Nógrád. 1979. február (35. évfolyam. 26-49. szám)

1979-02-23 / 45. szám

Hatvan éve történt

Krúdy Gyula:

A kápolnai

' A tavasz napja pedig végtelenül ragyogott s kápolnai sík felett. Az elhagyott barázdák, a néma mezők, a varjú-járta rétek ma élvezik az utolsó magányt. Holnap reggelre megérkeznek a szerelmestársaik, az emberek, az új birtokosok és már alig várják a türelmetlen munkáskezek az áldott munkát.

Ma még a Károlyi buzdító hangja szállja be a mezőket, de holnapra elkezdődik itt a legnagyobb áldás, az emberi munka. Egy felszabadult országnak az első kapavágása.

Károlyi így beszélt a néphez:

— Évszázados igazságtalanságot jöttünk jóvátenni. Alapkövét rakjuk most le annak a demokratikus birtokreformnak, melyet a nép akaratából alakult kormány készített a nép számára. Ez a nap egyúttal ünnepe az új Magyarországnak, mert a feudális Magyar- ország utolsó maradványait temetjük el. Ezen az új, független, demokratikus, szociális intézményekkel telített Magyarországon azé lesz a föld, aki dolgozik. Mi dolgozó Magyar- országért küzdöttünk és a forradalom vívmányainak első ünneplő napja a mai nap, a forradalom első diadalmas zászlóbontása a mai zászlóbontás.

— A földbirtokreformot megalkottuk. Ez azonban az alkotásnak csak egyik része. Most a dolgozó nép munkájára van szükség, hogy az alkotás maradandó legyen. Mert ha a nép nem lát munkához, rombadől az egész alkotás és ott fog heverni a romok alatt az egész nép és a reakció kicsavarja kezéből a már- már győzedelmes zászlót, és a zászló rúdjá- val fogja fejbevágni, hogy húzza tovább az igát. Aki igazán akarja a köztársaságot, aki igazán akarja, hogy a föld a népé legyen, az segítse a kormányt nehéz munkájában. A legnagyobb segítség pedig az, ha ásót és kapát vesznek a kezükbe, oda&llnak az eke szarva mellé és arra törekednek, hogy többet termeljünk, mint eddig. Az a legfontosabb, hogy a kisemberek is olyan belterje* Részlet a szerző azonos című riportkötetéből, amelyet arról a napról irt, amelyen Károlyi Mi- | Uály megkezdte földjei szétosztását.

földosztás*

sen gazdálkodjanak, mint eddig a nagybirtokok, hogy a földművelés intenzív legyen és elérjük a többlettermelést. Itt azonban nem szabad mindent az államtól várni. A kezdet nehézségei között itt-ott érezni fogják az állam segítő kezét, azonban az állami támogatásnak soha sincs meg az az éltető ereje, mint annak, ha az emberek egymást támogatják. A többtermelés sikere a szövetkezéstől függ és ezért szövetkezeti alapon való együttműködésre hívom fel az ország kisbirtokosait. Termelő-, beszerzési és értékesítő szövetkezeteket kell alakítani.

— Ha meghallják az erdélyi hegyekben és a tótföld völgyeiben, hogy itt megváltozott minden, hogy itt a földtelenek földhöz jutottak, hogy itt a munkát megbecsülik, akkor ott lakó testvéreink nem fognak Bukarestbe és Prágába vágyódni, ahová őket csak azért akarják besorozni, hogy a nagybirtokosok és a nagytőkések jövedelmét fokozzák, hanem azt fogják mondani, hogy nem akarnak sem a román, sem a cseh, sem a szerb imperializmus és kapitalizmus szolgái lenni.

— Mi is hódító hadjáratra indulunk most. Egy ellenséges nagy impériumot akarunk megvalósítani: a munkának és a szabadságnak impériumát. A zászlónk fehér és a fegyverünk nem a puska és a kézigránát, hanem az ásó és a kapa és az eke szarva. Én mint a köztársaság ideiglenes elnöke felszólítom az egész ország népét, sőt követelem, hogy adja ide a munkáját és a verejtékét.

Az egyszerű földművesekből álló néptömeg, mint egy ember kiáltotta:

— Megadjuk!

Ekkor már úgy ragyogott a nap a kápolnai mező felett, az égboltozaton, mintha sohasem lett volna szomorú tél.

Az emelvényen a megyei és községi emberek elvegyültek a politikusokkal. Valameny- nyien gyönyörködve nézték a népet, amely oly méltóságteljesen, szinte áhitatosan hallgatta végig a köztársaság elnökének szavait: mint aki átérezte e napnak históriai jelentőségét. Mindenki komoly és ünnepélyes volt.

Pedagógus, úttörővezető, munkásőr

Öt választották a gyermekek

' Nagybátonyban, a Zagyvaparton, takaros családi házban lakik Pádár Zoltán munkásőr, úttörővezető, a kiste- renyei nevelőotthon pedagógusa. A konyhában ülünk, ahol elfeledjük a kinti szeles, esős, hideg tél- végi időjárást.

— Ez a ház édesapámé, nyugdíjas bányász, egy élet munkája van benne — mondja beszélgető partnerem- Az első percekben nem is esik másról szó, csak arról, hogy a szülők milyen nehéz körülmények között éltek felszabadulás előtt, s el sem tudták képzelni, hogy egykor fiukból pedagógus —, ahogyan itt mondják tisztelettel

— tanító lesz.

Miután 22 évig általános iskolában tanított, miért ment dolgozni a kisterenyei nevelőotthonba? — kérdem Pádár Zoltánt. A pedagóguspálya akkor válik hivatássá, amikor rádöbbenünk, hogy gyermekek nélkül már nem teljes az életünk. Saját személyiségünk kiterjedése érdekében is szükség van rájuk. Szerintem

— mondja beszélgető partnerem — minden pálya hivatássá válhat. A hivatás nem valami „égi szózat”. Nehéz lenne megmondani azt a pillanatot, amikor nálam ez bekövetkezett, de biztos tudom, hogy a pálya-, a hivatás- és gyermekszeretet a balassagyarmati tanítóképzőben tanultam meg.

Pádár Zoltán, a nagybáto- nyi falusi és a Szorospataki Általános Iskolában tanított, ahol sok volt a hátrányos és veszélyeztetett környezetben élő gyermek. Ott ismerte meg a nehéz körülmények között élő tanulók sorsát, s úgy döntött — az iskola körzetesítése után —, hogy nevelőotthonba megy dolgozni. Éppen jókor jött a kisterenyei intézet átadása, így nem jelentett nehézséget „az új pályaválasztás”Nézegetjük a régi és az újabb fényképeket. Úttörő- egyenruhában, munkásőr- sapkában levő mosolygó, nevető gyermekek veszik körül Pádár Zoltánt. A munkásőrség salgótarjáni járási II. zászlóalj parancsnoksága szervezési csoportvezetője. Ilyen minőségben több község — Nagybátony, Kisterenye, Mát- raverebély — úttörő-munkás- őreinek nevelésében is jelentős szerepet vállalt, s kötelezettségének magas színvonalon tett eleget az elmúlt években.

Pádár Zoltán, a kisterenyei nevelőintézet gyermekei között

A megyében rendezett út- törő-munkásőr versenyen elért helyezés alapján, meghívást kaptak Zánkára, ahol a salgótarjáni járási gyermekek kiemelkedő eredménnyel szerepeltek. Sok-sok vetélkedőn nyertek. A munkásőrség országos parancsnoksága egv szociológiai felmérést végzett a zánkai táborban az úttörők között. Pádár Zoltán itt is elnyerte a gyermekek bizalmát, és ezért őt választották a jövőbeni munkásőrparancsno- kuknak.

Mint mondja — az úttörőegyenruha, a vörös nyakkendő, a zászló, a névadók példája, az úttörőformaságok, az alakiságok rendje és külsőségei a hazafias és honvédelmi nevelés alapvető eszköztára- Segítségével felkészítik a pajtásokat a legöntujlatosabb, legáldozatkészebb hazafiságra, amely a haza fegyveres védelmében is megnyilvánul.

A zánkai úttörő-táborozással elérték azt a célt, hogy a pajtások széles körű ismeretet kaptak a fegyveres erők életéről, munkájáról. Sokat fejlődött érzelemviláguk, de egyben megismerték azt is, hogy a munkásőrség mindenkor folytatója a magyar és nemzetközi munkásosztály hagyományainak.

Beszélgetésünkben felvetődött a pedagógusok továbbképzése is. Beszélgető partnerem elmondta, hogy a megnövekedett követelményeknek ma már csak úgy tud eleget tenni valaki — bármilyen munkaterületen dolgozik —, ha szakmai, ideológiai felkészültségét állandóan fejleszti. A kisterenyei intézetben — mondta — csak úgy tudom elvégezni megfelelő szinten a munkámat, ha továbbképzéseken veszek részt. Most a Bár- czy Gusztáv Tanárképző Főiskola pszichopedagógiai szakán oklevélszerző stúdiumra jár.

Beszélgetésünk végén újra a hivatásról esik szó. Pádár Zoltán elmondta, hogy mindenkinél hivatássá válik a pedagóguspálya, ha szenvedélyesen keresi az újat, cselekedetei motorjává válik hite, meggyőződése.

— Nem külső elismerést áhítunk, bár tevékenységünkhöz méltó értékelés igényünkké válik, de mégis a sikerélmény az életünk értelme, amely nem más, mint az, hogy tanítványaink jól megállják a helyüket az életben - vélekedik- — gyenes —

Urbanisztika és időszerűség

A várostervezés felelőssége

ÉRDEKES ÉS MAI ÉPÍTÉSZETI, városteremtő, városokat átalakító eredményeink bizonyos szempontból idő- szeíű újraátgondolásának, korában jelentős mű került a könyvüzletekbe . a közeli múltban. Salgótarján teljes rekonstrukciójában Magyar Gézával és másokkal résztvevő Finta József Ybl-díjas építőművész könyvét, a Műszaki Könyvkiadó adta közkézre. Ez a munka mégsem marad a szakkönyvtárak, szakemberek válogatott gyűjteményének, kézikönyvsorozatának darabja. Nem nehéz megállapítani, hogy mindenkit érdekel, aki városban él. vagy aki városi életre készül. Különösen így van ez, ha éppen Salgótarjánban végzi munkáját, tölti napjait, s ereszt egyre mélyebb gyökereket egy teljességgel új, de mégis folyton tovább ifjodó városban.

Finta József, Tervek, gondok, gondolatok című művében eljutott az. összegezéshez. Ahhoz a ponthoz, amikor a kellő rálátás segíti közreadni mindazt, amit városteremtő építőművészként maga megtapasztalt. Innen már igazán láthatók az elvégzett munka kontúrjai, de ismertek és mert a társadalmi igény is erre felé irányul, ki is mondhatók a továbblépést akadályozó gondok. A figyelemfelkeltésben természetesen nincs egyedül Finta József, elég csak a televízióban nemrégiben lezajlott „Unokáink is látni fogják” című vitaműsorra, riportsorozatra utalni. A mennyiség — amelyben továbbra is nagy feladatok várnak tervezőre, beruházóra és építőre egyaránt — mára felkeltette a • társadalmi igényt a minőségre is. Az emberközpontú, élményt is nyújtó városok, városrészek, lakókerületek iránt. Érdemes Finta Józsefet idézni: nemrégiben egy majd évezredes múltú nagyvárosban járva gondolt arra, hogy „ez a város az el-- műit húsz év alatt úgyszólván teljesen megújult”. A földszintes épületek helyén mindenütt tízszintes házgyári lakóépületek emelkednek, minden komforttal ellátva, az emberibb élet lehetőségét kínálva. Ez a széles utakkal, megtervezett, zölddel, üzletekkel, ellátott város mennyiséget képvisel, ugyanakkor összehasonlíthatatlanul „többet tud”, mint korábbi vályogfalú táfsa. Csak éppen a város, az a bizonyos város szűnik meg általa!

„.. .PONTOSAN ÚGY, MINT KELEN FÖLDÖN, Óbudán, Újpalotán, Szegeden, Gyöngyösön, Győrött — minden praktikus, demokratikusan célszerű, minden okosan megmagyarázható és szinte támadhatatlan —, de valahol mégis nagyot hibáztunk”. Finta József természetesen nem a napfénnyel körülsugarazott tágasságot hibáztatja. Csupán (!) azt fájlalja, hogy „az az érzelmi többlet, amely lakótelepeinket valódi várossá tehetné — talán éppen az egyéniség varázsa — bizony kihullott az építész által manapság kielégítendő igények halmazából”.

Meft milyen a jó város? E táj építésze, meggyőző egyénisége nem fukarkodik a salgótarjáni gondok ismertetésével sem. Ismert, sokakat érintő gondokról szól, amikor kiemeli, hogy Tarján sem nevezhető minden tekintetben ideális városnak: szerkezetének alapproblémái szinte megoldhatatlannak tűnnek. A vasútvonal áthelyezése, vagy a Tarján-patak befedése, a 21- es út irányának megváltoztatása, olyan anyagi áldozatokat követel, amelyek a város és a megye anyagi képességeit messze meghaladják. Ez a város — az építőművész tárgyilagosan elfogult véleménye szerint, de az itt élők tanúsága alapján is — „tud valamit”. Amit más városok nemigen tudhatnak.

Az építőművész szól arról is, hogy a salgótarjáni város- szerkezeti kérdések megoldásainak kissé bizony tűzoltásszerű akciói mellé szerencsésen társultak a kifejezetten építészeti feladatok, amelyek

végül is megfelelő életkörülményeket tudtak teremteni a jelen és jövő városlakói számába. Vagyis, szerencsére bebizonyosodott a gyakorlatban hogy a Finta József és építésztársai által tervezett és kialakított léptékrend és „pátosz” humánus töltésű, „emberközpontú” architektúra és be tudott fogadni olyan funkciókat, amelyek — miként a szerző fogalmaz — „profán módon köznapiak”.

Tarján valami olyat tud — vallja az építész — amit hasonló fejlődési fokban létrejött társai nem tudnak. Mi ez a valami, amitől parkírozási, peremkerületi, közlekedéshálózati és egyéb ismert gondjai mellett is jó város Salgótarján?

A válasz így hangzik Finta József hitvallásában: ez a valami az élményválasztás szabadsága, a választás' lehetősége. A választék, amely abban gyökerezik, amelyet a város térben és formában, az épített térben való mozgás lehetőségeinek kínálatában, s ezentúl, a még kellően ki nem használt természetközelségben nyilvánul meg mindany- nyiunk számára.

A FELADATKÉNT MEGHATÁROZOTT és igényelt nyíltabb, fejleszthetőbb, or- ganikusabb, jövőbe látóbb településszerkezet és építésmód felé haladást más is bizonyítja. Nemrégiben körözvényt juttatott el mindenhová, ahol kapcsolattal rendelkezik, a Magyar Urbanisztikai Társaság. A műszaki egyetemmel karöltve az idén újra megindítja a kétéves urbanisztikai ■ tanfolyamot, amelyre a város- építészettel, a városlakók életével foglalkozó, de nem építész szakemberek jelentkezését várja. Az „enciklopédikus tudású” építészek képzése helyett az életet szervező más hivatású szakemberek urbanisztikai ismereteinek további szélesítése és a sokat emlegetett városépítő közösségek létrehozása talán már nincs is olyan messze!

T. Pataki László

Jogos igények

Tanácstagi beszámolók Pásztón

Pásztó megyénk legnagyobb léptekkel fejlődő nagyközsége, nemcsak külső képében városiasodik. Lakóinak gondolkodása is változik. Bizo- nyiték erre az is, hogy az előzőhöz képest az elmúlt év eredményeiről, gondjairól elhangzott tanácstagi beszámolókon közel kétszázzal többen, pontosan 2632-en vettek részt. '

Ami a beszámolók lebonyolítását illeti, mindenütt őszinte vélemények hangzottak el, nyílt légkörben. Az állampolgárok többsége méltatta az elért eredményeket, de legtöbb helyen javaslatokat is tettek olyan intézkedésekre, melyek tovább javítanák a meglevő állapotokat. A javaslatok legnagyobb része indokolt, jogos igények alapján született. Előfordult azonban köztük olyan is, melynek megoldása inkább az egyéni, mint a társadalmi érdekekből fakadó kérés.

Legtöbben út- és járdaépítést javasoltak. Ezután a gond után sorrendben a belvízelvezetés témája következik- Többen kérték a közlekedés biztonságának javítását, a köztisztasági tevékenység hatékonyságának növelését, a bolthálózat, illetve a közvilágítási hálózat bővítését.

A hozzászólók egy része új létesítmények építésére tett javaslatot. Ezek sorában többek között új kereskedelmi egységeket, Mátraszőllősön törpe vízmüvet és öregek napközi otthonát, Pásztón ÉMÁSZ-kirendeltséget, ifjúsági parkot, bölcsődét, orvosi rendelőket, segélykérő telefont és nyilvános illemhelyet kértek.

A közérdekű javaslatok megvalósítása csak hosszabb- rövidebb távon képzelhető el. Érthető, hogy az állampolgárok igénye évről évre növekszik, hiszen mindenki szeretné, ha háza előtt kiépített út, járda és megfelelő közmű lenne. A szakigazgatási szerv a lehetőségekhez képest megtette a beszámoló nyomán a szükséges Intézkedéseket. Az ötödik ötéves terv időszakában megvalósul, illetve a tervekben szerepel bölcsőde, ifjúsági park ÉMÁSZ-kirendeltség, ezer négyzetméter alapterületű ABC-áruház építése. Utakat csak oly mértékben tudnak létrehozni, amennyit az anyagi fedezet megenged. A nagyközség útjainak a fele kiépített. Fokozni kellene a tempót, de az anyagi lehetőségek meglehetősen korlátozottak, s ugyanakkor az út-közmű igények folyamatosan növekednek az új lakótelkek kialakításávalA javaslatok mellett a beszámolók harminckilenc

résztvevője tett közérdekű bejelentést. Ezek többsége a szemétszállítással, a kereskedelmi ellátással, a közvilágítás gondjaival, illetve a közlekedéssel volt kapcsolatos. Utóbbi témában járatsűrítést, új járatot kértek a mátraszőllősiek, a mátrakereszte- siek és a hasznoslak. Zsúfolt buszokra panaszkodtak, amihez hozzájárul az iskolai körzetesítés is, növelve az utaslétszámot. Az ÉMÁSZ-kirendeltség létesítését folyamatosan kérik, amióta megszűnt a községben. A lakosság ugyanis tapasztalja, hogy körülményesebb azóta a hibaelhárítás.

A javaslatokra, bejelentésekre a beszámolók alkalmával a legtöbb esetben szóban megadták a választ. Akiknél erre nem került sor, azok a jogszabályokban meghatározott határidőn belül írásban kapnak felvilágosítást az őket érintő kérdésekről.

A Pásztón és társközségeiben megtartott tanácstagi beszámoló tanulsága, hogy a lakosság egyre jobban érdeklődik szűkebb hazájának dolgai iránt, s elenyésző hányadtól eltekintve felelősséggel, a köz érdekeit szem előtt tartva törekszik részt venni törvényadta jogánál fogva lakóhelye életének irányításában— 8- —

A nők egyenjogúsága

Hatvan évvel ezelőtt, a népi forradalom győzelmét megelőzően Mongóliában senki sem feltételezte, hogy a nők egyszer egyenjogú partnerként vehetnek részt az állami és gazdasági élet vezetésében.

Ma a Nagy Népi Hurál küldötteinek mintegy 23 százaléka nő, a helyi hatósági szerveknél pedig arányuk eléri a 29,5 százalékot. A mezőgazNÓGRAD - 1979.

daság dolgozóinak 56,2 százaléka a „gyengébb nem” képviselője, az iparban a nők aránya 44,3, a kereskedelemben pedig 50 százalék. Nők teszik ki az egészségügyi dolgozók 73,6, a közművelődés és a művészet munkásainak 53,8, a tudományos dolgozók 33 és a pedagógusok 50 százalékát.

A Mongol Népi Forradalmi Párt tagjainak 24,2 százaléka nő..

ót 23., péntek 5