Nógrád. 1979. február (35. évfolyam. 26-49. szám)
1979-02-06 / 30. szám
# Ha ez szombat, akkor suiinap! Hasznosan telt szombaton Balassagyarmaton, a Balassi Bálint Gimnáziumban a kulturális nap. Az egész napos rendezvényről szombaton már beszámoltunk, most néhány képpel kívánjuk feleleveníteni a legsikerültebb programokat. A diákok „sulibuli”-nak keresztelték el a vidám együttlétet, énekszóval, , gitárokkal valóságos fcsztiválhangulatot teremtve az almamáterben. A rendhagyó nyelvi foglalkozásokon szellemi versengésekben is összemérték tudásukat a diákok. A francia vetélkedőt Lantos Éva, Udvardy Erika és Arady Zsuzsa IV. cések nyerték meg. / Délutánra a sárospataki diáknapokra készülő művészeti csoportok mutatták be produkcióikat, igy az énekkar is sikerrel szerepelt — fotó: kulcsár józsef — 4) NÖGRÁD — 1979. február 6., kedd w jwm r mm wm ■ um m Mwmm *2 . ■■ m am m MM m M wm w m mm i l'H waM ■ i i wm w a á MB | aas im * i mm ■ m fldSf H Is. mm WF m n, WMM WM M KAt tiianjaa »mm wm ppn wa ■ mm TfPtlH immm » mm ■a ■■■ ■■ m m mm m PHH am ■ m m íuwa ■■■ MM ■V M MW a MM MM warn mesm hb W T- ar 'vmgflfr w T T W9L ssw lük. Helőtti Pécsiek dicsérete Akár egy üde népmese, vagy egy, a népmesék világából sarjadó Tamási Áron színpadi játék — ezt a benyomást tette rám az elmúlt szerdán, a 2. műsorban, a pécsi körzeti stúdió vállalkozásában készült, Poklada című dokumentumtörténet. A meglehetősen érdektelen cím ellenére, aki bekapcsolta készülékét, már az első jelenetek után érezte, hogy különleges produkció részeseivé avatják a műsor készítői. Matyi, a sokác fiú és Sima, a gazdag legény halálos ellenségek. Sima a törökkel szövetkezik Matyi ellen, hogy megszerezhesse Maricát. A halálos párviadal után Matyinak menekülnie kell. A szigeten buj- dosik, amíg ügyes terv alapján kiűzik a törököt Mohácsról, a szerelmesek immár egymáséi lehetnek. Gazdag folklórral át meg átszőtt farsangi történet az, amit láthaftunk, fbntos funkció jutott benne a dél-dunán^ túli színes zenei világnak, táncoknak és nem utolsósorban a busó maszkoknak. A dokumentumjáték nyújtotta élvezetért köszönet illeti a rendező Wiedermanm Károlyt, az operatőr Bárány Györgyöt. A pécsi körzeti stúdió jó úton indult el és egyre inkább egyéni hangra lel. Csütörtökön az 1. műsorban a Szeresd, vagy hagyd el! című, lengyel habköny- nyű filmvígjátékon szórakozhattunk, _ melynek az adott némi értéket, hogy társadalomábrázolásában a szatíra eszközeivel találó képet adott az amerikai életformáról, ugyanakkor a szocialista életmód némely vadhajtásáról is szellemes öniróniával nyilatkozott meg főhőseiben. Ugyancsak ezen az esten, a 2. műsorban láthattuk az Élni a magunk módján című szovjet filmet. Sajátos gondok, a szocialista munkaerkölcs, családi és munkahelyi problémák adták a történet konfliktusait, érdekes megvilágításban tárva elénk a szovjet emberek életének nem egy jellegzetességét, melyek, úgy érzem, ál- talánosíthatón tanulságosat nyújtottak számunkra is. Két szatirikus alkatú írónk, Páskándi Géza és Száraz György egy-egy jelenetét alkalmazta képernyőre pénteken Iglódi István rendezése. Pás- kándié, a Szilárd robbanás. avagy téli-nyári bimbam egy könyvkiadó vállalatnál játszódik, míg a Száraz Györgyé, a Hogyan születik a színház? témája, mint a cím is elárulja, a kulisszák sajátos világa. Mindkét tévészatíra telitalálat, íróik kiválóan ismerik azt a terepet, amelyen mozognak. A tévészatírákban Horkai János, Huszár László, Kern András, Szokolay Ottó, Benedek Miklós, Csákányi László, Gyenge Árpád, Hacser Józsa, Halász László, Horváth Gyula nyújtott kitűnőt. Szombaton rég elfeledett vígjátékírónk, Aszlányi Károly neve tűnt fel a képernyőn, az Amerikai komédia című tévéjáték élén. A jól pergő, nem túlzottan nagy igényű históriát olyan remek színészek, mint Lukács Sándor, Bencze Ilona, Inke László, Máthé Erzsi, Szabó Gyula, Benedek Miklós találóan karikí- rozó játéka tette élvezetessé. A műsorhét a krimikedvelőknek is szolgált némi cseme. gével pénteken az Egy madonnával több című NDK és vasárnap a Dinamitterápia című Kojak bűnügyi produkcióval. (b. 1.) Alapvizsga Pasztán Mai teve ajánlatunk 18.40: Volga menti gondolatok A pásztói Lovász József Művelődési Központban néhány évvel ezelőtt kezdődött el a középiskolai magánvizsgára előkészítő, közművelődési keretű oktatási forma bevezetése. Egy osztály már érettségi vizsgát tett. Az elmúlt napokban az újabb tanfolyam hallgatói tettek kétnapos vizsgát két év anyagából. Az osztály harminc fővel indult, a vizsga, ra húszán jöttek el. Bár volt egy-két sikertelen vizsga (elsősorban természettudományi tárgyakból) — a vizsgáztatók véleménye szerint bevált ez a forma. Ä művelődési központ feladatlapok készítésével is segítette az eredményesebb tanulást. Minden ország, minden nép életében nagy jelentőségű a víz, a folyó, amely megtermékenyíti a vidéket, élelmet ad, összekapcsol a tengerrel. A víz köré a világtörténelem során mindig népcsoportok települtek, a civilizációk körötte alakultak ki. A Volga nem csak a Szovjetunió, hanem Európa legnagyobb folyója, 3690 kilométer hosszú. Mellékfolyóival együtt tíz vasútvonallal felérő hatalmas vízi út, amely a Kaspi-' tengerbe torkollik. 437 várost érint: hatvanmillió ember lakik a Volga mentén. A nagy számok azt is jelzik, hogy a Volga sokféle munkát ad: a halászat és a halfeldolgozás, az utasszállítás és az ivóvíz mellett hatalmas energiaforrás is. A dokumentumfilm bemutatja például az Asztrahány mellett most épülő völgyzáró gátat; a halászat különféle típusait, s az öntözőrendszereket. A Volga védelmében hatalmas erdők létesültek, hogy megvédjék a folyót a nagy viharoktól, szelektől. Az erdősáv lehetőséget adott fakitermelésre, vadtelepítésre. A csodálatos természeti szépségű táj nem csak sok munkást, hanem sok üdülni, pihenni vágyót is vonz. ■ Tóth Sándorné bábkiállítása A hetvenes évek elejétől él Salgótarjánban Tóth Sándorné Horányi Ilus bábtervező, bábkészítő és bábművész, a népművészet mestere. Személyének, munkájának jelentős szerepe van abban, hogy a megyeszékhelyen és a megyében fellendült a bábmozgalom, s időközönként Salgótarjánban országos seregszem - I lét rendeznek. Tóth Sándorné, I a salgótarjáni József Attila megyei Művelődési Központ Főnix bábegyüttesének vezetője, aki három évtizede maga tervezi és készíti az általa vezetett együttesek előadásaihoz a bábokat, maszkokat is. Készítményeiből nyílik szerdán kiállítás Székesfehérvárott, a megyei művelődési központban. A kiállítást Séd Teréz nyitja meg. v Univer*umvetélkedő Nagybátooyban A nagybátonyi Bartók Béla Általános Iskola 308. számú József Attila úttörőcsapatának ifivezető tanácsa az elmúlt hét végén Universum címmel vetélkedőt szervezett a 7., 8. osztályos tanulók részére. Az ifi vezetők — középiskolások, szakmunkások — közül különösen kivette részét a munkából Halmi Zoltán, Szabó Zsuzsa, Patai Edit, Nagy Hilda és Pozsonyi Attila. A játékos, szórakoztató, a szellemi és fizikai képességeket próbára tevő vetélkedő jól szolgálta a tanulók iskolai ismereteinek elmélyítését, irodalmi, művészeti és sportbeli műveltségük gyarapodását. Az alsóbb osztályosok által is nagy figyelemmel kísért versenyben 3—3 hetedikes és nyolcadikos osztály 7—7 fős csapata vett részt. Az első helyet a 7./c osztály csapata szerezte meg, holtversenyben második a 8./a és a 8./b osztály csapata lett. A harmadik helyen a 7,/a tanulói végeztek. A sokoldalú ismeretfelújítást és -bővítést szolgáló vetélkedőt — a nagy érdeklődésre és hasznosságára való tekintettel — a közeljövőben megszervezik a kisdobosoknak is, s az úttörőcsapat ifivezető tanácsa hagyomány- nyá fejleszti. 33. — Sajnos — mondta mister MacAreck —, megalapozatlan hírek keltek szárnyra az uránlelőhelyről. Én, mint a bánya tulajdonosa és Brett úr is, mint szakértő mérnök, kénytelenek vagyunk ennek az ellenkezőjét állítani. Itt semmiféle urán nincs. A cég célja az elöregedett aranybánya területén az új rétegek felkutatása és kitermelése. Kérem önöket, hogy szenzáció helyett ezt írják meg. Ezután következett mister Marty Brett. A szakember szemével tárta elénk a bánya mai helyzetét, és közölte, hogy a mérések szerint aranyrétegek vannak a mélyben. Ezután sokat beszélt a bánya fejlesztéséről, majd ő is kijelentette, hogy urán nincs. Ezután kezdődött a vita. Lapunk tudósítója feltette a kérdést, hogy miért vették körül a bánya egész területét szögesdróttal, miért vannak őrtornyok, reflektorok és felfegyverzett őrök? Hiszen még az újságírókat is olyan fegyveres őrizet kísérte a sajtótájékoztató színhelyére mint a bűnözőket, arrii hallatlan. Canaverálban az atomkuta- tó központ nincs úgy védve, mint ez a bánya. Erre azt a választ kapták, hogy mindenki úgy védi a magánterületét, ahogy akarja. Mister MacAreck nem szereti, ha hivatlanok járnak itt, ezért a korábban kiadott rendelkezése érvényben marad. Az egyik újságíró megkérdezte, hogy látogatást tehet-e a régi bányában és vihet-e egy maréknyit a hányóból. Mister MacAreck határozottan tiltakozott. Arra hivatkozott, hogy nincs nyitva, nem működik. A hányóval kapcsolatban pedig kijelentette, hogy azok ti bánya területén vannak, tehát saját tulajdont képeznek és senkit nem lenne szabad, hogy érdekelje^ hogy miből tevődik össze. Lapunk tudósítója ekkor kivett zsebéből egy Geiger-féle készüléket, amely rögtön forogni kezdett és furcsa hangot hallatott. — Mister MacAreck, meg tudná-e magyarázni, hogy mitől radioaktív a hányó? — kérdezte. Meg kell jegyeznünk, hogy mister MacAreck rendkívül nyugodtan és kellemes hangon válaszolt az újságírók kérdéseire, olykor, ha úgy vélte viccel adta meg a választ. Most azonban hirtelen elhagyta nyugalma, felugrott és az újságírók azt hitték, hogy a New York Tribüne tudósítójára veti magát. Szerencsére Marty Brett egy gyors mozdulattal megragadta főnöke karját és kissé lecsillapította. — Ha tudtam volna — jelentette ki mister MacAreck, amikor magához tért —, hogy valamelyikőjüknél Geiger-féle készülék van, soha nem kerül sor erre a találkozóra. Ez szemtelenség, és a bizalommal való visszaélés. Éppen ezért az önök viselkedése miatt megtagadom a további válaszokat, a sajtótájékoztatót befejezettnek tekintem. A viszontlátásra, uraim. E szavak után a bányatulajdonos elhagyta a termet. Brett úr megpróbálta lecsillapítani a kedélyeket. Elnézést kért főnöke viselkedéséért, de szemrehányást tett az újságíróknak, amiért Geiger-féle készüléket hoztak magukkal. Különben magyarázta, a hányó radioaktivitása még nem jelenti azt, hogy itt urán van. Előidézhette más is. ö Brett mérnök, nagyon sajnálja, hogy így végződött a sajtókonferencia. Már éppen rá akarta beszélni mister MacArecket, hogy adjon engedélyt a bánya megtekintésére. Ez az incidens után teljesen lehetetlen. Az egyik újságíró megkérdezte, hogy mióta nem hordhat az ember magánál Geiger- féle készüléket. Ez a készülék nem lőfegyver, akkor hát mister MacAreck miért lett olyan indulatos, amikor megtudta, hogy az egyik újságírónál van és annak révén megállapította, hogy a hányó radioaktív. Erre a kérdésre Brett mérnök határozottan megtagadta a választ. „Amint kiléptünk az épületből — írta a tudósító, — kísérőink már vártak bennünket. Most sokkal többen voltak, mint korábban. Az egyik újságíró megkérdezte, hogy lefényképezheti-e Brett mérnököt, háttérben az épülettel. Brett kényszeredetten engedett a kérésnek, sőt javasolta, hogy akkor a hányóval vegyék le. Ezután az újságírókat kikísérték a bánya telepéről. A legnagyobb szenzáció este robbant ki. Amikor a filmet előhívták, kiderült, hogy egyetlen kép sem jó. Fény érte a képeket, sőt az egész tekercset, még azokat is, amit az újságírók zsebükben hordtak. Ez a legfőbb indok, hogy a régi hányó radioaktív. így hát MacArecknek és a mérnöknek az a kijelentése, hogy ott nincs urán, messze van az igazságtól”. (Folytatjukl
