Nógrád. 1979. február (35. évfolyam. 26-49. szám)
1979-02-03 / 28. szám
% A Salgótarjáni Kohászati üzemek 100. születésnapját ünneplő művelődési központjának egyik legeredményesebben működő művészeti csoportja a színjátszók együttese. A tehetséges előadók rendszeresen fellépnek darabjaikkal az intézmény színháztermében, de a megyeszékhely számos ünnepségén bemutatkoztak már. Az idősebbek mellett a fiatal korosztály is képviseli magát a csoportban, így az öntevékeny együttes utánpótlása is biztosított. — kj — A népdal, a néptánc, a ban, vagy az avarok élete a népművészet szinte minden Kisalföldön egyaránt olyan té- ága egy-egy nyelvközösség ma, amellyel legjobb régészeti tető és fenntartó erői. Sok- ink évekig foglalkoztak, míg szór elsirattuk, lemondtunk véglegesen megoldották tu- róla, majd feltámasztottuk, s dományos problémáit. Dienes ma rohanó tempójú időnk- István a honfoglaló magyarok ben egyre inkább felismerjük: lélekhiedelmeinek megfejté, szükségünk van rá. A Kallós sét adja, s részletesen foglal- Zoltán gyűjtötte erdélyi nép- kozik például a magyar törzsballadák (Balladák könyve), szövetség korában alkalmazott a somogyi népi imádságok koponyalékeléssel. Vajon kul- (gyűjtötte Erdélyi Zsuzsa) tikus eredetű volt, avagy után —, hogy csak kettőt gyógyítás célzatú? A tanulmá- emeljek ki az újdonságot nyúj. nyok messze visznek úgy tó gyűjtések közül — Jung időben, mint térben; őstörté- Károly egy csodálatos kötet- netünk, középkori történel- tel ajándékozott meg bennün- műnk eseményeit, azok rugókét. Egy nyugat-bácskai kisfa- it világítják meg. A kötet lu, Gombos népszokásait nem tudósoknak készült, hagyűjtötte össze. Az emberélet nem közérthető formában sorsfordulói. címmel az újvi- azoknak, akiket érdekel tör- déki Fórum* adta ki a költő- ténelmünk, illetve annak ként is jól ismert, fiatal nép- régészeti vonatkozásai, rajzos munkáját. Mit is tart A Magyar História sorozat a néphagyomány az élet sors- újabb kötete is a régmúltba fordulóinak: születést, házas- vezet. Bakay Kornél A ma- ságot, s halált. Ezek köré cső- gyár államalapítás történetét pontosítja Jung a rendelkező- foglalta össze a nem szakemsére álló szellemi kincset berek számára is közérthető összegyűjtötte ezekhez az ese- módon és stílusban. A kalan- ményekhez kapcsolódó népi dozások korából sok monda szokásjog teljes anyagát, a maradt fenn, nemkülönben a keresztelői, leánykérői, eskü- pogánylázadásokról, vagy vői, halotti szokásokat. Kü- Gizella királynéról, Bakay, lön is bemutatja az alkalmi mint e kor egyik legjobb is- tisztségviselök kötelességeit, mérőié biztos kézzel vezeti teendőit: a keresztapáét, a az olvasót a másfél ezer évvel paszitán, a vőfélyét az esküvőn, s a virrasztóét temetéskor. Hatalmas néprajzi anyag felett rendelkezik Jung Károly, persze ennek csak kis része fért be e kötetbe. A függelék gombosi vőfénykönyvet, halotti búcsúztatókat, meny- nyegzői verseket, lakodalmi kurjantásokat tartalmaz — ez utóbbiból közel kétszázat. A kötet jelentőségének méltatását szakembertől, az utószóíró Voigt Vilmostól kölcsönzőm : „... az olvasó a legtelezelőtti időben, s kitűnően vázolja fel a megtelepedő magyarok életmódját, a magyar társadalom X—XI. századi képét. Már második kiadásban jelent meg Diószegi Vilmos A pogány magyarok hitvilága című nagy sikerű könyve a Körösi Csorna Kiskönyvtárban. Ma már köztudomású, hogy őseink hitvilágát hoztunk magunkkal keletről, a végtelen sztyeppék vidékéről. A táltos, a sámán kiléte, s mibenléte jesebb magyar szokásleírást sokunkat izgató, izgalmas kérdés. Hogy ez ma a tudomány, s a nagyközönség számára is teljesen érthetővé, megismerhetővé vált, az a korán elhunyt, nagyszerű tudósunk és kutatónk, Diószegi Vilmos érdeme. Alapvető könyvében a táltos kiválasztásától a sámán felavatásáig, „révületétől” a sámán szent felszereléseinek leírásáig mutatja be Diószegi őseink természetfeletti képzeteit, s a szellemi néprajz azon területeit is, amelyeket gyermekverseink, népi mon- dókáink máig is őriznek. A ráolvasás, a bűbájos versikék soraiban ma is ott él az el nem vesztett hagyomány: „szita, szita péntek, dob szerda” — a masyar táltosdob emléke, egv darabja a régirégi múltnak. tartja kézben: nemcsak a jugoszláviai magyar néprajzku- tatás, hanem egyáltalán a magyar népraizkutatás ilyen áttekintést még nem tett közzé. ..” Bizonyára sokan és jól ismerik a Panoráma Kiadó jelzéssel megjelent A magyar régészet regénye és az Évezredek hétköznapjai című köteteket. Ezeknek testvérpárjaként jelent meg a Régészeti barangolások Magyarországon című összeállítás az Utazások a múltban és a jelenben sorozat új tagjaként: tizenöt szerző egy-egy tanul- mánvo a magyar föld és nép régmúltjából. A Balaton melléki Lovas községben talált őskori festékbánya felfedezése, a császárkultusz GorsiumNÓGRÁD — 1979. február 3., szombat Kímélő munltahslyeh Lengyelország talán a világ első országa, ahol az üzemekben, külön műhelyekben, üzemrészekben dolgozhatnak a terhes nők. Ezeket a „kímélő”, vagy „gyógy”-helyeket főleg azokban a gyárakban létesítik, ahol a munkások túlnyomó része nő. Itt — terhességük ideje alatt — a nők állandó orvosi felügyelet alatt állnak és állapotuknak, erejüknek megfelelő feladatokat kapnak. A „gyógymunkához” hozzátartozik, hogy műszak közben több rövid szünetet iktatnak be és az orvos felügyelete alatt speciális tornagyakorlatokat végeznek az asszonyok. Ami a munkabért illeti, bár a munka termelékenysége itt érthető okokból alacsonyabb, megkapják a terhes nők korábbi fizetésüket. Az első üzem, ahol a különleges munkaformát létrehozták a jövendő anyák számára, a Lodz melletti Aleksandrów „Sandra” harisnyagyára volt. „Fagyönpyök”-akció Ez a mozi, nem olyan mozi A magyar filmek forgalmazása kiemelt feladata a moziüzemi vállalatoknak. Kiemelt — és valljuk be —, nem túl hálás feladata. Talán Nógrád az egyetlen megye, ahol a magyar filmek nézőszáma eléri, sőt esetenként meghaladja a kívánt mértéket. Anélkül, hogy az alacsony nézőszám okait megvizsgálnánk, egyet kell értenünk egyik neves kritikusunkkal, aki a hazai filmtermésről szólva megjegyezte, hogy „A magyar film ügye, minden magyar mozinézőnek személyes ügye kell, hogy legyen, s ebben a vonatkozásban teljességgel mellékes az egyes filmek művészi színvonala”. Fokozottan áll ez, azokra a dokumentumfilmekre, melyek koncentráltan irányítják figyelmünket társadalmunk problémáira, valóságfeltáró szándékukkal közvetlenül a magyar nézőkhöz szólnak. Am sziszifuszi a tett, ha ezeknek az alkotásoknak az üzenete nem talál meghallgatásra, ha a filmek el sem jutnak azokhoz. akiknek szánták. Mint ahogyan az a közelmúlt egyik „csendes feledésbe merült” dokumentumjátékfilmjével, Elek Judit „Fagyöngyök" című alkotásával történt, mely néhány hét után lekerült a moziműsorról. A forgalmazókat tulajdonképpen meg lehet érteni. A mozi nálunk is elsősorban üzlet, s noha kultúrpolitikánk lényegéből következően a művészileg és politikailag értékesnek ítélt alkotások jelentős állami támogatást élveznek —> a közönséget nem lehet be- kényszeríteni a moziba. Márpedig a „Fagyöngyök” nézőszáma alighanem alulmúlja az utóbbi évek legminimálisabb nézőszámát. Nem is lenne baj, ha a filmet méltán büntetné a közönség érdektelensége. De, mint az a Balázs Béla Stúdió kutatócsoportjának felméréséből kitűnik: „...néhány beszélgetéssel egybekötött vetítés bebizonyította, hogy a »Fagyöngyök« a legkülönbözőbb iskolózottságú, érdeklődésű, ízlésű emberek számára megragadó, felzaklató élményt jelenthet —, ha egyáltalán elhatározzák, hogy megnézik”. Az ellentmondás csupán látszólagos. A „Fagyöngyök” és a hozzá hasonló dokumenta- rista filmek — tisztelet a kivételnek —. nem moziba valók (!), legalábbis nem a hagyományos értelembe vett moziforgalmazásba. Egyrészt. a játékfilmeken felnőtt nézők többsége jogosan utasítja el a moziban, a celluloidszalagra rögzített hangjátékot, interjút, „rádiókommentárt”. Mert való igaz, hogy ezek a filmek sokszor — lemondva a film sokrétű formanyelvéről — csukott szemmel sem vesztenek értékükből, üzenetüket legtöbbször az emberi szó közvetíti, melyhez képileg nem sok többlet járul. A dokumentarista filmek hátrányos mozihálózatban történő forgalmazásának másik hátránya, hogy a felkészületlenül jegyet váltó nézőkhöz a film üzenete egyáltalán nem jut el, ritkán éri el a kívánt hatást. Ezektől a filmektől ugyanis, mi sem áll távolabb, minthogy „brosúraszerűen” fogalmazzanak meg igazságokat, de problémafelvetésükkel szinte kényszerítik a nézőt továbbgondolkodásra, állás- foglalásra. S ez a továbbgondolkodás akkor lehet igazán gyümölcsöző, ha a néző nem csupán önmagában teszi, hanem kicserélheti, összeütköztetheti véleményét másokéval. Erre egy mozilátogatás után nincs mód. A film tehát csak részben tölti be hivatott funkcióját, nem éri el valód! célját. Végül, akadnak olyan dokumentumfilmek, melyek adott részterület problémáinak elemzésére vállalkoznak, csak egyes társadalmi réteghez szólnak Ezek sikere a mozihálózatban eleve kétséges, s mindig a nézőszám pillanatnyi összetételétől függ. Ezeknek a szempontoknak a számbavétele után kísérletezett ki új forgalmazási módszert, a BBS, „társadalmi forgalmazás” néven, melynek tapasztalatai Veszprém és Komárom megyében igen kedvezőek voltak. Lényege, hogy az ilyen jellegű filmeket meghatározott közegben vetítik, s a vetítést a viszonylag homogén összetételű közönséggel beszélgetés, ankét egészíti ki. A BBS kísérleteit fejlesztette tovább egy filmesekből, népművelőkből alakult csoport, akik a speciális forgalmazást, a spontán érdeklődőkből álló kis közösségek között kívánják megoldani. Az akció jelenleg egyetlen filmre, a „Fagyöngyök”-re vonatkozik, melyet bármilyen közösség (még család is!) megrendelhet, kölcsönözhet a megyei moziüzemi vállalatok köz- művelődési előadóin keresztül. A „Fagyöngyök” speciális forgalmazási akciójának elindítói esetenként a film alkotóival történő találkozót, illetve —, ha erre az adott közösségben nincs megfelelő személy —, vitavezetők meghívását is biztosítják. Az Információs vetítéseket követő vitákból kitűnt, hogy a hagyományos filmforgalmazás felfrissítése, a hatásosabb módszerek bevezetése jó lehetőség arra, hogy a magyar film a jövőben, valóban a magyar nézők személyes ügye legyen. (P. k.) Mai tévéajánlatunk 20.05: AMERIKAI KOMÉDIA utast ingyen viszik magukkal Aszlányi Károly nevét so- az óceánjáró fedélzetén, aki kan ismerik. A kitűnő, hu- ráadásul 10 000 dolláros csek- moros vénával megalkotott re- két is kap. A közönség persze gényeit, a „Hét pofont”, „Az tódul. S, aki mindezt kitalál- északi-park felfedezését”, a ta, csupán szürke kis hivatal„Sok hűhó semmiért” és másokat nagy-nagy élvezettel lehet újraolvasni. Akik még nem találkoztak volna a szerzővel, elsőízben olvasva is felfedezik. Az amerikai konok, szerelmes a vezér lányába, aki hamarosan újdonsült cégtulajdonos is lesz. S bár azt követeli beosztottjaitól, hogy őt is férfinak lékintsék, hivatalnokunk észreveszi médiát már játszották nálunk benne a nőt. A többi bonyo- 1938-ban. Hogy miről szól a dalom már mindebből követdarab? „Egy hajózási vállalat kezik. A darabban rengeteg csődbe jut —, mondja Szom- helyzetkomikum és a legkü- bathy Gyula, a komédia egyix lönbözőbb embertípusok ta- szereplője. — Ezért kitalál- lálhatók. Karinthy Márton fe- nak egy jónak ígérkező ötle- dezte fel a vígjátékot újra, tét, amellyel esetleg meg lehet miután hosszú időre megíe- menteni a céget: a százezredik ledkeztek róla”. Február 3. — szombat — 20.05 h: AMERIKAI KOMÉDIA. MISTER ÜZLETEI Vi Fordította: Bába Mihály 31. — Vedd meg az egészet — mondom, összecsókolództunk és megírtuk a szerződést. Akkor MacAreck sírt egy sort, hogy nem akar becsapni, sem kisemmizni. Tehát a szerződés végére írtunk egy záradékot, hogy három hónapig jogunk van érvényteleníteni a szerződést, ha visszafizetjük a vételárat és MacAreck úrnak ezenfelül még háromszázezer dollár kártérítést fizetünk. Ezután mégegyszer összeejsóko- 1 ództunk. Utána a sárga földig leitta magát a fickó. Amikor kijózanodott, újra meg újra köszönetét fejezte ki és továbbra is mondogatta, hogy ő becsületes ember, és ha akarjuk, a szerződés értelmében visszalép a vásárlástól. — Ha, ha, ha — kacagott hangosan Albert Stern úr —, sokáig fog arra várni. — Százhúszezer dollárról adott csekket és kötelezte magát, hogy két hónap alatt kiegyenlíti a vételárat. Banki garanciát kaptam és jogot a részvények eladására, ha két hónapon belül nem egyenlíti ki a számlát. A garancia kitűnő. A társak gratuáltak Brac- kennek, az ügy nagyszerű elintézéséhez. A pénz már zsebükben volt és kinevethették MacAreck urat, aki aranybányát vett, de hamarosan csak egy szánkóútja marad. Ügy kell neki. Ha olyan hülye, hogy amikor bányát vesz, ahelyett, hogy' alaposan megvizsgálná, a környéken futkároz, meg a hányókon egy gyermekded játékkal. A három társ jó humora mindössze három napig tartott. A legközelebbi csütörtökön Kané úr, mint a bomba robbant be az irodába és már a küszöbről ordította: — Te Bracken, te vagy a leghülyébb, és nem az a MacAreck, akin olyan jót mulattál. Szépen elintézett bennün- lc6t> — Mi történt? — kérdezte csodálkozva Bracker, úr, — Olvasd — dobta le az asztalra Kané úr a „New York Herald Tribune” legfrissebb számát. — Szélkakas! A szélkakason nevettünk! Most ő nevet a három ostobán. Leginkább Brackenen, hogy úgy rászedte! Bracken úr felvette az újságot és hangosan olvasta: „Szenzációs felfedezés Neb- raskában”. Marty Brett, fiatal geológus, . aki nemrégen tért vissza Kongóból, ahol a híres uránbányában dolgozott néhány nappal ezelőtt tett szenzációs felfedezést. A Nebrasca állambeli Wardcityben a régi aranybánya látogatásakor a Geiger-fé- le készülék segítségével megállapította, hogy a bánya meddője magas százalékú uránércet tartalmaz. A felfedezésnek óriási jelentősége van az USA atomipara számára, feleslegessé teszi az importot. E régi bánya tulajdonosa mister Henry MacAreck, egyik napról a másikra milliomos lett. Aranybánya helyett, mely még a termelési költséget is alig fedezi, kifogyhatatlan mennyiségű uránnal rendelkezik és méghozzá a felszínen, a meddőhányóban. A „New York Herald Tribune” elhatározta, hogy tudósitót küld Wardcitybe. A legközelebbi számokban így a szenzációs felfedezés további részleteiről számolhatunk be. A cikk felolvasása után csend lett az irodában. Elsőként Stem úr szólalt meg: — Szeretném tudni, honnan szagolta ki azt az uránt? Ami. kor az ember aranybányát akar venni, akkor nem megy Geiger-féle műszerrel a zsebében. — Most már értem! — mondta Mr. Bracken —, amikor Wardcitybe megérkeztünk, a város szállodájában laktunk, a tulajdonosa, mint régi ismerősét üdvözölte a taknyos Brettet. — Számomra világos! Minden elő volt készítve. Uránt kerestek és Wardcity közelében megtalálták. Akkor érdek, lődni kezdtek a régi aranybánya iránt. MacAreck mintha véletlenül ismerkedett volna meg Brackennel és megjátszotta a naiv embert. És a barátunk horogra akadt. Még tanácsot is adott neki,' hogy játsszon a tőzsdén, és ahelyett, hogy a részvényeknek csak a felét adta volna el neki, amint az a Alabamából való gazember akarta, eladta neki az összesét. Hogy nevettek rajtunk! (Folytatjuk.)
