Nógrád. 1979. február (35. évfolyam. 26-49. szám)
1979-02-01 / 26. szám
A RUHAGYÁRI PÉLDA (III.) Minden piacra kiváló minőséget 1 Az igényes minőség, a hiIránytű az évhez A MEZŐGAZDASÁGNAK EMLÉKEZETES esztendeje marad a tavalyi. Igaz, á termelő- szövetkezetek, állami gazdaságok vezetői, dolgozói munkáját ismét megkeserítette az időjárás, az állandó készenlét tetemes energiái emésztett fel, de az ötödik ötéves terv harmadik esztendejére előirányzott feladatok zömmel teljesültek a nógrádi mezőgazdasági üzemekben. A közös gazdaságok, társulások pénzügyi számviteli dolgozói a megmondhatói, hogy egy eredményes év után sincs nap a pihenésre. Az új év jelképes rajtját a zárszámadó és tervtárgyaló közgyűlések jelentik a tsz- ekben, amelyek hamarosan kezdetüket veszik megyénkben is. Az eseményeket általában az ünnepi külsőségek jellemzik, de — s ezt nem kell bizonygatni egyetlen helyen sem — a lényeg a tartalom. Mert a tavalyi kedvező jelenségek ellenére aligha hihető, hogy a mezőgazdasági üzemekben mindennel elégedettek lehetnének. Az MSZMP Központi Bizottsága tavaly március 15-i határozata, a megyei pártbizottság szeptember végi ülése, az azt követő mező- gazdasági aktívaértekezlet. s a közelmúltban lezajlott tervegyeztetés a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium vezetőivel arra kell, hogy ösztönözzék az ágazat irányítóit, dolgozóit; reális tervekkel, tüzetesen átgondolt célkitűzésekkel alapozzák meg az idei esztendőt. _A közgyűléseken szólhatnak majd növekvő termelésről, hozamokról, a műszaki feltételek korszerűsítéséről, a tudomány újabb vívmányai meghonosításának tapasztalatairól, de azt is elmondhatják: a költségek roppant megnövekedtek. S ez figyelmeztet! Az elmúlt három ötéves terv időszakát vizsgálva megállapítható, hogy a mezőgazdasági bruttó termelés minden egyszázalékos növeléséhez az ipari eredetű ráfordítások hatszázalékos növelésére volt szükség. Ez jellemző a nagyobb részt kedvezőtlen adottságok között tevékenykedő nógrádi termelőszövetkezetekre is. Ugyan nem ért senkit váratlanul, hogy a mérleg szerinti nyereség szerényebb lesz, mint például ezelőtt három évvel volt, de a folyamat arra irányítja a figyelmet: az idén az eddiginél sokkal nagyobb megfontoltságra van szükség a gazdálkodás területén. A megye mezőgazdaságának fejlődéséről, a feladatokról szóló eszmecserék tanulságosak voltak megyei és helyi szinten egyaránt. S nem véletlenül hangsúlyozták, amit még nem mindenütt szívleltek meg, hogy a dolgok kezdete és vége, a bűvös két szó; termelési szerkezet. Ez a kulcsa annak, hogy a mező- gazdasági üzemek az elébük állított követelményeknek hosszabb távon is képesek legyenek megfelelni, hogy termelési szerkezetüket szigorúan adottságaik számbavételével határozzák meg. Mellőzve a növénytermesztésben olykor-olykor fejét felütő „divatot”, vagy a kétes kimenetelű kísérleteket, amelyek túlnőnek a józan kockázatvállalás határain. A héten kezdődő zárszámadó közgyűlések izgalmas kérdése, hogy a gazdaságok milyen terveket határoznak meg. Előzetes információk szerint néhány termelőszövetkezet egyoldalúan értelmezi a mezőgazdasági termelés hatékonyságát, a költségek csökkentéséért hirdetett „harcot”. Mondván, ha kevesebbet terveznek, kévesebb lesz a ráfordítás is, amely szükséges az előirányzott hozam eléréséhez, s bizonyára kevesebb vesződséggel jár, ha alacsonyabbra tervezik a termést. S ha túlszárnyalják, annál nagyobb lesz a siker. Ehhez némileg hozzájárult az is az elmúlt esztendőkben, hogy a termésátlagok kerültek az értékelés középpontjába, s kevésbé a jövedelmezőség. A termelés mennyiségének növelése mellett azonban az eddiginél nagyobb figyelmet érdemelnek azok a mutatók is, amelyek jelzik: mibe kerül egy mázsa búza. liter tej. kiló hús. A közös javaival való észszerű bánásmódot, a gazdaságosság jövedelmezőségét, a holnap fejlődéséhez kellő alapok megteremtését csak úgy tudják a mező- gazdasági üzemek valóra váltani, ha már a tervezés során, a tervek megvitatásakor ez a szemlélet érvényesül. Mert azzal, hogy a termékek minőségének javítása, a termelékenység a figyelem kereszttüzébe került, nem került gát a mező- gazdasági termények, termékek mennyiségének növelése -elé. E két tényező együttes érvényesülésének feltételeit pontosan az éves tervek fogalmazzák meg. A KÖZELMÚLTBAN A NAGYBÁTONYI termelőszövetkezetben találkoztunk követésre méltó módszerrel. A szakemberek minden növény, állati termék termeléséhez külön tervlapot készítettek, amelyeken a költségek tételes felsorolása mellett határozták meg, hogy ilyen ráfordítások milyen termést kell, hogy eredményezzenek. S ezek a lapok egész évben iránytűként szolgálnak. Miként nagyban az éves tervek. M. Szabó Gyula Napfény hajija a motort bátlan munka a ruhagyárban sem jelent mást, mint a vállalat létét, pozíciójának tartását a piacon. A gyár idei jelszava: minden piacra kiváló minőséget! S ez egyben azt is jelenti, hogy megválnak végre egy magát meglehetősen sokáig tartó szemlélettől, mi szerint tőkéspiacra extra minőség dukál, szocialista és hazai vevőnek megteszi a kissé gyatrább is. — Minden piacért harcolnunk kell — szögezi le dr. Kaszás Józsefué. — Az utóbbi időben a Szovjetunió minőségi igényei is ugrásszerűen megnőttek, belföldön pedig könyörtelen minőségellenőrző szervezet jött létre a kereskedelemben. A minőség persze nem csupán a gép mellett ülő munkáson múlik. Elsősorban az alapanyagon, ami olyan-amilyen, legtöbbször alatta marad a kívánalmaknak. De jó gépek és felszerelések, szerszámok is kellenek, hogy ne csak a dolgozó ügyességének, képességének függvénye legyen az igényes munka, hanem gép diktálta törvény. Az üzem sarkába félreállított varrógép fölött négy műszaki hajol össze. Ujja- ráncolást szabályozó appa- rátot próbálnak éppen. — Nem elég sűrű a ránc. Állíts még rajta! — hallani. Ilyen segédeszközt szerkesztenek házilagosan a cipzár bevárrásához, s egy sor, a ruha külcsínét befolyásoló művelethez. Üj gyártásközi és végellenőrzési rendszert dolgoztak ki tavaly a gyáriak. Ha az ellenőrzés során a munka hibátlannak bizonyul, készítője minőségi prémiumot kap. Jelenleg a bér 6—8 százaléka lehet ez, de hamarosan lényegesen több lesz. Ügy tervezik, hogy a bér- fejlesztési lehetőség háromnegyed részét a minőségi munka elismerésére fordítják. Járjon lényegesen jobban az, aki igényes, szép munkát ad ki a kezéből! Somfai Hedvig a „3 M” szalag 19 éves varrónője. A végellenőrzésen válik el boltba kerülhet-e a ruha. — Nem tartja túl szigorúnak a minőségi követelményt? — Szigorú, de belátom, hogy szükséges. Ha hibát követünk el, az nekünk is rossz, a gyárnak is, de legfőképpen a vevőnek, ha netán kikerül. — Mikor kapott utoljára minőségi prémiumot? — Hát, elég régen. Valami apróbb hiba mindig becsúszik. Legutóbb például elfelejtettem az akasztót fel- varmi a derekazásnál. Ponyi Györgyné végellenőr zsugorított karton lánykablúzokat vizsgál. A gépelést szemléli, a méretet ellenőrzi. — Sok a hiba? — Ennél a terméknél több mint másnál. Sprőd az anyag, nehezen engedelmeskedik a gépnek, a tűzésnél. Visszaadjuk javításra, így nem kerülhet tovább. A „3 M” szalag újdonsült vezetője a 19 éves Molnár Ildikó. Nehezen fogadták el a keze alatt dolgozók, hogy tinédzser kislány dirigálja őket. De sokszor is sóhajtott: bár lennék tíz évvel idősebb! — Valóban nagy hajtást diktál ez a szalag? — Igaz, ami igaz, hét végére elfáradunk. De úgy gondolom, ez természetes is. S ahol a kiszolgálás ilyen magasan szervezett, ott indokolt az erősebb tempó. Idén 70 százalékkal növeli a gyár a tőkésexportját a tavalyihoz képest. Méghozzá nem is akármilyen igényű vevőnek dolgoznak: svéd, belga, holland, nyugatnémet piacon kínálják majd a Salgótarjánban készült ruhákat. S ha nemcsak idén, hanem jövőre és azt követően is tartani akarják piaci pozíciójukat, akkor jottányit sem engedhetnek a minőségi megkötésből. — Most új módszerrel kísérletezünk, melyet ugyancsak a minőségi szint emelése útjául szánunk — mondja a gyár igazgatóasz- szonya. — Fél év eltelte után minősítjük, osztályoztuk a fiatal szakmunkásokat, hogy tiszta képet kapjunk: kitől, mit várhatunk. De nemcsak a fiatalokkal, hanem minden egyes dolgozónkkal leülünk az idén egy kis diskurzusra. Ne csak vezetői szinteken legyen ismert a tennivalók sora, hanem minden egyes dolgozónk tudja, miben várunk tőle többet, jobbat. Ügy gondolom, segítség lesz ez a munkásoknak, de nekünk magunknak is, hiszen értékes információkat nyerhetünk a beszélgetésekből. Az a szóbeszéd járja a Salgótarjáni Ruhagyárról, hogy túlontúl magas itt a mérce, már-már elviselhetetlen a követelmény. — Mi a véleménye erről? — kérdeztük az igazgatónőtől. — Igen, én is hallottam ilyesmit — érkezik rövid gondolkodás után a válasz. — De nem hiszem, hogy bárkitől is többet várnánk, mint saját munkájának elvégzését. De aminthogy egy ujjal is lehet dallamot pö- työgtetni a zongorán és két kézzel is, dolgozni is kétféleképpen lehet: automatikus beidegződéssel és a haladás igényével, gondolkodva. Ez utóbbit kérjük, várjuk mindenkitől. Szendi Márta AlekszeJ Premnyakov wwiel feltaláló elmés hajtóművet szabadalmaztatott. A hajtómű működése egy ötvözet ferromágnesee tulajdonságainak a hőmérséklet hatására végbemenő változásán alapul. A hajtómű tulajdonképpen két részből tevődik össze: a rotorból és a mágneses rendszerből. A rotor küllők segítségével kerékké átalakított, ferromágnesből készült vékony fald henger. A mágneses rendszer különleges ötvözetekből van összeállítva, melyek igen nagy indukcióval és szigorúan beállított Irányú térrel rendelkeznek. A rotor egyik részének melegítése felborítja a statikus egyensúlyt: a melegebb részt már nem vonzza a mágnes (esetenként taszítja is), hanem a hidegebb részt húzza magához. I-v a hőmérséklet emelkedése előidézi a körmozgást. Mint hőforrás szóba jöhet akár a napfény, akár gázláng is. A rotor alananyagául szolgáló ötvözet leglényegesebb tulajdonsága az. hogy Curie-pontja (mely felett az anyagok elveszítik mágneses tulajdonságukat) igen alacsony hőmérsékleten van. A feltaláló által alkalmazott ötvözet Curie-pontja 65 C-fokon volt, de különleges technológia segítségével lecsökkenthető 35—40 fokra. Az új hajtóműben közvetlenül történik a hőenergia mechanikai energiává való átalakítása. Nem vitás, hogv a fenti alapelven működő rendszerek előtt igen nagy jövő áll. házi tanfolyamokon való felkészítés ad lehetőséget. Évenként harminc-harmincöt tanfolyamon ezerháromszáz-ezer- négyszáz dolgozó továbbképzésével foglalkozunk, hogy a fentebb említett követelményeknek a vállalati kollektíva meg tudjon felelni, mivel a szakmai képzés alapja az általános műveltség emelése, ezért nálunk kihelyezett tagozattal működik az általános iskola, ugyanakkor csaknem hetven-nyolcvanan végzik a középiskolát. Ez utóbbi követelményt egyre következetesebben építjük be a szocialista brigádok vállalásaiba. Megszüntetni a régi munkahelyeket A második kérdés a sokat emlegetett fluktuáció és a munkafegyelem. Nemcsak a szakmunkások között magas ez, amit segít és növel a szolgáltatások felé áramlás, hanem hasonló mértékben megtalálható a betanított munkások és a szellemi dolgozók között is. Vállalatunknál az utóbbi öt évben 67 felsőfokú végzettségű szakember állt munkába, ugyanakkor harminchatan elmentek más területre. Az ilyen nagy mértékű munkaerőmozgás igazi oka a szükségesnél lényegesen több munkahely. Így aztán, aki valamilyen oknál fogva mozdulni akar, bőven van választási lehetősége. A keresletet csak úgy lehet csökkenteni, ha a fejlesztések által létrehozott új munkahelyek helyett a régiekből lehetőleg minél többet szüntes-. sünk meg, ahonnan a dolgozókat át kell irányítani az új munkakörökbe. Természetesen itt is szükség van átképzésre, ami bizonyos áldozatot is kíván. Ez abban nyilvánul meg, hogy a dolgozó nem teljesít annyit, mint korábbi munkakörében, mégis megkapja erre az időre korábbi átlagkeresetét. Az is előfordulhat, hogy ilyen feltételek mellett sem. marad meg új munkahelyén. Nálunk az utóbbi négy-öt évben csaknem négyszáz munkahely szűnt meg, és innen irányítottuk a dolgozókat az új területekre. Csaknem százan eleve nem vállalták a felajánlott új beosztást, a másik száz pedig az átképzés közben és utána vált meg a vállalattól. A távozások okainál csaknem negyven százalékban olyan tényezőket jelölnek meg, amelyek a vállalat által befolyásolhatók. Ilyenek: a rossz munkakörnyezet, a nehéz fizikai munka, az állandóan változó munkahely, a gyenge teljesítmény miatti alacsony kereset, a meg nem értő bánásmód Megemlítik a munka- szervezés hiányosságait, azt, ha nincs anyag, szerszám, akkor legtöbbször beosztják szállítónak, rakodónak, vagy ismeretlen, más munkakörbe helyezik. Ezt egyszer-kétszer el lehet viselni, de sorozatosan már nehezen. Az állandó munkahely biztonságot jelent, otthonos mozgásterületet biztosít, a várható kereset megítélését szolgálja. Ha ezt nem kapja meg a dolgozó, akkor könnyen megy más üzembe, mivel neki teljesen mindegy. hol találja magát szembe az ismeretlen környezettel. Saját példánk is az előbbieket bizonyítja. A rekonstrukció során átépített műhelyekben, a korszerűsített, mecha- nizált technológiai folyamatokban dolgozók között lényegesen kisebb a fluktuáció: lecsökkent 15—18 százalékra. A korszerűtlen, régi üzemekben, így a szegverőben eléri a 40 százalékot is. A korszerűsítés, a mechanizálás drága dolog. Országos adatok szerint egy munkaerő kiváltását biztosító mechanizálás háromszázezer forintba kerül. Ezt az összeget termelékenységi alapon számolva meg kell termelni a munkásnak. A befektetés megéri. Talán ezt a folyamatot azzal kellene segíteni, hogy országosan is nagyobb lehetőséget engednének az állóeszköz-fenntartási munkáknál, és szélesebb méretekben adnának lehetőséget a korábbi korszerűsítési, felújítási lehetőségek kihasználására. Nem ott dolgozik, ahol... A harmadik tényező az improduktív munkahelyek sokasága, úgy is fogalmazhatok, hogy a dolgozók jelentős része nem ott dolgozik, ahol szükség lenne rá. Üzemeink tele vannak mérlegelőkkel, szerszámkiadókkal, munkabeírókkal, gyártásközi ellenőrökkel, nem dolgozó csoportvezetőkkel stb. Számuk megítélésem szerint 2—2,5- ször magasabb, mint a fejlett ipari országokban. Ennek kialakításában két tényező játszott közre: a bizalmatlanság és a túlzott humánum. Még néhány évvel ezelőtt is úgy voltunk, hogy mindenkinek legyen ellenőre, nem bízhatunk meg senkiben. Ennek következtében növekedtek az ilyen bizalmi munkahelyek. Ezzel megszakítottuk a termelés folyamatát, és beiktattunk egy ellenőrző pontot. Később kialakult a DH- munkarendszer és ezzel együtt az önellenőrzés. Ennek ellenére még ma is azt tartjuk; jó, ha ott van a meó ellenőre is. Ehelyett sokkal inkább a technológiai és munkafegyelem betartását követelhetnénk meg, a selejtes termékekért pedig nem fizetnénk bért, sőt, kártérítést is kérhetnénk. Így elmaradhatnának a fölösleges ellenőrzési pontok, s csak a végátvétel volna szükséges. Kétségtelen, a termeléssel kapcsolatban nagy az adminisztrációs igény is. Gyorsítása, megbízhatósága érdekében próbálkozunk a gépesítés fokozásával, a számítógépes nyilvántartási. irányítási, ügyvitel kiépítésével. Sok helyen azonban nem bíznak a gépi adat- feldolgozásban: mondván, jó, ha kézi munkával is feldolgozzuk, mert így megmarad a keresztkontroll. A humánus elbírálás következményeként számos társadalmi munkás és sérült dolgozó részére könnyebb munkahelyeket szerveztünk. Ä funkció megszűnt, a sérülés begyógyult, de a dolgozó maradt! Sőt, az újabbaknak új munkaköröket is kreáltunk! Tíz-tizenkét évvel ezelőtt a megyei tanács külön összeggel segítette a rehabilitációs munkahelyek kialakítását. Ma nem foglalkozunk ezzel a kérdéssel a szükséges mértékben. A túlzott humánum, a liberális elbírálás, a munkaszervezés hiányosságai, és nem utolsósorban a technológiában megtűrt lazaságok egyre erőteljesebben szülik a fegyelmezetlenséget, a magatartásbeli visszásságokat. Ha a vezető nem következetes, elnéz a hibák felett, akkor a dolgozókban is természetessé válik az olyan véleményalakítás, hogy saját igénye és érdeke szerint Ítélje meg kötelezettségeinek színvonalát. Ennek során alakul ki a hat-hat és fél órás munkaidő, mert többre a norma nem serkent, de anyaggal sem fedezzük. A vezetők számára egyszerűbb mindenkit az egyenlőségmércével megítélni, mert abból kevesebb baj származik. Ugyanakkor a jól dolgozó nem kapja meg teljesítménye alapján a neki járó jogos részt, a gyenge pedig többet kap. Így hót nincs értelme jól dolgozni. NÖGRÄD - 1979. Meg kellene vizsgálnunk a szocialista brigádok érdekeltségi rendszerét is. Ma nálunk, a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben a legnagyobb nehézségek árán lehet egy kezdőt, vagy újrafelvételes dolgozót a brigádokba bejuttatni. Felvételük elöl elzárkóznak, mert esetleges fegyelmezetlenségükkel leronthatják a brigád fokozatát, csökkenthetik az anyagi juttatás mértékét. Pedig a szocialista brigádokban lehetne legjobban nevelni, oktatni, fegyelmezett, jó munkára szoktatni az új dolgozót. Állami intézkedések és szemléletváltás Az előbbiek mellett sok más olyan kérdés is van, ami kihat erre'a területre. Szükséges, hogy állami intézkedésekkel azonos keretek közé szorítsuk a vállalatok tevékenységét, csökkentsük a vándorlási kedvet, megszüntessük a formalitások elsődlegességét biztosító, fegyelmet gátló védelmi szabályokat. A döntő lépést a vállalatok vezetőinek kell megtenni. Olyan szemléletre van szükség, ami biztosítja, hogy mindenki képessége szerint vegyen részt a termelő, alkotó munkában, és munkája eredménye szerint részesüljön a felosztható javakból. tlrmössy László vezérigazgató ár 1., csütörtök 3
