Nógrád. 1979. február (35. évfolyam. 26-49. szám)

1979-02-08 / 32. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! W » L. I Aj? Zárszámadó és fervtárgyaló közgyűlés Bereden NÓGRÁD AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXXV. ÉVF., 32. SZÁM ARA: 1,20 FORINT 1979. FEBRUAR 8., CSÜTÖRTÖK Egy nap a városért T~ Ha összegezzük — miként a Salgótarjáni városi Tanács Végrehajtó Bizottsága és a városi népfrontelnökség legutób­bi együttes ülésén a városi tanács elnöke összegezte is — a városért, fejlődéséért életrehívott társadalmi munkamoz­galom történetét, két adatot semmiképpen nem nélkülöz­hetünk. A mozgalom elnevezésének változásában egyúttal fej­lődése is benne foglaltatik: a „Húszezer órát Salgótarjá­nért” elnevezést felváltotta a harmincötezer órát elnevezés, és amíg például 1976-ban kilencmilliós eredményt (negyven­ezer órát) könyvelhettek el, addig 1977-ben az összeg 12 millióra emelkedett, az órák száma pedig hetvenezerre nőtt! !A tavalyi eredmények értékelése még folyamatban van, annyi viszont már bizonyos, hogy újabb jelentős segítséget kapott a város — magától a várostól, a lakosságtól, az in­tézményektől, az üzemektől. Mindazoktól, akik részt vál­laltak a társadalmi munka alkotó folyamatában. A városi népfrontelnökség és a tanácsi végrehajtó bi­zottság együttes ülésén, ahol a közös munka eddig is szi­lárd alapjait erősítették tovább, az egyik városatya így vé­lekedett: sokan ma sem tudják pontosan, mit jelent az el­nevezés, mire vonatkozik a „Harmincötezer napot Salgótar­jánért”. És talán, éppen a tisztánlátás nyomán, várható na­gyobb aktivitás érdekében, más elnevezéssel kellene illetni a városi mozgalmat. Esetleg így kellene szólni róla, s akkor mindenki jobban magáénak érezné: egy napot a városért. Kétségtelen, az elnevezésen sok múlik. Még több a szerve­zettségen. Végső soron a döntő mégiscsak a városlakó erő­södő tulajdonosi tudata, amelyről a városi pártbizottság el­ső titkára az együttes ülésen a következőket mondta: Sal­gótarján eddig elért egy bizonyos ellátottsági színvonalat. A következő időkben a közgondolkodásban, a várossá válás­ban, az egységesebb városi közösségek kialakulásában kell elérnie hasonlóan jó szintet. Megközelítőleg száz tanácstag, nagyon sok népfrontaktíva, és a lakóterületeken működő pártalapszervezetek képezik azt a szervező erőt, amely ép­pen a városi öntudatot építi az emberekben. Ilyenformán valóban a városépítés fontos pontjai a városkörzetek, ahol a mindenkit egyformán gazdagító társa­dalmi munkavállalások teljesülnek. A városivá válás, a vá­rosért érzett személyes felelősség és cselekvés példáiként le­het említeni azt,«amelyről ugyancsak az együttes ülésen szól­tak a vitában résztvevők — ma Salgótarjánban sok olyan ember tevékenykedik a közösségért, aki saját szűkebb la­kókörzetében még egynémely dologban — maga is hiányt szenved. Tény az is — könnyen ellenőrizhető —, hogy a vá­rosnak szinte nincs olyan utcája, amelyben az utóbbi esz­tendők során nem épült valami új, nem korszerűsödött a már meglevő. Most, amikor rövidesen a tanácsülés elé kerül elfoga­dásra a „Harmincötezer munkanapot Salgótarjánért” moz­galom 1979. évi feladatterve, különösen időszerű arról szól­ni, hogy nem kell minden évben mindent egyforma erőbe- dobással elvállalni. Meg kell keresni a súlypontokat. De az­után, amire döntés születik, azt teljes erővel, fokozott fi­gyelemmel, jó szervezettséggel szükséges elvégezni. S bár a részletekről a tanácsülés dönt — a városlakó már most is tudja: egy- vagy több napi társadalmi munkája, a közössé­get, és személy szerint őt magát is gazdagítja. k (T. Pataki) Javul a talajerő­utánpótlás Tanácskozás Péten Egyenletes a termelés és a szállítás, kiheverte az elmúlt évek értékesítési és technoló­giai nehézségeit hazánk leg­nagyobb műtrágyagyára, a Péti Nitrogénművek — jelen­tette be szerdán Kisgergely Lajos igazgató a műtrágya- gyártás, -forgalmazás és -fel- használás képviselőinek or­szágos tanácskozásán, Péten. Az eszmecserén részt vett Zsengellér István nehézipari, Dénes Lajos mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyet­tes. A gyáróriásban, amelynek elsősorban a nitrogénműtrá­gya-ellátásban van kulcssze­repe, ebben az esztendőben egymillió 260 ezer tonnányi műtrágyát állítanak- elő, 160 ezer tonnával többet, mint ta­valy, százezer tonnával növe­lik az exportot is. A terme­lés mennyiségének növelése mellett bővítették a választé­kot: a Péti Nitrogénművek berendezkedett a folyékony műtrágya gyártására, a tech­nológiai berendezések kiegé­szítésével napi 200 tonnára növelte kapacitását. Gondot okoz azonban, hogy bár a fo­lyékony műtrágya gyártására a mezőgazdaság sürgetése nyomán készültek fel, a fel­használók nem közlik a pon­tos igényeket, szükségleteket a gyárral. A tanácskozáson szó esett arról is, hogy a vár­palotai Jószerencsét Termelő- szövetkezetben például csak­nem tízszeresére növelték a fűhozamot a szennyvízöntö­zés segítségével. Poros Ta­más a Budapesti Vegyiművek igazgatója a többi között ar­ról számolt be, hogy jól be­vált Wuxal levéltrágya után új variánsok gyártására ké­szülnek. Szabó Gellért. a Pe- remartoni Vegyipari Vállalat igazgatója elmondta, hogy a nálunk gyártott variálható összetételű hármas műtrágya rendkívül keresett a piacon. Röntgenfölvételek, MERT-vizsgálat Tunikák — igényes vevőnek Minőségi követelményekkel küzdenek a gyárak Átállási bonyodalmak új termékekre, új technológiák­ra való előkészületek tarkítot­ták legtöbb üzemünkben az év első hónapját. Az idei kezdést valamelyes az is ne­hezítette, hogy a gyáraknak ebben az esztendőben kivált­képp nagy figyelmet kell fordítani áruik magas — minden piacon elfogadható r— színvonalára. Tizennyolcmillió forint ér­tékű termék hagyta el janu­árban a VEGYÉPSZER sal­gótarjáni gyárát. Többek kö­zött különféle tartályokat, turbinás áramlásmérőket, szűrőket, hőcserélőket adtak pl a megrendelőknek. A VEGYÉPSZER által gyártott árukkal szemben rendkívül magas a minőségi követelmény. Főként ennek következménye, hogy a tarjá- ni üzem az idei első hónap­ra előirányzott harmincmil­lió forintos szállítástól szá­mottevően elmaradt. Az elké­szített gyártmányok minősé­gi ellenőrzése ugyanis igen hosszadalmas. Nagy pontos­ságú hegesztésekről készült röntgenfölvételeket például, csak másfél nap elmúltával lehet értékelni. Akad olyan tartály jellegű készülék, amit r „mertes” két-három alka­lommal vesz át — az egyes fontos műveletek elkészülte­kor. Előfordul, hogy egy-egy terméktípussal kapcsolatban csupán egy minőségi ellenőr dönthet az országban: az ő érkezése sem esik minden al­kalommal pontosan egybe az üzem igényével. A nagy minőségi követel­mények kielégítése céljából hamarosan több intézkedést tesznek a gyárban. Az NDK- beli KK Nord erőmű számá­ra készülő termékek steril gyártására zárt műhelyrészt alakítanak ki. Az erőműnek szánt munkadarabok anyagát ugyanis nagymértékben ká­rosítja a szénacél. Ez tehát nem lehet a közelében. Meg kívánják oldani a hegesztő­pálcák szocialista piacról tör­ténő beszerzését, mégpedig úgy, hogy semmiképp ne menjen a minőség rovására. Gondot fordít az üzem a ter­mékek jobbá tételének em­beri oldalára is, gyorsított ütemben folytatják a hegesz­tőképzést, és még ebben az évben bevezetik a minőségi bérezést. Nagy követelményekkel kell megbirkózni a könnyű­ipari üzemeknek is. A Salgó­tarjáni