Nógrád. 1979. február (35. évfolyam. 26-49. szám)
1979-02-23 / 45. szám
JÁR á Nógrád megye és a iparkiállítások Busójárásra készülődik ezekben a napokban Mohács „apra- ja-nagyja”. Idén talán minden eddiginél gazdagabb programot kínál a több ezer látogató számára a Duna-parti város február 23—27. között. A rendezvénysorozat ma a dél-dunántúli Schneider Lajos népdaléneklési versenynyel indul. Pénteken a Baranya, Somogy, Tolna megyei általános iskolások vetélkednek népdal- és hangszerszólista kategóriákban. Ezúttal vendégként jugoszláviai magyar általános és középiskolások is fellépnek. Szombaton középiskolások műsorával folytatódik a verseny, amelyet meghallgathat bárki, hiszen nyilvános és belépődíjat sem kell fizetni. Szombat este a Bartók Béla Művelődési Központ kínál szórakoztató programot- Ezt nem unja meg — címmel a pécsi Nemzeti Színház művészei adnak vidám, zenés műsort. Farsangvasárnap népművészeti vásár nyílik a főúton, délelőtt 9 órakor. Fél órával később a majsi fúvószenekar térzenét ad a Széchenyi téren. Fél 11-től népzenei műsorra invitálja a nézőket a Kossuth Filmszínház. Faragó Laura és a népdaléneklési verseny győztesei mellett két együttes lép pódiumra. Eközben sem szünetel majd az utcán a vigalom. Népitánc-csoportok menettánca, a mohácsi általános iskolások farsangi karneválja nyújt élvezetes látványt. Délelőtt 11 órától a művelődési házban két jugoszláv és öt magyar néptáncegyüttes ad műsort. Vasárnap délután farsangi csoportok és a busók vonulnak fel — az idén több, szám szerint 150 busó vesz részt a farsangolásban. A si- montornyai Bőr- és Szőrmefeldolgozó Vállalat rekordidő alatt készített új bundákat, míg a mohácsi szabószövetkezet vállalta, hogy társadalmi munkában gatyákat készít- Az elmúlt esztendőhöz hasonlóan a Dunáig vonulnak a busók, a farsangolók. Szürkületkor pedig máglyát gyújtanak a Széchenyi téren. A farsangvasárnap programját az esti délszláv néptánc-, s népzenei műsor, s az azt követő sókacbál zárja. Kedden temetik el a' farsangot Mohácson. Ekkor ismét maskarások, néptáncosok, busók lepik el a várost, s színpompás felvonulásuk után vidám mókázások közepette égetik el a koporsóban pihenő farsangot. Innen a művelődési központba vonul a tömeg, hogy délszláv néptánc- és népzenei műsorban gyönyörködjön. A csaknem egyheti farsangolásra a kedd esti busóbál teszi fel a koronát. Horváth Teréz Lányok pályaválasztása Ahol megszoktuk őket és ahol nem i Évente általában kilencven tanulót vehetnek fel, ugyanennyit bocsátanak ki a pályára a Salgótarjáni Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképzőben. Diákjaik ISO—85 százaléka lány; megszoktuk a női arcokat a pultok mögött, a vendéglátóipari egységekben — Elnőiesedett a pálya — mondja Boibélyi László, az iskola igazgatója. — A mi iskolánk megyei beiskolázású — itt az iparban nem sok hagyományos női munkahely volt, tudatosan a tercierágazat felé irányítják a lányokat. Ősszel ismét három osztályunk indul: két osztály, 60 fővel kereskedő (közülük 48- an élelmiszer-eladók), egy vendéglátós osztály (18 szakács, 12 cukrász felvételét tervezzük). A végzettek persze nem mindig a tanult szakmájuknak megfelelően helyezkednek el, van mozgás a területek között. Szünetben benyitunk az első „A” termébe. A katedra környékén álldogáló három kislányt invitálom egy kis beszélgetésre. Orosz Erzsébet szalmater- csi. Ahogy mondani szokás: kisgyermek korától kereskedő akart lenni. Miért? — A családban vannak kereskedő foglalkozásúak. Tudom, milyen ez a pálya és nem félek a munkától. A gyakorlati foglalkozások — ezeket a Kemerovo-telepi üzletben töltöm — sem riasztottak el. — Én szintén elsőnek ezt jelöltem meg. Édesanyám mondja ugyan, hogy az élelmiszer-eladói szakmánál könnyebb a ruházati bolti eladói — kisebb a fizikai megterhelés —, de majd meglátom még, hogyan helyezkedek el. Tőlünk, Nagybátonyból mások is tanulnak itt — folytatja Kiss Éva. Osztálytársával, Nagy Edittel együtt ők a vásáriéri boltban tanulják a kereskedést. — Tulajdonképpen a kereskedelmi pálya vonzott engem is elsősorban: a közgazdasági szakközépiskolába adtam be a felvételi kérvényemet. ahonnan helyhiány miatt elutasítottak. De nem bántam meg, hogy ide kerülA salgótarjáni Stromfeld Aurél Gépipari és Gyártástechnológiai Szakközépiskolában lányok? Első hallásra hihetetlennek találják sokan, pedig az utóbbi tanévben már tizenhármán is vannak. Pozsonyi Tibor igazgatótól érdeklődöm: vajon ez összefügg az új képzési formával, azaz a szakmunkásképzési céllal induló szakközépiskolai osztályokkal ? — Változatlanul megmaradt az iskola céljai között a középszintű szakemberek képzése, a továbbtanulásra való felkészítés, csak a szakmai képzés hangsúlyozottabbá vált.' Két lakatos- és két esztergályososztály indult — az utóbbiban vannak lányok is. Korábban csak elvétve akadt egy-két kislány — például a testvérével egy osztályban tanul egy. Most ez jobb lehetőséget jelent a lányoknak — az esztergályosszakma nem a fizikai erőfeszítést kívánja elsősorban, hanem a precíz- séget, az odafigyelést, a pontosságot. De nézzük meg őket, éppen a műhelyben vannak! Varga Imre szakoktatónak, a műhely helyettes vezetőjének kissé félve teszem fel a kérdést: hogyan állják meg helyüket a lányok? De a válasz nem hökkent meg... — Az osztályban a legjobb — „zsinórban” ötös — Bélán Márta. Múltkoriban 162 menetvágást készített az egymást követő két gyakorlati foglalkozáson. Egy fiú „verte csak meg” a másik osztályból. Ez az új típusú képzés azt jelenti, hogy amit régebben harmadikra tudtak a tanulók, most már első végére. A másik osztály oktatója sem mondana mást: elégedettek vagyunk a lányok munkájával. — És, hogyan érzi magát ezen a területen Márta? — Először szó sem volt arról, hogy ide jöjjek — bár a nővérem is esztergályos a bányagépgyárban, a szakma nem idegen számomra. A közgazdaságiba szerettem volna menni... Ügy érzem, jó, hogy ez sikerült... A gyakorlati mellett a több tárgy közepes, jó eredményt hozott. Ha még furcsa is, hogy gépipariba lányok jöjjenek, én mindenkinek ajánlom, aki nem idegenkedik a vasasszakmától. * A harmadik pályaválasztási lehetőség ugyan nem idegen a női nemtől, de új még a megyében: szeptembertől a pásztói Mikszáth Kálmán Gimnáziumban a gimnáziumi osztályok mellett egy posta- forgalmi szakközépiskolai osztály is indul. A Kun Béla Általános Iskolából 13—14 végzős a helyi gimnáziumot jelölte meg a továbbtanulási papíron, egy kislány első helyen a postaforgalmit. Fösvény Tünde választásában nem kis része van a családnak — mint olyan sokaknál: nagybátyja, Fösvény Gábor, Pásztó talán legnépszerűbb kézbesítője. — Édesanyám is valamikor postaforgalmiba szeretett volna menni. Akkor csak