Nógrád. 1979. február (35. évfolyam. 26-49. szám)
1979-02-11 / 35. szám
Tarjánbó! Afrikába Fotótőrtérteti gyűjtemény Kabilok fogorvosa Aranylakodalomra hazaérünk r Az idei december—január Időjárása igen kedvezően alakult. Sok, szép túrára alkalmas hajnal virradt ránk. Alig felhős ég, szélcsend és az otthoni május végi hőmérséklet. RÁNK — írom, és most nem az olvasóval vállalt közösségre gondolok, hanem arra a néhány száz magyar családra, akik Afrikában élnek, évekig, hogy a fejlődő országok lépéshátrányát segítsenek megszüntetni. Mérnökök, orvosok, közgazdászok , tanárok. Nem csodálkoztam hát azon, amikor Algírból keletnek tartva, az Atlasz-hegység, Mát. ránál magasabb gerincéről lefelé ereszkedve a kocsival, egy kis község benánkútjánál magyarul szólított meg valaki. Volt csabai diák. Elmondta, hogy községükben van „még egy” magyar. A cLaiutiszt, azaz a fogorvos. MONSIEUR KONCZ A rendelő kimagaslik a néhol emeletes házak közül. A néhány éve épült polykli- nika épületében dolgozik a togorvos reggel nyolctól kettőig. A rendelő korszerűen felszerelt, s a környező falviból és a hegyekből is ide járnak. Az orvosnak két gyereke van: Gábor és Nicolett. Mindezt alkalmi kísérőm mondja el útközben, amíg az eukaliptuszfákkal betelepített út mentén sétálunk. A rendelő ajtaján fehér táblán áll az Ighzer-Amokran-i fogorvos neve: dr. Koncz Gábor. Férfi asszisztens nyit aj- fcót. Mint később kiderül, Aisfca, falubeli kabil család fia. Ma már ő is családapa, az egyetlen segítője Komcz doktorinak. Jól tudnak együtt dolgozni. Megértik egymást. Hitt pedig ez nagyon fontos, mert a betegek nagy része ugyan három nyelven és beszéd: arabul, katoilul és franciéul, de mivel muzulmán országban vagyunk, a nők többsége a hézámunka közben csak a kribfit tudta elsajátítani. Azon pedig Koncz doktor még a saját nevét sem tudná leírni. Így hát az orvos franciául kérdez, az asszisztens arabra vagy kabüra fordítja a szót és a beteg válaszát ismét franciára. — Pótolhatatlan segítő és jó munkaerő. Kiváló szakember Aissza barátom — kezdi a Salgótarjánból érkezett orvos és közben a fényképeket mutatja, amelyek még otthon készültek, mielőtt a Földközitenger déli partjától 50 kilométerre levő községbe elindult a család. — Ez itt az Arany János utca, íme a Petőfi utca. Itt a szálló, itt meg a kirándulóhelyünk. Persze, mind Tarján környéki felvétel, hiszen a 64- ben végzett szakorvos első munkahelyén, Salgótarjánban él ma is. Pontosabban ott a lakása és élőre láthatóan három évre érkezett Algériába, hogy a 18 millió lakosú, a hazánknál 25-szor nagyobb ország, alig nyolcszáz fogorvosával együtt segítsen a lakosság egészségügyi ellátásában. Amíg ide nem érkezett, nem volt fogorvos. Ma már egy belgyógyász és egy szülész is dolgozik a faluban. Sőt éppen most egy átmeneti járvány idejére 82 ágyas kórházat alakítottak ki az épületben. — Kezdetben bizony elkeseredtem a felszereltség láttán, de ahová fordultam segítségért, mindenütt megértették problémámat. Most egy korszerű, turbinás francia géppel dolgozom. Sok magyar műszert is kaptam és a betegek döntő többségét ma már el tudom látni. Foghúzás, tömés és gyökérkezelés a leggyakoribb. Pótlásra még nincs lehetőségem, hiszen nincs technikus a környéken. A területemen hozzávetőlegesen 60 ezer ember él. Naponta 50—60 beteg keres fel. Az ellátás ingyenes. Délután kettőkor fejezem be a rendelést és indulok haza, a 17 kSoméfcerre levő járási székhelye«: Akbouba. Itt kaptunk a kórház mellett egy tágas, négyszobás lakást. Ma már jól berendezettnek mondható. Feleségem a gyerekeket neveli otthon, Gábor és Nicolett francia nyelvű