Ruhagyár egyre nö­vekvő kül- és belföldi igé­nyeknek igyekszik eleget ten­ni. Januárban kerek egymil­lió forint értékben nyolcezer darab háziruhát szállítottak a leggazdagabb skandináv or­szágba. A szovjet piac már régóta egyformán igényes a megrendelőkkel, csak kifogás­talan terméket vesznek át. Az első hónapban tizenötezer darab női szoknyát vittek Salgótarjánból a Szovjetuni­óba, majdnem negyedmillió forint értékben. A termékek magas színvo­nalára különösen kényes a nyugatnémet INA nevű ru­hakereskedő cég. Ennek a megrendelőnek — háromszáz- ezer forint értékben — ezer­négyszáz darab női ruhát, il­letve tunikát szállított a ru­hagyár. E gyártmányok kü­lönösen gondos munkát köve­teltek — az anyag mintájá­nak „passzolnia” kellett a darabok összeállításakor és — varrásakor —, ennek da­cára egyetlen darabot sem küldtek vissza az NSZK-ból, selejt gyanánt. Belföldre huszonkétezer ruhadarabot készített janu­árban az üzem. Köztük bé­bi-, lányka-, serdülőruhákat, -blúzokat, -együtteseket. Ezek összértéke négymillió forint volt. A belföldi értéke­sítésben már számításba jö­het osztályos — azaz első, másod- és harmadosztályú — áru is. Eredményes esztendő után — nehéz év előtt Az egyesülés óta második alkalommal tartotta' zárszám­adó és tervtárgyaló közgyű­lését szerdán a bercéli Vörös Csillag Termelőszövetkezet. Az eseményen jelen volt Dev- csics Miklós, az MSZMP Nóg- rád megyei Bizottságának tit­kára, Forgó Imre, a balassa­gyarmati járási pártbizottság első titkára. Kedvező alapok Az elmúlt évben végzett munkáról Tamási János, a kö­zös gazdaság elnöke számolt be. Elöljáróban elmondotta, hogy a terv és a cselekvési program készítésekor elsősor­ban azt tűzték célul, hogy a termelés dinamikusan növe­kedjen, javuljon a hatékony­ság, a minőség, emelkedjen az állattenyésztés nyeresége, a dolgozók életszínvonala. A berceli termelőszövetkezet tagjai derekas munkával amit vállaltak, teljesítették. A szövetkezet termelési ér­téke a korábbihoz képest ta­valy 4 millió forinttal — 6 százalékkal — emelkedett, s megközelítette a 66 millió fo­rintot. Az állattenyésztési fő­ágazat az 1977. évi veszteség­gel szemben nyereséggel zárt. Javultak a dolgozók élet- és munkakörülményei, emelke­dett életszínvonaluk, a terve­zett beruházások megvalósul­tak. S ami cseppet sem mel­lékes: a közös gazdaság tiszta nyeresége meghaladta a 6 millió forintot. Kedvező alapokat teremtet­tek azzal, hogy az előző év őszéről nem maradt szántat- lan terület, a szerves és mű­trágya idejében rendeltetési helyére került, a jószágoknak bőségesen volt takarmány. Mindezek ellenére Bercelen az egyik legnehezebb évként em­legetik a tavalyit. Főként a kedvezőtlen időjárás okozta nehézségek miatt. Fordulat az állattenyésztésben A növénytermesztési ágazat tervét túlteljesítette: az elő­irányzottnál nagyobb terme­léssel fizetett a búza, őszi ár­pa, repce, mák. Emellett 600 ezer forintért fémzárolt vető­magot értékesítettek, 30 vagon repce pedig exportra került. Az ágazatban gondot okozott, hogy a költségek — elsősor­ban a kukorica- és a cukorré­patermesztésben — a vártnál jobban emelkedtek, s a takar­mányfélék minősége is ha­gyott kívánnivalót maga után. Az állattenyésztés 1977-ben még félmillió forint veszteség­gel zárt, az alacsony fajlagos mutató, a jelentékeny borjú­elhullás és a munka szerve­zetlensége miatt. Az ágazat tavalyi munkája örvendetesen javult; a tejtermelés 17 száza­lékkal nőtt, a borjúelhullás 20-ról 7,2 százalékra mérsék­lődött, az abrakfelhasználás a tervezett alatt maradt. A berceli termelőszövetke­zet ilyen alapokra építi idei termelési tervét, amelyet a közgyűlés elfogadott. Az idén főként arra törekednek, hogy a gabonafélék és olajosnövé­nyek termelését növeljék. Fontos feladatként határozták meg a takarmánygazdálkodás színvonalának javítását, a tej­termelés fokozását, a juhászat gyorsabb ütemű fejlesztését. Ügy számolnak, hogy az üzem termelési értéke 66 millió fo­rint körül alakul, a tiszta nye­reség előirányzata 8,5 millió forint. Mindehhez — mint Tamási János hangsúlyozta — ésszerű, takarékos költséggaz­dálkodásra van szükség, a ha­tékonyság, minőség javítására. S ez annál is inkább indo­kolt, mert az idei tervek csak megfontolt, gondos munkával és gazdálkodással teljesíthe­tők. Devcsics Miklós: Legfontosabb a népgazdasági érdek A termelőszövetkezet elmúlt évi munkájáról az idei célki­tűzésekről szóló beszámoló fe­letti vitában Kertész Ignácné (növénytermesztő), az egye­sülés óta végbement fejlődést méltatta, Oborni László (rak­táros) és Gyurika Ernő (trak­toros) az üzemanyag-takaré­kosságra hívta fel a figyelmet. Kertész Jánosné (növényter­mesztő) a munka jobb végzé­sét hangsúlyozta. Felszólalt Devcsics Miklós is. A megyei pártbizottság tit­kára bevezetőjében a népgaz­daság fejlődésének tapasztala­tait elemezte. Kiemelte, hogy a magyar mezőgazdaság 1978- ban is — egy korábbi sikeres év után — 3 százalékkal nö­velte a termelést, jelentősen hozzájárult az ország külke­reskedelmi egyensúlyának ja­vításához, a lakosság ellátásá­hoz. A fejlődés mértéke Nóg- rád megyében is hasonló volt. Hangsúlyozta, hogy a nógrádi termelőszövetkezetek adottsá­gai az országosnál mostoháb­bak, az itt született eredmé­nyekért jobban meg kellett dolgozni, mint más kedve­zőbb adottságú tájakon, ör­vendetes, hogy a megye me­zőgazdasága lépést tart az ál­talános fejlődéssel, ezt bizo­nyítja a búza 39, a burgonya 290 mázsás átlagtermése, a növekvő tejhozam. Az elmúlt év fejlődése is igazolja — pél­daként a berceli termelőszö­vetkezetet említette —, hogy a korábban végbement tsz- egyesülések kedvező le­hetőséget teremtettek az újabb sikerekhez. Devcsics Miklós kiemelte, hogy a Nógrád megyei ter­melőszövetkezeteknek is idei tevékenységüket teljes egészé­ben alá kell rendelniök a népgazdasági érdekeknek, je­lentős mértékben kell hozzá­járulniok a népgazdaság egyensúlyának javításához. Ehhez a munkához a Közpon­ti Bizottság dokumentumai kellő útmutatást nyújtanak. Az idén a mezőgazdasági üze­meknek termelésüket 3—3,5 százalékkal szükséges növelni­ük a nehezebb körülmények ellenére. Kiemelte, hogy nem csupán a termelés, a hozamok növe­lése a cél, hanem fegyelme­zettebb, körültekintőbb mun­kára, az anyaggal, energiával való szigorúbb gazdálkodásra kell felkészülniük a termelő- szövetkezeteknek, állami gaz­daságoknak. Felhívta a figyel­met a belső tartalékok gyor­sabb feltárására és hasznosí­tására. Egyebek között emlí­tette, hogy még mindig jelen­tősek az indokolatlan különb­ségek az egyes üzemek hoza­mai, ráfordításai között. Az idén fontos tennivaló a ter­melés növelése mellett a rá­fordítások ésszerű csökkenté­se. Az új követelményekhez va­ló igazodás, a mezőgazdasági üzemek vezetőit is próba elé állítja. Az a feladatuk, hogy alkalmazkodjanak a népgaz­daság igényeihez, az adottsá­gokat figyelembe véve hatá­rozzák meg a termelési szer­kezetet, főként a gabona- és előveteményeinek termeszté­sére, az olcsó takarmány-, bo- gyósgyümölcs-termesztésre, a juhtenyésztésre koncentrálva. Emellett továbbra is szükség van a segéd- és melléküzem- ágak nyújtotta lehetőségek mi­nél teljesebb kihasználására. Hozzászólása végén hang­súlyozta, hogy a megye mező- gazdasága előtt álló célkitűzé­sek több munkával, okosabb gazdálkodással a párt agrár- politikáját követve teljesíthe­tők.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents