el­éri a 3,4 milliárd kilowatt­órát. Ebben a tervidőszakban új erőművet is helyeznek üzem­be a mongol fővárosban, amely a legnagyobb Ilyen lé­tesítménye lesz az országnak. gép. A kapunyitásra megcsen­dülő csöngettyű hangjára ku­tyaugatás válaszol inkább ba­rátságosan, mint ijesztően, Balassagyarmaton a Lékai út 2. alatt. Alacsony nénike pen- derül ki az ajtón s kérdi, kit keresek, — Hrusz Pált. Az újságtól. Levelet írt nekünk. — Tessék bejönni! Nem tud felkelni, eltört a lába, még októberben. Az ágyon megtermett, idős ember. Hatalmas karjain szin­te feszül az ing ujja. Az egyik lábát gézszalaggal tudja csak mozgatni. — A combja tört el az őszön, amikor felborult a fű­részgéppel. Éppen a rossz lá­ba, amire 1918-ban rátolták az ágyú kerekét. Mesél az öreg gépészko­vács, s abból, amit elmond, több regény kitelnék, de mi most a patkóit tojás miatt keressük. — Olvastam az újságban arról a szécsényfelfalui em­berről. Csakhát a patkóit to­jás nem akármilyen dolog ám. Én 22-ben csináltam az elsőt, amikor még csak ud­varoltam a feleségemnek. A csővári juhász volt az apja. Gondoltam, valami szépet ké­ne húsvétra kitalálni. Az édesapjának juhászkampót készítettem rézből, de benne volt az öngyújtó is. Johanná­nak meg, 14 esztendős volt akkor, a tojást. Volt azon patkó, kiskalapács, nagyka­lapács, csípőfogó, tűzifogó, patavágó, reszelő, üllő. A patkó piros, a tojáshéj fehér, a szerszámok meg zöldek, mert hogy magyarok va­gyunk. Előtte vagy ötöt ösz- szetörtem, amíg rájöttem, hogy az üres tojáshéjat az egész marékba kell befogni, s úgy kell beleütni a szöget. Akkor nem törik össze. Vagy 50 tojást patkóit éle­tében. Az elsőnek híre kelt, sokan irigyelték, sokan kér­ték, húsvéttájban esténként szakított rá egy kis időt. Sok nem volt, mert mindig dol­gozott. Uradalmi kovács, gé­pész, bauxitbányái mindenes, a felszabadulás után élelem­beszerzéssel megbízott, elrej­tett gépek kutatója, gépállo­mások főgépésze, hogy a tel­jesség nélkül néhány állomá­sát soroljuk az életének. — 58-ban nyugdíjba men­tem, nem volt nagy pénz. Vagy tíz éve kértem iparen­gedélyt bérfűrészelésre. Elő­ször azt akarták, mondjak le a nyugdíjamról. De aztán be­leegyeztek, hogy csinálhatom. Egyszer már megsérültem, munka közben. A fa a válla- mat törte össze. Az Ibrányi főorvos foltozott össze. Neki patkoltam az utolsó tojást. Igaz, egyszer itt a múzeum­ban láttam egy patkoltat, de csak egy volt ráverve, azon állt. Gondolkoztam, kellene csinálnom egy igazit. De ki tudja, kell-e nekik egyálta­lán ... Csakhát most meg a combom tört el, látja. Nem tudom mikor gyógyulok meg. Még egy évig fűrészelgetnék, hogy egy kicsit jobban egye­nesbe jöjjünk. De már öreg vagyok, abbahagyom, túl va­gyok a 78. évemen. Van egy lányom, • négy unokám és hét dédunokám. * Ügy tűnik, van valami ösz- szefüggés a szívszerelem, meg a tojáspatkolás között. A nyugdíjasok egyformák, ha abba is hagyták munkahe­lyükön, néznek maguknak va­lami munka után, hogy érez­zék, szükség van rájuk. Hasz­nosak még. Ki így teszi, ki úgy. (gáspár) Miről ír a Magyar Mezőgazdaság? A babarc—bólyj növény- termelési rendszer 5 napos szakmai konzultációt rende­zett, ahol —, mint a Magyar Mezőgazdaság e heti számá­ban Győri Béla megállapítja — a leggyakrabban használt fogalom a jövedelmezőség volt. Számos más, izgalmas kérdés mellett elhangzott a konzultáción az is, hogy szá­mítógép segítségével; a fe- hérjeíermelés minél gazdasá­gosabb növelése érdekében olyan modellüzemet alakí­tottak ki, ahol a fehérjeter­melés az ez idő szerint le­hetséges lehető leggazdasá­gosabb módon történik. Az élelmiszeripar három évtizedes fejlődését tekinti át Abonyiné dr. Palotás Jo­lán, a József Attila Tudo­mányegyetem docense. írásá­ban megállapítja, hogy az el­múlt évtizedek egyenletes területi elosztást célzó fej­lesztési tevékenysége után az élelmiszeripar koncentrá­ciója még mindig elmarad az ipar koncentrációjától és csökken az egyes megyék élel­miszeripari termelésének spe- cializációja. Dr. Baracz Jó­zsef, a Baranya megyei Ta­nács osztályvezetője is ír a lap hasábjain. Cikkében ar­ra összpontosít, hogy miután a sütőipari termékek minő­ségében meghatározó szere­pe van a feldolgozott búza minőségének, ezéirt a koráb­biaknál nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a jó sütőipari értékű fajták termesztésé­nek. Ennek eredménye — ír­ja a szerző — már 1978-ban megmutatkozott. A Magyar Mezőgazdaság eb­ben a számában közli teljes terjedelmében Váncsa Jenő miniszterhelyettesnek azt az előadását, amelyet a januári évindító gödöllői értekezle­ten tartott. A miniszterhe­lyettes áttekinti a termőföld hasznosításának különböző problémáit, foglalkozik a ta­laj művelés, a melioráció és az öntözés különböző kérdé­seivel, szól a növénytermesz­tésben végbement fajtavál­tásról, elemzi a mezőgazdasá­gi termelés különböző ökonó­miai összefüggéseit, s végeze­tül összefoglalja a mezőgaz­daság legfontosabb tennivaló­it. Három műszak után A FALUÉRT SÖSHARTYÄNBAN va­laki azt mondta Szabó Mik­lósról, hogy „egyszerű em­ber.”. . Egy ideig várakoztam, reméltem, hogy kapok tartal­masabb jellemzést is De. hiá­ba. Bekopogtattam hát Sza­bó Miklós otthonába. ízlése­sen berendezett lakásba ju­tottam. Tisztaság mindenütt. A feleség a másik szobát ta­karította. Hamarosan előke­rült a férj is, az „egyszerű ember”. Beszélgettünk fél­órát, amelyből kiderült, hogy Szabó Miklósnak két szenve­délye van: a család és a munka. De milyen munka? — Hegesztő vagyok a ZIM-ben. Már tizenharma­dik éve. Naponta utazok Salgótarjánba, szerencsére jó a közlekedés. Három mű­szakba járok. Nem éppen „le­ányálom”, de megszoktam. Jut idő másra is. — Engem éppen az a más érdekelne... — Van itthon is elég mun­ka a ház körül, a gyerekek­nek építünk szobát. Aztán tanácstag is vagyok. A falu sorsa sem hagy hidegen... — Miért törődik a faluval? Élete jó részét úgyis Tarján- ban tölti. Sóshartyánban há­za van. Elegendő pénze, hogy bővítse. Két szép gyermeke. A falu sorsáról gondolkodjon az, akit megillet... — Először is: úgy érzem, én is illetékes vagyok. Per­sze nemcsak azért, mert het­venegy óta tanácstag vagyok, hanem azért is, mert már jó ideje itt lakom, s nem kö­zömbös számomra a falu jö­vője. Ha pedig az ember a jövőről gondolkodik, nem áll meg a gondolkodásnál, ha­nem megpróbál valamit (en­ni is érte. Nem nagy 'dolgo­kat, de hasznosat. Én pedig nem hiányoztam egyetlen társadalmi munkáról sem, ez­után sem fogok. — Ott volt a legutóbbi fa­lugyűlésen? — Sajnos nem lehettem ott. Kitüntették. „Kiváló társa­dalmi munkás” jelvényt ka­pott. .. A feleség talán még job­ban örült a hírnek, mint a kitüntetett. — Nem bánja, hogy a fér­je a fárasztó gyári munka után mindenféle fizetség re­ménye nélkül a faluért dol­gozik ? — Van fizetsége, nem? —■ válaszol nevetve. — A kitün­tetés is az. Sose bántam, ezért soha nem volt veszekedés kö­zöttünk. Kisebbik lányom óvodás, abba az óvodába jár, ahol a férjem is dolgozott. Természetes, hogy „elenged­tem” hiszen mi magunk is érdekelve voltunk... — AZ EMBER NEMCSAK magáért él és dolgozik, bár tudom vannak ilyen emberek. Lehet, hogy száz év múlva senki sem fogja tudni ki volt Szabó Miklós Sóshartvánból, de ha nem lennénk Sóshar- tyán vajon létezne-e? Szabó Miklós gondolatára nem felelek, mert nyilván­való a válasz. Igaz gondolat egy „egyszerűnek” mondott ember fogalmazásában. Vagy nem is olyan egyszerű? (sárközi) Egészségügyi együtt­működés Több mint 300 kubai egész­ségügyi szakember indult egy évvel ezelőtt Etiópiába az 1977-ben aláírt együttműkö­dési szerződés alapján, hogy segítséget nyújtson ennek az afrikai országnak a gyógyító munkában, az egészségügyi szervezet kialakításában. Jelenleg Etiópiában 117 orvos áll rendelkezésre a 30 milliós lakosság ellátására. A tuberkulózis, a malária, a trachoma, s a légkülönbözőbb fertőző betegségek pusztíta­nak itt. Egy jellemző adat: ezer élő újszülöttre 263 halá­lozás jut. A kubai egészségügyi misz- szió az ország 14 tartománya közül 11-ben nyújt segítséget; nem csupán a fővárosban, ha­nem egészen távoli vidéke­ken is. Különösen a gyermek- gyógyászat területén igye­keznek megfelelő szervezet kialakításával, oktatással se­gítségre lenni. Több tarto­mányban megszervezték már a terhesgondozást; a gyermek- gyógyászati szolgálatot. Je­lentős szerepet vállalnak az egészségre nevelésben, az egészségügyi felvilágosítás­ban is. A nyelvi nehézségek sem gátolják a kubai orvosokat, mert összeállítottak egy olyan minimális szókincset tartalmazó kisszótárt, amely­nek a segítségével a pácien­sekkel meg tudják értetni magukat, nemcsak a nemzeti nyelven, hanem néhány helyi dialektus kifejezéseivel is. Az elmúlt héten tartották az MTZ--50 típusú erőgépek műszaki vizsgáját a Mátraaljai Állami Gazdaság sziráki tele­pén A tizennyolc vizsgáztatott erőgép mindegyike megfelelt az előírásoknak. így tehát „bevetésre” készek. = bábel-felv. — Sátorvárosok A sötóf sz°bában fénykocka vetődik a fehér vászon­ra. IM t i ra^ memesen kattog a diavetítő, váltja a ké­peket: autóbusz-, személygépkocsi-karaván az autópályán... Megérkezés a tópartra, a kempingbe... Hol van egy sátornyi hely? — tanácstalanul ácsorog a családfő a V''eszített szárí­tókötelek hálójában... Ilyenkor télen Nógrádban is a baráti összejövetelek kedvenc időtöltése a nyári emlékek felelevenítése. Országjá­rásról vagy külföldi kőrútjainkról készült diafilmek őrzik túristáskodásunk örömeit, de kényelmetlenségeit, bosszúsá­gait is. Bár nomád ősöktől származunk, a sátoros élethez mégsincs olyan érzékünk, gyakorlatunk, mint szomszédaink­nak — a csehszlovákoknak, lengyeleknek, osztrákoknak. Az NDK-ban hétvégeken pár óra leforgása alatt valóságos sá­torvárosok, teremnek a Müritz-tó partján vagy a hegyekben teljes villamosítással, összkomforttal. Míg az apák és a fi­úk üvegbotokkal kiülnek a horgászstégre, addig a család nőtagjai takarítanak, porszívóznak, a hűtőszekrényből elő­kerül a hús, a krumpli, a zöldség s a villanytűzhelyen,pilla- natok alatt megfő az ebéd. Az esték sem unalmasak: szin­te minden sátorban van tévé, de a fiatalok inkább a sátor­mozit vagy a sátordiscót választják. A kempingezéshez már télen megkezdik a felkészülést: a felszerelések folyamatos beszerzését, a család kempingruhatárának összeállítását, előre kiválasztják a legmegfelelőbb táborhelyet... szervezés kérdése az egész! Itt még valóban nem tartunk. Pedig a várhatóan to­vább növekvő Idegenforgalmunk is gyors intézkedéseket kö­vetel. Tavaly nyáron több mint félmillió külföldi, s csak­nem negyedmillió magyar turista napokat, heteket töltött a magyar sátorvárosokban. Hazánk hegy- és tóvidékein je­lenleg 90 kemping van, melyekben 36 ezer férőhelynek megfelelő sátor vagy lakókocsi helyezhető el. A turizmus igényeihez képest ez nagyon kevés. Főként a Balaton part­ján forró a helyzet, a csúcsszezonban. Ezért a Belkereske­delmi Minisztérium az idegenforgalmi alapból több millió forint beruházási összeget ad Somogy és Veszprém megyé­nek, hogy a nyári főidény kezdetéig — a gyorsított prog­ram keretében — 10 ezer hellyel bővítsék a tó körüli kem­pingeket. A tervek szerint teljesen közművesítik és korsze­rűen berendezik az ezer személyt befogadó balatonberényi kempinget. Legnagyobb sátorvárosunk a révfülöpi, egyszer­re 2500 „lakost” számlál. A tervek szerint ezt követi a 2000 turistának helyet adó siófok-aranyparti kemping, ennél kisebbek épülnek Balatonszabadiban, -szemesen, -akaliban, Aszófőn és Palóznakon. Az ország többi részein — A Ve­lencei-tó, a Duna-kanyar és más tájak üdülőhelyein— szin­tén gyorsított kempingfejlesztés kezdődik tavasszal. * A program lelkesítő, azonban önmagában kevés a kem­pingezés problémáinak megpldásához. Számos kiegészítő, csatlakozó szolgáltatás szükséges a zavartalan nyaraláshoz, hétvégi pihenéshez. Hogy csak párat említsek: jó közleke­dés, kiegészítő kereskedelmi ellátás. Huszonnégy önkiszol­gáló bisztró, ABC-áruház, élelmisz°rholt éoítését kezdik meg hamarosan a Balaton északi és déli partián. Mosonma­gyaróváron, Sopronban a Lővérekben és Kőszegen új üzle­tekkel bővül a kereskedelmi hálózat, a nyugat-dunántúli idegenforgalomra való tekintettel. Gondoskodni kell kultu­rális és sportlehetőségekről is a kempingekben vagy kör­nyékükön. Ebben sokat tehetnek a tanácsok, a társadalmi szervezetek. Nagy az előnye a szervezett kempingezésnek. Hazánk­ban jelenleg csaknem 10 ezer család, 25 ezer ember tagja a Magyar Camping és Caravanning Clubnak. Köztük sok a többgyermekes család, a nyugdíjas és egyre több fiatal csat­lakozik a klubhoz. A tagság 35 százaléka gépkocsitulajdo- nos, a többiek vonattal, autóbusszal utaznak a kempingta­lálkozókra, kül- és belföldi üdülőhelyekre. Az MCCC szer­vezésében kedvezményes áron jutnak el a tengerpartra vagy több országot érintő körutazásokon vehetnek részt. Táboroz­hatnak a cseh Tátrában —Bulgária, NDK és Jugoszlávia kempingjei mindig nyitva állnak a klub tagjai előtt. Ha­sonlóan itthon is. A kűnili I1ÍIP7P« eltöltésének egészséges, I *“ hasznos formája. De ezt is, mint annyi mást meg kell tanulni: hiába összkomfortos a sátorváros, hiába megfelelő a szolgáltatás^ az áruellátás, ha nem ismer­jük a kempingezés ábécéjét. S ez már a felkészüléssel kez­dődik, magába foglalja a tábori élet írott és íratlan szabá­lyait, a környezeti kultúrát a közösséghez való alkalmazko­dást, egymás segítségét — egészen a sátorbontásig. II. A. NÖGRÁD - 1979. február 14., szerda \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents