Nógrád. 1979. február (35. évfolyam. 26-49. szám)

1979-02-27 / 48. szám

Mareckaja remeklése Az elmúlt hét televíziós programjának valódi, mély élményeit a szovjet filmesek szolgáltatták. Csütörtök este — a kiadott műsortól eltérő­en — sugározták A maoizmus — Kína tragédiája című egy­órás dokumentumfilmet. Egy számunkra, haladó nézők szá­mára teljesen ismeretlen, fur­csa és torz világba nyerhet­tünk bepillantást, láthattuk a „nagy kormányost” ravatalán, s megismerkedhettünk az új­ságok hasábjairól ugyan már jól ismert nevekkel, a kínai politikai vezetés híres és hír­hedt alakjaival. A tárgyila­gos szemléletű film valóságos kórképét adja a XX- századi Kína társadalmi, gazdasági, ideológiai, kulturális életének, okosan felvillantva a különfé­le magatartások és jelenségek mozgató rugóit, összefüggő elemeit. Meggyőzően tárja fel és támasztja alá a címében megfogalmazott gondolatot, azt a kétségtelen igazságot, hogy a maoizmus Kína jelen­kori tragédiája. Sokakkal be­szélgettem a vetítés után, bát­ran le merem hát írni: szíve­sen néztük volna még tovább ezt a számos ismeretlen, ere­deti dokumentumot bemutató filmet. A péntek esti műsorban ját­szották Mark Donszkoj Egy /életen át (A falusi tanítónő) című filmjét, mely elé foko­zott várakozással tekintettem. A film ugyanis éppen csak nyiladozó kamaszkorom egyik emlékezetes filmélménye volt, s akkor jegyeztem meg,a ren­dező nevét és a főszerepet alakító színésznőét, Vera Ma- reckaját. Örömteli volt az új­bóli találkozás, ezerszerte örömtelibb annál a mintegy két évtizeddel ezelőttinél. Most nemcsak érzelmileg tudott megfogni a történet, hanem szellemileg is, megértettem a tanítónő mélységes, őszinte emberségét, jellemének, gon­dolkodásának formálódását, lebilincselt a forgatókönyv (Szmirnova) ökonomizmusa, a rendezés céltudatossága. Külö­nösen azért fontos mindeze­ket hangsúlyoznunk, mert a film abban az időszakban szü­letett, amikor a sematizmus már ki tudja hányadik csatá­ját vívta, sikerrel a művészet megújítóival, mestereivel — a filmművészetben például Eizensteinnel, Pudovkinnal, Geraszimovval —, amikor a filmművészet iparos mester­séggé alacsonyodott, témájá­ban, tartalmában és formájá­ban az „előregyártott elemek” uralkodtak el. A szovjet filmművészetben az 1947-es esztendőt akár tö­rölhetnénk is, ha nem szüle­tett volna meg ez -a mű- Az Egy életen át-ban tulajdon­képpen mindazokkal a jegyek­kel találkozunk, amelyeket akkoriban nélkülözött a sema­tikus művészet. Jellemei élők, hitelesek, emberien árnyal­tak, környezetrajza valóságos, jellemző és hangulatteremtő, színészi játéka a legtöbb eset­ben mértéktartó. Vera Marec­kaja nagy remeklése egyéb­ként, aki toronymagasan nő partnerei fölé ebben a sok évtizedet, az ifjúságtól az öregkorig tartó időszakot áti fogó szerepben. Persze nem hibátlan alko­tás Donszkoj filmje. Lírája olykor keresett, kissé túlcsor­duló — lényegében azonban helytálló. A rendező ugyanis — mi sem természetesebb en­né! — nem mindenkor tudta művészi szuverenitását, ön­állóságát megőrizni a kor di­vatjával szemben. Mégis — a már fentebb említettek miatt — közvetlen a felszabadulás utáni szovjet filmművészet egyik legsikerültebb alkotását tette le a „közös asztalra”. Krimiről általában húzódoz­va nyilvánít véleményt a kri­tikus. Ismeri ugyanis a mű­faj közkedveltségét, s egyben látja legtöbb darabjának gyen­geségét, nemegyszer elemi hi­báját- Közben fura tudatha­sadásos állapotba kerül. Ki­költözve önmagából gyanak­vóan vizsgáltatja magát, mi­ért nem jó neki az, ami ezrek­nek, tízezreknek, milliók­nak jó. A Tigrisre várva . . . című angol krimi nézése közben és után elkerült az Idézett tu­dathasadásos állapot. Reme­kül szórakoztam —, s mint hallom, mások is, mert olya­nok is ébren maradtak, akik rendszerint „beverik a szun­dit a vetítések közben. Don Sharp, a rendező végig izgal­masan és érdekfeszítően bo­nyolítja a fordulatos, de szel­lemi izgalmat is tartogató cse­lekményt, s nem szégyell ta­nulni korábbi filmek nagy­mestereitől, nem restelli hasz­nálni a hagyományos bűnügyi filmes eszközöket. Mert két­ségtelen számomra, hogy a rendező sokat tanult Hit- schocktól, Clouzottól, aki A fé­lelem bérében csinált ilyen­féle autós bravúrokat, hátbor- zongatást- A csókos happy end is szakállas, kedvelt fogá­sa volt a harmincas évek ma­gyar filmjeinek, csak itt — követve a korszellemet —sok­kal érzékcsiklandozóbb, mond­hatnám profibb, mint a ko­rábbi hipokrita korokban. A Tigrisre várva legfőbb erényének tartom, hogy min­den ízében vállalja magát. Lévén krimi, nem kíván több lenni. S ezzel a „merészség­gel”, őszinteséggel nyer végül is csatát. (ok) Mai tévcaján/atuMk Foglalkozása? Amikor Victor Hugo már Európa-szerte ismert volt, el­határozta, hogy ellátogat Po­roszországba. Egy hivatalos irat kitöltése közben a csen­dőrparancsnok megkérdezte a híres írót: — Mivel foglalkozik mon­sieur? — Írok. — Azt kérdezem, hogy mi­vel keresi a kenyerét? — kér­dezte újra a parancsnok. — Tollal. — Akkor tehát azt írjuk be: Victor Hugo tollkereskedő­18.00: HORIZONT * Hajógyári dinasztiák. „A Horizont műsorának he­tében a galati hajógyárról sugárzunk riportfilmet, ame­lyet a román televíziósok ké­szítettek —, mondja Gáti Ta- másné műsorszerkesztő. — A hajógyár közel fekszik a Du­na deltájához. S bár folyó­parton áll. a folyam medrét kimélyítették, s így nagy ten­gerjáró hajókat, sőt nagy fú­róberendezéseket is építhet­nek, illetve szállíthatnak egészen a nyílt tengerig. Ezen a helyen valaha kis település állt, de ma mát hatalmas ipa­ri várossá fejlődött Galati. A hajóépítés mestersége apá. ról fiúra száll. A nyolcvan év­vel ezelőtt alapított hajó­gyárban jó néhány, munkás­dinasztia található. A riport­film az ő vallomásaikon és életükön keresztül mutatja be a naggyá fejlődött ipari komplexumot.” Fordított»: Bába Mihály 5 L. ' — Természetesen, a rendőr­ség visszaadja ügyfelem csekk-könyvét és a kocsi pa­pírjait. Holnap reggel elkül­döm — mondta a rendőrfő­nök. — És a pénzt befizetik Mac- Areck úr számlájára a Crédit Lyonnais Bankba — folytatta az ügyvéd. — Mivel tudtam, hogy önöknek nehézségeik le­hetnek a készpénzzel, meg­egyeztem a bankkal, hogy meghatározott időre váltót fo­gad el önöktől és kliensemnek készpénzben fizetik le az ösz- szeget. — De a Mercedest elvihe­tem — jegyezte meg a keres­kedő­— A Mercedest az ügyfelem legálisan vette meg, a további eseményekért ön felelős. Csak úgy tudtam ilyen lojális meg­egyezésre késztetni MacAreck urat, hogy érdek nélkül meg­tarthatja a kocsit. Önöknek is jó iesz tanulságként. Ügyfe­lem beleegyezett abba a ja­vaslatomba is, hogy holnap reggel elküldi a szálloda so­főrjét a rendőrségre; aki át­veszi a kocsit és a szállodához viszi. A négy úr ámulatban volt még mindig, egyetlen szót sem tudtak ejteni tiltakozáskép­pen. Másnap reggel elutaztam Szczecinből. Megpróbáltam rá­beszélni barátomat, Henryk