Nógrád. 1979. február (35. évfolyam. 26-49. szám)
1979-02-06 / 30. szám
Élettapasztalatban gazdagabban... Leszerelő határőrök között Előtte való este még ki-ki a maga szolgálati helyén tett eleget határőri feladatának. A szolgálat után aztán egyre több szó esett arról hogy az utolsó éjszakát töltik a fiúk az őrsökön, a szolgálati helyükön. Két év emlékei elevenedtek fel. Kellemesek, s netán kellemetlenek is, hiszen a katonai élet, a határőri szolgálat mind a kettővel jár... A leszerelés reggelén fegyelmezett „öreg fiúk” érkeztek a kerületparancsnokság udvarára. Még egyenruhában ugyan, de mindannyian tudták, néhány óra, s az egyenruhát ismét felváltják a civillel. .. Most már elmondható, hogy minden parancs, vagy vezényszó ebben az esetben utoljára hangzik el. A sorakozó, a fogadás jobbról... tisztelgés a csapatzászlónak.. .erőt egészséget. .. viszontlátásra... Vincze Zoltán határőr-alezredes is az elismerés szaván szólt a leszerelőkhöz. Megerősödtek. .. férfiasabbak lettek. .. mindvégig fegyelmezetten látták el szolgálati feladataikat, más szóval mindazt, amit két évvel ezelőtt katonai esküben fogadtak,.. Most azon a sor, hogy az itt szerzett tapasztalataikat, a polgári életben a haza, dolgozó népünk javára gyümölcsöztessék. És, hogy ez mennyire így volt, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a leszerelők közül 88-an elismerésben, jutalomban részesültek! És még egy ünnepélyes pillanat. Bíró László őrmester, aki szécsénykei otthonába tér vissza, csillogó szemmel adta át a fegyvert Záhorszki József őrmesternek, a visszamaradt személyi állomány képviselőjének. A meleg szavak a csapatzászló előtt hangzottak el. Aztán valóban elhangzott most már utoljára: viszontlátásra elvtársak...! Erőt, egészséget...! A rend nem borult fel. Tiszthelyettesek, tisztek, főtisztek és a leszerelt határőrök között kezdődött baráti, elvtársi beszélgetés, mindaddig, amíg az ízletes ünnepi ebédet fel nem tálalták. Wágner Ottó alezredes néhány mondatban foglalta össze véleményét: — Kiváló állomány volt. Az élenjárók között ott voltak a nógrádiak, akikre igazán büszkék vagyunk mi is, de büszkék lehetnek a küldő vállalatok, szervek is. Hisszük, hogy most, a leszerelés után, visszatérve a polgári életbe megállják ott is helyüket. A rendelkezésre álló kevés időt még felhasználjuk, hogy szót váltsunk néhány leszerelt fiatalemberrel. Köztük van Hegedűs Ferenc, aki most Hegedűs Ferenc Csikány István 24 éves, s örhalomba tér visz- sza a családhoz. — Bevonulásom előtt a fémipari vállalatnál. mint előkalkulátor dolgoztam. Gépésztechnikus a végzettségem, s éppen ezért lepett meg, amikor a híradós alegységhez osztottak be. Ügy érzem, megálltam a helyem... Emlékekről, élményekről is szót váltunk. — Akadt ilyen is. Eltávozáson voltam. Késett a busz. A kérdés az volt, beérünk, nem érünk? Nagy volt az izgalom. Közben találtam egy lópatkót. Gyorsan felvettem, s behoztam a körletbe, s elrejtettem a szekrényben. Tudtam, hogy ezt nem lehet itt tárolni. Amikor jött a rovancs, el is felejtettem a patkót. Az elöljáróim megtalálták. S meglepődtem, amikor rájöttem, bennük is van humor,' mert azt mondták: jó, hogy még a lovat nem hozta be! Aztán megkaptam a magamét, s eltűnt a patkó is!... De komolyra fordítva a szót. Meggyőződésem, hogy élettapasztalatban gazdagabban térek haza. Komolyabb, érettebb lettem! Érthető, hogy Hegedűs mellett Csikány István állt. Csikány is őrfialmi fiú, a bevonulás előtt a kerámiaüzemben dolgozott műszerészként. — Itt bent rádiótávirász voltam. Amellett, hogy megtanultam morzézni, rengeteg új ismeretre tettem szert a hírközlésben, amit a polgári életben is nagyon hasznosan tudok majd felhasználni. Értelmes, tartalmas volt az itt eltöltött két év... Amiről még szólni szeretnék. Én először alegységi KISZ-titkár voltam, később tagja lettem a kerületi KISZ-bizottságnak. Erről, az itt szerzett tapasztalatról szeretnék tanulságként szólni. Ide sajnos, hiányos politikai felkészüléssel jönnek be a fiatalok. Okát pedig abban látom, hogy a községi, vagy az üzemi KlSZ-szerve- zetek nem végeznek jó munkát a fiatalok politikai képzésében, vagyis hiányos ez a tevékenység. Ezt itt jól lehet érzékelni. Nálunk, itt . bent biztosított az idő a politikai oktatásra. Jók az alegységeknél folyó politikai tájékoztatók is. Mint leszerelő mit is tudnék javasolni? Mivel a bevonuló állomány elég heterogén, van közöttük érettségizett fiatal, nyolc általánossal rendelkező, a politikai képzésnél is vegyék figyelembe ezt. Így az eredmény még kézzelfoghatóbb lenne... Az biztos, hogy a polgári életben én már ezt a módszert alkalmazom majd. Még kezet fognak a régi barátok, Kazinczi Péter, aki Salgótarjánba, a BRG-hez jön vissza, Fejes Sándor becskei esztergályos, Győri József, akit a Magyarnándori Állami Gazdaságba várnak visz- sza, mint esztergályost, de a zebegényi Balogh Sándor is úgy búcsúzik, hogy viszontlátásra fiúk,.. Kint, a parancsnokság előtt a hozzátartozók sokasága várakozott már. És a fiúk elindultak haza, a munkahelyek felé, élettapasztalatban gazdagabban. Várták őket a hozzátartozók, a munkahelyi kollektívák. S azóta már, valamennyien felcserélték a fegyvert a szerszámmal. S ez így van jól! Somogyvári László Javuló helyzet Közérdekű bejelentések Karan csságon Jól élnek a lehetőségekkel ÜGY VÉLEM, sehol az országban, egyetlen községben sem „fájna” a feje a tanácselnököknek, vb-titkároknak, ha csupán közérdekű bejelentésekről lenne szó... Igen ám, de ott vannak a javaslatok és a panaszok is; a tapasztalat pedig azt mutatja, hogy főleg az utóbbiakkal van baj. A lakosság mintha nem lenne egészen tisztában a panasz fogalmával, vagy mintha nem lennének az emberek eléggé bátrak panaszaikkal a tanácsi szervekhez fordulni. Karancsságon a leírtaktól kissé eltérő a helyzet. Nem hogy nem keresik meg ügyesbajos dolgaikkal a lakók a tanácsi szerveket; mindenféle problémával hozzájuk fordulnak, olyanokkal is, melyek nem a tanács hatáskörébe tartoznak. De mielőtt elkezdenénk a karancssági helyzetelemzést, szóljunk néhány szót magáról a törvényről. Korábban a közérdekű bejelentéseket, javaslatokat, panaszokat eljárásjogi törvény szabályozta. A társadalmi szükségszerűség később úgy kívánta, hogy a bejelentések, javaslatok, panaszok magasabb szintű jogszabállyá, külön törvénnyé váljanak. Végül így született meg az 1977/1-es számú törvény a közérdekű bejelentésekről, javaslatokról, panaszokról. Hatályba lépését különféle megyei, járási szintű végrehajtási utasítások, intézkedések követték. Így történt ez Nógrád megyében is: a törvény hatályba lépése után a Nógrád megyei Tanács — a helyi végrehajtást megkönnyítendő — ügyintézési utasítást adott ki. Karancsság korábban az időközben megszűnt szécsé- nyi járáshoz tartozott. A múlt év végén a Szécsényi járási NEB részletesen megvizsgálta: hogyan sikerült végrehajtani a törvényt Karancsságon, s két társközségében: Ságúj- falun, Szalmatercsen ? — NEM A NEB-VIZSGÁLAT volt az első — emlékszik Báli András tanácselnök' —, hiszen már 1977. végén,’78. elején nemegyszer kijöttek hozzánk a járási hivataltól. Elsősorban ügyviteli problémákat állapítottak meg. Tudja. a mi falunk meglehetősen szétszórt, nagy területen fekszik. Nos, miután lezajlottak a járási hivatal és a NEB vizsgálatai, azok tapasztalataival „felfegyverkezve” 1978. novemberében vb-ülésen tárgyaltuk meg a törvény helyi végrehajtásának eredményeit, problémáit. Végül arra a következtetésre jutottunk, hogy a korábbinál rugalmasabban kell kezelnünk a hozzánk beérkező bejelentéseket, javaslatokát. — Tudna erre példát mondani? — Itt varrnak a nyugdíjügyek. Bár nem tartoznak a hatáskörünkbe, de, ha tudunk, segítünk ezekben. Legtöbbször nyugdíjkésedelemről van szó. Elmagyarázzuk a rászorulóknak a hivatalos utat, sőt, érdekükben kapcsolatban is léptünk nemegyszer a nyugdíjfolyósító intézményekkel. Az ilyen ügyekről természetesen nem veszünk fel jegyzőkönyvet; a hatáskörünkbe tartozó eseteknél viszont elkerülhetetlen a jegyzőkönyv felvétele... — Hogyan élnek a karancs- ságiak törvényadta lehetőségeikkel ? Egyáltalán: tisztában vannak a törvénnyel? — Ma még nem világos előttük minden, annak ellenére, hogy igyekeztünk „totális” felvilágosító munkát végezni. Párt-, téesz- és tanácsüléseken, KISZ-gyűléseken, s egyéb fórumokon is minden alkalmat megragadtunk arra, hogy minél bővebben, alaposabban magyarázzuk a törvény mibenlétét. Tanácstagjaink házról házra jártak a Házi Jogtanácsadó azon számával. mely részletesen taglalta az 1977/1-es törvényt. Nos, még ma is előfordul, hogy a falu lakói olyan javaslatokkal, bejelentésekkel, panaszokkal, melyet helyben, tehát a tanács hatáskörében el lehetne intézni, más szervekhez, például a központi napi-, hetilapokhoz, így a Népszabadsághoz, Képes Újsághoz fordulnak. Ezek a levelek aztán rendszerint visszaérkeznek hozzánk, a tanácsra, különféle, megoldási javaslatokkal. Arra törekszünk, hogy megértessük a lakos- sággel: bátran, nyugodtan, közvetlenül hozzánk forduljanak, hiszen ily módon szóban forgó ügyeik elintézésének ideje jelentős mértékben lerövidül... — Mi a helyzet a városba bejáró dolgozókkal? — Igen jónak tartjuk az egyes városi üzemekben működő jogsegélyszolgálatok tevékenységét. Nagyon sok me- gyénkbeli város gyárainak jogi osztályával, jogsegélyszolgálatával felvettük, s tartjuk a kapcsolatot — a bejáró dolgozók érdekében... — Kire tartoznak közvetlenül a közérdekű bejelentések, javaslatok, panaszok? — Több olyan ügyintézőnk van, aki kizárólag ezekkel a kérdésekkel foglalkozik. A munkát a vb-titkár. Nagy Bertalanná irányítja, intézkedésre vagy ő, vagy jómagam vagyunk jogosultak. KARANCSSÁGON A KÖZÉRDEKŰ bejelentések, javaslatok, panaszok egy része a lakosságtól, másik része a különféle községi szervezetektől — párt, KISZ, HNF — érkezett. 1977-ben 68, 1978ban 87 közérdekű bejelentést tettek a Karancssági községi közös Tanácson. A javaslatok száma 1977-ben 87, ’78-ban 157 volt. Panasz — pontosabban írásban foglalt panaszbeadvány — egyetlen egy sem érkezett be. Viszont — mint ahogyan azt Báli András tanácselnök elmondta — elég sok szóban tett panaszt orvosoltak sikerrel. A bejelentések, javaslatok zöme — akárcsak más falvakban — az egészségüggyel. az építkezésekkel, a mezőgazdasággal, kereskedelemmel, a művelődési tevékenységgel volt kapcsolatos. A tanács mindössze tíz bejelentést, javaslatot továbbított más szervekhez. A többit saját hatáskörében intézte el. megnyugtató módon. Molnár Lóránt NEB-ülés Rétságon Ellenőrzés: Kína 2 Ja mogat es munka A téli időszakban megrongálódott különféle hídszerkezetek javításán fáradoznak a KPM közúti igazgatóságának szakemberei. A mozgó mfihelygépkocsival és annak szerszámaival állít ják helyre — képünkön — a homokterenyei közúti híd korlátját, de elvégezték munkájukat Ceredcn, Marónkén, Kazáron is. Pádár Ágoston garázsmester és Nagykiske István autószerelő egyébként a közúti igazgatóság salgótarjáni géptelepén látják ci munkájukat, útépítésekkor a helyszíne* dolgozó géppark javításán, karbantartásán fáradoznak. — kulcsár — társadalmi aktivisták \ segítségével Megtartotta ez évi első ülését a Rétsági járási Népi Ellenőrzési Bizottság, ahol értékelték az elmúlt év munkáját. A bizottság summázta az elért eredményeket és megállapította, hogy a megtartott vizsgálatok az adott témakörben javulást eredményeztek. Ilyen vizsgálat volt a kulturális alapok tervezése az üzemeknél és a szövetkezeteknél, valamint a közérdekű bejelentésekről, javaslatokról és panaszokról szóló törvény gyakorlati megvalósításának ellenőrzése a tanácsoknál és más gazdasági egységeknél. Egyes kérdésekben azonban, mint az iskolatejakció, nem sikerült végleges megoldást találni, pedig a gyerekek mindennap várják a friss tejet és a péksüteményt. Az ellenőrzés során felmerült tapasztalatokat persze nem hagyták szó nélkül. Az év végéig huszonhárom vizsgált szervhez írtak levelet és tizenöt helyre pedig az úgynevezett szignalizációt. Az utóvizsgálatok egyértelműen arról vallottak, hogy az ellenőrzött egységek elfogadták a járási NEB észrevételeit és a javaslatait, tehát nem volt hiábavaló a népi ellenőrök tevékenysége. A bizottság munkáját az év folyamán egyre több társadalmi aktivista segítette. Jelenleg százharminc azoknak a száma, akik mint népi ellenőrök megtalálhatók minden községben, üzemben, vagy szövetkezetben. A tapasztalat az, hogy szívesen segítenek egy-egy vizsgálatnál, de a munkaadók sem tiltakoznak, ha pár napra nélkülözni kell szakemberüket. A legjobb népi ellenőröket a munkahelyükön is megbecsülik. Az 1973- as évben a járásban például ketten kaptak Kiváló népi ellenőr kitüntetést, négyen em- lékpiakettet, öten oklevelet, nyolcán pedig tárgyjutalmat. A munkahelyeken ugyancsak nyolc népi ellenőrnek ismerték el ilyen irányú munkáját, mint társadalmi tevékenységet. A bizottság az értékelés után elfogadta az I979-es évre szóló munkatervét és vizsgálati programját. K. Sz. I. NÓGRÁD — 1979. február 6., kedd 5 »