Budapestre lehetett jelentkezni, így anyagi nehézségek miatt inkább más szakmát választott. Francia női szabónak tanult, most a kézműipari vállalatnál dolgozik. Nagybátyám kérdezgette, hová megyek tovább — ő javasolta. Itt tulajdonképpen több szakmát is megtanulunk egyszerre az érettségi mellett: sokféle postai beosztásban, telefonközpontosként, telexkezelőként, egyaránt elhelyezkedhetünk. Remélem, sikerül a felvételi... G. Kiss Magdolna A NÖGRÁD-ban a közelmúltban jelent meg az 1842. évi első országos iparkiállításról Vértesy Miklós írása. Ismerteti a kiállítás megrendezésének előzményeit és magát az iparkiállítást. Ebben az ismertetésben a Kuchinka testvérek gyáráról is szó esett, de csak a jelentésből kiragadva, negatív példaként. Ehhez kívánok kiegészítést fűzni, mert úgy vélem — az üvegipar vonatkozásában — megérdemli, mert a 19. században a megyei üveggyárosok a magyar üvegipar fejlesztése terén jelentős érdemeket szereztek. A magyar ipar és kereskedelem a 19. század első évtizedeiben már kedvezőbb helyzetben volt mint a századfordulón. A gazdasági függőség elleni harc következményeként a kereskedelmi tőkefelhalmozódás elősegítette a tőkésviszonyok további erősödését. Az 1840. évi gyárakról szóló alaptörvény már nem csak az iparszabadság kimondásával, hanem ipari vállalkozásokat előmozdító és fejlődésüket lehetővé tevő szabályozásával megadta a gyárak keletkezésének a lehetőségét. Nógrád megyében a kapitalista jellegű üveggyártás kibontakozásában az első lépést Zahn J. György tette meg, aki 1833-ban megalapította a zlatnói üveggyárat. A Szinó- bánya melletti völgyben 1840- ben kezdte meg gyárának építését Kuchinka Ferenc és két testvére. Ugyanitt építette fel a kedvező természeti adottságok miatt vaskohóját Kossuch János is, aki 1849-ben elcserélte, a vele rokonságban levő Kuchinka Ferenccel. Az üveggyár a Kossuch család kezében lett európai hírűvé a század második felében. Az Országos Iparegyesület 1842-ben rendezte meg az első „Iparmű”-kiállítást. Ezen a tárlaton az ország közel hatvan üveghutájának terméke igen szerényen került bemutatásra. Az üvegek jelentős része a mindennapi használatra készült és nem kifejezetten erre az alkalomra. Ä kiállításon három üveggyáros Mai 20.00: EGY ELÉTÉN AT Mark Donszkoj, a rangos szovjet filmrendező közvetlenül a háború befejezte után, 1947-ben készítette el, a ma már klasszikus alkotásnak tekinthető „egy életen át” című játékfilmjét. A főszerepet játszó Vera Marecka egy ta4 NOGRAD - 1979. február 23., péntek MISTER üzletei! CARECK=§ Fordította: Bába Mihály 48. — Eladó ez a nagyszerű Ferrari? — kérdezte. — Egyetlen alkalom, talán az egész Franciaországban — válaszolt a cég tulajdonosa. — Ilyen kocsi ritkán kerül piacra. — Tudom, mert én is régen keresem. Meg lehet tekinteni? Tessék, bekapcsoljam a motort? — Kérem. Nagyszerű gép. Kíváncsi vagyok, hogy gyor- sabb-e a Mercedesemnél? A kereskedő szemügyre vette a bejárat előtt álló kocsit. Csodálkozó arcot vágott, de nyugodtan válaszolt. — A Mercedesek, nem mondom, jó kocsik, de messze vannak a Ferraritől. Ez igazi sportautó. Ha akarja, órákig mehet egy sántikáló öregaszszony mellett, aztán egy lábmozdulat kell’ csak és kétszáz kilométerrel száguld. — Mennyibe kerül? — kérdezte MacAreck. — Negyvenötezer — mondta a kereskedő. — Végső ára? Ki lehet fizetni és nem elvinni? — Negyvenkettőnél olcsóbban nem adom— Rendben van — mondta MacAreck —, megveszem. Látja a Mercedesemet? Menynyit ér önnek? A kereskedő egy pillantást vetett az autóra és azt mondta: Húszezer frank. — Beszámolja a vételárba? — Kérem — mondta az eladó. — Uram, adja a kocsit és huszonkétezer frankot, s a Ferrari az öné. — Rendben van — egyezett bele MacAreck és kivette a csekkfüzetét. vett részt. Megyénket a Kuchinka testvérek képviselték katalinhutai gyáruk termékeivel. Sikerüket a nekik ítélt bronzérem is bizonyítja, hiszen a kiállításon a legnagyobb közönségsikert ők érték el, az üvegművészet reformkori emlékei közül a legismertebb üvegserlegükkel. Ezt a közel 62 kilogramm súlyú serleget (billikomot) négyhónapi munkával készítették el. Ügy gondolom, hogy ezt a gyakran rossz példaként felhozott serleget, kiemelkedő technikai teljesítményként szabad csak felfogni, úgy mint a céhes hagyományokban meglevő „remeklést”. Annál is inkább, mert ez az alig két éve fennálló gyár a produktummal technikai felkészültségét, munkásainak gyártási és szakmai gyakorlatát kívánta bemutatni a konkurrenciának. Kuchinkáék maguk sem tekintették ezt a terméküket az üvegipar akkori teljesítőképességének fokmérőjéül, mert a pesti raktárukból egyszerű színes és fehér asztali üvegedényeket is bemutattak, melyek áttetszőségben, tisztaságban kitűnőek voltak. Nem véletlen, hogy a bíráló bizottság ezeket értékelve, a cseh üveghez hasonlította őket. A cseh üveghez való viszonyítás későbbi kiállításokon is gyakran feltűnik, hiszen a 19. század első felében a cseh üvegművészet rendelkezett mindazokkal a lényegi jellemzőkkel, amelyek egyetemesen európainak nevezhetők, hiszen termékeik formakialakítása, díszítése igazodott az általános európai ízléshez. AZ 1843 AUGUSZTUSÁBAN megrendezett második iparműkiállítás csak kismértékű haladást mutatott az elsőhöz képest. Iparművészeti szempontból jelentős gyárosok állítottak ki, köztük Zahn J. György és a Kuchinka testvérek, akik gazdag választékkal jelentkeztek. A reformkori üvegművészet hazai úttörői között jelentős helyet foglalt el Zahn üveggyára. A család többi tagja is szerepet játszott az üvegiparban, mert ősüknek a csehországi Kreibitzben volt üveggyára. A zlatnói gyár működésének idejében az üvegkészítés, az üvegtermékek megformálása a 19. század első évtizedeiben fokozatosan változáson ment át. Amíg a hutákban azonos személy végzi a tárgy kialakítását és díszítését, a gyárakban a kristálystílus elterjedésekor a két szakma külön válik. Ekkor már 1837-től Zlatnón dolgozott Pantotsek Leo vegyész is, aki fel tudta venni a versenyt a legkiválóbb cseh üveggyárak kémikusaival, s korszakalkotónak mondható kísérleteivel egy új üvegslílus technikai lehetőségeit nyitotta meg. Zahn J. György a kiállításon széles változatát mutatja be gyára készítményeinek.- Ugyancsak gazdag anyaggal, mintegy 39 féle üvegedénnyel mutatkoznak be a Kuchinka fivérek. A két gyár a korszak valamennyi használati üvegedényét gyártotta. Formakészletük, a munkások és a tulajdonosok szakmai, művészi fel- készültségét értékelve, a bíráló bizottság ezüstéremmel tüntette ki őket. A harmadik ipari kiállításon 1846-ban már csak Zahn J. György szerepelt Nógrád megyéből. Részvétele az üvegművészet hazai fejlődését is mutatta. Kristályüvegeit, színes táblaüvegeit a bíráló bizottság igen nagyra értékelte, mivel azokat addig külföldről kellett behozni. A kiállításon kapott aranyérem bizonyítja tárgyai magas művészi színvonalát és fejlett technikáját. Ezen a kiállításon a Kuchinka testvérek már nem vettek részt. A REFORMKORI üvegmű - vesség néhány esztendő alatti felemelkedése az európai színvonalra az önkényuralom éveiben lelassult és csak a kiegyezés után a magyar és ezen belül a megye gazdasági életében bekövetkezett gazdaságpolitikai változások után újult meg ismét az iparfejlődés üteme. Dr. Szvircsek Ferenc tévéajániafunk nítónő felejthetetlen alakításával tette emlékezetessé nevét- A színésznőt a magyar közönség első ízben a Tovaris P-ben láthatta, az első bemutatott szovjet filmek között, közvetlenül a felszabadulás után. A színésznő, aki nagy reményű komikaként indult a pályáján, remek jellemábrázoló színész. Varvara Vaszil- jevna, a filmbéli tanítónő bálon ismerkedik szerelmével, akitől azonban hamarosan el kell válnia; A forradalmi események és a polgárháború szakítják el őket egymástól. A film cselekménye nyomon követi a tanítónő életét, amelybe a történelmi sorsfordulók alaposan beleszólnak. — Nem is ellenőrzi a kocsit? — csodálkozott a kereskedő. — Annyira tetszik nekem a kocsi, hogy el is felejtkeztem erről — nevetett MacAreck. — Szívesen fordulok vele egyet, hogy megnyugtassam a lelkiismeretemet. — Adok ön mellé egy sofőrt, aki ismeri a gépet- Ö ellenőrizte, hogy rendben van-e rajta minden. — Nagyszerű — egyezett bele az amerikai. Amint • kifordultak a garázsból, a kereskedő a telefonhoz rohant és tárcsázott. — Idehallgass, Pierre — mondta, amikor a vonal végén hangot hallott. — Eladtad a kocsidat egy amerikainak? — Mit beszélsz? Egy órával ezelőtt? Harmincötezer frankért? Tudod, miért telefonálok? — Itt van nálam ez az amerikai és megvette a Ferrari- mat. A Mercedessel jött és azt javasolta, hogy húszezerért vegyem át, a többit csekken fizeti. A Crédit Lyonnais Bankba szól a csekk. — Neked is ilyen csekkel fizetett?! Ez aztán remek! Itt járt nálam a kerületi rendőr és figyelmeztetett, hogy egy szélhámos amerikai tűnt fel, aki mindent vásárol, és fedezetlen csekkel fizet. Amikor megláttam a Mercedesedet, rögtön tudtam, hogy itt valami bűzlik. Húszért adja azt, amit egy órával korábban harmincötezerért vett. És csekkel fizetett. Telefonálj azonnal a rendőrségre. Letette a kagylót. Már jött is MacAreck. — Örülök, hogy elégedett — mondta a kereskedő. — Tessék, a kocsi papírjai, és kérem az ön kocsijának a papírjait, meg a kulcsot. Az amerikai szó nélkül átnyújtotta. — Ha megengedi — mondta a kereskedő, a technikusom megnézi és kipróbálja. — Természetesen — mosolygott MacAreckKözben rágyújtottak. MacAreck elmondta, hogy két hete érkezett New Yorkból, de hosszabb időre megtelepszik itt. Mert innen intézi majd európai ügyeit. Villát akar vásárolni. Már néhány perce beszélgettek, de a Mercedes még mindig nem tért vissza. Végre megjelent a bejárat előtt, de abban a pillanatban egy rendőrségi kocsi fékezett le mellette Három rendőr szállt ki belőle. Mentek be az irodába. — Hol az a szélhámos? — kérdezte az egyik rendőr. — Ö az — mutatott a kereskedő MacAreckre— Rendben. Gyere velünk! — Bocsánat! Nem értem, miről van szó. Hová menjek? Amerikai állampolgár vagyok. Itt az útlevelem. A rendőr elvette, de bele se pillantott. (Folytatjuk)
