Nógrád. 1979. február (35. évfolyam. 26-49. szám)
1979-02-18 / 41. szám
Kisiparosok a lakosságsz Részvétel négy pályázaton — Épül a salgótarjáni szolgáltató pavilonsor — Helyet kapott a javító asztalosműliely Megyeszerte a legkülönfélébb szakmákban 2056 kisiparos dolgozik, 200-zal több mint három évvel ezelőtt. Idei legfontosabb feladatuk a lakossági szolgáltatások mennyiségének és minőségi színvonalának emelése. A KIOSZ megyei vezetőségének ötéves szolgáltatásfejlesztési programja a kisiparosok létszámának 740 fős növelését irányozta elő. Jelenleg 75 fiatal tanulja választott szakmáját, idén még 32 fiatal beiskolázását tervezik — elsősorban a szolgáltató szakmákban. Autószerelők, villanyszerelők, fodrászok, bádogosok lesznek azok a fiatalok, akik idén látnak kóoesítésük megszerzéséhez. Nagy gondot okoz egyes hiányszakmák pótlása. Főleg vidéken kevés cipész, fodrász, bádogos és kályhás dolgozik. Szükség volna kerékgyártókra és kádárokra. A szakmák Iránti érdeklődés felkeltésére a KIOSZ nemrégiben kiállítást rendezett a salgótarjáni székházban, megtekintésére meghívták a nyolcadikos gyerekeket. Járják az iskolákat is, ecsetelik a szakmák szépségeit a végzős gyerekek előtt. A KIOSZ országos elnöksége szolgáltatóházak építésére pályázatot hirdetett. Megyénk kapva kapott a lehetőségen, négy pályázatot nyújtott be: Nagybátony, Rétság, Cered és Salgótarján szolgáltatásfejlesztésének szükségességét támasztván alá bennük. Elsősorban Nagybátony látná hasznát egy kisiparos szolgáltatóháznak, fodrász, szűcs, fényképész és műszerész kisiparost várnak a bányavárosdak. Az országos elnökség várhatóan február végén dönt a pályázatok ügyében, s ha Nógrád' megye valamelyik tervét támogatja, azonnal megkezdődik az építkezés. A salgótarjáni kisiparos szolgáltató pavilonsor létrejötte már eldöntött tény. Az Arany János úti óvoda melletti építkezés megkezdődött. A csaknem hárommillió forint költséget felemésztő pavilonsorban szanált kisiparosok (fényképész, cipész, szabó, szűcs, üveges, műszerész) kapnak helyet, s a tervek szerint egy eddig hiányt jelentő szakma is az új falak közé költözhet; lesz végre férfi-női kalaposa a megyeszékhelynek. A. pavilonsor építkezése ez év végére befejeződik. Különösen városon okoz nehézséget a kisiparos műhelyek elhelyezése, megnyitása. A Balassagyarmaton, Salgótarjánban és Pásztón működő szolgáltatásfejlesztési bizottságok — hasonlóan, mint a kisiparosnak jelentkezők felkutatásában — ebben is segítenek. Ennek eredményeképpen, valamint a Salgótarjáni városi Tanács hozzáállása következtében sikerült végre egy hároméves gond megoldása. A Salgótarjáni Ingatlankezelő Vállalat bérbe adott a KIOSZ-nak egy helyiséget a volt vásártéren, ahová elhelyezhették a kisiparos javító asztalosműhelyét. Az apró-cseprő asztalos- javítások is gazdára találtak tehát a megyeszékhelyen. Spanyolországban megkezdődött a március 1-re kiírt parlamenti választások kampánya. Képünkön: Adolfo Suarez miniszterelnök pártjának, a Demokratikus Centrum Uniónak egyik gyűlésén AZ IRANI VIHAR (3.) A Perzsa-öböl csendőre Az elűzött iráni uralkodónak a katonai hatalomról szőtt álmai arra épültek, hogy a washingtoni patrónusok rendkívül fontos szerepet szántak országának a kommunizmus és a radikális nacionalizmus terjedésével szemben. Másfelől a katonailag erős Iránnak kellett biztosítani Szaúd-Arábia Kuvait, az Emirátusok és természetesen az iráni kutak olajának útvonalát Japán, az USA és Nyu- gat-Európa felé. Más szóval az Egyesült Államok Is arra törekedett, hogy Iránt az amerikai globális stratégia erős láncszemévé építse ki a Japántól a Földközi-tengerig terjedő térségben. ' Az amerikai—iráni szövetség értéke dollárokban és fegyvertípusokban is lemérhető volt. Egybehangzó jelentések szerint az elmúlt két évtizedben a közép-keleti ország 36 milliárd dollárért vásárolt modern haditechnikai felszerelést, elsősorban az Egyesült Államoktól. Az utóbbi öt éven pedig a teljes amerikai fegyverexport felét Irán kapta. 1972-ben Nixon akkori elnök teheráni látogatása alkalmával született a megállapodás: Irán bármilyen amerikai fegyvert megkaphat, kivéve az atombombát. Meg Is kapott. Az amerikai hadiipari részvényesek legnagyobb örömére Irán a legkorszerűbb önjáró lövegeket, harckocsikat és repülőgépeket, sőt utóbb egy tengeri hatalomhoz illő mennyiségben rendelt hadihajókat is, amelyeket pedig eleve az elavulás veszélye fenyegetett, mert mire az iráni személyzet megtanulta volna kezelésüket, addigra az idő túlhaladta volna a felszerelés egy részét. Hogy e paradox helyzeten enyhítsenek, ezerszámra érkeztek amerikai tanácsadók Iránba. A hivatalos katonai tanácsadók létszámát hétezerre becsülték, de a „civilekkel” és családtagjaikkal együtt létszámuk elérte a 40—45 ezer főt, legalábbis ennyi ember elszállítására készítettek tervet a Pentagonban, amikor a múlt év végén forrósodni kezdett a talaj a lábuk alatt. Amerikai szakértők működtek Iszfahánban, a világ legnagyobb helikopteriskolájában, amerikai specialisták irányításával képezték ki a császári testőrség és az elit ejtőernyős hadosztály katonáit; mindenhol jelen voltak a gomba módra szaporodó légi- és haditengerészeti bázisokon, nem is beszélve azokról az amerikai ellenőrzés alatt álló támaszpontokról amelyek segítségével az Egyesült Államok polgári és katonai hírszerzése a Szovjetunió ellen kémkedett elektronikus berendezések segítségével. Az amerikai kongresszus egyik vizsgáló bizottsága 1976- ban — a vietnami tapasztalatok alapján — arra a következtetésre jutott, hogy „az iráni hadsereg a következő tíz évben nem képes hadat viselni az amerikai tanácsadók nélkül, s ezzel az Egyesült Államok megkockáztatja, hogy helyi konfliktusokba sodorják”. A hivatalos amerikai magatartást azonban az itt-ott megnyilvánuló különvélemények ellenére továbbra is a hatalmi és gazdasági érdekek határozták meg. Egyebek között az, hogy az amerikai vállalatok összesen hétszázmillió dollárt fektettek be az iráni ipar fejlesztésébe, továbbá, hogy az iráni olajért kiadott minden amerikai dollár kettőt fiadzott a fegyverkereskedelem révén. ü NOGRAD - 1979. február 18., vasárnap A hét 3 kérdése Iránban szédítő iramban követik egymást az események : a sah rendszere megbukott, a síita vallási vezető, Khomeini eszmei és politikai irányításával Bazargan kormánya átvette az ország ügyeinek irányítását, provo. kátorok és terroristák újra meg újra összetűzéseket, véres akciókat kezdeményeznek, a termelés még nem Indult meg. A tőkésvilág egy új olajválság fenyegető árnyéka láttán azt kérdi: mikor és mennyi olajat remél- het Irántól? Afrika közepén, a világtól és tengerektől elzárt Csád- ban szintén dörögnek a fegyverek, különös és ellentmondásos erőpróbára került sor Malloum tábornok, az államfő és a tavaly miniszterelnökké „előlépett” egykori lázadó, Hissen Habré között. Mi húzódhat meg a látszólagos belviszály mögött? Európa déli részén több államban jelentkezik belpolitikai feszültség. Olaszországban ez kormányválságban mutatkozik meg. Hol tart Andreotti az új kormány megalakítását célzó alkudozásaiban? Mikor és mennyi olajat remélhet Irántól a tőkésvilág? A nyugati olajfogyasztók és a nagy nemzetközi olajmonopóliumok viszonylagos megkönnyebbüléssel fogadták az iráni fordulatnak azt az elemét, hogy — gyorsan ment végbe! Az ő érdekük és igényük elsősorban az, hogy minél hamarabb induljon meg az olajtermelés Iránban! Egy hosszan tartó válság az olajkutak tartós elzárásával súlyosan érintené ' Nyugat-Eu- rópát, Japánt, de — kisebb mértékben — az Egyesült Államokat is. A teheráni események forgatagában éppen ezért különös figyelmet szenteltek Khomeini ajatollah és az új kormány olyan felhívásainak, amelyek a hét végére a munka felvételét szorgalmazták. Tokióban és Londonban, Bonnban és Párizsban azt remélik, hogy még az év vége előtt legalábbis a felét eléri majd az iráni olajexport annak, ami a forradalom előtt volt. A gazdasági ázakértők A militarizált Irán szoros kapcsolatokat épített ki a térség reakciós arab rendszereivel, mindenekelőtt Sza- úd-Arábiával; hatókörébe igyekezett vonni Irakot, Pakisztánt, és Afganisztánt, olyan kapcsolatrendszert próbált kiépíteni, amelynek éle kétségtelenül a haladó arab rendszerek ellen irányult, miközben szoros kapcsolatokat épített ki Izraellel, amelynek olajszükségletét 60 százalékban fedezte. (Cserébe izraeli katonai tanácsadók, sőt titkosszolgálati emberek működtek Iránban.) A hadseregnek — amelypek 1978-ban már 700 ezer tagja volt — természetesen nemcsak külső funkciói voltak. Az utóbbi időben az ötvenezerfőnyi titkosszolgálattal, a SAVAK-kal együtt egyre inkább belső, elnyomó funkciókat vállalt. S a hadsereg, amelynek tisztjei a legmagasabb fizetési kategóriába tartoztak az országban, egészen az utolsó pillanatig kitartott a császár és az általa kinevezett Baktiar-kormány mellett. Egészen addig, amíg a fegyveres erők soraiban meg nem indult bomlási folyamat el nem érte a tisztikart is, addig, amíg a katonák tömegesen nem álltak át Khomeini oldalára. Ezen a ponton összeomlott a közép-kelet legerősebb hadserege, a Pahlavi-dinasztia utolsó támasza. Kanyó András azt emlegetik, hogy az új teheráni kormánynak is sürgetnie kell a szállítások megindítását, hiszen csak az olaj- bevételből tudja előteremteni a mezőgazdasági termékek vásárlásához ■ szükséges devizát, márpedig mindenekelőtt a nép élelmiszer-ellátásáról kell gondoskodnia. Persze, az iráni olajtermelés újbóli megindításához nem elég a központi elhatározás, az új kormány döntése: az idegen műszaki személyzet kevés híján teljes egészében él hagyta Iránt a válság utolsó hetedben. Nem volt népszerű dolog amerikainak lenni a forrongó országban. .. új műszaki gárdát toborozni — idő kérdése. Az új kormány célul tűzte ki az iráni olaj államosítását, ez azonban nyilván jogi és politikai problémákat fog felvetni, ezek megoldásához is idő kell. Mindez a nemzetközi olajpiacon az olaj árának újabb emelkedését eredményezi, a kisebb arab olajsejkségek máris hordónként 20 dollárért adják a fontos nyersanyagot. Az OPEC, az olajexportáló országok szervezete a hírek szerint rövides|en felülvizsgálja a tavaly decemberben hozott döntést és az akkor elhatározott 14,5 százalék helyett 20 százalékkal növelik az idén az olaj árát. Mi húzódhat meg a látszólagos belviszály mö gött Csádban? Csádról tudni kell, hogy majd tizennégyszer akkora, mint Magyarország. Az 1960 óta független ország, amely francia gyarmat volt az Afrika közepén húzódö óriási sivatagi vidék egyik nagy darabján terül el. „Isten háta mögötti” volta egyszerre akadályozta meg, hogy a világ odafigyelhessen,, mi történik ott, és tette lehetővé, hogy az újgyarmatosítók természeti kincsek után kutathassanak, no meg, hogy a maguk érdekeit szolgáló embereket fogadhassanak fel. Ügy rhondják, hogy Csádban sok az urán, a bárium, a wolfram és egyéb értékes érc... Franciaország, a korábbi gyarmatosító másfél évtizeden át Tombalbaye elnök szolgálatait vehette igénybe, aztán egy katonai puccs során Malloum tábornok került hatalomra. Tombalbaye ellen csakúgy, mint Malloum ellen az ország északi, szaha- rai, Líbiával szomszédos részein az úgynevezett Frolinat, a csádi nemzeti felszabadítása front egységei harcoltak. Ezek között sem volt azonban egység... az egyik csoport, az, amely 1974-ben a francia régész, Claustre asz- szony elrablásával és jókora összegű váltságdíjnak a francia kormánytól való kicsikarásával vétette éeare magát, egy bizonyos Hissen Habré parancsnoksága alatt ált. Tavaly — általános meglepetésre — Habré látványosan kibékült Malloum tábornokkal és annak miniszterelnöke lett! Most viszont január közepén kettejük között kenyértörésre került sor, egymás embereit sorozatosan letartóztatták, mígnem aztán ezen a héten szabályszerű harcok ki nem törtek az államfőhöz hű katonák, rendőrök és Hissen Habré emberei között. Ndjemena, a főváros (régi nevét: Fort Lamy) utcai harcok színhelyévé vált. A hivatalos Párizs „szomorú szemlélőnek” mondja magát csupán, s azt hangoztatja, hogy nem kíván beavatkozni Csád bel ügyei be. Aligha semleges azonban a csádi kincsek kiaknázásában érde_ kelt francia monopoltőke, amely Csádban semmiként) sem lenne hajlandó csődbe menni. Az igazi kegyelt Hissen Habré, akinek lázadó múltjában biztosítékot és alibit látnak az igazi felszabadító 'erőkkel szemben. Hol tart Andreotti az új olasz kormány megalakítását célzó alkudozásaiban? Az olaszok született diplomaták, született politikusok, persze, a szónak abban a régi, rosszallást is tartalmazó értelmében: az, aki Itáliában hivatásos politikus, elemében érezheti magát a kormányválság alkudozásaiban, vitáiban, véget nem érő tárgyalásaiban. Természetesen nemcsak az ilyen személyes adottságok játszanak közre abban, hogy hosszan elhúzódnak a pártok vezetőinek soro. zatos találkozásai, hanem midenekelőtt az a tény, hogy mélyreható társadalmi, gazdasági és politikai ellentétek húzódnak meg a pártviták mögött. A tőkésválságot Olaszország is nagyon megsínyli. Nagy a munkanélküliség, a déli tartományokban ijesztő az elmaradottság, más gazdaságpolitikára van hát szükség. Olyanra, amilyet a kommunisták ajánlanak... a társadalmi és politikai válság egyik jele a terrorcselekmények szörnyű elszaporodása. Ez ellen csak egy erős államhatalom lenne képes fellépni, olyan rendőrség, amelyet megtisztítottak a szélső- jobboldal, vagy a maffia beépített embereitől... Az OKP javaslataim — amint ezt pénteken Berlingu. er kifejtette — Andreotti a kereszténydemokraták nevében kitérő, vagy elutasító választ adott. A válság tovább tart. Mert a kommunisiták nélkül tartós megoldást nem lehet találni Itália gondjainak eloszlatásához. Pálfy József Kínai „nyitás” következményekkel A kínai vezetés, amikor elhatározta, hogy „nyit” a Nyugat felé és kapitalista segítséggel hajtja végre a „négy modernizálást”, aligha számolt ennek a lépésnek a várható társadalmi, politikai és ideológiai következményeivel. A „nyitásra” a jelek szerint a leggyorsabb ütemben a kínai fiatalok reagálnak, s bár a folyamat éppen csak, hogy elkezdődött, kínai sajtó már-- is megkondítja a vészharangot. Sanghaji sajtóbeszámolók szerint veszélyes és elgondolkoztató jelenségek tapasztalhatók a fiatalok körében. Fiatal emberek pornográf fényképeket árusítanak Sanghaj utcáin, „különös és visszataszító módon öltözködnek”, festik és ondoláltatják a hajukat, galeriket szerveznek és „dekadens” dalokát énekelnek. Mindezt azzal tetézik, hogy megalapozatlan követelésekkel lépnek fel a hatóságokkal szemben, utcai botrányokat és tüntetéseket szerveznek, incidenseket idéznek elő, veszélyeztetik a rendet és a köz- biztonságot. Alaposan megnehezíti a társadalmi fellépést a nyugati hatás terjedése ellen az, hogy a vezetők egy része lebecsüli az említett jelenségek fontosságát. Nem így látja a dolgot a Venhui Pao című lap kommentátora, aki elmarasztalja azokat a vezetőket, akik „befogják az orrukat, hogy ne érezzék a kapitalista bűzt” a fiatalok furcsa magatartása* ban.