MacArecket, hogy jöjjön velem Varsóba. Nem jött. Még vala­mi dolga volt. Biztosan a képzőművészeti főiskola szép hallgatónőjével van randevú­ja. Megbeszéltük, ha Varsóba érkezik, azonnal felhív. Eltelt két hét- Végre meg­pillantottam a Marszalkowska utcán a Mercedest. Este már csöngött is a telefon. A bará­tom volt. Az Európa Szálló­ban lakott. Másnap meghívott ebédre. Henio nagyszerű hangulat­ban volt. Elmesélte, hogy két hétig csatangolt a tengerpar­ton a képzőművészeti főiskola szép hallgatónőjével. — Tudod — mondta, — amikor elköszönt tőlem Szcze­cinben, szegényke sírva fa­kadt. — Gondolom — bólintottam. — Hány dollárba került ez a kellemes együttlét? — Cinikus "vagy- Nagyszerű kislány, nem érdekből tette Mennyit kellett kérlelnem, hogy fogadjon el tőlem né­hány száz dollárt, és vegyen érte valami szép kis emléket. NOGRAD - 1979. február 27., kedd Készülődés a diáknapokra Sárkányok Sárospatakon A tavaszelő különösen kel­lemes izgalmakat tartogat a nógrádi középiskolás diákság számára. Az elmúlt évtizedben kétévenként Egerbe mentek Nógrád diákjai, hogy részt ve­gyenek a diáknapok rendez­vényein. Ez évtől ismét Sá­rospatak várja az északi or­szágrész diákságát, Borsod- Abaúj-Zemplén, Szabolcs- Szatmár, Nógrád fiataljait, valamint Budapest néhány kerületének diákságát'. A sárospataki diáknapokat ebben az évben április 29-től május 2-ig rendezik meg, az eseményekre körülbelül négy­ezer fiatalt várnak. Egy országrész diákjainak művészeti fesztiválja, sport- találkozója, politikai fóruma nagy esemény. Egyik legfőbb célja a diákság közösségi érzelmeinek, az összetartozás érzésének erősítése. Idén ez a diáknapok külsőségeiben is nagyobb szerepet kap. Terv szerint, a XVIII. szá­zadi diákromantika némely színes külsőségét is felújítják, szerepet kap a régi „deákhu­mor” is. Felszabadultan, vi­dám diáknapot terveznek a rendezők az idei tavaszra Sá­rospatakon. Ott lesz a feszti­válon a „huncut deák” figurá­ja, a külső tarkaság mögött azonban most is, mint min­denkor a tudás megszerzésé­ért keményen dolgozó ifjú leány és fiú áll. Milyen lesz hát az idei sá­rospataki diáktalálkozó? A hagyományos bemutató­kon (szerkesztett műsorok, versmondók, kórusok, diák­színpadok, hangszeresek stb. bemutatóin) túl sok más iga­zi fesztiváli eseményt is ter­veznek. A diákok különvona- tai például csak Sárospatak határáig viszik a fiatalokat, ahol egy kis vonat várja őket színesre mázolva-festve. Ez a popvonat fut majd be egy sárospataki ■ kis célállomásra, ahol fogadási ceremóniát tar­tanak folkegyüttes műsorá­val, más vidámságokkal. Ez utóbbiak közé tartoznak to­vábbá azok a szerenádok is, amelyeket a város diákvendé­gei adnak majd a lakosság­nak. Ifjú népművészek kira­kodóvásárát tartják meg, lesz pohócparádé, jelmez-, fintor- és kikészítés! verseny, öreg diák nem vén diák cím­mel rendezik meg a régi sá­rospataki diákok és fiatalok találkozóját, ahol híressé vált „öregdiákok” ismerkednek a vendégsereggel. A négy nap alatt diák-tv és diákrádió ad műsort. Hangulatos vízi- karnevált tartanak a Bodrog- berekben, megrendezik a rajzfilmek ankétját, lesz tű­zijáték, rengeteg közös ének­lés. A Zrínyi haditomaklub részvételével sárkányröpte- tésre, lovaglásra, vívásra, önvédelmi bemutatóra, íjá­szat! és kerékpárversenyre kerül sor, s még sorolhat­nánk az igazán változatosnak ígérkező eseményeket. Nógrád megyéből mintegy kétszáz fiatalból álló diákde­legáció utazik Sárospatakra. Hogy