Nógrád. 1979. február (35. évfolyam. 26-49. szám)
1979-02-01 / 26. szám
Remény a mozdulásra & • Jf 'i Éveken, hovatovább évtizedeken át sokszor és sokan megállapították már. hogy Nógrád megye irodalmi élete nem fejlődött a kívánt mér- 1 tékben. Éz tapintatos megfogalmazás. A megye művészeti életét taglaló cikkében legutóbb Berki Mihály írta le jogosan a NÖGRÁD karácsonyi számában: „Sajnálatos tény, hogy az 1973 óta odaítélt díjak sem hoztak felszínre jelentős műveket megyei alkotóinktól.” Más, hosszabb távra szóló folyamatos és közvetlen ösztönzési forma a megyében eddig nem volt. Maradjunk tehát mi is most csak ennél a díjnál. Vajon, miért nem váltotta be éveken át a hozzáfűzött esetleges reményeket? A díj a csírájában létező helyi irodalmi élet élénkítésére szolgált. Éppen ezért fontos lett volna, hogy odaítélését fokozottan gondos előkészítés előzze meg. Ez véleményünk szerint a korábbi években nem mindig volt mentes az ellentmondásoktól. Ennél is nagyobb hiányosság volt az, amiről korábban szintén írtunk, hogy a díj kiosztása után többé senki sem kérte számon a díjazottaktól a tervezett munkát. így az nem is készült el soha. Tapintatosan mindenki megfeledkezett róla. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy év közben sem kísérték figyelemmel, vajon, készül-e a mű? Sokszor ez a nem tolakodó, de létező figyelem a díj viszonylag csekélyke összegénél is jóval több ösztönzést, erkölcsi támogatást jelenthetett volna. Különösen egy, az óhajtott irodalmi pálya kezdetén álló embernek ugyanis a figyelem mindennél többet ér, az érdeklődés, a jó szó nehezen túlbecsülhető ösztönző erő. Az egyszeri alkalmat jelentő ünnepség nem pótolhatja hiányát. Miért mondottuk el újra mindezt éppen most. amikor a díj megszűnt? Azért, mert véleményünk szerint, tanulsága a jövőnek is szól. A Nógrád megyei Tanács VB művelődésügyi osztálya most ugyancsak Madách Imréről elnevezett művészeti pályázatot hirdetett a megyében folyó alkotómunka ösztönzésére. Pályázni lehet szépirodalmi művekkel, szociográfiával. képzőművészeti alkotássorozatokkal. amelyek Nógrád megye szocialista fejlődéséhez kapcsolódnak, valóságfeltáró szerepet vállalnak, a művészet eszközeivel segítik a napjainkban zajló életmódváltozások folyamatainak megélését és megértését. A pályázatra — eltérően a korábbi évek gyakorlatától — kész műveket kell benyújtani a megyei művelődésügyi osztályra ez év december 1-ig. A pályázati felhívás szerint, előnyben részesülnek azok a munkák, amelyek elmélyült alkotófolyamat nyomán sokoldalúan, gazdagon tárják fel, ábrázolják választott témájukat. Kisregényt, versciklust riport- és grafikai sorozatot lehet beküldeni. Az első díj összege tíz-, a másodiké nyolc-, a harmadiké ötezer forint lesz. A pályaműveket 1980. januárjában értékelik és díjazzák. A korábbi díjnál többet remélhetünk-e ettől a pályázattól? Korábbi tapasztalatok alapján kénytelenek vagyunk feltételes módban fogalmazni. Természetesen, többet remélünk. De csak akkor, ha — amint azt tervezik is — az elkészült művek úgynevezett utógondozását (beleértve az esetleges kiadást is) vállalják. Ez ugyanis a megjelenési gondokkal küzdőknek a díjnál jóval nagyobb ösztönző erő. Ha ez elmaradna, többé semmi különösebb reményt nem lehetne fűzni ehhez a pályázathoz sem. Még egy megjegyzés. Az itt élő képzőművészeknek úgyszólván számtalan lehetőségük van tevékenységük bemutatására. Feleslegesnek érezzük ennél a pályázatnál azt, hogy a felhívás nekik is szól. Maradhatna ez most csak az irodalomé, amelynek egyébként is ez az egyetlen közvetlen helyi ösztökélője. T. E. Műszak váltáskor mindennap felkereshetik az olvasni szeretők az üzemi könyvtárat Pasztán, a Váci Kötöttárugyár gyáregységének klubjában. Ezer különböző kötet közül válogat, hatnak az érdeklődök. Wiltner Anna —, aki társadalmi megbízatással könyvtáros —, ajánlja a különböző izlésűeknck megfelelő könyveket. Képünkön Kokavecz Ilona és Várakozó Jánosné visznek az üzemi könyvtárból újabb olvasnivalót. — kulcsár __ F ilm jegyzet Hatholdas rózsakert A MAGYAR IRODALOM és a magyar film egymásra utaltságát nemcsak a mozikban megelevenedő alkotások bizonyítják, hanem sikerült tévéjátékok sora is. Egyszer talán akad majd vállalkozó, aki megírja az ésszerű frigy eseménytörténetét. A krónikában minden bizonnyal külön fejezet foglalkozik a „hármas szövetség” kialakulásának hátterével. Kérem az olvasót, ne ijedjen meg, szó sincs semmiféle morálisan kifogásolható kapcsolatról (ha ugyanis a játékos hasonlatot következetesen ' végigvisszük, s házasságról, illetve harmadikról beszélünk, joggal gondolhat bárki valamiféle meg- csalattatásra). Ennek az együttélésnek az a sajátossága, hogy békés. Senki sem csap be és nem rövidít meg senkit, ellenkezőleg: az irodalom, a film és a tévé alkalmi fúzióinak az olvasó, meg a néző látja hasznát. Szerencsére nagyon gazdag a haza; literatúra. Bőségesen akad képernyőre (celluloidszalagra) kínál!;, .zó regénv, novella, dráma a közel- és régmúlt magyar irodalmi termésében. Ranódy László következetes makacssággal —, vagy mondjuk inkább így: makacs következetességgel — jeles toll- forgatókat választ ihletőül. Szövetségeseinek munkái — ilyen a művészet dialektikája — kiválóan alkalmasak arra, hogy a rendező saját mondanivalóját is kifejezésre juttassa. Egyszerű a magyarázat, nincs ebben semmiféle titok. Ranódy olyan írásokat fordít le a képek nyelvére, melyek őbenne is élő helyzeteket, figurákat, konfliktusokat varázsolhatnak a szemlélő elé. Móricz, Kosztolányi, Darvas és a többiek ilyenformán kiváló médiumok: megidéztetnek, s ugyanakkor továbbgondolásra késztetnek. Meggyőződésem, hogy Ranódy érdeklődését nem a múltba menekülés motiválja. A világ, melyet realista részletezettséggel megjelenít, örökre elsülv- lyedt, bizonyos szituációk és magatartásformák azonban újratermelődnek. A Légy jő mindhalálignak, az Árvácskának, a Pacsirtának, az Arany- sárkánynak, a Szakadéknak van mához szóló üzenete is. A közös rím — ez egyszersmind Ranódy László ars poeticája: — Az erőszak, a megaláztatás, a kiszolgáltatottság ellen minden körülmények között küzdeni kell. A HATHOLDAS RÓZSAKÉRT 1970-ben készült Babits Mihály műve nyomán, de csak most került a mozilátogató közönség elé. Műfajára nézve: tévéjáték, melyet „szülői” gondos átfésüléssel alkalmassá tettek az újabb életre. Ilyenfajta akció korábban is volt, ezután is lesz a tévé és a mozi konkurrenciaharcának korszakában (emlékezzünk a Jó estét nyár, jó estét szerelem, vagy a Honfoglalás kedvező fogadtatására). örülhetünk a mostani választásnak is, mert Ranódy László alkotása számos dicséretes erénynyel rendelkezik és a jeles rendező eddigi életművének fontos darabja. A mese egyszerű. Mindösz- sze ennyi: egy partiképes fiatalembert — régen így hívták a facér ifjakat — meg akarnak nősíteni, ő azonban nem hagyja magát. Persze valójában sokkal bonyolultabb a képlet. Gruber Franci, a szépreményű ügyvédjelölt — kellő tapasztalat híján — majdnem besétál a kelepcébe. Csak akkor döbben rá, mibe keveredett, amikor már szinte lehetetlen visszalépnie. Hogy mégis sikerül megmenekülnie, nemcsak rajta múlik. Az igazság kedvéért hozzá kell tennünk az elmondottakhoz, hogy a vonzó fiatalember nem ellensége a szén nemnek: sőt választottja —, illetve választója — mellett még egv lány kegyeit is keresi. Kettő annyi, mint semmi. Mármint ebben