Nógrád. 1979. február (35. évfolyam. 26-49. szám)
1979-02-18 / 41. szám
I Kis-zagyvavölgyi változások (III.) Ismét a dolgos hétköznapok A közgyűlésnek vége, elmúlt az ünneplés, a dolgos hétköznapok váltják egymást. A Kis-Zagyvavölgye Termelőszövetkezetben nagyon jól megtanulták az emberek, hogy az igazi ünnepet csak a dolgos hétköznapok hozzák meg. A beszámoló félreérthetetlenül jelezte, hogy nem érkeztek a csúcshoz. Amit elértek, az a kezdet. Megindult tehát a munka a még nagyobb eredményekért. Tolmácsi Ferenc, a tsz-elnök, Nagy Ferdinand, a pártvezetőségi titkár. Percze József, az elnökhelyettes és a főkönyvelő Csikós Tivadar sokat mérlegelik, hogy tulajdonképpen mi kell a magasabb eredmények eléréséhez? Az elnök fogalmazta meg legutóbb: — Okos cselekedet, szorgalom. Az emberekbe vetett bizalom ... Volt egy beszélgetésük, amely során igyekeztek a nagy szavakat apró hétköznapi tettekre bontani. A növénytermesztésben feltétlen előbbre kívánnak lépni. Méghozzá úgy, hogy jobb minőségű legyen a termés, de kisebb költséggel termeljék meg. Perez* József a szükséges intézkedéseket is megtette. Tudományos igénnyel vizsgálják a talajt, hogy a műtrágya-felhasználás pontos legyen, se több, se kevesebb, ne kerüljön a földre. Ez nem lehet csak kívánalom, mert hozzáértés, és fegyelem kérdése is. Másképpen nem képzelhető el a magasabb követelmények kielégítése. És ez átfogó szervezettséget is igényel vezetőktől, vezetettektől egyaránt. Az emberekkel való jó kapcsolat tehát nélkülözhetetlen. A fejlesztés is célkitűzésük. Méghozzá építeni kívánnak gabonaraktárt — ahogyan az elnök fogalmazta —, „hogy ne legyünk teljes mértékben az időjárás kiszolgáltatottjai”. Az időben tárolt, jól kezelt gabona lesz csak igazán minőségileg elfogadható. És ez egében a biztos piacot is jelenti. De ezt kevés csak óhajtani, ezért dolgozni kell, félretenni a fáradtságot, amíg a célt el hogy az időjárás szeszélyeinek nem érik. ne legyenek teljes mértékben Végeztek egy egyszerű szá- kiszolgáltatva. Nagyon követ- mítást, hogy ha a gabonát kezetes, apró részletekbe me- gondosan megtisztítják, mi- nő munkára van szükség te- lyenné válik a minősége, ho- hát, amely nem hoz azonnal gyan hasznosíthatják az ál- gyors sikereket, hanem csak lattenyésztésben a tisztítás fokozatos, szerény eredménye- eredményének melléktermé- két, amelyek egy ponton vakét, amely egyébként kárba íahol, valamikor jelentik a veszne. A számítás eredmé- győzelmet. nye, hogy jelentős mértékű a maguk erejére vannak szemes takarmányt nyerhet- utalva, ezzel tisztában van a nek. Nincs szándékuk megvál- termelőszövetkezetben min- toztatni termelési szerkezetű- den egyes dolgozó. A vezetőket, mert nem indokolt. De- ség azt vallja, hogy megbir- azon belül fokozni az ered- koznak a reájuk háruló fela- ményeket, ez érdekük. Hiszen datokkal. Igaz, ebben azért nem kevesebb, mint négymii- benne foglaltatik, hogy ha lió forint nyereséget terveztek munkájukhoz megfelelő anya- erre az esztendőre. gi támogatást is kapnának, akNem titkolják, ellenkezőleg, kor talán a fejlődés üteme is a tagsággal nyíltan és részle- meggyorsulna. Az elnök ez- tesen tárgyalják, hogy a no- zel kapcsolatban kijelentette: vénytermesztés mellett az _ Jó lenne a támogatás, egyik legfontosabb feladatuk legalábbis az áLlattenyésztés- az állattenyesztes rendbetéte- bez^ De nem erre várunk, a le, gazdaságos üzemeltetése. A saját erőnkre támaszko- beszámoló elmondta, hogy a dunk jó tenyésztői munka mellett a ^ gazdaságban több szocia- költséggazdálkodásra kell na- Usta brigád működik, jófor- gyon figyelniük. A tejterme- mán minden ágazatban és kilést pedig 30 százalékkal váió eredményeket érnek el a emelni. Mi sem természete- munkában. Rájuk hárul a hétsebb, ennek érdekében a takarmánytermesztés, a legeltetés előkészítése a középpontba került. Végeztek egy számíköznapokban ismét a legtöbb feladat, mert ők a tervek megvalósítói és a munka során dől el, hogy valóra válnak-e tást, amely szerint biztosítani azok> vagy csupán papíron kell a területen levő jó lege- maradnak lök karbantartását, hogy a jószág 250 napig azon pompás táplálékot találjon. Az esztendő többi napjaira pedig meg kell termeszteni a takarmányt. Apró részletességgel készítik ennek a feladatnak a tervét. A területük 50 százaléka használható szántó. Ahogyan Percze József fogalmazott: a hasznavehetetlen területen gazdálkodni értelmetlen, soha nem megtérülő kiadásokkal járna. Ott kell a növényt termeszteni, ahol megterem. A többi, jórészben magaslati területet a juhokkal hasznosítják. A domborzati viszonyaiknak megfelelő géppark kialakítására van a továbbiakban szükség, mert ezzel oldható meg a gyors betakarítás, Engedményes vásár Február 28. és március 10. és Karancslapujtőn, összesen között két héten át engedmé- 15 üzletében rendezi meg a nyes vegyianyagvásárt hir- kedvezményes vásárt. Jelen- det a Vegyianyag Kereskedel- tős árengedménnyel kínálja a mi Vállalat. A 30 százalékos két hét alatt a kölniket, a engedményt nyújtó vásárhoz a desodorokat, az arcvizeket, a Nógrád megyei Élelmiszer-kis- kefeárut, a pipereszereket és kereskedelmi Vállalat is csat- DlDeretáskakat a kézvédőkré lakozott. Salgótarjánban, Kis- plperetasKakat, a kézvédő kre- terenyén, Nagybátonyban, Do- meket, az öblítőszereket vala- rogházán, Balassagyarmaton mint a törlőkendőket. Jól felkészülnek a munkára az emberek. Mindenki számára köztudott például, hogy a föld megművelése igényli a mezőgazdaságban a legnagyobb energiát. A végzett munkától függ, mennyit takarítanak meg ebből a drága áruból. A pártcsoportok is akcióba léptek és tárgyalnak, hogyan kell kezelni a gépeket, milyen legyen az alkatrésszel való takarékoskodás, a gépek jobb kihasználása. Ilyen gondolatok foglalkoztatják mostanában az embereket a Kis-Zagyvavölgyben. És teljes az egyetértés: megváltozott, kedvezőbb viszonyok között, magasabb eredményeket kell elérni ebben a gazdasági évben. A közgyűlésen Bujtomé fogalmazta meg, hogy nagyobb eredményekkel, de olcsóbban, takarékosabban. Nagyon mélypontról indult négy esztendővel ezelőtt e mezőgazdasági üzem. De leküzdötték az alapvető bajokat. Eredményeket hozott a munka, mert az emberek jövedelme jóval meghaladta a korábbi évekét és stabilizálódott a közös gazdaság anyagi helyzete. Érdemes tehát becsületesen dolgozni! Bobál Gyula A kevesek között, de... Ipoly-bútor fény napjai? — Nem valami fényes eredménnyel zárták a múlt évet! — mondom Szedlák Sándornak, a balassagyarmati Ipoly Bútorgyár igazgatójának, a — Persze, keményebb munkáért ... — Ez van nálunk is! Sokan éppen evégett hagynak itt minket, s keresnek más. nem már csaknem egy órája tartó a szalagrendszer szigorú rit- heszélgetés közepette. — Hi- musához alkalmazkodó mun- szen igaz: 22 százalékkal töb- kahelyet. Mondjam, hogy a bet termeltek az ezt megelő- megyében egyedül mi képező esztendeinél, ám mégis itt, zünk bútoripari szakmunkáso- Balassagyarmaton azon kevés kát? Évente tizenöt-húszat, igazgató, s ami szinte egyben meg is kérdőjelezhetné idei jelentős, csaknem 207 millió forintos tervük teljesítését. Mert Szedlák Sándor azt említi nem kevés bosszúsággal, hogy az ERDÉRT-nél megrendelt fűrészelt faáru visszaigazolását még a mai napig nem kapták meg. A következmény már eleddig is? A szécsényi üzemek kpzé tartoznak, akik akik közül, ha végeztek, örü- üzemük már akkora lemara 1 ■ _l_ 1____ J Unreel Kit* Vs/-»rfvr lz-áboórfoo \~tc — tartoznak! lünk, ha a fele ide jön hoz— Nem jött be a számftá- zánk dolgozni... Elmegy a sunk — magyarázza — annak többi oda, ahol a pénz több, ellenére sem, hogy 16,8 mii- s nem a munka: kátéeszek- liós nyereséget tudhatunk ma- hez, téeszek melléküzemágába, dással bír, hogy kétséges, be tudják-e esztendő teltére hozni. Egyelőre hagyjuk ennek fe- szegetését, s maradjunk a gunkénlk. Csomó problémával küszködtünk — ezek jelentős része még ma is téma —, amelyeket legnagyobb igyekezetünk ellenére sem tudtunk megoldani. Ezen a listán aztán a munkaerőhiánytól az akadozó alkatrészellátásig, az anyaghiányig szinte minden rossz szerepel. — Mondja annak ellenére, más szövetkezetekhez, vagy az gyarmati törzsgyárban, ahol építőiparba. És ha tanulmányi szerződése volt velünk, ami nem kis összeg három évre, s hogy vissza kell fizetnie? Legyint egyet: ki nyögöm. — Így hát a munkaerőhiányon „bukott meg” az elmúlt esztendő? — ... Nem magyarázkodom, hogy szinte vadonatúj — idén de ezzel a létszámmal egy- júliusban lesz kétéves — gyár szerűen képtelenség a másovezetője? — Igen! Nézze, például az eredetileg tervezett és a jelenleg meglevő munkáslétszám között negyvenhét a különbség. Jelentős szám ott, ahol most a fizikaiak mindössze háromszáznyolcvankilen- cen vannak... És mi a nem létező emberek teljesítményére is terveztünk. De hát, ha nem jönnek, ha nincsenek, hogyan lehetséges az ő produktumukat előteremteni?! — Mindezt nem látták előre? — Láthattuk volna! Hiszen cik műszaknak még csak a gondolatát is felvetni. No meg, itt vannak a gyakran meghi- básodó berendezéseink, melyeket egy nem messze fekvő szocialista ország ipara gyárt. Akik megfeledkeznek az alkatrész-utánpótlás biztosításáról. Még ha mások elolvassák, akkor is elmondom, hogy egy- kétszer maszek alapon szerezték be embereim a hiányzó szivattyúkat és egyéb szerkezeteket. És ne kérdezze, hogy megérte-e?! Az „akció” belekerült x összegbe. Az a bizonyos berendezés pedig egy nap ez a környék sem dúskál fe- alatt ennek tizenöt-hússzoro- lesleges munkaerőben. No sát képes megtermelni. Hát meg, itt a tőszomszédságunk- mindegy nekünk, ha „merész- ban két olyan gyár is van: a kedünk”, vagy ha állunk két fémipar és a kábel, ahol na- hetet?! Aztán meg itt van az gvobb fizetéseket osztogat- alapanyaghiány — említi a nak. következő magyarázatot az magas. Kétharmada hé»v Híd Mátranovákról — T unyog m atolcsra A Ganz-MÁVAG mátrano- és fél millió forintot fizetnek váki gyáregységében tegnap ki a megrendelők, jelentősen átadták a Tunyogmatolcsra segíti a tiszántúli türelet közkészülő Szamos-híd második úti közlekedését. A tegnap étegységét. A tavalyi év utolsó vett hatvanméteres hídsza- hónapjában megkezdett mun- kaszt, amely a minőségellen- ka végleges befejezésére vár- őrző szakemberek osztatlan hatóan március végén kerül elismerését vívta ki, a helysor. A százötvenöt méter hosz- színi szerelés megkezdéséig szúságú híd, amelyért tizenöt- Mátranovákon tárolják. A lighanem itt a tavasz nemsokára. Napok óta esik az eső, a hegyoldalról leszalad a víz egészen a házak elé. így töpreng magában az öregember, miközben a vaslapáttal az elfolyó víz útját egyengeti. — Ha nem tenném, vízben úszna az egész udvar — mondja később a konyhában a feleségének. Az meg csak szelíden mosolyog az ura buzgalmán. — Ha ez a víz nem volna, találnál mást. Nehogy pihenj egy kicsit is... — Pihenni? — kapja fel fejét az öregember. — Ráérünk arra még! Nem szokta a tétlenséget Készéi Ferenc. Hetvenkilenc esztendejéből negyvennégyet a bányában, a bányánál töltött. A zagyvái jegyzőnél egy esztendővel idősebbnek mondta magát, hogy munkát kapjon. A jegyző rájött, de nem ok- vetetlenkedett. Keszeiéknél öt gyerek volt. Tudta, az ínség hajtja munkára a fiút. Rónabányán kente a csillék csapágyait. Ilyenkor télidőben tűznél melegítették a kenőcsöt hozzá. Aztán bekerült a bányába. Csatlós, csillés, a végén vájár lett. — Egy kis hordó sörömbe került az igaz, de megérte. — Még ma is derül a történeten. — Protekció kellett a csapatnál, hogy bevegyenek. De munkám volt és akkoriban nem is kerestünk rosszul... ÉRDEMES VOLT Ráérünk arra még! A szakszervezetbe a sógora vitte el. Mindjárt meg is választották csoportbizalminak. Egy év ha eltelt és már a vezetőségben dolgozott. Ahogy vissza-vissza- néz az emlékezés egyre szűkülő résein bizony nem volt olyan összejövetelük, ahol nem a bányamunkáról, a szűkös keresetről esett volna szó. Javítani nem igen tudtak rajta. Az sem ment könnyen, hogy a munkában megrokkant bányászok, legalább egy kevés segélyt kapjanak. Ezerkilencszáztizenkilenc tavaszán aztán megfordult a világ. — A pártról, a Tanács- köztársaságról én akkoriban csak annyit tudtam, hogy nem ülnek többé nyakunkon Róth Flórisék... a bányaigazgatók, a burzsujok. — Gond szántotta arcán lázasan villog a szeme. — Miénk lesz minden..., a bánya, a hatalom... Dehogyis sírtam a régit! Beléptem a pártba... A szabadulás mámorából a- fegyverek zajára ocsúdtak fel. A tarjáni piactéren ösz- szegyűlt bányászokhoz, gyári munkásokhoz Hevesi Gyula beszélt. Mindannyian fegyvert fogtak Salgótarján, a Tanácsköztársaság védelmében. — Rónán, a bányairodán kaptam én is egy karabélyt mondja Készéi Ferenc. — Még jóformán meg sem néztem rendesen, amikor Sal- góra betörtek a csehek... Elindult hát a századunk „fogadásukra”. Igen csak elszántak voltunk, mert a betolakodók jobbnak látták, ha visszafordulnak... Szilváskőnél már keményebb volt a harc. A karabélyok puffogását elnyomta a géppuskák ropogása, Ponyipusztáról tüzérek lőtték az ellenség állásait. A városi bányászokkal együtt harcoltak a pesti munkások, A mezőtúri paraszt katonák. A gyurtyánosi, a Károly-ak- nai bányászok meg a Ka- rancs erdeiben kergették az ellenséget. Amikor csitult a fegyverzaj, békésebb napok jöttek a rónai század katonái fogták a félretett csákányokat, leszálltak a bányába. Az erőmű csak úgy adta a villamos áramot, ha szénnel etették. Katonának 1923-ban hívták be újra Készéi Ferencet. Jól bánt a karabéllyal, a hadnagya nem is állta meg szó nélkül: — Lőttél már vele máskor is? Fontolgatta, mit is mondjon. A hadnagy nyílt tekintete azonban megnyugtatta. — Vöröskatona voltam... Később, 1944 végén úgy gondolta, végleg búcsút mond a fegyvereknek. Elege volt a háborúból. Lopva elindult hazafelé. Erdőkben bújdokolt, faluszéli házakban talált menedéket, csendőrök tartóztatták fel, de mégis csak hazatalált. December 25-én, késő este ért a Gusztáv-aknai alagútba. Bújkáló katonaszökevénytől tudta meg, hogy Baglyasalján németek garázdálkodnak. Másnap reggel csak útnak indult. S alig, hogy elérte a rakodói házak sorát, megpihent az óvóhelynél, három fehérbe burkolt lovas tűnt fel az úton. Szovjet katonák. Baglyasalján a pártalap- szervezet gyorsan erőre kapott. Készéi Ferenc a párt- vezetős.égben dolgozott. A kommunisták segítették a rend helyreállítását. Szervezték, mozgósították a munkabíró embereket a vasútépítéshez. Járták a város környéki falvakat, segítették a pártszervezetek éledését, szervezését, hogy mielőbb kenyeret adjanak a földek. Megindult a szén- termelés, dolgozni kezdett a baglyasi rakodó, ott kapott munkát Készéi Ferenc is. Később tanácstagnak választották. Ma Salgótarján díszpolgára. — Hogy mivel érdemeltem meg ezt a tisztességet? — töpreng. — Dolgoztam, ahogy a becsületem diktálta... A tanácsi bizottságokban, társadalmi ellenőrként mindég volt és van munkám. .. Nem is kevés, bár húsz esztendeje nyugdíjas. De hát amit egyszer elvállalt, azt csinálni kell. Valahogy így van a munkásőrszolgálattal is. Az ellenforradalom idején újra fegyvert fogott, a munkásőrségnek alapító tagja. A z udvarra ráereszkedett a februári este. Kerülgetjük a tócsákat, s közben Készéi Ferenc azt mondja: — Esténként összejárunk... ilyen magamfajta emberek. Az I-es körzeti alapszervezetben, a klubban beszélgetünk, kártyázunk... nézzük a televíziót... A holnap estét kihagyom, mert szolgálatba megyek... Biztonsági őr az öblös- üveggyári munkásőrszázad- ban. V. G. mostanság nemigen jó a hangulat: jó néhány nappal ezelőtt normarendezést hajtottak végre. Meg aztán tudják: idén, a a maszekból múlt évi eredményből tizenkétmilliót kell odaadni a gyárépítésre felvett kölcsön törlesztésére, aminek kiegyenlítése csak 1983-ban várható. Mondom is az igazgatónak: — Panasz a munkaerőhiányra. a gépek állapotára, a nem biztonságos anyagellátásra, s ráadásul még ezek is. Sikerül hát az az erős negyven- millióval való többletterv? — Sorjában válaszolok. Nézze, ezentúl csak a meglevő létszámmal számolunk, s egyetlen célunk az itt becsületesen dolgozók megtartása. A múlt évben, s idén is hat-hat százalékos bérfejlesztést hajtottunk végre. Az anyag- és alkatrészellátás is csak-csak rendeződik. A munka intenzitásának növelésére pedig szükség van. Ami viszont az optimizmus felé billenti a mérleg mutatóját: termékeink rendkívül kelendők, a múlt évben •végrehajtott gyártmányfejlesztés révén olcsón előállíthatók, s jó hasznot is hoznak. Mindezek mellett eladási áruk sem Mondhatom: nincsenek értékesítési gondjaink. Idén sem lesznek. Hiszen féléves termelésünk szerződésileg már lekötött, s a második hathónapi gyártás árui is biztos piacra kerülnek. — Eszerint idén fény napjait éli az Ipoly-bútor? — Ez, ha nem is gúnyolódás, azért túlzás! De szívesen veszi ót bármely kereskedelmi cég; legyen bár az a Bútorért, a Szöváru, a Tanért, a dómusok, vagy akár a borsodi, vagy a nógrádi iparcikk- kiskereskedélem, bármelyik típusú termékünket. Idén pedig teljes egészében megszüntetjük a veszteséges termékeket, így jövőre még előbbre léphetünk. Higgye el, bíztató jövő előtt *5Jlunk. — Így hát, nyugodtan alszik a gyárigazgató éjszakánké nt? — Kevesebb cigarettát kellene szívnom; néha dobol a vér a halántékomon. Karácsony György I Fásztón, az üvegipari Művek szerszám- és készülékgyárában a különböző üveggyáraknak olyan alkatrészek is készülnek, melyek tőkésimportból származó gépeket és azok alkatrészeit helyettesítik. Ezek az egvedi megrendelésre gyártott termékek felveszik a versenyt az eredetivel. Minőségükért a gyár szakemberei vállalnak szavatosságot. A meósok — képünkön Oroszi József — a tervrajzok és szabványok szerint ellenőrzik a minőséget. NÓGRAD — 1979. február 18., vasárnap é