kik lesznek a delegáció tagjai, az március 4-én dől el Salgótarjánban, a megyei mű­velődési 1 központban rende­zendő megyei diákművészeti fesztiválon. Ekkor Nógrád megye diákságából félezer fiatal lép pódiumra, s maid a szakmai zsűrik válogatják ki a szakági versenyekre uta­zókat. Reméljük, hogy megyénk diáksága, amely az egri diák­napokon hagyományosan ki­tett magáért, Sárospatakon is jól szerepel. (te) Egy film és más semmi! ? Hétfő — A hétfői nap megkülönböz­tetett helyet foglal el a hét­köznapok sorában. Nemcsak azért, mert ez a hét első nap­ja, s mint ilyen, a munka- és a tanítási hét kezdete, hanem mert ez az egyetlen nap, mi­kor a televízió „kimenőt en­gedélyez” rabjai népes tábo­rának. A hétfői nap jelentő­ségéről — többek között — azok a népművelők is sokat tudnának mesélni, akiknek estéről estére meg kell vív­niuk Colombóval, Derrick- kel, Kojakkal és a „háztáji művelődés” szereplőivel. Sok más tényező mellett, a televízió gördíti a legfőbb akadályt a hét végi rendezvé­nyek elé is. Kínálatát nehéz túllicitálni, jóllehet a tv nem mindig színvonala, sokkal in­kább kényelme miatt jelent konkurrenciát más művelődé­si formák számára. De tér­jünk vissza a hétfői naphoz, mikoris a tv nélkül matadt közönség „megnyeréséhez”, elegendőek (legalábbis elvi­leg) a propaganda egyszerűbb fegyverei is! Találomra választottunk ki hét községet, hogy bepillant­sunk a művelődési házak hét­fő esti életébe. Lássuk tehát, hogyan használták ki a hét­fő nyújtotta lehetőségeket — február 19-én — az alábbi községekben! * Utunkat az Ipoly völgyé­ben kezdtük, elsőként a lit— — Olyan kedves és érdek­nélküli! — Európában ti rettenete­sen gúnyosak vagytok. Senki sem hisz a tiszta szerelemben és az érdek nélküli barátság­ban. — Legálábbis nem egy húszéves lány és egy ötvené­ves férfi között — vetettem oda. — Biztosíthatlak, hogy igaz­ságtalanul vádolod. Az a né­hány száz dollár, amit rákény- szerítettem, jár neki, mint provízió. — Milyen provízió? Miért? — A jó üzletért, amit csi­náltam. Emlékszel, említet­tem neked, hogy minden or­szágban muszáj valami jó üzletet csinálnom, hogy leg­alább az ott-tartózkodás költ­ségeit megkeressem. Akkor nevettél, hogy igen, ahol le­het, de Lengyelországban nem sikerül. Ebéd után bebizonyí­tom neked, hogy tévedtél. Ke­restem, méghozzá sokat. — A cári koronából való briliánst vettél ? Henio felhevetett. — Nem mondhatom, hogy magasra értékelsz. Te valóban azt gondolod, hogy engem olyan körinyen át lehet ejte­ni? Ebéd után mindent el­mondok, és megmutatok. Egyelőre lássunk az ebédhez. (Folytatjuk) kei művelődési ház előtt áll­tunk meg gépkocsinkkal. — Ha a falugyűlésre jötte­tek, akkor még várnotok kell. Itt lesz a fél falu — tessékel a könyvtárhelyiségbe Szabó László könyvtáros, a művelő­dési ház megbízott igazgató­ja. — A falugyűlések mindig nagy érdeklődésre tartanak számot. Itt aztán mindenki elmondhatja problémáját. Ne­künk meg jó alkalom .arra, hogy felhívjuk a figyelmet a művelődési ház programjaira. Beszélgetésünk alatt fiata­lok adják egymásnak a ki­lincset. A könyvtár egyben klub is, és miht megtudtuk, a kocsma helyett már régóta idejárnak azok, akiknek épp nincs más dolguk... * A kémény méltóságteljesen gomolygó füstje csábítja a vendéget a nógrádszakáli mű­velődési házba. Az épület aj­tajai azonban zárva vannak, öt óra. — Hja, a mozi csak hatkor kezdődik! — világosítanak fel a kocsma előtt ácsorgó fiatalok. ★ Ludányhalásziba