az esetben. Franci sem Irénkét, sem Gizikét nem veszi el feleségül. Tavaly novemberben adták át rendeltetésének a „Bratsvo- jedinstvo” autópálya Blegrád és Batocina közötti 112 kilométer hosszú szakaszát, s ezzel már 224 kilométernyi készen van a transzjugoszláviai autópályából. A korszerű új út hatsávos, teljes hossza 1204 kilométer lesz. Két jelentős európai útvonalhoz kapcsolódik, az európai E—70-eshez, amely Babits könnyed — bár hangsúlyos kritikai felhangokban bővelkedő „vidéki komédiája” megmozgatta Ranódy László fantáziáját. Nem másol és nem illusztrál — egyébként soha nem volt szokása —, hanem színes, mozgalmas képi látvánnyá szervezi a nemesveretű nyersanyagot. A társadalmi körkép vázlatos — nagyobb terhet nehezen bírna el a Hatholdas rózsákért építménye —, de a szokások rajza, a szertartások ironikus megjelenítése kárpótol bennünket az alaposabb tablóért. Mindvégig oldott hangulatok jellemzik a figurákat. Gruber Franci mel. lett — érte, vagy ellene — felvonulnak a jellegzetes vidéki élet képviselői: ügyeskedő taktikusok, gyakorlatias élet- művészek, tevékeny semmirekellők. A rendező megcsipkedi őket — némi sajnálkozással, ám a legcsekélyebb nosztalgia nélkül. Valóságos színészoarádé segíti Ranódy elképzelésének maradéktalan érvényre juttatását. Ennyi kitűnő művészt ritkán látni együtt —, s fájdalom, egyesek már nem is jutnak többé szerephez, hiszen a film forgatása óta eltávoztak az élők sorából. Tahi Tóth László, Drahota Andrea, Tolnay Klári, Págel Antal, Kiss Manyi, Szendrő József és a többiek egyaránt önfeledten komédiáznak. A HATHOLDAS RÓZSAKÉRT — tanulságos szórakozás. Tanulságos, mert hiteles, szórakoztató, mert szellemes. A recent követhető. Több hasonló filmre lenne szükség ahhoz, hogy a magyar közönség végre megértéssel fogadja a hazai stúdiók termékeit. —s —f Lyontól Torinóig, majd Velen* cén át Ljubjana—Zágráb— Belgrad—Bukerest—Várna útvonalon vezet és az E—75-ös- höz, amely Észak-Európát köti össze Helsinki—Varsó—Budapest—Bel grád,—Skopj e— Athén—Isztambul vonalon a Közel- és Közép-Kelettel. 1980-ig összesen 432 kilométernyi útszakaszt építenek meg a jugoszláv autópályából, ami 14 billió dinárba kerül. Üj autópálya Mai févéajánSatuMk 17.20: Emelt fővel. val ismerkedhetnek meg a nézők, — mondja a műsor A forradalmak nemzedéke ' szerkesztője, Borús Rózsa. — című tévésorozatban ezúttal Még az első világháborúban Hunya István portréját mu- került ki a Szovjetunióba és tatja be a televízió. A Békés ott lett kommunista. Vissza- megyében született, hajdani térve Békésre, megszervezte földmunkásból lett okos, kul- a pártot. Részt vett a har- turált, érdeklődő természetű, mincas évek nagy békési alaposan mérlegelő paraszt- megmozdulásaiban. A csendember arcképével és múltjá- őrök többször is megkínozták. Élete veszélybe került, ezért kimenekítették a Szovjetunióba, ahol sokáig a Komintern mezőgazdasági részlegében dolgozott. A második világháború alatt a Szovjetunióban maradt és naplót vezetett a háborús időszakról.... Így kezdődik egy forradalmár rendkívül gazdag, kemény életpályája. Fordította: Bába Mihály 29. — Meg kell mondanom, hogy ez a bandita nagyon naivan járt el — jegyeztem meg, — Le kellett buknia, mert nem rejtőzött el arra az időre, amíg a nyomozás nagy erővel folyt. — Kezdetben így gondolta ezt a rendőrtiszt is, aki embereivel megérkezett a bankba. De hamar észbekapott, hogy hibát követett el. Lehordta a bank alkalmazottait, hogy hamisan riasztották, majd nagyon udvariasan elnézést kért az eszméletre tért férfitól és gyorsan távozott. — Nem tartóztatta le a banditát? Lehetetlenség! — Nem bandita volt. ■*— De hiszen — magyaráztam —, ez az ember Oregon állami rendszámos fehér Fordon jelent meg a bank előtt, szőke volt, kopott, barna bőrtáska volt a kezében és abban százhúszezer dollár. — Ez az! — kiáltott fel He- nio hamiskásan kacsintva. — Minden egyezett. Ilyen szerencsétlen véletlen, Egyben azonban lényegesen különbözött a bank ügyfele a banditától. Az ügyfél táskájában valóban százhúszezer dollár volt, de százdollárosokban. Szerencséje volt, mert a pénztárostól ejrabolt hasonló összeg ötvenes és még kisebb címletekben volt. Erről a jelentéktelen részletről vagy nem tudtak a támadásról írt újságírók, vagy szándékosan nem írtak. A kanadai rendőrség tisztjének éppen ezért is volt könnyű megmagyarázni a nevetséges félreértést. — És mi történt azután? — Mi történt volna? A bank nagyon kellemetlen helyzetbe került. Munkatársai erőszakkal lefogtak egy ártatlan embert. Erővel bevonszolták az igazgató szobájába, ott elvették a táskáját a pénzével és személyi motozásnak vetették alá. Ehhez nincs joguk a bank dolgozóinak, sem egyetlen kanadai állampolgárnak, természetesen a rendőrséget kivéve. Ami még ennél is rosszabb, annak az embernek, amikor szívrohamot kapott, nem siettek a segítségére. Ellenkezőleg, hagyták, hogy ájultan heverjen a heverőn. A súlyos betegnek nem nyújtott segítségért büntetés jár. Ezenkívül az ügy kiteregetése a kanadai sajtóban nagyon megingathatná az ügyfelek bizalmát a kelet-kanadai bank iránt. A tettesek rögtön rádöbbentek, hogy kellemetlen helyzetbe kerültek. — És mit tettek? — Fizetniük kellett. Fizetni az ártatlan embernek okozott kellemetlenségért és a hallgatásért. — Nagy összeget? — Az a szegény ember, amikor érezte a szívroham közeledtét húszezer dollárt ígért, ha békén hagyják. Teljesen érthető és természetes volt, hogy a bank kénytelen volt kétszer annyit fizetni neki. Valamit sejteni kezdtem már. Megkérdeztem: — Különös módon nagyon hasonlítasz arra a szegény emberre, akit az a kellemetlenség ért a bankban. Henio vállat vont. — Mit tegyek, ha éppen nekem volt olyan pechem. — És mi lett a negyvenezer dollárral? — Az az összeg, igaz nem nagy, mégis lehetővé tette, hogy a szerencsétlen mosoda vételével elveszett összeget visszaszerezzem. — Nem tudtam, hogy gyönge a szíved. — Biztosan túl sok orvosságot vettem be egyszerre, amit akkor felírt nekem az egyik orvos, és az okozta az átmeneti rosszullétet. — És a pénz? — Az enyém volt. Ügy alakult, hogy éppen akkor néhány hétig Seattleben voltam, ahol természetesen bankszámlát nyitottam. A pénzt néhány órával a támadás után vettem ki a folyószámlámról. — És a fehér Ford? — Az Egyesült Államok minden városában sok autó- kölcsönző vállalat működik. Olyan kocsit adnak, amilyet kérsz. Különben is a fehér kocsik Amerikában népszerűek. — Oregon állambeli rendszámmal is? Mert Seattle Washington államban van. Henio elmosolyodott. — Ismét csak úgy alakult, hogy a kocsimnak Oregon állambeli rendszáma volt. Annak a cégnek, amelyiktől kocsit béreltem, mindkét államban van autókölcsönzője. És a kölcsönvett kocsit • annál a fiókvállalatnál adhatja le, a kölcsönző, amelyik neki kér nyelmesebb. Nem akartam faggatni He- niót, mert tudtam, hogy nem kapom rajta semmiféle pontatlanságon, és az egész bankügyét a legapróbb részletekig kidolgozta ... New Yorkban, a „Rockefeller—Center” felhőkarcoló hetvenedik emeletén a számos lakosztályt elfoglaló kereskedelmi irodák egyik ajtaján ez a tábla volt kifüggesztve: „Albert Stem, Harry Bracken, James Kane — kereskedelmi képviselete?’. A tekintélyes cég képviselete két helyiséget foglalt el. Az első a titkárnő és a gépírónő, a másik a tulajdonosok és egyszemélyben igazgatók dolgozószobája volt. (Folytatjuk^ 4 NÓGRÁD - 1979. február 1., csütörtök