arab iskolába jár. A mohamedán vasárnapokon, azaz pénteken, amikpr országszerte munkaszünet van, gyakran járunk kirándulni. Nyáron a közeli tengerparti strandra, télen pedig inkább a hegyek közé, vagy mint karácsonykor: a sivatagba. KÉT GYEREKKEL 4500 KILOMÉTERT — A legnagyobb túránk eddig az úgynevezett algériai nagykör volt. Akbou—El Oued—Gardaia—Ins Allah— Tlemcen—Oran—Alger és újra Akbou. Kilenc nap alatt 4500. kilométert tettünk meg, közben két-két napot töltöttünk egy-egy városban. A hegyek közül kiérve a 14 éves Renault 16-os jól tudta tartani a 100 kilométeres átlagot. Gyakran találkoztunk teveveszélyt jelző közlekedési táblákkal. Féltünk a skorpió- és viperamarástól is, de legnagyobb ellenségünk mégis a hideg volt. A sivatag mélyén legkevésbé az éjszakai hideg ellen védekeznek. Fáztunk a Szaharában! Az ablak előtt érett a fákon a narancs, a datolya, a citrom, a gránátalma, de bizony megtanultuk, hogy az a bizonyos „narancsérlelő hőség” távolról sem meleget jelent. — Több kollégával találkoztunk Magyarországról a legépebben megmaradt római kori városok megtekintése alkalmával. Ilyenkor gyakran szó esik a hazaindulásról, a szabadságról, az otthoniakról. Mi május első vasárnapjára szeretnénk hazaérni első szabadságunkra. Szüleim aranylakodalmára.' Az öt testvér és a tíz unoka együtt ünnepel. Nem pv-~~>k hiányozni. Nádor István Mai tévéajánlatunk OT.IO: Louis Armstrong Chicagóban. Az első világméretekben tiszteletet és tekintélyt szerzett jazzmuzsikus, a világ egyik legnagyobb trombitajátékosa — így tartják ma számon Louis Armstrongot. A film fiatalkorától kíséri nyomon életét. Mert Louis, nemcsak nagy muzsikus, de néger is. És ez a tény a fajgyűlölő Amerikában nem jó ajánlólevél. Ezért sem akar Chicagóba szerződni, ahol különösen sok az ellenséges indulat. Jól érzi magát Hollywoodban, művészeknek, barátoknak trombitál, nagy sikerei vannak ebben a szűk körben. Ám van valami, ami ebben az Időben még a négergyűlöletnél is előbbrevaló Amerikában, és ez a pénz. A „főnök”, aki pénzt Iái a trombitásban nem riad vissza semmilyen eszköztől, még az alvilág módszereit is felhasználja Louis ellen. A Chicagóba költöző Louis ismét találkozik Almával, régi szerelmével, de külön élő felesége nem megye bele a válásba. .. * Fordította: Bába Mihály 38. Mégis amikor látták a megbízott igazgató első húzásait, akik arra szavaztak, hogy adják kezére a céget, sajnálták lépésüket. Ezek az első utasítások furcsák voltak. Mac- Areck űr mindenekelőtt kivonta a forgalomból a konzer- vet és áron alul eladta egy dél-amerikai cégnek. Megparancsolta azt is, hogy makulatúrának adjanak el minden régi feliratos csomagolópapírt. Helyettük másokat rendelt, a legjobb grafikusoknál. Az új csomagolópapíron nagy betűkkel az állt: „Fehér lazac” aztán egy stilizált lazac, amint a vízesés előtt a magas, ba szökken. Még az eddigi formáját is megváltoztatta a doboznak. Az új drágább volt, de sokkal szebb. Ezt követően a New York-i tókés megparancsolta, hogy a maximumra fokozzák a termelést. Mégsem adtak el egyetlen dobozzal sem. Mind a gyár raktárába került, és onnan küldték a'saját nagykereskedelmi üzletükbe, amely minden állam fővárosában és nagyobb városban volt. A cég vezetősége és a felügyelő bizottság tagjai kénytelenek voltak elismerni, hogy szó ami szó, ennek a „diktátornak” nem rossz a fantáziája. Nem számolt a költségekkel sem. Bár sem a hal, sem az íz, látszatra semmit sem változott, ez az elegáns csomagolás sokkal tetszetősebbé tette. Végül, amikor már elegendőt gyártottak, elkövetkezett az új vezető utolsó csapása. Hatalmas reklámot csaptak a napilapokban és az időszaki kiadványokban, a rádióban és a televízióban, a hirdetőoszlopokon és az autóbuszokon. Speciális játékokat — kis fehér lazacokat — osztogattak a gyerekeknek ingyen az üzletekben és az áruházakban — és mindegyiken ez a jelmondat volt: „A MI LAZACUNK A LEGJOBB, MERT SOHASEM Vö- RÖSÖDIK”. E gigantikus reklámhadjárat megkezdésének napján a fehér lazacos dobozok megjelentek minden élelmiszer- üzletben. Az ára sokkal magasabb volt, mint a cég régebbi terméke. Sót, magasabb volt a konkurrens cég termékénél is. Az eredményre nem kellett sokáig várni. Két héttel később a körzeti nagykereskedelmi vállalatok új szállítmányokat kértek. A raktárak hamar kiürültek. A gyár há4 NÓGRÁD — 1979. február 11.t vasárnap Képek a múltból... Lendvainé, a Nemzeti Színház művésznője (1670) Fényes Tamáis felvétele Fél perc és még egy kicsi A kép rögzíti a múltat, a visszahozhatatlant, megörökíti az arcokat, a fénykép a történelem egyik leghitelesebb tanúja. A francia akadémia 1839-ben fogadta el a fényképezést mint találmányt. Nagyapáink, dédanyáink tekintenek vissza a múlt század elején készült másolhatatlan — s éppen ezért nagy értékű — dagerrotípiákról, melyeket Fox Talbot angol fizikus, nedves eljárással készülő sokszorosítható képéi követtek, mintegy megalapozva a modern fotóművészet jövőjét. A fényképezés hazánkban is csakhamar népszerű lett. A legnevesebb festőművészek — Barabás Miklós, Borsos Miklós, Doctor Albert — alakították át műtermeiket „filmirdává", ahol az első alkotásaik készültek. A hagyományok őrzése érdekében a Magyar Fotóművészek Szövetsége 1958-ban egy fotótörténeti gyűjtemény megvalósítását kezdeményezte. Voltak, akik felajánlották a tulajdonukban levő fotótörténeti relikviákat, másoktól pedig megvásárolták a korabeli fényképeket, a kezdeti hőskorra emlékeztető laborfelszereléseket, a fotózás történetét megörökítő plakátokat, kereskedelmi leveleket, érmeket. Ma ennek a gyűjteménynek — egy megvalósítandó múzeum reményében — huszonhétezer tárgyi és fotóemléke van. A gyűjteményt még így is gyakran láthatjuk, mivel az archívum egyes darabjait gyakran kölcsönkérik a filmesek és a tévések. Korabeli politikusok vagy neves színészek egykori fényképeit keresik, és a környezetet, korszakot hitelesítő tablókat. A Magyar Fotóművészek Szövetsége az Ady-évforduló alkalmával huszonhat képet sokszoros! tatott a költőről. S még egy érdekesség: a Nemzeti Bank is a Magyar Fotóművészek gyűjteményéből választotta ki azt az Ady- képet, mely most ránk tekint az ötszázasról... Ágh Tihamér Orvosnál ••• — Doktor úr itt fáj. — Hol? — Itt lent.:: — Biztosan megfázott, gyulladás. Mosakodjék minden este langyos kamillateában. — Es hány cukrot tegyek a kamillateába doktor úr? rom műszakban kezdett dolgozni. Az egész Alaszkában felvásárolták a halat és speciális prémiumokat állapítottak meg a halászoknak, akik a legjobb eredményeket érték el. Igaz, a reklámakciót kissé csökkentették, de továbbra is mindenütt lehetett találkozni ezzel a felirattal: „a mi lazacunk a legjobb, mert sohasem vörösödik”. A konkurrerís cégek követelték a levételét. Más cégek véleménye szerint ez a mondat a vevőben azt az érzést keltette, hogy a többi lazac húsa is fehér, csak a feldolgozás alatt nyer különös színt. Ezért ezt „becstelen konkurenciának” nevezték. Az Egyesült Államokban az ilyesmit nagyon szigorúan pénzbírsággal büntetik. Mister MacAreck határozottan visszautasította a konkurrens cég követelését, hogy hagyja abba eddigi reklámtevékenységét. Hosszan tartó pereskedésre került sor, ami az alaszkai gyár győzelmével ért véget. Az ügyvédei bebizonyították, hogy ezek a szavak: „sohasem vörösödik”, nem jelenti azt, hogy más cégek termékei rosszak. Az ügyes halbiológusok megállapították, hogy mielőtt a kis lazacok elérnék a megfelelő nagyságot, ugyanolyan fehér a húsuk, mint más halaknak. (Folytatjuk) Előzmény. Bacsa János széles arcát mintha bükkfából faragták volna. Vörösre fújta a szél, kicserezte az eső. Tizenötödik éve favágó, azelőtt építkezéseken volt segédmunkás. Végignéz az Etes 3. c. erdőrészen, vagy ha úgy jobban tetszik a Ponka-dűlőn. — No ezt jól lepucoltük 78-ban — gondolja magában. A hófoltos lejtó tönkjeiről a körülötte földön fekvő fákra siklik tekintete. Most vágta ki őket. Legyen munkája a galy- lyazó nyugdíjasnak. — Na még egyet kidöntök, s akkor elég lesz. Talán ezt kellene.« Igen, jó lesz, az árok felé húz. — Míg végiggondolja, már be is rántotta a Stihl • fűrészgép motorját. 1. másodperc. Az acélfogak sivítva marnak a fa húsába. Nyomukban arany szökőkút a fűrészpor. — Megy a munka ezzel a géppel, nem úgy mint amikor „kézimunkáztunk”. Különösen tölgybe, bükkbe. mint a vajba... Bezzeg az akác, azt nem viszi ilyen jól... Csak hát megviseli az ember karját. Hogy is olvastam az újságban? A vibráció. Az valami rezgés. Az nem tesz jót. Jó volna, ha adnának valami kis nyugdíjkedvezményt, ha erre tekintettel lennének. — Kiemeli a vágásból a fűrészt. 8. másodperc. A fogak újra a fába harapnak. Az ék formájú hajkot vágja ki. Amerre ez kerül, arra dől a fa, ha jól dolgozik a favágó. Minden azon múlik, merre húz a koronája, de hát azt már felmérte. Aki nem így tesz, könnyen szerencsétlenül jár, de az óvatosság sem mindig segít. — Egyszer engem is megnyomott a fa. Egy másiknak a koronájára dőlt, nem esett le.»Ügy nézett ki, fennakad. Aztán mégis megindult. Szerencsére nem esett rám. csak a koronája nyomta meg a hátam. — Talán egy sajtszeletre hasonlít a fa törzséből kivágott darab. Felemeli a fűrészt, s átmegy a másik oldalra. 15. másodperc. Még egyszer jól körülnéz, nincs e valaki túl közel. A nyugdíjas jóval kívül esik a két fah osszon. — Most kiáltani kell. Néni azért mert szabály, de a fene tudja ki kóborol erre. Ráadásul milyen köd van, s hátha nem arra dől amerre számoltam. — Kíséri szemével még egyszer azt a helyet, amerre földet kell érnie a törzsnek. 16. másodperc. A lejtők visszhangozzák az életért hangzó négy szót: „Vigyázz! dói a fa!” 18. másodperc. Mély lélegzettel nekiereszti a fűrészt a fa törzsének az első vágással ellentétes oldalon. Az óriás még áll, de a vékony ágak végei enyhén megrezdülnek ahogy a fűrészfogak keltette remegés végigfut a rostokon. 22. másodperc. A fűrészpor bearanyozza az avitt bakancsot. A vékonyabb ágak szinte folyamatosan rezegnek. Vajon hány kilónak érzi ebben a pillanatban a favágó keze a fűrészt? 25. másodperc. Á fogak egyre mélyebbre hatolnak. A fa még áll, azután szinte észrevehetetlen lassúsággal — mintha késleltetni akarná a véget — megmozdul a korona. Az ágak már nem remegnek. 26. másodperc. Á dőlés egyre gyorsul, majd nagyon éles és hangos roppanás hallatszik. Elvégeztetett! 28. másodperc. Már újra csendes és nyugodt minden. A fűrészgép sem dohog. A legutoljára kidöntött fa társaival együtt mozdulatlanul hever a téli tájban. — ötvennyolc éves lehetett — gondolja a favágó — any- nyi mint én. Még élhetett volna. Még én is szeretnék. Ha nyugdíjas leszek néha én is kijövök mint a kolléga... — Odaköszön, vállára veszi a Stihlt, még egyszer végignéz az irtáson, majd elindul a már legallyazott, egymás mellé húzott fatörzsekhez. Darabolna. Talán arra gondol, mit főz az asszony odahaza Luciáiván, vacsorára. (gáspár)