a könyv­tár helyettes vezetőjével egy­szerre érkezünk. — Kicsit elkéstem — jtil-" lant órájára Rigó Jár.osné, és sietve begyújtja az olajkály- hát. — Hétfőn a könyvtár öt­től hétig tart nyitva, hogy a ‘mozielőadást összekapcsoljuk a kölcsönzéssel. Az ifjúsági klub viszont hétfőn szünetel. — Hétfő? Az nagyon jó nap. Ilyenkor még az igénye­sebb filmeket is le lehet ve­títeni — súgja bizalmasan Ró­ka András mozigépész, és ta­lán nem is tudja, mennyire fején találta a szöget. Mert való igaz, hogy hétfőn még azokat a filmeket is többen megnéznék, melyekre más na­pokon az igénytelenebb né­zők nem jönnének el. Csak­hogy. a moziműsor tanúsága szerint ez a lehetőség a gya­korlatban kihasználatlan ma­rad. Februárban például a „Felrobbantott pokol”, a „Fe­kete herceg”, a „Gawein és a zöld lovag” és „A gyilkos nyomot hagy” című — köze­pesnél is gyengébb — filme­ket láthatták hétfői napokon a ludányhalászi nézők’. * SzécsényfelfaJuban is nyit­va van a könyvtár. A helyi­ségben — este hat órakor- — a citeraienekar tagjait talált­juk. ök hétfőnként tartják próbáikat, akárcsak az ének­kar.­A művelődési ház nagyter­mében egy régebbi filmhíradó kockái peregnek. A nézőtéren mindössze négyen ülnek, be­leértve a jegyszedőnőt. Je­gyek 2, 3 és 4 forintos áron válthatók, ami ebben az eset­ben nem a széksorok szá­mát, hanem életkorokat je­lez. — A híradó után még jön­nek néhányan — tájékoztat keserű mosollyal Deák József, a 16 mm-es vetítőgép keze­lője. Valóban, amint felber­reg a nagyfilm kezdetét jele ző csengő, újabb nézők ér­keznek. Most már legalább huszonötén ülnek a nézőté­ren. Az átlagéletkor hozzá­vetőleg 14 év. — Ma este valamivel töb­ben jöttek el, mert a „Bom­basiker” című filmet vetít­jük. Egyébként még ennyien sem szoktak lenni. Az időseb­bek nem járnak Itthon mo­ziba. Inkább bemennek End- refalvára, ahol szélesvásznú filmet nézhetnek ... A ..Bombasiker” Szécsény- felfalun nem lett bombasiker. A foghíjas széksorok, nekünk egy másik amerikai film — „Az utolsó mozielőadás” — jeleneteit juttatták eszünkbe. * Pilinyben valamivel több nézője akadt a „Gawein és a zöld lovag” című filmnek, bár a zöld lovag itt is csak fe­kete-fehérben rémisztgette a közönséget. Az előadás után néhány fiatal ácsorgott tanácstalanul a művelődési ház előcsarno­kában. — A helyzet az, hogy nem tudjuk, kinél van a klubhe­lyiség kulcsa... — Mi lett volna a ma esti program? — Hót..., különösebb prog­ram az nincs, de szoktunk játszani, meg zenét hallgatni — feleli zavartan Bánkuti Attila, a községi KlSZ-alap- szervezet titkára. ■* Szalmatercs, negyed kilenc. A művelődési házban teljes sötétség. Ajtajai azonban nyitva vannak. Mint valami kísértetházban, úgy járká­lunk a néptelen épületben. A jelek szerint röviddel ezelőtt itt is mozielőadás lehetett. A „Zsebpénz” című film teker­csei az előcsarnok kövén he­vernek bádogdobozukban. (Jó kis zsebpénzt jelenthet an­nak, aki elemeli...) Szentes Dezső mozigépészt a közeli kocsmában találjuk meg. Akárcsak Juhász Már­tont, a művelődési ház tisz­teletdíjas igazgatóját, aki készséggel közli, amit egyéb­ként is gyanítottunk; az if­júsági klub hétfőn zárva van! * Utoljára Karancssógon áll­tunk meg, hogy néhány szót váltsunk egy takarítónővel. Fél kilenckor már csak ő tar­tózkodott a művelődési ház­ban. Ahol a hétfő esti prog­ram természetesen, kizárólag a mozielőadás volt... Pintér Károly

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents